Szegedi Híradó, 1864. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)
1864-03-26 / 25. szám
w A, H 4L Husvétkor. Eljött a nap, és Ő bevégzi harcát, Nagy éjhomály szállott a földre le — És elborítá fényes hajnalarcát A fájdalomnak terhes jellege. A dicssugárok elsötétülének, Mélyen lecsügged vérző szent fejed... Nehéz órái néma szenvedésnek — Oh érezzük súlyos keresztedet! Reánk is im, miként az éj sötété, Eljött a szenvedések tengere; Mint Ő, mi is vért izzadánk beléje, S ajkunk süni jajokkal lett tele. S a fájdalomtól hajh! lesújtva mélyen. Szorongva féltünk attól, ami vár — Forró imánk fölhangozék az éjben: Múljék tőlünk e keserű pohár! De még kevés volt, nem telt be a mérték Egészen még sujtolt fejünk fölött.... Sim lábaink az örvényt már elérték, Kisértett lelkünk már-már megtörött. Nehéz kétség ül sajgó kebleinkben! Ködös homályba vész a képzelet — S a Golgothán térdelve kérdjük: Isten! Hát elhagyod-e árva népedet?! Hisz irgalom neved, — imigy leverve Hogy hagyhatnál te el ?... az nem lehet, Nem, nem! hisz ott van a dicső nagy eszme, Melyben megőrized a szellemet. . A szellemet, amely kitörte zárját, Hogy a földön világosság legyen... ...Sim, hallom a népek halleluláját Fölzengni távol völgyön , bérceken ! És hallom az urat: Ne félj te népem, Sujtlak , de el nem hagylak tégedet, — Ha majd az áldozat betöltve lészen, Letörlöm mind a fájó könyeket! Sz. Nagy Sándor: Néhány igénytelen szó Petőfi születése helyét illetőleg. Mindenek előtt bocsánatot kell kérnem a t. olvasó közönségtől, hogy soraimmal én is hozzájárulni kívánok feledhetlen s halhatatlan emlékű nagy költőnk Petőfi Sándor mindeddig homályba burkolt születése helyének kiderítéséhez, mit egyedül az igazság kedvéért s azért teszek, mert végtelen szomorúság hatja meg lelkemet azon gondolatnál, hogy oly nagy férfiúnak, mint Petőfi volt, kit nem csak a két testvér haza, de a világ összes irodalma is nagy költőnek vall, haláláról s halála helyéről bizonyos, elvitázhatlan adatot nyújtani mindekkorig senki sem volt képes. Ha tehát a szilaj és mély gondolatok kiapadhatlan forrásának, a mi Petőfinknek voltaképeni halála helyét nem tudjuk is, illő, s a jogosság elveinél fogva nemzetünktől követelhető az, hogy a nagy lantdalnoknak legalább születési helyét tisztán tudjuk. Valóban meg voltunk már állapodva abban, hogy Petőfi Sándor az 1823-ik évi jan. 1-jére viradó éjjel Pestmegyében, Kis-Kőrösön született; de a „Szegedi Híradó“ I. évi 3-dik számában Pásztor Ferenc úr fölszólal, hogy Petőfi Sándor nem Pestmegyében, nem is Kis-Kőrösön, hanem Kis-Kunságban és pedig Félegyházán született. Hivatkozott ugyanis Pásztor ur félegyházi lakos Wagner Józsefnéra, kinek férje Wagner József Petrovicsnak barátja volt, s Wagnerné állítása szerint saját édesanyja Bába, igazabban Jurament Zsuzsanna ápolása mellett jött Petőfi Sándor a világra, 1822. évi dec. ? 31-ére viradó éjjel, és pedig nem Kis-Körösön, hanem Félegyházán. Továbbá Pásztor úr hivatkozik Ivanics Rozáliára is, ki Petőfit, mivel anyja mellfájásba esett, 5 hetes korában 13 napig szoptatá, amidőn Kecskemétről hoztak szoptató dajkát, és kinek férje Rádi György, Pásztor úr előtt akként nyilatkozott, miszerint Petrovics István, Petőfinek atyja, midőn Félegyházára jött, az akkori mészárszéknek alhaszonbérlője lett, és pedig személyes egyezség útján. És végre egy aszszonyt említ még Pásztor úr, kinek férje Ágó Ferenc, Petrovicsnál mindenes volt, és ki emlékszik arra, hogy Petrovics elsőszülött fiát, mivel Félegyházán protestáns egyház nem volt, keresztelés végett Kis-Körösre vitték, mivel komájuk is ott lakott. Pásztor Ferenc ur ezen állítása ellenében a „Fővárosi Lapok“ ez évi 10-dik és a „Sz. H.