Szegedi Híradó, 1863 (5. évfolyam, 1-34. szám)
1863-02-25 / 16. szám
Ötödik évfolyam. 16-ik szám 1803 Szerdán, február 25-én Mosolon: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztési iroda : Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. Bandóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre 8 frt — félévre 4 frt, — évnegyedre 2 frt osztr. ért. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 50 kr. osztr. ért. Egyes számára 8 újkr. I Hirdetésok : Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a háromhasábos petitsor igtatási dija 20 kr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. A magyar földhitelintézet. Pest, febr. 22. Most mondhatjuk csak igazán el, hogy a magyar földhitelintézet megalakult, mert ma már megtestesülve áll előttünk az eszme, melynek létesítéséért annyi idő óta s oly sok akadályokkal küzdöttek jobbjaink. A pénztár ereje a megindulás percére elég. 379.000ért van együtt, s várunk hozzá az országos alapból még többet is. A hivatali állomások legfontosbjai pedig úgy vannak betöltve, hogy az ügyek vezetését jobb kezekbe tenni alig lehetett volna. A szakértelem, ügybuzgóság és jellem három próbás férfiait látjuk az első magyar bank élén állani. Úgy is kell. A hitelintézetnek legelső kelléke az, hogy hitele legyen, hogy a közönség bizodalmát birja. S erre kettő kívántatik meg. Először, hogy meglegyünk felőle győződve, miszerint az intézet kormányzói sokkal feddhetlenebbek, semhogy jellemek tisztaságához a gyanúnak vagy kétségnek még árnyéka is férhetne. Másodszor, hogy azok egyszersmind sokkal bölcsebbek, hogysem hibáik által az intézet vezetésében zavart, hátramaradást vagy kárt okozhatnának. És mi e két kelléket oly mértékben látjuk a vezető orgánum tagjaiban, hogy bizalmi szavazatunkkal a legőszintébb örömmel jövünk eléjök ama nehézségekkel rakott pályán, melyre hazánk jóllétének előmozdítása céljából léptek; — annál nagyobb örömmel pedig, mert megvagyunk győződve, hogy nézeteinket és érzelmeinket e részben az egész nemzet osztja. Gróf Dessewffy Emil talán egyike a földhitelintézet megalapítása közül legrégebben fáradozóknak. Ezelőtt huszonhárom évvel, már 1839-ben hozta szóba egy hitelegyesület fölállítását, ugyanazon módozatok szerint, mint az most létesült. S mit tett ez ügyben harmadfél év óta arra, hogy elvégre megtestesüljön hazánk földén az üdvös eszme, legbővebben megismerhető azon jelentésből, melyet a múlt év őszén az intézet alapítói előtt a köztelek asztalára leten. Lónyay Menyhértnek már nevéhez van kötve a siker. Anyagi érdekeink terén oly nagyszerű alkotásoknak volt már megindítója, kivivője s oly intézetek kormányának rudját látjuk ügyes kezei közt, melyek a leghatalmasabb tényezők nemzeti jóllétünk fejlesztése körül, s melyek szerencsés létesítése és vezetése a legkiáltóbb bizonyságok a felöl, hogy elnökké lett elválasztatása magában hordja az intézet előmenetelét. Horváth Boldizsár a bank jogügyeinek igazgatója, ismeretes kitűnő tehetség a maga szakában, s hogy az intézet és annak körében saját hivatását mily nemesen és alaposan fogta föl, tanúsít.a legközelebb tartott székfoglaló beszéde, s tanúsítani fogja kétségkívül még inkább a gyakorlat mezejéni eljárása. Korizmics László sokkal régebben áll a gazdasági ügyeinket oly erélylyel és tapintattal vezető országos gazdasági egyesület élén, s a helytartó tanácsnál működése óta sokkal többett tett és vívott ki e téren hazája javára, semhogy a legőszintébben ne örülnénk , a kölcsönügyek igazgatójává lett egyhangú elválasztatásán. Fröhlich Frigyes a legjobb nevű és hitelű bankárok egyike, kifelöl semmi kétségünk, hogy az intézet pénzügyeit nem kevesebb ügyességgel fogja kezelni, mint eddig saját üzletét. Sokáig feszülten tartotta, és mondhatnánk — némi közbejött előzmények után — némileg aggódtatta is