Szegedi Híradó, 1864. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)
1864-07-02 / 53. szám
1864. Hatodik évfolyam. Mostolon : Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztési iroda: Egyháztér, 367. sz. Eriadólavatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre.....................................................8 frt Félévre ... ......................................4 „ Évnegyedre..................................... . 2 „ W Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre...........................................6 frt — kr. Félévre ......... 3„ — „ Évnegyedre...........................................1 „ 60 „ Egyes számára S kr osztr. ért. 53-ik szám. Szombaton, julius 2-án X hirdetések : A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Előfizetés a „Szegedi Híradó“ 1864. évi július — decemberi folyamára. Szegeden házhozhordással és vidékre postán, félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt osztr. ért. Helyben a kiadó hivatalból elvitetve: félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 60 kr. osztr. értékben. A vízvezeték beváltása s egy állandó Tiszahíd építése ügyében. A vízvezeték beváltása 8 egy állandó Tiszahíd építése ügyében a helybeli takarékpénztári egylet következő kérvényt nyújtott be a városi hatósághoz : Tekintetes nemes tanács! A szeged-csongrádi takarékpénztár igazgató választmányának tagjai e város polgárai lévén, mint ilyenek ösztönszerűleg nemcsak az intézet, hanem szülővárosunk, úgy szellemi, mint anyagi elhaladását is, amennyiben ez tőlünk függ, eszközölni elengedhetlen polgári kötelességünküt tekintjük. S eme ketítős kötelesség érzetében nem titkolhatjuk el azon meggyőződésünket, miszerint városunknak, ha a közművelődés és anyagi gyarapodás terén önkárára elmaradni nem akar, mélhatlanul szükséges, hogy nem csak Európa műveltebb nemzetei, de hazánk nevezetesebb városaival is a lehetőségig lépést tartva, előhaladjon. Ily meggyőződéssel tekintve szét a teendők hosszú során, mindenekfölött két eszme merül föl szemeink előtt, melyeknek valósítása közönségünknek régtől óta különösen s kiválólag táplált óhajtásai közé tartozik. Egyike ezeknek a „vízvezeték,“ a másika egy „állandó Tiszahíd“ építése. Az első már létezik ugyan, de hacsak áltatni nem akarjuk magunkat, meg kell vallanunk , mikép azt sajátunkul nemcsak a jelenben nem tekinthetjük, hanem a szerződéses 25 év letelte után is csak egy elavult csőhálózatnak jutand tulajdonába városunk, anélkül, hogy vízhúzógépes így vize lenne. Ami pedig az állandó hidat illeti, őszintén megvallva, hogyha annak létrehozási költségei födözését a közjövedelmek kedvezőbb alakulásától föltételezzük s várjuk, úgy Isten tudja, meddig fog az még a jámbor óhajtások között maradni? S valóban tekintve szülővárosunk, úgy egyes lakóinak ez időszerinti mostoha pénzviszonyait, kétségbe kellene esnünk bármi nagyobbszerű eszmék megtestesíthetése fölött, hogyha az újabbkori finánctudomány meg nem tanított volna arra, mikép nemcsak a forgalomba lévő érc, és illetőleg ezt képviselő papírpénz teszi mai napság az úgynevezett „nervus rerumot“ egyedül, hanem hogy sajátképen az ingatlan vagyon ama forrás, melyből az emberi ész hatalma pénzt, kincset, vagyont képes előteremteni. Intézetünk egyik tisztviselője által kimunkálva, egy ilyetén terv nyújtatott be 1. évi március hó 2- án tartott igazgató választmányi ülésünkre, melyet kellő figyelemmel átvizsgálván, meggyőződtünk, mikép annak létesítése által városunk a vízvezetéket tulajdonává teheti, a Tiszán pedig állandó hidat építethet, s ezenkívül még szeged-csongrádi takarékpénztári intézetünk is saját s közvetlen e város polgárai érdekére igen kedvező , hasznos üzletet teend, s mindezt anélkül, hogy akár a városnak, akár pedig a takarékpénztári intézetnek egyetlen fillérjébe kerülne. A terv következő: A szegedvárosi területen és talajon épített vízvezetékért fizetne a város a magyar földhitelintézet 342 éves hitelzálogleveleiben, névleges értékben .... 