Szegedi Híradó, 1863 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1863-02-25 / 16. szám

Ötödik évfolyam. 16-ik szám 1803 Szerdán, február 25-én M­os­­olon: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerk­­esztési iroda : Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. Bandóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre 8 frt — félévre 4 frt, — év­negyedre 2 frt osztr. ért. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 50 kr. osztr. ért. Egyes szám­ára 8 újkr. I Hirdetésok­ : Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a háromhasábos petitsor igta­­tási dija 20 kr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. A magyar földhitelintézet. Pest, febr. 22. Most mondhatjuk csak igazán el, hogy a ma­gyar földhitelintézet megalakult, mert ma már megtestesülve áll előttünk az eszme, mely­nek létesítéséért annyi idő óta s oly sok akadá­lyokkal küzdöttek jobbjaink. A pénztár ereje a megindulás percére elég. 379.000­ért van együtt, s várunk hozzá az országos alapból még többet is. A hivatali állomások legfontosbjai pedig úgy vannak betöltve, hogy az ügyek vezetését jobb kezekbe tenni alig lehetett volna. A szakértelem, ügybuzgóság és jellem három próbás férfiait látjuk az első magyar bank élén állani. Úgy is kell. A hitelintézetnek legelső kelléke az, hogy hitele legyen, hogy a közönség bizodalmát birja. S erre kettő kívántatik meg. Először, hogy meglegyünk felőle győződve, miszerint az intézet kormányzói sokkal feddhetle­­nebbek, semhogy jellemek tisztaságához a gyanú­nak vagy kétségnek még árnyéka is férhetne. Másodszor, hogy azok egyszersmind sokkal bölcsebbek, hogysem hibáik által az intézet veze­tésében zavart, hátramaradást vagy kárt okozhat­nának. És mi e két kelléket oly mértékben látjuk a vezető orgánum tagjaiban, hogy bizalmi szavaza­tunkkal a legőszintébb örömmel jövünk eléjök ama nehézségekkel rakott pályán, melyre hazánk jóllé­tének előmozdítása céljából léptek; — annál na­gyobb örömmel pedig, mert megvagyunk győződve, hogy nézeteinket és érzelmeinket e részben az egész nemzet osztja. Gróf Dessewffy Emil talán egyike a föld­hitelintézet megalapítása közül legrégebben fárado­­zóknak. Ezelőtt huszonhárom évvel, már 1839-ben hozta szóba egy hitelegyesület fölállítását, ugyan­azon módozatok szerint, mint az most létesült. S mit tett ez ügyben harmadfél év óta arra, hogy elvégre megtestesüljön hazánk földén az üdvös esz­me, legbővebben megismerhető azon jelentésből, melyet a múlt év őszén az intézet alapítói előtt a köztelek asztalára leten. Lónyay Menyhértnek már nevéhez van kötve a siker. Anyagi érdekeink terén oly nagy­szerű alkotásoknak volt már megindítója, kivivője s oly intézetek kormányának rudját látjuk ügyes kezei közt, melyek a leghatalmasabb tényezők nem­zeti jóllétünk fejlesztése körül, s melyek szerencsés létesítése és vezetése a legkiáltóbb bizonyságok a felöl, hogy elnökké lett elválasztatása magában hordja az intézet előmenetelét. Horváth Boldizsár a bank jogügyeinek igazgatója, ismeretes kitűnő tehetség a maga szakában, s hogy az intézet és annak körében saját hivatását mily nemesen és alaposan fogta föl, tanúsít.a legközelebb tartott székfoglaló beszéde, s tanúsítani fogja kétségkívül még inkább a gyakor­lat mezejéni eljárása. Korizmics László sokkal régebben áll a gazdasági ügyeinket oly erélylyel és tapintattal vezető országos gazdasági egyesület élén, s a helytartó tanácsnál működése óta sokkal többett tett és vívott ki e téren hazája javára, semhogy a legőszintébben ne örülnénk , a kölcsönügyek igaz­gatójává lett egyhangú elválasztatásán. Fröhlich Frigyes a legjobb nevű és hi­telű bankárok egyike, kifelöl semmi kétségünk, hogy az intézet pénzügyeit nem kevesebb ügyes­séggel fogja kezelni, mint eddig saját üzletét. Sokáig feszülten tartotta, és mondhatnánk — némi közbejött előzmények után — némileg