Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)

1865-07-02 / 53. szám

53-ik szám 1865. Hetedik évfolyam. Vasárnap,julius 2-án. Előfizetési föltételek: Megjolen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda: Egyháztér , 367. sz. Kiad­óh­ivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre....................................................8 frt. Félévre........................................................4 „ Évnegyedre...................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre...............................................6 frt — kr. Félévre...................................................3 „ — „ Évnegyedre...............................................1 „ 60 „ Z hirdetéseU.: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A Nyilttériben a négyhasábos petitsor igtatási­­díj : 15 új krajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Szsig­­mond könyvkereskedéséhez cimezendők. Egyes szám ára 8 kr osztv. ért. Lapunkra előfizethetni Szegeden házhozhordással vagy vi­dékre postai küldéssel félévre 4 frt, év­negyedre 2 írttal. A kiadóhivatalból elvitetve félévre 3 frt, évnegyedre 1 írt 60 krral. 1865-dik év második felének hajnalán üd­vözöljük e lapok t. olvasóit, s ennek bizony­ságául országunk történetéből, szeretett szülő­földünk, Szeged város néhány nevezetes­ ese­ményeit a 15-ik századból kívánjuk a hírneves ősök unokáinak emlékébe visszaidézni! Mert midőn az előrehaladás küszöbére lépni akarunk, ösztönszerűleg előbb múltúnkra is kell vetni pillantásainkat. A 15-ik század, úgy látszik, legfényesebb korszaka volt váro­sunknak, különösen a Hunyadiak korában. 1444-dik év ápril havában I. Ulászló fiatal hős magyar király Budán országgyűlést tartván, a török elleni hadjárat iránt végzést hozott, miután diadalmaskodó Hunyadi János a török követséget, mely vele frigyet kötendő, nála megjelent, a királyhoz utasította, ki is július végnapjaiban a követek kihallgatására az ország nagyobb tanácsával Szegedre érke­zett, melynek környékén a keresztes hadak s a királyi zászlók is összegyülekeztek. Király és tanács augusztus 1-én fogadták a török követséget, és tíz évi fegyverszünetet kötöttek, melyet azonban már augusztus 4-én felbontottak, mivel ez szószegést foglalt ma­gában a keresztes háborúra kötelezett király részéről. — Szegedről 5—6 heti időzés után szept. első felében Ulászló király elindult és tá­borba szállott. Bolgárországban Várnánál nov. 10-én megküzdött a törökökkel, a király a csata terén halva maradt. 1448-ik évben a magyar rendek Szegeden összegyülekeztek Hunyadi János, Magyarország kormányzója megszabadítása végett, ki Kossova térségén Rigó-mezőn, okt. 19-én és 20 án hősies csatát vívott a törökkel, melyben élve maradt ugyan, de fogságba esett; kiszaba­dulván a rendek hathatós közbevetése folytán, karácson estéjén Szegedre érkezett. Öröm nap volt a karácson Szegeden, midőn a nép annyi vész után szeretett kormányzóját körében üd­vözölhette, tisztelhette. 