Szegedi Híradó, 1863. május-december (5. évfolyam, 35-104. szám)

1863-06-03 / 44. szám

1863. Ötödik évfolyam. Megj­elen: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerk­­esztési iroda: Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. Kiadói u.fratal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden k­ázhozh­ordással és vidékre portán. Egész évre...................................................8 frt Félévre............................................................4 „ Évnegyedre Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre............................................6 frt —­kr. Félévre ............................................3 „ — „ Évnegyedre............................................1 „ 60 „. ... 2 Egyes szám­ára £ kr osztr. ért. 44-ik szám. Szerdán, június 3-án. a Hirdetések­: Az hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr, két-' szerinél 4 kr, többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­­m­ond könyvkereskedéséhez cimezendők. Gazdasági egyleti közlöny. Meghívás. Miután a f. évi május 25-kére ki­tűzött igazgató választmányi gyűlésre csupán Bánh­idy József, Osztrovszky József és Pálfy Ferenc urak jelentek meg, azért az alapszabályok által meg­kívánt nyolc választmányi tag hiányában a gyűlés meg nem tartathatván, a cson­­grád megyei gazdasági egylet igazgató választmányának gyűlésére újabb határ­időül f, évi június 14-kének délelőtti 9 órája kitüzetik, fölhivatván a választ­mányi tagok, miszerint erre a vidékről is megjelenni annál inkább el ne mu­lasszák, minthogy ezen gyűlés tanács­kozásának egyik legfőbb tárgyát a Csongrádmegye részére alakítandó föld­hitelintézeti vidéki bizottmány szervezése képezendi. Szeged, május 25-én 1863. Bérczy Antal, egyleti alelnök. Elmélkedések. A hírlapirodalom egyik legnevezetesebb föladata, irányt adni a közvéleménynek, s ezen magas célú hivatást betölteni, a leg­erősebb szellemi tehetségek bírnak csak ele­gendő képességgel. Tehát aki ezen túlnyomó szellemi erő imposant súlyát nem vetheti mérlegbe, nem fogja a közvélemény irányát kijelölni, hanem csak — amennyire lehet — a nézet­nyilvá­nítások azon színvonalán magát föntartani, melyek az uralkodó eszmékkel nem ellenkez­nek, és e kép a közszellem s a közvélemény tolmácsára fog akadni saját fölfogásainak, miben azon erkölcsi nyereség rejlik, hogy egyesek és a tömeg elvei a hírlapi öszhang­­zó nyilatkozatok által sokszorosan megszilár­dulnak. A hazai hírlapirodalom — úgy látszik — nagy mértékű kiterjedést nyert; mint a lapok írják, fölül vannak a 100 számon; örülnünk kell ezen haladásnak, ámbár a „Koszorú“ m. évi 3-ik számában elejtett azon megjegyzés, hogy Szilády Károly kecskeméti nyomdász tett legalább is annyi hasznot, — vonatkozás van Hornyik János, a kecskeméti levéltár őrének hazai történetünkhez becses adalékot nyújtó Kecskemét városa történetét tárgyazó munkájára — mint azon vidéki nyomdák, melyek lapjaink számát annyira szaporítják , azon gondolatot kelti, miszerint a vidéki hírlapirodalom a hazai, vagy szaba­tosabban szólva, a vidéki műveltség és poli­tikai érettség előidézésére eddig elé csekély szolgálatot tön. Nem akarom e föltevés súlyát mérle­gelni. Mindenki tudja, hogy a vidéki hírlap­irodalom nem rendelkezhet azon szellemi té­nyezők sokaságával, melyek a fővárosi hír­lapirodalom lételét biztosítják s erkölcsi te­kintélyét emelik, és nélkülözi azon anyagi forrásokat, — korlátolt vidéki helyzeténél fogva — melyek az országos, központi la­pok kiapadhatlan bánya­erét képezik; azon­ban — úgy gondolom — a vidéki hírlapiro­dalom nálunk kezdetleges korszakát élvén, fogyatkozásait kímélettel szükség esnézni, mert ezen kezdetleges fogyatkozásokkal tel­jes állapotban, egy később szépen kifejlendő vidéki irodalom korszakának ragyogó hajnal­­sugárait jelezhetjük. Ismervén a kedvezőtlen anyagi helyze­teket, melyek az egész ország népességének irodalompártolási hajlamaira annyira szenve­­dőlegesen hatnak, és ismervén azon osztá­lyokat, melyekből az irodalmat föntartó kö­zönség alakul, igen sajátságos körülmények közt élünk, melyek azon megjegyzésre utal­nak minket, hogy fővárosunk központi hír­lapirodalma is inkább betöltené magas hiva­tását ez idő szerint csekélyebb számú lapok­kal , mert a szellemi erők kevésbé oszolná­nak meg és bértartalom tekintetében inkább megfelelhetnének azon várakozásnak, mely a nagykorú olvasó közönség szellemi követel­ményei­ és fölfogásaival párhuzamban áll. A magyar birodalom összes népessége 1846-ik évben 14.540,580 lélek volt Fényes Elek szerint, és így Poroszország, ezen eu­rópai egyik első rendű nagy állam­i lélekszá­­mát majd utolérte; tehát a népszám elég nagy, de az irodalmi termékek nem örven­denek azon kelendőségnek, melynek a né­pességi számarány megfelelhetne. A tudós osztályok s az ügyvédek, orvosok, mérnö­kök, tanárok, lelkészek, tisztviselők, gazda­tisztek, tanítók osztályai s magasabb művelt­ségű nemesek, polgárok , tőkepénzesek ké­pezik az olvasó közönséget rendszerint; de bizony népünk, melynek száma milliókból áll, s a vidéki iparos osztály igen gyéren van képviselve, s nem csalódom tán, ha mondom, hogy a birtokos műveltebb csalá­dok közt is van elég, ki csak gazdászatának él s anyagi élményeire áldozik és az irodal­mat nem tekinti azon éltető napnak, mely­nek jótékony sugarai az erkölcsi világ nél­­külözhetlen emeltyűit képezik. Míg ez így tart, addig — nézetem szerint — szó sem lehet egy nagyobb kiterjedésű s virágzó iro­dalomról. Vannak ugyan a kézműves osztálynál is kivételek, de ezek csak kivételek marad­nak; a nagy többség pedig megelégszik ki­­sebbszerű naptári élményekkel, melyekhez — úgy tartom — épen nem irodalmi érdek­ből vonzódik, de azon ódon megszokásból, hogy a vásárok napjait, főleg pedig az idő­járást — mit nyerészkedők és a nép balítéle­­teinek hódolók a naptárakba becsempésznek — kibetűzhesse. Ha azt akarjuk, hogy virágzó s euró­pai jelentőségű irodalmunk legyen, teremte­nünk kell először olvasó közönséget, azaz fogékonynyá kell tennünk a népet, a kézmű­veseket s a kisebb kereskedői osztályt átére­­zésére annak, miért kell a magyar­ vagy más országi embernek könyveket s hírlapo­kat olvasni, és a vagyonosabb bár iskolá­zott, de a szellemi élvezetekre nem sokat adó osztályokat kiemelni fásultságukból s el­hitetni velők, hogy virágzó nemzeti irodalom nélkül valamire való nép e szellemileg emel­kedett kor színvonalán becsülettel meg nem állhat, és hogy nem elég az osztagok, kaz­lak, boglyák, barmok , tölt vermek, zsúfolt magtárak sokasága arra, hogy ezek beszer­zése vagy föntartása által már egy jó állam­polgár hivatását betöltve higyjük, mert mind­ezen anyagi előnyök, magán természetű ál­dásjelek, kivételes szerencsék s ephemer jellemű megkülönböztetések olyanok, melyek­nek érték­sugárait valami véletlen balszeren­cse, vagy mesteri kézzel kidolgozott adó­rendszer elapaszthatja s esetleg teljesen ki­olthatja, hanem egy valódi állampolgár kö­telességeihez tartozik az is, hogy a hazai irodalom föntartása­, virágzásához anyagi te­hetségének megfelelő arányban, vagy ha kell, ezen arányt túlhaladó