aggód­­tatta is az intézet alakulását figyelemmel kísérő közönség egy részét a titkári állomás betöltése. Mert minden egyesületnek, társaságnak és in­tézetnek a titkár szokott egyik legfontosabb cse­lekvéskörrel bíró tisztje, úgy­szólván a lelke lenni. S hogy a hitelintézetnél sem lesz másként, látjuk az ügyrendből. A közgyűléseken, az igazgatótanács és felü­­gyelő bizottmány üléseiben ő viszi a jegyzőköny­veket, ő folytatja az intézet nevében a levelezése­ket, az intézethez érkező minden egydarab az ő kezébe megy, általa terjesztetik az elnökség elé, tárgyalás végett általa tétetnek át az illető ügy­leti ágakhoz, az ő őrizete alatt áll az adósok által kiállított kötvényeket, a kibocsátható értékpa­pírokat és fizetési utalványokat magában foglaló szekrények egyik kulcsa. Az­­ ellenőrködő köz­bejöttével történnek az értékpapírok, záloglevelek átvétele, átírása, kicserélése, beváltása, kam­atszel­vények megsemmisítése, s a törlesztés végetti ki­sorsolás körüli eljárás. Az intézet segédszemélyzete által kezelt beadványi, levéltári, kiadványi és érte­sítői Ügyletágak, — tehát az intézeti ügyme­net egész folyama, — a titkár közvet­len felü­gyelete alá van helyezve. Nem igazolja - e rövid áttekintése a titkári teendőknek, úgy azon állításunkat, hogy­­ az inté­zet lelke, mint azon feszült figyelmet, melylyel e fontos állomás betöltését kísérők. Annál nagyobb lett megnyugvásunk, midőn az igazgató és felügyelő bizottmány Csengery Antal urat egyhangúlag választa meg titkárnak. Most már nyugodtan nézünk a hitelbank jö­vője elé. Mert azon intézet, melynek kormányán egy Dessewffy Emil és Lónyai Menyhért állanak, melyet oly férfiak vezetnek mint Horváth B. Korizmics L. Fröhlich F. és Csengery, — azon intézetnek nem­csak virágzani kell, azon intézet gyümöl­csözni is fog. Szathm­ári Karolt­: Vízvezeték. in. Az előbbi fejezetben a vízvezetéki viz szabad s ingyen használható előnyeiről szólva, érintem, hogy a népesség közegészségi állapota, a tökéletes tiszta s a nyári hőség idején különösen üde viz élvezése által fölszínőleg gyarapodnék, s egyszersmind a tis­szavölgyön oly sűrűn előforduló hidegleléseknek is gát vettetnék. Erre tán valaki azt mondhatná, minden úgy van legjobban, amint Isten megteremtette; ha a por ártalmas lenne a tüdőre, a Tisza vize pedig úgy amint medrében hömpölyög, káros lenne az ember egészségére nézve, úgy a mindenható az ő véghe­­tetlen bölcsességének hatalmával sem port, sem ti­­szavizet nem teremtett volna. Tökéletesen egyetértek, s én is lelkem tiszta meggyőződéséből mondom, hogy minden leghelye­sebben van úgy, ahogy Isten megteremté, s csupán annyit jegyzek meg, hogy Isten az embert nem országutakra s poros utcákra, hanem kies mezőre s viruló erdőkre teremté, ahol akarva sem tudna port színi a tüdejére, — s midőn Isten a Tiszát alkotá, aligha léteztek még akkor ennek partján falvak és városok, s ezekben tímárok, fes­tők, s mi mindennél több, az úgynevezett sárcsa­­tornák, melyek például Szeged városának ösz­­szes mocskát a Tiszába ömlesztik. Tagadom te­hát, hogy a tiszavize itt a város alatt olyan, minő­nek Isten teremté. A valóságos Isten teremtte szűz tiszaviz ott van az eredeti forrásánál. De minthogy valamint sok egyéb adományait a jó Istennek, úgy a szűz tiszavizet is megfertőztette a civilisatió, az egész tiszavölgyből pedig nem járhat minden em­ber amoda föl Marmaros vármegyébe vizet inni, ezért a mindenható végtelen bölcsességében előrelátva ama rombolásokat, miket az ő teremtményeiben az úgy­nevezett civilisatió majd teendő gondolkozó észszel ruházta föl az ő képmására teremtett embert, hogy eszének hatalmával ama rombolásokat elhárítani, illetőleg orvosolni bírhassa. — így gondolta ki az ember a por elhárítására az utcák locsolásait s a folyóvíznek eredeti tiszta minőségébeni vissza­állítására a vízvezetéket. Ez így lévén, fölösleges lenne ama ellenvetés