Szegedi Híradó, 1862 (4. évfolyam, 1-104. szám)

1862-09-17 / 75. szám

Negyedik évfolyam. M­egjelenik: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerk­­esztői iroda: Széchenyi tér, Pfannház, első emelet. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. 75-ik szám. — 1862. Szerdán, September 17-én. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre 8 frt, — félévre 4 frt, — év­negyedre 2 frt osztr. ért. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 60 kr. osztr. ért. Egyes szám­ára S ujkr. Ik­i­dotósom­: Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 kr. kétszerinél 6 kr., többszörinél 5 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a háromhasábos petitsor igta­­tási dija 20 kr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Előfizetési fölhívás a „SZEGEDI HÍRADÓ“ október—decemberi folyamára. Midőn lapunk t. előfizetőit a közelgő új évnegyedi előfizetés megújítására tisztelettel fölkérjük, azon ígéretünk kijelentésével tesz­­szük ezt, miszerint lapunk hatásköréhez mér­ten ezentúl is iparkodni fog mindazon igé­nyeknek megfelelni, melyeknek képviselésé­re eredetileg hivatva van; s eként leend ezentúl is lapunk Szeged s a közel vidék szellemi és anyagi létének hü tükre, szük­ségleteinek képviselője s nézeteinek elfogu­latlan tolmácsa. Az előfizetési föltételek lapunk homlo­kán olvashatók. Szegeden, 1862. sept. 16. A Szegedi Híradó­ kiadó-hivatala. Széksó-fenekek Szeged környékén. Hazánk igen sokféle hasznos és termékeny, vagy különben érdekes földnemei között figyelmet érdemelnek az alföld homok­síkjain, különösen Szeged környékén található legjobb széksót tartal­mazó fenekek. A nem homokos vidékek lakóinál, vagy ha homokos is, de kavicsos vegyülékű területeken alig nevéről ismeretes a széksó; sőt tudok a fel­sőbb megyékben, péld. Nógrádban jó terjedelmes sivár homokos helyeket, ahol mégis a széksónak híre sincs; pedig ez a szappanfőzésnek épen oly szükséges kelléke, mint a borkészítésnek a szőlő­­fürtök. Igaz, hogy másutt is szappannal mosnak, de ott is isznak bort, hol a szőlő nem terem, hanem vagy a termő­helyekről viszik oda, vagy holmi almából, meggyből stb. préselnek bor­féle levet, mi azonban a valódi borral soha sem mérkőzhetik, s épen így van a széksó­hiánynak is pótléka — a hamu, de az abból készített lúg csak almabor az érmelléki bakator (bacca d’oro) mellett. Azért nevezetes a szegedi szappan, mert igen jó széksó­­lúgon főzetik, és ismét azért merült fel újabb idő­ben itt-ott a szegedi szappan elsilányitása elleni panasz, mivel némely azér nyerészkedők úgy el­bántak vele, mint az a bizonyos frankfurti — vagy melyik? — borkereskedő, ki 30 krért csak úgy tördelte fel a tokaji aszúpalackokat. Szeged környéke — mint mondom — bővel­kedik ezen széksó­fenekekkel, s azok kedvéért, kik ezen igen hasznos közszükségi cikk iránt némi ismeretet szerezni óhajtanak, miután ezt még igy nyilvánosan tárgyalva nem tudom, addig is, míg avatottabb szakférfiak a megérintett tárgyat szaba­­tosb alakban elemezni magokat elszánnák, egy-két vonással ecsetelni megkísértem. . A széksó vegytani műkifejezéssel: nátron vagy soda, magyarul : szénsavas szikéleg. A szénsav­ú carbonas ismét két részből áll : car­­bonium és oxygenium, valamint a szikéleg , nat­ron , natrium­ és oxygeniumból. E részekhez mul­­hatlanul egyszerű homok is vegyül több-kevesebb mértékben, minthogy a talaj, melyen söpörtetik, tulajdonképen homokfenék. Ezen székfenekek ki­­sebb-nagyobb kiterjedésű kopasz, fehér, a homo­kos vidékeken alacsony fekvésű területek, melye­ken vizenyős vagy esős időszakokban fehéres vizű­ tavak állanak, s e vizek már magokban kész lúg­­minéműségüek annyira, hogy ruhamosásra csaknem minden szappan nélkül használtatnak a közel lakó tanyai asszonyok által. •­ Kinézésre hasonlít a nagyon vékony homok- vagy hamuhoz; nehézsége még ezeknél is súlyosabb; tapintása az ember uj­­jai között minél finomabb, annál