Szegedi Híradó, 1863 (5. évfolyam, 1-34. szám)
1863-01-07 / 2. szám
Vegyes hírek. Az amerikai potomac hadsereg több ezredei lábbelijükön némi kis hibára jöttek. A bakancsok eleinte nagyon tisztességeseknek látszanak, hanem rövid gyaloglás után a katonák egyszer , csak azon veszik észre, hogy harisnyájuk talpát koptatják. A bakancsok talpa szépen eltűnt, miután a szállítmányozó úgy gondolta jónak, hogy a bakancsok talpai ne legyenek odavarva, hanem csak egy kis csirizzel odaragasztva. A „Lloyd“ bécsi leveleje írja jan. 1-éről, hogy Schmerling miniszter visszatértével Veronából, a kormánykörökben tevőlegesebb belpolitikára számítanak, melynél a magyar-osztrák alkotmány nagy kérdése sem lesz kifeledve. Az államminiszter a reichsrulti szünidőt azon kísérletre fogja fölhasználni, hogy a pangó alkotmánykérdést a megoldáshoz közelebb vigye. A Türr tábornok által föntartott és a magyar emigratió kölönyéül szolgáló milánói „Alleanza“ — írja a „M. S.“ — nov. 15-kétől fogva Helfi Ignác vezetése mellett mint napilap jelenik meg. E lap tárcája a magyar szépirodalom kitűnőbb termékeit folyvast közré, és költészetünknek már eddig is számos termékét ismertette meg az olasz közönséggel. — Garibaldi Caprerába érkezése a „Movimento“ban így van leírva. Sardagna gőzös, anélkül, hogy Maddalenét érintette volna, érkezett meg Garibaldival Caprerába. A tábornok ágya egy csónakba tétetett át, s így szállitatott ki rajta a szárazra; a tengeri utazás nem esett terhére, s észrevehetőleg gyönyörködött kedves sziklai látásán; ágyát két rendes orvosa vitte Occhipinti úrral egész a lakházig, melynek egy kis földszinti szobájában tették azt le, a négy hónap óta távol volt gazdával. A jelenvoltak közt legérzékenyebben volt megindulva Frusciani, ki a tbk egész betegsége alatt Caprerában volt, s már nem igen remélte őt viszontláthatni. Garibaldi dec. 22-én reggeli 8 órakor költözött be saját házába, 10 óra után, miután bekötözték s megreggelizett azt kérte, hogy vigyék őt ki s hordozzák meg szántóföldein, ahol rázkódás nélkül történhetik, mert nagyon óhajtja földjeit, szőlőit és olajfáit viszontlátni; ez utóbbiakat Frusciani elnevezte az „Olajfák hegyé“nek. — Naponkint kétszer engedtetik meg neki ezen séta kirándulás, s már is tetemesen üdült Caprera légkörében mind testileg, mind szellemileg. Nagyon örült, hogy hazamenetelre határozta el magát, ahol legalább szabadléget szíhat. Megérkezése napján kevés, másnap valamivel több hó esett Caprerán, most pedig ősziesen kellemes a légmérséklebe óhajtott állapotban van, a daganat már jóformán elmúlt, csúfos baja egészen elmaradt. A karácsony estét Garibaldi ágya körül töltötték, s minthogy hó esett és jég is volt, shorbethet is készítettek, mely bizonyára első volt Caprera szigetén. Caprera levegője egészen befejezendi Garibaldi gyógyulását. TÁRCA. Xtti népels.. (Londoni utamból.) (Folyt.) Érdemesnek tartom itt az európai nevezetességű kupolyák átmérőjeit Bruckmann után följegyezni. A darmstadti Dom kupolya, átmérője 105 láb. Zsófia moschee Konstantinápolyban, átmérője 107 láb. Pál temploma Londonban, átmérője 112 láb Mahomet koporsója Belaporén, átmérője 135 láb. — Mária Dom Floreneben, átmérője 139 láb. tíz Péter temploma Rómában, átmérője 139 láb. A londoni brit múzeum olvasó csarnoka, átmérője 140 láb. A Pantheon Rómában, átmérője 142 láb. A londoni 1862-iki világkiállítási palota, átmérője 160 láb. A Pál templom két collossalis tornya nem csak azért nevezetes, hogy a renaissance stylben építve, fölöttébb egybevágó kiegészítő részét teszi a főalkotmánynak, hanem azok