Szegedi Híradó, 1862 (4. évfolyam, 1-104. szám)

1862-04-12 / 30. szám

biztosítani, jókor megvenni jövőjének egyik tejalap­ját, a vagyonalapot? Biztosítani kíván az apa fiá­nak oly száz forintot, mely a fiúnak a társulat ál­tal annak 24 éves korában okvetlen kifizettessék, fizet az apa évi díjat a 100 frtra 2 frt 16 krt, 1000 frtra 21 frt 60 krt. Ezt föloszthatja évnegyedes vagy havi részletekbe is, amint könnyebbségére esik. Vagy ha meg akar menekülni az oly szép apai gondok többszöri megújulásától, lefizet egy­­szermindenkorra 21 frt 19 frt, s a fiú 24 éves korában 100 frtot kap; ha 1000 frtra egyszerm­in­­denkorra akar befizetni, a díj 211 frt 90 kr. Né­zetem szerint ez utóbbi eset a társulatra nézve könnyebb, amennyiben a kezelés fáradalmait elve­szi, de a biztosító felekre nézve kétségkívül a leg­kevesebb teherrel jár a részletes fizetgetés, mert ez nem esik oly érzékenyen a tárcának. Nagyobb összegekre a nagyobb évidíj-betétel arra ösztönzi a biztosító feleket, hogy a betett évi járadékból alakult tőkét, ha a gyermek a kitűzött körév előtt meghalna, a társulat a betételeket a biztosítónak visszafizesse. Ide szól a nyolcadik mód, mely szerint egészen a mondott körülmények állván, ha a gyermek elhalna, az apa az évi dí­jakat kiveszi a társulattól, s ezek biztosítására 100 frt tőkénél csupán 32 kv fölülfizetést tesz. „Hisz ez csupán csak takarékpénztári kezelés volna!“ mondhatja valaki. Oh nem úgy! Mert ott van­ a kilencedik mód, mely szinte a gyermekek biztosítására vonat­kozik , s mely szerint a hetedik és nyolcadik mód kedvezményeihez egy rendkívül fontos kedvezmény járulhat az illető felekre. Ha valaki ugyanis nem bízik önmagában, hogy életében gyermekeit egé­szen fölnevelheti, ekkor oly módon biztosít szá­mukra valamely tőkét, hogy az­­ előbbi, talán mai nap tett biztosítása után holnap történhető ha­lála esetén az évi díjak megszűnjenek s a felnöve­kedett gyermek a kitűzött korban mégis megkapja a biztosított összeget. Ez nevezetes szabály, esze­rint gyermekeinket csalhatlanul biztosítva látjuk a nélkül, hogy rájuk valami fizetési súly nehezednék halálunk után. Péld. ma egy több gyermekkel megáldott apa minden gyermekét biztosítja s befizeti az előbbi díjnál néhány krral magasb évi díjat egy évre; de a gondos apa egy év alatt elhal; nyugodtan halhat meg, mert ha gyermekei bár a kitűzött kétévig talán egy kevés életküzdelmet tanulnak is, de a kor bekövetkeztével biztos összeg várakozik rájuk, s a hátramaradt özvegyek és árvák föl vannak mentve az évi díj­fizetéstől. Tett volna az,apa kis gyermeke részére 2 frt 66 krt a takaréktárba, bi­zonyára igen csekély összegecskét kapna vissza a fiú 24 éves korában, míg a társulat az egyszer befizetett évi díj után is köteles a 2 frt 66 krért a 24-ik év megérkeztével 100 frtot fizetni. Bakay: Házi tanácsadó az ipar és gazdászat körében. — A veszettség ellen leghathatósabb mód, ha a marás után a sebet azonnal meleg ecettel és langyos vízzel kimossuk, s miután megszáradt, néhány csepp könhalúsav bocsájtandó a sebre. E sav megsemmisíti a mérges nyál erejét. — Hernyópusztítószer. A tavasz be­álltával nem lesz fölösleges a hernyók pusztítására egy kényelmes módot megemlíteni. A hernyós fa alá egy serpenyőben izzó szén teendő, s erre por­rátört szenet és egy kis kénport kell hinteni. Az eként keletkező füst a hernyókat rögtön megöli. E szer mindenesetre a legnagyobb szélcsöndben al­kalmazandó, mert másként a füst nem hathat kellő irányban. Egy francia lapban ajánltatik