Szegedi Híradó, 1864. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)

1864-12-03 / 97. szám

ségének növekedését csatorna s egyéb mód által korlátoltak, ellenben a nedves foltok fennebb tűnnek elő. A házak nedvességének eltávolításánál tehát a következőkre kell ügyelni : A csur­­gást lehető kis térre összevonni; a szomszéd felöl soha sem kell alkalmazni s gondosan ügyelni arra, hogy a szomszéd a ház tövéhez szemetet vagy árnyékszéket ne tegyen. Nagy hiba az is, midőn a ház végén a fedél csú­csa mintegy lecsapatik, miáltal a ház végére elmellőzhetett csurgás és nedvesség vitetik; nézzük csak sorba a parasztházakat: a csú­csos fedelű mindig száraz; a csonka pedig az eresz alatt nedvesnek látszik az utcáról is. Ezért néhol szokásban van a háztetőt elől félkörben ernyekint messze kinyújtani s az eféle mentő müvek által az értelmetlen gazda csak költségeit szaporítja. A ki csak teheti, készítessen csatornát házára, ez a legjobb óvóeszköz a nedvesség­től. (Fővárosban a csatornának nem szabad a házról hiányozni.) De ha ez sem volna kielégítő, akkor rakassa ki a földtövét tábla kővel, ott, hol legszükségesebb az. Meg­mutatja ezt a fű a ház tövében, hol fű nő, ott nedves a fal, frözsétányok és utcaszegélyzetek. A tűzvész terjedésének akadályozására, de még inkább egészségi szempontból kívá­natos, hogy a helységekben az utcák élőfák­kal szegélyeztessenek, és a nagyobb piacon közsétányok alakíttassanak. Az utcák szegélyezését megbízná minden külön házbirtokos tulajdon háza előtt, és talán nem is szükségeltetnék egyéb, egy erélyes rendeletnél, mert föltenni lehet és kell, hogy a ház előtti néhány fa megszerzése és annak ápolása egy háztulajdonosnak sem esnék ál­dozatába, még akkor sem, ha talán a község közmegegyezésével ott díszlő dísz- vagy gyü­mölcsfákkal határoztatnék is a szegélyezés. A közsétányok haszna mellett fölösleges szót veszteni, csak kezdeményező szükséges községenként, mert a közpénztár terheltetése nélkül is igen ildomosan keresztül vihető, pél­dául minden községbeli hajadon egy-egy fa megszerzését, beültetését és ápolását vállalná magára, a fasor átellenes fáit pedig hasonlón az ifjak és elkint a munkánál kedélyes és ártatlan összejöveteleknek alkalom nyujtatván, a létrejött ültetményben nevüket az alakítók megörökítnék. Ilyen és hasonló a kezdemé­nyező találékonysága szerinti módon a köz­sétányok minden községben félrejetletnek. Az utcaszegélyzetek és közsétányok ala­kításához azonban az aesthetikai ízlésnek és a helyzet viszonyainak mindenekben megfelelő terv szükséges­­— melyet aztán a község ér­­telmezbjei megrostálván alapítnak meg. Mi a fák e célra leendő megválasztását illeti — itt az ízlésnek kell némileg fölül­­emelkedni a talaj viszonyain — s miután minden kisebb nagyobb helység díszét emelné e féle ültetmény, az ápolásnak kell annálfogva pótolni a talaj hiányait is. Helybeli újdonságok. Szeged, december 2. Ismét egy szép reményű fiatal életet oltott ki a halál. Ismét egy déli külsejű, tiszta jellemű, józan gondolkodású fiatal em­berrel fogyott meg a kevesek száma. Valóban kedvünk volna kifakadni a végzés ellen, mely az ifjú nemzedék legjavát, a haza re­ményeit dobja oda martalékul a halál kaszá­jának , mely ismét egy hű baráttól fosztott meg minket, ki ide volt zárva szivünkbe, ki­vel együtt küzdöttünk, lelkesültünk s együtt viseltük sok szép nap örömét, de sokkal több nehéz nap bajait. Íme midőn bő küz­delem után feltűntek számára a változatlanul derült, az örömökben gazdag napok, midőn csendes magányba vonulva, egy ifjú szép­lelkű nő keblén látta beteljesülni legmerészebb álmait; néhány órai betegség örökre meg­szakítja azokat. Ma este kaptuk Frombach Gusztáv úrtól, a megboldogult apájától azon megrázó hírt, hogy Beniczky Emil tegnap reggel két