Szegedi Híradó, 1862 (4. évfolyam, 1-104. szám)

1862-03-01 / 18. szám

Hazai tudósítások.­ ­ (Ár­víz-történ­et.) Duna-Földvárott az addig állott jég már lezajlott, ennek folytán Paksra is viszont minden másodnap személyszállító gő­­zös jár, s intézkedések tétettek, hogy mihelyest a jég elvonulása megengedi, a személyszállító gőzö­sök azonnal Zimonyig közlekedjenek. Kalocsán a város által 800, egyesek által mintegy 300 egyén láttatik el a szükségesekkel, s az 1078 ház közöl szárazon maradt 250 ház telve van menekvőkkel. Temesvár külvárosai víz alatt vannak. A folyton áradozó Bega megszakitá a töltést. Aradon a na­pokban szintén eső volt, s a Maros tetemesen nőni kezett; Gyula-Fehérvárról pedig Aradot éberségre figyelmeztetik, mert Erdélyben is lágy idő és eső­­szakadás van, s a hó hegyen, völgyön olvadni kezd. Február 20-án három 12 fontos ágyút szál­lítottak onnan Dévára, hogy a Maros vastag jegét összetorlás esetére szétzúzni lehessen. Mohácsról értesül a pécsi lap, hogy a szigetet a víz elborí­totta, és sok embert odaszorított. Mohácsról nem is lehet a szerencsétlenek segítségére sietni. Az éhség a sziget lakóinál oly nagy, hogy száraz pa­­szul­lyal táplálják magukat. A Duna jege Mohács alatt még áll, s igy a város még nincs túl a ve­szélyen. Vasárnap este óta Temesvárott az árvíz egy lábnyit apadt. — A magyarhoni árvízkárosultak javára a nm. kir. helytartó-tanácsnál eddig elé 65,271 frt gyűlt be. — A hazai árvízkárosultak fölsegélésére egyre gyűlnek az adakozások; hercegprímás­i eminen­­tiája 1000, mélt. Bonnát Sándor Csanádi püspök 1000, báró Sila Simon szinte 1000 frtot ajándé­koztak legközelebb. — A „Mag“ jelenti, hogy a magyar kor­mány által az árvízkárosultak javára rendezendő nagypénteki sorsjáték kezelését a magyar ke­reskedelmi, bank minden díj nélkül elvállalá. —­O-Becséről Írja a „Mag“ levelezője február 21-én . A tiszai korona-kerület itten tartott tegnapi gyűlésében következő hazafias adakozáso­kat szavazott meg: a magyar akadémia palotájára­­ 3000, a budai népszínházra 2000, a magyarországi árvíz által károsultaknak 1000, a Széchenyi-szo­­borra 500, a szerb akadémiára 3000, a szerb színházra 2000 frtot. Biztos forrásból tudom, hogy Ó-Becse községe legközelebb szinte 1000 frtot fog a magyar akadémia palotájára megajánlani, adván már ezelőtt a szerb akadémiára ugyanannyit. — Bolnai a magyar mágnásokhoz követ­kező nemes felhívást intézett: Több ezer ember Magyarországon e percben éhezik és fázik, s bo­lyong a Dunaparton hajlékot keresve. Ily nagy szerencsétlenség előtt minden apró bajnak el kell hallgatnia. Minden érdek, legyen ez nemzetiségi, hazafi, művészi vagy magánérdek, vonuljon hát­térbe, míg e nagy nyomor enyhítve nincs. Mintha nem volna az országban egyéb baj vagy szükség, minden fillér, mely jótékony vagy hazafias célra van szánva, menjen darab ideig e magasztos célra. Főuraink ez irányban, tudom, már sokat tettek, mert senki sincs feljogosítva az ellenkező föltevé­sére, de ha még kétszer annyit tettek volna is, mindig maradni fog még tennivaló. Ha valakinek tehát oly eszméje van, legyen az bárki, mely a szerencsétlenek számára bő jövedelmet igér, ez eszmét meg kell ragadni. Egy barátom közlött ve­lem ily eszmét; ne nézzék önök, kitől jó e gon­dolat: úrtól, írótól, szegénytől, vagy mágnásfaló egyéniségtől; elég legyen az, ha jó, kivihető s a szerencsétleneknek pár ezer forint segélyt hozand. A mágnások színi előadást rendeztek volt a horvát testvérek javára, minő ered­ménynyel, mindenki tudja, tegyék ugyanazt a vizkárosultak részére. —a) A nm. m. kir. helytartótanács febr. 12-től a magyarországi katholikus gymnasiumokhoz egy rendeletet küldött, melyben a többiek között a né­met nyelv minden gymnasiumban kötelezett tan­tárgyul tűzetik ki. — A „P. Lloyd“ bécsi levelezője arról érte­sül, hogy gróf Apponyi megmarad hivatalában, ki Bécsben léte alatt többször volt kihallgatáson c­égénél, s f. hó 25-én Pestre visszaérkezett. — A Luczenbacher testvérek gőzhajói ez idei rendes járataikat február 24-kén kezdék meg. Harmadik új gőzösük azonban csak e hó folytán kezdi meg a fel-Dunán meneteit.