Szegedi Híradó, 1862 (4. évfolyam, 1-104. szám)

1862-05-28 / 43. szám

Negyedik évfolyam. 43-ik szám. — 1802. Szerdán, május 28-án. Megjeleníts.: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztői Iroda.: Széchenyi tér, Pfannház, első emelet. ^ Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre 8 frt, — félévre 4 frt, — évnegyedre 2 frt osztr. ért. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 60 kr. osztr. ért. Egyes számára 8 ujkr. X hirdetéselx.: Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 kr. kétszerinél 6 kr., többszörinél 5 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a háromhasábos petitsor igtatási dija 20 kr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Őszinte szó azokhoz, akiket illet. II. Vannak, kik a Gondviselés intézkedése iránti boldog megnyugvás Ürügye alatt jó adagnyi közönyösséget táplálva, legjobbnak tartják sorsára bízni minden hajlamot, magára hagyni minden csirát, mely a keblekben szendereg. Ez elv szerint hadd lássa mindenki maga, mivé fejük. Hadd nőjön a konkoly és vadóc is egész az aratásig, majd elválik akkor, melyik mire érdemes. Ha aztán ehez veszszük még azon magas intést is, ne ítéljetek s nem fogtok megitéltetni, s mindezt amúgy tágas értelemre fogjuk , akkor igen sok szót s fáradságot megkímélhetünk, sok keserűségtől , nehezteléstől menekülhetünk. Sőt igen kényelmesen éldegélve, még olcsó népszerűségre is juthat az olyatén közkedvességű „bonhomme“, ki mint háboríthatlan kedélyű „jó bácsika“ a világért sem mond ellene senkinek, nem zavarja sehol a mulatók kedvét holmi „jobb időkre“ való emlékeztetéssel, nem ízetlenkedik semmi közhasznú inditványnyal, szives figyelmeztetéssel , hanem együtt tart a derűre borúra gondtalanul vigadókkal s teljesen az áradat kényének ereszti csónakját. Fontenelle Bernard termékeny francia iró, ki saját vallomása szerint soha nem nevetett, se nem sirt, azt szokta volt mondani, hogy ha ő valamenynyi igazságot a markában tartaná, óvakodnék azt fölnyitni. — Sokan kérdezhették tőle : miért adta tehát magát irodalomra s miért írogatott a többi közt bölcseleti műveket is, ha oly fukar az igazság nyilvánításában? Nem tudjuk válaszát ily ellenvetésre; de életrajzából tudjuk, hogy miután mint ügyvéd első perében vesztes jön, hátat fordítván a jogtudományoknak, Párisba ment s ott csupán irodalommal foglalkozott, melynek dús eredményét élvezé. Habár művei az alaki műgond s ékes nyelv érdemén túl nem valami kiváló értékkel bírnak : átalános becsültetés és többszöri kitüntető megtiszteltetés mellett szép jövedelmet is nyert, mely élte vége felé éven kint 21,000 livret hozott, úgy hogy csak készpénzben 80,000 livret hagyhatott holta után. Szerencsés phlegmatának tulajdoníthatni ezenfelül 100 éves korát befejező csöndes halálát is. — A zenét nem szerette ugyan, sőt, ha szavainak hihetni, kiállhatlannak monda azt, s mégis irt operákat is. Az ilyen maguk számára nagyon is boldog emberek bármennyire kerülik is az ellenkezést, gyakran önmagukkal jönnek ellentétbe. — De hát mások irányában jogosak-e? és vájjon emberszeretetök valódi-e? — Agg szó, de igaz, hogy „senkit sem szeret az, ki mindenkivel kacérkodik, s ki mindennek barátja, mindennek bolondja“. Vegyest megjárja az édesség is a többi közt, de túlmértékben imelygés és gyomorrontó, ellenben a keserű gyomorerősítő. Sajnálatra méltók azok, kiknek nem igen jut részül keserű igazságokat hallhatniuk. Ha igaz volna, mit a kényeztető álszívesség vitatgat, úgy végre az oktatást is átalán fölöslegesnek mondhatnék. Pedig ez élet folytonos tanoda, melyben még tanítva is tanulunk s tanulnunk kell élethosszant; mert igen-igen sok a tudni és tenni való, mit az ébresztgetés, nógatás nélkül hamar lankadó kényelmesség vajmi örömest elmulaszt ! Ez okból indulva ki, nyugtalanítják a kényelmeskedőket s az úgynevezett anyagi hajlamú optimistákat némely élénkebb lelkűek, kiket a szellemi törekvések jova célzata miatt gyakran pessimistáknak hallunk cimeztetni. Azon