órakor, három órai betegség után agyszélhűdés következtében, reményteljes éle­tének 26 ik évében Törtelén meghalt. A hír annál leverőbb volt reánk nézve, mert csak néhány nap előtt vettük barátságos sorait, melyekben ígéri, hogy legközelebb újra küld azon szép „Elmélkedésekéből, melyekkel „Törteti dohányos“ név alatt érdekesítette lapunkat. Fájdalom az ígéretet nem engedte beváltani a halál. Temetése holnap reggel 9 órakor megy végbe. Béke lengjen sírja fölött ! Kedves emlékét híven meg fogjuk őrizni szivünkben ! * Cserkuthy József temetése nagy számú minden rangú és rendű közönség részvétében ment véghez; teljes nyilvánulása volt ez azon kegyeletnek, melyet a lakosság az elhunyt emléke iránt érez. A gyászszer­tartást prépost­i nagysága fényes segédlettel végezte. Koporsóját gymnasiumi ifjak díszes magyar öltözetben fáklyákkal és kardokkal vették körül. Az összes tanoda - ifjúság s a leánynövendékek beláthatlan sort képezve zász­lóikkal húzódtak a gyászmenet előtt. Szóval egy oly gyászszertartás volt ez, minőt csak ritkán látunk s kívánatos is, hogy minél rit­kábban lássunk Szegeden, mert a jók, kiket ily átalános részvét kisér az örök nyugalom helyére, nagyon meg vannak számlálva ná­lunk s egynek elvesztése is soká betölthetlen hézagot hagy hátra. Cserkuthy 49 éves korá­ban halt meg. Bátran elmondhatjuk, hogy nagyon korán. Az örökké való világosság fé­­nyeskedjék neki! — * Reményi Makón. Az ünnepelt hegedűművész szombaton este 7 órakor ér­kezett Makóra s Dedinszky József úr házához szállt, hol a vendégszerető család s díszes vendégkoszoru által ünnepélyes fogadtatásban részesült, melyet ő az ép oly gazdag, mint ízletes estebéd után hegedűje bűvös bájos dalaival köszönt meg. Másnap délelőtt a hangversenyben közreműködők próbájára hív­ták meg Török Imre főszolgabíró úr házához, mely alkalommal ismét egy kitűnő művészi tehetségre talált Németh Kornél kisasszony­ban, ki Nagyváradról jött Makóra rokonláto­gatásra. E fiatal leányka oly szépen játszik a zongorán, hogy Reményi méltónak találta további kiképzés végett Rómába Liszthez utalni s őt a zongora királynak mint ritka jelenséget ajánlani. Délben Makra prépost­i nagysága nagy ebédet adott a művész tisz­teletére, melyre Makó előkelői nagyrészt hi­vatalosak voltak. A hangverseny a megye­ház nagyteremében tartatott, mely e célra igen csinosan volt feldíszítve. Volt viharos taps és lelkesedés s hullt a sok koszorú és virág. A hangversenyben közreműködő Né­meth Kornél kisasszony magán, Vég kis asszonyok kettős és Cse­rgő Gyula ur ma­gán zongorajátéka valóban emelte a művészi élvezetekben gazdag estét. Hangverseny után táncra kelt a fiatalság s csaknem viradóig járta a csárdást. A tiszta jövedelem 182 írt 20 krt tett, miután minden költséget lelkes műbarátok viseltek. Hétfőn délután még egy házias hangversenyt indítványozott Reményi a szíves házigazdánál, melyben többen be­mutathatták zenészeti képzettségüket. E be­mutatás nagy előnyére ütött ki Makónak, ki­tűnvén, hogy nemcsak műértő közönsége van, de sok ügyes játékossal s néhány figyelemre­méltó tehetséggel is bir. Este még egyszer önonagytajta íjuporm­anan­ára a derék házigazda az ünnepelt művész barátait és tisztelőit. — Reményi kedden reggel indult el Makóról s Zomboron Rónay János úr barátságos házá­nál töltött néhány kellemes óra után elindult Szöreghre s onnan a vasúton Temesvárra, hol csütörtökön este adott hangversenyt nagy közönség és nagy lelkesedés között. * H.-M. Vásárhelyről írják ne­künk. Sokszor értekeznek a lapok a népta­nítók anyagi állása felöl, mi a népnevelés ügyével szoros kapcsolatban áll. — Valamely állapotnak képtelen voltát gyakran egyes té­nyek érezhetőbben feltüntetik, mint a legcá­folhatatlanabb logika. — Ezen októl indíttatva kívánom közzétenni a következő sorokat, annyival inkább, mert híre jár, hogy a k.