Szegedi Híradó, 1863. május-december (5. évfolyam, 35-104. szám)
1863-06-03 / 44. szám
1863. Ötödik évfolyam. Megjelen: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztési iroda: Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. Kiadói u.fratal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden kázhozhordással és vidékre portán. Egész évre...................................................8 frt Félévre............................................................4 „ Évnegyedre Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre............................................6 frt —kr. Félévre ............................................3 „ — „ Évnegyedre............................................1 „ 60 „. ... 2 Egyes számára £ kr osztr. ért. 44-ik szám. Szerdán, június 3-án. a Hirdetések: Az hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr, két-' szerinél 4 kr, többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Gazdasági egyleti közlöny. Meghívás. Miután a f. évi május 25-kére kitűzött igazgató választmányi gyűlésre csupán Bánhidy József, Osztrovszky József és Pálfy Ferenc urak jelentek meg, azért az alapszabályok által megkívánt nyolc választmányi tag hiányában a gyűlés meg nem tartathatván, a csongrád megyei gazdasági egylet igazgató választmányának gyűlésére újabb határidőül f, évi június 14-kének délelőtti 9 órája kitüzetik, fölhivatván a választmányi tagok, miszerint erre a vidékről is megjelenni annál inkább el ne mulasszák, minthogy ezen gyűlés tanácskozásának egyik legfőbb tárgyát a Csongrádmegye részére alakítandó földhitelintézeti vidéki bizottmány szervezése képezendi. Szeged, május 25-én 1863. Bérczy Antal, egyleti alelnök. Elmélkedések. A hírlapirodalom egyik legnevezetesebb föladata, irányt adni a közvéleménynek, s ezen magas célú hivatást betölteni, a legerősebb szellemi tehetségek bírnak csak elegendő képességgel. Tehát aki ezen túlnyomó szellemi erő imposant súlyát nem vetheti mérlegbe, nem fogja a közvélemény irányát kijelölni, hanem csak — amennyire lehet — a nézetnyilvánítások azon színvonalán magát föntartani, melyek az uralkodó eszmékkel nem ellenkeznek, és e kép a közszellem s a közvélemény tolmácsára fog akadni saját fölfogásainak, miben azon erkölcsi nyereség rejlik, hogy egyesek és a tömeg elvei a hírlapi öszhangzó nyilatkozatok által sokszorosan megszilárdulnak. A hazai hírlapirodalom — úgy látszik — nagy mértékű kiterjedést nyert; mint a lapok írják, fölül vannak a 100 számon; örülnünk kell ezen haladásnak, ámbár a „Koszorú“ m. évi 3-ik számában elejtett azon megjegyzés, hogy Szilády Károly kecskeméti nyomdász tett legalább is annyi hasznot, — vonatkozás van Hornyik János, a kecskeméti levéltár őrének hazai történetünkhez becses adalékot nyújtó Kecskemét városa történetét tárgyazó munkájára — mint azon vidéki nyomdák, melyek lapjaink számát annyira szaporítják , azon gondolatot kelti, miszerint a vidéki hírlapirodalom a hazai, vagy szabatosabban szólva, a vidéki műveltség és politikai érettség előidézésére eddig elé csekély szolgálatot tön. Nem akarom e föltevés súlyát mérlegelni. Mindenki tudja, hogy a vidéki hírlapirodalom nem rendelkezhet azon szellemi tényezők sokaságával, melyek a fővárosi hírlapirodalom lételét biztosítják s erkölcsi tekintélyét emelik, és nélkülözi azon anyagi forrásokat, — korlátolt vidéki helyzeténél fogva — melyek az országos, központi lapok kiapadhatlan bányaerét képezik; azonban — úgy gondolom — a vidéki hírlapirodalom