az intézet alakulását figyelemmel kísérő közönség egy részét a titkári állomás betöltése. Mert minden egyesületnek, társaságnak és intézetnek a titkár szokott egyik legfontosabb cselekvéskörrel bíró tisztje, úgyszólván a lelke lenni. S hogy a hitelintézetnél sem lesz másként, látjuk az ügyrendből. A közgyűléseken, az igazgatótanács és felügyelő bizottmány üléseiben ő viszi a jegyzőkönyveket, ő folytatja az intézet nevében a levelezéseket, az intézethez érkező minden egydarab az ő kezébe megy, általa terjesztetik az elnökség elé, tárgyalás végett általa tétetnek át az illető ügyleti ágakhoz, az ő őrizete alatt áll az adósok által kiállított kötvényeket, a kibocsátható értékpapírokat és fizetési utalványokat magában foglaló szekrények egyik kulcsa. Az ellenőrködő közbejöttével történnek az értékpapírok, záloglevelek átvétele, átírása, kicserélése, beváltása, kamatszelvények megsemmisítése, s a törlesztés végetti kisorsolás körüli eljárás. Az intézet segédszemélyzete által kezelt beadványi, levéltári, kiadványi és értesítői Ügyletágak, — tehát az intézeti ügymenet egész folyama, — a titkár közvetlen felügyelete alá van helyezve. Nem igazolja - e rövid áttekintése a titkári teendőknek, úgy azon állításunkat, hogy az intézet lelke, mint azon feszült figyelmet, melylyel e fontos állomás betöltését kísérők. Annál nagyobb lett megnyugvásunk, midőn az igazgató és felügyelő bizottmány Csengery Antal urat egyhangúlag választa meg titkárnak. Most már nyugodtan nézünk a hitelbank jövője elé. Mert azon intézet, melynek kormányán egy Dessewffy Emil és Lónyai Menyhért állanak, melyet oly férfiak vezetnek mint Horváth B. Korizmics L. Fröhlich F. és Csengery, — azon intézetnek nemcsak virágzani kell, azon intézet gyümölcsözni is fog. Szathmári Karolt: Vízvezeték. in. Az előbbi fejezetben a vízvezetéki viz szabad s ingyen használható előnyeiről szólva, érintem, hogy a népesség közegészségi állapota, a tökéletes tiszta s a nyári hőség idején különösen üde viz élvezése által fölszínőleg gyarapodnék, s egyszersmind a tisszavölgyön oly sűrűn előforduló hidegleléseknek is gát vettetnék. Erre tán valaki azt mondhatná, minden úgy van legjobban, amint Isten megteremtette; ha a por ártalmas lenne a tüdőre, a Tisza vize pedig úgy amint medrében hömpölyög, káros lenne az ember egészségére nézve, úgy a mindenható az ő véghetetlen bölcsességének hatalmával sem port, sem tiszavizet nem teremtett volna. Tökéletesen egyetértek, s én is lelkem tiszta meggyőződéséből mondom, hogy minden leghelyesebben van úgy, ahogy Isten megteremté, s csupán annyit jegyzek meg, hogy Isten az embert nem országutakra s poros utcákra, hanem kies mezőre s viruló erdőkre teremté, ahol akarva sem tudna port színi a tüdejére, — s midőn Isten a Tiszát alkotá, aligha léteztek még akkor ennek partján falvak és városok, s ezekben tímárok, festők, s mi mindennél több, az úgynevezett sárcsatornák, melyek például Szeged városának öszszes mocskát a Tiszába ömlesztik. Tagadom tehát, hogy a tiszavize itt a város alatt olyan, minőnek Isten teremté. A valóságos Isten teremtte szűz tiszaviz ott van az eredeti forrásánál. De minthogy valamint sok egyéb adományait a jó Istennek, úgy a szűz tiszavizet is megfertőztette a civilisatió, az egész tiszavölgyből pedig nem járhat minden ember amoda föl Marmaros vármegyébe vizet inni, ezért a mindenható végtelen bölcsességében előrelátva ama rombolásokat, miket az ő teremtményeiben az úgynevezett civilisatió majd teendő gondolkozó észszel ruházta föl az ő képmására teremtett embert, hogy eszének hatalmával ama rombolásokat elhárítani, illetőleg orvosolni bírhassa. — így gondolta ki az ember a por elhárítására az utcák locsolásait s a folyóvíznek eredeti tiszta minőségébeni visszaállítására a vízvezetéket. Ez így lévén, fölösleges lenne ama ellenvetés