Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)
1865-09-17 / 75. szám
1865. Hetedik évfolyam. Megjeleli: Hettenkint kétszer, Vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési Iroda, Egyhástér, 367. sz. Biadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre....................................................8 írt. Félévre........................................................4 „ Évnegyedre...................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: évre Félévre ................................................3 Évnegyedre ........................................... 1 Egyet számára 8 kr osztr. ért. 15-ik szállít Vasárnap, szept. 10-én. Hirdetések: A hatdasábos pertsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. 1 Bélyegdíj minden egy-s beiktatásért 30 kr. A „Nyilttérben a négyhasábos petitsor igtatási díj: 15 uj krajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. frt .■ kr. M 60 „ Előfizetési fölhívás Szegedi Híradó 1865-ki évfolyamának utolsó negyedéig«. A haza s a hazában megyénk és városunk is fontos események küszöbén áll, melyek a honfi erejét minden oldalról igénybeveszik. Nekünk, kik eddig e nagy, népes város és vidéke anyagi és szellemi érdekeit a „Szegedi Híradódban visszatükrözni s azok emelésére városunk fiait buzdítani iparkodtunk. — e változással újabb szerep jutand, amennyiben lapunk a megyei és városi nyilvános élet közlönyéül is fog szolgálni. — * Mert hogy e nyilvános életnek be kell következnie, arra a legközelebb összehívandó országgyűlés nyújt biztos kilátást. Lapunk nem politikai ugyan, hanem azért hivatva van, hogy mint e vidék egyetlen közlönye, az igaz ügynek hasznos szolgálatokat tegyen. S különben is a megyei és városi nyilvános életben temérdek dolog fordul elő, mely minden polgári érdekkel oly szoros összefüggésben van, hogy arról szólni szabad sőt kötelesség is. Ahol ily kötelesség állt szemközt velünk, ott a kedvezőtlen viszonyok s a sajtó szorultabb helyzete dacára eddig sem tágítottunk. Ezt nagyon jól tudják olvasóink s különösen városunk fiai, kik a „Szegedi Híradó“ s abban, mondhatni, önmaguk felszólalásának egyetmást köszönhetnek. Úgyhogy bátran állíthatjuk, miszerint négy év alatt lapunk lehetőleg gyakorolta a polgári képviseletet. Ha tehát eddig is megállta a „Sz. Híradó“ a maga helyét, annyival nélkülözhetlenebbé válik most , a szabadabb mozgalom és cselekvés idején e megye józan törekvésű polgárai számára, kiket ezennel felhívunk, hogy a lapot mind szellemi mind anyagi részvétükkel támogatni szíveskedjenek. A lap hetenkint kétszer jelen meg, az eddigi alakban s tisztán olvasható betűkkel nyomva." Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordva és vidékre postán küldve évnegyedre 2 frt; a kiadóhivatalból elvive 1 frt 60 kr. Szeged, szept. 16. 1865. Burger Zsigmond, Szabados János, kiadó, szerkesztő. Búcsú-szózat Rozgonyi Bertalan e méltóságától Csongrádmegye és Szeged v város közönségéhez. E cím alatt közöljük e méltósának hozzánk beküldött s a közönséghez intézett bucsúiratátt-t . Nagyon tisztelt szerkesztőség! Midőn másfél évvel ezelőtt ő Felsége legmagasabb parancsára tekintetes Csongrádmegye és sz. kir. Szeged város kormányzatát főispáni helytartói, és királyi biztosi minőségben átvettem, nyíltan bevalláva, hogy egyiránt hive akarok lenni a királynak úgy, miként hazámnak, s hogy a kormányzatomra bízott megye és sz. kir. Szeged város érdekeinek lelkiismeretesen szolgálandok. Most az általam viselt kettős tisztemtől Ő Felsége kegyelmesen fölmenteni s hű és buzgó szolgálataimért legmagasabb megelégedését kinyilatkoztatni méltóztatván, szivem a válás érzelmeinek meghatottsága alatt elérzékenyülve, szükségét érzi a tekintetes megye és város összes lakosságának velem éreztetett szeretetét kérelmezni: