Szegedi Híradó, 1863 (5. évfolyam, 1-34. szám)
1863-01-14 / 4. szám
Ötödik évfolyam. 4-ik szám. — 1803. Szerdán, január 14-én. Megjelen : Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Lateris.esattesi iroda: Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. Bkiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. __ Előfizetési föltételek: félévre 4 frt. — év-Szegeden házhozhordával és vidékre postán: Egész évre 8 frt negyedre 2 frt osztr. ért. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt é0 kr. osztr. ért. Egyes szám óra 8 ujkr. fsirdetés volt . Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér”ben a háromhasábos petitsor igtatási dija 20 kr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez elusezendők. Előfizetés SZEGEDI HÍRADÓ 1863-ik (ötödik) évi folyamára. Szegeden házhoz hordással és vidékre postán egész évre 8 frt, félévre 4 frt, évnegyedre 2 frt o. é. Helyben a kiadó hivatalból elvitetve: egész évre 6 frt, félévre 3 frt, évnegyedre 1 frt 50 kr, egy hónapra 60 kr o. é. Szeged és az alföldi vasút. II. Sajnos, hogy bármennyire igyekszik is az akadémia statistikai bizottmánya hogy ha és részletes kimutatását állítsa össze gabona kereskedésünknek— e nagy feladatnak megközelítőleg sem bir megfelelni, — s igy még eddig nincs meghatározva, hogy mennyi gabonával áll ki hazánk a külföldi piacokra, ha például Franciaországban silányul itt ki a termés. Az 1861. év gabonakereskedésének megközelítő összeszállítását a múlt alkalommal olvastuk Érkövi úrtól. Szerinte 1861-ben 863,847 vámmázsa búza szállíttatott ki a birodalomból a külföldre, nagyrészt Anglia, Franciaország és Németországba, egy részben Helvétziába és Hollandiába. Vagyis 1861-ben, midőn július hónapban 5 ft 70 krajcáron is állott a mérő ára, itt a központban, a birodalombeli gabona kivitel 38.600.000 forintot képviselt, ide nem számítva azon kisebb rendű szállításokat, melyek Zala, Somogy s a dunántúli vidékekről az osztrák örökös tartományokba folyvást tartanak. Ha az idézett ezreknek 4/7 része jutna is hazánkra, ez már magában véve nagy nyereség, mondhatnám, ragyogó tétel a kivitel rovatában. Hogy pedig hazánkban a búza-s gabonatermő alföld ismét nagyban szerepel e kivitelben, csak abból is kitűnik, ha a dunai s tiszai szállítási üzletre vetünk egy pillantást. Ha áll az, hogy a külkereskedelemben aktiv állásra kell törekednünk, ha áll az, hogy az alföld búzatermelése különösen előserélheti e törekvést, s ha végre áll az, hogy ha igazán emelni akarjuk termelésünket, oly biztos piacokról kell gondoskodnunk, melyeken terményeink folyvást kelendőséggel bírjanak, a minek pedig fö fölényezetje a jutányos s megbízható szállítás, úgy tagadhatlan, hogy a termelő alföldre nézve ép úgy mint az országra nézve e tekintetben csak egy út kínálkozik , az, mely a legrövidebben viszen Fiuméba. Az alföldi gabonamennyiségnek ez ideig rendesen vagy a Dunán, vagy Szolnokig a Tiszán kellett szállíttatni, ha a központi piacról akarták azt a termelők a buda-pragerhofi vaspályán Triesztig szállíttatni. Voltak ugyan a szállításnak más útjai is, nevezetesen a Száván, a melyen leginkább a búza szállíttatott Sziszekig, s onnan a sziszek- steinbrücki vasúton küldetett Triesztbe, s ezen után már 1 forint szállítási megtakarítás volt a bécstbeneti szállításhoz képest. Hogy ezen szállítások mellett is előfordulhatott az 1861. évben oly nagy kivitel, azt részint a magas agrónak kell tulajdonítani, mely a termelőnek mindig használ, és részint a külföldi silány terméseknek. Ezek azonban múlandó előnyök, nem biztosítják termelésünket , hanem kiteszik azon veszélynek , hogy az odessai búza rendesen előnyben van, ha kevés a külföldi szükséglet, vagy az amerikai búza által taszíttatik háttérbe a mi kivitt mennyiségünk. Olcsós biztos szállítás kell azért az Alföldből, a hazai búza-magtár kebeléből, a legrövidebb után Fiuméba. Megmondjuk, hogy miért Fiuméba. Trefort Ágoston úr, az alföldi vaspálya eszméjének lelkes felkarolója, azt mondá múlt év nov 2- án az alföldi vasúti-tanácskozmány előtt, hogy „Szegedről folytattatnék a vasútvonal Szabadkán, s a Bácskán keresztül a Dunáig, s innen a mohács-pécsi vonnallal egyesülten tovább haladna az adriai tengerig, kapcsolatba hozatván Trieszttel, s a maga idejében Fiuméval.