áldozattal is, példás nagylelkűséggel járuljon, és e kép sa­ját szellemi értékét, fölfogását az uralkodó politikai légkör színvonalán föntartsa; mert korunkban hévmérője valamely nemzet euró­pai életrevalóságának azon közérzület és fo­gékonyság, mely a szellemi nagykorúság délpontját jelezvén, az öntudatos államélet gyakorlati bizonyságát képezi. Csalódhatom, de úgy vélekedem, hogy akármind néplapokat tegyünk is folyamatba, mindaddig kielégítő sikert nem fogunk nyer­ni, míg népünk fölfogása erre tanodaszerűleg növelve, oktatva, kiidomítva nem lesz. Érteni kell a népnek s a kézműves és minden más ezen észrevételek alá eső osztá­lyoknak azon rugókat, melyek a mostani eu­rópai rendszer és az átalános műveltség ele­meit képezik; tudni kell, minő fokon áll a külföld nagytekintélyű országaiban a közö­s családi műveltség; ismerni kell e tekintetben a hazai viszonyokat, hogy igazságos párhu­zamot vonhasson a kül- és belhoni szellemi állapotok közt; ismerni kell azon tényezőket, melyekből a külföld hatalmas, szerencsés és művelt nemzetei megszokták ítélni valamely kisebbrendű állam népei életrevalóságát; is­merni kell elemeit azon eljárásnak, mely a diplomatiai cselekvényeket, cselszövényeket mozgásba hozza, s azon ezerszinjátszást, mely ez idő szerint világrészek jó, balsorsa fölött űzi rejtélyes fondorlatait; ezen elemi ismeretekkel aztán birái fogják a képességet megítélni, hogy a műveltség, a tudomány s a szellemi belátás és ezek forrása, csatorná­ja, az irodalom sok tekintetben nagyobb ha­talom a kard, puska, szurony és az ágyú­ütegek pusztító, romboló eszközeinély nagyobb az anyagi tehetségek minden halmazainál. Egry Sándor. (Folyt. küv.) Hazai mozgalmak. Szeged, június 2. —yi. Múlt hónap 28-án ment végbe a magyar kúria nagy teremében az új ország­bíró, gr. Andrássy György ünnepélyes beig­­tatása, mely ünnepélyre fényes és számos közönség gyűlt össze. A helytartótanács, a a városi s megyei hatóság, a fővárosi egyle­tek s intézetek, a magyar akadémia, keres­kedelmi kamara, a napi sajtó kitünően valá­­nak képviselve. Déltájban az országbíró megjelenvén s éljenzés közt elnöki székét elfoglalván, Huszár F.­izél­mester fölvasta a szokásos kinevezési okmányt. Ezután az új országbíró tartotta székfoglaló beszédét, mely­ben közvetlen elődét, gr. Apponyi Györgyöt s azok hosszú sorát, kik e fényes méltóságot előtte viselték, fölemlítvén, némileg u. m. habozott, hogy ily kitűnő tehetségű s tudo­­dományú férfiak után e terhes tisztet elvál­lalja-e. Azonban engedelmeskedett hajlott kora dacára a fejedelem fölhívásának s a honszeretet sugallatának. Végre a kúria tag­jait kérte föl buzgó támogatásra. Az éljen­zések szüntével Lonovics József érsek üdvöz­lő őt a kir. kúria s illetőleg a hétszemélyes tábla nevében, kit a kir. tábla nevében Mel­­czer István személynök üdvözlő szónoklata váltott föl. Mely üdvözletekre ö­nmaga felel­vén, még Kiss Andor, mint a váltó feltör­vényszék elnöke ennek nevében is üdvözölte az új országbírót. Az országos kertészeti társulat egy „Országos kertésztársulati csarnok“ot létesí­tett, azt már május 1-jén mégis nyitotta. E csarnoknak feladata úgy is, mint állandó kiállítás, úgy is, mint a termesztő és fo­gyasztó közönségnek közvetítő intézete szol­gálni. E célból elfogadtatnak: 1) A fino­mabb zöldségek, 2) jeles gyümölcs, hová a dinnye és szőlő is soroztatik, 3) a gyümölcs és zöldségneműek bármi módon földolgozott termékei, 4) kerti és gazdasági magvak, 5) gyümölcsfák, gyümölcsöző bokrok, szőlő, dísz- és erdei fák, 6) virágok és dísznövé­nyek, 