szíveskedjék engem a távozót a megye és város érdekeiben lelkem legtisztább tudatával és önfeláldozással teljesített törekvéseimért az annyira boldogító el,ismerés ajándékába részesíteni, melylyel, mint legdrágább kincsemmel térendek vissza régi családomhoz, a főméltóságú magyar curiához, és megörzendem azt mindaddig, míg a leghálásabb köszönet szava lehal ajkaimról. Érzem ugyan, hogy mi parányi az, amit nyilvános számadásom jelen pillanatában törekvéseim eredményéül felmutathatok, de a tisztelt megye és város nagyon tisztelt lakosai kegyes elnézésére számolhatni remélek, mert pályám valóban nehéz és akadályokkal terhes volt, és különben is rövid hivataloskodásom ideje a termékenyítő tavaszt csak most érte el... s a felderült szebb napok sugaraitól várandom, hogy az általam megkezdett s már a kezdeményezés nehézségein túl levő munkák, u. m. a Szeged város nagggyá fejlődésének egyik emeltyűjéül tekinthető vármegváltási ügy, a megyei országutaknak szilárd kőanyaggal kiépítése, az Alföld befásítása, a központi és fiók faiskolák továbbfejlesztése sat, valósággá és bevégzett tényekké érlelődjenek. Nyilvánosan számolva ekként teljesített sáfárkodásomról, a nagyon tisztelt szerkesztőség jóságához fordulok, hogy jelen soraimnak becses lapjában helyt adni és egyszersmind megengedni szíveskedjék, miszerint e szeretett megye és város kebelébőli távoztommal lelkemben átérzett lucnujaavuitunt, most már mint e hivatal kötelékein kívül álló polgár elmondhassam: Igaz ugyan, hogy az élet fájdalmakban gazdagabb szokott lenn, mint örömökben, ha mégis Csongrád megye és sz. kir. Szeged város kebelében eltöltött másfél évem az örömben volt mondható gazdagabbnak, ezen örömeknek a megye és város nagyon tisztelt lakossága min-,den osztályai által reám és családomra érdemünk felett pazarolt kegyessége, szives magyar őszinte barátsága és vonzalmai voltak áldásos kutforrásai, — azért e szegény szív örökre szegény marad kifejezést adhatni azon köszönet és hálaérzelmeknek, melyek engemet és családomat örökös adósságra köteleztek. Fogadja a tekintetes megye és sz. kir. Szeged város minden osztályainak nagyon tisztelt lakossága és polgárai hálatört szivem köszönetét, s engedje kijelenthetnem, hogy a haza székvárosában, mint magánpolgár is, az enyém szeretetében részesített közönségnek szolgája lehessek, s mivel kedélyemnél fogva mindig örömestebb vonzódtam a szenvedőkhöz, mint a szerencse gyermekeihez, szabadjon megígérni, hogy a szenvedőknek, sorsüldözötteknek és szegényeknek, kik hozzám fordulandnak, tőlem telhető tanácsadással mindenkor készségeskedem. Fogadja továbbá a nagyon tisztelt kaszinó és dalárda-egylet is, melyeknek tagjaihoz tartozhatni szerencsém volt, legmélyebb búcsúmat. Fogadja végre a tekintetes megye és város minden polgára azon ünnepélyes fogadásomat, hogy irántoki őszinte tiszteletem és forró szeretetem a távolban is mindig megörzendem, s legyen ennek megpecsétlő bizonysága a férfiúnak elérzékenyült szívéből fakadó és szemeimből ezen bucsúiratomra legördülő könycsepp, melyet e szeretett megye és város kebelében töltött életem emlékeinek még a távolban is igen sokszor szentelendők,’ égető fájdalmaimban azon önvigasztalásban keresvén írt, hogy ki oly becsületesen élt mint én, annak neve e megye és város tisztelt lakóinak emlékéből talán egészen nem fog elmosódni. Ki is ezen drága emlékükbe ajánlott maradtam Szegeden, 1865. szeptember 16-án. Hálás tisztelőjük Rosgonyi Bertalan. Fővárosi hankzok. TM „ Pest, szeptember 15. (Lelkünk egyedüli tápláléka. — Jókai az erdélyi országgyűlésről. — A városok Ügye. — A királyi biztosok teendője. --- A provisorius tisztviselők sorsa. — A közbizalmi férfiak a szükség közepett.) Ív... Az ember lelke e várakozással teljes napok közepette egyedül ama szép cikkekkel