Szegedi Híradó, 1863. május-december (5. évfolyam, 35-104. szám)

1863-09-26 / 77. szám

1863. Ötödik évfolyam. nVBogj­olon : Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Előfizetési föltételek: Lasork­osztásti iroda, Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. Kiadói hivatal : Burger Zsigmond könyvkereskedése. Szegeden házh­ozh­ordással és vidékre postán: Egész évre.......................................................8 frt Félévre.................................................................4 „ Évnegyedre.......................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre.............................................6 frt — kr. Félévre .............................................3 „ — „ Évnegyedre.............................................1 „ 60 „ 77-ik szinn­. Szombaton, szept. 26-án. Hirdetései­: Az hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr, két­szerinél 4 kr, többszörinél 3 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­mond könyvkereskedéséhez címezendők. Egyes szám­ára & kr­osztr. ért. Előfizetési fölhívás SZEGEDI HÍRADÓ október—decemberi évnegyedére. Ismét lefolyt egy negyedév s ilyen­kor az előfizetési fölhívás meg szok­ta keresni a buzgó olvasókat, a­kiknek rosszul esnék , ha a lapkihordó nem ko­pogtatna be minden szerdán és szom­baton az újsággal, melyből megtudhat­ni, mi történik a nagyvilágban, magyar hazánkban s legnagyobb magyar váro­sunkban. úgy hiszszük felesleges ismé­telt pártolásra fölszólítanunk azokat, kik a lap szellemével s irányával ismerősök, s kik annak fönnállását a vidék érde­kében szükségesnek tartják. Ezek most sem fogják megtagadni azt az áldoza­tot, melyet a nemes cél felé törekvés megkíván. Csupán annyit jegyzünk meg tehát, hogy lapunk ezután is szokott út­ján halad s legtöbb teendője leendő küz­deni Szeged és vidékének szebb jöven­dőjéért. Előfizetési dij: Szegeden házhozhordással és vidé­ken postai küldéssel évnegyedre 2 frt o. é. Helyben, a kiadóhivatalból elvitetve 1 frt 60 kr o. é. Szabados János, Burger Zsigmond, szerkesztő, kiadó. Széttekintés állapotaink fölött. Id quoque puto esse sapientis ne quid stulte, ne quid temere dicam, aut faciam contra potentes. Cicero. Magyarul: Bölcsességnek tartom azt is, valamit bolondul és vakmerően nem szólani, vagy a hatalmasok ellen nem cselekedni. I. Föllelkesül a jó honpolgár, midőn a köz­­ügyi és társadalmi téren, olyan tüneménye­ket fedez föl, mik a nemzeti szellem és előha­­ladás vívmányaiul jelezhetők. Nincs ugyan eddig alapunk, oly állás­pontra vetni magunkat, honnan nemzetünk nagysága öntudatával hívhatnék föl a művelt világot, hazai intézeteink és műveltségünk bí­rálatára, de mégis sajátságos viszonyaink kö­zött, elégülten utalhatunk azon győzelmi je­lekre, melyek ezen évszázad folyamában, nem­zeti életünk és fejlődő műveltségünk bizony­ságaiul, lelkes és értelmes hazafiak közre­működése és áldozat­­­készségei mellett, or­szágos haladásunkat hirdetik. A nemzeti múzeum, magyar akadémia, nemzeti színház , a Buda és Pest közötti lánc­híd, a pezsgő és öntudatos magyar közélet­nek fénye emlékei. A lóversenyek, takarék-pénztárak, ca­­sinók, Kisfaludy-társaság, országos és fiók­gazdasági egyesületek, kisdedóvó-intézetek, nő- és iparos-egyletek, olvasókörök, s a nem­zeti színház nyugdíj­intézete , a magyar írók segélypénztára, a