Szegedi Híradó, 1864. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)

1864-09-17 / 75. szám

Levelezések. '■­­' ■ Pápa, sept. 7. 1864. (Pápa rövid ismertetése.) (Vége) Pápa vidékén ne keressen az ember re­gényes bérceket, tündér völgynyilásokat, mes­terséges zuhatagokkal. Pápa vidéke egy azon vidékek közül, melyek egyszerűségük által hatnak a lélekre. Keletről a láthatár végső párkányán az ős Bakony Ül, éber szemekkel nézve a múltba vissza, s bátor tekintettel a bizonytalan jövőbe, kopasz tetői örökös hó­val boritvák; délről Somlyó áll, igen neve­zetes magánálló hegy. Kevés kivétellel az egész hegy szőlőkkel van beültetve, s itt te­rem a hires somlyai bor, mely Magyarorszá­gon a fehér borok között alkalmasint első he­lyen áll. A hegy tetejéről felséges kilátás van a körülfekvő vidékekre, s egyik ormon most is látható a régi Somlyó vára omladékaiban. E várat Zsigmond király a Garáknak adta, aztán a Zápolyáké volt; később Bakacs Tamás érseké, s most több helységek birják. Észak­ról a Ságh, szintén bortermő hegy, emelke­dik. Itt volt plébános sok ideig azon fárad­­hatlan nagyérdemű magyar litterator Kresz­­nerics Ferenc, kinek szótára a m. aka­démia által 200 aranynyal jutalmaztatott meg. Ezen 3 hegy minden ékessége Pápának s vi­dékének. Egyszerű, mint az emberek, kik lakják. A nagy térséget, mint valami ezüst vonal szegi át a Pápától mintegy 1 órányira eredő Tapolcza folyam. Egyszerű, keskeny kis folyam ez, alig 3 öl széles, de áldásos, zöld habjaival virágos rétek között halad s útjában 32 malmot hajt. Körülbelül 3 mért­­földnyi folyása után­­börzsönynél a Rába fo­lyamba ömlik. Mélysége 4—5 láb közt vál­tozó, sebessége 4 láb. A város déli részén, amint a kertek között éjszaknak tart, kelle­mes fürdőhelyül szolgál a meleg napok alatt. Melegsége 17—18°R. Soha ki nem szárad s be nem fagy, mely utóbbi tán annak tulaj­donítható, hogy forrása nagyon közel esik, következőleg nem hűlhet meg annyira, hogy a fagypontot érje el. Keletkezte nem tudatik. Annyi bizonyos, hogy a még 1710—15-ben a város déli részét elfoglalt tó, mely újabb időben lecsapoltatott, e folyam által táplál­­tatott s láttatott el vízzel. 1597. évben, ostro­makor Pápa várának, már szintén mint a raj­zon is látható, meglehetős tényezőként szere­pelt e viz, miután a várost s külön a várt is körítette egy-egy ága. A hajdan nagy sze­repet játszott tónak most már nyoma sincs s a helyen, mely fölött egykor a halak virgonc­sérge úszkált, most sárgarépa, káposzta s egyéb kerti növény tenyészik buján. Városunkban három rend van. Az első a haute volée, vagy a főrangú nemesi osztály, mely dacára a nemesség 48 ótai megszűn­tének még mindig vonakodik elismerni az egyenlőséget, melyet pedig a 19. század műveltségi szelleme is úgy hoz magával. A második a polgári osztály, tökéletesen különválva amaztól. Ez megkívánja, hogy amaz közeledjék­­ hozzá. S ez oka annak, hogy társasköreink feszesek, miután a haute volée hiúsága nem engedi, hogy a polgári körökbe ereszkedjék le; emez pedig rangján alulinak tartja, mint első tenni meg a lépé­seket a közeledésre azon osztály felé, melytől ezideig még mindig csak lenézést, bántalma­­kat szenvedett, így azután megmarad az örökös fest és hidegség. A haute volée a polgári családokkal jó egyetértésben meg nem fér, ezen viszony azután kútfeje mind azon apróbb súrlódásoknak, melyek a leg­haszontalanabb okból támadva, halálig tartó haragot érlelnek. Színházakban az első he­lyeket a haute volée foglalja le, mint az ötét méltán megillető helyet, mely eljárást azon­ban a polgári osztály sehogy sem hagy helyben. Fényűzési cikkekre, öletekre, élelemre, ruházatra mód nélkül sokat ad ki mindkét osztály; a testi kényelem előmozdítására nincs