Szegedi Híradó, 1863. május-december (5. évfolyam, 35-104. szám)
1863-09-26 / 77. szám
1863. Ötödik évfolyam. nVBogjolon : Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Előfizetési föltételek: Lasorkosztásti iroda, Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. Kiadói hivatal : Burger Zsigmond könyvkereskedése. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre.......................................................8 frt Félévre.................................................................4 „ Évnegyedre.......................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre.............................................6 frt — kr. Félévre .............................................3 „ — „ Évnegyedre.............................................1 „ 60 „ 77-ik szinn. Szombaton, szept. 26-án. Hirdetései: Az hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr, kétszerinél 4 kr, többszörinél 3 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Egyes számára & krosztr. ért. Előfizetési fölhívás SZEGEDI HÍRADÓ október—decemberi évnegyedére. Ismét lefolyt egy negyedév s ilyenkor az előfizetési fölhívás meg szokta keresni a buzgó olvasókat, akiknek rosszul esnék , ha a lapkihordó nem kopogtatna be minden szerdán és szombaton az újsággal, melyből megtudhatni, mi történik a nagyvilágban, magyar hazánkban s legnagyobb magyar városunkban. úgy hiszszük felesleges ismételt pártolásra fölszólítanunk azokat, kik a lap szellemével s irányával ismerősök, s kik annak fönnállását a vidék érdekében szükségesnek tartják. Ezek most sem fogják megtagadni azt az áldozatot, melyet a nemes cél felé törekvés megkíván. Csupán annyit jegyzünk meg tehát, hogy lapunk ezután is szokott útján halad s legtöbb teendője leendő küzdeni Szeged és vidékének szebb jövendőjéért. Előfizetési dij: Szegeden házhozhordással és vidéken postai küldéssel évnegyedre 2 frt o. é. Helyben, a kiadóhivatalból elvitetve 1 frt 60 kr o. é. Szabados János, Burger Zsigmond, szerkesztő, kiadó. Széttekintés állapotaink fölött. Id quoque puto esse sapientis ne quid stulte, ne quid temere dicam, aut faciam contra potentes. Cicero. Magyarul: Bölcsességnek tartom azt is, valamit bolondul és vakmerően nem szólani, vagy a hatalmasok ellen nem cselekedni. I. Föllelkesül a jó honpolgár, midőn a közügyi és társadalmi téren, olyan tüneményeket fedez föl, mik a nemzeti szellem és előhaladás vívmányaiul jelezhetők. Nincs ugyan eddig alapunk, oly álláspontra vetni magunkat, honnan nemzetünk nagysága öntudatával hívhatnék föl a művelt világot, hazai intézeteink és műveltségünk bírálatára, de mégis sajátságos viszonyaink között, elégülten utalhatunk azon győzelmi jelekre, melyek ezen évszázad folyamában, nemzeti életünk és fejlődő műveltségünk bizonyságaiul, lelkes és értelmes hazafiak közreműködése és áldozatkészségei mellett, országos haladásunkat hirdetik. A nemzeti múzeum, magyar akadémia, nemzeti színház , a Buda és Pest közötti lánchíd, a pezsgő és öntudatos magyar közéletnek fénye emlékei. A lóversenyek, takarék-pénztárak, casinók, Kisfaludy-társaság, országos és fiókgazdasági egyesületek, kisdedóvó-intézetek, nő- és iparos-egyletek, olvasókörök, s a nemzeti színház nyugdíjintézete , a magyar írók segélypénztára, a magyar akadémia tőkéje gyarapítására