táplálkozik, melyek , a sajtó szabadabb mozoghatása óta a „Pesti Napló“ és „Hon“ hasábjain a haza legkitűnőbb fiainak tollából folynak. Hogy a helyzetet ezek nem képesek földeríteni , az a jelen kormány eljárásában keresendő, mely lassú haladásában annyira óvatos, hogy szándékából a létesítés előtt csak nagyon keveset hagy elárultatni. Annyi már bevégzett ténynek tekinthető, hogy a megyék országgyűlés előtt választás alá nem kerülnek, ami nagyon lehűtötte a hazafias vérmes reményeket s csak az erdélyi országgyűlés össze- hlvása éleszti azokat némileg s kezd bizalmat csepegtetni a kormány iránt. Az erdélyi országgyűlés,, mint tudva van, a Végből jön össze, hogy a magyarországgali uniót kimondja; erősen hiszik, hogy ennek sem a románok sem a szászok nem fognak elébe állni s hogy a magyar országgyűlésen a testvérhazafiai számára készítendő padok nem sokára méltón lesznek betöltve. Jókai a „Honban“ban azt tanácsolja erdélyi testvéreinknek, hogy ugyanazon hazafiai resignatioval, melylyel a nagyszebeni országgyűlés kapujában megjeletek, elszántan, bár mint minoritás is, hazánk alkotmányáért abban szót emelni, s csak akkor fordultak vissza , midőn a szabad szó elöl előre elzárva találtak minden utat; s ugyanazon honfiúi bölcsességgel jelenjenek meg a kolozsvári országgyűlésen is, melyben most már az ő kezeikben van letéve Erdély jövendője s vele együtt Magyarországnak legközelebbi végzete; s megvan győződve, hogy a kolozsvári országgyűlésig fogja netéz feladatát elvégezni, hogy arról senki keserűséget, teljesületlen hagyott jogos vágyak miatt, hazavinni nem fog; s mig egyfelől az uralkodó által adott helyzet elfogadásával annak jó akaratú kormányát lehetővé teszi , egyúttal alkotmányosságunk jogfolytonosságának megtartására is találand helyes utat és módot. E biztató reménynyel néz most a Királyhágón innentől minden szem azon Erdély felé, mely annyiszor volt közös hazánknak közös büszkesége és közös fájdalma, s melyet, hogy ismét hazánkhoz visszacsatolni óhajtunk, Isten úgy áldjon bennünket, mint a hogy erre legfőbb indokunk: a testvérhazának közös erőfeszítésünk által megalapítandó boldogabb jövője. — , H Jó jel az, hogy az „Ost. D. Post“ és „Új Presse“nek sehogy sem tetszik a dolgok ily rendbeni folyása. Ezek a lapok naponkint telvek tyúkmiskai rágalmakkal és izgatásokkal. Annyi esztelenség és részakarat sugalmazza ama lapok foglalatját , miszerint csodáljuk, hogy tekintélyes lapjaink méltónak tartják a szót vesztegetni rájuk. Had évelődjék és fenyegetőzzék a nevezett két lap minél tovább, mert épen nem volna jó reánk nézve, ha ama lapok örülnének. A legjobb étvágyat kívánunk nekik azokhoz, amiken most rágódnak. A múltkor említve volt a „Szegedi Híradóban, hogy a városok ügye még szóba sem került, mintha azok nem is léteznének. Tudathatom önökkel, miként a kormány már a szabad kis városok sorsa felett is kíván intézkedni s azok élére kir. biztosokat nevezend ki. A városi közigazgatás és törvénykezésre nézve ugyanzon elvek lesznek alkalmazandók, mint a megyéknél, mert, mint az utasításban kimondva van, a kormánynak a városokra nézve is egyelőre csak a közjó és szolgálat érdekei által sürgetőleg igényelt változásokra kell szorítkozni. Ez utasítás további tartalma szerint, a királyi biztos első feladata leend, a városi tisztviselők irányában ugyanazon szabályok szerint eljárni, melyek a megyékre nézve megállapítanak, és az anyagi és gazdasági ügyek közérdekű kezelése szempontjából, szükség esetén a jelenleg működő tanácsi testületek akkénti átalakítását eszközölni, hogy azok jelentékeny hivatásuknak tényleg meg is feleljenek. Ha nevezetesen a kültanácsoknak, hatáskörük és személyes szervezés szempontjábóli lényeges átalakítása mutatkoznék szükségesnek, a kir. biztos eziránti javaslatát felsőbb jóváhagyás