Szegedi Híradó, 1862 (4. évfolyam, 1-104. szám)

1862-01-01 / 1. szám

Mofitolonik: Hetenkint, kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztői iroda: Széchenyi tér, Pfannház, első emelet. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési feltételek: Szegeden házhoz hordással és vidékre postán. Egész évre 8 frt, — félévre 4 frt, — évnegyedre 2 frt osztr. ért. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 60 kr. osztr. ért. Egyes szám ára: 8 ujkr. Hirdetéseit: Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 kr., kétszerinél 6 kr., többszörinél 5 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A ,,Nyílttérijén“ a háromhasábos petitsor igtatási díja 20 kr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyveskedéséhez címezendők. Lapunk t. olvasóihoz! Midőn a „Szegedi Híradó“ negyedik évfolyamának küszöbén átlép, lehetetlen a múltra utalva, egyúttal lapunk érdekében a jövőbe ne pillantanunk. A „Szegedi Híradó“nak fő feladata, melynek eddig is megfelelni törekedett, a gazdag, de még eddig sok tekintetben eléggé nem méltányolt Tiszavidék érdekeit képviselni. Amennyiben e célt eddig netalán annyira, mint magunk is óhajtottuk, kedvezőtlen viszonyok behatása folytán el nem értük volna, a lap szerkesztése körül az újév beálltával tett célszerű intézkedéseink után hiszszük, hogy ezt nagyobb mérvben tehetendjük. Nem tagadjuk, hogy e változtatások áldozatokat kívánnak részünkről; de úgy lévén meggyőződve, hogy ha valamely vidéknek van önálló közlönyre szüksége, akkor a Tiszavidék az, s igy azoktól vissza nem rettentünk; mert bizalmunkat helyezzük Szeged és vidéke derék érett népének értelmi erejében úgy, mint hazafiságában, — bűnnek tartanak, arról kételkedni: várjon fog-e bennünket nemes szándékunkban gyámolítani? Szeged és vidéke kárhoztató ítéletet mondana maga fölött, ha ez egyetlen lapját föntartani nem akarná, midőn a művelt államok hasonló népességű városai 3—4 napilappal dicsekedhetnek. Nem akarunk előre sokat ígérni, mutassa meg az eredmény, hogy a lap érdekében mindent megteszünk, mi hatalmunkban áll. Egy-két tényt azonban mégis előre megemlítünk. Ugyanis, hogy az értekező részt minél tanulságosabbá és élvezetesebbé tehessük, egyfelől sikerült Szeberényi Lajos urat rendes munkatársul megnyernünk, másfelől pedig ezennel kijelentjük, hogy a fölveendő dolgozatok ívét tehetségünkhöz képest 3 darab aranyával szándékozunk díjazni. A hazai és külföldi tudósítások közöl annyit fogunk adni, mennyit amostani megszorított és a többi lapokra is kiterjedő viszonyok közt csak lehet. Végre, igen jól tudván azt, hogy vidékünk anyagi érdekei leginkább a kereskedésben és földművelésben központosainak, arról is gondoskodtunk, hogy az Üzleti Hírnök című rovat ezentúl az eddiginél jóval terjedelmesebb legyen, s mindazt tartalmazza, mi a helybeli és közel vidéki kereskedelemre és földművelésre némi érdekkel bír. Még egyet kell megemlítenünk. T. olvasóink tudják, hogy lapunk egyszersmind a csongrádmegyei gazdasági egylet közlönye. Mi fontos teendők várnak erre a közélet mozgalmainak csillapultával, nem szükséges fejtegetnünk. E működésről leggyorsabb, legrészletesebb és leghitelesebb értesítést tehát csupán a „Szegedi Híradó“ útján nyerhetni. Minthogy pedig lehetetlen, hogy e nagyfontosságú működés kivált a közel vidéket ne érdekelje, már