Szegedi Híradó, 1863 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1863-01-07 / 2. szám

• • Ötödik évfolyam. 2-ik szám. — 1863. Szerdán, január 9-én. M­esjelenik­.: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szoi­ls-osztási iroda : Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. K­iadóh­ivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre 8 frt — félévre 4 frt, — év­negyedre 2 frt osztr. ért. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 60 kr. osztr. ért. Egyes szám ára 8 ujkr. H­irdetések­: Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr. kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a háromhasábos petitsor igta­­tási dija 20 kr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Előfizetés SZEGEDI HÍRADÓ 1863-ik (ötödik) évi folyamára. Szegeden házhoz hordással és vidékre postán egész évre 8 frt, félévre 4 frt, év­negyedre 2 frt o. é. Helyben a kiadó-hivatalból elvitetve : egész évre 6 frt, félévre 3 frt, évnegyedre 1 frt 50 kr, egy hónapra 60 kr o. é. Nyílt levél t. Osztróvszky József úrhoz. Köztiszteletben álló hazafi ! A „Szegedi Híradó“ 1. kiadójához inté­zett s e lap múlt évi utolsó számában közzé tett nyílt levél végső sorai nekem szólaltak. Szólnak pedig a legőszintébb nyíltsággal, melynek ily fontos kérdésnél nem szabad el­maradni. Megértettem a rövid sorokban foglalt nemes eszméket. Szebb programmot lapunk homlokára nem tűzhetünk.’ Most már kétszeres bátorsággal indulok Szeged felé, mert hiszem, hogy oly férfiak oldala mellett, mint milyennek önt­­. hazafi ismeret s én csak e sorokból is ismerni tanultam, a fővárosi sajtó bennem helyzeti bizalmának s azon kötelességeknek, melyek e lap átvételekor reára várakoznak, becsü­lettel megfelelhetek. Én is szentnek és szentségében sértet­lennek tartom a meggyőződések és eszmék összetalálkozásán nyugvó közszellemet, melyre kezet emelni vagy azt meghamisítani akarni, bizonyára hazafias bűn. Én is meghajtok a népakarat fönséges nyilatkozása előtt, s abban, mint egyes az egészben, saját egyéniségem­mel benfoglaltatni akarok. Én is követem azt a zászlót, mely minden üdvös eszme fölkarolására, terjesztésére és életbeléptetésére ií. S miután e lapnak, a közszellem egyik képviselőjének élére álltam, annak szűk terén valóban én is akarok a hivatottak által készí­tendő nagy épülethez néhány téglával járulni. Ön, köztiszteletben álló hazafi­­a tért, melyre lépek, előre megvilágította, fölada­tomat tisztán fölfogni, s ahol teljes erővel készülni segített, s a helyes utat kimutatva, a veszélyeket megjelölve, amannak követé­sére s ennek kikerülésére őszintén intett. — Fogadja érte legforróbb köszönetemet. Pest, január 4-én 1863. Őszinte tisztelője Szabados János. Földvétel készpénzért és földeladás hitelben. 1. A A fönt irt négy szóban röviden már ben­ne foglaltatik : azon társulat alapgondolata és cse­lekvése, mely közelebb hánunk fővárosában, ide­gen tőkepénzesek erejével, leginkább magyarok vezetése mellett alakult. S noha a fővárosi lapok­ban, sőt azok után a „Szegedi Híradó“ban is ol­vastunk már cikket, mely a dolgot magyarázni akarja; úgy találtuk, hogy a­mi az egészről írva volt, nem elég világosan szól a dologról. Sokszor és igen sok hasznos dolgot ismertet­nek a lapok, de számtalanszor nem találják el a kellő mértéket, mely különösen az uj dolgok meg­ismertetésére szükséges; sokszor még a nép szá­mára irt lapoknál az a hiba is megvan, hogy az író vagy igen tudákos modorban ír, vagy ami még roszabb, maga sem érti a miről írni akar. Közelebb a fővárosban