­­ A Sz.­László-társulat, melynek azon célja is van, hogy bevételeinek nagyobb részét a pesti lipótvárosi egyház építési tőkéjére szentelje, legkö­zelebb e célnak megfelelőleg a városi hatóságnál­­ 1000 frtot le. — Pesten Szuppiny Ede tudakozó-intézet­­tulajdonos kérelmére a városi tanács életbe léptette azon 1841-iki cselédrendet, mely szerint a cseléd­szerzés csupán a tudakozó-intézet utján eszközöl­hető. (Nálunk szegedieknél is fölötte szükséges volna ily intézet!) — Gr. Károlyi György ur­­ excja jövő kedden fényes termeiben adandó estélyén több ál­tala felkért urhölgy a meghívott vendégektől a ma­gyarországi árvízkárosultak fölsegélésére adakozást fog gyűjteni. A meghívó jegyen erről értesíttetik a meghívott. — Pesten február 22-én a nemzeti muzeum­ dísztermében rendezett hangverseny a magyaror­szági árvízkárosultak javára 670 frt 28 krt jöve­delmezett. — Pest város tanácsa folyamodott a nm. k. helytartótanácshoz, hogy 1861. évi január—novem­ber végéig terjedő bélyegmulasztásai engedtesse­nek el. — A londoni kiállításon nemzeti öltönyünk is képviselve lesz. Jámbor Pál pesti szabómes­ter egy fényes díszöltönyt készített e célra, Bod­nár J. pedig kék szövetből készült magyar női lovaglá­ s egy egész férfiöltönyt küld Londonba. — A „K. K.“ írja, hogy a kir. tábla felírást intézett a f. k. kormányszékhez, hogy az ország­­gyűlés intézkedéséig, eredeti törvényes szerkezete hagyassák meg. — Dr. Oroszhegyi Józsa ismételve figyel­mezteti az erdélyi hatóságokat, hogy ne engedjék földjeinket Romániába barangolni, hol a nemzet szégyenére bekoldulják az országot. — Kecskeméten március 2-án a kaszinó­teremben Katona József koszorús költőnknek m. évben felállított síremlékére hangverseny fog rendeztetni. Az érdekes és tartalomdús műsorozat bizonyára szép számú közönséget fog egybegyű­j­­teni! — Budán az előkelőbb körökből műkedve­lő­ társulat alakult, mely a böjt elején a budai vár­színházban a paksi és kalocsai vízkárosultak javára előadást rendezend. — Gróf Zichy István özvegye, szül. gróf Stahremberg Franciska, Veszprémmegyében fekvő ösküi kőbányáját, melyben fehér homokkő fejtetik, s csernyei márványbányáját, amennyiben az akadémiai palota építéséhez használni akarná az építtető bizottmány, minden teher nélkül áten­gedi, szivéből örvendvén,­­— mint az akadémia el­nökéhez irt levelében mondja — hogy egy ily in­tézet ápolása által az özvegynek filléreit a haza szent oltárára tehetni alkalma lehet. — Pesten február 24-én azon ü­vegcsarnok, melyet a sétány-estélyek alkalmával a Széchenyi­­ligetben a mulatni szerető ifjúság többször rögtön­zött tánchelylyé, lángok martaléka lett, s most is épen táncvigalom tartatott benne, melyet Stöckl ismert táncmester rendezett. A tűz támadásának oka iránt még nincsenek egészen tisztában­­tetett burgonyái, miszerint abba paszulyt és borsót tett. A kísérletnek az jön eredménye, hogy a pa­­szuly és borsó kikelt, virágzott és termett , azon­ban a burgonya is megért, s négy elültetett bur­gonya 14- öt szaporított. — Brünnben oly olcsó szövetet találtak fel, melyből egy 90 vörös darab csak 100 forint. E különben csinos szövetből egy téli öltöny legfö­­lebb 3 írtba kerül. Vegyes hírek. — Azok kedvéért, kik a londoni kiállításra készülnek, megemlítjük, hogy a londoni vendéglő­söknek, a kiállítás idejére szóló árjegyzékeik már megállapítják. A vendéglősök kötelezve vannak, hogy egy meglehetős jó ebédet, mely három tál étel, leves és csemegékből áll, 1 tallér 25 ezüst garasért adnak. A bor ára ez összegbe nincs be­számítva. Az angol vendéglős már nagyszerű vá­sárlásokat tön. A világkiállításra már egyremásra érkeznek a küldemények.