csak ez egyetlen ok is elegendő arra, hogy a t. közönség e lapot folytonos figyelemmel kisérje. Miután ekkér röviden számot adtunk, mikép vélünk t. olvasóink várakozásának megfelelhetni; nem kételkedünk, hogy a közönség gondoskodásunkat és anyagi áldozatainkat méltányolva, az eddiginél is melegebb pártolásban fog bennünket részesíteni. Mi pedig ezennel kijelentjük, hogy amily mértékben fog a részvét lapunk iránt növekedni, mi önzetlen áldozatkészségünknél fogva az ebből remélhető hasznot ismét a lap becsének növelésére fordítjuk. Még vidéki levelezőinkhez van egy kérésünk. Szíveskedjenek a lakhelyükön vagy annak szomszédságában előforduló minden nevezetesebb eseményről tudósítani, hogy így, midőn lapunk irányt akar adni Szegednek és környékének, egyúttal az alsó Tiszavidék eseményeinek is hűtükre lehessen. Ha netalán egyik vagy másik közlést a mostani körülmények között kénytelenek leszünk mellőzni, ezáltal legkevésbé se engedjék magukat megzavartatni. Mi különösen a kereskedést és földművelést illeti, erre nézve legalább havonként szeretnénk egy rendes jelentést, magától értetvén, hogy rendkívüli esetek alkalmával külön tudósításaik is örömmel fogadtatnak. Azon hitben bocsátjuk szárnyra ez évi első számunkat, hogy azon életrevaló derék magyar nép, melynek oly számos kitűnő tettei ragyogó bötükkel vannak följegyezve hazánk évlapjain, nem hagyja reményünket megszégyenülni. E reménytől áthatva, kívánjuk, hogy a beállt újévben áldás kísérje. olvasóink minden működését; mi pedig szerencséseknek fogjuk magunkat tartani, ha az alföldi kereskedelem, gazdászat és szellemi művelődés némi tényezői lehetvén, a közös haza boldogságának épületéhez, habár csak néhány homokszemmel is, hozzájárulhatunk. Isten velünk! A szerkesztőség. Újévi üdvözletül a csongrádmegyei gazd.egylet tagjainak. Az annyi kecsegtető reménynyel beköszöntött 1861-diki év letűnt, anélkül, hogy látható eredményt volnánk képesek fölmutatni. Lett-e a küzdelmeknek valami erkölcsi eredményük? nyert-e a közélet terén nyilvánult működés által nemzetünk lelki erőben, vagy kivívta-e azok által a többi nemzetek méltánylatát és tiszteletét nagyobb mérvben? e kérdésekre való okadatolt felelet nem lehet a mostani kor feladata; részint azért, mert a viszonyok nem olyanok, hogy tartózkodás nélkül lehetne nyilatkozni; részint pedig azért is, mert e múlthoz sokkal közelebb állunk, hogysem egészen részrehajlatlan ítéletet mondhatnánk felőle, miután a múlt év mozgalmairól kisebb-nagyobb mértékben mindenikünk elmondhatja: — „quorum pars magna fni“, azaz, magunk is, ki egy, ki másfelöl részt vettünk azokban, következőleg vagy egyik, vagy másik felé való kedvezéssel vádoltathatnánk. Annyi bizonyos, hogy a közélet teréről egy, hinni szeretjük, csak rövid időre leszoríttattunk. De ebből koránsem következik az, hogy most már összedugott kézzel tétlenül nézzük a dolgok menetét, s hazafias bánatunk érzetében a közjólét előmozdításához semmivel se járuljunk. Ezt csak azok tehetik, kiknek hazafiságok nem áll egyébben, mint cifra szónoklatokban, kiknek minden működését a fóti dal e szavai fejezik ki: Nagyot iszik a hazaért s fölsiült. Csak hogy egyszer tenne is már valamit. Igenis tevékenységre, működésre, a közjólét palotájának építésére hivatunk föl most is mindnyájan. Van ezer meg ezer mód a társadalmi és