Szegedi Híradó, 1862 (4. évfolyam, 1-104. szám)

1862-10-18 / 84. szám

106. §. Ha a tartalékalap fél millió forintnyi készpénz összegre szaporodott, a további növekedés 25 százlékja mindenekelőtt az alapító tagok által először letett 10^ en fölül netalán szükségessé vált készpénzbeli befizetések visszafizetésére fog fordítálni. Ha pedig az érintett 10^-en túl fölülfizetés nem történt, a további növekedés fölemlített negyed része (25^) szinte a tartalékalapba tétetik és annak külön osztályát képezi. Ha ezen osztály 100,000 forinton fölül növekedik, akkor 100,000 frtnyi összeg az átalános tartalékalapba tétetik át, minden alapítónak pedig egy-egy 10^-es kötelezvény (99. §.) adatik vissza, és így tovább, míg minden kötvények az alapítóknak vissza nem adattak. Az első 10^ részletbefizetés azonban állandóan a tartalékalapban maradandó 107. §. A felügyelő bizottmány és igazgatóság egy közös tanácskozmányban alapítandja meg azon részletes eljárást, mely szerint a tartalékalap jövedelmeztetni s kezeltetni fog. 108. §. Miután a záloglevelek biztosításáról nem csak az alapítványi összegek és különösen lekötött földbiitok, hanem az összes egyesületi tagok egymásérti jótállása is kezeskedik, a tartalékpénztárba minden egyes kölcsönvevő a kölcsönkötés alkalmával kölcsöne fe-jét tevő zálogleveleket teend le. 109. §. Ezen egy százalék letételben marad s a letevő javára kezeltetik mindaddig, mig kölcsöne egészen nem törlesztetett, akkor az első százalék és annak egyszerű kamatai az érdekeltnek kiadatnak, a kamatok kamatai a tartalékalap javára válván. 110. §. Azon nem várt esetben, ha az eltéplezett összegből a kölcsönös jótállásnál fogva oly kárt kellene téríteni, mely az eredeti letételi öszszeget kevesítené: az ekép támadt különbség kiegyenlítéséhez, a vett értesítéstől számított első kamatfizetési határidőre mindenki tartozik hozzájárulni. 111. §. Az ily hozzáfizetés 6 héttel előre fog a hivatalos lapok útján köztudomásra hozatni, mi a fizetés teljesítésére kötelező fölszólitásul fog tekintetni. (Folyt, köv.) országúton lő kocsival találkoztak, azokat megállíták s az utasok közöl többeket kiraboltak, s egy pandúrt, ki a kocsik védelmére ott termett, fegyverrel megsebesítettek. E sebesült pandúr rögtön Uj-Szegedre sietett s a rablási esetet az uj-szegedi elöljáróságnak tudtára adá. Az Uj-Szegeden lakó megyei esküdt, Stojanovits Emil néhány pandúr és 12 uj-szegedi lakos kíséretében a rablók után sietett, kiket azonban már nem talált a megrablott kocsiknál, mert azok a rablóit posztók és vászon visszahagyásával a vödrösházi erdőnél eltűntek. Egész éjen át nyomozván az említett esküdt a rablókat, két gyanús egyént el is fogott, kiknek egyikében másnap a megsebesített pandúr a múlt este látott rablók társát fölismerő. Hihető, hogy a többi vakmerő rablónak is nyomára akadnak. — Kovács István építész, kinek hosszas kimaradása miatt családja a legnagyobb aggodalomban volt, f. hó 15 én szerencsésen visszaérkezett. Hosszabb kimaradását útközben kapott vállalatának sürgős elintézése okozá. — Időjárásunk egyre derült, a légmérsék a szerdán este kerekedett dühös éjszaki szél által tetemesen csökkent; tegnapelőtt és tegnap hajnalban a légmérő higanya fagypontra alászállt; tegnap délben a legnagyobb hőfok (14°R) volt. Helybeli újdonságok. — Múlt csütörtökön püspöki méltósága a szegedi külvárosi elemi tanodákat szerencséltető magas látogatásával; ma pedig az összes belvárosi tanodák részesülnek a kegyes főpap e kiváló figyelmében. A bérmálás szentsége kiszolgáltatása tegnap délután a városban bevégződött, közelebb