megcáfolására még több szót szaporítanunk, hanem elég leend az eddig mondottakat összevonva, röviden csak annyit mondanunk, hogy elegendő s egészséges vízzel ellátottan, van az ipartevékenység egyedül biztosítva, — az egészségi állapot ténylegesen javitva, — a tisztaság föntartására eszköz nyújtva, — az iszonyú por, mely annyi áldozatot ragad ely teljesen számkivetve, — tűzvészek idején elegendő vízkészlet szabad rendelkezésre bocsájtva, — vízmedencék, és szökőkutak küztérekeni fölállítása által a város díszítése lehetővé téve, végre a Tiszáróli vizhordás megszűntével 3—4 emberélettel kevesebb fog évenkint a Tisza hullámainak áldozatul esni. Hány szegény leányka bukott már mergetés közben a Tiszába s lelte ott halálát! S mily csekélységbe kerülne mindezeket létesíteni ! — Jelenleg egy folyamodvány kering a polgárság között aláirás végett, melyben az illetők kérni fogják a tekintetes tanácsot, hogy a vízvezeték a vállalkozótól a város szabad használatára vetessék meg. Távol sem kételkedem, hogy a tekintetes tanács módot találand a közönség ezen óhajtásának mielőbbi valósítására, annyival inkább, mivel ez által oly tehertől menti meg azt, mely a következ kimutatás szerint nehezedik Szeged lakóira, ugyanis Az állaterő általi vízhordásért fizet a közönség évenkint most 49,680 frtot. A munkától és nemzeti vagyontól elvont emberi erőért megcáfolhatlanul összeállított adatok nyomán, a legcsekélyebbre vett számok alapján fizet évenkint 72,000 frtot, s így összesen 121,680 frtjába kerül évenkint azon piszkos, egészségtelen viz , melyet annyi fáradsággal, s nem ritkán életveszélylyel hordáz a Tiszából. S minden pénzbeli, egészségbeli s egyéb terhek elhárithatók lennének anélkül, hogy a városnak egy krajcár tőke kiadásába kerülne, egy a lakosokra aránylag kivetendő, s alig észrevehető csekély pótlék mellett. Nem értek egyet azokkal, kik állítják, hogy az államnak joga van az állampolgárokat akaratuk ellenére erőszak útján is boldogokká tenni, de midőn a közegészség s közvagyonosság emeléséről van szó, nemcsak joga, sőt kötelessége is a kormányzó hatalomnak megragadni mindazon eszközöket, melyek a közjólét biztos és kétségtelen fölvirágoztatására hasznosokul és üdvösökül kínálkoznak. Hisz a himlőoltás is kényszer útján eszközöltetik , és mégis képzelhető-e józan gondolkozású ember, ki szivéből ne áldaná azt, kinek elméjében a himlőoltás kényszerüleges foganatosításának eszméje született. Osztrovszky: Helybeli újdonságok. — A „Szegedi-Hiradó“ i. e. 14-dik számában megjelent „Utaink“ ciműl cikkre, következő felvilágosító sorokat vettük. — „A „Szegedi-Hiradó“ olvasóinak az utakra nézve tájékozásul szolgálhatnak a következő tények : Főispáni helytartó úr ő méltósága , székének elfoglalása után a megyei országos utakra is kiváló figyelmét fordítván, még 1862 évi tavaszán elrendelte, hogy Szegedről Algyő felé vezető utaknak kiépítése iránt mérnöki költségvetés készítessék, melyet azután késedelem nélkül a n. m. m. kir. Helytartótanácshoz felterjesztett, az erre vonatkozó jóváhagyást most már minden órán várhatni. — H.-M.-Vásárhely és az algyői rév közt húzandó egyenes vonalra nézve pedig, m. évi august. havában Szegvárt tartott megyei gyűlésből az az első alispán ur elnöklete alatt küldöttség neveztetett ki, mely eljárásáról a kérdéses útvonal kiépítése iránt jelentését benyújtván, ez a f. évi január hóban tartott megyei gyűlés által elfogadtatván, a n. m. m. kir. Helytartótanácshoz jóváhagyás végett szintén felterjesztetett. Ezekből kitűnik, miszerint a megyei utak felépítése iránti hivatalos tárgyalások főispáni helytartók méltósága által immár folyamatba tétettek, és úgy Szeged város, mint a megye közönsége örvendetes tudomásul veheti, miként a felső jóváhagyás leérkeztével a kérdéses útvonalak kiépítése azonnal munkába fog vétetni.“