magyar akadémia tőkéje gyarapítására és palotája építésére tett ada­kozások, a reáliskolák, az első magyar tűzkár- és életbiztosító-társaság — a ma­gyar földhitelintézet — stb. a magyar hazai társaséletbeli szellemi emelkedésnek elvitáz­­hatlan jelezői s ragyogó tüneményei. Mit szóljak a haladás azon csodálatra­méltó fokozatáról, mely a hazai könyv- és hírlapirodalom nagymérvű elterjedésében, az eszmék és fogalmak átalakítása s megjaví­tására fötényező jön , és mely a nemzeti nyel­vet és irodalmat egyiránt főuraink körei és fényes termeiben, mint nem magyar ajkú ha­zai testvéreink között honossá téve?. .Mit szóljak tanodáinkról , melyek a latinság ide­gen mezét levetkőzvén, mindenben nemzeti intézetekké lőnek, és az élő francia­, angol,­­német­ nyelvek betanítására alkalmas tanszé­keket nyertek ? . . Mit szóljak azon hódítá­sokról , miket a gőzhajózás és vasúthálózat elterjedésével, a hazai közlekedés nyert? . . Nagyszerű változások. Örülhetnek ivadékaink. . . ők minden bizonynyal áldottabb, dicsőségesebb, gazda­gabb s boldogabb időszak szellemi és anya­gi gyönyöreinek fognak lenni élvezői, hasz­nálói, és az újabb nemzedék, már­is sokat élvezhet, használhat, mit a mostani férfikor, vagy épen nem, vagy csak nagyobb áldozat és munka mellett jön képes elérni. „Csak úgy remélhetünk ránk és utó­dunkra nézve üdvöt, a halhatatlan Széchenyi szerint , ha szellemi alapon nyugszik jele­nünk és jövendőnk, ha szellemi alapokon emelkedik anyagi kiképzésünk és nem vi­szont.“ S hazai újabbkori haladásunk úgy­látszik, az idézett eszmemenettől el nem üt; de hogy a tényező erők közt, a szükséges arányok jövőre se hiányozzanak , el nem en­gedhető kellék , a szellemi és erkölcsi erők terjesztésén kívül a nemzet, s a nép anyagi alapját is biztosítani és ezen anyagi szüksé­gek fedezéséről, honpolgári jóakarat és bölcs előrelátással gondoskodni. Nem lehet tagadni, az erkölcsi, a szel­lemi világ volna tulajdonképen azon légkör, melyben élni embernek és nemzetnek, ma­gasabb hivatásuknál fogva illő volna; de az ember állati részének fentartása, anyagi alap nélkül nem képzelhető és így a nép anyagi kiképzése s ellátása, illetőleg az anyagi ellá­tás beszerzésére képesítés, a számításból okosan ki nem hagyható. Beszélhet a bölcs, a tudós a szellemi világ fenséges élményeiről, az örök béke tündérhonáról s az erkölcsi kötelességek és törvények elragadó tartalmairól, melyek az igazság, méltányosság, illendőség határait el­méletileg körvonalazzák; mindez igen szép dolog, de míg az emberek ellátása és fentar­­tására, hajlék, öltözet, kenyér és hús kell stb. addig az anyagi kellékekről nem szabad megfelejtkezni; mert másképen a foszlányok­ba burkolt s éhes, de az Isten képére terem­tett ember meg­felejtkezhet az erkölcsi és te­vőleges törvényekről és ellopja vagy erővel eltulajdonítja a máséból azt, mit önfentartása igénybe vesz. Félre ne magyaráztassam ! . .E sorok írójának nincs szándéka szarvat növel­ni a proletáriátus fejére, lakoljon tehát érde­me szerint, ha a tulajdon szentsége tisztele­tének tárgyát nem képezé; de a lehetőség minden tiltó törvények, s minden erkölcsi kö­telesség mellett is valószínű — és hogy ez ne lehessen, akkér rendezendők a társadalmi állapotok, miszerint a vagyontalan tömegek egyéni tehetségeket jövedelmező munkával minden időben értékesíthessék. Tovább megyek ,­­ és azt