e szer, s pedig azon megjegyzéssel, hogy ajánlója .12 év óta azt sikerrel használta. Helybeli újdonságok. — Az ujoncozás városunk részéről végéhez közéig. Mint hitelesen értesülünk, a harmadik kor­osztály a polgármester sikeres közbenjárására meg fog kimeltetni. Az e korosztályra esendett 19 egyén részint a két első korosztályból meg nem jelentek­, részint az útlevél nélkül itt tartózkodókból ajánla­tott kiállítatni, mihez a katonai hatóság is beegye­­zését adta. id E napokban volt alkalmunk látni Krebsz Mihály úr ízletes olajfestvény-gyű­jteményét, mely csaknem egészen művész fiának, Krebsz Nándor­nak szüleménye. Élvezettel legeltettük szemeinket a gyönyörű csoportozatokon, melyek mind ügyes­ségről és művészi felfogásról tanúskodnak; legin­kább megragadta azonban figyelmünket azon törté­neti szép kép, mely Martinuzzi megöletését ábrá­zolja. Felfogás és kivitel, arcvonások és fényvál­tozat egyaránt dicsérik a fiatal mestert. Midőn kö­telességünknek tartjuk e kis képcsarnokot, mint városunk egyik nevezetességét e lapokban megem­líteni, egyúttal sajnálatunkat fejezzük ki, hogy az a közönség elöl el van zárva, noha — mint saját példánk bizonyítja — tulajdonosa vendégszeretőleg kész azt a látni kívánóknak megmutatni. De le­hetne talán valamely kedvező alkalmat fölhasználni, hogy a közönség minden tartózkodás nélkül szem­léléséhez juthasson. Gy. A gőzmalmok melletti kövezetvám-szedő egy közel hozzá őrködő fapásztorral tegnapelőtt összeolvadván, s ezt tegnap folytatván, a vámos a fapásztort egy nagy késsel leszúrta. A vámos el­lenfelét halálos sebében látván, az őrházba mene­kült, s itt az ajtót magára zárván, a közellévő munkás nép felbőszült tömegét fenyegetéseivel any­­nyira ingerlő, hogy néhányan fejszét ragadva, a vámház ajtaját kezdték darabolni, mig mások a faépü­letet a bezárakozottra rá akarták gyújtani Félóránál tovább folyt a küzdés, míg végre egy higgadt úriember a tömeget lecsillapítván, egy oda érkezett hajdúnak helyet engedett, ki a tettes ál­tal be is bocsájtatott a bódéba. Ez­­t megkötöz­vén , tömérdek néptömeg szidalmai közt börtönbe kisérte. Úgy halljuk, hogy a tettes már többször volt büntetve veszekedés és sebesítés miatt; továb­bá, hogy a szúrás — ámbár mély — nem sérté a tüdőket, s igy a sebesült megmentéséhez még van remény. —S. M. mérnök úr Kistelekről Szeged felé utazván szekérén, jöttében kocsisa a homoktalanabb helyeket kereste. E bujdoklásban megpillanta őket egy lovas pandúr, s a mérnök urban a pandúr szava szerint valami uriasan öltözött betyárt gon­dolván, a jámbor utazót tüskén-bokron üldözőbe vette, mig végre az üldözött kocsi, mitsem sejtve, egy tanya mögé tűnt a pandúr szemei elöl. Ez a tanyára megy és amúgy pandúrosan elkezdi a val­latást : „hova tették a betyárt?!“ Se láttak, se hallottak a jámbor tanyalakók, s mentegetőztek, míg végre a kérdéses kocsi a távolban újra fel­tűnt. Nosza utána! A pandúr megállítja a kocsit lövésre kész fegyverével. A megtámadottnál sze­rencsére nem volt fegyver, mert ő meg a pandúr­ban sejté a betyárt, s igy köztük harc fejlődött volna ki. Az egész azután tisztába jött, a pandúr a kocsist fölismervén, az úrtól bár későn, de mégis bocsánatot kért. Gy. Ugyancsak tegnap öt lovaskatona kisért a városba egy boldogtalan szökevény vadászkatonát, ki eddig egészen feddhetetlen magaviseletet tanúsí­tott, s csak utóbb is postafedezetül utazott volt Szabadkára. Épen ekkor éjjel utazván, több ízben rablóktól való megtámadtatási félelem jeleit adá, a