irodalmi téren, hol a haza javának szentelhetjük tehetségeinket, és itt kifejtendő hasznos működésünk az utókornak hálájára nem kevésbé tarthat igényt, mint a nemzet jogainak védelmében fáradozóké. Gyönyörű tér nyílik különösen a csaknem valamennyi megyében alakult gazdasági egyletek előtt, melyeknek működését a lefolyt év politikai nyüzsgölődései ideiglenesen megzsibbasztották, mert a nemzet jogainak megállapítása minden egyéb működést háttérbe szorított. Azonban mi legközelebbről a csongrád megyei gazdasági egylethez intézzük szavainkat. Hogy ez eddigelé nem volt képes oly tevékenységet kifejteni s illetőleg oly fényes eredményeket felmutatni, mint a csongrád megyei gazdag területű gazdászattól méltán várhatni, másfelől maga iránt oly részvétet gerjeszteni, mely e csaknem kizárólag földműveléssel foglalkozó megye gazdáinak nagyobb számát hozzá csatolta volna, annak kulcsát épen az említettük viszonyokban keressük és találjuk. Hiszszük azonban és reméljük, hogy a beállt újévben megyénk gazdasági egylete is, mely körében annyi jószándékú, ügyszerető és tapasztalt szakférfiút mutathat föl, mint kevés hasonló egylet, megújult erővel fog hozzá a munkához. És erre e testületet már a nemes verseny vágya is ösztönözheti, miután a szomszéd heves- és békésmegyei gazdasági egyletek új ébredésüknek oly szembetűnő jeleit adják. Midőn mi ekkér az újév első napján jó remény fejében előre is üdvözöljük megyénk gazdasági egyletét azon téren, melyet az elfoglalni hivatva van, arról nem kételkedünk, hogy annak szakértő tagjai el fogják találni azon pontot, melyből kiindulni, s azon utat, melyen haladni szükséges a végre, hogy működése által a célszerű földművelésnek lendületet adjon s annak fölvirágzását előmozdítsa. Sőt, úgy hiszszük, nem csak a szerénység szabályai ellen vétenénk, hanem meg is sértenék e testületet, ha mi akarnók a követendő irányt, habár csak távolról is kijelölni. De nem állhatjuk meg, hogy legalább újjal oda ne mutassunk, hol mások hasonló téren sikeresen mozognak, s ezt követésül ne ajánljuk. K. M. barátunk, a békés megyei gazdasági egylet titkára a múlt napokban a „Magyarországban erre nézve nagyon helyes tapintatot eláruló néhány eszmét pendített meg, melyeket, midőn derék cikkéből idézünk, ezt nem másoknak, csupán meleg ügyszeretetünknek kérjük tulajdoníttatni. Igaz, hogy amik itt elmondatnak, közvetlenül az ottani egyletre céloznak, de részint azért, mert az idézendő igazságok alapigazságok, melyeket minden józan földművelés föltételez, másrészt pedig a két szomszéd megye gazdasági viszonyai sokkal inkább hasonlítanak egymáshoz, hogysem bennök egészen eltérő irányt kellene követni. Legsürgősb teendő vár e szerint kétségkívül a közgazdászati és statistikai osztályra; a többi szakosztály alig tehet valamit rendszeresen mindaddig, mig amaz osztály az összes megyéből községenkint hitelesen s kimerítően össze nem állítja a földművelés s mezei gazdaság statistikáját, minden erre vonatkozó tényezőkre és tárgyakra nézve. Nevezetesen kitudandó községenkint: az összes községi földterület mennyisége; mennyi a volt úrbéri föld s hány tagban van az egyesek ilyetén birtoka? mennyi az uradalmi rész, s hogyan kezeltetik? szőlők, kertek, kaszálók, rétek mennyiség, minőség és használati módra hogyan állanak? a legelő mennyisége, minősége s használati módja.