Szegedi Híradó, 1862 (4. évfolyam, 1-104. szám)
1862-09-17 / 75. szám
Negyedik évfolyam. Megjelenik: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztői iroda: Széchenyi tér, Pfannház, első emelet. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. 75-ik szám. — 1862. Szerdán, September 17-én. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre 8 frt, — félévre 4 frt, — évnegyedre 2 frt osztr. ért. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 60 kr. osztr. ért. Egyes számára S ujkr. Ikidotósom: Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 kr. kétszerinél 6 kr., többszörinél 5 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a háromhasábos petitsor igtatási dija 20 kr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Előfizetési fölhívás a „SZEGEDI HÍRADÓ“ október—decemberi folyamára. Midőn lapunk t. előfizetőit a közelgő új évnegyedi előfizetés megújítására tisztelettel fölkérjük, azon ígéretünk kijelentésével teszszük ezt, miszerint lapunk hatásköréhez mérten ezentúl is iparkodni fog mindazon igényeknek megfelelni, melyeknek képviselésére eredetileg hivatva van; s eként leend ezentúl is lapunk Szeged s a közel vidék szellemi és anyagi létének hü tükre, szükségleteinek képviselője s nézeteinek elfogulatlan tolmácsa. Az előfizetési föltételek lapunk homlokán olvashatók. Szegeden, 1862. sept. 16. A Szegedi Híradó kiadó-hivatala. Széksó-fenekek Szeged környékén. Hazánk igen sokféle hasznos és termékeny, vagy különben érdekes földnemei között figyelmet érdemelnek az alföld homoksíkjain, különösen Szeged környékén található legjobb széksót tartalmazó fenekek. A nem homokos vidékek lakóinál, vagy ha homokos is, de kavicsos vegyülékű területeken alig nevéről ismeretes a széksó; sőt tudok a felsőbb megyékben, péld. Nógrádban jó terjedelmes sivár homokos helyeket, ahol mégis a széksónak híre sincs; pedig ez a szappanfőzésnek épen oly szükséges kelléke, mint a borkészítésnek a szőlőfürtök. Igaz, hogy másutt is szappannal mosnak, de ott is isznak bort, hol a szőlő nem terem, hanem vagy a termőhelyekről viszik oda, vagy holmi almából, meggyből stb. préselnek borféle levet, mi azonban a valódi borral soha sem mérkőzhetik, s épen így van a széksóhiánynak is pótléka — a hamu, de az abból készített lúg csak almabor az érmelléki bakator (bacca d’oro) mellett. Azért nevezetes a szegedi szappan, mert igen jó széksólúgon főzetik, és ismét azért merült fel újabb időben itt-ott a szegedi szappan elsilányitása elleni panasz, mivel némely azér nyerészkedők úgy elbántak vele, mint az a bizonyos frankfurti — vagy melyik? — borkereskedő, ki 30 krért csak úgy tördelte fel a tokaji aszúpalackokat. Szeged környéke — mint mondom — bővelkedik ezen széksófenekekkel, s azok kedvéért, kik ezen igen hasznos közszükségi cikk iránt némi ismeretet szerezni óhajtanak, miután ezt még igy nyilvánosan tárgyalva nem tudom, addig is, míg avatottabb szakférfiak a megérintett tárgyat szabatosb alakban elemezni magokat elszánnák, egy-két vonással ecsetelni megkísértem. . A széksó vegytani műkifejezéssel: nátron vagy soda, magyarul : szénsavas szikéleg. A szénsavú carbonas ismét két részből áll : carbonium és oxygenium, valamint a szikéleg , natron , natrium és oxygeniumból. E részekhez mulhatlanul egyszerű homok is vegyül több-kevesebb mértékben, minthogy a talaj, melyen söpörtetik, tulajdonképen homokfenék. Ezen székfenekek kisebb-nagyobb kiterjedésű kopasz, fehér, a homokos vidékeken alacsony fekvésű területek, melyeken vizenyős vagy esős időszakokban fehéres vizű tavak állanak, s e vizek már magokban kész lúgminéműségüek annyira, hogy ruhamosásra csaknem minden szappan nélkül használtatnak a közel lakó tanyai asszonyok által. • Kinézésre hasonlít a nagyon vékony homok- vagy hamuhoz; nehézsége még ezeknél is súlyosabb; tapintása az ember ujjai között minél finomabb, annál hamarabb