Szegedi Híradó, 1863 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1863-03-28 / 25. szám

Ötödik évfolyam. 25-ik szám 1803 Szombaton, mártius 28-án. K­­iadóh­ivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Egyes szám ára 8 ujkr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. M­egjelen: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. S­zerkes­stési iroda : Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre 8 frt — félévre 4 frt, — év­negyedre 2 frt osztr. ért. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 50 kr. osztr. ért. Isird­etások­: Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr. kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a háromhasábos petitsor igta­­tási dija 20 kr. Előfizetési fölhívás SZEGEDI N­IRADO 1863. évi folyamának második negyedére. Lapunk ezután is városunk és a Tisza­­vidék érdekeinek hű képviselője leend, ugyan­azon szerkesztőség alatt, változatlan irányban s bővebb tartalommal fog megjelenni, mire nézve gondoskodtunk, hogy alakja a jövő évnegyedben tetemesen megnagyobbodjék. — Fővárosi s helybeli munkatársaink egyre sza­porodnak, kiktől több érdekes és közhasznú cikk van kezünk között. „Hazai mozgalmak“ cím alatt külön állandó rovatot nyitunk, mely hazánk anyagi s szellemi fejlődését fogja fi­gyelemmel kisérni. E rovat kezelésére egyik ismert, jótollú helybeli írónkat nyertük meg. Megjelenik a lap, mint eddig, szerdán és szombaton reggel. Díszes kiállításáról és pontos szétkül­déséről gondoskodunk. Előfizetési feltételek: Vidékre vagy helyben házhozhordással : april—­júniusra 2 frt, april—septemberre 4 frt, april—decemberre 6 frt. Burger Zsigmond, Szabados János, kiadó, szerkesztő,­káratokhoz fölajánlott pénzösszegeket eddig még be nem szolgáltatták. A pénztárba még eddig csak 4500 írt küldetett Bácsból, ezt azonban csak a bácskai vonalba lehetvén fordítani, elnök úr figyel­­meztetendőknek találja az érintett községeket a pénz befizetésére, mert enélkül az előleges munká­latok meg nem történhetnek. Egyúttal a „Szegedi Híradó“ban fölmerült abeli aggodalmaknak, mintha a nevezett pálya nem Vásárhely és Szegednek szándékoltatnék né­melyek által vezettetni, eloszlatására elnök gróf m mga jelenti, hogy a concessio egyenesen egy, Nagyváradtól indulva Gyula, Csaba, Vásárhelyen át Szegedre vezetendő pá­lyára kéretett és adatott meg. (Tudomásul vétetik. A községek pedig ajánlataiknak a központi vasúti pénztárnál befi­zetésére figyelmeztetnek.) 9. Kovács Ferenc s Lössel János urak egy­leti új tagokat bejelentik s ajánlják Lubinszky Ig­nác megyei főjegyző urat, Kovács János és József körives mestereket. (Beigtatandók; eredeti aláírásaik beszerzé­sével Kovács Ferenc úr vál.­tag bizatik meg.) 10. Pénztárnok jelenti, hogy a pénztárban ta­karékpénztári könyvecskében 470 frt, 5 db arany és 72 huszas van. A jelentés kapcsában titkár előadja, hogy a hátralékosok irányában az egylet ügyvéde számára fizetési fölszólitásokat, s a pénz­tárnok számára nyugtatványokat nyomatott. (Tudomásul vétetvén, a nyomtatott nyug­tákból egy rész Dobossy Lajos úrnak H.-M.-Vá­­sárhelyre s Bucsák Antal úrnak Szentesre elkül­dendő.) Jegyzetté : Okrutszky Aurél, titkár. (Gazdasági egyleti közlöny.) Jegyzőkönyve a csongrádmegyei gazdasági egylet igazgató­választmánya folyó évi március 4-én H.-M.