1456- ik év május elején Hunyadi János Szegeden volt, e várost jelölte ki gyülhelyül a kereszteseknek. Kapisztrán János Ferenc­­rendi pap — mert szónoklatai bűverővel ha­tottak a nép kedélyére — zászlót zászló után küldött Szegedre, és innét indította útnak Nándorfejérvár felé; utánunk ment a nagy hős és Zim­ony táján s Nándorfejérvár falainál jur. 14—22-ig dicső diadallal megverte a törököt, de rövid napok után, aug. 11-én elhunyt. Megren­dítő gyászfájdalommal fogadták halála hitét hivei, tisztelői s a haza. 1457- ik év vége felé Szilágyi Mihály 20 ezer lovassal táborozott Szegednél, Rozgonyi Sebestyén, Kanizsai László, Székely Tamás dandárai vele voltak, innét ment Pestre ki­rály választásra, minek következése lett 1458. évi január 23-án Hunyadi János fiának Má­tyásnak királylyá választása. 1458- ik év augusztus napjaiban Mátyás, az ifjú király Budáról Szegedre indult, innét Nándorfejérvárra, onnét vissza Szegedre, hol 1458. év december 6-án megnyílt az ország­gyűlés. — 1462-ik év julius végén és augusztus ele­jén I. Mátyás király Szegeden volt, a királyi dandárokat is iderendelte; a törökök bero­­hanással fenyegették a Szerénységet. 1465-ik év első napjaiban I. Mátyás Ma­gyarország dicső királya Szegeden az ország egyházi s világi nagyjaival kivált a végek ol­talmáról tanakodott s Czezinge János pécsi püspök és Rozgonyi János — amaz Janus Pannonius név alatt, mind hazájában, mind Olaszországban, hol műveltetését nyerő, hires féfiit, emez a királyi tanács egyik jelesebb tagja — követekül küldettek Rómába. 1495-ik évben, midőn Budán, a főváros­ban a pestis mutatkozott, II. Ulászló király október havában, és 1497-ik évben szintén októberben, mi­dőn a török szultánhoz Bazajedhez követséget küldött, Szegeden időzött. 1514-ik évben Dósa György pár láza­dóival Szegedet elkerülte, habár fallal körül­véve nem volt; de a lakosok, köztük 3.000 bátor halász, a várost árok és töltés megött oltalmazni készek voltak.*) Ezekből láthatjuk, hogy Szeged a 15-ik században, a Magyarhazában előkelő helyet fog­lalt el. Főhelye volt ez az országnagyoknak, hadaknak, királynak, midőn a török ügyről tanakodtak, és innét szálltak a Tiszán lefelé a végekre. Népes, nagy város lehetett akkor Szeged, és igy kereskedése az akkori idő sze­rint virágzó, s lakossága vagyonos. Nagyszerű forgalom gyúpontja volt akkor Szeged, s né­pének élete dicsőbb, szebb volt, mint a mai. Középületei is lehettek, ezek között kiváló helyet foglalhatott Szt Döme egyháza, nyolc­szögű csúcsos tornyával; mily nagy lehetett hajdanra ez egyház, ma már meghatározni nem lehet, a hagyomány kinyújtja még a Mária szobor elébe is! Hihető, hogy a vár külső fa­laiba 1549-ik évben rakott faragott kövek is valaha sz. Döme templomát ékesítették. Sűrű homály fedi múltadat Szeged! ki fogja nekünk a világosság szövetnekét meg­­gyujtani? Kegyelettel írjuk e sorok homlokára az 1465. évet, mivel ekkor történt, hogy a 22 éves magyar fejedelem az itt lakott Ferenc­­rendiek számára, mely szerzetnek tagja volt Kapisztrán János, édes atyjának, Hunyadi Jánosnak lelkes barátja, nemkülönben a kö­vetkező szerzetesek a Hunyadi - ház barátai voltak: Tagliacozzo, Kapistrán társa a keresz­tesek gyűjtésében, Marchiai Jakab, Rangoni Gábor, később erdélyi, majd egri püspök, végre bibornok, — kápolnánk helyébe új nagyszerű egyház építését elrendelte, és nagy asszonyunk, Magyarország patronája tiszteletére drága gyön­gyökkel ékes királyi palástját, a Hunyadi-ház­hoz kivontató szeretettel viseltető ferenci szer­zet szegedi templomának ajándékozta. A templom 1503-ik évben készült el egé­szen, torony nélkül azonban, a torony a múlt század