vízzé válik, és hűvös. Hanem most egyik nagyon érdekes kérdés a széksó származásáról: hol veszi magát azon fenekekben ez a tüneményes sósvegy? Hallottam egy alkalommal tekintélyes szakférfiútól, mintha ezen sós vegyrészek esőzések által a partosabb homokos környezetből azon alacsony fenekekbe mosódnának le, s a víz eltűnése után ott már nagyobb menynyiségben összegyűlve alakulnának széksóvá, melyet azután, midőn a talaj felszáradt, gondosan felsöpörnek. Azonban egy kis tapasztalati utánnézés ezen állítást megcáfolja, mert eszerint csupán az esőzések utáni felszáradás lenne a széksósöprés kizárólagos ideje, miszerint példa hosszas szárazságban nem lehetne széksóra szert tenni, hanem csak ha helylyel-közzel jószerű esőzések állanak be; jószerű, mondom, hogy a víz megfutamodjék, mert lassú permetezés, mely nyaranta bizony csak ott marad, ahova leesik, nem futván össze az alacsonyabb fenékbe, a széksó vegyrészeit oda nem szállítaná. E vélemény, mondom, épen nem áll, annyira nem, hogy annak épen ellenkezője a közös tapasztalás sükere, miután a vele bánó nép tudja legjobban, hogy eső után, vagy a téli havak elolvadásából eredt vizek eltűnése után széksó nem csak nem szülemlik, sőt ellenkezőleg a fenék azok által olyan haszonvehetlen iszap által borul el, amelyet felszáradás után tüstént el kell a talajról söpörni és takarítani, s csak ezen feltisztítás után száraz időben tűnik föl a széksó magából a székfenékből, és pedig úgy, hogy azt minden harmad, negyednap újra lehet söpörni, ami ismét nem történhetnék, ha esőzést kellene várni a széksó képződésre. A széksónak tehát száraz képződése van, s miként a salétrom bizonyos helyeken száraz időben verődik ki a föld és falak felületeire, szintúgy a széksó talajának vegyrészeiből az anyatermészet működése és száraz jég befolyása következtében magából azon székfenékből gyöngyözik fel a hópölyhökhez hasonló csillámló jegeces minőségben, s mint ilyen nagyon természetes, hogy ha eső keletkezik reá, elmosódván, haszonvehetlenné válik annyira, hogy — mint említem — felszáradás után mint használhatlan iszapot el kell a talajról távolítani, s pedig szükségkép, mert ha el nem takaritatik, a talaj vele fenékig kiszárad, többé azon évben haszonvehetlen lesz, megvakul, s a megvakult fenékben többé nem gyöngyözik fel széksó mindaddig, mig a reá következendő tél fagya föl nem szíja. — Távol attól, mintha a széksó vegyrészeit, a tetősebb homokterületekről a hó- vagy esővíz hordaná le magával a fenékterületekre; a széksó annyira nem tűr legkisebb vizérintést sem, miként ha felsöpörve már kupacokban áll, ha az onnan jókor el nem hordatik s ha csak egy kis eső is ott éri, végkép haszonvehetlenné válik, még pedig nem csak fölülete, hanem az egész kupac földig áthatva elveszti minden erejét. Mint a velebánás kiválóan jelentékeny körülményeit kell még megemlítenem. Ha valaki jó széksót akar szerezni, azt kora hajnalban, mindjárt éjfél után kell söpörnie, és amennyire lehet, még napkelte előtt, vagy legalább mielőtt napon fölmelegednék, onnan elvinnie, mert ha a forró nap ott éri, nem romlik ugyan el végképen, de mindenesetre nagyon meggyöngül, mert a nap hevétől finom pölyhöcskéi összeroskadnak s szénsavas erejéből sok felpárolog; de azért, hogy ezen összeesésnek és elpárolgásnak eleje vézessék, korán sincs segítve az által, ha valaki borongós időt választana széksója feltakarítására, mert ismét azon körülmény forog fönn, hogy a folytonos borult időben azért csak szinte felgyöngyöző széksó meglehetős jó ugyan, de mégsem oly finom, mint a tiszta felhőtlenség alatt képződött, miként a széksógyűjtésben csakugyan érvényes azon közmondás : „Aki korán kel, aranyat lel“. A széksó eltartása minél hűvösebb helyen, annál jobb. Szegedi A. újabbak járulnak. És midőn ezeknek szaporításában és tökéletesbítésében a városi hatóságot oly jótékonyan működni