Szegedi Híradó, 1863 (5. évfolyam, 1-34. szám)
1863-02-21 / 15. szám
szellemi tekintetben a város fejlesztésére hathatósan működött, s annak egyik kiváló díszét képezi. S most mielőtt még egy másik cikkünkben megkísértenek kifejteni, mi módon lehetne a nőegylet hatását minél szélesebb körre terjeszteni, működésének élénkebb színezetet adni, mely talán e közönyösséget is megtörné; ismétlem beköszöntő soraimat: Szigetekre van szükségem szegedi honleányok, midőn azon egyesületről szólok, mely tőletek nyerte nevét! Helybeli újdonságok. * (A szegedi iparos segéd-egylet által rendezett ipar-kiállítás tárgyában)a közgyűlésileg választott bíráló - választmány múlt csütörtökön tartotta bíráló ülését, s ítélt a kiállított művek felett. Minthogy pedig a bíráló-bizottmány által kitüntetésre méltatott tárgyakra, közgyűlési határozat folytán, a nyerő díj, vagy egyéb kitüntetés, írásban azonnal kitüzetett, nem követünk el hibát, ha a bizottmány eljárásának eredményét mai számunkban közöljük olvasóinkkal. Dicsérő oklevél melett pénzbeli jutalmat is nyertek a következők: Kocsis Imre tiszai molnár 3 db aranyat. Eichinger Ferenc gépgyárossegéd 2 db aranyat. Pásztor Dániel asztalossegéd 1 db aranyat. Veres Ferenc kerékgyártósegéd 2 ezüst tallért. Budai Lajos kezdő asztalosmester 1 ezüst tallért. Varga István műszerkovácssegéd 1 ezüst tallért. Piller Rudolf női szabósegéd 1 ezüst tallért. Náder Lajos késessegéd 1 ezüst tallért. Bús István cipész segéd egy ezüst tallért. Lang György asztalos-segéd 1 ezüst Irtot. Molnár József lakatossegéd 1 ezüst irtot. — Dicsérő oklevéllel tüntettek ki a következők: Zimányi Imre kerékgyártó-segéd. Varga János műszerkovács-segéd. Kalló Mihály asztalos-segéd — Kopp Nándor nőszabó-segéd. Kresz Antal sütő segéd. Schmidt Antal cipész segéd. Schvéda János lakatossegéd. A pénzbeli dijak száma eredetileg csak 5 volt, de a bizottmány két tagja kétkét ezüst tallérral, más kettő pedig egy egy ezüst írttal szaporították, s igy azok száma 11 fon. A jutalmak s dicsérő okmányok a február 28-kán tartandó közgyűlésen fognak az illetőknek kiosztatni. A kiállított tárgyak még folyvást megszemlélhetők. Megjegyezzük ez alkalommal, hogy Eichinger Ferenc, nem mint múlt számunkban említve volt egy kész szelelő rostát, csupán egy tisztító marosra rázó szerkezetét állította ki, mi az egész műnek csak egy hatod részét teszi. * (Szabó színigazgató) a helybeli színház tulajdonosaival 30 előadásra szerződött, melyek sorát Húsvét hétfőjén „Orpheus az alvilágban“ című látványos és szép dallamú operette-vel fogja megkezdeni. Szabó mint halljuk jelenleg igen szép színmű, opera és operette-erővel rendelkezik, mint amilyen Szeged színészetpártoló közönségét megilleti. Részünkről ajánljuk Szabó úrnak, hogy a közönség kedvencét Szigetinél iparkodjék társulatához megszerezni. * (A legnagyobb színpadról.) Ne lobbanjon fel Láng úr most az egyszer az élet színpadáról írunk le egy jelenést, melynek vége városi hatóságunknál folyik le. Pár hóval ezelőtt az alsóvároson kívül, a ballagi tó partján levő vöröskeresztnél találtak a járókelők egy kisded, körülbelöl három éves leánykát, kit szívtelen anya hagyott el , a sors kényére bízván a szegény ártatlan teremtményt. A gyermek a városi hatósághoz került, mely miután egy ideig ápoltatta, a nélkül, hogy a természetellenes szülő föltalálható lett volna, állandó elhelyezéséről gondolkozott. Találkozott is egy R. nevezetű derék polgár, ki gyermek nélkül Tevén , a kisdedet örökbe fogadta. A leányka a legjobb ápolásban részesült, a jó ember nejével együtt úgy szerette őt, mint tulajdon gyermekét. Néhány hó telt el igy, s az egész esemény majdnem feledékenységbe ment, midőn egy napon egy öreg asszony jelent meg R.