mondom, hogy míg a műveltséggel kérkedő nemzetek, száz és ezer millióba kerülő költséges hadse­regeket tartanak, vagy kénytelenek tartani egymás ellenőrzésére, s míg mindenféle gyil­koló fegyvereket, ágyúkat, kartácsokat, tü­zes golyókat, pusztító röppentyűket kovácsol­nak egymás kapacitálása,­ vagy legyilkolására, addig a szellemi világ, a morál, csak költé­szete a nemzetek életének, és minden észtan és bölcsészet szemfényvesztő bohóság, vagy illusio; mert ha ennek meggyőző okai, vala­melyik erősebb fél érdekeibe ütköznek, mel­lőzve lesz a logica, s hátat fordítnak a phi­­losophia útmutatásainak, és a hatalmasabb fél, a meggyőző okok mérlegébe, százezrekre me­nő hadoszlopait, s gyilkoló fegyvereit fogja vetni, s igy az anyagi túlsúly, s a lehető nagyobb testi begyakorlottság erejével, le­győzi az anyagilag gyengébb, de észtanilag legyőzhetlen s igazság szerint erősebb ellen­felét. Ezen kézzelfogható valóságot mutató pél­dák, szolgáljanak érvekül abbeli meggyőző­désre, miszerint minden állam és társadalomnak az anyagi biztosság, jólét, kiképzés, nem mel­lőzhető egyik nevezetes tényezője és az itten fölmerülő anyagi szükségek, oly fogyatkozá­sok , melyeket behunyt szemmel kicsinyleni s ignorálni nem lehet s nem szabad; mert az e részbeni közöny egyenesen, a rendezett polgárzat fentartásának élet­föltételeibe ütköz­vén , általa az állambölcsészet vesztené el azon hatását, mi józan fogalma és rendeltetéséhez kötve van. Messze van még azon kor, és lehet, so­ha sem fog eljöni, midőn a szellem s az er­­kölcsiség törvényei előtt, az emberiség élet­folyamában, az anyagi erők föltételeiül hát­térbe fognak szorulni, s midőn az észtan ál­tal meghatározott kötelességek és jogok azon hatalom lesznek, melynek útmutatását áthág­ni mindenkinek tilos leend, s hatáskörét pe­dig kétségbehozni, ellensúlyozni, semmivé ten­ni , akármiféle anyagi erő­, vagy földi ha­talom, phisicai túlsúlynak sem lesz sza­bad. Egy ilyen kor lehetősége s reménye, nem kételkedem, az utópiák közé tartozik, hanem az is bizonyos, miszerint az emberi művelő­dés, civilisatio , szellemi előhaladás, erkölcsi törvények, azon eszméknek miket kifejeznek, fogalmaknak miket hirdetnek, mindaddig, mig­­yen ezen utópikus állapot be nem következik, valósággal az életben meg nem felelnek , in­kább csak jelezni fogják és jelezik azon böl­csészeti vágyakat, melyek értelmében a világ­­egyetemnek emberileg egyénített életfolyása, t. i. magának az emberiségnek létezése, fen­tartása stb. intézendő, alakítandó volna. A gondviselés és az emberi igyekezet, meghozza minden népnek azon sorsot, mely élet világa remény horgonyát képezi: miénk és utódainkká legyen tehát az el nem csüg­gedő törekvés, olyan műveltségi állapotot ki­­küzdeni, mely a szellemi ember emelkedett vágyai végső határait leginkább megközelítse. Egry Sándor: Hazai mozgalmak. H.-M.-Vásárhely, szept. 15. 1863­(A makói hangverseny. Hollósy Kornélia. Mi újság H.-M.