fölösleges áldozat, de ha a lélek java, kép­zése forog szőnyegen, ha a művészet bármely ága pártolására hivatnak föl, azonnal vissza­vonulnak, s kik százakat dobnak ki hiába­valóságokra , sajnálják filléreiket áldozatul letenni a művészet oltárára. Az irodalomnak pártfogoltatnia kell, hogy emelkedhessék. S hányadik pártfogolja azok közül is, kiknél ezt tehetni a képesség nem hiányzik. Városunkban nem hallani nyilvánosabb életről, szépet, jót előmozdító társulatok mű­ködéseiről, egyesek megemlíthetését érdemlő tevékenységekről, haza, irodalom, emberiség javát előmozdító vállalatokról s ezekhez a csat­lakozásokról, mi még most is csak magunk­nak élünk, magunkon kívül másról tudni sem akarván. Üdv s hála a keveseknek, kik a haza és embertársaik iránti kötelességeiknek meg­felelve, e kemény váddal nem sujthatók. — Azonban ilyen nagyon kevés van városunkban. Nem sok hatása lesz sorainknak, jól tudjuk, mert nem is fogják olvasni, s a levelezői tiszt legszebb jutalmáról, a hatásról előre is lemondunk; azonfelül a nemzeti ko­­nokság, mely büszkeségből más szavaira épen dacból nem hajt, nálunk teljes virág­zásban áll. Van azután egy harmadik osztály, mely megvettetve, sárral dobálva, lenézve él, s ez a zsidó nép, melyben pedig a mellett hogy igen okos, értelmes fők léteznek, még nem­zetünk iránti igaz szeretetet, minden jó párto­­lásábani tettleges részvétet s áldozatkészséget találunk. Derék életrevaló nép, mely habár páriaként száműzve van is a társaskörökből, az irodalom s haza oltárára mindig több ál­dozatot visz, mint azon másik két osztály. Ez a nemességet lelkében, amazok születésük­ben hordják, hogy amaz mindenesetre műveit, fölvilágosodott egyén előtt jobb ajánló­levél mint ez, az bizonyos. Társalgásunk tengerén rég óta szélcsend uralg. Színészeink, műkedvelői előadásaink nincsenek, de jobb is. Ily esős sötét estéken nem tudom hogy jönének haza a színházból, lámpáink ugyan vannak, de ezek korántsem mentenek meg az arczúzás- és nyaktöréstől, melyek a világitatlan sáros, köves után a hazatérőt érhetik, miután nem égnek, tartat­ván csupán fényűzésképen. 1853-ban ugyan­is a Reguly-féle végintézet lámpátokéut 240 pengő forintot rendelt, a városi tanács jónak látta az összegen lámpákat állítatni a főbb utcákon; azonban miután a lámpa nem olyan ördöngös portéka, hogy felállítatván, világít­son magától, a városi tanács pedig olaj he­lyett (mert ez méreg­drága) bele lidércet fogni nem tudott, megmaradt a sok lámpa rettenes nagy kedvtelésére az azt máig is elfoglalva tartó verébseregnek. A városi ta­nács pedig ily határozatot hozott, mely hogy jegyzőkönyvbe vezetve örökítetett­e az utókor számára, nem tudhatni : „becsületes ember 8 órán túl este k­int nem marad, az Isten drága idejét kávéházakban, korcsmákban át­húzó , minden lépten nyomon scandalumot csináló lumpok kedvéért pedig éjnek idején az utcákat kivilágítani nem érzi magát hiva­tottnak a városi tanács.“ Van azonban Pápán egy kedves szokás: leülni a házak előtt székekre és ott elcsevegni az alkonyatot, amellett oly megelégedett arc­cal nézni a poros és szemetes utcát vagy épen a feneketlen sárt, mintha mindkettőnek ren­deltetése nem az volna, hogy az embert boszantsa, hanem ellenkezőleg az, hogy az embert a legnagyobb mértékben mulassa. Időjárásunk még folyvást kellemetlen. Hideg és esős. Reggelenkint pláne oly hús, hogy a téli öltönyt nem nélkülözhetjük. — Termés középszerű, mondhatnám rész. Tarczy Zoltán: Helybeli újdonságok. * A takarékpénztári egyesület utóbbi választmányi gyűlésében a szinügy­­bizottmány múltkor fölemlített folyamodvá­nyára elhatározta, hogy 200 forintot ad a nevezett bizottmány rendelkezésére. Szeged város virágzó takarékpénztárunkat már