“ Jeles hazánkfiával mi az igy folytatandó vasútvonal iránt nem értünk egyet, s épen e pontban tér el nézetünk az országos gabonakereskedelmi viszonyok szempontjából, a Trefort Ágoston úr által ajánlott iránytól. Kimondottuk, hogy mennyire életszükség hazánk kanadai alföldjére nézve, hogy az minél olcsóbb s megbízhatóbb szállítás mellett, a legrövidebb úton vihesse terményeit a tengerre. Ezen vezérszempontból indulunk ki, midőn ellene vagyunk annak, hogy a Szegedtől a Dunáig vezetett, s onnan a mohács-pécsi vonallal ölelkező alföldi vasút Kottorinál egyesittessék a buda - trieszti vonallal, mert a térmesszeség igy Szegedtől Triesztig, Bainville József mérnök úr számítása szerint 94 mértföld, mialatt létezik egy másik versió is, mely Fiuménak kegyeletet érdemlő tekintetein kívül, térközelebbséggel is kínálkozik, s azon roppant előnye van, hogy legegyenesebb után hozná összeköttetésbe hazánk alföldjét s gabnadús zónáit a tengerrel, s így eszközölné azt, hogy hazánkat Y formában hálózná át a tengerre vezető vasút, végpontjául bírva koronánk gyöngyét, Fiumét. A kinyújtott Y két ága közül az egyik a dunántúli megyéken át az ország fővárosán keresztül érintkeznék az iparos jövőjű Felső Magyarországgal , mialatt a másik szárny Slavoniát s Horvátországot is érintve, méltóságos alakban szelné át a szárnyvasutakkal ellátott alföldet, s még egyfelől N.-Váradon át a testvérhonthoz vezetne, azalatt Debreczenen át a debreczen-szatmári vonal kiépítettése esetében, egész a kárpátalji északi felső Magyarországig hatolna. És ezen terv lenne: Szegedről Szabadkának vezetve, Zomboron, Apathinon át, Dárdának, Eszéknek Diakovárig, itt nyugatnak fordúlva Bródon, Új-Gradiskán át Petronáig; innen pedig Károlyvároson keresztül Fiuméig. És pedig azért, mert 1-er. E vonal 76. mértföldnyi lévén, 14 mrtsnyi térelőnye van a másik felett. *) 2-er. Legrövidebb lévén a tengerig, a szállítást is legolcsóbban eszközölhetné a termelőkre nézve, s a mint Érkövi jeles státusgazdánk itta volt, 13—16 krajcárnyi megtakarítást mutatna egy mérőnek a tengerig való szállításánál, a másik verzióhoz képest. 3 or. A dalmát szlovén testvérnemzetiségek is újabb zálogát látnák azon bizalomnak a gondoskodásnak, melyet a magyar nemzet, hol csak tehette, sohasem szűnt meg tettleg gyakorolni az országlakó jogban s szenvedésben részes testvér-, fajok iránt. 4 ez. Az alföldre nézve is több hasznot hozna jövendőben, mint azt egyelőre most képzelni lehet, midőn a török- s oláhországi gabonakereskedés a politikai viszonyok miatt nem indulhatott azon fejlődés elé, mely, Valljuk meg, idők múltával hazai gabonakivitelünkre egykor tetemesen nyomasztó lehet, ha a lehető legolcsóbb szállítási eszközökről, s ezek mellé még a műzipar űzéséről is nem gondoskodunk. Míg alkalomszerűleg ezen embryo-vetélytársakra visszatérnénk, célszerűnek hinnék, ha az alföldi vasút-vidéki bizottmányok a Szegedtől a Dunáig , s onnan a tengerig vezetendő vasút-tervet illetőleg, nyilatkoznának operátumaikban a felett, hogy melyik irányban óhajtanák kiépíttetni az alföldi szárnyvonalat országos kereskedelmi fővonallá. Szeged városát mindenesetre első helyen illeti meg azon tiszt, hogy e tárgyban bizottmánya által nyilatkozzék, mely üzleti, kereskedelmi fontosságára nézve, az általunk annyira becsült és magyar