Szegedi Híradó, 1863 (5. évfolyam, 1-34. szám)
1863-01-03 / 1. szám
Ötödik évfolyam. 1-ső szám. — 1863. Szombaton, január 3-án. Megjelenik U. : Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztési iroda: Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. * Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre 8 frt — félévre 4 frt, — évnegyedre 2 frt osztr. ért. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 60 kr. osztr. ért. Egyes számára 8 ujkr. 7 hirdetések. Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr. kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a háromhasábos petitsor igtatási dija 20 kr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Előfizetés SZEGEDI HÍRADÓ 1863-ik (ötödik) évi folyamára. Szegeden házhoz hordással és vidékre postán egész évre 8 frt, félévre 4 frt, évnegyedre 2 frt o. é. Helyben a kiadó hivatalból elvitetve : egész évre 6 frt, félévre 3 frt, évnegyedre 1 frt 60 kr, egy hónapra 70 kr o. é. Alföldi levelek. I. Ismét egy új év köszöntött be hozzánk! Régi, becsületes és egyszersmind hasznos szokás, hogy az év fordultával magunkba szádunk, visszagondoljuk mindazt, mi az elmúlt évben velünk történt, még egyszer elmulatunk az örömökön, melyek részesei valánk. Mint a vész után parthoz jutott hajós, könnyebülve, megnyugodva, sőt némi büszke önérzettel tekintünk vissza a kiállott viharokra, melyek közt életsajkunk, szerencsénk, boldogságunk hánykolódott. Azonban e visszaemlékezés csakhamar átcsap egy más eszmére : mi fog velünk történni a bekövetkezett új esztendőben? Megcsináljuk magunknak az átalános tervet, mely szerint cselekvéseinket intézni fogjuk. Ha a múltban hibáztunk s hibánk miatt netán kárt szenvedtünk, erősen fölteszszük magunkban, hogy e hibákat a jövőben a legóvatosabban kerülni fogjuk. Sőt ha valamire nézve bizonytalanságban is vagyunk, s megtörténhetnek, hogy veszedelem, baj előjeleit látunk a jövő láthatárán sötétedni, elkészülve reá, nyugodtabban, nagyobb bátorsággal nézünk annak eléje, mert komoly ellentörekvési szándékunk és elhatározásunk azon biztató reményt nyújtja, hogy ama veszedelmeket le fogjuk győzni, így rövid pillanatok alatt átéli az ember még egyszer a múltat s előre a jövendőt! Azonban e magunkbaszállás korán sem szorítkozhatik egyedül saját személyünkre. Hisz mindenki érzi, hogy ő nem él önönmagáért. Mindenkinek van többé-kevésbé széles köre, melyre figyelmét kiterjeszti s honnan legédesebb örömét meriteni szokta, vagy honnan őt a legnagyobb fájdalmak sújthatják. Barátaink, kedveseink, családunk ezen legalsóbb s legszorosabb kör, melylyel létünk bensőleg össze van kapcsolva. De van egy tágabb kör is, egy nagyobb család, melyben mindnyájan találkozunk, mert annak mindnyájan fiai vagyunk. E tágabb kör az édes haza! Gondolkodtok e a hazáról, midőn az év búcsúzik tőletek? Arról a hazáról, mely mindnyájunknak életet adott, melybe jövőnk, egész boldogságunk le van téve, melyről énekeljük koszorús költőnkkel, hogy: Áldjon vagy verjen sors keze, Itt élned, halnod kell! Illő, hogy minden jó fia e hazának ily forduló időben megemlékezzék róla; illő, hogy mindegyik ismételje szent fogadását, hogy e hazát minden körülmények, viszontagságok között szeretni fogja, érte munkálkodik, áldozik, mennyit csak ereje enged. Nemde, midőn édes anyátok szenved, akkor kettőzött kegyelettel ragaszkodtok hozzá, kettőzött szorgalommal iparkodtok neki minden telhetőt megszerezni. Hosszú volna elmondani, hogy a mi közös édes anyánk, a szép haza mit és mennyit szenvedett a közelmúlt időkben. Van-e olyan köztünk, ki e szenvedést maga is ne érezte volna? Nem lehet föladatunk, hogy a közelmúlt eseményeire részletesen visszapillantsunk. Ezt a lap mostani még