béltartalmukra nézve is figyelmet érdemelnek; egyikben van helyezve a nagy harang, 11,470 font nehézségű, tehát majd csaknem annyi súlyú, mint a moskaui úgynevezett Iván Well ki elrepedt óriási nagy harang, mely 12,000 font súlyt nyom. E harang érchangját ritkán, 8 akkor is csak 3 egyén halála alkalmával hallatja, t. i. az uralkodó, a canterburi érsek és a sz. Pál Diaconjának halála esetén. A másik templomban van a nagy óra, melynek vastag, de csengő hangja rendkívüli erős olyannyira, hogy a város környezetében 20 angol mértföld távolságra hallható. Az a renaissance építmények között a római sz. Péter után a londoni Pál templom tartatik Európában legsükerültebb kiállításnak. Tekintsük meg a Goth-stylben épült úgynevezett Westminster Abbey sz. egyházat is. E szép példánya a Goth Ízlésnek jelen formáját szinte a nagy építesz tíri Christofer Wrennek köszöni, jól lehet már Eduárd idejében építteték föl, több utána következő uralkodó által megbövíteték, mig némelyek által szárny- és oldalépítményekkel annyira fölhalmoztatott, hogy eredeti idomát vesztve, egy tömkeleghez hasonlított; mig végre a nagy építész a 17-ik század végével azt jelen idomába átvarázsolva, az utókornak mintául hagyományozá. Ami egy csendes falunak a parochiája, épen az a nagy britt nemzetnek Westminster, mindenbenszületett britt, születés-, faj-, nem-, rang- és valláskülönbség nélkül ez egyházat magáénak tartja. — Bármely országrészből a nagy brittania fia Londonba érkezik, dolga után sem lát addig, még a Westminsternek iodólatát — mire nemcsak vallási, de hazafias szelleme is vezényli — be nem mutatja, tízámosan törekednek értékben arra, hogy haláluk után a szentélybe bejuthassanak; de ezen a britt nemzetnek szent csarnoka csak azon hazafiak hamvainak tárja föl kapuit, vagy bár hamvaik a tengerekben, vagy távol világrészben porlódnának is, csak azok emlékeit fogadja be kebelébe, kik éltükben Brittania nagyságához, hatalmához, dicsőségéhez és előhaladásához bármily irányban járultak; nevezhetjük azért Westminstert Pantheonnak, vagy ha úgy tetszik Walhallának, mert itt királyok, költők, hercegek, iparosok, admirálok, kereskedők, országlárók, polgárok, hercegnők, énekesnők stb. helyt találnak; a sz. Pál templomában vagy egyéb egyházak és magán sírboltokban nyugvó nemzet nagy fiainak ha hamvai nem is, de emléke itt örökíttetik és dicsőittetik a nemzeti kegyelet által. E Walhalla előcsarnokai és az egész halózat reggeli 9 órától késő estig a látogatók és az ájtalatoskodók számára nyitva áll, míg a tágas, jelvényekkel tömött díszes 9 mellékkápolna zárva van ugyan, hanem 6 pennyért mindenkinek készséggel fölnyittatnak, nem is szabad egy idegennek sem elmulasztani, hogy az itt halmozott szobrázat remekeit szemléletien hagyja. Maga a hármas csúcsivász. egyház egy tágas-, közép- és két oldalhajózatból áll; az oldalhajózatok 48 óriási oszlopzat által függnek egybe a főhajózattal, s csaknem minden része már máiglan is fölöttébb érdekes emlékekkel, mondhatni zsúfolásig telve van, mely körülmény nem kevéssé tanúsítja azt, hogy Nagybrittaniának nem egy-két nagy fia létezett már. Ha Anglia, mi kétséget sem szenved, nagy fiainak kegyeletes emlékeit tovább is e helyen örökíteni akarja. Westminster a jövő században aligha tágas mellékkápolnákkal szaporítatni nem fog. A temetkezés Londonban már a jelen korban is nem kis aggodalomra nyújt alkalmat. Az angol szokásaihoz tartozik, hogy magának és kedveltjeinek még éltében örök nyugvóhelyről gondoskodjék, mire nézve a nem előkelő ember is, ha egyébkép pénze van, iparkodik valamely egyház