hamarabb vízzé válik, és hűvös. Hanem most egyik nagyon érdekes kérdés a széksó származásáról: hol veszi magát azon fene­kekben ez a tüneményes sósvegy? Hallottam egy alkalommal tekintélyes szakférfiútól, mintha ezen sós vegyrészek esőzések által a partosabb homokos környezetből azon alacsony fenekekbe mosódnának le, s a víz eltűnése után ott már nagyobb meny­­nyiségben összegyűlve alakulnának széksóvá, me­lyet azután, midőn a talaj felszáradt, gondosan felsöpörnek. Azonban egy kis tapasztalati utánné­­zés ezen állítást megcáfolja, mert eszerint csupán az esőzések utáni felszáradás lenne a széksó­söp­rés kizárólagos ideje, miszerint példa hosszas szá­razságban nem lehetne széksóra szert tenni, hanem csak ha helylyel-közzel jószerű esőzések állanak be; jószerű, mondom, hogy a víz megfutamod­jék, mert lassú permetezés, mely nyaranta bizony csak ott marad, ahova leesik, nem futván össze az alacsonyabb fenékbe, a széksó vegyrészeit oda nem szállítaná. E vélemény, mondom, épen nem áll, annyira nem, hogy annak épen ellenkezője a közös tapasztalás sükere, miután a vele bánó nép tudja legjobban, hogy eső után, vagy a téli havak elolvadásából eredt vizek eltűnése után széksó nem csak nem szülemlik, sőt ellenkezőleg a fenék azok által olyan haszonvehetlen iszap által borul el, amelyet felszáradás után tüstént el kell a ta­lajról söpörni és takarítani, s csak ezen feltisztí­tás után száraz időben tűnik föl a széksó magából a székfenékből, és pedig úgy, hogy azt minden harmad, negyednap újra lehet söpörni, ami ismét nem történhetnék, ha esőzést kellene várni a széksó képződésre. A széksónak tehát száraz képződése van, s miként a salétrom bizonyos helyeken száraz időben verődik ki a föld és falak felületeire, szintúgy a széksó talajának vegyrészeiből az anyatermészet működése és száraz jég befolyása következtében magából azon székfenékből gyöngyözik fel a hó­­pölyhökhez hasonló csillámló jegeces minőségben, s mint ilyen nagyon természetes, hogy ha eső ke­letkezik reá, elmosódván, haszonvehetlenné válik annyira, hogy — mint említem — felszáradás után mint használhatlan iszapot el kell a talajról távo­lítani, s pedig szükségkép, mert ha el nem taka­­ritatik, a talaj vele fenékig kiszárad, többé azon évben haszonvehetlen lesz, megvakul, s a megva­kult fenékben többé nem gyöngyözik fel széksó mindaddig, mig a reá következendő tél fagya föl nem szíja. — Távol attól, mintha a széksó vegy­­részeit, a tetősebb homokterületekről a hó- vagy esővíz hordaná le magával a fenékterületekre; a széksó annyira nem tűr legkisebb vizérintést sem, miként ha felsöpörve már kupacokban áll, ha az onnan jókor el nem hordatik s ha csak egy kis eső is ott éri, végkép haszonvehetlenné válik, még pedig nem csak fölülete, hanem az egész kupac földig áthatva elveszti minden erejét. Mint a velebánás kiválóan jelentékeny körül­­ményeit kell még megemlítenem. Ha valaki jó széksót akar szerezni, azt kora hajnalban, mind­járt éjfél után kell söpörnie, és amennyire lehet, még napkelte előtt, vagy legalább mielőtt napon fölmelegednék, onnan elvinnie, mert ha a forró nap ott éri, nem romlik ugyan el végképen, de min­denesetre nagyon meggyöngül, mert a nap hevétől finom pölyhöcskéi összeroskadnak s szénsavas ere­jéből sok felpárolog; de azért, hogy ezen össze­­esésnek és elpárolgásnak eleje vézessék, korán sincs segítve az által, ha valaki borongós időt választa­na széksója feltakarítására, mert ismét azon körül­mény forog fönn, hogy a folytonos borult időben azért csak szinte felgyöngyöző széksó meglehetős jó ugyan, de még­sem oly finom, mint a tiszta felhőtlen­ség alatt képződött, miként a széksógyűj­­tésben csakugyan érvényes azon közmondás : „Aki korán kel, aranyat lel“. A széksó eltartása minél hűvösebb helyen, annál jobb. Szegedi A. újabbak járulnak. És midőn ezeknek szaporításá­ban és tökéletesbítésében a városi hatóságot oly jótékonyan működni