pedig a szegedi népes tanyák katholikus hitújoncainak adandja föl püspöki méltósága a bérmálásszentségét, mely alkalommal hihetőleg a hazaszerte jó hírben álló tanyaiskolák növendékei is szerencsések leendőnek a magas egyházi vendéget tantermeikben üdvözölhetni. — Tiszánk még mindegyre apad; a víz rendkívüli csekélysége miatt a hajóhíd oly mély ívet képez a Tisza tükrén, hogy a kétfelöli partokon a följárás már veszélyessé kezd válni. Múlt szerdán egy kocsis vissza akarván tartani lovait a sebes rohanástól a híd meredek lejtőjén, azoknak egyike a kocsi alá maradt, s vergődésében áttörvén a rozzant állapotban levő híd karfáját, a kocsit is bizonyára a Tiszába vonszolja, ha egy iparossegéd a hámköteleket el nem vagdalja s a ló rémülésének ezáltal véget nem vet. A felsővárosi egyház átellenében levő korcsmában oly nagy a lárma és kurjongatás, hogy az egyházban levő hívek gyakran a legbotrányosabb párbeszédeket kényszerülnek hallgatni. A templomlátogatók iránti figyelemből legalább vasárnapokon az egyházi szertartások tartama alatt az illető akadályozhatná e megrovást érdemlő botrányt. A faszedő, vagyis inkább lopogató gyermekek már teljes kereskedést űznek fakészleteikkel. Az összelopogatott fát eladják s az ujszegedi kert mögött gyülekeznek össze a jövedelem megosztására, mi rendesen heves verekedés kíséretében megy végbe. Mint halljuk, a külvárosi iskolákba igen gyéren gyűlnek a tanoncok; igen üdvös dolgot tennének tehát az illetők, ha az említett kis fakupeceket, kik 8—12 évesek, iskolába szólítanák. Ha némely könnyelmű szülő nem gondol gyermeke neveltetésével, tegye ezt az atyáskodó hatóság. A A szomszéd Szöreg helységben múlt szerdán este 6 órakor nyolc fegyveres rabló jelent meg az ottani katholikus lelkész lakán, ki épen távol volt a helységből. A rablók a háznál jelenvolt szakácsnőt, udvarost és két szolgálót egy helyre összeterelvén, tölök a szobák fölnyitását követelők. Eközben egy kis fiú észrevétlenül kimenekülvén az utcára, lármát ütött, mire a nép összegyűlt s a harangokat félreveré, de a lelkész lakához közeledni nem bátorkodott, mert a rablók agyonlövéssel fenyegettek mindenkit. A nép közöl néhányan lőttek is, de csak segélyhivási jelül. A rablók a növekedő zajra nem érezvén bátorságot magukban tovább maradni, miután az udvarost és szakácsáét kegyetlenül összeverék, az utóbbinak némi holmiját fölszedvén, tovaillantak. A szöregi Hazai tudósítások. — H.-M.-Vásárhelyen a csongrádmegyei gazdasági egyesület évi gyűlése f. hó 10-kén — mint hirdetve volt — gr. Károlyi Sándor elnöklete alatt meg is tartatott. A múlt gyűlés jegyzőkönyve hitelesítése után, melynek egyik pontja — mint a „Szegedi Híradó“ból a 1. olvasó előtt már ismeretes — a gőzhajózás élénkítését a Dunán, Tiszán és Maroson tűzte ki, az elnök rövid jelentést ten a keletkező magyar gőzhajótársaságról, melyből kitűnt, hogy az aláírások eddig ele még a legkisebb részvényszámig (5000) sem terjednek. Ezután a békés megyei gazdasági egylet nevében fölszólitatott az egylet a már engedélyezett mezőtúr- vagy gyoma-szegedi vasútvonal pártolására, mely felszólításra az egylet a békési tervhezi hozzájárulását határozatilag azonnal kijelenté, mely célra a mérnöki előmunkálatok költségei fedezésére az aláírások meg is kezdettek. Az e közgyűlést megelőző napon tartott szántásversenyben Tóth János béres nyerte az első díjat. A kiállított ekék közt Polgár Péter ekéje Makóról találtatott legjobbnak. — A tanítói képezdékbe — mint a pesti lapok értesülnek — ezután országszerte csak oly ifjakat vesznek be, kik két reál-, vagy négy