-nél s hosszas kerülgetés után előadta, hogy ő egy kis leányt keres, kit tulajdon leánya néhány hóval ezelőtt a városba hozott, s állítása szerint Szegeden örökbe adott. — Ezen tény valódiságának kitudhatása folytonosan nyugtalanította őt, mert leányának előadásában nem bízik. R. az anyókát legszívesebben fogadta, elmodván neki, hogy ő a gyermeket valóban örökben tartja, s igen megszerette, s nincs is kedve tőle megválni. Minthogy azonban a lányka szüntelen anyját emlegeti, látogatná meg őt egy bizonyos nap az édes anyával. Az öregasszony önmagával teljesen kibékülve hagyta el B. lakát, hol a kitűzött napon ismét megjelent leányával. A lány előadta, hogy a gyermek B. tanyai lakostól származik, ki vagyonos ember lévén, idővel e gyermek nem csekély örökségben részesülhet, addig is fáradozása díjául, de különösen azért, hogy őt a hatóságnál fel ne jelentse, R.-nek egy csomó bankjegyet akart adni, melyből egy 100 frtos különösen kitűnt. R. azonban felnyitotta a mellékajtót s a szomszéd szobában rejtve levő rendőröket előszólítván a két nőt biztos helyre kísértette. A későbbi vizsgálatból kitűnt, hogy a kérdéses gyermek csakugyan E.-től származik, kinél nevezett nő évek előtt szolgálatban volt, sőt a vizsgálóbíró ügyes és tapintatos vizsgálata folytán kiderült az is, hogy nevezett nőnek később egy iparostól iker gyermekei voltak, kiket ő azonban elsikkasztott, de még ezen tett után is volt egy gyermeke egy bizonyos egyéntől, kinél állítása szerint másfél évig szolgált, azonban e gyermeket szintén eltette láb alól. Többnemű bűntényeket is fedezett fel ez alkalommal a vádlott, melyek elősorolásának azonban itt helye nincs. — Jelenleg a hűvösön várja a természetellenes anya megérdemlett büntetését. * (Egy 4—5 hetes leánygyermeket tettek le) 17-én esti 7 óra tájban a takarékpénztár melletti Pfann ház folyósójára. A gyermeksírás kicsalta a benlevőket, s mint mondják egy vén banyát látták a házból kiosonni. A városi kapitányság a gyermek elhelyezéséről már gondoskodott, s rátalált a bűnös anyára is, ki már négy nappal ezelőtt mint csavargó vitetett a városház tömlöcébe. * (A múlt számunkban említett utonállásról) a Mty hid haszonbérlője Csíkos Imre úr következő felvilágosítással szolgált: Egy idő óta a szabadkai utazók s kocsisok a tilalom dacára letérve az országútról, a mezőkön keresztül hajtanak, csakhogy a Maty hidját, s a köteles vámfizetést kikerüljék. — K. B. helybeli vasutiszállító Szabadkárahazafelé utaztában tehát nem rablók, hanem a haszonbérlő emberei, a vidéki kocsik által fizetendő vámbérért tartóztatták fel, s a vasutszállitó úr ezen emberek egyikének kezéből csavarta ki a töltetlen rész puskát. — Nem helyeselhető ugyan, hogy a vámbérlő emberei ily nyomatékosan teljesítik szolgáatukat, mindamellett csodálatos, hogy az említett szállító rablóknak nézte azokat, kik tőle csak a vámpénzt kérték. Jegyzéke a szegedi iparos legény-egylet által 1862-ik évben kibocsátott gyűjtő íveken begyűlt adakozásoknak. A 13-ik számú íven : Mauohs Zsigmond 50 kr, Korbér Vilmos 50 kr , Déry Emmanuel 40 kr, Lukermau N. 50 kr, Atyai Sándor 30 kr, Galitzer Mark 50 kr, Kotogán Ján. 50 kr, Spitzer Mayer 20 kr, Szécsén N. 30 kr, Feuerlöscher 20 kr, Schweig r N. 20 kr, Paczauer Miksa 1 frt, Pollák Salamon 30 kr, Weber és Slauch 50 kr, Go'dberger N. 50 kr Friedman A. 20 kr, Ivánkovits Ján. 50 kr, Joseffert Ignác 50 kr, Wagner F. A. 50 kr, Karner Ferenc 50 kr, Krammer Mihály 50 kr, Schaffer és fia 50 kr, Schlesinger Jakab 20 kr, Gnthard testvérek 30 kr, Bamberger Sámuel 1 frt, Engender Leopold 25 kr, Politzer M. H. 40 kr, — Kunitzer M. és társa 20 kr, Guttmann N. 50 kr, Schlesinger Henrik 50 kr, Sternfeld N. 50 kr, Valdner Móritz 50 