Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)

1865-09-17 / 75. szám

1865. Hetedik évfolyam. Megjeleli: Hettenkint kétszer, Vasárnap és csütörtökön reggel. Szerk­­esztési Iroda, Egyhástér, 367. sz. Biadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre....................................................8 írt. Félévre........................................................4 „ Évnegyedre...................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból el­vitetve: évre Félévre ................................................3 Évnegyedre ........................................... 1 Egyet szám­ára 8 kr osztr. ért. 15-ik szállít Vasárnap, szept. 10-én. Hirdetések­: A hatdasábos pert­sor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. 1 Bélyegdíj minden egy-­s beiktatásért 30 kr. A „Nyilttér­ben a négyhasábos petitsor igtatási díj: 15 uj krajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­­mond könyvkereskedéséhez cimezendők. frt .■ kr. M 60 „ Előfizetési fölhívás Szegedi Híradó 1865-ki évfolyamának utolsó negyedéig«. A haza s a hazában megyénk és városunk is fontos események küszöbén áll, melyek a honfi erejét minden oldal­ról igénybeveszik. Nekünk, kik eddig e nagy, népes város és vidéke anyagi és szellemi ér­dekeit a „Szegedi Híradódban vissza­tükrözni s azok emelésére városunk fiait buzdítani iparkodtunk. — e változással újabb szerep jutand, amennyiben la­punk a megyei és városi nyilvá­nos élet közlönyéül is fog szol­gálni. — * Mert hogy e nyilvános életnek be kell következnie, arra a legközelebb összehívandó országgyűlés nyújt biztos kilátást.­­ Lapunk nem politikai ugyan, ha­nem azért hivatva van, hogy mint e vi­dék egyetlen közlönye, az igaz ügynek hasznos szolgálatokat tegyen. S különben is a megyei és városi nyilvános életben temérdek dolog fordul elő, mely minden polgári érdekkel oly szoros összefüggésben van, hogy arról szólni szabad sőt kötelesség is. Ahol ily kötelesség állt szemközt velünk, ott a kedvezőtlen viszonyok s a sajtó szorultabb helyzete dacára eddig sem tágítottunk. Ezt nagyon jól tudják olvasóink s különösen városunk fiai, kik a „Sze­gedi Híradó“ s abban, mondhatni, ön­maguk felszólalásának egyetmást kö­szönhetnek. Úgyhogy bátran állíthatjuk, mi­szerint négy év alatt lapunk lehetőleg gyakorolta a polgári képviseletet. Ha tehát eddig is megállta a „Sz. Híradó“ a maga helyét, annyival nélkü­­lözhetlenebbé válik most , a szabadabb mozgalom és cselekvés idején e megye józan törekvésű polgárai számára, ki­ket ezennel felhívunk, hogy a lapot mind szellemi mind anyagi részvétükkel támogatni szíveskedjenek. A lap hetenkint kétszer jelen meg, az eddigi alakban s tisztán olvasható betűkkel nyomva." Előfiz­etési föltételek: Szegeden házhozhordva és vidékre pos­tán küldve évnegyedre 2 frt; a kiadó­hivatalból elvive 1 frt 60 kr. Szeged, szept. 16. 1865. Burger Zsigmond, Szabados János, kiadó, szerkesztő. Búcsú-szózat Rozgonyi Bertalan e méltóságától Cson­­grádmegye és Szeged v város közönségéhez. E cím alatt közöljük e méltósának hoz­­zánk beküldött s a közönséghez intézett­ bucsú­­iratátt-t . Nagyon tisztelt szerkesztőség! Midőn másfél évvel ezelőtt ő Felsége legma­gasabb parancsára tekintetes Csongrádmegye és sz. kir. Szeged város kormányzatát főispáni helytartói, és királyi biztosi minőségben át­vettem, nyíltan bevalláva, hogy egyiránt hive akarok lenni a királynak úgy, miként hazám­nak, s hogy a kormányzatomra bízott megye és sz. kir. Szeged város érdekeinek lelkiis­meretesen szolgálandok. Most az általam viselt kettős tisztemtől Ő Felsége kegyelmesen fölmenteni s hű és buzgó szolgálataimért legmagasabb megelége­dését kinyilatkoztatni méltóztatván, szivem a válás érzelmeinek meghatottsága alatt elérzé­­kenyülve, szükségét érzi a tekintetes megye és város összes lakosságának velem éreztetett szeretetét