“ 7-dik számában Zilahy Károly ur újabb adatokkal áll elő, hivatkozván Petrovics István, Petőfi atyjának haszonbéri szerződésére, melyet Petrovics 1824. évben october 14-én a félegyházi mészárszék haszonbére iránt, az ottani városi tanácscsal kötött. Vegyük tehát bonckés alá Pásztor ur adatait, s lássuk, hogy Petőfi születéshelyét illetőleg mit bizonyít Pásztor Ferenc úr, s mit bizonyít Zilahy Károly úr. Pásztor Ferenc úr tanúi, s nevezetesen először Rádi György azt állítá, miszerint Petrovics István, midőn Félegyházára jött, nem lett főhaszonbérlő. S valóban, kell hogy igaznak tekintessék Rádi György ebbeli állítása, mert először: ez a dolog nem érdekelvén, (mivel a szó szoros értelmébe zárt egyszerű, tudatlan ember volt) csakis részrehajlatlanul s akként szólhatott, miként a tény áll. Másodszor: miként Pásztor úr a „Sz. H.“ 18. számában fölhozott „bizonyító körülményei“ben is említi. 1822. évben történt az, hogy a félegyházi mészárszék akkori haszonbérlője G. I. megbukott, igy a mészárszéket 1822. évi mindszenthó 1-től egész 1833-ik év mindszenthó 1-ig Wagner József bérelte ki, ki Petrovicscsal baráti viszonyban állván, mint Wagnerné is említé, hogy az ő férjével Wagner Józseffel együtt is bérelte Petrovics a félegyházi mészárszéket, de mindemellett Wagner azon időben a „Hattyú“ hoz címzett korcsmát bírta haszonbérben, hol egyszersmind ő maga volt a korcsmakezelő is. — Petrovicscsal Rádi György állítása szerint akként szövetkezett, hogy a haszonbért Wagner fizeti ugyan,* mindazonáltal, miután Wagner saját korcsmáját maga kezelte, székállója Petrovics lett, kinek nevére a haszonbér fizetésekor semmi szükség nem volt s így Félegyháza városa levéltárában Petrovics István neve 1822. évről nem is szerepelhet. S igy Pásztor Ferenc ur ebbéli állításának igazat kell adnunk, mert, miként látjuk, ő Wagnerné s Rádi György után híven beszélt, sőt Wagnernétól Pásztor ur közleményével egybevágólag vagyok értesülve. És ha a Pásztor úr által felhozott tanúk emlékeznek arra, hogy Petrovicsék elsőszülött fiát (miután Félegyházán ág. vallású egyház nem is volt, nem is létezik) Kis-Körösre vitték keresztelés végett — minek 1822-ban kellett történnie — miért ne ne hihetnék, miért volna az a tehetség határain túl tekintendő dolog?! Mert ha 1824. évi novemberig — miként Zilahy úr mondja — Kis-Kőrösön laktak volna Petrovicsék, miért van a Petrovics s Félegyháza városa tanácsa közt létrejött haszonbéri szerződésben ez irva: „szabadszállási lakos, azonban most kis-körösi székárendás Petrovics Istvánnak árendába stb. kiadták, stb. ? Ha tehát Petrovics István 1824-ben, ámbár kis-körösi székárendás volt, Szabadszálláson lakott, 1822. évi sz. Mihálynap után miért ne lakhatott volna Félegyházán, jövőjét megalapítandó? s miért ne születhetett volna 1822. évi sz. Mihály napjától ugyanez évi dec. 31-ig egy fia, s történetesen Sándor? s