első felében építtetett fel, de alapítása óta immár négy század folyt le; sok minden­féle viszontagság után, mely e templomra és Szeged népére nehezült, fennáll mai napig; mint a királyi palástból készült misemondó ruha is meg van még mai napig. — Ma négy hete, pünkösd első napján, dicső Mátyás templo­mában a ferenciek t. házelőljárója, a tisz­tes öreg vállain Mátyás király palástjából ké­szült kasuja függött, midőn az Urnák áldozott, mely alkalommal Szeged őseinek romlatlan, és egyszerű népe könyörgő imáival hódolt az egek Urának! Szeged őseinek szelleme lengjen az uno­kák szivében, hogy a jövő augusztus hó 5-én, Haviboldogasszony napján, nemcsak az egyház négyszázados alapításának korát, hanem a dicső és magasztos szellemű király Szeged népe kö­zött töltött napjainak emlékét is kegyeletes hálával megünnepelje! Idézze vissza emlékébe a rég múlt időt, midőn a haza, a város nagy volt! Idézze vissza emlékébe őseinek jeles­ tetteit, me­lyekből erőt, lelkesülést meríthessen; ősei szellemének törhetlen erélyét, mely a viharos, küzdelmes és szenvedésekkel teli napokon ke­resztül mindvégig megőrzé e nemzetet és e várost a megsemmisítő enyészettől, hogy igy városunk a mai kor igényeihez képest, mind a szellemi, mind az anyagi munka terén elő­haladva, alapját vesse meg azon fejlődésnek, melynek dicső eredményekép a jövő századok még virulóbb korban láthassák a magyar ha­zát és nemzetet városunkkal együtt! Az ősök szelleme őrködjék városunk és a haza felett! Engedje isten, hogy amily nevezetes emlékű év Szeged népe előtt 1465. év oly nevezetes emlékű legyen a folyó 1865. év Szeged né­pére és a magyar hazára! M. P. * Lásd Magyarország története Szalai László által III. kötet 61., 63, 66., 103., 107., 108., 144., 145, 174., 183., 203., 217., 412 , 422. és 485. lap. H.-M.-Vássírh­elyi népélet. Iv. (IV.) A nép vallásossága kedvezőnek mondható, jóllehet nincs minden babonától menten, mint akárhol is a népéletben. Az egyes vallásfelekezetek egymás iránt példás tü­relemmel viseltetnek, sőt testvéri szeretetnek is mondhatnám, anélkül, hogy hitelveik iránt közönyösek volnának; mit az is mutat, hogy a lakosság nagy számához képest a vegyes házasságok ritkán fordulnak elő, áttérések még ritkábban.­­ A közerkölcsiség egyszerű tisztaságát még eddig megtartotta; a házas élet nincs megvesztegetve; van azonban ezen egy veszedelmes fekély: a szabadságos katonák törvénytelen összekötése, mely szerint nő és férfi több évig együtt élnek és gyermekeket nemzenek, anélkül, hogy mindig rendes házasság követné törvénytelen szövetségüket, melyben hiányzik a nyilvánosan kifejezett eskü tarta­léka. Az alnép közt a szemérmetlenségnek fel­­tarthatlan terjesztője ez, valamint az újévi cselédváltozás idején a szolgák és szolgálók három-négy napi mulatozása is, midőn a korcs­mákon minden fegyelem nélkül, tánc és ital által felizgatva, az alkalom kísértésének engedve, tisztátalan viszonyokat szőnek. — Egyébiránt a női cselédség szembetűnően fe­gyelmetlen; a cifra öltözetet felettébb kedveli, de az erkölcscsel kevesebbet gondol; az arc­festést, csipkés szoknyát, nyakérmeket stb. túl­ságosan szereti, de ha asszonynyá lesz, annál kevésbé gyermekét. — Oly harapózó bajok ezek, melyek rész fajukat mindennap megszü­lik s melyeknek magva a korszellem levegő­jében van