és palotája építésére tett adakozások, a reáliskolák, az első magyar tűzkár- és életbiztosító-társaság — a magyar földhitelintézet — stb. a magyar hazai társaséletbeli szellemi emelkedésnek elvitázhatlan jelezői s ragyogó tüneményei. Mit szóljak a haladás azon csodálatraméltó fokozatáról, mely a hazai könyv- és hírlapirodalom nagymérvű elterjedésében, az eszmék és fogalmak átalakítása s megjavítására fötényező jön , és mely a nemzeti nyelvet és irodalmat egyiránt főuraink körei és fényes termeiben, mint nem magyar ajkú hazai testvéreink között honossá téve?. .Mit szóljak tanodáinkról , melyek a latinság idegen mezét levetkőzvén, mindenben nemzeti intézetekké lőnek, és az élő francia, angol,német nyelvek betanítására alkalmas tanszékeket nyertek ? . . Mit szóljak azon hódításokról , miket a gőzhajózás és vasúthálózat elterjedésével, a hazai közlekedés nyert? . . Nagyszerű változások. Örülhetnek ivadékaink. . . ők minden bizonynyal áldottabb, dicsőségesebb, gazdagabb s boldogabb időszak szellemi és anyagi gyönyöreinek fognak lenni élvezői, használói, és az újabb nemzedék, máris sokat élvezhet, használhat, mit a mostani férfikor, vagy épen nem, vagy csak nagyobb áldozat és munka mellett jön képes elérni. „Csak úgy remélhetünk ránk és utódunkra nézve üdvöt, a halhatatlan Széchenyi szerint , ha szellemi alapon nyugszik jelenünk és jövendőnk, ha szellemi alapokon emelkedik anyagi kiképzésünk és nem viszont.“ S hazai újabbkori haladásunk úgylátszik, az idézett eszmemenettől el nem üt; de hogy a tényező erők közt, a szükséges arányok jövőre se hiányozzanak , el nem engedhető kellék , a szellemi és erkölcsi erők terjesztésén kívül a nemzet, s a nép anyagi alapját is biztosítani és ezen anyagi szükségek fedezéséről, honpolgári jóakarat és bölcs előrelátással gondoskodni. Nem lehet tagadni, az erkölcsi, a szellemi világ volna tulajdonképen azon légkör, melyben élni embernek és nemzetnek, magasabb hivatásuknál fogva illő volna; de az ember állati részének fentartása, anyagi alap nélkül nem képzelhető és így a nép anyagi kiképzése s ellátása, illetőleg az anyagi ellátás beszerzésére képesítés, a számításból okosan ki nem hagyható. Beszélhet a bölcs, a tudós a szellemi világ fenséges élményeiről, az örök béke tündérhonáról s az erkölcsi kötelességek és törvények elragadó tartalmairól, melyek az igazság, méltányosság, illendőség határait elméletileg körvonalazzák; mindez igen szép dolog, de míg az emberek ellátása és fentartására, hajlék, öltözet, kenyér és hús kell stb. addig az anyagi kellékekről nem szabad megfelejtkezni; mert másképen a foszlányokba burkolt s éhes, de az Isten képére teremtett ember megfelejtkezhet az erkölcsi és tevőleges törvényekről és ellopja vagy erővel eltulajdonítja a máséból azt, mit önfentartása igénybe vesz. Félre ne magyaráztassam ! . .E sorok írójának nincs szándéka szarvat növelni a proletáriátus fejére, lakoljon tehát érdeme szerint, ha a tulajdon szentsége tiszteletének tárgyát nem képezé; de a lehetőség minden tiltó törvények, s minden erkölcsi kötelesség mellett is valószínű — és hogy ez ne lehessen, akkér rendezendők a társadalmi állapotok, miszerint a vagyontalan tömegek egyéni tehetségeket jövedelmező munkával minden időben értékesíthessék. Tovább megyek , és azt mondom, hogy