­­ Az „Austria“ című lap összes kimutatását hozza a múlt évi áruforgalomnak. A behoza­tal 1860-ban 231.226,702 frtra ment, 1861-ben 232.732,554 frtra, s igy 1.505,852 frttal többre; a kivitel 1860-ban 305.197,493 forint, 1861-ben 310.687,250 frt, s igy 5.489,757 frttal több. E szerint az összes áruforgalom a külfölddel ki- és bevitelt beleértve a múlt évben 543 */a millió frtra megy, mely összeg az 1860-ikival egybevetve 7 millió gyarapodást tüntet elő. — Rómában még a virágbokréták is gya­núsak ; legközelebb megtiltatott a hölgyeknek a színházba virágbokrétákat vinni, s azoktól, kik mégis vittek magukkal, az ajtónál elszedettek. s. Az „Austria“ című lap részletes kimuta­tását hozza a múlt évi bélyegjövedelemnek, mely­ből mi a magyar koronához tartozó országokra a kártyából, naptárakból, hírlapokból és hirdetések­ből eső következő adatokat vonjuk be : Kártya 15 krjával 440,564 db 66,086 frt 60 kr, naptár 6 kr­­jával 656,637 db 39,398 frt 22 kr, külföldi hírlap 2 krjával 4818 db 96 frt 36 kr, belföldi hírlap 1 krjával 12.603,174 db 126,031 frt 54 kr, hirdetés 2 krjával 179,002 db 2980 frt 4 kr, hirdetés 1 krjával 1.509,812 db 15,098 frt 12 kr. Az összes birodalomban az egész bélyegjövedelem 1860-ban tett 12.211,200 frtot, 1861-ben 10.392,781 frtot. E szerint 1861-ben kevesebb, mint 1860 ban 1.818,419 frt. 1861-ben az egész birodalomban 1.439,171 játék bélyegezt­etett, miből a magyar ko­ronához tartozó országokra 440,564 darab esik. Ez is sok. sh Külföldi hírlapok. Az osztrák biro­dalomba 1861-ben 251,464 bélyegezett külföldi hír­lap járt, s ezek közöl a magyar koronához tartozó országokra csak 4818 db esik.­­ A bécsi lapok igen megbotránkoztak egy Lincben történt eseményen. Az ottani hely­tartó K. Bach az országos bizottmány bútorozott termét az országházban erőhatalommal felnyittatta, hogy ott bált adhasson. Ezen tett miatt a bizott­mány bepörölte a helytartót, birtokháborítás címe alatt. — A kertészet barátainak nem lesz érdekte­len tudni, hogy egy belga földbirtokos olykép­­ül­'­ Hallatlan bátoraiig volt tőlünk oly egyén ellen szó­lam menni, aki egy év előtt Szeged békeszerető népének pöffeszkedő hangon a „Mag“ban gyermeki leckét adni me­részelt, mivel az a 48-ki törvényeken túlmenni nem akart. Ha akkor Szeged népe nevében a testvéri békeszeretet elvéből nem utasította is önt senki rendre, abból még nem következik, hogy az ön lapjában megjelent tényferdítésekre és vagdalózásokra ne merjünk felszólalni, főleg miután ben­nünket oly lenézőleg vitára hr fel. Szerk. 2) Igen csalatkozik ön, ha ezen eljárásunkat, menekvés­keresésnek hiszi. Puszta figyelemből tevők azt egy vallás­felekezeti község főnöke iránt azon reményben, hogy a ma­gánlevélben megküldött adatok képesek leendőnek a nem lapunkba való vitának véget vetni. Ön — a nyilvánosságot oly annyira szerető egyén — e figyelmünket gyávaságnak méltóztatik bélyegezni!! Szerk. 3) Mi szinte szerényen és szívesen lemondunk a sze­rencséről Löw Lipót úrral levelezésben állani, még azt a szerencsét sem kerestük magunknak, melylyel a múlt nyáron bennünket megtisztelt, amidőn egy Bécsből kelt levelében bennünket barátjának címez! Akkor úgy kívánta azt bi­zonyos sátánsugta ügy elintézése, mit mi egyedül be­csületszavára hivatkozása következtében készek voltunk helyreigazítani. No lám, mily hamar feled némely ember! Az irányunkban tanúsított lenéző hangra mi is hasonlóval fi­zethetnénk, de ezt ön irányában tennünk tiltja a jobban fel­fogott társadalmi illem. Szerk. :) Nem félünk mi a nyilvánosságtól, s azt hiszszük, jelen körülmények közt egy lapszerkesztő csakugyan méltó joggal állíthatja ezt magáról, de időnket sokkal jobban fel tudjuk használni, hogysem egy esetlegesen fölmerült vallási ügyben meddő polémiára ráérnénk, s bevalljuk őszintén, hogy mi a vén róka ügyességével ez ügyben nem dicsekedhe­tünk, s inkább tartjuk magunkat a sophismák terén újonc­nak , hogysem önnel a valódi tények elferdítésé­ben megmérkőzni képeseknek éreznék magunkat. Szerk. 