miért volna 1822. évi sz. Mihály naptól ugyanez évi dec. 31-ig Petrovics István félegyházi lakosnak beírva, miután ő akkor Félegyházán csak tartózkodott?! Rádi Györgyné, Ivanics Rozália azon állítását pedig, miszerint Sándort 5 hetes korában 13 napig szoptatta, miért ne hihetnék, miután körülményesen elbeszélő ennek eredetét, sőt a többi közt tisztán emlékszik arra, hogy a gyermek, kit szoptatott, Sándornak hivaték ? És végre ha Ágó Ferencné azon körülményre emlékszik, hogy Petrovicsnak, midőn fia kereszteltetésekor Kis-Körösről hazafelé jött, kocsija kereke eltörött, elég bizonyító ok arra nézve, hogy Pásztor ur adatai Petrovicsék elsöszülött fiáról szólnak s kétséget nem is szenved; mert Ágóné tisztán emlékszik arra, hogy a kerékkel férjét, Ágó Ferencet akarta Petrovics visszaküldeni a tanyára, de Ágó Ferenc a kiskörösi utat — neje állítása szerint — nem tudván, a kereket Hábel József vitte vissza, ki a nevezett utón, mint gondolhatni, jártas lehetett. És ami több: Ágóné csak ezen körülményre emlékszik és arra, hogy Petrovics ama fia, ki az ő tudtával Félegyházán született, Kis -Kőrösre vitetett keresztelés végett! Mellőzve tehát minden további taglalgatást, Pásztor úré az igazság, hogy t. i. Petőfi Sándor Félegyházán született. S most álljunk szembe Zilahy Károly ur Petőfi születési helyére vonatkozó újabb adataival s lássuk, mily érvekkel áll elő Zilahy ur a Pásztor ur által felhozott adatok ellenében , az az: mit bizonyít Zilahy ur? A „Sz. H.“ 8. számában I. S. már erre megfelelt, s ugyancsak a „Sz. N.“ 18. számában megfelelt erre Pásztor Ferenc ur is, ki ezt mondja: „Zilahy ur tehát közzé tett, Petrovicsnak Félegyháza városa tanácsával kötött haszonbéri szerződésével kizárólag s egyedül csak azt bizonyítja, hogy Petrovics István 1824. évben lett Félegyháza mészárszékének rendes haszonbérlője.“ És én is csalódnám, ha mást mondanék Zilahy ur újabb adataira, mint azt, mit I. S. és Pásztor úr élőnkbe zártak. Valóban majd úgy jön Zilahy ur újabb adataival, mint a palócok, kik a szomszéd helység lakosaitól az ezek által megint a félredobott szent János szobrát kérték arra a végre, hogy majd jó lesz az nekik a közel szőlőbe szent Flóriánnak! — Zilahy ur „jó és kizárólagos“ körülménye tehát, mint látjuk, Pásztor Ferenc ur adatain nem diadalmaskodhatik; csak azon tanúságot vonja magával, mit Pásztor ur mondott, hogy „Petrovics István 1824. évben lett Félegyháza mészárszékének rendes haszonbérlője.“ Szeged március 25. (7j A németország egyik szélén és Dániában uralkodó hadi zaj dacára nyilatkozó béketörekvések e hét folytán valamennyi jelentékeny pénzpiacon kellemes viszhangra találtak. Míg bátor katonáinknak már százai ontották véröket s ezekhez még számosan fognak csatlakozni, a pénzemberek még folyvást békekilátásokkal kecsegtetik magukat, és nem is álmodják, hogy az komolyan megzavartathatnék. De nem titkolhatjuk magunk előtt, hogy a mostani béke kereskedelmi érdekeinket inkább fenyegeti, mint egy a helyzetet tisztázó háború. Az Európa politikai mezején ide oda való ingadozás, melynek vége beláthatlan , annyira megtámadta az üzletvilágot, hogy alig képes tengeni, és a békét óhajtó kereskedés a börzék kedvező kifejezései dacára is folytonos aggodalmat és bizalmatlanságot érez. Tudjuk, hogy e körülmények