Szegedi Híradó, 1862 (4. évfolyam, 1-104. szám)

1862-10-22 / 85. szám

85-ik szám 1862 Negyedik évfolyam. Szerdán, október 22-én. Most elejü­lt. : Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szork­osid­ei Iroda: Széchenyi tér, Pfannház, első emelet. K­lík­i Ok­tvánal : Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhoz hordással és vidékre postán: Egész évre 8 frt — félévre 4 frt, — év­negyedre 2 frt osztr. ért. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 60 kr. osztr. ért. Egyes szám­ára S urkr. Isirdetósd­l.: Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 kr. kétszerinél 6 kr., többszörinél 5 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a háromhasábos petitsor igta­­tási dija 20 kr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Ismét a várad-szegedi vasút. I. (ISz—1.) Ne csodálja a t. olvasó, hogy e tárgyra ismét visszatérünk, de mi ezt — mint em­lítők — Szegedre nézve bizonyos tekintetben élet­kérdésnek tekintjük. Mostani felszólalásunkra a „P. H.” egyik cikke nyújt alkalmat, mely cikkben Makóról e vasútnak egy új irányát jelölik ki. Ez tanulságul szolgál, hogy e vonal másokat is érde­kel, és ha mi nem mozgunk, hanem a sült ga­lambot várjuk, könnyen megtörténhetik, hogy a kérdés épen nem városunk előnyére fog eldőlni. A hirnöki támadás bár elég nagy zajjal jó, de az ostromágyuk, szerencsére, nem elég erősek, hogy azoknak megfelelni ne tudnánk. Mielőtt azonban a fölhozott érvek cáfolatába bocsájtkoz­­nánk, szükségesnek tartjuk, magát a kérdéses cikket megismertetni. Cikkíró tulajdonképen már kiindulási pontot is nem — mint tervezve van — Csabát ajánlja, hanem e helyett Nagyváradtól Szalonta, Sarkad, Gyula felé vezetve, Kétegyházánál szeretné a szol­­nok-aradi vonalt átmetszetni. Kétegyházától, úgy­mond, Mezőhegyes, Makó felé, s itt a Maroson át Kis-Zombor, Deszk mellett Szöregnél a temes­­vár-szegedi vonalba vezettetnék, honnét Szeged már csak 1/4 mértföld és a Tiszán már készen levő hídon át a szegedi vaspályába érne. Nem vonjuk kétségbe, mit cikkb­e állít, hogy ez a leg­rövidebb vonal, de abból nem következik, hogy egyszersmind legcélszerűbb. Mert habár e vonal főleg áruszállításra volna hivatva, e tekintetben is mindig nagyobb figyelmet érdemelnek a népesebb helyek, mint lakatlan puszták vagy kis falucskák. Szerinte pedig a nagy Csaba, Orosháza, H.-M.­­Vásárhely helyett Kétegyháza (kis falucska), a me­­zőhegyesi puszta­i Deszk és Szöreg ajánltatnak. Makó az egyetlen jelentékenyebb hely, mely ama vonalba esnék, és noha mi e szorgalmas mezővá­ros fölvirágzását magunk is óhajtjuk, nem kíván­hatjuk, hogy az a nem kevésbé szorgalmas és jó módú Csaba, Orosháza és Vásárhely rovására tör­ténjék. Minthogy azonban cikkíró e módosítás mellett maga sem nagyon kardoskodik, hanem utána egy másikat ajánl, mi is ezt mellőzve, for­dítsuk figyelmünket ez utóbbira. Erre nézve véleménye az, hogy a Csabától Orosháza felé vezetendő vasút, innen a vásárhelyi határ közepén mintegy Sámson (puszta Vásár­hely és T.-Komlós közt), innen Földeák mellett Makóra, innen pedig a Maroson át Szőregnél ve­zettessék a szegedi vasútvonalba. Ez — úgymond — Vásárhely érdekeit méltányosan kielégítő, de miképp e kérdésre adós marad felelettel. Mert hogy mi haszna lenne abból Vásárhelynek, ha a vasút pusztájának egy részét szelné, azt belátni nem bírjuk, ha csak azon dicsőségre nem gondo­lunk, hogy a vásárhelyi ember elmondhatná, mi­szerint az ő határukban is megy vasút, vagy ha a vásárhelyieket kielégítené, hogy olykor a pusztára kimenve, a vonatot arra látnák elröpülni. Most átmegy cikkb­e az eddigi terv ostromá­nak. Ha — úgymond — egyenesen Algyőnek a Tiszán keresztül építendő hídon terveztetnék Sze­gedre vezettetni, ez ellen több nevezetes és dönt­­hetetlen (?) ok­ok harcolnak. Ugyanis ha Csabától Orosházán keresztül H.-M.