Szegedi Híradó, 1863. május-december (5. évfolyam, 35-104. szám)

1863-10-10 / 81. szám

1863. Ötödik évfolyam. Irtésj­elen: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerk­esztési iroda : Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Szegeden házh­ozhordással Egész évre..................... Félévre............................... Évnegyedre......................... Előfizetési eltételek: és vidékre postán .........................8 frt ....................4 „ .................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve : egész évre.............................................6 frt — kr. félévre .............................................3 „ — „ évnegyedre.............................................1 „ 60 „ Egyes szám­ára ”* kr osztr. ért. 81-ik szám. Szombaton, okt. 10-én. Hird­etésdrs.: Az hath­asábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr, kétV^^ $ij szerinél 4 kr, többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási díja 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­­m­ond könyvkereskedéséhez cimezendők. Alakítsunk árvákat gyámolító egyletet. is. E cím alatt közöltük e lapok 61. szá­mában igénytelen észrevételeinket az árva ügyre nézve, azonban június 27-dikétől máig sem az indítvány mellett, sem ellene észre­vétel vagy további tárgyalás nem történt. Az indítvány talán nem korszerű ? Vannak fontosabb teendőink is ? vagy e szűk világ­­ban jó ha magunkról gondoskodhatunk, sor­sunk úgy is olyan mint az árváké? Jaj lenne pedig akkor nekünk, ha mi is netalán némely szegedi árva sorsára jutnánk; ámde ettől menekedni óhajtunk, azért nekünk is köteles­ségünk a születlen, elhagyatott árvákat meg­semmisülésük örvényétől visszatartani s meg­menteni, azért bátorkodtunk soraink folyta­tására , azon édes reményben hogy a sze­rencsétlen árvák nálunk sem fognak mindig a sors szeszélyének kitéve maradni. A nevelés lévén alapja a jövő nemze­dék jólétének, virágzásának ; ezt nekünk kü­lönösen elő kell mozdítanunk — mert ha köz­leményünkben felemlített szomorító eset, váro­sunk egyik előbbkelő családjából, ingatlan bir­tokkal és tőkepénzzel hátramaradt árvával megtörtént, mi nem történhetik olyanokkal, kiknek semmi örökségük sincs! ennélfogva szükséges az árvák növeléséről gondoskod­nunk, mert azzal még nincs elég téve, ha vagyonosabb árvások számára gyámot rende­lünk — kivévén a kiveendőket — sokszor akadhatunk oly gyámra , kinek működési kö­re vajmi ritkán terjed többre, mint a gyá­­mok­nak pénzéből a kamatot, és az ingat­lan vagyonból a jövedelmet felvenni és ezek­ről a kellő számadást olykép összeállítani, hogy a felülvizsgálat alkalmával nehézségek ne támasztassanak , s evvel a gyám legfőbb kötelességének eleget tett. Ellenben, hogy a növelésre különös gond nincs fordítva, mutat­ja az idézett példa. A szegény vagyontalan árváknak sorsa — kivált ha nincs vagyonuk , a gyámok irgalmára vannak hagyva — egy cseppet sem irigylendő, mert sokszor oly ház­ba jutnak, hol midőn felnövelődnek, minden­féle munkára — a nélkül hogy a lélek növeléséről és a szellem képzéséről csak szó is volna — alkalmaztatnak, természeti ösztönük és vérmérsékletük a külső behatások szerint idomul , képződik, az emberi társaságnak igen gyakran botrányára és kárára. Ritka ese­mény hogy az árvák gondos , jólelkű gyámok kezeibe jussanak , kik szívük jobb hajlamát követve, isten és embertársuk iránt tartozó felebaráti szeretetből, az árvák növelésére te­hetségük szerint áldoznak. Az elmúlt évtized alatt az iskolai ható­ság szigorúan felügyelt arra, hogy minden szülő gyermekét iskolába járassa, a hanyagot megbüntették , a szülők, tehát felelősek voltak gyermekeik neveléséről, de hogy az árva gyer­mek iskoláztatása nem volt kényszernek alá­vetve, mutatja az idézett példa is, s hányszor megtörtént hogy a vagyonosabb árvák gyám­jai, a jövedelem