nálunk kezdetleges korszakát élvén, fogyatkozásait kímélettel szükség esnézni, mert ezen kezdetleges fogyatkozásokkal teljes állapotban, egy később szépen kifejlendő vidéki irodalom korszakának ragyogó hajnalsugárait jelezhetjük. Ismervén a kedvezőtlen anyagi helyzeteket, melyek az egész ország népességének irodalompártolási hajlamaira annyira szenvedőlegesen hatnak, és ismervén azon osztályokat, melyekből az irodalmat föntartó közönség alakul, igen sajátságos körülmények közt élünk, melyek azon megjegyzésre utalnak minket, hogy fővárosunk központi hírlapirodalma is inkább betöltené magas hivatását ez idő szerint csekélyebb számú lapokkal , mert a szellemi erők kevésbé oszolnának meg és bértartalom tekintetében inkább megfelelhetnének azon várakozásnak, mely a nagykorú olvasó közönség szellemi követelményei és fölfogásaival párhuzamban áll. A magyar birodalom összes népessége 1846-ik évben 14.540,580 lélek volt Fényes Elek szerint, és így Poroszország, ezen európai egyik első rendű nagy állami lélekszámát majd utolérte; tehát a népszám elég nagy, de az irodalmi termékek nem örvendenek azon kelendőségnek, melynek a népességi számarány megfelelhetne. A tudós osztályok s az ügyvédek, orvosok, mérnökök, tanárok, lelkészek, tisztviselők, gazdatisztek, tanítók osztályai s magasabb műveltségű nemesek, polgárok , tőkepénzesek képezik az olvasó közönséget rendszerint; de bizony népünk, melynek száma milliókból áll, s a vidéki iparos osztály igen gyéren van képviselve, s nem csalódom tán, ha mondom, hogy a birtokos műveltebb családok közt is van elég, ki csak gazdászatának él s anyagi élményeire áldozik és az irodalmat nem tekinti azon éltető napnak, melynek jótékony sugarai az erkölcsi világ nélkülözhetlen emeltyűit képezik. Míg ez így tart, addig — nézetem szerint — szó sem lehet egy nagyobb kiterjedésű s virágzó irodalomról. Vannak ugyan a kézműves osztálynál is kivételek, de ezek csak kivételek maradnak; a nagy többség pedig megelégszik kisebbszerű naptári élményekkel, melyekhez — úgy tartom — épen nem irodalmi érdekből vonzódik, de azon ódon megszokásból, hogy a vásárok napjait, főleg pedig az időjárást — mit nyerészkedők és a nép balítéleteinek hódolók a naptárakba becsempésznek — kibetűzhesse. Ha azt akarjuk, hogy virágzó s európai jelentőségű irodalmunk legyen, teremtenünk kell először olvasó közönséget, azaz fogékonynyá kell tennünk a népet, a kézműveseket s a kisebb kereskedői osztályt átérezésére annak, miért kell a magyar vagy más országi embernek könyveket s hírlapokat olvasni, és a vagyonosabb bár iskolázott, de a szellemi élvezetekre nem sokat adó osztályokat kiemelni fásultságukból s elhitetni velők, hogy virágzó nemzeti irodalom nélkül valamire való nép e szellemileg emelkedett kor színvonalán becsülettel meg nem állhat, és hogy nem elég az osztagok, kazlak, boglyák, barmok , tölt vermek, zsúfolt magtárak sokasága arra, hogy ezek beszerzése vagy föntartása által már egy jó állampolgár hivatását betöltve higyjük, mert mindezen anyagi előnyök, magán természetű áldásjelek, kivételes szerencsék s ephemer jellemű megkülönböztetések olyanok, melyeknek értéksugárait valami véletlen balszerencse, vagy mesteri kézzel kidolgozott adórendszer elapaszthatja s esetleg teljesen kiolthatja, hanem egy valódi állampolgár kötelességeihez tartozik az is, hogy a hazai irodalom föntartása, virágzásához anyagi tehetségének megfelelő arányban, vagy ha kell, ezen arányt túlhaladó áldozattal is, példás