korlátolt köre sem engedi. De hisz ezen események mindenki emlékezetébe be vannak vésve. Nekünk elég volt azokra röviden utalnunk. Fontosabb, mit tennünk kell, hogy szellőztessük egy kissé a jövő fátyolát. Olyan időben élünk, mely ránk nézve legnagyobb fontossággal bír. Olyan idő ez, melyben minden, még a legegyszerűbb polgárnak is mélhatlanul be kell töltenie szerepét, ha akarjuk, hogy a haza fölviruljon. Míg azelőtt közönyös egyformaságban, folytatva régi mód szerint apáink dolgát, nem törődve sokat a találmányokkal, az újításokkal, nem gondolva sokat a művelődési eszközökkel, éltük napjainkat, s ezen egyformaságban biztosságban éreztük magunkat, s ma már másként állunk. Nézzetek egy kissé magatok körül, tekintsetek külföldre, minő nyüzsgés, minő roppant tevékenység uralkodik a népek között. De közelebb jőve, nézzünk szét saját édes hazánkban. Ezen ország több különböző nemzetiségnek közös hazája. E különböző nemzetiségek, melyek azelőtt kisebb-nagyobb feledékenységben éltek, most összeszedik, rendezik erejüket, előtörni, sőt versenyezni iparkodnak másokkal. Az ily jelek intő szózatok, hogy mi magyarok is összeszedjük, rendezzük minden erőnket; munkálkodjunk ernyedetlenül és buzgalommal a bon javának s a nemzetiségnek fölvirágoztatásán. Emeljük, javítsuk iparunkat, mezőgazdaságunkat, kereskedésünket s mindezek alapját, a szellemi műveltséget iparkodjunk fölvirágoztatni. Vitéz nép valánk mi egykoron s e téren most sem engedünk egykönnyen bármely más nemzetnek. A harctéren számtalanszor kiállottuk a halál tusáit. De — annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után , Megfogyva bár, de törve nem , El nemzet e hazán! Kiállottuk győzelmesen a halál tusáit, a veszély pillanataiban minden magyar ember szive egy-egy sziklavár volt, melyeket az ellenségnek előbb mind le kellett volna rombolnia, míg a haza szivéhez eljuthat vala! Ámde ma már nem elég a kar vitézsége. A nemzeti dicsőséget ma kevésbé vitézséggel, mint szellemi erővel szerezzük meg. Ma szellemi erőnket kell azon fokra emelnünk, hogy bátran kiléphessünk vele a küzdelem, a versenyzés terére. Sokszor emlegették, sőt egyes hazánkfiai is szemünkre vetették, hogy mi magyarok nem egy tekintetben hátramaradtunk. Sokszor mondák nekünk gúnyosan, hogy nem szeretünk dolgozni, nem szeretünk művelődni. Az egyszerűbb polgár, ha ideje van, azt a korcsmában, a magát többre tartó pedig kávéházakban, kaszinókban legtöbbször haszontalan idővesztegetéssel tölti. Azt mondják nekünk : ime, két millión fölül van magyar, mégis mily csekély kiterjedésű az irodalmi pártolás! Gúnyolódva mondják nekünk: ime, menjetek házról házra, várjon hány helyen találtok egy-egy könyvet, vagy egy-egy újságot? Nem így van ez másutt. Ott a legegyszerűbb embereknél is csinos könyvtárra akadunk, ott még a kofák és rendes piaci árusok is olvasnak újságot. De nem bocsátkozunk tovább ezen részletességekbe. Szándékom, leveleim folytán előadni, mire kell törekednünk, hogy a bekövetkező szellemi küzdelmet győzelmesen kiadhassuk. Ennek alapjául azon hitet kell tántoríthatlanul lelkünkbe csöpögtetnünk, hogy a magyar, bármily veszélyek környékezzék, megújulva kel ki azokból, hogy e haza, melyet mindnyájan olyannyira szeretünk, még föl fog virulni, és dicső, hatalmas és virágzó lesz, mint Mátyás király idejében. E hitet vigyük hazánknak újévi üdvözletül! Vízparti. Így 102-vel többen születettek, de a halottak száma is sokkal nagyobb volt : ugyanis meghaltak azon évben 1778-an, s így a több születés mellett is a szaporulat kisebb volt, s csak 428 főre ment. Házasult azon évben 458 pár, amelynél az utóbbi 62-ik évben ismét 133 párral több házasság köttetett. Legkevesebb házasság azonban 1859 ben történt, amikor