Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)

1865-12-03 / 97. szám

1865. Hetedik évfolyam. i­badv. Most­olon: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. SiBorsi-Csastósi iroda, Buzatér, 808. sz. Kiadóh­ivvatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre....................................................8 frt. Félévre........................................................4 „ Évnegyedre...................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre­­..........................................6 frt — kr. Félévre...................................................3 „ ~ „ Évnegyedre...............................................1 „ 60 „ 97-ik szám. Vasárnap, december 3-án. Hirdetésdlv­s A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér “ben a négyhasábos petitsor igtatási díj 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Berger Zsig­mond könyvkereskedéséhez cimezendők. Egyes szám­ára s kr otztv. ért. Társadalmi tanulmányok. 1. Minden korszaknak meg van a maga jellege, meg van eleme; bizonyos csoportozat­­ban kell a kor szellemének megtestesülni. — Ilyen csoportozat mai napság maga a polgári társadalom; ezt a csoportozatot igy is nevezik és jellemzik egyszersmind: az újabb társa­dalom, pedig az „új“ elnevezés szükségtelen, mivel a régibb társadalom elnevezés semmiféle csoportozatra nem illik reá. „Az újabb társadalom“ elnevezéssel a mai polgári társadalom minden horderejével, hatalmával neveztetik így. De minthogy régenten s csak a közelmúlt században is hazánkban a polgári társadalom elnevezés nem is létezhetett, mivel tulajdonkép így nevezhető tömeg nem volt, e szerint nálunk semmi így nevezhető „újabb„ társadalomról szó sem lehet. Volt nálunk papság, nemesség, katonaság, polgárság és az úgynevezett parasztság. Minthogy ezek külön erősen körvonalazott csoportozatokat képeztek, így a társadalom szó egyikre külön véve épen oly nevetséges elnevezés lett volna, mint mindnyájira együtt véve. Nemcsak szép, de szükséges és hasznos tanulmányoznunk a magyar társadalom meg­alakultát, annál is inkább, mivel ennek alapos ismerete nélkül vagy kiskorúak, vagy épen éretlenek maradunk azon a téren is, hol minden ember, mint ember, mint társadalmi tényező hivatva van egyéni, családi, városi, nemzeti s hazai ügyeit előmozdítani. A­míg társadalmi állapotaink jelen fejlett­ségi fokozatán szét nem tudunk pillantani és állapotainkat nem tudjuk mérlegelni, addig politikai nagykorúságunk sok csorbát szenved és érettségünk gyakran kétségbe fog vonatni, mivel cselekményeinkbe sokszor fog olyan balfogás vegyülni, ami képességünk gyönge s hiányos voltáról tanúskodik. Mi e téren nem szándékozunk professor szerepet játszani; egyedül a tényekből okoskodván, a t. olvasó­val karöltve járván, együtt szemlélődve tanul­mányozzuk a társadalom jelenleg mutatkozó fény és árnyoldalait. * * * A fenebb röviden érintett osztályozás, mely hazánkban a múlt században és e század elején még erősen fen állott: a papi, nemesi, katonai, polgári és úgynevezett paraszt-osztály még több élesen megkülönböztethető osztályt mutogatott, nevezetesen a polgáriban voltak kereskedők, iparosok; a nemesiben főnemesek, kisnemesek, kiváltságosak és bocskoros-neme­­sek. Mindezeken kívül volt egy ég és föld között álló, a mainál számra csekélyebb, tu­dományos osztály : hivatalnokok, tisztviselők, orvosok, ügyvédek, mérnökök, gyógyszerészek, gazdatisztek; ezeknek egy része a nemességhez, más része a polgársághoz sorakozott ugyan, de itt-ott úgy kiváltak, hogy bátran ki lehetett őket olvasni. Már most emlékünkbe visszavarázsolván a múlt nagyszerű képét, s látván az erős vá­laszfalakat, sokszor érdekes látni, mily nehe­zen alakult a mai magyar polgári társadalom, mely sokban azért is különbözik más külföldi­től, mivel itt még ma is érezhetők a válasz­falak árnyékai s az ezekben nőtt veszélyes növények tüskéi, melyek ugyan napról-napra tompulnak és enyésznek, de még nem egyszer szúrnak, bántanak. Minthogy országunk kormányzati ügyei­nek, bajainak orvoslása nagyrészt a papság és nemesség kezében volt letéve s mivel a két nevezett osztály elég erős volt mind a veze­tést megtartani, mind pedig az alulról jött reform kivánalmaknak ellenszegülni, igy noha­ egyrész mellékes okok által sarkalva volt kénytelen lemondani születési előjogairól, de egy másrész­t ez nagyobb volt, önkényt mon­dott le, bölcsen belátván a külföldön úgyneve­zett „újabb társadalom“ előretörését, melynek nemcsak osztályok, de népek és nemzetek is gyöngék ellen­­állni s úgyszólván utalvák össze­tartani, csoportosulni. A magyarországi előke­lők tehát nem valának makacsok s önkényt mondtak le előjogaikról, az ellenzék vagyis, inkább a retrograd-párt csekélyebb lévén, mint leszavazott rész számba sem vehető s később egészen megadta magát s az 1848-iki törvényeket maga a papság és nemesség va­gyonával, vérével s életével támogatta. Csak a vakok és bárgyuak nem látják be, hogy a mi polgári társadalmi életünket a 48-iki törvények koronázták és alkották meg. Noha az egyenlőségnek már előbb sok vértanúi és apostolai valának, a 48-ki férfiakat illeti a foganatosítás dicsősége. De bár az egyenlőségi eszmék is, noha Bach által szorosan kiterjesztettek a közös teher­viselésben , nem lőnek foganatosítva a közbecsülés elvei szerint, és Bach rendszere egy ismeretlen aristocratiát, a pénz aristocra­­tiát növelte volna nyakunkra, ha egy átalában nálunk erre meg lettek volna az elemek. És leszorította volna a nevezett rendszer az ész­­aristocratiát, az egyedüli jogos tekintélyt min­den ennek szentelt terekről, ha épen ezen időszakban a magyar nemzet véd- és őrszelle­me azt nem dörgi a magyar nép fülébe : ta­nulj magyar, mert különben el­vesz­tél! A pénz-aristocratia létrehozásához szük­séges lett volna, hogy mint némely más or­szágok , úgy hazánk is csak igen szegény proletárokból és igen gazdag tőkepénzesekből álljon s ne legyen közép­osztály. Azonban nálunk meg volt, a­mi Bach rendszerébe nem illet: egy nagy erős közép­­osztály s kevésbé volt meg, a­mi odaillett volna: a nagy tőkepénzesek és a proletárok serege, s a 48-diki időszak sajnos következ­ményei mellett, rövid idő alatt csodákat mű­velt, a nemes és polgári elemekből egy nagy nemzeti közép­osztályt rázott össze, habár az idő rövidségénél fogva a tökéletes egyöntetű­ség az elemek között nem egészen képződ­hetett is ki, épen Bach rendszerének folytonos fenyegetése azt eredményezte, hogy az átala­kulás akkor is folytatódott, midőn már a nagy fejlődési lökés meg volt szakadva, midőn a nagy procedura be volt állítva. A pénz-aristocratiára való kacsintgatások és a proletársággal való kacérkodás hazánk­ban az ellenkezőt eredményezte, a nagy kö­zép­osztály az ész-aristocratiát