Szegedi Híradó, 1862 (4. évfolyam, 1-104. szám)
1862-03-01 / 18. szám
Hazai tudósítások. (Árvíz-történet.) Duna-Földvárott az addig állott jég már lezajlott, ennek folytán Paksra is viszont minden másodnap személyszállító gőzös jár, s intézkedések tétettek, hogy mihelyest a jég elvonulása megengedi, a személyszállító gőzösök azonnal Zimonyig közlekedjenek. Kalocsán a város által 800, egyesek által mintegy 300 egyén láttatik el a szükségesekkel, s az 1078 ház közöl szárazon maradt 250 ház telve van menekvőkkel. Temesvár külvárosai víz alatt vannak. A folyton áradozó Bega megszakitá a töltést. Aradon a napokban szintén eső volt, s a Maros tetemesen nőni kezett; Gyula-Fehérvárról pedig Aradot éberségre figyelmeztetik, mert Erdélyben is lágy idő és esőszakadás van, s a hó hegyen, völgyön olvadni kezd. Február 20-án három 12 fontos ágyút szállítottak onnan Dévára, hogy a Maros vastag jegét összetorlás esetére szétzúzni lehessen. Mohácsról értesül a pécsi lap, hogy a szigetet a víz elborította, és sok embert odaszorított. Mohácsról nem is lehet a szerencsétlenek segítségére sietni. Az éhség a sziget lakóinál oly nagy, hogy száraz paszullyal táplálják magukat. A Duna jege Mohács alatt még áll, s igy a város még nincs túl a veszélyen. Vasárnap este óta Temesvárott az árvíz egy lábnyit apadt. — A magyarhoni árvízkárosultak javára a nm. kir. helytartó-tanácsnál eddig elé 65,271 frt gyűlt be. — A hazai árvízkárosultak fölsegélésére egyre gyűlnek az adakozások; hercegprímási eminentiája 1000, mélt. Bonnát Sándor Csanádi püspök 1000, báró Sila Simon szinte 1000 frtot ajándékoztak legközelebb. — A „Mag“ jelenti, hogy a magyar kormány által az árvízkárosultak javára rendezendő nagypénteki sorsjáték kezelését a magyar kereskedelmi, bank minden díj nélkül elvállalá. —O-Becséről Írja a „Mag“ levelezője február 21-én . A tiszai korona-kerület itten tartott tegnapi gyűlésében következő hazafias adakozásokat szavazott meg: a magyar akadémia palotájára 3000, a budai népszínházra 2000, a magyarországi árvíz által károsultaknak 1000, a Széchenyi-szoborra 500, a szerb akadémiára 3000, a szerb színházra 2000 frtot. Biztos forrásból tudom, hogy Ó-Becse községe legközelebb szinte 1000 frtot fog a magyar akadémia palotájára megajánlani, adván már ezelőtt a szerb akadémiára ugyanannyit. — Bolnai a magyar mágnásokhoz következő nemes felhívást intézett: Több ezer ember Magyarországon e percben éhezik és fázik, s bolyong a Dunaparton hajlékot keresve. Ily nagy szerencsétlenség előtt minden apró bajnak el kell hallgatnia. Minden érdek, legyen ez nemzetiségi, hazafi, művészi vagy magánérdek, vonuljon háttérbe, míg e nagy nyomor enyhítve nincs. Mintha nem volna az országban egyéb baj vagy szükség, minden fillér, mely jótékony vagy hazafias célra van szánva, menjen darab ideig e magasztos célra. Főuraink ez irányban, tudom, már sokat tettek, mert senki sincs feljogosítva az ellenkező föltevésére, de ha még kétszer annyit tettek volna is, mindig maradni fog még tennivaló. Ha valakinek tehát oly eszméje van, legyen az bárki, mely a szerencsétlenek számára bő jövedelmet igér, ez eszmét meg kell ragadni. Egy barátom közlött velem ily eszmét; ne nézzék önök, kitől jó e gondolat: úrtól, írótól, szegénytől, vagy mágnásfaló egyéniségtől; elég legyen az, ha jó, kivihető s a szerencsétleneknek pár ezer forint segélyt hozand. A mágnások színi előadást rendeztek volt a horvát testvérek javára, minő eredménynyel, mindenki tudja, tegyék ugyanazt a vizkárosultak részére. —a) A nm. m. kir. helytartótanács febr. 12-től a magyarországi katholikus gymnasiumokhoz egy rendeletet küldött, melyben a többiek között a német nyelv minden gymnasiumban kötelezett tantárgyul tűzetik ki. — A „P. Lloyd“ bécsi levelezője arról értesül, hogy gróf Apponyi megmarad