gymnasiumi osztályt végeztek. (Ezen üdvös intézkedés — a csanádmegyei püspökség fölterjesztése folytán — e tanév kezdetén csak e megyére terjesztetett ki, s fölötte örvendetes jelenség, hogy az ily rögtön átalános elfogadtatásban részesült. Szerk.) — A magyar földhitelintézet September 22-ei ülése fölhatalmazta az intézet ügyeivel eddig foglalkozott s gr. Barkóczy János, Csengery Antal, gr. Dessewffy Emil és Lónyay Menyhért urakból álló bizottságot, hogy a benyújtandó újabb aláírásokat f. é. okt. 20-ig, mint a befizetés napjáig elfogadhassa, s felszólításokat az aláírásra, a mondott határnapig bezárólag, maga is bocsájthasson ki. E határozatra idején levőnek véltük figyelmeztetni azokat, akik a hitelintézet alapítói közé kívánnak lépni. Értesítjük egyszersmind az érdekelteket, hogy okt. 20 -a a határnap, meddig az alapítóknak az általuk aláírt ősziét egy tizedrészét a pesti kétbankba be kell fizetniük. (M. L.) — Az első magyar gözhajótársaság ügyében. Azon névsorozat, melyben az első magyar gözhajótársaságra gyülekező részvényesek jegyzékét folytonosan közöljük, örvendetes bizonyság a közrészvét iránt, melylyel a nagyközönség ezen igen fontos ügyet fölkarolta. Azonban az aláírási ívek közöl még igen sok be nem érkezett, a keletkezendő társaságnak pedig érdekében áll és óhajtania kell, hogy a benne résztvehetés senki elöl el ne zárassák, annálfogva tisztelettel kéretnek azon urak, kiknél még e társaságra részvénygyűjtő ívek vannak künn, hogy íveiket minden esetben, t. i. akár gyűltek azokra részvényesek, akár nem, minél előbb, mindenesetre pedig még e hó folytán beküldeni szíveskedjenek, hogy a részvényesek jegyzéke a jövő hó folytán tartandó közgyűlésre pontosan elkészítethessék. Pest, 1862. október 15-én. Galgóczy Károly. — A „P. N.“ a vasúti párkányoknak eperfákkal való célszerű beültetését indítványozza. Egy mértföld vasutpárkány — mint írja — mindkét oldalról szegélyezve, tehát 8000 öl hosszú sövény, 2400 mázsa levelet ad, mi elég 150 mázsa selyemgubó termelésére; mázsáját pedig a selyemgubónak csak 40 írtjával számítva is, egy mértföld eperfaszegélyzet 6000 frt évi jövedelemnek alapját képviseli. — Tóth Kálmán, a „Bolond Miska“ volt szerkesztője f. hó 15-én este megkezdő fogságát a Károly-kaszárnyában s jelenleg Neuwirth tábornok, helyőrségi parancsnok felügyelete alá van helyezve. — Kecskemétről azt írják az „első magyar kertész-gazdászati ügynökségiek, hogy a nemzeti muzeum helyiségeiben november 1—15-ig tartandó országos terménytárlatra Kecskemét sz. k. város, mint kiválólag gyümölcstermesztő város részéről beküldendő ritka nemes gyümölcsfajok Kecskeméten a kaszinó helyiségeiben előlegesen közszemlére vannak kitéve. (Ily kitüntetésre a szegedi gyümölcs is méltó volna, ha......... No majd jövőre! Szerk.) — Gyorokról tudósítják az „Alföldit, hogy néhány nap előtt egy ottani lakos második érésű almával kedveskedett a levelezőnek. Az alma tökéletesen érett volt s fáján több találtatott. (A napokban mi már másodszor kaptunk, második érésű jókora érett almát. Szerk.) — Az „I. T.