Szegedi Híradó, 1866. január-június (8. évfolyam, 1-51. szám)
1866-01-14 / 4. szám
jelentését a Császárné Ő Felsége üdvözletére Bécsben járt küldöttség fogadtatására vonatkozólag, melyet a ház minden részleteiben meleg érdekeltséggel s Császár és Császárné ő Felségeik nevei említésénél mindenkori lelkes éljenzéssel kisérve hallgatott végig. A jelentés végeztével elnök újólag éltetvén ő Felségeiket, miután az erre következő tartós éljenzés lecsillapult, az igazolási tárgyalást tűzvén napirendre, mindenekelőtt Arad megyéből az egész központi választmány és minden e megyei (6) képviselő ellen beadott kérvény került szőnyegre. Nyáry Pál és Ghyczy K. egymást kiegészítő javaslataik folytán ez ügy akként határoztatott elintéztetni, hogy a központi választmány ellen emelt vádakat egy azon hat osztály elnökeiből s előadóiból alakulandó osztály tárgyalandja, melyek az egyes (aradmegyei) követek ellen beadott kérvényeket már eddig is tárgyalták. Ezután a kérvény- és szavazatbíráló bizottmány választásához a szavazatok beszedettek , az eredmény kihirdetése másnapra ígértet vén. Áttérvén az egyes képviselők igazolására, Ács Károly, Justh József, Kautz Gyula az osztályok véleményezése folytán igazolt képviselőknek nyilváníttattak. Ellenben Gyene Károly és Hrabovszky Zsigmond ellen hosszasabb és élénk vita után vizsgálat rendeltetett, előbbire nézve Szabó Károly, utóbbira nézve Böszörményi László küldetvén ki vizsgálatra. Az alsóház 7-ik nyilvános ülése, jan. 12-én. Ez ülésben a napló-bíráló bizottmány tagjaira történt szavazatok olvastattak fel. E bizottmány tagjai lettek: Somossy Ignác, Nikolics Sándor, Jámbor Pál, Mihályi Péter, Szontagh Pál, Jendrassik Miksa, Dessewffy Ottó, Feszt Imre, Szász Károly, Fáy Gusztáv, Beliczay István, Vadnay Lajos, Rudnyánszky Flórián , Ruttkay István , Draskóczy Gyula, Szmrecsányi Dárius, Vay Béla, Trifunácz Pál, Madarász József, Kudlik István. Az igazolás folytatódván, Perényi Zsigmond ellen vizsgálat rendeltetett el s arra Markos István küldetett ki. Baldácsi Antal választása megvizsgálására pedig Rudnyánszky rendeltetetett. Besze János, Mocsáry Lajos, Varró Sámuel, Dőry Ádám igazolt képviselőknek jelentettek ki. A párisi világkiállítás ügyében. A párisi világkiállítás ügyében az országos központi bizottmány figyelmeztetést és felhívást intéz a kiállítókhoz, melyben tudatja, hogy a j. é. kiállításnak 140,000 méternyi tér van szentelve, s 10,000 kiállítóra számítanak. Azon hit és bizodalomtól éltetve, hogy a magyarok részvéte a következő nemzetközi mérkőzés alkalmával lohadni nem fog, figyelmezteti és felhívja hazánk minden rendű termelőit, a minél buzgóbb, a minél tevékenyebb részvétre, tájékozván őket egyúttal a szükséges tudnivalókról a következőkben: A kiállítás megnyílik 1867. évi ápr. 1-én és bezáratik ugyanazon évi október 31-én. Elfogadtatnak ezen kiállításra mindennemű szépművészeti, műipari és gazdasági tárgyak. Felállítása ezen tárgyaknak a következő 10 csoport- és 95 osztályban történik: I. Csoport. — Szépművészeti tárgyak (1—5 osztály.) II. Csoport. — A szabad művészetek anyagszerei és alkalmazásai (6— 13 osztály.) III. Csoport. — Bútorok és egyéb bútorozási cikkek (14—26. osztály.) IV. Csoport. — Ruhák (ide értve a szöveteket) és más öltözethez tartozó tárgyak (27—39. oszt.) V. Csoport. — Nyers termények és fél-gyártmányok (40 —46 osztály.) VI. Csoport. — A közönséges termelés ágainak szerei és alkalmazásai (47 —66. osztály.) VII. Csoport. — Élelmiszerek az elkészítés különféle fokain (67—73. osztály.) VIII. Csoport. — Élő állatok és mutatványok a gazdasági üzlet köréből (74—84. osztály.) IX. Csoport. — Élő termények a kertészet köréből (85—88 osztály.) X. Csoport. — Oly tárgyak, melyek különösen a népek anyagi és erkölcsi helyzetének javítása czéljából állíttatnak ki 89—95.) A kiállításra beküldendő tárgyakra azok eladási ára feljegyzendő. A kiállítás bezártáig viszsza nem vonható különös engedély nélkül. A kiállított tárgyak által elfoglalt bérért bér nem fizetendő. Végül figyelmezteti a kiállító közönséget, hogy bejelentendő gazdasági tárgyaikat főleg olyanokból válaszszák, melyek egyrészt gazdasági termelésünk fő czikkeit teszik, másrészt pedig külkereskedési szempontból első sorban állanak. Ily tárgyak név szerint: a gyapjú, bor, búza, repce, tengeri, dohány, kender, gubacs, liszt , dongafa; az élő állatokat illetőleg pedig tanácsképen megemlítik, hogy főleg hizlalt ürük és göbölyök lehetnének azok, melyek a leendő kiállításra küldethetnének, miután ezeket ugyanott valószínűleg egyszersmind megfelelő áron értékesíteni is lehetne. Kolozsvári levelek, m. Kolozsvár, január 9-én 1866. Erdély országgyűlése ma tartá utolsó ülését. A várakozás teljes napok titokszerűsége eloszlott. A combinatiók hosszú sora, melyek a leirat megérkezte óta a tartalom kitalálásával a nagyközönség figyelmét foglalkoztaták, a mai felolvasott kir. leirat által el fognak némulni, csakis a teljesülés vagy a csalódások fölötti vélemény fogja kisebb-nagyobb mértékben a közönség hangulatát hullámzásban tartani. Pár nap óta az itteni magasabb politikai körökben, bár minden feltűnő látszatot kerülve, nagy élénkség volt észrevehető, amelyek irányáról többféle hír volt elterjedve, amit leginkább orrságos Krigsau belügyminisztériumi osztályfőnöknek Hirsch volt Torda megyei főnökkel lett ideérkezte idézett elő. Hogy ezen utazással nagy fontosságú körülmény volt egybekötve, arról kétség nem lehet, mert noha az ezzel egybefüggésben lévő fölmerült hírek közül a hiteles nevet egyre sem alkalmazhatjuk, mindamellett szükségesnek tartom azok közül néhányat fölemlíteni. Ami ezen kiszivárgott hírek közül legtöbb hitelességgel bír az, hogy a magas személyiségek minden befolyásukkal oda törekedtek hatni, hogy az országgyűlés a kir. leirat fölött ne tanácskozzék , és hogy ezáltal semmi határozatot ne hozzon; a küldetés másik célja az lett volna, hogy a szászokat és oláhokat a magyar országgyűléstől való netáni visszamaradásukról lebeszéljék, végre hogy figyelmeztessék az országgyűlést , miszerint az minden nagyobb tüntetést kerüljön, ami a kedélyeket csak még jobban fölizgatná. Tán ebből kifolyólag történt az, hogy tegnap este a városi kapitányság figyelmezteti a polgárságot, hogy a már e célra készíttetett zászlókat ne dugják ki. Az itteni hangulatot ismerve, ezen figyelmeztetést nagyon fölöslegesnek lehet mondani, miután a kir. leirat tartalmának fölolvasása után az unió nem lévén