sírboltjában, közkatakombákban, vagy vagy valamely társulat temetőjében helyet váltan; de annyira megtelvék már a templomok sírboltja, a katakombákbani temetkezés pedig, — melyek a város központján az utcák alatt külön irányban terülnek el — 1855. év óta egészségi szempontból elzáratván, nem marad egyéb bátra az angolnak, mint megrögzött szokásaival fölhagyni, s a jobbmóduaknak is az európai continens szokása szerint valamely sírkertben nyugvóhelyről gondoskodni. Londonban évenkint legkevesebb 64.000 hullának eltakarítását kell végrehajtani, mi bizonyára nem kevés gondot és föladatot nyújt az illetőknek, tekintetbe véve a városnak minden oldalról terjeszkedését, nőttön növekedését és azon körülményt, hogy a város közvetlen szomszédságában, — mely talán már egy évtized múlva hatalmas palotáknak színhelye lesz — sírkertek el nem helyezhetők. Az angol számítás azonban fölhasználta ezen aggodalmas körülményt is. Üzérkedési, illetőleg nyerészkedési cikke tevén a temetkezést, részvényes társulatok alakultak, melyek távolabb a várostól földet vásárolva, sírkertekké alakították azt, vetélkedve a társulatok egymással a sírkerteknek mentül csinosabban leendő kiállításában. A szegénység eltakarításáról a város gondoskodik, árlejtés útján alkuba lépvén egy részvényes társulattal, mely a kitűzött szabályok szerint az eltakarítást végrehajtani köteleztetik. Nem juthattam ismeretéhez annak, hogy ezen utóbb nevezett társulat szegényeit mi módon takarítja el, de ha következtetnem szabad egy általam megtekintet úgynevezett sz. Pál előkelő sírkert helyezetéről, alighanem állíthatnám, hogy ezen sírkert terjedelmében egy öt rétegű mélységre kevesebb földet, mint hullát tartalmazhat. A sz. Pál sírkert, mely terjedelmére nézve igen kicsiny, hihetetlen mennyiségű holtakat számlál, ebben mondhatni a jobb módúakkal telt, és csak 21/2 acrét (1 acre 1125 ) öt tartalmazó sírban 56,000 személy hullája takarítatott el. Londonban nemcsak megpendült, hanem tüzetes tárgyalás alatt is volt azon eszme, hogy az ókor mintájára nem volna-e célszerűbb bizonyos vegyészeti szer alkalmazásával a halottakat rögtön hamuvá alakítani. Ezen eszme az újabb időben számos pártolásra talált, s leginkább azzal indokoltatok, hogy mig egyrészről kevesebb gonddal, helylyel és költséggel járna; másrészről kiki kedveltjeit lakában, urnákban tarthatná, kegyeletes emlékeit inkább megőrizhetné; azonban az angol kegyelet s vallásáhozi ragaszkodás, ezen pogány időbeli szertartást megérlelésre még nem vezető, s hinnünk engedi, hogy ezen eszme az utópiák országába sorolandó. Képessy József. (Folyt. köv.) számokat azonban rögtön kárpótolja azzal, hogy két első száma kettős ivén fog megjelenni. — A „Vasárnapi Újság“ folyó évi első számán meglátszik, hogy fenállásának a 11-dik évét ünnepli. Eddig jóságáért szerettük, most már szebb és nagyobb is lett, s így annál inkább megérdemli a magyar nép pártfogását. — Vidéki közlönyeink száma ismét egy derék politikai lappal szaporodott. Ez az Egerben megjelenő „Mátra.“ Szerkesztője Szederkényi Nándor. Irányelve olyan, mely hű kifejezése leend azon vidéki közérzületének. A versenyzés az „Egri postá“val ott sem árt. Irodalom és művészet. — A „Bolond Miska“ a rászabott három hónapi fölfüggesztés következtében, csak január 18 án jelenhetik meg; a két első vasárnapon elmaradó Egyveleg. — A berlini törvényszék e napokban egy fiatal leányt lopás miatt 4 havi fogságra ítélt. A tárgyalás alatt egy fiatal ember tört elő a vádlottak padjáig, a leányt átölelő declamálva: „Meg kell még egyszer csókolnom, Madieu Lujza.