170,000 frtot a tiszán építendő hídért . . 100,000 „ összesen . 270,000 frtot és ez összeg szabad kir. Szeged városa kihasított 6000 hold földére a pesti földhitelintézet meghatározása szerint betábláztatnék. Az ezért fizetendő záloglevelekből a vízvezeték ára fejében a szegedi kiviteli gőzmalomnak névszerinti értékben adatnék át 170.000 frt. A többi 100.000 forint a szelvényekkel együtt a helybeli takarékpénztárnak adatnék át, ennél letétetnék és az 5'0%-os szelvények által a híd építéséhez megkivántatandó tőke gyüjtetnék, úgy hogy három év folytán 118,560 frt lenne a híd építéséhez folyóvá. A 270,000 frtnyi 34 '/a éves hitelzáloglevelek kamatjaiul és törlesztéséül a szegedi kiviteli gőzmalom fizetne kamatul . . 5 % törlesztésül . 1 */\ „ összesen . . 6'0% tehát évenkint 18,2225 frtot mint évi haszonbért a vízárulási jogért, és a haszonbért első helyen leendő betáblázás által biztosítaná. Továbbá a kiviteli gőzmalom átenged a hídépítési alap kibocsátása után a helybeli takarékpénztárnak kölcsönképen 50,000 frtnyi hitelzáloglevelet, névleges értékben 5/a % kamat mellett, miért a takarékpénztár a kiviteli gőzmalomnak az árfolyam 3/4 résznyi értékében 5 %-os pénztári jegyeket ad át, miáltal új forgalmi eszközt teremt, és e megállapított pénztári jegyek segítségével fizet. A letétel utáni öt év lefolyta előtt, e letétemény föl nem mondható, úgy hogy a takarékpénztár az első három évben mintegy 100.000 frtot, az utána következő öt évben mintegy 50.000 frtot kap rendelkezésére. Ilyen módon a szegedi kiviteli gőzmalom a fizetendő vízhaszonbérlet által a 270.000 frtnyi kölcsönkamatjait és tőkéjét törlesztené, úgy hogy: a) a vízvezetéknek városi területre áthelyezése; b) a Tiszán át a Bánságba vezető hídépítése, a városi pénztárnak nemcsak semmijébe nem kerülne, hanem számára a hídvám is csonkítatlanul megmaradna. A 342 év lefolyta után a város tulajdonához tartozó 6000 hold földre való betáblázás megszűnnék. Miért is ezen tervnek elfogadását a tekintetes nemes városi tanácsnak meleg részvétélre ajánlva, tisztelettel vagyunk, Szegeden, május 17-én 1864. évben a tekintetes tanácsnak stb. stb. Hazai mozgalmak. Szeged, 1864. junius 28. —nyi. Marhavész iránti intézkedés. A magyar kir. helytartótanács az annyi pusztítást okozott marhavész teljes megszüntetése végett a következő rendeletet bocsátotta valamennyi törvényhatósághoz : Az országban három év óta pusztító, habár jelenleg csak aránylag csekély számú helyekre szorítkozó, de a nemzetgazdászatot mégis folyton csökkentő keleti marhavész végképeni elfojtása tekintetéből, oly rendkívüli intézkedések életbeléptetése mutatkozván szükségesnek, melyek segélyével részint a fenálló szabályok erélyes foganatosítása, részint a barmászrendőri óvintézkedéseknek pontosabb ellenőrködése által a pusztító vésznek valahára véget vetni sikerülhet, következő intézkedések azonnali életbeléptetése rendeltetik el, a keleti marhavész tartama idejére: 1) Az országban husz járvány föbizottmány állíttatik föl, melynek mindegyike nagyobbrészt több megyék területére kiható működési tért nyer. Ezen föbizottmányok teendőihez tartozand: a keleti marhavész elfojtására s tovább terjedésének meggátlására, a fenálló szabályok értelmében, a szükséges rendelkezéseket azonnal megtenni, s szigorú alkalmazásuk fölött őrködni, különösen pedig a bunkózás körüli szabályokat foganatosítani, az e részbeni kártalanítási igényeket kipuhatolni s a megfelelő pénzösszeget az illető marhatulajdonosok részére lehető gyorsasággal kieszközölni, bizonyos hajtóutakat és az ezeken szükségest átvizsgáló állomásokat kijelölni, a marhavásárokat rendezni, az egyes megyékben és sz. kir. városokban albizottmányokat fölállítani, s ezekkel közreműködve a vész megsemmisítését eszközölni, végül magukat egyenesen ezen kir. kormányszékkel érintkezésbe tenni, melynek úgy is folytonos felügyelete alatt állandóak. 