elhintve, é­s ki tarthatja fel annak fuvását? Az erkölcs barátja tűnődik, olykor bosszankodik, és végre reményét veti az időben, mely mindent kiegyenlít. Hátra van még szólnom a nép nevezete­sebb szokásairól, az élet különböző viszo­nyaiban. A házasság­kötéseket ismeretség hiányá­ban , de sokszor csak a tempó megtartása miatt is, leány nézés előzi meg, midőn a házasulandó egy idős asszonynyal elmegy a lányos házakhoz, hol már a látogatásról érte­sitve vannak; ez a látogatás nem is egyéb, nézésnél, az ifju jól szemügyre veszi a le­ányt, s ez is felpillant köténye alól s ha meg­tetszenek egymásnak, a férfi kulacsából, a nő pogácsájából kínál, s szombaton mennek a paphoz kézadásra. — Egyébiránt egymásnak vagyoni állapotáról, természetéről nem mulaszt­ják el pontos tudomást szerezni, úgyhogy a kézfogó, mely lakomával jár, csak ezután tör­ténik meg A lakodalmak vígak és zajosak; a násznép, még talán a templom szomszédságá­ból is, kocsikon megy az esküvőre, bandával és a módosabbaknál lovas legények kíséretében; ilyenkor még a gyermekek kezében is kulacs van s isszák az áldott venyige levét, melytől csak az a jó, hogy megrészegedni nehezen lehet. A lakodalomban nem hiányzik a több­nyire bohóka vőfély verselése­ (közbe legyen mondva, ez engem mindig a féleszű Scythára emlékeztet, Attila udvarában), a menyasszony tánc, mely után ha jól emlékszem, pénzt szok­tak szedni rostába, melybe az egykori pap, nem lévén készen e körülményre, papi áldását tette mondván: én ezen rostába papi áldáso­mat teszem. A lakodalomra egy héttel követ­kezik a kor­látó, mely szintén lakomával és tánccal van egybekötve; a név azt mutatja, hogy a fiatalokban esett kárt nézik meg, de sajátlag csak a rokonság szorosabb megköté­sére s ismerkedésre való az egész, a­honnan már ez a férfi házánál történik. A felvidéken ugyanezt hőrésznek (talán vő­rész? t. i. hogy rém uram is mutassa ki a lakomára nézve a maga részét?) nevezik, de lassabban foly le, mint az itteni. Keresztelőket és halotti tort szintén szok­tak tartani, melyekben nincs egyéb nevezetes, mint a gazdag étkezés; egy tinó vagy egy tehén paprikássá főzetik a torra, melyben aztán a szegénység seregestül szokott részt venni. Megjegyzendő még, hogy többnyire ha­lotti beszéddel szeretik halottjaikat temettetni, melyre nézve, ha a halott szegény, szívesen adakoznak a szomszédok; a koporsók kiállí­tása többnyire bársony takaróval, és több költ­séggel történik sokszor, mint az illető fél va­gyoni állapota engedi; pedig a fénynek ha va­lahol, úgy a sírnál csakugyan határa lehetne! Az őszi munkák elvégeztével kezdődik meg a nép teljes családi és társadalmi élete, a midőn 6—8 hétig a disznó­torok idénye áll be s az ismerősök, rokonok, pajtások, egymást váltogatva, kölcsönösen meghiván, kiki a maga körében folytonos lakmározásban él. A disznó­tornak nem lehet elmaradni a legsze­gényebbnél sem. Oly dús lakomák ezek, melyek­nek étkeit végig enni csak jó magyar gyomor képes; a német megbetegednék felének ízlelé­sétől is. Hogy fogalmat adjak róla, megkísér­tem úgy ahogy leírni, nem állván jól, hogy az étkek neveit pontosan visszaadjam. A gazd­­asszony számít tehát p. o. 30 vendégre. Éhez bizonyosan lekoppad 12 malac paprikásnak, ha malac nem volna, bárány vagy marhahús pó­tolja helyét; néha még ezt megelőzi a tyuk­­hús