az egész városban 296 pár házasult, tehát majd csak annyi, mint a múlt évben egyedül alsóvároson. Az 1859-ik évben születtek 2264-en, meghaltak 1325-en, s így ezen évben az öt év alatt a legnagyobb szülöttek utáni szaporulat mutatkozott, i. i. 939-el több született a halottak számánál. Az 1860 iki szaporulat ismét nagy volt: születtek 2088-an, meghaltak 1158 an, s így a szaporulat 930 főre ment. A házasságok még ez évben is ritkábbak voltak, minthogy akkor csak 397 pár házasodott. Az 1861-iki szülöttek száma 2124, a halottaké 1253 volt, így a szaporulat 871-re ment. Házasult azon évben 403 pár. Ezen 1861. évről az adatok, noha hiteles kézből valók, alighanem tévesztettek voltak, amint a „Sz. H.“ múlt évi 2-ik számában csakugyan hibásan is volt közölve, hol az alsóvárosi szülöttek s halottak száma kihagyatott, mig az ottani házasultak mint belvárosiak jöttek elő, s az összes szaporulat mégis ki volt tüntetve. Magánjegyzeteink nyomán úgy találjuk, hogy a legkisebb halandóság felsővárosra esik, a legtöbb születés alsóvárosra, s ez nemcsak a városrész népesebb voltánál fogva áll, de aránylagosan is többre megy a szülöttek száma. A rókusi halandóság ismét nemcsak épen a kórházi halottak száma által legnagyobb, de különben is az aránylagos halandóság nagyobb, mint felsővároson. Amely évben kevés házasság köttetett, mint p. e. 59-ben, az ezt követő 60-ban már a szülöttek száma is könnyen magyarázható okból kevesebb volt. Noha ez ok elég alapos, de ha épen csalhatatlan, úgy ez évben, ha az Isten a szegedi jó magyar fajnak kedvez és egészséget ad, akkor ez évben sokkal több lesz a szülöttek száma, mint a múltban volt, mert a múltban legtöbb házasság köttetett. Az öt évben összesen köttetett 2147 házasság; születtek 10,726-an, meghaltak 6923-an, így csupán a szülöttek utáni szaporulat majd 4000 főre megy; noha egy év, t. i. az 58-iki az akkor uralgó epemirigy következtében a halálozásra nézve rendkívülinek mondható; ezt betudván s hozzá véve az ide költözött számos új lakókat, Szeged népszaporodása Pest után legkedvezőbbnek mondható. Ami szomorító dolog, a házaságon kívül szülöttek száma az utóbbi években folyton szaporodott, de hála Istennek, mégsem oly kétségbeejtő módon, mint más európai városokban. Szeged város népességi mozgalma az utóbbi öt évben. A lefolyt utóbbi évben születtek 2044-en, meghaltak 140- en, házasult 593 pár; ez évi szaporulat tehát a szülöttek után csak 635 főre megy. Az 1858 ik év ugyan még kedvezőtlenebb volt a szaporulatra nézve, mert noha akkor 2206-an s Helybeli újdonságok. * Biztos értesülés folytán tudatjuk t. olvasóinkkal, hogy e lapok új szerkesztője a napokban megérkezend, s a jövő szám már általa fog szerkesztetni. 5 A szegedi iparos legény-egyletnek, holnap délután 4 órakor választmányi gyűlése lesz. — A gyűlés tárgyát: pénztári vizsgálat és évi számadás fogják képezni. Óhajtandó, de szükséges is, hogy azon t. c. gyűjtő urak, kiknél még gyűjtő is van, azt beadják. 5 Holnap délután 3 órakor, a kaszinó-egyleti lakváltoztatás ügyében kiküldött bizottmány ülést tartana. A városi hatóság falragaszok által fölszólítja az adófizető közönséget, hogy — miután az egyenes adók addig is, míg azok némely nemének fölemelése iránt folyamatban levő tárgyalások befejeztethetnének, az 1853. évi március 13-án kelt legfelsőbb nyílt parancs folytán behozott rendkívüli pótlékokkal együtt az 1862/3-ik közigazgatási évre előlegesen azon módon, és mélyben szedessenek be, mint az az 1861-ik évi október 12-én kelt legfelsőbb nyilt parancs értelmében elrendelve volt necsak a múlt évrel tetemesebb adótartozás, hanem a folyó 1862/3-ik közigazgatási év első negyedére már befizetni kellett adórészleteket a lefolyt