teremté elő részint saját kebeléből, részint felsőbb és alsóbb körökből emelvén maga fölé vagy vonván magához. A különben anyagilag s szellemileg megtámadott közép­osztály a legnagyobb erő­feszítéssel iparkodott az eddig egyedül a főb­bek által támogatott irodalom és művészet bajnokait fölemelni. Irodalmunk, művészetünk, tudományos intézeteink szokatlan hódításokat tettek; önföntartásunk, nemzeti s polgári léte­lünk támaszait sejdítettük az irodalom, mű­vészet és tudományban s e közben ezek körül csoportosulva alakult meg a magyar polgári társadalom. De ezen megalakulás mai nap annyira nem rendes, annyira nem hibátlan, hogy számtalanszor kell följajdulnunk a mai magyar polgári társadalom ferdeségei, hibái miatt. Ennek okait s ezt magát tanulmányozva, vessünk egy pillanatot először magára a 48-ks korszakra s egyszersmind az onnan kezdődő fejetlen állapotokra. S egész életem folyamát ismerik, kik figyelemre méltatták csekély irodalmi tevékenységemet, azok egyéb bizonyítékok nélkül is bizonynyal meg vannak győződve valláserköcsi tekintetben is szilárd elveimről; a feledékenyeket és aggo­­dalmas lelkiismeretüeket pedig bátor vagyok a szegedi három osztályú alreáltanodától 1862/3-ik évben megjelent tudósítványban ol­vasható értekezésemre, valamint e lapok ha­sábjain közzétett s nevezetesen a kath. egyház szent ünnepei alkalmával irt több dolgoza­taimra utalni, melyek következtében talán méltán kérdezhetem is: vájjon ember, ki olyanokat ir és oly érzelmeket vall, lehet-e vallástalan vagy az egyháznak ellensége? váj­jon annak, ki mint tanár közvetett és köz­vetlen elöljárói s a t. c.­szülék megelégedé­sére, mint polgár a mélyen tisztelt és az igaz erényt méltányolni tudó közértelmiség becsü­letére méltóvá lenni egész erejével törekvők; igazságos és egyházilag is jogos cselekvény e minden kihallgatás, minden figyelmeztetés vagy intés mellőzésével, egyedül néhány félre­magyarázott szóból kivont ráfogás és követ­keztetés folytán vallási érzületét és polgári becsületét oly kíméletlenül megtámadni? Kelt Szegeden, december 2-án 1865. Bója Gergely. Nyilatkozat. A „Szegedi Híradó“ I. évi október 8-iki számában, tőlem, mint az iparossegéd-egylet jegyzőjétől, egy közlemény jelent meg, mely­ben azon egylet viszonyaira vonatkozólag, egyéni nézeteim képezék a bevezetést. Azon­ban eme nézetek egyes kitételeit némely ol­dalról oly szomoritó felfogás és oly bántalmazó értelmezés követte, min­ket azokba helyezni soha célom nem volt. Ámbár a kath. egyház iránti hűségem s a tanári pályán töltött hosszú évek során át tanúsított valláserkölcsi elveim sokkal ismer­tebbek, sem hogy azokat valaki komolyan kétségbe vonhatná, mindamellett, miután néze­teimnek oly példátlan modorban történt értel­mezése távolabb helyekre is eljuthatott vagy eljuttathatott, hol polgári pályám és vallás­erkölcsös működésem kevésbé ismeretes, az aggodalmas lelkűek megnyugtatása végett és egyéb oknál fogva, majdnem kényszerítve érzem magam azon balértelmezéseket teljes meggyőző­désből nyilvánosan is visszautasítani, minthogy azon egyéni nézetek az iparossegéd-egylet ellen itt-ott létező balvélemények megszünte­tésére igen; de a róm. kath. anyaszentegyház, azon hit ellen, melyet eddig vallottam és vallani fogok, irányozva soha sem voltak. Kik több évi tanári működésemet és Országgyűlési képviselők. Országgyűlési képviselőknek