nagylelkűséggel járuljon, és e kép saját szellemi értékét, fölfogását az uralkodó politikai légkör színvonalán föntartsa; mert korunkban hévmérője valamely nemzet európai életrevalóságának azon közérzület és fogékonyság, mely a szellemi nagykorúság délpontját jelezvén, az öntudatos államélet gyakorlati bizonyságát képezi. Csalódhatom, de úgy vélekedem, hogy akármind néplapokat tegyünk is folyamatba, mindaddig kielégítő sikert nem fogunk nyerni, míg népünk fölfogása erre tanodaszerűleg növelve, oktatva, kiidomítva nem lesz. Érteni kell a népnek s a kézműves és minden más ezen észrevételek alá eső osztályoknak azon rugókat, melyek a mostani európai rendszer és az átalános műveltség elemeit képezik; tudni kell, minő fokon áll a külföld nagytekintélyű országaiban a közös családi műveltség; ismerni kell e tekintetben a hazai viszonyokat, hogy igazságos párhuzamot vonhasson a kül- és belhoni szellemi állapotok közt; ismerni kell azon tényezőket, melyekből a külföld hatalmas, szerencsés és művelt nemzetei megszokták ítélni valamely kisebbrendű állam népei életrevalóságát; ismerni kell elemeit azon eljárásnak, mely a diplomatiai cselekvényeket, cselszövényeket mozgásba hozza, s azon ezerszinjátszást, mely ez idő szerint világrészek jó, balsorsa fölött űzi rejtélyes fondorlatait; ezen elemi ismeretekkel aztán birái fogják a képességet megítélni, hogy a műveltség, a tudomány s a szellemi belátás és ezek forrása, csatornája, az irodalom sok tekintetben nagyobb hatalom a kard, puska, szurony és az ágyúütegek pusztító, romboló eszközeinély nagyobb az anyagi tehetségek minden halmazainál. Egry Sándor. (Folyt. küv.) Hazai mozgalmak. Szeged, június 2. —yi. Múlt hónap 28-án ment végbe a magyar kúria nagy teremében az új országbíró, gr. Andrássy György ünnepélyes beigtatása, mely ünnepélyre fényes és számos közönség gyűlt össze. A helytartótanács, a a városi s megyei hatóság, a fővárosi egyletek s intézetek, a magyar akadémia, kereskedelmi kamara, a napi sajtó kitünően valának képviselve. Déltájban az országbíró megjelenvén s éljenzés közt elnöki székét elfoglalván, Huszár F.izélmester fölvasta a szokásos kinevezési okmányt. Ezután az új országbíró tartotta székfoglaló beszédét, melyben közvetlen elődét, gr. Apponyi Györgyöt s azok hosszú sorát, kik e fényes méltóságot előtte viselték, fölemlítvén, némileg u. m. habozott, hogy ily kitűnő tehetségű s tudodományú férfiak után e terhes tisztet elvállalja-e. Azonban engedelmeskedett hajlott kora dacára a fejedelem fölhívásának s a honszeretet sugallatának. Végre a kúria tagjait kérte föl buzgó támogatásra. Az éljenzések szüntével Lonovics József érsek üdvözlő őt a kir. kúria s illetőleg a hétszemélyes tábla nevében, kit a kir. tábla nevében Melczer István személynök üdvözlő szónoklata váltott föl. Mely üdvözletekre önmaga felelvén, még Kiss Andor, mint a váltó feltörvényszék elnöke ennek nevében is üdvözölte az új országbírót. Az országos kertészeti társulat egy „Országos kertésztársulati csarnok“ot létesített, azt már május 1-jén mégis nyitotta. E csarnoknak feladata úgy is, mint állandó kiállítás, úgy is, mint a termesztő és fogyasztó közönségnek közvetítő intézete szolgálni. E célból elfogadtatnak: 1) A finomabb zöldségek, 2) jeles gyümölcs, hová a dinnye és szőlő is soroztatik, 3) a gyümölcs és zöldségneműek bármi módon földolgozott termékei, 4) kerti és gazdasági magvak, 5) gyümölcsfák, gyümölcsöző bokrok, szőlő, dísz- és erdei fák, 6) virágok és dísznövények, 7) mindennemű