-Vásárhelyy Színészek. Ügyes gépész. Szüret.) Makón voltam, sietek a mű­­élvekről becses lapját tudósítani. A magyar nemzet közkedvességü csalo­gánya, L. Hollósy Kornélia, több Makón la­kó rokonai s tisztelői által felszóllí­­tatván a szegények javára rendezendő hang­­versenybeni közreműködésre, itt is,­ mint sok más helyen szaporitá a szenvedő emberiség ügyében tett fényes érdemeit. A hangverseny a megyeház teremében ment véghez. A terem zsúfolásig telve volt hallga­tókkal, s meg kell vallanom, hogy ily lel­kesült- s minden közreműködőt annyira mél­tányló közönséget rég nem láttam. Az est hősnőjét kitörő éljenzés és taps között üdvözölték. A műsorozat a szó szoros értelmében klassikus volt, olyannyira, hogy Pest bármely hangversenyével is kiállta volna a versenyt. A Végh kisasszonyok, egy zongorán hat kézzel, — meglepő ügyességgel játszot­tak. Majd Végh filharmonikán, Török — zon­gorán és Beck — hegedűn a klassikai zene világába vezették lelkeinket. Kovacsich pesti zongora­művész szép művészi játékával ragadá el a lelkesült közönséget. Waster bárónő rendkívüli jártassággal lepett meg bennünket, s lelkünkből üdvözöl­jük e magasrangú úrhölgyet kedvesebb di­lettánsaink között. Csörgeo G. k. a. szépen énekelt —­ ola­szul. Különös dicséretet érdemel a szent cél iránti buzgalom. A k.­m.-vásárhelyi dalárda igen szépen oldá meg nehéz feladatát, énekelvén Kreuzer (Fis­mól) kápolnáját. A lelkesült közönség a „Girondisták dalát“ kívánta, majd ezt is „újrázván“ „Barna menyecskének“ című Fü­­redink népdalát lelkesen énekelték, s bár csak hatan voltak, még­is kellő erőt fejtet­tek ki. Hollósy Kornélia igen megdicsérte a dalárdát. Kell-e ennél fényesebb jutalom ? ! De mi hogy dicsérjük meg Hollósy Kornéliát? Ki oly elragadóan éneklé Luciából Biró Kálmán úrral a duettet, hogy alig bír­tunk magunkkal elragadtatásunkban. Hát a népdalra mit szóljunk ? midőn éneklé: Édes kedves komám asszony! Hogy lehet oly sovány asszony? Hogy lehet úgy elfogyni ? Lám én milyen kövér vagyok, Mint a vaj majd elovadok, Ebbe a nagy me­leg­be! Már az igaz hogy részint Hollósy K. dalától, részint a nagy melegtől majd elolvadtunk. Végül Török J. úr kiváló elismerésün­ket érdemelte ki a fényes rendezésért. Már most áttérek a hangversenyt azon­nal követő „bál“-ra, hol walzeren, polkán, kívül még csárdást is táncoltak. A walzerek rendezésében különös érdem­mel bir­ó..........­ úr. Brávó! csak folytassa hiszen másutt úgysem táncolják már a walzert csak a Makón. Azonban ne higygyük, hogy csak Makón történnek mulattságos dolgok, történnek Vá­sárhelyen is. Holmi „mártás“-perek, színtársulati de­­valvátiók,­­ Nagy­ Sándori ritka szemtelen­ségek, N. S. mint színész is oly hasznavehet­­len egyén, hogy reá csak szótalan statisztái szerepeket lehet bízni, tehát jó lesz neki hall­gatni. — Kérem! azon Nagy Sándort értem a ki H.-M.-Vásárhelyen búcsúzó lapokat hor­dott, s azon szin alatt csalt ki pénzeket, hogy Lángh társulata elutazik, pedig kisült hogy tulajdonképen csak ő akar megszökni , még is ő akarja megtámadni szegény Lángot! Jó lesz többé N. Sándornak ide nem jönni. Kötelességünk ezen jó urat a t. közön­ség figyelmébe ajánlani. Van már pesti sörünk is — Aradról, drága ugyan (6 kr.) de mindamellett sava­nyú is. Fogadja méltó elismerésünket Beer úr, az újonnan felállított sör-ecet-telep érdekében. Szilágyi nevű kovácsot, ki a Howard féle koronát, továbbá a Vidacs féle ekéket oly tökéletesen utánozza, hogy művei az ere­detiekkel bátran kiállják a versenyt, sietünk a közönség figyelmébe ajánlani. Ő egyéb­iránt több évig dolgozott Vidacs gyárában, s művein az ott szerzett szép tapasztalás meg is látszik. Nem tudom oly drága-e Szegeden a pa­radicsom mint minálunk. Télire még­­ csak ezt sem tehetünk el mártásnak.

Next