megcáfolására még több szót szaporítanunk, hanem elég leend az eddig mondottakat összevonva, rövi­den csak annyit mondanunk, hogy elegendő s egész­séges vízzel ellátottan, van az ipartevékenység egye­dül biztosítva, — az egészségi állapot ténylegesen javitva, — a tisztaság föntartására eszköz nyújtva, — az iszonyú por, mely annyi áldozatot ragad ely teljesen számkivetve, — tűzvészek idején elegendő vízkészlet szabad rendelkezésre bocsájtva, — víz­medencék, és szökőkutak küztérekeni fölállítása ál­tal a város díszítése lehetővé téve, végre a Tiszá­­róli vizhordás megszűntével 3—4 emberélettel ke­vesebb fog évenkint a Tisza hullámainak áldozatul esni. Hány szegény leányka bukott már mer­getés közben a Tiszába s lelte ott halálát! S mily csekélységbe kerülne mindezeket lé­tesíteni ! — Jelenleg egy folyamodvány kering a polgár­ság között aláirás végett, melyben az illetők kérni fogják a tekintetes tanácsot, hogy a vízvezeték a vállalkozótól a város szabad használatára vetessék meg. Távol sem kételkedem, hogy a tekintetes ta­nács módot találand a közönség ezen óhajtásának mielőbbi valósítására, annyival inkább, mivel ez ál­tal oly tehertől menti meg azt, mely a következ kimutatás szerint nehezedik Szeged lakóira, ugyanis Az állaterő általi vízhordásért fizet a közönség évenkint most 49,680 frtot. A munkától és nemzeti vagyontól elvont em­beri erőért megcáfolhatlanul összeállított adatok nyomán, a legcsekélyebbre vett számok alapján fi­zet évenkint 72,000 frtot, s így összesen 121,680 frtjába kerül évenkint azon piszkos, egészségtelen viz , melyet annyi fáradsággal, s nem ritkán élet­­­veszélylyel hordáz a Tiszából. S minden pénzbeli, egészségbeli s egyéb ter­hek elhárithatók lennének anélkül, hogy a város­nak egy krajcár tőke kiadásába kerülne, egy a lakosokra aránylag kivetendő, s alig észrevehető csekély pótlék mellett. Nem értek egyet azokkal, kik állítják, hogy az államnak joga van az állampolgárokat akara­tuk ellenére erőszak útján is boldogokká tenni, de midőn a közegészség s közvagyonosság emelé­séről van szó, nemcsak joga, sőt kötelessége is a kormányzó hatalomnak megragadni mindazon esz­közöket, melyek a közjólét biztos és kétségtelen föl­­virágoztatására hasznosokul és üdvösökül kínálkoznak. Hisz a himlőoltás is kényszer útján eszközöl­tetik , é­s mégis képzelhető-e józan gondolkozású ember, ki szivéből ne áldaná azt, kinek elméjében a himlőoltás kényszerüleges foganatosításának esz­méje született. Osztrovszky: Helybeli újdonságok. — A „Szegedi-Hiradó“ i. e. 14-dik számában megjelent „Utain­k“ ciműl cikkre, következő felvi­lágosító sorokat vettük. — „A „Szegedi-Hiradó“ ol­vasóinak az utakra nézve tájékozásul szolgálhatnak a következő tények : Főispáni helytartó úr ő mél­tósága , székének elfoglalása után a megyei orszá­gos utakra is kiváló figyelmét fordítván, még 1862 évi tavaszán elrendelte, hogy Szegedről Algyő felé vezető utaknak kiépítése iránt mérnöki költségve­tés készítessék, melyet azután késedelem nélkül a n. m. m. kir. Helytartótanácshoz felterjesztett, az erre vonatkozó jóváhagyást most már minden órán várhatni. — H.-M.-Vásárhely és az algyői rév közt húzandó egyenes vonalra nézve pedig, m. évi au­gust. havában Szegvárt tartott megyei gyűlésből az az első alispán ur elnöklete alatt küldöttség ne­veztetett ki, mely eljárásáról a kérdéses útvonal kiépítése iránt jelentését benyújtván, ez a f. évi január hóban tartott megyei gyűlés által elfogad­tatván, a n. m. m. kir. Helytartótanácshoz jóváha­gyás végett szintén felterjesztetett.­­ Ezekből ki­tűnik, miszerint a megyei utak felépítése iránti hi­vatalos tárgyalások főispáni helytartó­k méltósága által immár folyamatba tétettek, és úgy Szeged vá­ros, mint a megye közönsége örvendetes tudomásul veheti, miként a felső jóváhagyás leérkeztével a kérdéses útvonalak kiépítése azonnal munkába fog­­ vétetni.“

Next