kr, Jando József 20 kr, Varga László 50 kr, Erdély Rókus 20 kr, Fischer Mór 30 kr, Schlosser Lipót 50 kr, Hoffman N. 30 kr, Schmidt Titus 50 kr, N. N. 10 kr, N. N. 20 kr, Fihl József 30 kr, Pick Móric 30 kr, Kalló N 20 kr, Leth János 50 kr, N N. 20 kr, Veiglein Ferenc 1 frt, Vagner János 1 frt, Mansberger Móric 20 kr, Alats György 50 kr, Fodor József 20 kr, Mássá Bertalan 50 kr, Freuden József 20 kr, Borsos és társa 20 kr, Weinberger M. 30 kr, Vigh József 30 kr, N. N. 10 kr, Milder József 30 kr, Re-, mos József 20 kr, Szőke Ferenc 20 k, Zombory József 20 Schráin József 1 |frt, N. N. 30 kr, Schönberger M. Á. 50 kr; Sichtman S. 20 kr, Csikós Imre 50 kr. Hazai tudósitások. * A bihar-megyei gazdasági egyletnek az alföldi vasút ügyében kinevezett bizottmánya mart. 2 ikán tartamtja ülését. * Pauli nemz. színházi énekes mart. 13-ikán vezette oltárhoz Markovits Ilka kisasszonyt, Komáromy Alajos ugyanaznap Bayer Lujza kisaszszonyt. * A Széchenyi szobor fölállítására szükséges előmunkálatokat a lánchíd körül már megkezdték. * A Lloyd társulat évi közgyűlését f. hó 28- dikán délután 4 órakor fogja megtartani. * Az esztergomi érseki megye területén 1861- ben alakult tanítói segélyegylet 24,235 frt 25 krral bir, segélyzésekre a múlt évben 4000 frt adatott ki. Ily hasznos egylet megyénkben is nagyon elkelne. * A nemz. színház igazgatója egy tartalék pénztárt létesítene, s az alsóbb rendű tagoknak, hogy őket az uzsorától megmentse, részletfizetés mellett hatos kamatra fog kölcsönözni. * A negyven évig szolgált hivatalnokokat az illető körök tanácskozásai folytán, nyugdíjazni szándékoznak , s ezek nagy részének helye ezentúl nem fogna betölteni. * A pénzügyminisztériumban értekezletek folynak, hogy mi történjék a rendelkezés alatt levő hivatalnokokkal, miután a kedvezményi év letelik. * Csernovits Arzén múlt vasárnap kelt össze Bécsben Anasztasiewits Misa, szerbországi só-egyed árusági haszonbérlő leányával. * A sz. István társulat kiadványait évenkint mintegy 8 — 10,000 példányban terjeszti szét a nép között. * A „B.“ írja, hogy H.-K. Újlak lakossága annyira neki adta magát a kincskeresésnek, hogy még a faluházát is aláásták s találtak is egy üres fazekat, egy ezüst kanalat és egy 6 fontos golyót. * Czegléden gőzmalom társulat van alakulóban. A vállalat 10 kftjával 2000 részvényre lesz alapítva. * A f. hó 11 ikén tartott jogászból 308 frtot jövedelmezett az egylet részére. * A magyar földhitelintézet február 16-diki közgyűlésében, az intézet igazgatóivá Korizmis László és Frölich Frigyes urak választattak meg. * A „Dunanan apó“ című operettet a budai népszínházban húszszor adták a legrövidebb idő alatt. Nagyon tetszhetik a fővárosi közönségnek. * A népszínház Budai Apraxin Júliával valóságos ternót csinált. A tagok hátralevő díja, mintegy 4000 p.srt már ki van fizetve, s most már havi jutalékát kiki rendesen kapja. * Az osztrák birodalomban belföldi gyártmányú szivarból elkelt 972 millió, külföldi 9 és */a millió, burnót 53,265 mázsa s dohány 453,225 mázsa Ezek összes ára 54,678,179 frt volt * Magyarország lakosainak száma mint az „Unsere Zeit“ állítja, Horvátország, Erdély s a végvidékek kivételével, a különböző nemzetiségek szerint következő: magyar: 4,333,987; német 1,221,714; cseh és tót 1,613,944; horvát 120,092; oláh 1,171,673; ruthén 423,873; szlovén 52,379; bolgár 23,200; szerb 397,975; örmény 1393; izraelita 393,105; albán 250 és cigány 62,200. * A debreceni kereskedelmi s iparkamara bizottmányt alakított arra nézve, hogy ez egy tervrajzot dolgozzék ki a Debrecent Nagyváraddal összekötő vasútvonalra nézve. * A „Hon“ pécsi levelezője írja, hogy Ormodinak semmi baja sincs, s hogy Ormodi maga küldte a telegraphi tudósítást Pestre , mely párbajbani elestét tudata. Mi célja volt vele ? Megfoghatatlan, hogy az érdeklett a mindenféle, jellemét sértő álhíreket cáfolatlanul hagyja. * A magyar földhitelintézetnél minden hivatali állomás betöltése egyhangú szavazattal történt. Ez jó jel az intézet jövőjére nézve. Titkárul Csengén Antal választatott meg. * Kolosvárt tűzoltó egyletet alakítanak. Elkelne biz az Szegeden is. * A kis marjai biró megbetegedvén , beküldötte kocsiját N.