­­m.-vásárhelyi r. k. egyház kebelében a nép­tanítók fizetésének javítása kezd beszéd tár­gya lenni. Lehetünk valamely mulatságban, s az ott látottak oly gondolatokra vezetik lel­künket, mintha templomban lennénk. Találkoz­hatnak aztán emberek, akik ezt a körülményt ama mulatságnak nem róvnák fel érdemül.— Legyen nekik az ő vélekedésük szerint. Egy külvárosi fiatal tanító hívta össze szállásán ba­rátait s jó ismerőseit egy estére. A lak távol esik a belvárostól, s itt rosszaság és sötétség oly nagy volt, hogy kétszer is meggondolta az ember, mielőtt helyéből kimozdult volna. Ennek dacára igen szép számmal jelentek meg ott oly egyének, akik látogatásaikkal nem a lakomát keresik, hanem a gazda iránti becsüléseket tanúsítják. A vendégek nagyobb részét a külváros földművelői és iparosai képezték feleségeikkel, leányaikkal; ezek között elvegyülve voltak papok, orvosok, ügyvédek, tanítók stb. És amint elnéztem azt a közös, fesztelen vidámságot, mely a szerény vacsorát oly jól fűszerezé; azokat az élénk, vegyes csoportokat, melyek vacsora után a kancsó körül az ékesebbekből, a kö­zépen a táncolókból, a szögletekben pedig a idézőkből alakultak és mindenütt azt a benső, ártallan jókedvet, mely fölgerjed és kitörni tud úgy, hogy benne nemcsak meg nem bot­­ránkozik, sőt örömét találja a legszelídebb, a leggyöngédebb lélek; s amint elgondoltam, hogy ez a tanító, társasági után naponkint érintkezik a nép javával, hogy ötét számosan meglátogatják, és azoknak majd zongorán, majd furulyán eljátszik egy-egy nótát, néha bemutat egy saját szerzeményű magért, anélkül, hogy a sokat mondó compositeur címre igényt tartana, miután azzá csak üres órábra, időtöltésből lett, tényleg tapasztaláa), hogy a néptanító hatásköre nem egyedül az iskolában határozódik , hanem azon kívül is ép oly üdvösen működhetik, közvetlen befo­lyást gyakorolván a nép mívelődésére, szo­kásainak finomítására, é­s összekötő kapo­csul szolgálván a honoratior és földmivelő­s iparos osztály között. Hogy pedig az idézett eset nem úgy van kigondolva, annak bizony­ságára de egyébként is, érdemesnek tartom megnevezni, hogy a tanító, kiről említést te­szek, Agáczi László. És itt egy ilyen ta­nítónak ez idő szerint az évi fizetése mindent felszámítva nem haladja meg a 360 forintot. * A helybeli dalárdáról a „Fővá­rosi Lapok“ szegedi levelezője Reményi Ede hangversenyei alkalmából méltánylólag emlé­kezvén meg, a többi közt ezeket írja: „A közönség nagyobb része felfogván e fiatal dalárda igyekezetét, tapssal buzdítá a tovább­haladásra, de sajnos, hogy a felfogás és ízlés nem egyforma. Találkoztak olyanok is, kik pi­zszegtek, miért? tán nem tetszik, ha az iparosok, ahelyett, hogy üres óráikat a csapszékekben s a­t­ töltenék, nemesebb, szív és lelket emelő tanulmánynyal foglalkoznak? Mert azt nem hiszem, hogy a még bölcsőjé­ben levő egylettől azt kívánják, hogy Ronco­­nikat és Stégereket mutasson fel. Csak türe­lem uraim , mindenekfölött pártolás és buzdí­tás kívántatik ily szépre törekvő egylet szá­mára, hogy idővel gyümölcsét élvezhessük.“ * A pesti szerb ifjúság által múlt szombaton a lövölde helyiségében rendezett „Beseda“ra, melynek bevétele dr. Karadzic István emlékére szenteltetett, mi is kaptunk meghívást. A szíves megemlékezést némileg viszonozni akarván, e rovatunkba iktatjuk a pesti lapok után, hogy a Beseda nagyszámú közönség előtt ment végbe s igen szép sikert aratot, az ünnepélyen közreműködött műked­velők: Duka Mária és Paulina, Stankovits Anasztázia, Martinovic M. kisasszonyok, vala­mint Malesevics István, Stankovits N. urak s a szerb dalárda zenészeti és szavalati prog­­rammja lelkes tetszésben részesült. A hang­verseny után tánc következett s különösen