látjuk, lehetetlen iránta méltánylatunkat ki nem fejeznünk , mert e körülmény kétségtelenül arról tanúskodik, hogy felfogva hivatását, a város jólétét szellemi, mint legbiztosb alapra akarja fektetni. Csak rövid néhány év alatt is nevezetesen szaporodtak a nevelési intézetek. Mennyire szaporítanak egy évtized óta a tanyai iskolák, és mi áldásosan működnek azok, mindnyájunk előtt ismeretes. Azért elég erre egészen egyszerűen, mint köztudomású dologra hivatkoznunk. A városban régebben létezett számos elemi iskolákhoz járultak nem régóta a két protestáns felekezet iskolái, melyek a városi közönség múlt évi határozata nyomán szinte a közpénztárból gyámolítatnak. A mostani tanács pedig bizonyosan az által állított magának legbecsesebb emléket, hogy a már több év óta tervezett főreáliskola iránt nyilatkozott polgárok kérelmét tekintetbe véve, annak fölállítását elhatározta. A Keméndy Nándorné asszony által létesített felsőbb leányiskola, meg vagyunk győződve, valódi hiányt fog pótolni, és a derék nüvelőné ez által hálára kötelezi le azon szülőket, kik leányokkal bírván, ezeket gondviselésére bízhatják, noha mi ismételve kijelentjük azon meggyőződésünket, hogy felsőbb lányiskolákról gondoskodni épen úgy kötelességük a hatóságoknak, mint a férfiifjúság felsőbb tanintézeteiről. De úgy hiszszük, lassan kint majd csak ez is be fog idővel következni. Lesz eszerint városunkban a sok elemi, tanyai iskolán és több magán nőneveldén kívül, tanítói képezde, reáliskola és gymnasium. Azonban e tanintézetek mellett lehetetlen egy nagy, igen nagy hiányt észre nem vennünk. Sőt minél inkább szaporodnak a művelődésnek ily eszközei, am a hiány annál szembeszökőbb. A nyájas olvasó nem ok nélkül fogja kérdezni : mi tehát e hiány ? Elmondjuk. Annál inkább pedig, mivel szeretjük hinni, miszerint ezt csak meg kell pendítenünk, és ha nem is rögtön, de rövid időn e hiányon is segítve lesz. E hiány pedig a testgyakorló intézet hiánya. Azonban midőn e hiányra kívánjuk fordítani a közönség figyelmét, legkevésbé sem szándékunk ezért bárkinek szemrehányást tenni, hanem egyedül azon célt akartuk kimutatni, mely felé törekednünk kell. És kötelességünknek tartjuk, egyúttal azt is kimutatni, mikép gondoljuk mi, hogy a bajon legkönnyebben segíteni lehetne. Igaz ugyan, hogy a testgyakorlás tágabb értelemben véve az egyetemes nevelés fogalma alá tartozik, miből azt lehetne következtetni, hogy ki az iskolákról gondoskodni, annak kötelessége a testgyakorlatról is gondoskodni. De a szülőknek sem szabad mindent csupán másoktól várni. Ha pedig tekintetbe veszszük , mennyire vannak mindenfelől a tanintézeteket föntartó hatóságok pénztárai igénybe véve; ha tekintetbe veszszük, hogy talán évek, vagy még évtizedek is lefolyhatnak, míg ezúton városunkban testgyakorló intézet létesítethetnék , sokkal célszerűbbnek tartjuk, a növelés ez ágáról való gondoskodást magánosok ügyszeretetére bízni, mint amelynek szinte kötelessége a hatóságokat a nevelési célok elérésében jótékonyan gyámolítani. Ennélfogva két utat említünk meg, melyeken a kívánt célt elérhetnék, s melyek közül lehet választani. Ha azonban valaki egy harmadikat, talán még célszerűbbet ajánlana, mi koránsem viseltetünk saját eszméink iránt oly túlságos előszeretettel, hogy azokról más jobbakért lemondani minden pillanatban készek ne lennénk. Sőt inkább azt valljuk és hirdetjük, hogy e tekintetben is „győzzön ami jobb!“ Legkönnyebb módja az ily testgyakorló intézet fölállításának az volna, ha akadna szakértő, ki maga állítana ily iskolát, melyben az általa megszabandó díjért oktatást adna az ifjuságnak, mint vannak magán rajz- vagy zenetanítók. És hiszszük, hogy az ekép alakítandó testgyakorló Helybeli nevelésügyünk egyik hiánya. I. (Sz.J.) Városunk jólétét szivünkön hordozva, lehetetlen nem örülnünk, hogy a művelődésnek eddig létezett tényezőihez mindig újabbak, meg