folytatólag megválasztottak: Sopron városában Ihász Ru­dolf egyhangúlag; Sopron nagybajomi kerü­letében gr. Batthyányi Géza egyhangúlag; a nagymártoni kerületben gr. Széchenyi Imre; a kismartoniban gr. Széchenyi Béla, a válasz­tásnál verekedés történt; a lövői kerületben Thalabér Lajos; a kapuváriban Lukinics Mi­hály ; Csornán Dőry Ádám; Szepes megye iglói kerületében Jendrasik Miksa; Kulán Jámbor Pál egyhangúlag; Nyitra megye nagytapolcsányi kerületében gr. Berényi Ferencz; a gölniczi kerületben Fest Imre egyhangúlag; Galgóczon Frideczky Timóth egyhangúlag; a nyitrai vá­lasztó­kerületben Tóth Vilmos egyhangúlag; Szabolcs megye nádudvari kerületében Kállai Ödön; N. K. Madaras kerületében Varró Soma egyhangúlag; Somogy megye csurgói kerületében Inkey József egyhangúlag; Nagy-Lakon De­­dinszky József; Szepesmegye kézsmárki kerü­letében Hunfalvy Pál; Temesváron Sulyok (Stockinger) Mór; Bács-Bodrogmegye almási kerületében ifj. b. Rudics József; Liptó megye sz.-miklósi kerületében Szentiványi Adolf; So­mogymegye atádi kerületében gr. Somssits Im­re; Zabolcs megye többi kerületeiben Bonis Samu és Erős Lajos; Nyitra megye érsekujvári kerületében Wodianer Albert; Somogy megye tabi kerületében Zichy Antal csaknem egyhan­gúlag; a szigetvári kerületben Bittó István; Félegyházán Hrabovszky Zsigmond; Tisza-Uj­­lakon Lator Gábor egyhangúlag; Pozsony város belvárosi kerületében gr. Dessewffy Emil; a külkerületben Geduly Antal; Bács-Bodrog me­gye a­kanizsai kerületében Kiss Jakab egyhan­gúlag; Vas megye rumi kerületében Bezerédy László egyhangúlag; Kisújszálláson Illésy Já­nos ; Nyitramegye zsámbokréti kerületében hg. Odescalchy Gyula; Hontmegye szobi kerületében Rajner Pál egyhangúlag; Unghmegyében eddig megválasztottak Bernáth Zsigmond, Ibrányi és Kandó; Árvamegye kubini kerületében Smre­­csányi Darius; Nagy-Váradon Lukács György egyhangúlag; Bácsmegye hódsági kerületében Szemző Mátyás; N.­Kikindán Csernovics Péter; Székesfehérváron Detrich Zsigmond; Kaposvá­ron Somsich Pál egyhangúlag; Vasmegye mu­raszombati kerületében gr. Szapáry Géza; Ti­­sza-Ujlakon b. Perényi Zsigmond egyhangúlag; Gömör megye jolsvai kerületében Szentiványi Károly egyhangúlag; a kövi kerületben Dras­­kóczi Gyula; a rimaszécsiben Fáy Gusztáv; a rimaszombatiban Dapsy Vilmos; Krassó megye bogsányi kerületében Joannovits György; Fa­cséton Maniu Aurel egyhangúlag; Lugoson Mocsonyi András; Komárom megye ócsvai ke­rületében Zámory Kálmán; az udvardi kerü­letben Madarassy Mór; Nyitramegye privigyei kerületében Zsám­bokréty József ; Nagy-Ká­­rolyban Kende Kanut; Jász - Árokszálláson Pethes József; Tatán Ghyczy Ignácz; Vas­megye felső­eőri kerületében Hollán Ernő egyhangúlag; Szathmár csengeri kerületében Domahidy Ferencz; a fejérgyarmatiban Vályi János; a megyesiben Vecsey József; a kras­sói kerületben Maróthy János; Oraviczán Faur János; Bácsmegye a moroviczai kerü­letében Vojnits Barnabás; Vasmegye szombat­­helyi kerületében Horváth Boldizsár egyhan­gúlag ; Bihar megye margittai kerületében Ba­­ranyi Gusztáv; a székelyhidiben Miskolczy Lajos; a hosszúpályi kerületben Csengery Imre; a szalontaiban Lovassy Ferencz; az ugri kerületben Tisza Lajos egyhangúlag; Be­­reghmegye kászoni kerületében Buday Lőrincz; a beregszásziban Lónyay Menyhért egyhangú­lag; V.