-Vásárhelyig vezettetnék a vasút, még akkor is sokkal hasznosabb (kinek?), sőt szükséges (!) Vásárhelytől Makó felé a Maro­son át Zombor és Deszk mellett Szőregnél beve­zetni a szegedi vonalba, mert: 1) Vásárhelytől a Tiszáig s a Tiszán, sőt Algyön túl is a vonal nagy részét a tiszai árvíz­téren s rétségeken kellene vezetni, de a mentő gátakon belüli rész is teljes és állandó biztosság­ban nincs. 2) A Tiszán építendő híd sokkal több költ­ségbe kerülne, mint a Maroson építendő híd. Cikkíró által fölhozott e két okot legalább értjük­, de azokra is megfelelünk, hanem­­ azon véleményben van, hogy ha a vásárhely-szegedi vonal lehetséges volna s kevesebbe is kerülne, mint az általa ajánlott, még akkor is Makó felé kelle­ne vezetni. Mert 3) Csanádmegye­­, tehát 18 □ mértföld területének terményei Makó felé jönek kereskedel­mi forgalomba. 4) A személyi forgalmat sem lehetvén ki­hagyni számításból, Csanádmegye népességének­­, vagyis 60,000 (?) lélek épen Makó környékén öszpontosul. 5) Mert Makó városának a békési társulathoz intézett emlékiratában foglalt nyilatkozata szerint, Makó városának lelkes közönsége hazafias fölada­tának tekintendi az építési költségekhez minden kitelhető erővel járulni, valamint az uradalmak s az alakulandó gazdasági egylet tagjai ez ügyet ismert hazafiaságuk szerint fölkarolandják. Ez a hirnöki cikknek lényeges tartalma. Legközelebb taglalás alá veszszük a fölhordott ér­veket, s igyekezni fogunk azok ellenében, noha cikkiró előre is dönthetetleneknek tartja azokat, erősebbeket fölállítani. A magyar földhitel­intézet alapszabályai. (Folyt.) IX. Fejezet. A hitelintézet viszonyai adósai irányában. 112. §. A hitelintézet követelései által az or­szágfejedelmi adókat az 1840:22. t. c. értelmében is illető elsőbbség nem szenvedhet csorbulást. 113. §. A hitelintézet nincs kötve a betáblá­­zás által kijelölt birtokhoz, hanem kielégítést az adósnak bármely ingó vagyonából, a fönálló vég­rehajtási rendtartás alapján szabad választással követelhet. 114. §. A hitelintézet mindazon esetben, mi­dőn tagjai, vagy a még adóssággal terhelt volt tagjai ellen fölperesként lép föl, az 1848. 14. t. c. 6. §-a által kitűzött váltótörvényszéki eljáráson kivül a szabad bírói választás jogát is fönntartja magának; ellenben mindazon esetben, ahol mint alperes lenne érdekelve, magát ugyanezen törvény­cikkhez képest a pesti, mint illető váltótörvényszék illetősége alá veti. 115. §. Az intézetnek az 1840: 16. t. c. ér­telmében vezetendő főkönyvei, mint nyilvános ok­iratok teljes bizonyságot megalapítóknak tekintet­nek. Ennélfogva az igazgatóság által aláírt fő­könyvi kivonatok az egyesületi tagok, vagy a 8. §. értelme szerint az azok helyébe a birtok átru­házása által lépett egyének ellen formálható min­den rendes és rendkívüli illetékek követelésénél teljes bizonyságul szolgálnak. 116. §. Átalános elvül mondatik ki, hogy a hitelintézet javára betáblázott kölcsön mindaddig, míg vissza nem fizettetett, vagy egészen nem tör­lesztetett, mint a birtokkal vál­atlanul összeolvadt követelés tekintendő. Ennélfogva bármely birtok­változás esetében az intézet minden követelése az új birtokosra, sőt csődület esetében a csődtömegre megy át, s a kötelezett illetékek fizetésénél hátra­maradásnak, vagy bármely az intézet szabályszerű joga gyöngítésének akármely körülmény- vagy jogcímnél fogva hely nem adathatik. Ennélfogva még a csődtümegi gondnokság is tartozik a ren­des járulékokat a kötelezvényben kikötött rendes határnapokra pontosan fizetni, minthogy különben a hitelintézet az 1848 : 14. t. c. 5. §-a értelmében följogosítva van, összes követelését a tőkével együtt a csőd alatti birtokból rövid szóbeli per út­ján követelni. 117. §. Minden adós azon nyilvános kötele­zettséget vállalván magára, hogy illetékeit a kitű­zött napra pontosan fizetendi; a fizetési nap lejá­rata után legfölebb 5 nap múlva jogosítva van az igazgatóság a behajtást eszközlésbe vétetni. 