elköltésében pontosak voltak, a gyámoltak körükben fel is nőttek, de is­kolai nevelésbe nem részesültek. A vagyonta­lan árvának pedig életét tengetni is sok em­ber érdemnek tartja. Nem kis része az árváknak a város, és tanyák népe között teng annélkül, hogy a gyámhatóságnak róluk tudomása volna, de ha van is tudomása, a gyámhatóság csak­is az árvák vagyonának kezeléséről látszik gondos­kodni és ott hol vagyon nincs, működési kö­re is megszűnik. A vagyontalan árvák, külö­nösen a tanyákon, többnyire pásztorok, kaná­szok gyanánt­­ hasonló minőségű foglalko­­zásokra használtatnak, ki tagadhatja hogy ily árvák közül többekben igen szép tehetségek rejlenek, miket kedvezőtlen körülmények a legferdébb irányra vezetnek s e szerencsét­lenek néha mélyen elaljasulván; oly tettekre is vetemülnek, melyeket jó nevelésbe része­sülve, soha el nem követtek volna. Nem rég városunk egyik kapuján kívül, egy kiskorú árva oly bűntényt követett el, mely ember emlékezet óta hallatlan. S midőn kárhoztat­juk a bűntényt, kárhoztatnunk kell a nevelést is melyben részesült, mely nem lehetett kü­­­lömb mint a vad, oktalan állatoké. Hát a hátramaradt árva leányok igen szánandó álla­potáról mit mondjunk, habár a vagyonosabbak az elkényesztetéstől megmenekülve munká­ra, dologra szorittatnak, s ezt megszokva leg­drágább kincsüket ártatlanságukat megőriz­hetik, de a nagyobb rész, habár tiszta és jóratörekvő hajlammal bir is, kellő támoga­tás és ápolás nélkül, sokszor a kísérteteknek ellent nem állhatván, a legmélyebb örvénybe sodortatik, honnét a századik is alig tud ki­lábalni. Másik rész, mint cseléd szolgálni kényszerülvén, nem mindenik juthat oly hely­re, hol szülei őrködő szemek virasztanak föllötte, és ott hol reája kevesebb figyelem esik, hányszor látjuk a tisztaság virágát her­vadni , mig azután a kielégíthetetlen vágyak aljasabb utakra vezetik! Szomorú valóság! mely keserűséggel és fájdalommal tölti el az ember szivét. Q. Hazai m»as«i«m*k. Szeged, oct. 9. — nyi. (Vetőmag kölcsön. Szabad ki­rályi városok szóbeli bíróságai ítéleteinek fölebbezése. A brüsszeli földhitelintézet köl­csöne. A magyar gyapjú értékesítése.) — Több oldalról hallottunk kérdezősködést, a ve­tőmagnak kiosztott gabonára vonatkozólag; milyen föltételek alatt lesz a kölcsön vissza­fizetendő? Most bécsi tudósítások értelmében azon helyzetben vagyunk, hogy a pénzügy­minisztérium és magyar kir. helytartótanács között történt megállapodás nyomán e rendszabály némi részleteit közölhetjük. A ki­osztott vetőmag úgy lesz tekintendő, mint az álladalom részéről adott pénzkölcsön, mely a rendes adóval lesz az illető adószedő hivatal­ban visszafizetendő. Az adósságnak összege a kölcsönadott vetőmag mennyiségének alap­ján, azon ár szerint fog kiszámíttatni, amint a kiosztott gabona, az állam részéről a cs. k. ipar- és kereskedelmi hitelintézetnek, az illető állomási helyen, a szállítási s egyéb költségek beszámításával ki fog fizettetni. Az adósság visszafizetése 1865. jan. 1-én kezdődik, há­rom éven át, negyedévi és így összesen 12 részletben. Kamat ugyan ez adósságtól nem fizettetik, hanem a vetőmag kiosztásánál, va­lamint az illető érték beszedésénél nélkü­löz­­hetlen vesztességek pótlására, a felebbi módon megállapított tartozási összegekhez arányzot­­tan, másfél százalék lesz hozzászámmítandó. A adandó kötelezvények a cs. kir. pénzügyigaz­­gatóság által lesznek elkészítendők. Minden község együtt ad ki ily kötelezvényt, mely­ben mindazok aláírják magukat, kik a vető­mag kiosztásában részesültek, és pedig úgy, hogy annak megtérítésére magát az egész község, és e szerint egyik a másikért köte­lezi. Aki nem tud írni, nevét bizonyságok je­lenlétében keresztvonással jegyzi alá. Ez adóslevelekben a részletes visszau­ra fizetések megjegyeztetvén, az okmányok az illető adó­hivataloknak átadandók. A magyar kir. hely­tartótanácsnak, mint