postakisérőtől kezdvén, nem látja-e a közelgő rab­lókat. Végre valami ürügy alatt a kocsiról leszáll­­­ván , szó nélkül odább állt. Tegnap felső öltözet és fegyver nélkül akadtak rá s bekísérték, s akkor is folyvást rablókról beszélt. Szökése, úgy látszik, elmeháborodás szüleménye. A Kik lapunk kiadó­hivatalában megfordul­tak, bizonyára érdekkel szemlélők Schrecker fényképész csinos műmutatványait. Még egy darab ideig körünkben mulat, kik tehát igénybe venni akarják ügyességét, iparkodjanak őt szíves m­egbi­zásaikkal minél előbb megkeresesni. — Tamási József, helybeli színészeink egyik legtehetséges blke ma a „Csizmadia mint ki­sértet“ olran népszínműben mint jutalmazandó fog föllépni. Reméljük, hogy kedvenc népszínműi dalnokát a közönség tömeges részvétére ráélta­­tandja. — Időjárásunk szerda óta változatlan szép és derült. A hévmérő magassága tegnap délben 22 fok volt. Hazai tudósítások. — Hiteles külső után közölhetjük, miszerint hazai régiségeink szellemdús búvára, Ipolyi Ar­nold legközelebbről a kopenhágai „Société royale des Antiquaires du Nord“ tudományos társulatnak tagjául neveztetett ki, minő tisztelet már előbb más külföldi társulatok részéről is jutott neki. Ez is igazolja, hogy a külföldi tudományosság igaz érté­keink iránt figyelmes. — Nagy Károly hazánkfia Bicskén, Bat­thyányi Kázmér volt uradalmi igazgatója, mint szenvedélyes csillagász roppant áldozattal nagysze­rű csillagászati gyűjteményt hordott össze, melyet néhány évvel ezelőtt ő Felségének s ennek magas személyében szeretett magyar hazájának ajánlott fel. A nagybecsű gyűjtemény — a „Sony“ sze­rint — az október előtti s utáni hatóságoknak vég­nélküli tárgyalásokra adott okott, míg a magyar kancellária is ő­felsége elé terjeszti ellenkező né­zeteit, s a napokban történt a legkegyelmesebb el­határozás, hogy Nagy Károly adományai kizáró­lag magyar intézetek javára fordítassanak. 1. A békés megyei gazdasági egye­sület május 4. és 5. állatkiállítást és lóversenyt rendez B.­Csabán. A hozzánk is beküldött részletes programra újra arról tanúskodik, hogy ez egylet tökéletesen felfogta hivatását s annak megfelelni is törekszik. Külön jutalmak vannak kitűzve a ju­­hokra, szarvasmarhákra, sertésekre és lovakra. A lóverseny célja az úgynevezett parasztlovak neme­sítésére ösztönözni, s e célból négy rendbeli jutal­mak vannak kitűzve. — Ugyanakkor gazdasági közgyűlés is fog tartatni. — Az első magyar átalános biztosító társa­ság életbiztosítási ágánál március hóban be­jelentett biztosítások 601,400 frtra mentek. — Győrött kölcsönös segélyezési egylet alakult. Célja ez egyletnek az erők egyesítése ál­tal a keresetképességet előmozdítani s a takaré­kosságot lehetővé tenni. Minden tag köteles beten­­kint 50 krt fizetni. E befizetés 10 évig tart. Min­den tagnak joga van oly kölcsönt igényleni, mely 10 évi összes keresetéhez arányban áll; e kölcsön­­ért be­fizetendő. (Ez üdvös egylet városunkban is sok áldást eszközölne! Szerk.) — Félegyházán husvét másnapján fogják behelyezni Szabó Sándor volt főjegyző háza falába azon márványlapot, mely jelentse, hogy Petőfi Sándor azon épületben született. — A londoni kiállításra íróink közöl Tóth Kálmán és Balázs Sándor utaznak ki; előbb azonban megszemlélendik Némethon, Svájc és Franciaország nevezetességeit. — A Bánságban legközelebb a vízáradás mi­att a ragadozó állatok kényszerültek magasabb helyekre menekülni, hol a víztől körü­lvétetve, rá­jok vadászat tartatott, s 18 farkast, 10 rókát és 3 vadmacskát lőttek agyon. — Az „Alföld“ hitelt érdemlő forrásból írja, hogy ö­nmaga gróf Pálffy kir. helytartó a napok­ban Aradot meglátogatja. — Székesfehérvárott a püspöki palota udvarán sz. István egykori világhírű templomának, mások szerint e templom kápolnája talajának ma­radványaira találtak. — Pest város tanácsának azon kérelme, hogy az 1861. január—november végéig terjedő bélyegmulasztásai engedtessenek el, a helytartóta­nács által tekintetbe nem vétetett, azon rendelet hozatván fel, melyben a bélyegilleték-hiányok pótol­­hatására f. é. február vége tűzetett ki határidőül. — Újvidékről arról tudósítják az „Ost und West“et, hogy ott a városi hatóság sem a szerb, sem a magyar nyelvet nem használja, ha­nem lassan-lassan ismét a német nyelvet hozza di­vatba.­­ A „Hölgyfutárnak írják Losoncról, hogy ott csontvázat találtak, mely Ülőhelyzetben volt; a fej földön hevert, a lábakon pedig egy 17 fontos béke. Vizsgálat után kitűnt az is, miként a béke tüzesen vezetett a tagokra. Ez alak bizonyosan Domaházi, Szécsény várának utósó kapitánya volt, kiről is a történetben olvassuk, hogy utósó percig vonakodván feladni a várat, a törökök által lefejeztetett. Ugyancsak említett régiségbúvár egy falusi suhanc ostorán talált egy ezredéves, még a kelták idejébeli aranygyűrűt, mit is , mint ritka­ságot a múzeum számára azonnal magához váltott. — Uj-Becséről írják a „P. Ll.“nak f. hó 7-ről, hogy a Tisza egyre árad s a mélyebb fek­vésű partokat már áthágja. Tokajból pedig arról tudósítanak, hogy a száraz idő beállta óta a víz színe változatlan, s azt hiszik, hogy a hegyek közti nagy havak baj nélkül fognak elolvadni. — A „Hölgyfutár“ keddi számát lefoglalták. A szerkesztőség az olvasókat kárpótolni fogja. — Pozsonyban egy templomban rablást követtek el; több értékes tárgyat elvittek. A tet­teseknek még eddig nem jutottak nyomába. — A hitelsorsjegy-húzás harmadik nyeremé­nyét, 20,000 frtot szintén Pesten nyerték, a nyerő Franki nevű divatárusnő. Vegyes hírek. — Február elején említek, hogy a mittelber­­gi havasokon vörös hó esett. Zillner tr­­e por­­alaku leverődést elemezvén, azt találta, hogy az nem egyéb, mint passatpor, mely az akkor uralgó déli szél szárnyain oda vitetvén, a megfagyott párákkal alászállott. — Paduában egy kapucinus az olasz ügyekről nem igen kedvezően szónokolván a tem­plomban , hogy beszéde félbeszakítassék, egy pa­­tárda sült el a nép között, kik rögtön szétriadtak. A jelenvoltak közöl többen elfogattak. — A S­u­e­z - c­s­a­torn­a munkálatai igen ked­vezően haladnak előre; a folyamcsatorna már be­végeztetett s hajóznak is rajta, miáltal a szállítási költségek aránylag 100 frank helyett 3 frankra szállottak alá. — No mint csilagász. Sheepshanks Anna az ismert angol csillagász nővére az angol csilla­gásztársulattól tiszteletbeli tagnak nevezte­tett ki. — Nikolini úr Bécsben egy újnemű utca­burkolatot talált fel láva-gyurmából. Jelenleg a várlak-kapunál próbát tesznek vele, s ha egy év után is tartósnak bizonyul be, máshol is alkalmaz­ni fogják.­­ Párisban egy megtartott árverezés után a hatósági biztos és a kikiáltó megdöbbenve vevék észre, hogy az elsőnek felső kabátja, az utóbbi­nak pedig esernyője sehol sem található. Nagyso­kára rájöttek, hogy nagy buzgóságukban 7 ír. 50 centért azokat is eladták.­­ Palacky tiszteletére a cseh-szlávok Bécs­ben emlékérmet verettek, melynek egyik felén Pa­lacky arcképe van, a másik oldalon a történet mú­zsája, alatta Palacky jelmondata : „Mindenkinek a magáét és mindig az igazság szerint.“

Next