minden irányban számos forgalmi pontot elzártak. Csaknem valamennyi vállalat már hónapok óta csak veszteséget szül, még azon cikkekre nézve is, melyek különben az üzletre igen alkalmasak. Tanúskodik erről a legközelebbi pesti Józsefnapi vásár Helybeli piacunk e héten kissé élénkült, de csak apró vételekre nézve. Ennek oka a közelgő ünnepekben és abban keresendő, hogy a munkás nép jelentékenyebb keresethez jutott. Egyébiránt leginkább csak az élelmiszerek idéztek elő némi forgalmat. A többire nézve most is pangás uralkodik. Más években ily időtájban már élénk volt a gyapjúvásári mozgalom ; most csak imitt amott történnek csekélyebb előlegezések, melyekre némely kereskedők vállalkoznak; a külviszonyok és a rendelkezhető tőkék hiánya nagy akadályai az üzletnek. Külföldi kereskedők szeretnének repcére egyezkedni, de a termesztők tartózkodása, kik e termény sikerére nézve még nem bírnak biztosítékkal, nagyobbára megakadályozza az alkukötést. Mert tegnap személyesen meggyőződtünk a bánságban, hogy a még eddig ép repce nem szabadult meg a hernyóktól. A múlt napokban beállt hűvösebb időjárás, eső és hóséji fagyok sem pusztították el ez ellenségeket. Arról ugyan meggyőződtünk, hogy a hernyók ott fészkelték meg leginkább magukat, hol a vetésnek nem volt hótakarója, de ez is elég. Ez olajnövény iránt táplált reményeink tehát nagyon kérdésesekké váltak. A búza vetések, melyeket viharok és fagyok meg nem rongáltak , szépek. A tavaszi vetést nagy szorgalommal folytatják, s a kormányi utolsó előlegezéseket gyorsan osztják. A gabonahozatal a héten alig érdemel említést, s az árak piacunkon mindamellett nem emelkedtek, kivéve az imitt amott kisebb részletekben kéz alatt vásárolt vetőmagot, mivel azt a termesztők egymástól gyakran a piacinál magasb áron veszik. Legnehezebb búza 5 frt 20—30 kr, közép 5—5 frt 10 kr, könnyebb 4 frt 80—90 kr, rozs 3 frt 80 kr, árpa 3 frt 10—25 kr, zab tetejezve 3 frt 20 kr, lecsapva 2 frt 50 kr, kukorica 4 frt 20 kr. Szarvasmarhát is keveset hajtottak föl, s a mi volt is, sovány, de jobbat nem kaphatván, a husárusok ezt is kénytelenek voltak megvenni, még pedig nagy áron, mely a hús árával nem áll arányban; lábon 22—25 frt mázsája. A mészárosok panaszai veszteségekről és a közönség részéről rész húsról mindig hangosabbak. Hal a nagyhét böjti napjaiban, a legközönségesebb is 40—45 kr, finomab 70—80 kr fontja, hogy az ily böjti étel csak a leggazdagabbak számára való, természetes. *) 1821. évi novembertől 1822. novemberig Göizwein János, 1822—1823. novemberig Wagner József, 1821—1824. novemberig ismét Göizwein János volt a haszonbérlő. (Félegyháza városa levéltárából hitelesen kiirta ifj. Szabó János s. k. aljegyző.) S igy a Petőfi születéshelye fölötti viták áttekintése után láthatjuk, hogy Pásztor Ferenc ur azt bizonyítja, miszerint Petőfi Sándor Félegyházán született, Zilahy Károly ur pedig Pásztor Ferenc ur ez állításának ellenében épen semmit sem bizonyít! — Mi hiszszük, hogy Zilahy ur, a netalán bekövetkezendő kellemetlenség elhárítása tekintetéből, Petőfi Sándor érdekes életrajzában a költő születéshelyét megváltoztatta s Kis- Körös helyett Félegyházát jegyezte. CS. S. Tudomány, irodalom és művészet. (A magy. tudom. akadémia) március 14 dikei ülésében két jeles értekezés olvastatott. Egyik Horváth Boldizsár, bev. tag székfoglalója, melyben azon befolyásról értekezett, melyet az osztrák törvénykezési reform erkölcsi és anyagi életünkre gyakorolt. A másik előadás Purgstaller József, rendes tagé, a „létezők eszmeiségéről.