-Vecsén Bencsik György; Vágh-Ujhelyen Baranyai prépost. Levelezések. Szentes, november 29 én 1865. (Követválasztás. — Oroszi Miklós beszéde.) Szentes városában november 28-kára ki­tűzött követválasztás példás renddel ment vég­hez; összeírt választók voltak 1791-en, ezek közül a választásra megjelentek 1529-en. Boros Sámuel úr választói szavazatot kívánván, eredménye lett, hogy Boros Sámuel úr nyert 91, Oroszi Miklós úr 1438 szavazatot, melyet a közönség nagy lelkesedéssel fogadván, a városházához őt a közöttünk megjelenésre fölhívta, ki is közöttünk megjelenvén, a kö­vetkező beszédet tartotta : „Tisztelt polgártársaim! Nem vagyok ké­pes szavakat adni az érzelmeknek, melyek szivemet e nagyszerű s egész életemben örökre emlékezetes órában eltöltik, azért ne várjanak tőlem művészileg kidolgozott beszédet. Szí­veskedjenek megelégedni azzal, ha egyszerűen megköszönöm azon átalános bizalmat, melylyel engem­et, egyszerű és igénytelen polgártársu­kat, ragyogó érdemekkel nem kérdkedhetőt megajándékoztak. Nem szavakkal, hanem tet­tekkel fogom azokat, ha az isteni kegyelem velem lesz, meghálálni, s ime Isten előtt és önök előtt szent fogadást teszek, hogy e perc­től fogva szivemnek minden indulatja, lelkem­nek minden törekvése szeretet hazánké s az önöké lesz azon magasztos pályán, melyet ezúttal az önök bizalma számomra kijelölt. Tudom én azt, hogy nehéz kötelességek azok, melyeket Szentes város közönsége e ki­tüntetéssel vállaimra tesz, s hogy mégis el­merem vállalni, az onnan van, mert bízom Istenben, ki a legnagyobb dolgokban is juttat osztályrészt a kicsinyeknek. Ott van a leg­nagyobb példa előttünk, midőn a világ fel­­állása óta legnagyszerűbb eszmének a keresz­tény vallásnak győzelemre juttatásában egyszerű emberek közreműködése volt a legfőbb tényező. Nem teszek én ígéreteket, részint mivel politikai hitvallásomban önök elébe terjesztet­tem elveimet s azokat ismételni nem tartom szükségesnek, részint mivel tudjuk, hogy oly nagyszerű feladat vár ezen országgyűlésre, hogy annak egyes részleteit elszámlálni nem is lehetne. Úgy hiszem, ha azt ígérem, mit a legnagyobb hazafi Deák Ferenc — kit az Isten sokáig éltessen — választóinak mondott : „teljesítem polgári kötelességemet“, ezzel min­dent megmondottam, „ennél többet kívánni nem lehet, kevesebbet teljesítenem nem szabad.“ Engedjék meg önök, hogy azon lelkese­désnél fogva, mely ez órában mindnyájunk kebelét áthatja, szabadságot vegyek magam­nak emlékezetbe hozni egy dolgot. Midőn az 1861-diki országgyűlés eredmény nélkül szét­oszlott s a provisorium beálltával mindnyájunk keblét, kik az alkotmányos szabadságért élünk, nehéz honfiúi bánat földporáig nyomta le, nekem jutott a szerencse figyelmeztetni önöket, miként „nincs veszve bármi sors alatt, ki el nem csüggedett!“ Íme az isteni gondviselés földerítette fölöttünk az alkotmá­nyos élet hajnalát. Isten jóvoltából s a Fölséges uralkodó kegyelméből a magyar alkotmányos élet egyik részének birtokába jutottunk, illetőleg az országgyűlés megnyíltával birtokába fogunk jutni. Ez még polgártársaim csak egyik fele az alkotmányos életnek, hanem ezután kell következni é s bízom Istenben, hogy fog is következni az alkotmányos életnek másik fele: a megyéknek, városoknak s köz­ségeknek önkormányzati alapon leendő szer­vezése. Legyünk ezen nagyszerű eszmére el­készülve, hogy midőn itt az óra, melyben annak is birtokába juthatunk, azon jogunkkal is okosan élhessünk.

Next