alapnál fogva, miszerint a közügyre munkálásnak üdvös eredményeiben az egész társadalmi testület részesül, az osztó igazság szerint arányos munkafelosztást sürget a jogérzet. Hisz így többet is létesíthetni, meg könnyebben is, ha t. i. minél többen részesülnek a közügyi terhekben. Hogyne buzdítná a lelkismeretes munkásság a részvétleneket, a közönyöseket rokon törekvésre, midőn úgy fáj szivének a henyeség látása, úgy gyötri keblét a szomorú elmaradottság, melyet a lomha nembánomság okoz? Már aztán a különböző felfogástól függ, hogy ez inkább erre, amaz arra kívánja a tétlen erőket terelni. E különböző meggyőződések alapján foly a szellemi súrlódás a társadalomban. — Minél erősebb, minél mélyebb valamely meggyőződés, annál erősebben igyekszik érvényesülni , kihatni. Az egyéni vélemények ilyetén különbfélesége idézi elő a társadalmi életnek élénkebb mozgalmait, melyek híjával csakhamar zsibbasztó pangás áll be, mely aztán a legjobbra való életerőket is megdermeszti. Az élet küzdterén egyébként is igen számos ok s ürügy kelt vitákat, de köztük az eszmékért vívott tusák érdemelnek leginkább figyelmet. Való és álérdekért, jogokért és ábrándokért, eszményért és csalódásért küzdött csatákról szólnak a történelmi iratok. — Csak az igazi emberi méltóság Ügyéért vivottak válnak a nemzeteknek valóban becsületére. Vérengző harc illőbb-e az emberiséghez vagy az eszmék szendebb tusája? E kérdés megoldása igen egyszerű. Ha azonban a szellem fegyverei nem mindig oldják is meg teljesen a vita tárgyát , mégis sok bajt eltávolíthatnak csöndesebb úton. S ha a közmondás azt tanítja: ne adj pénzt azért, amit jó szóval megnyerhetsz , mennyivel inkább tanácsolhatja az ész, hogy ne onts vért avégett, amit okos beszéddel elintézhetsz. Megjegyzendő, hogy itt a társadalmi élet belső mozgalmairól van szó, melyben ha a légtisztításra szükséges gyöngébb szellők viharrá szilajulnak, az orkánná fajult zivatar pótolhatlan károkkal lakoltat. Mi rettentőbb a rokonáért pazarló belháborúk iszonyainál? Mennyivel Üdvösebb a szeretetlen dulogásnál az összített erők hathatós törekvése oly cél felé, mely a nemzeteket dicsőíti s boldogítja! Ki nem tekint bámulattal Anglia nagysága felé? A magyarországi kereskedés. Egy munkát említettünk közelebbi számaink egyikében, mely német nyelven ugyan, de a magyar váltójogi viszonyokat nagy ügyszeretettel, és helylyel igen találóan, részletesebben taglalván, hazánk kereskedelmi és iparviszonyaira is vet tekintetet. A könyv címe : „Das ungarische Wechselgesetz“, s most második kiadásban jelent meg. Mi noha nem vagyunk gyakorlati kereskedők vagy iparosok, némely helyett nem csekély élvezettel olvastuk, és bevalljuk őszintén, imitt-amott nagyon figyelemreméltó észrevételekre akadtunk. Úgy hiszszük, nem teszünk kellemetlen dolgot. olvasóinknak, ha e műből néhány számban, különösen kereskedelmünk történetére és mostani viszonyaira vonatkozó néhány töredékes kivonatot közlünk, előre is óvást téve az ellen, mintha mi a névtelen szerző minden egyes állításait magunkévá tennék. Jernandes szerint, u. m. értekező, a magyarok, amennyiben Attila hunjaitól származtak, már ázsiai lakhelyükön is űztek kereskedést.) Azonban a magyarok ázsiai kereskedését mellőzve, mire mint vándornép különben is kevés hajlammal bírhattak, engedjük őket Árpád vezérlete alatt Galícián és Moldván keresztül a Tisza és Duna vidékére, a mostani Magyarországba győzelmesen bevonulni. Az ország szervezkedésénél sem kell tartózkodnunk, de vegyük föl az 1000 és 1791-dik év közti századokat tömegesen, és kérdjük: Mi történt ez idő alatt a kereskedelmi ügyben? Ha az országos törvényeket a történelem segítségével átfutjuk : tagadhatatlannak látszik, hogy a magyarok csak a legyőzött szlávoktól és németektől tanulták a béke mesterségeit. E népek nem csak keresztények, de földművelők és részben városi lakosok is voltak. E hibás állítás bizonyításául szerző néhány szót említ, melyek szerinte szláv és német