“ Az elnök a könyvtár kiegészítésére utalványozott 15.000 írtról tett jelentést, melynek folytán bizottság neveztetett a könyvtár hiányai megvizsgálására s a pótlás iránti tervkészítésre. A pénztárnok jelenti, hogy a lelkes Szabadka, dacára az aszály okozta ínségnek 15,000 frtnyi alapítványt tett az akadémia részére, és pedig 10,000 frtot a tőkére, 5000-et az épületre. Továbbá ugyanaz jelenti Zmeskall József, győri ügyvéd 3000 frtos szóbeli hagyományát, melyet azonban örökösei mindamellett lelkiismeretesen kifizettek. A titoknok bemutatja Beratti Bertalan olaszul írt két röpiratát Crouy-Chanel árpádi származása ellen. (Arany Budája) Nevezetesebb eseményt az irodalomban ez idő szerint alig jelezhetnénk, mint hogy koszorús Aranyunk „Buda halála. Hun rege“ című jutalom nyertes költeménye kikerült sajtó alól. A 16 ívnyi, díszes kiállítású kötet ára 2 forint. (Államférfiak és szónokok könyve) Szalay László e művének második, bővített kiadására előfizetést hirdet Osterlamm Károly. $$ (Postalap) A bajai postamester Joannovich György „Postbote“ című lapot készül megindítani havonkint háromszori megjelenéssel. (Wesselényi Miklósnak) közelebbről 70 érdekes magánlevele fog megjelenni egy kötetben. A gyűjtemény 1837—1850-ig terjed. Id. (A „színházi látcső“) f. hó 19. megszűnt, mivel a nemz. színház igazgatósága folytatni nem akarja, Szerdahelyi Kálmán pedig nem kapott rá engedélyt. Az előfizetőknek a „Fővárosi lapok“ küldetik , kik ha ezt nem kívánnák, pénzük visszatéríttetik. Itt (Szathmári Károly röpirata) „A tervezett zimony-fiumei vasút és Magyarország érdekei“ csinosan kiállítva megjelent. Itt (A magy. nemzet classicus írói) negyedik évfolyamának három első kötete márc. 1-ig el nem készülhetvén, május 1-én fog megjelenni. (Elv és előítélet) című regény jelent meg Ráth Mór bizományában Halmágyi Sándortól. (A földművelés vegyészeti) Jagóczi Péterffy József és Kálmán által fordítva Liebignek e fontos munkája magyar nyelven is megjelent N.-Kanizsán, 4 füzetben, melyeknek mindenike 40 kr. ihA „Felvidéki magyar közlöny “) szerkesztő-tulajdonosa Jeszenszky Danó, lapját végkép megszüntetvén, felhívja az előfizetőket, hogy befizetett pénzeikről nála rendelkezzenek. (Greguss Gyulának) a magyar hölgyek dijával jutalmazott „természettani földrajza“ csinos kiállításban megjelent 6 színezett és 3 szinezetlen kőnyomattal. E mű különösen hölgyeknek is ajánlható. Ára 2 frt 80 kr. (B. Eötvös József és Trefort Ágost) a „W.“ szerint nem nyerték meg az engedélyt az általuk megindítandott hírlapra. Felelős szerkesztő: Szabados János. Sorshúzás. Temesvár, márc. 19, 89, 67, 64, 24, 46. Bécsi pénzárfolyam március 24. hu metalliques 72,45; nemzeti kölcsön 80 50 bankrészvények 770.—hitelintézeti részvények 183.70 ezüstágra 117.25; londoni váltók 117.40; arany darabja 5.62. Vi z áráS. Szeged,március 24-én:: 14' 9" 0'"0 fölött: 11 ? 25-én: 14' 8" 6'"11 ii 11» 26-án: 14' 9" 0"'11 ii Pest,n 24-én:: 5' 1" 0"'n ti Pozsonyi n 23-án: 1' 0« 0"'n » Tokaj, 11 24-én:: 19' 0" 0".11 it 11 25-én:: 18' 7" 0"'n i