hivatalában, ki Bécsben léte alatt többször volt kihallgatáson cégénél, s f. hó 25-én Pestre visszaérkezett. — A Luczenbacher testvérek gőzhajói ez idei rendes járataikat február 24-kén kezdék meg. Harmadik új gőzösük azonban csak e hó folytán kezdi meg a fel-Dunán meneteit. A Sz.László-társulat, melynek azon célja is van, hogy bevételeinek nagyobb részét a pesti lipótvárosi egyház építési tőkéjére szentelje, legközelebb e célnak megfelelőleg a városi hatóságnál 1000 frtot le. — Pesten Szuppiny Ede tudakozó-intézettulajdonos kérelmére a városi tanács életbe léptette azon 1841-iki cselédrendet, mely szerint a cselédszerzés csupán a tudakozó-intézet utján eszközölhető. (Nálunk szegedieknél is fölötte szükséges volna ily intézet!) — Gr. Károlyi György ur excja jövő kedden fényes termeiben adandó estélyén több általa felkért urhölgy a meghívott vendégektől a magyarországi árvízkárosultak fölsegélésére adakozást fog gyűjteni. A meghívó jegyen erről értesíttetik a meghívott. — Pesten február 22-én a nemzeti muzeum dísztermében rendezett hangverseny a magyarországi árvízkárosultak javára 670 frt 28 krt jövedelmezett. — Pest város tanácsa folyamodott a nm. k. helytartótanácshoz, hogy 1861. évi január—november végéig terjedő bélyegmulasztásai engedtessenek el. — A londoni kiállításon nemzeti öltönyünk is képviselve lesz. Jámbor Pál pesti szabómester egy fényes díszöltönyt készített e célra, Bodnár J. pedig kék szövetből készült magyar női lovaglá s egy egész férfiöltönyt küld Londonba. — A „K. K.“ írja, hogy a kir. tábla felírást intézett a f. k. kormányszékhez, hogy az országgyűlés intézkedéséig, eredeti törvényes szerkezete hagyassák meg. — Dr. Oroszhegyi Józsa ismételve figyelmezteti az erdélyi hatóságokat, hogy ne engedjék földjeinket Romániába barangolni, hol a nemzet szégyenére bekoldulják az országot. — Kecskeméten március 2-án a kaszinóteremben Katona József koszorús költőnknek m. évben felállított síremlékére hangverseny fog rendeztetni. Az érdekes és tartalomdús műsorozat bizonyára szép számú közönséget fog egybegyűjteni! — Budán az előkelőbb körökből műkedvelő társulat alakult, mely a böjt elején a budai várszínházban a paksi és kalocsai vízkárosultak javára előadást rendezend. — Gróf Zichy István özvegye, szül. gróf Stahremberg Franciska, Veszprémmegyében fekvő ösküi kőbányáját, melyben fehér homokkő fejtetik, s csernyei márványbányáját, amennyiben az akadémiai palota építéséhez használni akarná az építtető bizottmány, minden teher nélkül átengedi, szivéből örvendvén,— mint az akadémia elnökéhez irt levelében mondja — hogy egy ily intézet ápolása által az özvegynek filléreit a haza szent oltárára tehetni alkalma lehet. — Pesten február 24-én azon üvegcsarnok, melyet a sétány-estélyek alkalmával a Széchenyiligetben a mulatni szerető ifjúság többször rögtönzött tánchelylyé, lángok martaléka lett, s most is épen táncvigalom tartatott benne, melyet Stöckl ismert táncmester rendezett. A tűz támadásának oka iránt még nincsenek egészen tisztábantetett burgonyái, miszerint abba paszulyt és borsót tett. A kísérletnek az jön eredménye, hogy a paszuly és borsó kikelt, virágzott és termett , azonban a burgonya is megért, s négy elültetett burgonya 14- öt szaporított. — Brünnben oly olcsó szövetet találtak fel, melyből egy 90 vörös darab csak 100 forint. E különben csinos szövetből egy téli öltöny legfölebb 3 írtba kerül. Vegyes hírek. — Azok kedvéért, kik a londoni kiállításra készülnek, megemlítjük, hogy a londoni vendéglősöknek, a kiállítás idejére szóló árjegyzékeik már megállapítják. A vendéglősök kötelezve vannak, hogy egy meglehetős jó ebédet, mely három tál étel, leves és csemegékből áll, 1 tallér 25 ezüst garasért adnak. A bor ára ez összegbe nincs beszámítva. Az angol vendéglős már nagyszerű