118. §. Aki a fizetési határnapot elmulasztá anélkül, hogy legalább 14 nappal előbb az igaz­gatóságtól a hozzá benyújtott okadatok­ folyamod­ványára fizetési halasztást nyert volna, a lejárt tartozási összeg utáni késedelmi kamatokon és az igazgatóság által tett költségeken kívül, az elmu­lasztott illeték 1­-jét tevő bírságot köteles fizetni a tartalékalap javára. 119. §. Rendkívüli esetekben, midőn az adóst akaratától nem függő csapások, károsodások, vá­ratlan halálozás s más ily fontos körülmények il­letéke lefizetésében gátolják, ezen esetek közbe­jötte után legfölebb 8 nap alatt tartozik azt mind az igazgatóságnak, mind a vidéki bizottmánynak halasztási kérelem mellett bejelenteni és igazolni. 120. §. Az előbbi §-ban érintett esetekben az igazgatóság, ha az intézet érdekeit veszélyez­tetve nem látja, mi iránt a vidéki bizottmány vé­leményét is megkérdheti, a halasztást 6% késedel­mi kamatok fölszámítása mellett engedményezheti. 121. §. Az illetékfizetés halasztásának meg­tagadását az igazgatóság nem tartozik okadatolni. 122. §. A kamatilletékek behajtásánál, ha a végrehajtás ingó vagyon ellen intéztetik, a zálo­golással a becslés is véghez megy. 123. §. Ha az ingók lezálogolásakor becslők nem volnának kéznél, a becslés az árverés alkal­mával, ezt közvetlenül megelőzőleg, történik. 124. §. Az ingóságok árverezésekor, ha a becsáron vevők nem jelentkeznek, a további eljá­rás az átalános végrehajtási rendszabályok értel­mében történik. 125. §. A becslésért nem szükséges különös folyamodás. 126. §. Az intézet követelései behajtásánál a végrehajtás az igazgatóság kívánságára a lekötött birtok zár alá vétele által is eszközöltethetik. 127. §. A zár alá vétel kétféle lehet, u. m.: vagy a lekötött birtok jövedelme egy részére vo­natkozik , vagy az egész birtokra s annak minden jövedelmeire is kiterjedhet. 128. §. A zár alá vett jövedelem, vagy az egész jelzálogilag lekötött birtok egy különösen kirendelendő zárgondnok által kezeltetik, még­pe­dig vagy a zárgondnok egyenes kezelése mellett, vagy haszonbérbeadás által. 129. §. Az igazgatóság által javalt zárgond­nok az adós előleges meghallgatása nélkül, azon­ban az intézet felelőssége mellett, a biró által ha­ladéktalanul a birtokba vezettetik. 130. §. Az esetben, ha a birónak alapos ész­revételei lennének a javasz zárgondnok személye ellen, fölszólítja az igazgatóságot egy más zár­gondnok ajánlására, s ha a késedelem miatt ve­szély forogna fönn, a biró a javaslat megtételéig ideiglenes zárgondnokot nevez. 131. §. Az adós föl van jogosítva, a zár­gondnok ellen, kijelölésétől számított 14 nap alatt észrevételeit megtenni. Ellenkező esetben belenyu­­godottnak fog tekintetni. 132. §. Az adós észrevételeinek tekintetbe vétele után a bíróság határoz, addig azonban a jószágnak az intézet által ajánlott zárgondnok ke­zelése alá adása föl nem tartóztathatik. 133. §. Az adósnak a zárgondnok személyé­be hallgatás által történt belenyugvása, vagy a biróság végzése után, a zárgondnok intézkedéseiért az intézet kártérítéssel nem tartozik. 134. §. Minden egyesületi tag köteles, fontos okok kivételével, a zárgondnokságot, vagy az in­tézeti megbízottnak teendőit zárolási vagy végre­hajtási eljárásnál elfogadni. 135. §. A zárgondnok köteles az adóhátralé­kok megfizetése után mindenekelőtt az intézet kö­vetelését a befolyandó pénzösszegből kifizetni s a hátralevő bevételi összeget a birói végzés szerint kézbesíteni. 136. §. A zárgondnok köteles az év lefolyta után legfölebb 30 nap alatt, s ha a zárlat egy évig nem tartott, megszűntétől számított 14 nap alatt számadásait minden okmányokkal együtt át­adni a bírónak, aki az adósnak és ezenkívül az intézet képviselőjének meghallgatása után a szám­adásokat rögtön vizsgálat alá tartozik venni, ami után helybenhagyását vagy észrevételeit kijelenti, miről bizonyítványt ad a zárgondnoknak. 137. §. Ha a számadások helybenhagyása iránt az intézet és adósa közt kérdés támadna, vá­lasztott biróság határoz, melyhez az egyik tagot az adós, a másikat a zárt elrendelő biróság, a

Next