kertészeti és gazdasági gyöknövények. Mindezt a kertészeti társulat körlevélben azon meggyőződéssel nyilvánítja, hogy a közönség, melynek java és haszna a legfőbb cél, mely a vállalkozó társulatot e vállalatnál vezeti, fölismerve a jóakaratot s különösen szem előtt tartva a saját érdekei iránti kötelességet, e központi csarnokot minden kertész saját csarnokának tekinteni, s annak ügyét elősegíteni s virágzóvá tenni törekszik. Ezzel sok tekintetben rokon a magyar gazdasszonyok egyesülete által tervezett harmadik kiállítás, kivéve, hogy ide női kézi munkák, nyers tésztanemüek, kenyér, húsfélék , tej, szappan, gyertya, keményítő, méz, házi szárnyasok stb., átalában a gazdasszonykodás körébe tartozó tárgyak is küldendők. Az előre bejelentett kiállítandó tárgyak, a sütemények, üde növények és állatok kivételével, oct. 6., az utóbbiak pedig a kiállítást megelőző napon, azaz oct. 11. küldendők be. A budai kir. József-műegyetemben reformok vannak kilátásba helyezve. A tanári testületnek ugyanis még 1861-ben meghagyta a helytartótanács, hogy eziránt véleményt adjon, mely akkor el is készült, de a helytartótanács által legfelsőbb helyre fölterjesztve csak közelebb intéztetett el. E módosítások állítólag a következők: 1) A tannyelv minden tárgyra nézve a magyar legyen, a nélkül azonban, hogy mutatkozó szükség esetén más nyelv föltétlenül kizáratnék. 2) A tanári testület a műegyetemet Budáról Pestre óhajtja visszahelyeztetni. Ez azonban, mint mondják, a helytartótanács által csak később ígértetett külön érdemleges tárgyalás alá vétetni, mivel foganatosítása tetemes költséggel járna. 3) A fölvételre nézve az előkészület magas foka állapítassék meg. 4) A tanári testület óhajtja, hogy minden technikai főszak, úgy a természettudományi főszakok mellé is egy-egy segédállomás alapitassék; a tanárjelöltek külön magyar bizottság által vizsgáltassanak; a tanárok az egyetemi tanárokkal egy rangba soroztassanak. Az erre vonatkozó kegy. kir. udvari rendelet szerint az 1. pont alatti javaslat elfogadtatik; a harmadik szintén elfogadtatik; a segédállomások szervezése ellen sincs kifogás, minélfogva a helytartótanács fölhivatik, hogy mihelyt ezt a tanulmányi alap engedi, ez sikeresítessék. A Pestre leendő áttételre nézve pedig kijelentetik, hogy a folyamatban levő tárgyalások befejeztetvén, fölterjesztessenek. Félegyháza, május 28. F. hó 25-kén érkezett városunkba dr. Festi Károly tan. főigazgató úr ő nagysága s 26- és 27-én iskoláinkat szigorú vizsgálat alá vévén, a minden osztályban fölmerült hiányokat a n. tanács elé terjeszte, a vizsgálat alatt elégedetlenségét fejezte ki egyes tantermeink kicsinysége fölött, s hogy jövőre mind a tanítóknak, mind a tanulóknak kényelmesebb helyzetök legyen, tanítói értekezletünkben következőkép méltóztatott határozni. Mindenekelőtt a tanítókat illető dolgokról szólván, eléjök terjesztő, hogy ezentúl a délelőtti s délutáni két tanóra szerdán és szombaton egy-egy órával szaporítatik, vagyis a nevezett két napon nyolc órától nem tízig, hanem tizenegyig leend előadás; továbbá, hogy a pályatáblák előnyét nem ismerő szülők miatt a gyermekek hiányt, a tanítók pedig kellemetlenséget ne szenvedjenek. Onga azt határza, hogy év elején a gyermek pályatábla nélkül be ne irassék; fölemlítő egyszersmind, hogy a téglapadozat helyett — mi nem is a legcélirányosabb — jövőre deszkapadozat létetik, és meghagyd a tanítóknak, hogy addig is, ha a tégla itt-ott fölbomlik, tegyenek jelentést s ne szűnjenek