a „Kóló“ nemzeti táncot fáradhatlanul járta a társaság ifjabb része. * Öngyilkossági kísérletek. Egy helybeli fiatal­ember valami könnyű életű nőt szándékozott feleségül venni, mely össze­köttetésbe atyja sehogy sem akarta beleegye­zését adni. A fiatal­ember tehát elhározta, hogy kedvessével együtt kivégzi magát s kedden este mindketten az úgynevezett sze­­racsikából vettek be egy adagot, ami iszonyú kegyetlenül bánván gyomrukkal, a nagy kíntól szabadulandók a kútba ugrottak. Azon­ban a kút csak igen kevés vizet tartalmazott a g­yasinguilitásra előfutott emberek szeren­csére minden veszedelmesenD seruies neműi kimentették őket. Lapunk folyó évi 62., 71., 77., 88., 89., 90. és 91-dik számai a kiadó által 6 krjával visszaváltatnak. Vegyesek. *A magyar kérdésről Schmerling államminiszter a reichsrábh több tagja előtt következőleg nyilatkozott: „A kormány eddigi törekvései Magyarországban a kormány köze­geinek egyéniségein törtek meg, miután ezen egyének fölött azon ország particulari érdeke iránti rokonszenvek uralkodtak. Ezen most segítve van. Ezen egyének most olyanok által váltattak fel, vagy fel fognak váltatni, kiknél a „pietas“ Magyarország alkotmánya irányában nem fogja háborgatni föltétlen önmegadásukat a kormány szándékai irá­nyában, különösen pedig kétkedés nélkül igye­­kezendnek az országgyűlésre oly válasz­tásokat eszközöltetni, miknél fogva a februári alkotmány valósítása kilátásba helyeztetik.“ *A törvény­k­ezési sz­erve­zet, mint a „P. N.“ hallja, most van Ő Felsége elé terjesztve. A közigazgatási szervezet a pénz­ügyőrségnél van, hol igen költségesnek találják. * Szilágyi Virgil pesti ügyvéd, mint tudva van, 1862-ben felségárulási vád követ­keztében több évi várfogságra ítéltetett, azonban nem sokára császár ő Felsége által adott am­­nestia következtében szabad lábra helyeztetett. Szilágyi Virgil mindjárt szabadsága vissza­nyerése után ügyvédi gyakorlatát folytatta, és mint ilyen két év óta zavartalanul működött. Legújabban azonban egy a helytartótanácstól a k. kúriához intézett rendelet következtében ügyvédi gyakorlata azon indokolással tiltatott be, hogy a legmagasabb kegyelem csak sze­mélye szabadságára, nem pedig egyszersmind ügyvédi jogai visszaállítására vonatkozik. Szi­lágyi Virgil, mint a „M. S.“ hallja ügyvéd­­kedése visszanyerhetése végett Bécsbe utazott. * Benedek Lajos tsznagy s hadsere­­regi parancsnok, mint már a hivatalos bécsi újság is jelenti, a főszállásmesteri törzs fő­nöki állomásától fölmentetett. * A vaspályán szállítandó szar­vasmarhára nézve föl- és lerakási állomá­sul a keleti marhavész idejére Beretyó-Újfalu is kitüzetett. * A pesti szerviták templomából múlt vasárnap éjjel az oltár több ezüst kész­letét ellopták. A tolvaj kétségkívül este be­záratta magát, s a reggeli kinyitáskor zsák­mányával együtt tovább állott. * A visszatérő hadcsapatok be­vonulása Bécsbe. Kedden reggel a Schles­­wig-Holsteinból visszatérő hadcsapatokat nagy ünnepélylyel fogadták Bécsben. Az ünnepély programmja szerint ugyanis­ kora reggel a Bécsben állomásozó katonaság összes zene­karai az északi indóházhoz vonultak, mely virágok, füzérek és zászlókkal pompásan föl volt diszítve. A kijárati kapu előtt már is egy nagy diadalív állt. 6 órakor az összes cs. kir. épületeken lobogók vonattak föl. A csa­patok, melyek Florisdorf és környékén állo­másoztak, már 3 órától kezdve külön vonatokon szállíttattak szakaszonkint Bécsbe, hol a tá­bornoki kar, a törzs- és főtisztek által teljes díszben fogadtattak.