vásárlásokat tön. A világkiállításra már egyremásra érkeznek a küldemények. Az „Austria“ című lap összes kimutatását hozza a múlt évi áruforgalomnak. A behozatal 1860-ban 231.226,702 frtra ment, 1861-ben 232.732,554 frtra, s igy 1.505,852 frttal többre; a kivitel 1860-ban 305.197,493 forint, 1861-ben 310.687,250 frt, s igy 5.489,757 frttal több. E szerint az összes áruforgalom a külfölddel ki- és bevitelt beleértve a múlt évben 543 */a millió frtra megy, mely összeg az 1860-ikival egybevetve 7 millió gyarapodást tüntet elő. — Rómában még a virágbokréták is gyanúsak ; legközelebb megtiltatott a hölgyeknek a színházba virágbokrétákat vinni, s azoktól, kik mégis vittek magukkal, az ajtónál elszedettek. s. Az „Austria“ című lap részletes kimutatását hozza a múlt évi bélyegjövedelemnek, melyből mi a magyar koronához tartozó országokra a kártyából, naptárakból, hírlapokból és hirdetésekből eső következő adatokat vonjuk be : Kártya 15 krjával 440,564 db 66,086 frt 60 kr, naptár 6 krjával 656,637 db 39,398 frt 22 kr, külföldi hírlap 2 krjával 4818 db 96 frt 36 kr, belföldi hírlap 1 krjával 12.603,174 db 126,031 frt 54 kr, hirdetés 2 krjával 179,002 db 2980 frt 4 kr, hirdetés 1 krjával 1.509,812 db 15,098 frt 12 kr. Az összes birodalomban az egész bélyegjövedelem 1860-ban tett 12.211,200 frtot, 1861-ben 10.392,781 frtot. E szerint 1861-ben kevesebb, mint 1860 ban 1.818,419 frt. 1861-ben az egész birodalomban 1.439,171 játék bélyegeztetett, miből a magyar koronához tartozó országokra 440,564 darab esik. Ez is sok. sh Külföldi hírlapok. Az osztrák birodalomba 1861-ben 251,464 bélyegezett külföldi hírlap járt, s ezek közöl a magyar koronához tartozó országokra csak 4818 db esik. A bécsi lapok igen megbotránkoztak egy Lincben történt eseményen. Az ottani helytartó K. Bach az országos bizottmány bútorozott termét az országházban erőhatalommal felnyittatta, hogy ott bált adhasson. Ezen tett miatt a bizottmány bepörölte a helytartót, birtokháborítás címe alatt. — A kertészet barátainak nem lesz érdektelen tudni, hogy egy belga földbirtokos olyképül' Hallatlan bátoraiig volt tőlünk oly egyén ellen szólam menni, aki egy év előtt Szeged békeszerető népének pöffeszkedő hangon a „Mag“ban gyermeki leckét adni merészelt, mivel az a 48-ki törvényeken túlmenni nem akart. Ha akkor Szeged népe nevében a testvéri békeszeretet elvéből nem utasította is önt senki rendre, abból még nem következik, hogy az ön lapjában megjelent tényferdítésekre és vagdalózásokra ne merjünk felszólalni, főleg miután bennünket oly lenézőleg vitára hr fel. Szerk. 2) Igen csalatkozik ön, ha ezen eljárásunkat, menekvéskeresésnek hiszi. Puszta figyelemből tevők azt egy vallásfelekezeti község főnöke iránt azon reményben, hogy a magánlevélben megküldött adatok képesek leendőnek a nem lapunkba való vitának véget vetni. Ön — a nyilvánosságot oly annyira szerető egyén — e figyelmünket gyávaságnak méltóztatik bélyegezni!! Szerk. 3) Mi szinte szerényen és szívesen lemondunk a szerencséről Löw Lipót úrral levelezésben állani, még azt a szerencsét sem kerestük magunknak, melylyel a múlt nyáron bennünket megtisztelt, amidőn egy Bécsből kelt levelében bennünket barátjának címez! Akkor úgy kívánta azt bizonyos sátánsugta ügy elintézése, mit mi egyedül becsületszavára hivatkozása következtében készek voltunk helyreigazítani. No lám, mily hamar feled némely ember! Az irányunkban tanúsított lenéző hangra mi is hasonlóval fizethetnénk, de ezt ön irányában tennünk tiltja a jobban felfogott társadalmi illem. Szerk. :) Nem félünk mi a nyilvánosságtól, s azt hiszszük, jelen körülmények közt egy lapszerkesztő csakugyan méltó joggal állíthatja ezt magáról, de időnket sokkal jobban fel tudjuk használni, hogysem egy esetlegesen fölmerült vallási ügyben meddő polémiára ráérnénk, s bevalljuk őszintén, hogy mi a vén róka ügyességével ez ügyben nem dicsekedhetünk, s inkább tartjuk magunkat a sophismák terén újoncnak , hogysem önnel a valódi tények elferdítésében megmérkőzni képeseknek éreznék magunkat. Szerk. 