Szegedi Híradó, 1863 (5. évfolyam, 1-34. szám)
1863-01-07 / 2. szám
• • Ötödik évfolyam. 2-ik szám. — 1863. Szerdán, január 9-én. Mesjelenik.: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szoils-osztási iroda : Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre 8 frt — félévre 4 frt, — évnegyedre 2 frt osztr. ért. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 60 kr. osztr. ért. Egyes szám ára 8 ujkr. Hirdetések: Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr. kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a háromhasábos petitsor igtatási dija 20 kr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Előfizetés SZEGEDI HÍRADÓ 1863-ik (ötödik) évi folyamára. Szegeden házhoz hordással és vidékre postán egész évre 8 frt, félévre 4 frt, évnegyedre 2 frt o. é. Helyben a kiadó-hivatalból elvitetve : egész évre 6 frt, félévre 3 frt, évnegyedre 1 frt 50 kr, egy hónapra 60 kr o. é. Nyílt levél t. Osztróvszky József úrhoz. Köztiszteletben álló hazafi ! A „Szegedi Híradó“ 1. kiadójához intézett s e lap múlt évi utolsó számában közzé tett nyílt levél végső sorai nekem szólaltak. Szólnak pedig a legőszintébb nyíltsággal, melynek ily fontos kérdésnél nem szabad elmaradni. Megértettem a rövid sorokban foglalt nemes eszméket. Szebb programmot lapunk homlokára nem tűzhetünk.’ Most már kétszeres bátorsággal indulok Szeged felé, mert hiszem, hogy oly férfiak oldala mellett, mint milyennek önt. hazafi ismeret s én csak e sorokból is ismerni tanultam, a fővárosi sajtó bennem helyzeti bizalmának s azon kötelességeknek, melyek e lap átvételekor reára várakoznak, becsülettel megfelelhetek. Én is szentnek és szentségében sértetlennek tartom a meggyőződések és eszmék összetalálkozásán nyugvó közszellemet, melyre kezet emelni vagy azt meghamisítani akarni, bizonyára hazafias bűn. Én is meghajtok a népakarat fönséges nyilatkozása előtt, s abban, mint egyes az egészben, saját egyéniségemmel benfoglaltatni akarok. Én is követem azt a zászlót, mely minden üdvös eszme fölkarolására, terjesztésére és életbeléptetésére ií. S miután e lapnak, a közszellem egyik képviselőjének élére álltam, annak szűk terén valóban én is akarok a hivatottak által készítendő nagy épülethez néhány téglával járulni. Ön, köztiszteletben álló hazafia tért, melyre lépek, előre megvilágította, föladatomat tisztán fölfogni, s ahol teljes erővel készülni segített, s a helyes utat kimutatva, a veszélyeket megjelölve, amannak követésére s ennek kikerülésére őszintén intett. — Fogadja érte legforróbb köszönetemet. Pest, január 4-én 1863. Őszinte tisztelője Szabados János. Földvétel készpénzért és földeladás hitelben. 1. A A fönt irt négy szóban röviden már benne foglaltatik : azon társulat alapgondolata és cselekvése, mely közelebb hánunk fővárosában, idegen tőkepénzesek erejével, leginkább magyarok vezetése mellett alakult. S noha a fővárosi lapokban, sőt azok után a „Szegedi Híradó“ban is olvastunk már cikket, mely a dolgot magyarázni akarja; úgy találtuk, hogy ami az egészről írva volt, nem elég világosan szól a dologról. Sokszor és igen sok hasznos dolgot ismertetnek a lapok, de számtalanszor nem találják el a kellő mértéket, mely különösen az uj dolgok megismertetésére szükséges; sokszor még a nép számára irt lapoknál az a hiba is megvan, hogy az író vagy igen tudákos modorban ír, vagy ami még roszabb, maga sem érti a miről írni akar. Közelebb a fővárosban létemkor, mulatság helyett, hasznosabb dolgokkal bíbelődvén, az