2) Ezen busz főbizottmány területezése a rendelethez zárt mintázat szerint alapíttatván meg, székhelyül rendesen a megyei csoportozat középpontja tűzetett ki. Mindegyik főbizottmány tagjai állanak az elnökből, és pedig rendesen azon megyei kormányzóból, kinek területébe a főbizottmány székhelye esik; továbbá az ott netán létező vidéki gazdasági egyesületnek egy-két küldöttjeiből, néhány értelmes, egybuzgalmu, érdekelt gazdából s egy orvosból. A bizottmány tagjait az elnök jelöli ki. 3) A föbizottmányi elnökök működésére a hatáskörére nézve utasítás adatik ki, mely szerint fognak pontosan és erélyesen eljárni. Az illető megyei és városi hatóságok pedig a kerületi föbizottmányi elnöknek a keleti marhavész tárgyára vonatkozó utasításait legpontosabban tartoznak teljesíteni, s minden ez ügyhöz tartozó jelentéseiket meghatározott időszakban az elnökhöz intézni, ki is az említett járvány minden ügyeinek elintézését ezennel átveszi. 4) Folyó évi ápril 14-én 5,277. sz. alatt kelt kegyes udvari rendelet szerint a rész sikeres elfojtása céljából szükséges intézkedésekből fölmerülő költségek fedezésére, az egész országra nézve 125,000 frtnyi összeg engedélyeztetvén, ebből 100,000 forint bunkózási, 25,000 frt pedig utazási célokra s a szükségesnek mutatkozó többi intézkedések fedezésére fordítandónak határoztatik oly hozzáadással, miszerint ezen alap lehető takarékos kezelésére legnagyobb felügyelet leszen fordítandó. Minthogy pedig az említett rész országszerte örvendetes apadásnak indulván, jelenleg csupán egyes helyeken merülnek föl elkülönzött vészbetegségi esetek, melyek tapasztalatilag csakis a bunkózásnak lehető legnagyobb mérvbeni alkalmazása által szüntethetnek meg a kívánt gyorsasággal oly időben, melyben a marha már a fennforgó takarmány szűke miatt is a legelőre hajtatni kényteleníttetvén, az érintkezési pontok sokfélesége, a vész elhurcolására folyton alkalmat nyújt; a közönségnek, folyó évi március 1-én 16,596. sz. alatt kelt itteni intézmény kapcsán újólag szorosan meghagyatik, miszerint előforduló esetekben a bankózást mint a vész elnyomására elismert legcélszerűbb s legegyszerűbb szert, a lehető legkiterjedettebb mérvben alkalmazva, a fenálló járványszabvány 51. §-ában foglalt körülmények figyelembevételével, a mutatkozó részt lehetőleg gyorsan elfojtani igyekezzék. Mely cél elérése tekintetéből a közönségnek egy a bunkózás célja s eljárása iránt népszerűen szerkesztett oktatás mintája oly meghagyással küldetik át,*) hogy azt számos példányban kinyomattatván, a lakosok közt osztassa szét s befolyásának egész súlyával oda működni törekedjék, hogy a köznép a bunkó alkalmazásának hasznáról s az ebből eredő kárának megtéríttetéséről kellőleg fölvilágosíttatván, annak használatba vételére hatályosan buzdíttassék. Meghagyatik továbbá a közönségnek, miszerint a bunkózások utáni kártérítési összegeknek mielőbbi kiszolgáltathatása szempontjából, az erre vonatkozó beadványoknak, a felidézett 51. §-a szerint leendő hiánynélküli fölszerelése s haladéktalan fölterjesztése iránt erélyesen intézkedni kötelességének ismerje, hogy az illetők részére a kárpótlási összegek, a senkitett alapból, a lehető leggyorsabban utalványoztathassanak. Magától értetvén, mikép nem csupán a bunkózásnak fennebbi