“ — A törvényszolgák csak nagy nehezen tudták eltávolítani, mire a prózai államügyész e „Ferdinánd“ot a „törvényszék előtti magaviselése“ért 24 órai fogságra kérte ítélni, mit a bírák teljesítettek is. — Az állandó seregek Európában. A legújabb statistikai összeállítás szerint az európai állandó seregek kerek számban 2,867000 embert tesznek; ehez számítandó még 200,000 ember, kik a tengeri hadat képezik. A harcmesterség tehát körülbelül három millió embert vesz igénybe. Egyedül Schweic van ezen drága holmitól megkímélve, miután csak 160,00 katonája van az ország védelmére. Az említett három millió katonának körülbelül fele ideiglenesen elbocsáttatik és ez állandóan el van vonva a polgári, termesztő foglalkozásoktól. Béke idején Európa seregei évenkint 874 millió tallért emésztenek meg. Ehez járul még a nemzetgazdászati mulasztás. Föltéve, hogy mindegyik ezen másfél millió erős ember közül naponkint csak fél tallért kereshetne, kitűnik, hogy az európai tartományoktól ezen emberek nem dolgozása által naponkint legalább 750,000 tallér vonatik el. Ha még 300,000 lovassági és tüzérségi ló munkaerejének mulasztása is tekintetbe vétetik, akkor az évi veszteség, 300 dolog napot véve, legalább 250 milló tallérra, vagyis egy milliárd frankra teendő. Színház. — Jan 3. Itt először adatott „Völgy lilioma“ szomorú játék, franciából fordította Feleki. Az 5 felvonásos darab szép de igazságtalan meséje következő: Mortsauf gróf [Egressi] durva korhadt ember, örök zsémbelődésével kiálltatlan és nevetséges mindenki előtt. Henriette, a gróf neje, (Szigetiné nemes, fölállzó, szép és okos. A nő nem szereti férjét, de soha sem csalja meg. A gróf szereti nejét, de minthogy nincs oka, nem félti, különben is kihűlt ember lévén. Egy nap a nő egyik szomszédját látogatja meg a férj kíséretében. A férj távozik a teremből, a nő egyedül marad és imádkozik honhagyott beteg leánykája egésségéért Ima közben a ház egyik nemes barátja téved a terembe. Vaudenisse Felix, a grófnő előtt ismeretlen ifjú tengerész [Bálla] ki a magasztos nő fölött elámulván, mint egy „oltárképet csókolja meg az imádkozót, a nő erre fölriadva, készül az ifjat kérdőre vonni, de ezt nem teheti, mert idegenek jönnek közbe, ezután a gróf is megérkezik s meghívja Felixet vendégül. A grófnő könyörög férjének, ne tetegye, a gróf nem érti nejét, s az ifjat ujra meghívja. Felixet két nő szereti, egy férjes kacér hölgy Ludler Arabella [B. Mari] és egy gyermek leányka Chessel Emmeline [Sz. Teréz] ez utóbbi Felixnek régi ismerőse, Henriettének barátnéja. Kezdődnek a szenvedések. Mindenki eped, szeret, és senki sem szerettetik az által, akit ő szeret. Azonban végre az is eljön Henriette-ékhez, találkozik vele, kitől heves szemrehányással illettetik, amit mégis érdemel. Mentséget kér. Elmondja ifjúságának szomorú napjait, merész botlását a tengeren töltött legszebb idejének ridegítő életkörülményével menti. A nő, ki szintén szenved férjétől, nem panaszkodik de megbocsájt, és rokon keblet, ha nemes barátot, de csak barátot esküdtet az ifjúban, részére. A barátságból sérelem, ebből epedés lesz, végre a nő belehal. A legnemesebb nő meghal anélkül, hogy ezen virágzó korbani elhervadást valami bűnnel megérdemelte volna. Halála óráján Emmelinet és Felixet megáldja, leánykáját gondjaikra bízva. A kacér Arabellával mi történik, nem tudjuk, Henriette anyja, egy dölyfös hercegnő, ki egykor leányát férjhez erőszakoló, elménckedve tovább éldegél. Elég hogy Henriette a nemes magasztos nő elesik. A többiek, kik mind kisebbek, túlélik. Élesen és szerencsésen körvonalazott