úgynevezett „földvétel és bérleti társulat“ szándékával is megismerkedtem. Elejéről kezdem a dolgot. Belgaországban a pénz több, mint nálunk. Belgaország igen gazdag hozzánk képest, sőt a pénz sok lévén, a kamat igen kicsiny. Már most a tőkepénzes belgák látván, hogy a világ egyéb részeiben, mint például itt mifelénk is, kevesebb a pénz, és hogy itt több kamatot adnak száztól, mint náluk, jónak látják pénzüket hozzánk is elhozni. Mert amíg ott 2 vagy 3 forint kamatot fizetnek 100 forintra, addig nálunk 6-8 , sőt 10 forintot is szívesen adnak 100-tól. Kétségkívül, azon tőkepénzes urak okos emberek lévén, csakis oly helyre fektetik pénzüket, ahol semmi viszontagság sem hozhat veszteséget, biztos vállalatokba. Magyar tőkepénzesek tervezgettek egy „földvételi társulatot,ahogy az utóbbi időben törött árért vesztegetett honi földjeink ne legyenek napról napra veszendőbbek. Azonban a honi tőkepénzesek nem bírtak oly nagy tőkét előteremteni, s amit bírtak, az is a mi pénzszorult állapotunkban drága tőke volt, mert oly helyekről vonatott ki, ahol máris 8—10 százalékot jövedelmezett, s az ilyen drága pénz kevés volt arra, hogy sikeres működést lehessen vele kezdeni. Így karolta föl a kedvező alkalmat a belga tőkepénzesek társulata, s vállalkozott a „földvétel és bérleti társulat“ megalakítására, mely a derék magyar tőkepénzesek agyában született jó gondolat volt. Ez a társulat keletkezésének története; most nézzük eljárását, amely tervezet ugyan, de oly tervezet, mely ha nálunk jóakaratra talál, minthogy becsületes pénzt hoz közénk, nem megvetendő hasznot ígér mind a vállalkozóknak, mind pedig nekünk. Amint mondom, az illető tőkepénzes urak értelmes emberek, e szerint pénzüket biztos helyre óhajtják fektetni, noha készek egyébre is tőkét fordítani, s nemcsak földvétel, de nagyobbszerű iparvállalatokba is készek bocsátkozni. Azonban erről később is szólhatunk, jelenleg csak a földvétel- és eladásról szóljunk. Tehát föld vétel készpénzért, földeladás hitelben. Azaz a társulat kész nálunk nagyobb menynyiségű földet vásárolni készfizetés mellett, ha a föld előbbi tulajdonosa vevőt szerez a földre, oly másodvevőt, aki szívesen ragasztana övéi számára egy állandó biztos vagyont földbirtokban, csak hogy jelen körülményei között nem képes nagyobb összeget előteremteni, ő tehát a társulat által megvett földekből vesz egy óhajtása szerinti szakaszt, lefizetvén a vételár egyharmadát, a hátralévő kétharmad rész fizetést pedig évi kamatok által törleszti oly formán, hogy p. o. Megveszen valaki a társulattól 100 hold földet, holdját 120 írtjával, igy az egésznek összes ára 12,000 forint, ebből a vevő lefizet 4,000 forintot, a hátralévő 8,000 forintot betábláztaja új birtokára, s fizet ezen tartozásától évenkinti p. o. 40 éven át az első 5 évben hatos kamatot, azután 35 évig (törlesztésül) nyolcas kamatot; ezen szenvedhetőé, sőt kedvező 8 as kamat mellett a földbirtok egész és független tulajdona az illető vevőnek. Lehet azonban rövidebb idő alatt is törleszteni, p. o. vegyünk 30 évet: ekkor fizet a vevő az első öt évben 6-os kamatot, azután 25 évig 9ért 40 krt százától, 8 e kamatfizetés mellett az adósság elenyészik, 8 az illető vevőtulajdonos vagy utódaifüggetlen birtokába jutnak a földnek. Lehet azonban még rövidebb idő alatt is törleszteni, és pedig igen előnyös föltételek mellett, hogy úgyszólván az ember majd csak illő haszonbért fizet földjétől, s ezután független birtokába lép. Legelőnyösebb azonban e földvétel azokra