kormányszéknek, további intézkedéséhez fog tartozni, hogy a községek, melyek a felebbiek szerint az állam követe­lését biztosítani tartoznak, az egyes segély­­ rendek irányában szintén eléggé legyenek biz­tosítva. A szab. kir. városok szóbeli bíróságai áfát hozott ítéletek hová leendő felebbezése irnt, a femért, magyar királyi udvari cancel­­lara legújabban leiratot intézett az összes szab. kr. városok törvényszékeihez, mely leiratnak tatalma következő: A sommás szóbeli peek bírósága szab. kir. városokban az ide­ig­. törv. szab. 36. szakasza értelmében főbí­róiól és két tanácsosból alakítva, s így tár­sasbiróság lévén, ebből következik, hogy miután az ideigl. törv. sz. 28. §-a szerint a városi tvszéknél is érvényes ítélet hozatalára csak három birói tag szükségeltetik, és így a Sióbeli perek bírósága is csak a városi tör­vényszék kifolyása, az általa hozott ítéletek felülvizsgálat végett a városi törvényszék út­­jia és nevében második fokozatban közvetlen a kb­. ítélő táblához, s harmadik fokozatban a hét­személyes táblához terjesztendők E szerint tehát, miután a fentebbiek értelmében, a törvényes felebbezési út meg nem változ­­tattatik, hanem csupán figyelemmel a fent idé­­zett törvényk. szab. 36. §-ra, mely által csupán az céloztatott, hogy a szóbeli bíróság főbíró­ból és 2 tanácsosból alakíttatván, a szóbeli pereket ne kellessék teljes tanácsülésben el­intézni ; utasítandók a szab. kir. városok szóbeli bíróságai, hogy az általuk hozott vagy hozandó ítéletek felebbezése esetében a periratokat a törvényszék utján ugyan, de a kir. táblához küldjék fel közvetlen felül­­vizsgálat végett. Tudva van olvasniuk előtt, “ brüsszeli földhitelintézet a magyar földhitelin­tézetnek egy millió kölcsönt ajánlott, mely összeg az Ínségben szenvedőknek kiadandó. A brüsszeli földhitelintézet vezér­igazgatójá­nak Langrand Dumonceau urnak egy pct.­­­röl­kelt, gr. Dessewffy Emilhez intézett le­veléből megismerjük a feltételeket; ezek sze­rint az említett összeg egy hó leforgása alatt Wodianer Mór, bécsi bankház által a magyar földhitelintézetnek évenkénti 50/Cot kamatozó fizetési utalványai iránt részletenként átszol­­gáltassék, mely kamatok félévenként lesznek fizetendők. E fizetési utalványok a nevezett bankháznál félévenként lejáratkor hitelintéze­tünk részéről újakkal lesznek felcserélendők, mindaddig mig az összes kölcsön vissza nem té­rhetett, az az 1868. nov. 1-éig, mely napon az egy millió frt. o. é. a brüsszeli föld- és iparhitelintézetnek teljesen visszafizetendő lesz. A „P. N“-ban Kunsch József „a magyar gyapjú értékesítéséről“ ir s erre nézve némely statistikai adatokat is közöl. Mindnyájunk előtt tudva van, — h­ja — hogy minden nyert terményeink közt legke­­resetebb a gyapjú, s hogy ennek legnagyobb része külföldre szállíttatik ki, és hogy évi termelésünk mintegy 300.000 mázsára megy. Már most ezen menynyiségért állapítsuk meg a középárt, vagyis számítsuk egyremásra 80 forintjával mázsáját; ezen számítási alapon 24.000. 000-t vettünk be gyapjutermelésünkből; míg pénzszü­kségünk fedezésére mintegy 35.000. 000, hrtot kellettk évenként fordítanunk, mit igazolnak a következő adatok, jelesül: Magyarhonnak 10,000,000 lakosa van; ezen számból csak 7,000,000-et vegyünk olyanokat, kik a kérdéses cikk használatára vannak ki­zárólag utalva, s tegyük egyesek évenkénti posztószükségét csak öt röfre, és minden rö­­fért csupán 1 ftot számítsunk: évenkénti posz­tókiadásunk 35,000,000 frtra megy, követke­zőleg 9,000,000 frt deficitet mutatunk ki min­den évben. De vájjon nem igy vagyunk-e boraink­kal is? vájjon nem roppant kiadásokkal jár-e bortermelésünk, a­nélkül, hogy átalánosan véve a munkáltatás költségeit, kevésbé pe­dig az azokban fekvő óriási tőkék kamatait bevehetnék ? vájjon a legszigorúbb számítás mellett még más cikkeink értékesítése körül is tömérdek passivákra nem