meg­szokta minden jótékonysági kérdésnél elöl látni. Bár csak néhány követője akadna azon gazdag magánosok közül, kiknek vagyona sok intézet vagyonával felér. * A magyarországi rabbi­képezde iránti bizottsági munkálatot, mint a lakókban olvassuk, a bécsi oktatás­ügyi tanács Sze­gedre küldte, hogy Löw Lipót helybeli jeles főrabbi véleményt mondjon róla. * Roscher Vilmos, hírneves német államgazdászról, ki jelenleg Pesten mulat, azt írják a lapok, hogy legközelebb Szegedet is meg fogja látogatni. Bizonyára nagy gyö­nyörűségét fogja lelni repülő homokbuckáink­ban. (!) * A helybeli jótékony nőegylet holnap délután 3 órakor választmányi ülést fog tartani. * Kinevezés: Rozgonyi Bertalan, csongrádmegyei főispáni helytartó , méltó­sága a Szeged városánál üresedésbe jött adó­­nyilvántartói állomásra Várad­y Ignác, hely­beli mérnököt e hó 12-én 1818. sz. a. kelt rendelvényével kinevezni méltóztatott. Ugyan­ez alkalommal Rózsa Antal árvaügyi kézbe­sítő írnokká és Töltényi József városi írnokká lön kinevezve. A Szeged város tulajdonához tartozó úgynevezett 10 éves külső járási föl­deket haszonbérben tartó gazdáknak a múlt évi aszály okozta terméketlenség miatt, to­vábbá a harmad s a jelen évi szűk termés tekintetéből, egy évi bérösszeg elengedése iránt Szeged város tek. tanácsához benyújtott, s innen a nagyméltóságú magyar kir. hely­tartótanácshoz pártoló véleménynyel fölterjesztett folyamodványa folytán, a fenforgó s méltá­nyosnak talált körülmények figyelembe véte­lével, minden innen várható következmények nélkül, a folyó évre fizetendő haszonbér ne­gyedrésze, vagyis 8125 frt 16 kr. folyó évi 72,560. szám alatt kelt helytartósági kegyes intézmény szerint elengedtetett. * Gazdaközönségünket méltó aggo­dalom szállta meg a gabonaárak rendkívüli hanyatlása miatt, a búza anélkül is alacsony állásáról 24 óra alatt 50 krral esett, s igy körülbelöl odajutunk, hogy azok, kik a szük­ség s kötelezettség miatt, kénytelenek túladni gabonáikon, nem sokára még a belefektetett költséget is alig kapják meg. Valóban szo­morú állapot,mely méltó aggodalmat gerjeszt. * Az adóbehajtó katonaság váro­sunkban tegnap kezdte meg működését. Alig volt még valaha oly nehéz fizetni az adót, mint jelenleg. * A magyar kir. helytartótanács a városnak a vár­erődbeli épületeken eszkö­zölt igazítások költségeit, 1681 frt 70 krt s a katonaság részére kiszolgált gyógyszerek járulékát 3972 frt 99 krt, a magas kincstár­nak a város irányában fentlevő ellenkövete­léseibe betudta. Hogy a városnak ilynemű összegek megtéríttetnek, sok részben Kupec Antal számvevő utánjárásának köszönhető, az ő érdeme, hogy már előbb mintegy 28.000 frt megtérítési összeg tudatott be a kincstár által a városnak. * A helybeli helv. hitv. növendé­kek évi vizsgája, f. hó 18-án délutáni 3 órakor fog végbemenni. * Céllövészet. Szeptember 11-én és tökén lőttek: Erőskövy Antal 2 kettőst; Rohrbach Antal 8 hármast, 9 kettőst; Geor­­gievits György 4 hármast, 3 kettőst; Csako­­vácz György 2 kettőst; Erőskövy János 1 négyest; Kibling Ede 1 négyest; Krauswetter János 3 kettőst; Metz Gábor 2 hármast, 4 kettőst; Burger József 1 hármast; Gombos József 1 kettőst; Rákosy Nándor 1 hármast; Krausz Albert 1 hármast; Pálfy Balázs 1 hármast; Kokits Nándor 1 hármast; Kovács János 1 kettőst; Kozik János 1 kettőst. — A helybeli közkórház augusz­tus havi kimutatásából közöljük a követ­kezőket : A betegforgalom csekélyebb volt mint júliusban. Különös kórnemze nem ész­­leltetett. Maradt július végével 77 beteg, 26 férfi, 51 nő; fölvétetett augusztusban 55 =27 férfi, 28 nő; kezeltetett tehát összesen 132=53 férfi, 79 nő. Elbocsátatott 44=22 férfi, 22 nő. Meghalt 7=5 férfi, 2 nő. A halálozás kétszer gümőkór, egyszer