látjuk, lehetetlen iránta mél­­tánylatunkat ki nem fejeznünk , mert e körülmény kétségtelenül arról tanúskodik, hogy felfogva hiva­tását, a város jólétét szellemi, mint legbiztosb alapra akarja fektetni. Csak rövid néhány év alatt is nevezetesen szaporodtak a nevelési intézetek. Mennyire szapo­rítanak egy évtized óta a tanyai iskolák, és mi áldásosan működnek azok, mindnyájunk előtt is­meretes. Azért elég erre egészen egyszerűen, mint köztudomású dologra hivatkoznunk. A városban régebben létezett számos elemi iskolákhoz járultak nem régóta a két protestáns felekezet iskolái, me­lyek a városi közönség múlt évi határozata nyo­mán szinte a közpénztárból gyámolítatnak. A mos­tani tanács pedig bizonyosan az által állított ma­gának legbecsesebb emléket, hogy a már több év óta tervezett főreáliskola iránt nyilatkozott polgá­rok kérelmét tekintetbe véve, annak fölállítását elhatározta. A Keméndy Nándorné asszony által létesített felsőbb leányiskola, meg vagyunk győ­ződve, valódi hiányt fog pótolni, és a derék nü­­velőné ez által hálára kötelezi le azon szülőket, kik leányokkal bírván, ezeket gondviselésére bíz­hatják, noha mi ismételve kijelentjük azon meg­győződésünket, hogy felsőbb lányiskolákról gon­doskodni épen úgy kötelességük a hatóságoknak, mint a férfiifjúság felsőbb tanintézeteiről. De úgy hiszszük, lassan kint majd csak ez is be fog idővel következni. Lesz eszerint városunkban a sok elemi, ta­nyai iskolán és több magán nőneveldén kívül, ta­nítói képezde, reáliskola és gymnasium. Azonban e tanintézetek mellett lehetetlen egy nagy, igen nagy hiányt észre nem vennünk. Sőt minél inkább szaporodnak a művelődésnek ily eszközei, am a hiány annál szembeszökőbb. A nyájas olvasó nem ok nélkül fogja kér­dezni : mi tehát e hiány ? Elmondjuk. Annál inkább pedig, mivel sze­retjük hinni, miszerint ezt csak meg kell pendíte­nünk, és ha nem is rögtön, de rövid időn e hi­ányon is segítve lesz. E hiány pedig a testgya­korló intézet hiánya. Azonban midőn e hiányra kívánjuk fordítani a közönség figyelmét, legkevésbé sem szándékunk ezért bárkinek szemrehányást tenni, hanem egye­dül azon célt akartuk kimutatni, mely felé töre­kednünk kell. És kötelességünknek tartjuk, egy­úttal azt is kimutatni, mikép gondoljuk mi, hogy a bajon legkönnyebben segíteni lehetne. Igaz ugyan, hogy a testgyakorlás tágabb ér­telemben véve az egyetemes nevelés fogalma alá tartozik, miből azt lehetne következtetni, hogy ki az iskolákról gondoskodni, annak kötelessége a testgyakorlatról is gondoskodni. De a szülőknek sem szabad mindent csupán másoktól várni. Ha pedig tekintetbe veszszük , mennyire vannak min­denfelől a tanintézeteket föntartó hatóságok pénz­tárai igénybe véve; ha tekintetbe veszszük, hogy talán évek, vagy még évtizedek is lefolyhatnak, míg ezúton városunkban testgyakorló intézet léte­­sítethetnék , sokkal célszerűbbnek tartjuk, a növe­lés ez ágáról való gondoskodást magánosok ügy­szeretetére bízni, mint amelynek szinte kötelessége a hatóságokat a nevelési célok elérésében jótéko­nyan gyámolítani. Ennélfogva két utat említünk meg, melyeken a kívánt célt elérhetnék, s melyek közül lehet vá­lasztani. Ha azonban valaki egy harmadikat, ta­lán még célszerűbbet ajánlana, mi koránsem visel­tetünk saját eszméink iránt oly túlságos előszere­tettel, hogy azokról más jobbakért lemondani min­den pillanatban készek ne lennénk. Sőt inkább azt valljuk és hirdetjük, hogy e tekintetben is „győzzön ami jobb!“ Legkönnyebb módja az ily testgyakorló inté­zet fölállításának az volna, ha akadna szakértő, ki maga állítana ily iskolát, melyben az általa megszabandó díjért oktatást adna az ifjuságnak, mint vannak magán rajz- vagy zenetanítók. És hiszszük, hogy az ekép alakítandó testgyakorló Helybeli nevelésügyünk egyik hiánya. I. (Sz.J.) Városunk jólétét szivünkön hordozva, lehetetlen nem örülnünk, hogy a művelődésnek eddig létezett tényezőihez mindig újabbak, meg

Next