-Váradra, de — úgymond, — nehogy még egyszer be kéjén menned: hozz egyuttal koporsót is ! S az előre gondoskodó férfiút csakugyan belefektették két hét múlva a hozatott koporsóba. Nem történt tehát hiába az előintézkedés. * A „Vas Újság“ újólag emlékezetben hozza, hogy a gyufa föltalálója nem Römer István bécsi gyufagyáros, de Irinyi János vegyész hazánkfia , néhai Irinyi József író testvérbátyja, ki e találmányát Bécsben létekor szorult helyzete miatt 60 pengő forintért engedte át. S Römer dúsgazdaggá lön, s még a föltalálás dicsőségét is ráruházta a világ. Vegyes hírek. * A lapok az orosz kegyetlenkedésekről borzasztó részleteket közölnek. Febr. 2-án 100 felkelő elfoglalta Tomaszovot, s a nemzeti kormányt kikiáltotta. 5 kén két század orosz gyalogság, kétcsapat kozák és 2 ágyú Tomaszovra rohant. A felkelők hosszú harc után az erdőbe vonultak. A túlnyomó orosz erő nem követé őket, hanem a városban maradva, győzelmét kegyetlenkedéssel gyalázta meg. A vezénylő ezredes több órai fosztogatásra adott engedelmet, a katonák használták a szabadalmat oly mérvben, hogy a többi védtelen lakosok közt orosz kormányhivatalnokokat is gyilkoltak; 5 elfogott felkelőt szintén megöltek. Egy szűcsöt lóhoz kötve az utcán végig hurcoltak; egy vak tanítót leszúrtak; egy orosz tisztet ágyában meggyilkoltak; egy orvost családostul szalmába tekerték, s a házat rágyújtották. Több polgárnak hasát vágták föl, s a várost úgy kifosztották, hogy a megmaradt lakosoknak felöltő ruhájok sem maradt. Egy orosz rokkant századost az utcán megbotoztak, azután a többi megkötözött fogolylyal Zamoisk várába vitték. Toutosinski titkárt s több mást lovakhoz kötözve a városon végig hurcolták. Egy asztalost agyonlőttek s aztán a kútba dobták. — Egy más helyen a vezénylő orosz ezredes egy anyát, ki elesett fiát siratta, megbotoztatott, azon megjegyzéssel, hogy ez jutalma a fiának adott nevelésért. Az oroszok a sebesült fölkelőket is meggyilkolják, ebből magyarázható, hogy az utóbbiak mindig magukkal viszik sebesültjeiket. * A „Schl. Zig“ nak írják Kattowitzból. A lengyel fölkelők ismertető jele egy marque, vastag papirosból, körülbelöl olyan nagy, mint egy rendes látogatójegy. Az egyik oldalán pecsétjegygyel, mely egy patkóval körülfogva keresztet ábrázol — állítólag Mieroslawsky címere, — másik felén lengyel írással „Segélj és toborzz a hazáért“, * Párisban az ősz folytán ebkiállítás rendeztetik. Azok sem tudnak már mit csinálni. * Míg egyrészről a „Giornale di Roma“ szerint Ázsiában, az Anami birodalomban 1662 dik év lefolyta alatt 16,000 keresztény múlt ki martyr-halállal, 20,000-en pedig rabigába hurcoltattak, addig másrészről a lapok arról tudósítanak , hogy Abdel Kádernek egyik unokaöcscse, ki egy keresztény nőt vett el, nem sokára Párisba fog érkezni, hogy magát megkereszteltesse. Innen Afrikába menend, hogy ott a keresztény vallást terjeszsze. A „Triest Ztg.“ írja, hogy valami Terszenjak Márt. plébános komolyan azt állítja, hogy Marburgban azért nem énekelnek a csalogányok, mert e városban igen sok német lakik! * A suei csatorna építése eddigelé mintegy 40 millióba került, s az 5500 méternyi hosszú műből még csak tizennegyed rész van készen. Ily arányban az egész csatornán folyvást 20,000 ember dolgozik.