létemkor, mulatság helyett, hasznosabb dolgokkal bíbelődvén, az úgy­nevezett „földvétel és bérleti társulat“ szándékával is megismerkedtem. Elejéről kezdem a dolgot. Belgaországban a pénz több, mint nálunk. Belgaország igen gazdag hozzánk képest, sőt a pénz sok lévén, a kamat igen kicsiny. Már most a tőkepénzes belgák látván, hogy a világ egyéb részeiben, mint például itt mifelénk is, kevesebb a pénz, és hogy itt több kamatot adnak száztól, mint náluk, jónak látják pénzüket hozzánk is elhozni. Mert a­míg ott 2 vagy 3 forint kamatot fizetnek 100 forintra, addig nálunk 6-8 , sőt 10 forintot is szívesen adnak 100-tól. Kétségkívül, azon tőkepénzes urak okos em­berek lévén, csak­is oly helyre fektetik pénzüket, ahol semmi viszontagság sem hozhat veszteséget, biztos vállalatokba. Magyar tőkepénzesek tervezgettek egy „föld­vételi társulatot,a­hogy az utóbbi időben törött ár­ért vesztegetett honi földjeink ne legyenek napról napra veszendőbbek. Azonban a honi tőkepénzesek nem bírtak oly nagy tőkét előteremteni, s a­mit bírtak, az is a mi pénzszorult állapotunkban drága tőke volt, mert oly helyekről vonatott ki, ahol már­is 8—10 százalékot jövedelmezett, s az ilyen drága pénz kevés volt arra, hogy sikeres működést lehessen vele kezdeni. Így karolta föl a kedvező alkalmat a belga tőkepénzesek társulata, s vállal­kozott a „földvétel és bérleti társulat“ megalakí­tására, mely a derék magyar tőkepénzesek agyá­ban született jó gondolat volt. Ez a társulat kelet­kezésének története; most nézzük eljárását, amely tervezet ugyan, de oly tervezet, mely ha nálunk jóakaratra talál, minthogy becsületes pénzt hoz közénk, nem megvetendő hasznot ígér mind a vállalkozóknak, mind pedig nekünk. A­mint mondom, az illető tőkepénzes urak értelmes emberek, e szerint pénzüket biztos helyre óhajtják fektetni, noha készek egyébre is tőkét fordítani, s nemcsak földvétel, de nagyobbszerű iparvállalatokba is készek bocsátkozni. Azonban erről­ később is szólhatunk, jelenleg csak a föld­­vétel- és eladásról szóljunk. Tehát föld vétel készpénzért, földeladás hitel­ben. Azaz a társulat kész nálunk nagyobb meny­­nyiségű földet vásárolni készfizetés mellett, ha a föld előbbi tulajdonosa vevőt szerez a földre, oly másod­vevőt, a­ki szívesen ragasztana övéi szá­mára egy állandó biztos vagyont földbirtokban, csak hogy jelen körülményei között nem képes nagyobb összeget előteremteni, ő tehát a társulat által megvett földekből vesz egy óhajtása szerinti szakaszt, lefizetvén a vételár egyharmadát, a hát­ralévő kétharmad rész fizetést pedig évi kamatok által törleszti oly formán, hogy p. o. Megveszen valaki a társulattól 100 hold földet, holdját 120 írtjával, igy az egésznek összes ára 12,000 forint, ebből a vevő lefizet 4,000 forintot, a hátralévő 8,000 forintot betábláztaja új birtokára, s fizet ezen tartozásától évenkinti p. o. 40 éven át az első 5 évben hatos kamatot, azután 35 évig (törleszté­sül) nyolcas kamatot; ezen szenvedhetőé, sőt ked­vező 8 as kamat mellett a földbirtok egész és füg­getlen tulajdona az illető vevőnek.­­ Lehet azonban rövidebb idő alatt is törleszteni, p. o. vegyünk 30 évet: ekkor fizet a vevő az első öt évben 6-os kamatot, azután 25 évig 9­ért 40 krt százától, 8 e kamatfizetés mellett az adósság el­enyészik, 8 az illető vevőtulajdonos vagy utódai­­független birtokába jutnak a földnek. Lehet azon­ban még rövidebb idő alatt is törleszteni, és pedig igen előnyös föltételek mellett, hogy úgyszólván az ember majd csak illő haszonbért fizet földjétől, s ezután független birtokába lép.