“nak írják, hogy a mátra-verebélyi legrégibb magyar föliratu harang a nemzeti muzeum számára az illető helység elöljáróitól 50 o. é. írton megvétetett. A helység elüljárói igen örültek, hogy e becses régiséget a szeretett hazának adhatják, és szívesen beleegyeztek a megígért 50 írtba, örömmel magukra vállalván az elszállítást is. — A „Felvidéki Magyar Közlöny “ben olvassuk : Vadkerten a napokban az adóvégrehajtás alkalmával a végrehajtó katona egy zsellér-, illetőleg napszámoshoz beállít, s miután az épület nem állt egyébből, mint egy rozzant kis szobácskából, melyben három deszkaszálból összeállított ágyforma s ezenkívül csak egy üres asztal volt, a katona s a ló ide beszállásolt. A házigazda épen dolga után volt menendő, e jelenet azonban megállni kényszerítette különösen azért is, hogy meghallja, mi okból van szerencséje ily magas vendéghez. Végre a katona elmondta, hogy ő itt az adóvégrehajtásban járna el, s addig el nem megy, míg a gazda adóját ki nem fizeti. „Jól van, csak tessék, — felelt a házigazda paraszt egyszerűségével, — de miután én csak úgy élek meg, ha dolgozom, s most már épen munkába megyek, csak arra kérem a katona urat, hogyha elmegy, csukja be az ajtót, hogy a sertés be ne jöjön“, s azzal elment. A katona is látván, hogy ahol nincs, ott az executio sem vehet, lovát kivezette s elment. — Hajdú-Böszörmény városa tömegesen biztosítatta épületeit az első magyar biztosító társulatnál. — Pozsony mellett egy bécsi francia nyelvtanár, ki a Bécsből Pestre rendezett két vonatról lemaradt, majd pórul járt. A tanár ur ugyanis elkésésének hasznát akarta venni és Pozsony környékére kirándult. Hidegkuton ép akkor fordult meg, midőn ott tűz ütött ki. A tűz láttára a nemesszivü tanár, segítség kieszközlése végett, minden tájékozás nélkül Lamács helység felé sietett. Mialatt azonban emberséges szándékát kivihette volna, valaki ráfogta, hogy ő a gyújtogató. A megrémült nép utána iramlott s csak a közbejött öröknek köszönhető, hogy tettlegesen nem bántalmaztatott. A megyénél történt vizsgálat folytán azután szabadon bocsájtatott. A tűzkárosultakat a pozsonymegyeiek különben nemes emberbaráti segélyzésekben részesítik. — Aradon a keményítőgyár lángok martalékává lön. Melléképületeit sem lehetett megmenteni. A tűz tovább terjedését is csak az aradi jeles tűzoltókar erélyes föllépése tudta meggátolni. — Pesten a Józsefvárosban egy háziúr fizetni nem tudó lakója ablakait leszedette oly kijelentéssel, hogy míg tartozását le nem rója, ablakait visszarakatul nem engedi. A háziurak elméssége kifogyhatatlan! — Két fegyveres rabló e hó 1-jén a Dada- Sz.-György felé vezető úton hat parasztot állított meg, lovaikat akarván elrabolni. Ezek közöl az egyik, Posonyi József, büki születésű, b. Podmaniczky gulyása elfogatott s október 4-én a pesti rögtönbiróságnak átszolgáltatott. Hárman, kik a megugrott másik rablónak menhelyet adtak, szintén elfogattak s bírói vizsgálat alá helyeztettek. — Hajóson egy kóborló ember mulatságból Patkónak adta ki magát. A hír befutá a várost s rögtön vasvillákkal, puskával és botokkal fölfegyverkezett nép indult utána Miskére, ahol szerencsésen el is fogák, megkötözék és Hajósra szállíták. Itt aztán kisült, hogy nem valami híres rablót, hanem csizmadiát, azaz egy kóborló mészáros legényt fogtak el. — Az „U. N.“ Írja: A jelenleg Pesten fogházban írló kalandor Végh Miklós, ki Grácban grófi álnév alatt Trubetzkoy hercegtől 15 Napoleon-aranyat kicsalt, néhány év előtt fővárosunkban is hasonló csalásokat követett el. Jelenleg 28 éves, kolozsvári születésű s már nagyon ifjú éveiben is a gróf Lutzer-féle nevelő-intézetből rész életmódja miatt bocsáttatott el. Ez idő óta Európa több nagyobb városát látogatá meg s gr. Andrássy, Eszterházy stb. álnevek alatt a kitünőbb körökbe is be tudott jutni s mások rovására csalfa módon igen kényelmesen éldegélt. Mivel Bécsben több személyt tetemes összegekig megcsalt, közelebb a bécsi törvényszéknek fog eljárás végett átadatni. Helytartósági rendelet folytán a rablógyilkosok és gyujtogatók ellen a rögtönitélő biróság Abauj megyében is fölállitatott.