­­ Pontban 8 ha órakor a csapatok tábori jelvényeikkel és borostyán­­koszorús zászlóikkal a Gablentz és Radeczky­­indulók zengése s az összes harangok zúgása közt vonultak be, élükön báró Gablentz ab­bnagy a táborkarral. Ő Felsége a külső Burgthor elé lovagolt, hol a császárné nyi­tott kocsiban volt jelen az elléptetésnél. Azután az összes tisztek négyszöget képeztek és a császár beszédet tartott a csapatokhoz, mire csengő zenével és lobogó zászlókkal kijelölt laktanyáikba vonultak, a­hol a katonák kö­zött kiosztották a várostanács által számukra határozott ajándékokat. A törzs- és főtisztek s tábornokok pedig a császári Hofburgban adott 250 terítékű lakomára voltak hivatalosak. *A magyar írói segélyegylet legutóbbi választmányi gyűlésén előterjesztet­tek az egyleti számadások a folyó év máso­dik és harmadik negyedéből. Az egylet be­vétele az ápril-szeptemberi félévben összesen 4705 frt 52 krt tesz. A kiadás 3268 írt 87 krt, mely összegből 2579 frt. 96 kr. segély­zésekre fordíttatott. Az egyleti alap a mondott hat hónapban alapítványok által 3200 írttal szaporíttatott s ezen kívül 4 új pártoló tag hat éven át, évenkénti 12 frt járulék befize­tésére kötelezte magát. * Mathuzalemi öregség. E hó kö­zepén, egy ritka öreg kort ért ember halt meg Asszonyfán. Kranicsár Józsefnek hív­ták, s 107 évet élt. Mint róla a „Gy. K.“ írja, foglalkozásánál fogva csaknem egész éven át pásztoréletet viselt, s az idő viszon­tagságai befolyását egészségére nézve soha nem ismerte s késő öregségéig víg és egészséges volt; fogai is oly tiszták és erősek voltak, hogy még az utóbbi időben is szárazkenyér­rel megelégedett, s azt jó izűen ette; szeme oly ép és élénk volt, hogy ha könyvhöz jut­hatott, azt olvasgatta szemüveg nélkül, amit soha nem használt. Először 51 éves korában kiOo ul i • Uv» vvvi4L!H L Q a fn Q , tott, saját temetési költségére, s bár­mennyit biztattak a községbeliek , fordítaná egyéb szükségei fedezésére, azt nem tette, s ezt az összeget csakugyan temetésére fordították. * Emberölés lakodalom alkal­­­mával. Sírokról írják az „Eger“nek, hogy egy új házaspár menyegzői estélye véletlen gyászszal hirtelen megszakittatott, t. i. egy verekedési intermezzóban a vőlegény öregebb testvére hasábfákkal agyonveretve azonnal meghalt. * Lincoln s a déliek békeaján­latai. Washingtoni hírek szerint Lincoln meg­választatása után több európai hatalom taná­csára a 11-bén tartott kormány­tanácsban el­határozta, hogy a déliek békeajánlatait elfo­gadja, ha a rabszolgaságnak fokozatos föl­hagyására kötelezik magukat kárpótlás mellett. A függetlenségi ajánlat visszautasíttatnék; ha a déliek nem engednek , a háborúnak folynia kell a kiirtásig. * Ifj. Dumas Sándor legújabb élce. Az elmés író szintén a compiegnei hivatalosok között van, s a császárné, ki kü­lönös kegygyel viseltetik iránta, az első üd­vözlés alkalmával ezt mondá neki , hogy Compiegneben mindenki teljes szabadságot élvez. „Kár, hogy egész Franciaország nem hivatalos Compiegnebe“ felelte Dumas. * Europa új térképe. A „Times“ dán levelezője azt jósolja, hogy Europa tér­képe meg fog változni, még­pedig oly módon, hogy Europa három birodalommá fog alakulni, u. m. latin, germán és sláv birodalommá, a többi nemzetiség beolvad e három valame­lyikébe? * Kimutatás: A galíciai haditörvény­székek a múlt hóban 889 egyént ítéltek el. * Kutyaörökösök. Egy váci asszony­ság 1000 frt. tartáspénzt hagyott két ölebének. * Vasházak. A német ipar is kezd egészen vasból készült házak gyártásával fog­lalkozni; az épületfa ára évről évre úgy emel­kedik, hogy a vas már versenyezhet vele, és már nincs távol azon időpont, midőn a fe­délzetet fa helyett vasból fogják készíteni, mi a tűzveszélynek is elejét veszi. Ez szo­ros összefüggésben áll egy más, igen fontos gazdasági kérdéssel, az erdők kímélésével. Vaspályák, nagyszerű építkezések, s átalában az ipar­tevékenység növekedésének követ­keztében az erdők megritkultak. Főleg a épü­letfa mind ritkábbá válik, a vasházak tehát e tekintetben is jótékony hatással lennének.

Next