­­Vásárhelyen tartott gyűlésének. (Vége.) Tekintsük most, miként volna egy ily rend­szer szerint épített pálya jövedelme elosztandó: a) az üzlet költsége az, mely mindenekelőtt levonandó; b) a pénzrészvények s netalán a prioritási kölcsön kamatai a további tételekhez képest első­­ségi részvényeknek tekintendők; valamint szintén c) a munka, fuvar s épületi anyag részvé­nyeinek kamatai; és végre d) a kisajátított földrészvények kamatai. E módon nemcsak olcsóbban lehetne kiépítni a tervezett vaspályákat, hanem a községeknek is lehetne szerezni tőkéket, melyek alapul szolgálhat­nának iskolák vagy jótékony intézetek fölállítására, vagy a községi adók fizetésére. Megjegyzendő még, hogy a részvények elhelyezésének könnyítésére, a vasutaknál közvetlenül érdekelt birtokosoknak hy­­pothecául szolgáló birtokaikra pénzt is lehetne sze­rezni, melylyel vasúti részvényeket vehetnének, s azokat körülményeik szerint vagy megtarthatnák, vagy eladatván, azok áraiból visszafizethetnék a kölcsönt. (E nézeteket a választmány magáévá tevén, jegyzőkönyvileg kifejezendőnek s az illető köz­ségekkel bővebb véleménycsere előidézése, ille­tőleg ezek szerinti intézkedések szempontjából a „Szegedi Híradó“ által közlendőknek találta.) 8. Ugyancsak az alföldi vaspályaügy állására vonatkozólag elnök­i­éga jelenti, hogy annak tra­­ckrozására Pollák Gyula mérnök úr 11,000 írttal már szerződtetve van; sajnosan kénytelen azonban fölemlíteni, hogy azon községek, melyek a neve­zett mérnök úr által trackrozandó (csaba-szegedi) pálya által közvetlen érdekeltek, az előleges mun­ Alföldi vasút. Szegeddel Makó versenyez, az előmunkálati költsé­gek födözésére adakozzunk. Mint e lapok 18. számában olvashattuk, Makó ismét mozog, hogy az alföldi vasút Csabától Ma­kónak vezettessék, és innét át a Maroson Szöreg­­nél a francia társulati vasúttal összeköttessék. Az igaz, nagyon szép lenne, ha hogy minden nagyobb magyar várost a vasúttal össze lehetne kötni, de most még hazánkban először a főbb vo­nalak kiépítéséről kell gondoskodni, s ha azok ki­építése után a közforgalom a mellék- vagy száraz vonalak kiépítésének szükségét tanúsítandja, akkor azok kiépítése nem fog elmaradni. Szeged már természeti fekvésénél fogva a Tisza partján a Maros befolyása alatt századok óta kereskedelmi és közlekedési főpont, tekintve pedig népességét, iparát, kereskedését, melyek által a szomszéd vidékekre befolyással van, az alföldi vasút irányába mindenesetre bele kell esnie, ez ügyben e lapok múlt évi 85, 86. és 87. számaiban Szei úr helyesen értekezett és Szeged előnyét Makó fölött tökéletesen kimutatta, mihez még a következőket csatoljuk, hogy Szeged város nem mint búzatermelő hely száll versenyre Makóval, hanem mint kereskedő város, melynek számos la­kói országos terménykereskedést űznek Csongrád-, Csanád-, Torontál megyében, hajói bejárják a Ma­rost Pécskáig, Aradig, a Tiszát, Szávát Sziszekig, Kárpát Károly városig, a Dunát Győrig; fuvarosai pedig iparcikkekkel a pesti, miskolci, debreceni, nagyváradi, aradi, temesvári, alsó dunavidéki, sőt erdélyországi nevezetes­ városok vásárjait megke­resik. Ily vállalkozó népességű város a vasútháló­zatból ki nem maradhat, és ha a földabroszra egy pillantást vetvén, tekintetbe veszszük, hogyha Szolnok Arad vasúttal immár összekötött pontok közé, a Tisza és Maros között, melyek Szegeden egyesülnek, egy harmadik vonalat akarunk vasúti közlekedésül fölállítani, legcélszerűbb az, ha ezen háromszögnek mintegy a közepére teszszük, ez esetben tehát nem lehetnek más pontok, mint Csaba, Orosháza, H.-M.