7) mindennemű kertészeti és gazdasá­gi gyöknövények. Mindezt a kertészeti tár­sulat körlevélben azon meggyőződéssel nyil­vánítja, hogy a közönség, melynek java és haszna a legfőbb cél, mely a vállalkozó tár­sulatot e vállalatnál vezeti, fölismerve a jó­akaratot s különösen szem előtt tartva a sa­ját érdekei iránti kötelességet, e központi csarnokot minden kertész saját csarnokának tekinten­i, s annak ügyét elősegíteni s vi­rágzóvá tenni törekszik. Ezzel sok tekintetben rokon a magyar gazdasszonyok egyesülete által tervezett har­madik kiállítás, kivéve, hogy ide női kézi munkák, nyers tésztanemüek, kenyér, hús­félék , tej, szappan, gyertya, keményítő, méz, házi szárnyasok stb., átalában a gazd­­asszonykodás körébe tartozó tárgyak is kül­dendők. Az előre bejelentett kiállítandó tár­gyak, a sütemények, üde növények és álla­tok kivételével, oct. 6., az utóbbiak pedig a kiállítást megelőző napon, azaz oct. 11. kül­dendők be. A budai kir. József-műegyetemben re­formok vannak kilátásba helyezve. A tanári testületnek ugyanis még 1861-ben meghagy­ta a helytartótanács, hogy eziránt véleményt adjon, mely akkor el is készült, de a hely­tartótanács által legfelsőbb helyre fölterjeszt­ve csak közelebb intéztetett el. E módosítá­sok állítólag a következők: 1) A tannyelv minden tárgyra nézve a magyar legyen, a nélkül azonban, hogy mutatkozó szükség esetén más nyelv föltétlenül kizáratnék. 2) A tanári testület a műegyetemet Budáról Pestre óhajtja visszahelyeztetni. Ez azonban, mint mondják, a helytartótanács által csak később ígértetett külön érdemleges tárgyalás alá vétetni, mivel foganatosítása tetemes költséggel járna. 3) A fölvételre nézve az előkészület magas foka állapítassék meg. 4) A tanári testület óhajtja, hogy minden tech­nikai főszak, úgy a természettudományi fő­­szakok mellé is egy-egy segédállomás alapi­­tassék; a tanárjelöltek külön magyar bizott­ság által vizsgáltassanak; a tanárok az egyetemi tanárokkal egy rangba soroztassa­nak.­­ Az erre vonatkozó kegy. kir. udvari rendelet szerint az 1. pont alatti javaslat el­­fogadtatik; a harmadik szintén elfogadtatik; a segédállomások szervezése ellen sincs ki­fogás, minélfogva a helytartótanács fölhiva­­tik, hogy mihelyt ezt a tanulmányi alap en­gedi, ez sikeresítessék. A Pestre leendő át­tételre nézve pedig kijelentetik, hogy a fo­lyamatban levő tárgyalások befejeztetvén, fölterjesztessenek. Félegyháza, május 28. F. hó 25-kén érkezett városunkba dr. Festi Károly tan. főigazgató úr ő nagysága s 26- és 27-én iskoláinkat szigorú vizsgálat alá vévén, a minden osztályban fölmerült hi­ányokat a n. tanács elé terj­eszte, a vizsgá­lat alatt elégedetlenségét fejezte ki egyes tantermeink kicsinysége fölött, s hogy jövőre mind a tanítóknak, mind a tanulóknak ké­nyelmesebb helyzetök legyen, tanítói értekez­letünkben következőkép méltóztatott határozni. Mindenekelőtt a tanítókat illető dolgok­ról szólván, eléjök terjesztő, hogy ezentúl a délelőtti s délutáni két tanóra szerdán és szombaton egy-egy órával szaporítatik, vagyis a nevezett két napon nyolc órától nem tízig, hanem tizenegyig leend előadás; továbbá, hogy a pályatáblák előnyét nem ismerő szü­lők miatt a gyermekek hiányt, a tanítók pe­dig kellemetlenséget ne szenvedjenek. O­nga azt határza, hogy év elején a gyermek pá­lyatábla nélkül be ne irassék; fölemlítő egy­szersmind, hogy a téglapadozat helyett — mi nem is a legcélirányosabb — jövőre desz­kapadozat létetik, és meghagyd a tanítók­nak, hogy addig is, ha a tégla itt-ott föl­­bomlik, tegyenek jelentést s ne szűnjenek

Next