kérelmezni: szíveskedjék engem a távozót a megye és város érdekeiben lelkem legtisztább tudatával és önfeláldozással telje­sített törekvéseimért az annyira boldogító el­,­ismerés ajándékába részesíteni, melylyel, mint legdrágább kincsemmel térendek vissza régi családomhoz, a főméltóságú magyar curiához, és megörzendem azt mindaddig, míg a leg­­hálásabb köszönet szava lehal ajkaimról. Érzem ugyan, hogy mi parányi az, amit nyilvános számadásom jelen pillanatában tö­rekvéseim eredményéül felmutathatok, de a tisztelt m­egye és város nagyon tisztelt lako­sai kegyes elnézésére számolhatni remélek, mert pályám valóban nehéz és akadályokkal terhes volt, és különben is rövid hivatalosko­dásom ideje a termékenyítő tavaszt csak most érte el... s a felderült szebb napok sugarai­tól várandom, hogy az általam­ megkezdett s már a kezdeményezés nehézségein túl levő munkák, u. m. a Szeged város nagggyá fej­lődésének egyik emeltyűjéül tekinthető vár­­megváltási ügy, a megyei országutaknak szilárd kőanyaggal­ kiépítése, az Alföld befásítása, a központi és fiók fa­iskolák tovább­fejlesztése sat, valósággá és bevégzett tényekké érle­lődjenek. Nyilvánosan számolva ekként teljesített sáfárkodásomról, a nagyon tisztelt szerkesztő­ség jóságához fordulok, hogy jelen soraimnak becses lapjában helyt adni és egyszersmind megengedni szíveskedjék, miszerint e szere­tett megye és város kebelébőli távoztommal lelkemben átérzett l­ucnu­jaavuitunt, most már mint e hivatal kötelékein kívül álló polgár elmondhassam: Igaz ugyan, hogy az élet fájdalmakban gazdagabb szokott lenn, mint örömökben, ha mégis Csongrád megye és sz. kir. Szeged város kebelében eltöltött másfél évem az örömben volt mondható gazdagabbnak, ezen örömeknek a megye és város nagyon tisztelt lakossága min-,­den osztályai által reám és családomra érde­münk felett pazarolt kegyessége, szives ma­gyar őszinte barátsága és vonzalmai voltak áldásos kutforrásai, — azért e szegény szív örökre szegény marad kifejezést adhatni azon köszönet és hálaérzelmeknek, melyek enge­­met és családomat örökös adósságra köteleztek. Fogadja a tekintetes megye és sz. kir. Szeged város minden osztályainak nagyon tisz­telt lakossága és polgárai hálatört szivem kö­szönetét, s engedje kijelenthetnem, hogy a haza székvárosában, mint magánpolgár is, az enyém szeretetében részesített közönségnek szolgája lehessek, s mivel kedélyemnél fogva mindig örömestebb vonzódtam a szenvedőkhöz, mint a szerencse gyermekeihez, szabadjon meg­ígérni, hogy a szenvedőknek, sorsüldözöttek­nek és szegényeknek, kik hozzám forduland­­nak, tőlem telhető tanácsadással mindenkor készségeskedem. Fogadja továbbá a nagyon tisztelt kaszinó és dalárda-egylet is, melyeknek tagjaihoz tar­tozhatni szerencsém volt, legmélyebb búcsúmat. Fogadja végre a tekintetes megye és vá­ros minden polgára azon ünnepélyes fogadá­somat, hogy irántoki őszinte tiszteletem és forró szeretetem a távolban is mindig megör­­zendem, s legyen ennek megpecsétlő bizony­sága a férfiúnak elérzékenyült szívéből fakadó és szemeimből ezen bucsúiratomra legördülő könycsepp, melyet e szeretett megye és vá­ros kebelében töltött életem emlékeinek még a távolban is igen sokszor szentelendők,’ égető fájdalmaimban azon önvigasztalásban keresvén írt, hogy ki oly becsületesen élt mint én, annak neve e megye és város tisztelt lakói­nak emlékéből talán egészen nem fog elmo­sódni. Ki is ezen drága em­lékü­kbe ajánlott maradtam Szegeden, 1865. szeptember 16-án. Hálás tisztelőjük Rosgonyi Bertalan. Fővárosi hankzok.