5) Nem dicsekvés volt biz’ az , mert ez nem kenye­rünk, — csak az elbizakodó hangra némi nyomatékos kife­jezés , nehogy üres kézzel lenni látszassunk; de ön nagy bölcsen és megvetőleg ignorálni látszik a beköldött adatok súlyát, melyeknek keletkeztét az „L“ jegyű levélben tárgyalt tény elferdítése idézte elő, holott fel vagyunk jogosítva kijelenteni, hogy azokat okmányként adó kezünkbe st. Baranyai Zsigmond bölcsészettudor s kegyesrendi ta­nár azon kijelentéssel, hogy ha szükséges leend, azokat sa­ját neve alatt közölhetjük is. Van tehát kezünkben okmány, mely az „L“ jegyű levél tartalmát valódi értékére reducálja, mit ön oly zokon vett, s az ugyanazon levélben ellenünk irányzott oldalrugást is nevetségessé teszi. Megvalljuk, ily adatok birtokában a közérzülettel gúnyt űztünk volna, ha azon erélyesen szerkesztett t­i­l­tak­oz­ás­t (melyet mi közérzület sértőnek mondunk) lapunkba fölveszszük, mely ama bizonyos levélben emlittetik. A mód, melylyel azon nyilatkozat lapunkba — minden áron — becsempésztetni megkisértetett, eléggé jellemző mind annak szerzőjére, mind a figuráns nyilatkozóra; s hogy ön saját szavaival éljünk: „Die Betrachtung, die sich uns hieber aufdringt, müssen wir jedoch unsern Lesern vorenthalten.“ Szerk. 6) A nevetséges fenyegetésnek címzett figyelmeztetés­ben az „L“ betű alatt nem hittük önt rejtekezni; különben minden figyelmeztetés nélkül az ellenünk intézett oldalru­­gásra megküldöttük volna Baranyai tudor úr okmányát, mely minthogy vallási súrlódást idézne elő, nem lapunk kö­rébe való. Jellemére vonatkozó szavainkat, amennyiben ön azon „L“, oly ártatlanoknak hiszszük, hogy ellenük csak az­ért lehetne önnek kifogása, mert a megszokott hódolati illat bennök föl nem található. Szerk. 7) Hogy egyben igazat adjunk önnek, elismerjük, igen is boszankodunk, de koránsem önre, hanem önma­gunkra, hogy a közvélemény dacára bizonyos ügyben opti­misták voltunk eddig. Szerk. A „Magyar Sajtó“ 47. számában következő személyünkre vonatkozó nyilatkozatot olvas­tunk , melyre kötelességünknek isnlerjüik részleten­­ként felelni. Nyilatkozat. A „Szegedi Hiradó“ szerkesz­tője lapom egyik levelezési cikke ellen polemizál­ván, többek közt következőleg mert') nyilatkozni: „Ha kételkedik ön szavaink valódiságában, készek vagyunk egy oly okmánynyal szolgálni, mely aligha válnék „L.“ jelleme emelésére.“ (Sz. H. 15. sz.) Erre feleltem amint következik: A „Ben Chananja“ múlt számában foglalt, „L“-lel jegyzett cikket én irtam­. Fölszólítom ennélfogva a „Szegedi Híradó“ újdondászát, hogy ő is nyílt sisakkal lépjen fel s fenyegetéseit vagy határozottan vonja vissza, vagy­­ teljesítse.“ E nyilatkozatra azonban Szabó Mi­hály úr egy, hozzám intézett magánlevélke mögött keres menedéket.* 2) De én szerényen és szívesen lemondok a szerencséről Szabó Mihály úrral leve­lezésben állani.3) Én a nyilvánosság barátja va­gyok , s hiszem, hogy minden becsületes magyar ember osztja e hajlamomat.4) A „Szegedi Híradó“ szerkesztője az olvasó közönséggel szemben azzal dicsekedett, hogy oly okmánynyal bir, melynek közzététele aligha válnék „L.“ jelleme emelésére, s igy kötelessége az olvasó közönség előtt igazolni magát.5) Én határozottan mondom : Nincs s nem is lehet Szabó úr kezében oly okmány, mely alap­talan állításának támaszáúl szolgálhatna, életem sokkal tisztább s szeplőtlenebb, semhogy okom volna Szabó Mihály ur nevetséges fenyegetései elöl visszariadni.6) Szabó Mihály ur boszankodik ugyan, de emlékezzék meg az olasz közmondásról: Ira sensa forza subito se smorza.7) Szeged, február 22-én 1862. Löw Lipót, főrabbi.

Next