agykór, egyszer rákos elfajulás, egyszer szélhüdés, egyszer derme és egyszer szerves szívbaj után bekövetkezett. Maradt szeptember hóra 81­26 férfi, 55 nő. * A szomszéd Máj­sáról írják: A múlt évi szerencsétlen lucanapi zivatar tem­plomunk tornyát is oly tetemesen megrongálta, hogy attól lehetett tartani, miszerint fedélzete ledől. Ennek megelőzésére elhatározta a ta­nács, hogy templomunkra egészen új bádog­­fedélzetű tető építtessék. S bár a múlt évi aszály okozta ínség városunk minden lakosára súlyosan nehezedett, a 4200 forintba kerülő torony­építés egy ellenhang nélkül megsza­vaztatott. A toronygomb és kereszt folyó hó 8-án, Kisasszonynapján, mint egyházunk véd­szentje ünnepén, lett ünnepélyesen megszen­telve. Mint a hitelét örvendetes nyilvánulásait említem meg továbbá, hogy Balajthy Borbála asszonyság közelebb 200 írtba kerülő kőalapú vaskeresztet építtetett városunk szélére, néhai Mári Ilona asszony pedig végrendeletileg 4300 frtot hagyományozott 6000 frtba került orgonánkra. * A dohánytermés Magyarország­ban. E tárgyban a „Sürgöny“ következőket írja: „Az idei dohánytermésről mindenünnen kedvező hirek érkeznek, a törés megkezdetett és az eredmény oly bő, minőre már 50 év óta nem emlékeznek. Holdankint 25—28 mázsa termett. E mellett a levelek rendkí­vül szépek, és semmi tekintetben sem hagy­nak kívánni valót hátra. A készlet nagyobb részére már köttettek szerződések, és a gaz­dák, meg földmivelők, a­kik a dohányter­mésbe helyezték minden reményeket, egészen meg vannak elégedve, pesti kereskedők nagy mennyiséget vásároltak, melyet Poroszországba szállítanak.“ Vegyesek. *A magyar országgyűlés össze­hívása tárgyában, mint a „Pol. Corr.“ telje­sen megbízható forrásból értesül, hétfőn dél­után Rainer félig, elnöklete alatt ministerta­­nács volt, mely — úgymond az idéztük lap — ha ez ügyben még nem is végleges, de mindenesetre fontos határozatot fogott hozni. Ezen hétfői miniszertanács a szombaton tar­tottnak következése, mely az első volt Rainer fölig, visszatérte óta s melyben gr. Zichy Hen­rik m. kir. udv. korlátnak — mint nem csak a „Pol. Corr.“ értesül, hanem a prágai „Po­litikának is sürgönyözik — kifejtette a ma­gyar kérdés határozott megoldásának sürgető szükségét, ennek mulhatlan föltételéül az or­szággyűlés összehívását állítván föl. Néme­lyek a minisz­erek közül ezt erősen ellenezték dr. Zichy pedig az országgyűlés össze nem hivatása esetére belépési szándékát jelentette ki. Rainer félig­, ki mindig a magyar kérdés mielőbbi megoldása mellett volt, a további tárgyalást a hétfői tanácskozásra halasztotta, s ugyan­ aznap délelőtt magán kihalgatáson volt ő Felségénél, kinek is az ügyet hosszab­ban előterjesztette. Ugyanezen tárgyban a magy. kir. udv. korlátnokság előadói, Privicer titk. tanácsos elnöklete alatt, már csütörtökön tanácskoztak. Minő programmal szándékozik gr. Zichy az országgyűlés elé járulni, a „Pol. Corr.“ nem tudja, azt azonban meri állítani, hogy inkább fogják teljesíteni az országgyű­lés összehívása iránti kivonatát, semhogy megengedjék lelépését. A „Pol. Corr.“ újó­lag azt is állítja, hogy ő­égének komáromi útja kapcsolatban van, bár csak közvetve is, további lépésekkel. Mondja továbbá, hogy a hg. prímásnak előleges hírlapi jelentések nél­kül történt megjelenése Bécsben szintén kö­zel áll a fenforgó kérdéshez. Ugyanezt mond­hatni gr. Pálffy Mór kir. helytartó, gr. Coro­­nini katonai parancsnok és gr. Török Bálint hétszemélyes táblai elnök­­ excárnak Bécsbe utaztáról is. * Van-e válság a magy. kir. udv. k­or­­­á­­­nokságban vagy nincs? E kér­désre a bécsi lapok majd igenelve, majd ta­gadva felelnek; a legújabb lapok tagadják a válságot, s tagadja a szept. 15-én érkezett „Pol. Corr.