leves; ezután jön a csirke, lúd, réce­paprikás, mind oly bőséggel, hogy­­ annyi embernek elég volna; van sokszor töltött ká­poszta is, igen jól készítve; a tészta­félék egész özönnel: túrós, diós, lekváros­­sal, ré­tes, bélés, a hires vásárhelyi lepény, a puha fánk, mind úgy ellátva, hogy úri asztalnak is diszére válnának; továbbá a különféle apró­marha pecsenyék, melyek közt legjobban ked­velt az az ízletes pulyka, s ugorkával, be­főttekkel , zellerrel, végül jön csak kevés kol­bász, burka és disznó sült, kóstolóul, melyre mindenki igyekszik bíráló véleményét kifejezni. Nem hiányzik utó­étel gyanánt az alma, szőllő és dió sem. — Mindezen temérdek ételen las­sanként keresztül megy a vendég­sereg, ke­délyesen beszélgetve, s minden étel után po­harat ürítve, melyet ha valaki köszönt, nagy lelki örömmel hallgat, kivált ha a szó a haza ügye körül forog. Étkezés után csendes pipa­szónál foly a beszélgetés és úgy hiszem, inkább elfáradva, mint elázva siet mindenki haza a nyugodalmas dum­ák közé. Sajátságos, hogy mindamellett is, hogy e népnek sok dala van, ritkán fokozódik kedve a dalolási lelkesedésig lakomás közben; oka ennek talán a bor tűz­­telensége és a testnek túltápláltatása, midőn a lélek aludni vágyik inkább, mint élni és emelkedni. Bizonyos, hogy e gazdag és fölösleges lak­­mározás visszaélés a­­természet adományával, s midőn a felföldi magát leissza s az alföldi leeszi, mindketten hibát követnek el, de olyat, a miről tenni alig lehet, mert a természet embere ahoz nyúl, amije van. Ugyancsak a téli időben folynak a lako­­zások is, melyeket a különböző céhek tar­tanak; tulajdonképen mester­bálok ezek, de a lakozás elnevezés itt jellemzőbb, amennyiben igen lényeges részét teszi a lakoma.­­ Az ifjú mester­legények már reggel elkezdik a hivo­­gatást pántlikás botokkal, lobogós ingujjakkal, virágos kalapban, meghívják a vendégeket, kik délután családostul elmennek a kitűzött helyre, hol már a férfi szakácsok bográcsok­ban főzik a lakomára levágott tinót, mások asztalokat készítenek, a mindenünnen össze­hordott süteményeknek, sonkáknak, pecsenyék­nek, — mig egyszerre a tánc is elkezdődik s moly szakadatlanul kivilágos kiviradtig. — La­kozást minden céh-egylet tart s kedvben és bőségben nem hagyja felülmulatni magát egyik­­sem a másik által. Ezeken kívül részt vesz még a nép egy­két polgár-bálban is, midőn a táncban elég könynyűséget és ügyességet fejt ki. — A fia­talok bohóságai közt farsang idején szokásos a maskarázás, de valamely élénk társasági játé­kokról nincs tudomásom. Legyen elég ezúttal ennyi Vásárhely nép­életéről; részletezésbe bocsátkozni úgy sincs alkalmam; remélem azonban, hogy átalános vonásokban e nép hű képének másolatát lehe­tőleg visszaadtam. Levelezések. Félegyháza, június 29. (Kilátások az aratásra. — A bugaczi ménes. — Ön­­gyilkosságok. — Rablási merénylet. — Egy öreg úr eltűnése.) Az „első kévét“ imitt-amott már levág­ták , sőt a kévékhez szükséges szalmakészle­­teket is készítik már, még pedig ködmenben, mert egypár nap óta — s különösen ma — oly vad az időjárás, hogy szinte Budára, Deák­köpenyre kapkodunk, t. i. akiknek van; — a kündolgozó osztály pedig tűz mellett végzi reggelijét, s felöltönyüket még a kaszások sem sokalják magukon. Átalános nézet szerint az idei termés meglehetősnek mondható, miután

Next