város jövőjének egyik zárkövét foglalja magában. Ha e tervnek Szegedről Fiuméig előny adat*) Bainville József Szegedi Híradó 1862. nov. 19. nek, a mely mellett különben már országos szaktekintélyek nyilatkoztak, annak idejében cikkíró elmondaná szerény nézetét, hogyan lehetne az ajánlott vasútvonal kiépíttetése iránt érdekletteket minél sikeresebb tevékenységre buzdítani, s a kiépítendő vaspálya jövőjét biztosítani. Addig is, mint említettük Szeged város kifejezhetné azon óhajtását az alföldi központi vasútbizottmány előtt, hogy a Szegedtől tovább folytatandó vasat ne Trieszttel köttessék össze, ami tán örökre elejthetné a szeged-fiumei tervet, hanem téhessenek meg az előtanulmányok s technikai felvételek a másik tervezett irányban, fentartatván az eldöntés azon időre, midőn a csaba-szegedi vonal munkálatai megszakadás nélkül fognak folyni. Reviczky Szevér A testgyakorlás. (Folyt) (y.tr.) Az ember természeténél fogva több hajlandósággal bir a rostra, mint a jóra; születésétől fogva azon korig, mig a maga lábán szellemileg járni tud, mennyi gond, fáradság, pénz pazaroltatik, hogy a közönséges fogalmak szerint becsületes ember, hasznos polgár legyen; mig a részát oktatás nélkül is, sőt az ellenkező oktatás dacára, oly könnyen elsajátítja. Ez oly igazság, melyet a szülők és nevelőknek nem elég tudni, hanem a gyermek legelső nevelése közül ebből, mint ebből kell kiindulniok s ezt gyakorlatilag alkalmazniuk. S hogyan alkalmaztatik az, az életben? Nagyon kevéssé vagy roszul, a tisztelet a szomorúan kevés kivételeknek. A gyönge gyermeket bölcsőjétől kezdve takargatják, őrzik a levegőtől is, nehogy megártson a kis babának, s ezt átviszik a növekedő gyermekre is, a ki midőn természeti jó ösztönénél fogva futkározik, s ugrándozik, s a hiba netán egy kis köhögést kap — jaj neki, bezárják négy fal közé, ott tesped, kínlódik a szegény kis áldozat, kit csupa jóakaratból büntetés helyet gyilkolnak. Később elhalmozzák könyvekkel, csakhogy nem tölcsérrel öntik fejébe a tudományt, ami mind szép, hanem a test kifejlődése nem tartozik a nevelés rendszerébe, egy kis séta a nevelővel untig elegendő, — s így lesz a gyönge gyermekből gyönge férfi — testben és lélekben. — Igen, lélekben is Az ifjú lelkét pusztán szellemi foglalkozások be nem tölthetik, s ez egyoldalú eljárás gyakran, igen gyakran keserű gyümölcsök termő fája. A léleknek szükséges a szórakozás, s mivel a testi nevelés elhanyagolása következtében, a könyveken kivüli mulatság, az üdülés nemesebb fajait az fiu nem ismeri, de vére még nem ért rá ellustulni, actio reactionem parit: a betöltetlen maradt vágyak erkölcsi kirúgásokban keresnek tért a kielégítésre. No hisz, van aztán dolga az orvosoknak; a legtöbbünket egész a halál küszöbéig az orvos szemei kísérnek. Ér az ilyen élet valamit? Vagy elveszni ifyan, nyomtalan, vagy átkínlódni egy aszkórral, csúzzal, köszvénynyel, s a jó Isten tudja, még mivel megáldott koraöregségi éveket! Petőfiként: „Én előttem ilyen élet nem élet“. És e bajban természetesen a műveltebb osztály siülödik leginkább, szemünk előtt tizedeli meg a halál a virágzó korban levő ifjúságot, a rosz irányt vett testi kifejlődés következtében. S hogy a testi elpuhultság mennyire megrontja a társadalmi erkölcsöket, nem kell szomorú például Rómát fölhoznunk, melyet egyszerű, de erős, vitéz nép, spártai erkölcsökkel tett a világ urává, s fényűző kéjelgő utódaik rész erkölcse buktatott meg , — elég példa vagyunk mi önnönmagunknak, midőn a jellemtelenség s gonoszság oly tért nyert az emberiségben, hogy följajdulunk bele. S mindezt mint okozatot bizonyos tekintetben vissza lehet vinni a felemlitett okra, nagyon világosan, nagyon szépen, hanem annak nem ily szűk téren van helye. Elég az, hogy tisztán áll előttünk a szomorú tény, s ezt belátták