“ is, mely azt különben sem állí­totta. Szerinte gr. Zichy meg Schmerling úr között teljes egyetértés uralkodik. * Gr. Andrássy György lelépése azonban valószínűnek látszik. A pesti „Lloyd“­­nak írják Bécsből, hogy „ a törvénykezési változásokat se a törvényesség, se az alka­lomszerűség szempontjából nem támogathatja. * A törvénykezési változásokat a magy. kir. udv. korlátnokság, a „Pol. Corr.“ szerint, legalább részben, valósíttatni reméli az országgyűlés által. * A magyarországi sajtó, ugyan­ezen lap jelentése szerint, közelebb fölszaba­dul a katonai törvényszékek alól, s gr. Pálffy Mór kir. helytartó legutóbbi bécsi útja ez ügy­gyel is kapcsolatban volna. * A szigeti hős Zrínyi halálának év­napját folyó hó­b án régi szokás szerint Szigetváron megünnepelték. * A magyar irók segélyegyleté­nek tőkéje, olvassuk a „P. N.“ban, jelen­tékeny összeggel szaporodott gr.­ Karácsonyi Guido úr által Rudolf koronaörökös születése emlékéül tett jótékonycélú alapítványnak ez idei kamatjövedelméből, nevezett alapító ké­relmére, a magyar írók segélyegylete javára kétezer forint határoztatott ford­itatni. A vá­lasztmány, a szabályok értelmében, november­ben össze fogja hívni a közgyűlést, részint, hogy eddigi munkássága eredményét bemu­tathassa, részint pedig, hogy az ideiglenes választmány helyébe végleges választassák. Óhajtandó, hogy ez időre a még kinn levő ívek beküldessenek. Az Ínség enyhülvén ha­zánkban, reméljük, hogy az egylet iránt is­mét ébredező részvét erősödni fog. * Pest városához az 500,000 ftnyi kölcsön felvételére a felsőbb enge­dély már leérkezett. A kölcsön részint az alsó-dunaparti rakpart, részint a redoute­­palota kiépítésére lesz fordítandó. *Több pesti vállalkozó össze­­állván, egy új harmincadi épületet szándé­koznak építeni a földunasoron, azonkívül té­r és átviteli raktárt s a dunai kopartig terje­dendő lakhelyeket. A költség 1,200,000 írtra van vetve. * A Kölcsey-szobor Szatmáron e hó 25-én fog lelepleztetni. A szobrot kü­lönösen Szatmár megye fiai és leányai rendel­ték meg Gerenday A. pesti szobrász műter­mében s rendeltetése helyére már le is szál­líttatott. * Jövő október hóban lesz 25 éve, hogy Daguerre a fényképezést föl­találta. Ez alkalommal a bécsi photogra­­phok egyesülete fényes emlékünnepélyt rendez. * „Berta-alapítvány.“ Nákó Kálmán gr. a um. m. kir. helytartótanácsnál 1000 frt. földtehermentesitési kötelezvényt és egy 1860- iki sorsjegy ötöd részét (100 frt.) tett le, mely összeg kamatai „Berta-alapítvány“ név alatt a nagy­szentmiklósi szegények segély­zésére fordítassanak. * A kolozsvári színháznál f. hó - án azon sajnálatra méltó baleset adta magát elő, hogy a Tell Vilmost sze­mélyesítő színész Geszler helyett véletlenül egy ügyelőt talált nyilával, még­pedig oly szerencsétlenül, hogy élete veszélyben forog. Az illető színész vigasztalhatatlan e baleset miatt , azóta nem is lépett színpadra. * „Éljenek a jezsuiták!“ Ez ezer torokból származó kiáltással zárták be e hó 3-án e Mechelnben tartott kath. kongressust. *A mechelni kath. kongressus jegyzőkönyve kinyomtatása és ter­jesztése, hir szerint, Franciaországban meg nem engedtetnék. * Arles vidékén egy falábú ku­tya van. Oly ügyesen jár rajta, hogy leg­kisebbet sem sántít. Az állatvédő társulat a kutya gazdáját, az arlesi lelkészt, e gyöngéd gondoskodásért éremmel jutalmazta meg. * Eljegyzés. Több lapnak írják Pá­riából, hogy III. Napóleon fiának, a császári hercegnek (született márt. 16. 1856.) eljegy­zése híre a spanyol királyné egyik leányával csakugyan való lenne, és az eljegyzés meg­történnék, ha a herceg 10 ik évét betöltötte. E házasság Eugenie császárné műve, ki ez­által első és második hazáját a legszorosab­ban összekapcsolni óhajtaná.

Next