alá bocsátandja. Egyéb közigazgatási és törvénykezési teendők tekintetében, a megyei főispánokhoz kibocsátott pontozatok a városi királyi biztosoknak is irányadóul szolgálandóak. Sok függ most már attól, hogy egyes városokban kire esik a kormány bizalma. Ott, hol a kinevezendő királyi biztos a jelenben működő provisoristákkal sympathhoz; ezek állása biztosítottnak tekinthető, míg egyebütt tetemes változásoknak, azaz új provisoriumnak néznek a városok elébe. így a többi közt hírlik, hogy Pesten a jelenlegi előkelőbb városi tisztviselők mind újakkal cseréltetnek fel. A királyi biztosok teendője különben az volna, hogy a város előkelőbb, tiszteltebb és értelmesb polgáraiból bizalmi férfiakat hívjanak össze; ezekkel aztán hányják-vessék jól meg, hogy hányat és kiket hagyjanak meg a mostani tisztviselők közül s kiket cseréljenek fel alkalmasabb egyénekkel, hogy ha a törvénynek nincs is elég téve, legalább a nép jóvoltáról legyen gondoskodva, addig is, mig arról az országgyűlés gondoskodik. S hisszük, hogy ez utóbbi szükséget tekintetbe veszik a sz. kir. városok közbizalmi férfiai, s hacsak valami úton-módon, alkotmányos érzetük mélyebb megsérülése nélkül tehetik*), elfoglalják azon állást, melylyel megkínálják őket, mely által a rendkívüli körülmények közepett nem megszólásra, hanem tálára és elismerésre tarthatnak számot, ha netán az óhajtott cél elérhetlen maradna is. Azért tegye kiki szivére kezét s miután tettek ideje bekövetkezett, lépjen sorompóba, mert: Tenni ki tud megtör mentibe minden utat. S. S. RV fíi , ill.H.O .( Levelezések. Hold Mező-Vásárhely. szept. 14. Hold-Mező-Vásárhelyt Írok, nem Hód- Mező-Vásárhelyt, mert hódakra utalni, melyek e város mellett volt tóban valaha lehettek, csak vélemény, Hold-Mező-Vásárhely inkább a Hold tavától, mely e város alatt fél hold alakot képezett, származtathatói; az se von le ennek erejéből semmit, hogy a régibb írások szerint" Hódnak mondatik, mert a város címere — még a régibb pecsétekben is — félhold, s alatta egy kéz három nyíllal, és ha ezelőtt hód-világnak mondták is a holdat, a mostani irály a/t követeli, hogy holdnak mondjuk; — ezt megjegyezni szükségesnek láttam, mert többen azellenkezőt állítják, holott a jó emlékezetű Scheuer Ferenc, korábbi időkben , megyei mérnök által készített és a városi tanácsteremben kifüggesztett megyei- régi térkép felirata és a városi Statistikáti legközelebb fölterjesztett munkálat is a hold mellett szól. — i; j i if. / ár ■■■. <■■■■ .■ i t• : Tehát Hold-Mező-Vásárhelyen megtörtént már azon híres ártézi kútnak ásatása, de óhajtott eredmény nélkül; most már csak az lenne a teendő, hogy a Tisza vize mentül hamarabb és lehető legolcsóbban a városba vezettessék, habár nem szűrve is, mertör a kiszárítás miatt a kutak leapadtak, némelyike annyira, hogy épen semmi sincs bennük. 2-or Mert a meglevők se adnak jó iható és mosni való vizet is ugyannyira, hogy az itteni viz és három annyi szappan se hozza oly tisztára a ruhát, mint a Tisza-víz. Tehát óhajtandó lenne, hogy valami vízvezető itt ütné fel a zászlót, ahol távolabb van a Tisza mint Szegeden, ahol nem annyira szükséges, mint itt; beteg lenne öröm, nagyobb, mint Szegeden. Hogy mi kellene még, máskor nyilvánosságra hozom, most csak azt az újságot írhatom, hogy a múlt július hó 27-én megejtett választás folytán főjegyzővé kinevezett Balázs János ügyvéd azon ok miatt, mert a főjegyzőséghez felelős tanácsnoki szavazat is köttetett, miután főispáni helytartó ő méltósága a szavazó tanácsnoki terhet a főjegyzőségtől elválasztani nem akarta, leköszönt, akul azt hozván fel többek közt, hogy a szavazó tanácstagoknak vagyona is legközelebb zár alá vétetni rendeltetett, s tudvalevőleg több ügyeink még most is nagy rendetlenségben vannak. *) Épen itt van a bökkenő Szerk.