-Vásárhely, Szeged, Sza­badka. Csabáról Makónak, és innét L-féle kanya­rulattal Szőregre vinni a vasutat, azonnal tévesztett iránynak tűnik föl. A Maros völgynek, különösen Makó város fölvirulását mi szívből óhajtjuk, de a tévesztett vasútirány által nyerhető előnyei, a különben be­következhető károkat nem egyensúlyoznák soha! a vasutak helyes irányából nem lehet a természet és százados szokás által kijelölt főpontokat figyelem nélkül hagyni; különben Makó Szegedet Kis-Zom­­boron, Szőregen át készült jó úton érinti, sőt vizen a marosi közlekedéssel nagy előnynyel igen közel találja. Aradra már alkalmatlanabb az útja, de ha a csinált út odáig elkészülne, Makó népének va­­gyonosodása jelentékeny virágzásnak indulhatna. Makónak tehát a Maroson át híd kell és a csinált út kiépítése Kis-Zomborig szintén úgy, mint Arad felé. Mi szegediek pedig ne felejtkezzünk meg az előmunkálati költségek födözéséről és emlékezzünk arra, mit mond­­. Trefort Ágoston úr, mint az al­földi vasút központi bizottmányának elnöke a „P. Napló“ ez évi 34. számában: „Fölkéretnek a vidéki bizottmányok, hogy megfeszített erővel törekedje­nek, miszerint mielőbb eszközöltessék a megaján­lott pénz fölküldése.“ Mi is úgy vagyunk meggyőződve, hogy nincs időnk, nem egy ok miatt, az előmunkálatok meg­kezdését halogatni, azért ideje korán az előmun­kálatok megindítására elegendő pénzösszegnek kell a központi pénztárba befolyni. Tagadhatlan, miként most, midőn mindenütt mindenben legnagyobb szükséget látunk uralkodni, a vasútvonalba eső községek némelyike a reá eső arányos összeget a legnagyobb erőfeszítéssel leend képes kiállítani. Nehogy tehát az anyagi akadá­lyok a munka végrehajtását késleltessék, szeretnék ha az előmunkálatok költségeiben is némi megta­karítást nyerhetnénk, mi annyival inkább óhajtandó, mert alföldünkön a vasútvonal kijelölése s lejtmé­­rése könnyebb, mint hegyes, völgyes, változó vi­dékeken. Nálunk a vasútvonal felmérésének szük­ségessége tetemesen csökken azáltal, hogy a vonal mentén jobbadán a határok térképei az illető felek kezeinél találhatók; az irodai munkák is most már annyi vasúti élő példányok után könnyebben, sebe­sebben mennek, mint évtizedek előtt, azért úgy hiszszük, de a közleményben is megvan említve, hogy jóval olcsóbban fogunk megalkudni, mit az­ért is remélünk, mivel a pesti bizottmányban levő jeles szakértő hazánkfia az alkukötésnél a fönforgó körülményeket méltányos figyelembe fogja venni. Figyelmet kell nekünk szegedieknek fordítani arra, mit e lapok 13-ik számában Szathmári Károly úr mond, midőn némelyikünk aggodalmait mind­nyájunk megnyugtatására eloszlatni törekszik, hogy Szeged az alföldi vaspályavonalból ki nem maradhat. „Igen örvendenék, ha Szeged is eloszlatná az én aggodalmamat, amely eleitől fogva az volt, hogy e vasút ügyét azok nem találják elég mele­gen venni, akiket leginkább érdekel, és hogy majd ott fogunk legtöbb lelkesülést és áldozatkész­séget találni, akiknek legkevesebb hasznot hajt. „Különösen Szegedet illetőleg, miután kézzel­­foghatólag bizonyos, hogy egy városnak sem lesz az alföldi vasútban annyi haszna, azon gondolko­zom, várjon egy város által sem fogja-e magát fölülmúlatni az anyagi hozzájárulásnál is?“ Más oldalról is volt már a közfigyelem Sze­ged felé fordítva, ennélfogva bátrak vagyunk Sze­gedre nézve igénytelen nézetünket előadni. Szeged a korábbi vasúti mozgalmakban már tevékeny részt vett, és midőn majd két évtized előtt a szeged-kecskeméti vasútról volt szó, akko­riban is az előmunkálati költségekhez jelentékeny összeggel járult; később a kiépítés alkalmával az egész pályavonalra városunk határában, valamint az indóház és lakudvar tágas helyiségeire, melyek a legdrágább kerteket foglalák el, a megkivántató tért ingyen adta. Mi úton és módon, kiknek ké­nyelmére, vagy kiknek mulasztásával történt az, hogy a vasút Szeged város alsó végéhez közeled­vén, innét a Tisza oldalra fordulván, feljött majd a város közepéig, a Tiszapart hosszában helyezve

Next