eredetűek, péld. iga, csép, asztal, guzsaly, eke, tengely, ház stb. No de hiszen szerző nem nyelvész, ezt tehát megbocsátjuk neki. István első király sok idegent hívott be az országba,akik letelepedhettek, ahol nekik tetszett, hogy kézműveiket és mesterségüket folytassák. Ez többnyire völgyekben történt, a várak aljában. A király szabadalmakkal ajándékozta meg őket, a szolgákat szabadokká tette, miáltal a polgári rend és későbbi városok alapját megvetette. Igaz, hogy e törekvés akkor azonnal nem sükerülhetett egészen, mert még mindig maradt elég keresztény rabszolga, kiket a háztartásban munkásokul megtartottak; de mindenesetre szép vonás az első magyar király életében, hogy új országa szervezésénél az üzletet és ipart utalma alá vette. Magyarországban a vásárokat eredeti szokás szerint vasárnapokon tartották.3) Nehogy ez által a nap ünnepélye háborítassék, I. Béla a vásárokat a vasárnapot megelőző hétköznapra tette. Neki köszönhető az első tökéletesebb pénzláb is. László király az ünnep- és vasárnapokon való vásárokat, valamint a lovakkal való kereskedést ismételve megtiltotta.4) Kálmán bizonyos vásárdíjt határozott, melyet mindenki tartozott fizetni, ki saját készítményeiből valamit nyilvános vásártéren eladott, vagy árucikkeket vásári sátrakban árult. 5) A határvám az áru értékének huszadik részét tevén, „vigesima regalis“ nevet viselt. Csupán kifejlett ökröket volt szabad eladás végett kihajtani, lovakat épen nem; a borjúkat marhatenyésztésül, a lovakat hadi szolgálatra tartották meg.6) Béla fia, Gejza az elpusztított Erdélybe Németországból gyarmatosokat hivott be, kik a mostani erdélyi szászok ősei valának. Ugyanazon időtájban jöttek a szepesi németek is a felső Rajna vidékéről. IV. Béla az iparról is gondoskodott; a német bevándorlókat szabadságokkal látta el. Selmec, Pest, Zólyom, Korpona az ő uralkodásának köszönik szabad polgári léteket. A tokaji bor első művelésének dicsősége is IV. Bélát illeti; olasz szölőműveseit Olasziban, Patakon és Liszkán telepítvén le, ezek hozták be a legjobb szőlőfajokat.IV. István király a székelyeknek Erdélyben a mai Aranyosszéket engedé át lakásul, valamint a szepesi németeknek régi szabadságaikat megerősíté. Fia László 1277-ki május 23. egy rendeletet bocsájtott ki, mely szerint a kereskedés előmozdítása végett Habsburgi Rudolfnak Magyarországban újon szerzett javaiból eredő kereskedők a harmincadon és vásári díjon kívül semmit sem tartoznak fizetni, valamint máskép sem szabad őket háborgatni. Nemsokára ezután Rudolf és László valóságos szövetséget kötöttek, melynek feltételei közt az is áll, hogy a kereskedelmi szabadság és az illetéktelen vámok megszüntetése megállapítatik. Ugyane király telepítette le a kúnokat is az országban. Azonban még mindig voltak rabszolgák, kiket eladtak és vettek.8) III. András alatt ismét mind eltörölték a III. László kora óta fölállított vámokat s a pénzügy valahára eszközlendő javítására törekedtek. Robert Károlyban és I. Lajosban a városok nagy barátokra és védőkre találtak, mivel e királyok jól tudták, mennyire előmozdíthatja a városi ipar az ország jólétét. A városok pénzügyi zavarok alkalmával mindig bő segélyforrásokat nyújtottak. I. Lajos Kaproncát, Szakolcát, Eperjest, Bártfát és Szent- Mártont szabad királyi városokká emelte. És valóban e király alatt a városi műveltség és jólét nagyon magas fokon állt. Tiltó törvények nem létez ') Hungari autem hinc sunt noti, quia ab ipsis pellium murinarum venit commercium. Jornand. de reb. Goth. C. 5. 2) S. Steph. L. 1. C. C. Corp. jur. hung. 3) A török „bazar“ szó kereskedést, kereskedés helyét, idejét jelent. Innen a magyar „vásár“ (vájjon?), és mivel a vásárok a hét első napján tartottak, onnan a „vasárnap“. 9 Ladisl. Lib. II. Cap. 15. 16. 17. 18. Corp. jur. hung 5) Colomann Deer. Lib. I. Cap. 33. 34. Corp. jur. hung. 6) Colomann Deer. Lib. I. Cap. 76.77. Corp. jur. hung. 7) Ilyeneket hoztak Forraiból és Napoli di Malvasiából. 8) Egy rabszolganő ára fiával együtt öt márka volt. Kát. 882. 1.