míg a műveltséggel kérkedő nemzetek, száz és ezer millióba kerülő költséges hadseregeket tartanak, vagy kénytelenek tartani egymás ellenőrzésére, s míg mindenféle gyilkoló fegyvereket, ágyúkat, kartácsokat, tüzes golyókat, pusztító röppentyűket kovácsolnak egymás kapacitálása, vagy legyilkolására, addig a szellemi világ, a morál, csak költészete a nemzetek életének, és minden észtan és bölcsészet szemfényvesztő bohóság, vagy illusio; mert ha ennek meggyőző okai, valamelyik erősebb fél érdekeibe ütköznek, mellőzve lesz a logica, s hátat fordítnak a philosophia útmutatásainak, és a hatalmasabb fél, a meggyőző okok mérlegébe, százezrekre menő hadoszlopait, s gyilkoló fegyvereit fogja vetni, s igy az anyagi túlsúly, s a lehető nagyobb testi begyakorlottság erejével, legyőzi az anyagilag gyengébb, de észtanilag legyőzhetlen s igazság szerint erősebb ellenfelét. Ezen kézzelfogható valóságot mutató példák, szolgáljanak érvekül abbeli meggyőződésre, miszerint minden állam és társadalomnak az anyagi biztosság, jólét, kiképzés, nem mellőzhető egyik nevezetes tényezője és az itten fölmerülő anyagi szükségek, oly fogyatkozások , melyeket behunyt szemmel kicsinyleni s ignorálni nem lehet s nem szabad; mert az e részbeni közöny egyenesen, a rendezett polgárzat fentartásának életföltételeibe ütközvén , általa az állambölcsészet vesztené el azon hatását, mi józan fogalma és rendeltetéséhez kötve van. Messze van még azon kor, és lehet, soha sem fog eljöni, midőn a szellem s az erkölcsiség törvényei előtt, az emberiség életfolyamában, az anyagi erők föltételeiül háttérbe fognak szorulni, s midőn az észtan által meghatározott kötelességek és jogok azon hatalom lesznek, melynek útmutatását áthágni mindenkinek tilos leend, s hatáskörét pedig kétségbehozni, ellensúlyozni, semmivé tenni , akármiféle anyagi erő, vagy földi hatalom, phisicai túlsúlynak sem lesz szabad. Egy ilyen kor lehetősége s reménye, nem kételkedem, az utópiák közé tartozik, hanem az is bizonyos, miszerint az emberi művelődés, civilisatio , szellemi előhaladás, erkölcsi törvények, azon eszméknek miket kifejeznek, fogalmaknak miket hirdetnek, mindaddig, migyen ezen utópikus állapot be nem következik, valósággal az életben meg nem felelnek , inkább csak jelezni fogják és jelezik azon bölcsészeti vágyakat, melyek értelmében a világegyetemnek emberileg egyénített életfolyása, t. i. magának az emberiségnek létezése, fentartása stb. intézendő, alakítandó volna. A gondviselés és az emberi igyekezet, meghozza minden népnek azon sorsot, mely élet világa remény horgonyát képezi: miénk és utódainkká legyen tehát az el nem csüggedő törekvés, olyan műveltségi állapotot kiküzdeni, mely a szellemi ember emelkedett vágyai végső határait leginkább megközelítse. Egry Sándor: Hazai mozgalmak. H.-M.-Vásárhely, szept. 15. 1863(A makói hangverseny. Hollósy Kornélia. Mi újság H.-M.