nézve, kiknek már is van régibb földbirtokuk, s ha a földvételi társulat szomszédságukban földet vett, ebből ragasztanak sajátjukhoz. Ez esetben, ha rendelkezésekre nem állna annyi pénz, hogy a föld árának első harmadát készpénzben letehetnék, úgy a régi birtokukra tábláztatják azt be és törlesztetik kamatok által. Erre nézve a szomszédosságot csak mint legkedvezőbb körülményt hoztam föl, mert lehet az a régi birtok bárhol is. Ily rövid cikkekben van szándékom a társulat egyéb tervei és eljárásáról, a kínálkozó előnyökről, vagy a netán előfordulható nehézségekről bővebben szólani. A testgyakorlás. (y.dr.) Mióta a nyers erőt az ész megdönté, s mindenható világa korlátlan hatalommal vezeti az emberiség ügyeit, a társadalom óriás léptekkel haladt célja felé. Anyagi és szellemi fejlődésünk csak egy század alatt is csudával határos terjedelmet ért el, s ha mindazon nagyszerű eredmények mellett, miket szorgalom, műipar a közjólét előmozdítására szült, a nyomor mégsem tűnt el a földszinéről, de megvannak a módok ezrei, mik által az enyhíthető, hova tovább, annál jobban. Ez az ember isteni részének, szellemének műve, ezt beismeri mindenki, sőt a szemmel látható eredmények után — az embermilliók nagyobb része föltétlenül hódol az ész hatalmának. A szellem megtörte az ókor sötét vadságát; az embereket csöndesebb, hasznosabb foglalkozásokhoz szoktatá; az erkölcsöket szelidité, az ismeretek körét tágítá, szóval teremtett úgynevezett polgárosult társadalmat, melynek kebelében kizárta a jóllét, kényelem és élvezetek ezernyi forrásait, mik azelőtt ismeretlenek valának. Itt a tiszta eredmény, melynek ha aránytalanul nagyobb üdvös része, de megvan árnyoldala is. Az emberben az anyag és szellem oly szoros kapcsolatban van egymással, hogy elválasztva, elenyészik az ember fogalma, s lehet egy magasabb szellemi lény, vagy oktalan állat, csak ember nem. Ez elválaszthatlanságban áll az emberi nem természete, s tán ez az oka, hogy egyiknek nagyobb gonddal ápolása csak a másik rovására történhetik. Ez igazságot az összes emberi nemre nézve is megtalálhatjuk a világtörténelem lapjain. Hajdan, mikor a szellemvilág még gyermekkorát élte, az emberek nagyobbak, izmosak, erősek valának, kiknek egy kézrevaló buzogányait mi két kézzel sem bírnánk használni: most, midőn az ész és tudománynyal szemközt a kar és kard erőtlen, ártatlan portéka, midőn colossalis erőtömeggel mint gyermek a kis bábujával, játszik az emberben lakó isteni erő, most — az emberi nem testileg eltörpült, elsatynyalt, elpuhult. S mi ennek az oka? A nevelés s az ennek következtében származott életmód egyoldalúsága. Mert míg a kutató, számító, teremtő, dicsvágyó szellem zászlója alá hódítá az embermilliók nagy tömegét, azalatt a testalkat, kellő kifejtésére szükséges gond mindinkább háttérbe szorult. S ez igen természetesen történt így. Azelőtt mennyi fáradság, testi erő kellett ahoz, hogy valaki az épületéhez szükséges köveket a hegy szikláiból megszerezhesse: most egy kis lőpor elvégzi azt, mit ezer ember ezerannyi idő alatt sem volt képes — s az ember szépen nézi, amit hajdan száz embernek kellett emelni vagy odább tenni, azt most megteszi egy egyszerű gép, melyhez az ember nem járul testi erőkifejtéssel, miután egy kis ügyes észintig elegendő. Minél jobban szaporodtak az eszközök, mikkel valamit rövidebb idő alatt s kevesebb fáradsággal lehetett elérni, annál kevésbé jön igénybe véve a testi erő, s így nem csoda, ha a testgyakorlás hiányában elgyöngült.