­ ­ TM „ Pest, szeptember 15. (Lelkünk egyedüli tápláléka. — Jókai az erdélyi or­szággyűlésről. — A városok Ügye. — A királyi biz­tosok teendője. --- A provisorius tisztviselők sorsa. — A közbizalmi­ férfiak a szükség közepett.) Í­v... Az ember lelke e várakozással teljes na­pok közepette egyedül ama szép cikkekkel táp­lálkozik, melyek , a sajtó szabadabb mozogha­­­­tása óta a „­Pesti Napló“ és „Hon“ hasábjain a haza legkitűnőbb fiainak tollából folynak. Hogy a helyzetet ezek nem képesek földerí­teni , az a jelen kormány eljárásában keresen­dő, mely­ lassú haladásában annyira óvatos, hogy szándékából a létesítés előtt csak nagyon keveset hagy elárultatni. Annyi már bevég­zett ténynek tekinthető, hogy a megyék or­szággyűlés előtt választás alá nem kerülnek, ami nagyon lehűtötte a hazafias vérmes remé­nyeket s­ csak az erdélyi országgyűlés össze-­ hlvása éleszti azokat némileg s kezd bizalmat csepegtetni a kormány iránt. Az erdélyi országgyűlés,, mint tudva van, a Végből jön össze, hogy a magyarországgali uniót kimondja; erősen hiszik, hogy ennek sem a románok sem a szászok nem fognak elébe állni s hogy a magyar országgyűlésen a test­­vérhaza­fiai számára készítendő padok nem sokára méltón lesznek betöltve. Jókai a „Honban“ban azt tanácsolja er­délyi testvéreinknek, hogy ugyanazon hazafiai resignatioval, melylyel a nagyszebeni ország­gyűlés kapujában megjeletek, elszántan, bár mint minoritás is, hazánk alkotmányáért abban szót emelni, s csak akkor fordultak vissza , mi­dőn a szabad szó elöl előre elzárva találtak minden utat; s ugyanazon honfiúi bölcses­séggel jelenjenek meg a kolozsvári országgyű­lésen is, melyben most már az ő kezeikben van letéve Erdély jövendője s vele együtt Magyarországnak legközelebbi végzete; s meg­van győződve, hogy a kolozsvári országgyűlés­ig­ fogja n­et­éz feladatát elvégezni, h­ogy arról senki keserűséget, teljesületlen hagyott jogos vágyak miatt, hazavinni nem fog; s mig egy­felől az uralkodó által adott helyzet elfogadá­sával annak jó akaratú kormányát lehetővé te­szi , egyúttal alkotmányosságunk jogfolytonos­ságának­ megtartására is találand helyes utat és módot. E biztató reménynyel néz most a Király­hágón innentől minden szem azon Erdély felé, mely annyiszor volt közös hazánknak közös büszkesége és közös fájdalma, s melyet, hogy ismét hazánkhoz visszacsatolni óhajtunk, Is­ten úgy áldjon bennünket, mint a hogy erre legfőbb indokunk: a testvérhazának közös erő­feszítésünk által megalapítandó boldogabb jö­vője. — , H Jó jel az, hogy az „Ost. D. Post“ és „Új Presse“nek sehogy sem tetszik a dolgok ily rendbeni folyása. Ezek a lapok naponkint telvek tyúkmiskai rágalmakkal és izgatásokkal. Annyi esztelenség és részakarat sugalmazza ama lapok foglalatját , miszerint csodáljuk, hogy tekintélyes lapjaink méltónak tartják a szót vesztegetni rájuk. Had évelődjék és fenye­getőzzék a nevezett két lap minél tovább, mert épen nem­ volna jó reánk nézve, ha ama lapok örülnének. A legjobb étvágyat kívánunk nekik azokhoz, amiken most rágódnak. A múltkor említve volt a „Szegedi Hír­adóban, hogy a városok ügye még szóba sem került, mintha azok nem is léteznének. Tu­dathatom önökkel, miként a kormány már a szabad kis városok sorsa felett is kíván intéz­kedni s azok élére kir. biztosokat nevezend ki. A városi közigazgatás és törvénykezésre nézve ugyanzon elvek lesznek alkalmazandók, mint a megyéknél, mert, mint az utasításban kimondva van, a kormánynak a városokra nézve is egyelőre csak a közjó és szolgálat érdekei által sürgetőleg igényelt változásokra kell szorítkozni. Ez utasítás további tartalma szerint, a királyi biztos első feladata leend, a városi tisztviselők irányában ugyanazon sza­bályok szerint eljárni, melyek a megyékre nézve megállapítanak, és az anyagi és gaz­dasági ügyek közérdekű kezelése szempont­jából, szükség esetén a jelenleg működő ta­nácsi testületek akkénti átalakítását eszkö­zölni, hogy azok jelentékeny hivatásuknak tény­leg meg is feleljenek. Ha nevezetesen a kül­­tanácsoknak, hatáskörük és személyes szer­vezés szempontjábóli lényeges átalakítása mu­tatkoznék szükségesnek, a kir. biztos eziránti javaslatát felsőbb