­­ Legelőnyösebb azonban e földvétel azokra nézve, kiknek már is van régibb földbirtokuk, s ha a földvételi társulat szomszédságukban földet vett, ebből ragasztanak sajátjukhoz. Ez esetben, ha rendelkezésekre nem állna annyi pénz, hogy a föld árának első harmadát készpénzben letehetnék, úgy a régi birtokukra tábláztatják azt be és törlesztetik kamatok által. Erre nézve a szomszédosságot csak mint legkedve­zőbb körülményt hoztam föl, mert lehet az a régi birtok bárhol is. Ily rövid cikkekben van szándékom a társu­lat egyéb tervei­ és eljárásáról, a kínálkozó elő­nyökről, vagy a netán előfordulható nehézségekről bővebben szólani. A testgyakorlás. (y.dr.) Mióta a nyers erőt az ész megdönté, s mindenható világa korlátlan hatalommal vezeti az emberiség ügyeit, a társadalom óriás léptekkel haladt célja felé. Anyagi és szellemi fejlődésünk csak egy század alatt is csudával határos terjedel­met ért el, s ha mindazon nagyszerű eredmények mellett, miket szorgalom, műipar a közjólét elő­mozdítására szült, a nyomor még­sem tűnt el a földszinéről, de megvannak a módok ezrei, mik által az enyhíthető, hova tovább, annál jobban. Ez az ember isteni részének, szellemének műve, ezt beismeri mindenki, sőt a szemmel látható eredmé­nyek után — az embermilliók nagyobb része föl­tétlenül hódol az ész hatalmának. A szellem megtörte az ó­kor sötét vadságát; az embereket csöndesebb, hasznosabb foglalkozá­sokhoz szoktatá; az erkölcsöket szelidité, az isme­retek körét tágítá, szóval teremtett úgynevezett polgárosult társadalmat, melynek kebelé­ben kizárta a jóllét­, kényelem és élvezetek ezernyi forrásait, mik azelőtt ismeretlenek valának. Itt a tiszta eredmény, melynek ha aránytalanul nagyobb üdvös része, de megvan árnyoldala is. Az emberben az anyag és szellem oly szoros kapcsolatban van egymással, hogy elválasztva, elenyészik az ember fogalma, s lehet egy maga­sabb szellemi lény, vagy oktalan állat, csak em­ber nem. Ez elválaszthatlanságban áll az emberi nem természete, s tán ez az oka, hogy egyiknek nagyobb gonddal ápolása csak a másik rovására történhetik. Ez igazságot az összes emberi nemre nézve is megtalálhatjuk a világtörténelem lapjain. Hajdan, mikor a szellemvilág még gyermekkorát élte, az emberek nagyobbak, izmosak, erősek valának, kiknek egy kézrevaló buzogányait mi két kézzel sem bírnánk használni: most, midőn az ész és tudománynyal szemközt a kar és kard erőtlen, ár­tatlan portéka, midőn colossalis erőtömeggel mint gyermek a kis bábujával, játszik az emberben lakó isteni erő, most — az emberi nem testileg eltörpült, elsatynyalt, elpuhult. S mi ennek az oka? A nevelés s az en­nek következtében származott életmód egyoldalúsága. Mert míg a kutató, számító, teremtő, dicsvágyó szellem zászlója alá hódítá az embermilliók nagy tömegét, azalatt a testalkat, kellő kifejtésére szükséges gond mindinkább hát­térbe szorult. S ez igen természetesen történt így. Azelőtt mennyi fáradság, testi erő kellett ahoz, hogy valaki az épületéhez szükséges köveket a hegy szikláiból megszerezhesse: most egy kis lőpor elvégzi azt, mit ezer ember ezerannyi idő alatt sem volt képes — s az ember szépen nézi, amit hajdan száz embernek kellett emelni vagy odább tenni, azt most megteszi egy egyszerű gép, mely­hez az ember nem járul testi erőkifejtéssel, miután egy kis ügyes ész­intig elegendő. Minél jobban szaporodtak az eszközök, mikkel valamit rövidebb idő alatt s kevesebb fáradsággal lehetett elérni, annál kevésbé jön igénybe véve a testi erő, s így nem csoda, ha a testgyakorlás hiányában elgyön­gült.­­

Next