akadnánk-e ? vájjon nem gabonatermésünkből nyertük-e egyedül azon jövedelmet eddig, mely némi plusz adott? Úgy hiszem, senki sincs, ki ezen kér­déseket megcáfolni képes volna, s be ne lát­ná annak szükségét, hogy minden áron gyá­rakról kellettk gondoskodnunk, hiszen már magukban ezen adatok is arra utalnak ben­­­nünket, hogy terményeinket minél előnyö­sebben igyekezzünk értékesíteni, s hogy ne a külföldnek adjuk el terményeink értékes­ részét azért, hogy azt mint gyártmányt elké­szítve, kétszeres árért vegyük meg attól, ha­nem mielőbb fogjunk gyáriparunk létesítésé­hez, állítsunk gyárakat, fejlesszük a hazai ipart, hogy aztán iparcikkeinkkel jelenhessünk meg a világpiacokon. Helybeli újdonságok. * ( A császár Ő felsége által) kölcsönkép engedélyezett vetőmag kiosztása szükségben, szenvedő gazdáink közt már megkezdetett. *­­Kir. Helytartó ( excellája) a főispáni Helytartó ő­risága lakásán a katonai tiszti­kar, minden vallásu papság, a városi tanács, a kereskedelmi testület képviselői, a héber hitközség képviselői s a tanári testület tisz­telgését elfogadván, meglátogatta e városi széképületet s hivatalokat, a börtönöket, a városi kórházat és személyesen győződött meg az épen kiosztásban levő vetőmag minérvtsé­­géről. Másnap szent­mise hallgatása után, göz­­najon, a régsozesenn kijavítandó vedresházi tiszai átvágást, továbbá a f. hó 11-én újólag munkába veendő, Tápén felüli, tiszai átvá­gást, a már bevégzett balparti s a még folya­matban levő jobb parti tiszaszabályozási mun­kálatokat tekintette meg s a munka fölosz­tása, a munkások kiállítása, ellátása és élel­mezése érdemében legrészletesebb utasításo­kat adott. Ennek bevégezte után ő excellája, a gymnasium minden osztályát, a belvárosi elemi iskolákat, leánytanodákat, reálosztá­lyokat és a tanítói képezdét látogatta meg. Végre megtekintette még a szent Ferenc ren­dű zárdát s az alsóvárosi ódon templomot. A főispáni Helytartó­l­misága által adott dísz­ebéd után, melyen számosan vettek részt. Ő excellája délután 4 órakor elhagyta városun­kat, útját Torontál s Bács megye inségsuj­­totta vidékein tovább folytatandó. *­­Kir. Helytartó ( excellája) az által tette itt létét emlékezetessé, hogy a tűzvész által károsultaknak 200 o. é.­srtot kegyesen adományozott. * (A kaszinó köztiszteletű elnöke) által, számos műkedvelő közreműködésével rende­zendő hangverseny a legérdekesebb s válto­zatosabb részletekből fog állani s hihetőleg mához egy hétre fog megtartatni. Legköze­lebbi számunk határozottabban szólhat időről és részletekről. Úgy hisszük a közönséghez ezúttal felesleges szólanunk; ott van Osztrov­­szky lelkes fölhívása, melyről a fővárosi lapok is érdemileg emlékeztek; nincs szükség, hogy mi is csatoljunk valamit hozzá. * (Szathmáry Károly) az alföldi vasút köz­ponti bizottmányának titkára, a statistikai ada­tok gyűjtése végett körünkben mulat. Ugyancsak a vonal megjelölésére kiküldött mérnökök is ideérkeztek s megkezdték munkálataikat, me­lyeket néhány nap alatt be fognak végezni, s ezután a földmunkálatok rögtön megkezdetnek. *­(A tűzvész által károsultak közi(Z)azokat, kiknek háza a magyar biztosító társulatnál volt biztosítva, a társulat helybeli főügynök­­sége már tejes megelégedésükre kielégítette. Ami a kivált ily esetben nagyon is szükséges pontosságra mutat. * (Meghívást kaptunk Makóról) egy jótékony célú előadásra, mely vasárnap oct. 11-én a makói városház teremében, az aradi műkedvelők s a k. m. vásárhelyi dalárda közre­működésével a csanádmegyei ínségesek részére fog ,rendeztetni. Színre kerül: „Rögeszme és Őrültség. Francia dráma 3 felvonásban. Irta Melles­villé, fordította Remellay Gusztáv. Rendező Szarka János. Személyek: Lord Harleigh : Vásárhelyi Dezső. Lady Anna, neje: Kovács Berta. Nelli, unokahuga: Környei Jánosné. Lord Maxwel: Parecz Gyögy. Sir Wilkens Tamás: Avarfi Károly. Doctor Yolak.

Next