jóváhagyás alá bocsátandja. Egyéb közigazgatási és törvénykezési teendők tekintetében, a megyei főispánokhoz kibocsá­tott pontozatok a városi királyi biztosoknak is irányadóul szolgálandóak. Sok függ most már attól, hogy egyes vá­rosokban kire esik a kormány bizalma. Ott, hol a kinevezendő királyi biztos a jelenben mű­ködő provisoristákkal sympathh­oz; ezek állása biztosítottnak tekinthető, míg egyebütt tete­mes változásoknak, azaz új provisoriumnak néznek a városok elébe. így a többi közt hír­lik, hogy Pesten a jelenlegi előkelőbb városi tisztviselők mind újakkal cseréltetnek fel. A királyi biztosok teendője különben az volna, hogy a város előkelőbb, tiszteltebb és értelmesb polgáraiból bizalmi férfiakat hívjanak össze; ezekkel aztán hányják-vessék jól meg, hogy hányat és kiket hagyjanak meg a mos­tani tisztviselők közül s kiket cseréljenek fel alkalmasabb egyénekkel, hogy ha a törvénynek nincs is elég téve, legalább a nép jóvoltáról legyen gondoskodva, addig is, mig arról az országgyűlés gondoskodik. S hisszük, hogy ez utóbbi szükséget te­kintetbe veszik a sz. kir. városok közbizalmi férfiai, s hacsak valami úton-módon, alkot­mányos érzetük mélyebb megsérülése nélkül tehetik*), elfoglalják azon állást, melylyel megkínálják őket, mely által a rendkívüli kö­rülmények közepett nem megszólásra, hanem tálára és elismerésre tarthatnak számot, ha netán az óhajtott cél elérhetlen maradna is. Azért tegye kiki szivére kezét s miután­­ tettek ideje bekövetkezett, lépjen sorom­póba, mert: Tenni ki tud megtör mentibe minden utat. S. S. RV fíi , ill.H.O .­( Levelezések. Hold M­ező-Vásár­hely. szept. 14. Hold-Mező-Vásárhelyt Írok, nem Hód- Mező-Vásárhelyt, mert hódakra utalni, me­lyek e város m­ellett volt tóban valaha lehettek, csak vélemény, Hold-Mező-Vásárhely inkább a Hold tavától, mely e város alatt fél hold alakot képezett, származtathatói; az se von le ennek erejéből semmit, hogy a régibb írások szerint" Hódnak mondatik, mert a város cí­mere — még a régibb pecsétekben is — fél­hold, s alatta egy kéz három nyíllal, és ha ezelőtt hód-világnak mondták is a holdat, a mostani irály a/t követeli, hogy holdnak mond­juk; — ezt megjegyezni s­zü­kségesnek láttam, mert többen az­­ellenkezőt állítják, holott a jó emlékezetű Scheuer Ferenc, korábbi idők­ben , megyei mérnök által készített és a vá­rosi tanácsteremben kifüggesztett megyei- régi térkép felirata és a városi Statistikáti legköze­lebb föl­terj­esz­tett munkálat is a hold mellett szól. — i; j i if. / ár ■■■. <■■■■ .■ i t• : Tehát Hold-Mező-Vásárhelyen megtörtént már azon híres ártézi kútnak ásatása, de óhaj­tott eredmény nélkül; most már csak az lenne a teendő, hogy a Tisza vize mentül hamarabb és lehető legolcsóbban a városba vezettessék, habár nem szűrve is, mert­­­ör a kiszárítás miatt a kutak leapadtak, némelyike annyira, hogy épen semmi sincs bennük. 2-or Mert a meglevők se adnak jó iható és mosni való vi­­zet is ugyannyira, hogy az itteni viz és három annyi szappan se hozza oly tisztára a ruhát, mint a Tisza-víz. Tehát óhajtandó lenne, hogy valami víz­­vezető itt ütné fel a zászlót, ahol távolabb van a Tisza mint Szegeden, ahol nem annyira szükséges, mint itt; beteg lenne öröm, na­gyobb, mint Szegeden.­­ Hogy mi kellene még, máskor nyilvános­ságra hozom, most csak azt az újságot ír­hatom, hogy a múlt július hó 27-én megej­tett választás folytán főjegyzővé kinevezett Balázs János ügyvéd azon ok miatt, mert a főjegyzőséghez felelős tanácsnoki szavazat is köttetett, miután főispáni helytartó ő méltó­sága a szavazó tanácsnoki terhet a főjegyző­­ségtől elválasztani nem akarta, leköszönt, akul azt hozván fel többek közt, hogy a szavazó tanácstagoknak vagyona is legközelebb zár alá vétetni rendeltetett, s tudvalevőleg több ügyeink még most is nagy rendetlenségben vannak. *) Épen itt van a bökkenő Szerk.

Next