kiszabott nagyobb mérvbeni alkalmazása, hanem a többi évszabályok szigorú és következetes keresztülvitele, előforduló esetekben a közönség által azonnal eszközlendő, mely célból az 1859. évi járvány szabványon kivül a vész elfojtására a kormányszék által kiadott szabályrendeletek összegyűjtve, a közönségnek tájékozás, alkalmazkodás és a járások között leendő kiosztás végett megküldetnek. Hogy pedig a szarvasmarhák egészségi állapotáról folytonos nyilvántartás eszközöltethessék, és az e részbeni eltitkolásoknak eleje vétethessék, a közönségnek szoros kötelességévé tétetik, miszerint minden hó elsején és közepén a szarvasmarhák egészségi állapotáról szóló jelentését az illető járvány főbizottmány elnökéhez okvetlen beküldeni, felelősség terhe alatt el ne mulaszsza ; megjegyeztetvén, mikép még azon esetre, ha közigazgatási területén a marhák között betegség elő sem fordult volna is, az ezen körülményről szóló nemleges jelentések lesznek beküldendők. *) Ezt legközelebb közöljük. Szerk, Szeged, július 29. Az árvizek pusztításai. Alig szűnt meg a szárazság, mely a múlt évben véginséggel fenyegette Magyarország sokat sajtolt népének egy részét, most ismét a vizet túl bősége okoz roppant károkat nemcsak a szomszéd keleti tartományokban, hanem hazánk egy nagy részében is. Aradtól Erdélyig az ár múlt vasárnap érte el tetőpontját: Zsigmondháza alsóbb része, Békés, Kis-Szt.-Miklós, Mikalaka vízben úsztak. Glogovác, Mondorlak, Csicsér, Paulis, Radna határait, Lippa alsó részét s az egész Marosvölgyet ellepte a víz. Az idei termés ott sok helyt tönkre van téve, a széna és repce elúszott, sőt emberélet is esett áldozatul. Arad belvárosát az ínség idején készült nagy töltés csakugyan megmentette a veszélytől, de a külvárosok vízzel voltak borítva. Ezrek vagyona és birtoka jön először Erdélyben a pusztító jég , nyolc napig tartó esőzés következményeinek martaléka. Jelentéktelen, ártatlanul kigyódzó patakok s folyócskák lőnek erős szakgató folyókká, melyek nemcsak házakat s más épületeket romboltak le maguk előtt, de tönkre tevék a veteményeket és réteket is. Legnagyobb kárt szenvedett a szászföld, különösen Meggyes, Segesvár és Brassó határai, továbbá Maros- Vásárhely és Gyulafehérvár vidéke. Kolozsvárnak is tetemes kárt okozott. A zugó és gát közötti földet — írja a „Korunk“ — mintegy 20 ölnyire elsodorván, rést nyitott a Szamos ágának befolytatni a nagy árokba, s most valamennyi malom, melyhez a vizet ez az ág vezette, szárazon áll. A város kárát körülbelül 60,000 forintra becsülik. A Oapoly is kiöntött, rohanó árja hidakat, házakat döntvén le útjában, Borbánd, Segesvár vízben úsztak; Hunyad és Remete közt a megáradt Körös pusztított. Az Aranyos is áthágta árkát, Tordánál, Keresztes- és Egerbegynél. Szamosujvárról írják, hogy az országút vonalában Válaszút, Jenő, Bonchida, Iklód, Szamosujvár stb. stb. határait a nagy esőzések következtében a víz tönkre juttatá. Ezekenkivül még tömérdek helység lett részint a jég, részint az árvíz áldozata. Majd csak ha minden folyó — a Köröst sem véve ki, mely szintén sokat tönkre tett — medrébe visszaszorul, fogják a tömérdek pusztításokat felszámíthatni. Még sokkal nagyobb lehet a szerencsétlenség a szomszéd Szerbiában, ezen a természet által annyira áldott országnak több mint fele lett a pusztító elem áldozata, majdnem egyetlen völgye sem jön megkímélve. Kragujevác, Jacotin, Zvilanic, Boserivác stb. virágzó völgyei és mezői elpusztítottak, s a lakosság nagy része existentiájától megfosztva szerte bolyong. A Kulpa és Száva is nem kevéssé fejleszté ki pusztító erejét. Galíciából szintén szomorú tudósítások érkeztek : Lembergből f. hó 23-káról írják, hogy a heves felhőszakadások következtében az utak sok