-Vásárhelyy Színészek. Ügyes gépész. Szüret.) Makón voltam, sietek a műélvekről becses lapját tudósítani. A magyar nemzet közkedvességü csalogánya, L. Hollósy Kornélia, több Makón lakó rokonai s tisztelői által felszóllítatván a szegények javára rendezendő hangversenybeni közreműködésre, itt is, mint sok más helyen szaporitá a szenvedő emberiség ügyében tett fényes érdemeit. A hangverseny a megyeház teremében ment véghez. A terem zsúfolásig telve volt hallgatókkal, s meg kell vallanom, hogy ily lelkesült- s minden közreműködőt annyira méltányló közönséget rég nem láttam. Az est hősnőjét kitörő éljenzés és taps között üdvözölték. A műsorozat a szó szoros értelmében klassikus volt, olyannyira, hogy Pest bármely hangversenyével is kiállta volna a versenyt. A Végh kisasszonyok, egy zongorán hat kézzel, — meglepő ügyességgel játszottak. Majd Végh filharmonikán, Török — zongorán és Beck — hegedűn a klassikai zene világába vezették lelkeinket. Kovacsich pesti zongoraművész szép művészi játékával ragadá el a lelkesült közönséget. Waster bárónő rendkívüli jártassággal lepett meg bennünket, s lelkünkből üdvözöljük e magasrangú úrhölgyet kedvesebb dilettánsaink között. Csörgeo G. k. a. szépen énekelt — olaszul. Különös dicséretet érdemel a szent cél iránti buzgalom. A k.m.-vásárhelyi dalárda igen szépen oldá meg nehéz feladatát, énekelvén Kreuzer (Fismól) kápolnáját. A lelkesült közönség a „Girondisták dalát“ kívánta, majd ezt is „újrázván“ „Barna menyecskének“ című Füredink népdalát lelkesen énekelték, s bár csak hatan voltak, mégis kellő erőt fejtettek ki. Hollósy Kornélia igen megdicsérte a dalárdát. Kell-e ennél fényesebb jutalom ? ! De mi hogy dicsérjük meg Hollósy Kornéliát? Ki oly elragadóan éneklé Luciából Biró Kálmán úrral a duettet, hogy alig bírtunk magunkkal elragadtatásunkban. Hát a népdalra mit szóljunk ? midőn éneklé: Édes kedves komám asszony! Hogy lehet oly sovány asszony? Hogy lehet úgy elfogyni ? Lám én milyen kövér vagyok, Mint a vaj majd elovadok, Ebbe a nagy melegbe! Már az igaz hogy részint Hollósy K. dalától, részint a nagy melegtől majd elolvadtunk. Végül Török J. úr kiváló elismerésünket érdemelte ki a fényes rendezésért. Már most áttérek a hangversenyt azonnal követő „bál“-ra, hol walzeren, polkán, kívül még csárdást is táncoltak. A walzerek rendezésében különös érdemmel biró.......... úr. Brávó! csak folytassa hiszen másutt úgysem táncolják már a walzert csak a Makón. Azonban ne higygyük, hogy csak Makón történnek mulattságos dolgok, történnek Vásárhelyen is. Holmi „mártás“-perek, színtársulati devalvátiók, Nagy Sándori ritka szemtelenségek, N. S. mint színész is oly hasznavehetlen egyén, hogy reá csak szótalan statisztái szerepeket lehet bízni, tehát jó lesz neki hallgatni. — Kérem! azon Nagy Sándort értem a ki H.-M.-Vásárhelyen búcsúzó lapokat hordott, s azon szin alatt csalt ki pénzeket, hogy Lángh társulata elutazik, pedig kisült hogy tulajdonképen csak ő akar megszökni , még is ő akarja megtámadni szegény Lángot! Jó lesz többé N. Sándornak ide nem jönni. Kötelességünk ezen jó urat a t. közönség figyelmébe ajánlani. Van már pesti sörünk is — Aradról, drága ugyan (6 kr.) de mindamellett savanyú is. Fogadja méltó elismerésünket Beer úr, az újonnan felállított sör-ecet-telep érdekében. Szilágyi nevű kovácsot, ki a Howard féle koronát, továbbá a Vidacs féle ekéket oly tökéletesen utánozza, hogy művei az eredetiekkel bátran kiállják a versenyt, sietünk a közönség figyelmébe ajánlani. Ő egyébiránt több évig dolgozott Vidacs gyárában, s művein az ott szerzett szép tapasztalás meg is látszik. Nem tudom oly drága-e Szegeden a paradicsom mint minálunk. Télire még csak ezt sem tehetünk el mártásnak.