5) Nem dicsekvés volt biz’ az , mert ez nem kenyerünk, — csak az elbizakodó hangra némi nyomatékos kifejezés , nehogy üres kézzel lenni látszassunk; de ön nagy bölcsen és megvetőleg ignorálni látszik a beköldött adatok súlyát, melyeknek keletkeztét az „L“ jegyű levélben tárgyalt tény elferdítése idézte elő, holott fel vagyunk jogosítva kijelenteni, hogy azokat okmányként adó kezünkbe st. Baranyai Zsigmond bölcsészettudor s kegyesrendi tanár azon kijelentéssel, hogy ha szükséges leend, azokat saját neve alatt közölhetjük is. Van tehát kezünkben okmány, mely az „L“ jegyű levél tartalmát valódi értékére reducálja, mit ön oly zokon vett, s az ugyanazon levélben ellenünk irányzott oldalrugást is nevetségessé teszi. Megvalljuk, ily adatok birtokában a közérzülettel gúnyt űztünk volna, ha azon erélyesen szerkesztett tiltakozást (melyet mi közérzület sértőnek mondunk) lapunkba fölveszszük, mely ama bizonyos levélben emlittetik. A mód, melylyel azon nyilatkozat lapunkba — minden áron — becsempésztetni megkisértetett, eléggé jellemző mind annak szerzőjére, mind a figuráns nyilatkozóra; s hogy ön saját szavaival éljünk: „Die Betrachtung, die sich uns hieber aufdringt, müssen wir jedoch unsern Lesern vorenthalten.“ Szerk. 6) A nevetséges fenyegetésnek címzett figyelmeztetésben az „L“ betű alatt nem hittük önt rejtekezni; különben minden figyelmeztetés nélkül az ellenünk intézett oldalrugásra megküldöttük volna Baranyai tudor úr okmányát, mely minthogy vallási súrlódást idézne elő, nem lapunk körébe való. Jellemére vonatkozó szavainkat, amennyiben ön azon „L“, oly ártatlanoknak hiszszük, hogy ellenük csak azért lehetne önnek kifogása, mert a megszokott hódolati illat bennök föl nem található. Szerk. 7) Hogy egyben igazat adjunk önnek, elismerjük, igen is boszankodunk, de koránsem önre, hanem önmagunkra, hogy a közvélemény dacára bizonyos ügyben optimisták voltunk eddig. Szerk. A „Magyar Sajtó“ 47. számában következő személyünkre vonatkozó nyilatkozatot olvastunk , melyre kötelességünknek isnlerjüik részletenként felelni. Nyilatkozat. A „Szegedi Hiradó“ szerkesztője lapom egyik levelezési cikke ellen polemizálván, többek közt következőleg mert') nyilatkozni: „Ha kételkedik ön szavaink valódiságában, készek vagyunk egy oly okmánynyal szolgálni, mely aligha válnék „L.“ jelleme emelésére.“ (Sz. H. 15. sz.) Erre feleltem amint következik: A „Ben Chananja“ múlt számában foglalt, „L“-lel jegyzett cikket én irtam. Fölszólítom ennélfogva a „Szegedi Híradó“ újdondászát, hogy ő is nyílt sisakkal lépjen fel s fenyegetéseit vagy határozottan vonja vissza, vagy teljesítse.“ E nyilatkozatra azonban Szabó Mihály úr egy, hozzám intézett magánlevélke mögött keres menedéket.* 2) De én szerényen és szívesen lemondok a szerencséről Szabó Mihály úrral levelezésben állani.3) Én a nyilvánosság barátja vagyok , s hiszem, hogy minden becsületes magyar ember osztja e hajlamomat.4) A „Szegedi Híradó“ szerkesztője az olvasó közönséggel szemben azzal dicsekedett, hogy oly okmánynyal bir, melynek közzététele aligha válnék „L.“ jelleme emelésére, s igy kötelessége az olvasó közönség előtt igazolni magát.5) Én határozottan mondom : Nincs s nem is lehet Szabó úr kezében oly okmány, mely alaptalan állításának támaszáúl szolgálhatna, életem sokkal tisztább s szeplőtlenebb, semhogy okom volna Szabó Mihály ur nevetséges fenyegetései elöl visszariadni.6) Szabó Mihály ur boszankodik ugyan, de emlékezzék meg az olasz közmondásról: Ira sensa forza subito se smorza.7) Szeged, február 22-én 1862. Löw Lipót, főrabbi.