kimondva, hanem csakis azért, „nehogy az összes monarchiát érdeklő államjogi kérdések megoldása halasztást szenvedjen“, engedtetik meg az erdélyi követeknek a pesti országgyűlésre leendő megjelenése; a kedélyekre ez oly hatással volt, hogy minden tüntetést vagy örömnyilatkozatot elfojtson. A mai országos ülést elnök ő excellja 10 órakor megnyitván, mindenekelőtt az utolsó gyűlés jegyzőkönyve olvastatott föl magyar, német és oláh nyelven. Ezután elnök ő excellja kijelenti, hogy kormányzóbiztos ő excellja egy átirat mellett megküldé a kir. leiratot. A kormánybiztos által küldött átirat fölolvasása után felolvastatott a legmagasb kir. leirat mind a három nyelven, melyet az országgyűlés felállva néma csendességgel hallgatott végig. Ezután Zeyk Károly, Kolozsvár városa követe kért szót, kéri az elnököt, hogy ráéktóztassék a felolvasott kir. leiratot kinyomatni és a tagok közt szétoszlatni, hogy azután az efölötti tanácskozásaikat megkedzhessék. Ezen indítványt a ház többsége Helyesléssel pártolta. Erre elnök figyelmezteté a szónokot, hogy ezen kívánságának nem tehet eleget, miután egyenes legfensőbb parancs következtében a házat el kell napolnia. Zeyk Károly újra fölszólal és kéri az elnököt, hogy miután a ház többsége által pártolt indítvány nem fogadtatik el, úgy ez a jegyzőkönyvbe iktattassék, hogy ezen felszólalásnak ott nyomva legyen. Elnök ezt szükségtelennek tartja, miután az a gyorsírói naplóba be fog vétetni, ott föltalálható leend. Elnök fölkéri ítélőmesteri méltóságát, hogy a mai jegyzőkönyvet azonnal készítesse el, miután több gyűlés nem fog tartatni, az a mai gyűlésen felolvastathassék és addig is a házat egy kis várakozásra kéri föl. Fél órai szünet után a jegyzőkönyv elkészülvén, mind a három nyelven felolvastatott, ezután elnök az országgyűlést bezáró vagyis elnapolandó beszédét éljenzésektől kisérve elmondván, a gyűlés 12 órakor eloszlott, így végződött e nagy figyelemmel kísért erdélyi országgyűlés, és a jövő politikai fejlődés titka, ha vájjon a mostani elnapolást nem , a szükségesség parancsolta körülmény idézte elő, vagy pedig még egyszer kellene igénybe vennünk a derék erdélyiek szívességét, amit — habár nagy szerencsénknek fognám tartani — de mégis jobb szeretnék, ha az erdélyi követeket ezutánra állandóan mi részeltethetnők mindazon jókban, mit ittlétünk alatt tapasztalni szerencsések valánk. Jelenleg a közfigyelem a megválasztandó képviselők névsorozatával foglalkozik és lehet remélem, hogy a pesti országgyűlésre való meghívó levelet a kir. gubernium nemsokára ki fogja bocsátani s igy a követek rövid idő múlva föl fognak jönni. Curiosumként fölemlítem azon nyilatkozatot, amelyet tegnap Rannicher szász követtől hallottam, hogy ő a pesti országgyűlésen egész pártjával együtt a határozati párthoz fog csatlakozni; ne higgyék azonban, hogy ez tán jó indulatból származik, hanem ez is egyik bizonysága annak, hogy a szászok csakis az egyenetlenséget kívánják ezáltal is fentartani, hogy a kívánt eredmény (a kibékülés) ezáltal ne jöhessen létre. Hiú remény! mert ha felsőbb helyen a kibékülésre a szilárd akarat meg van, úgy egyesek rosz akaratból származott ellenzése hajótörést fog szenvedni. És most fogadják szives erdélyi testvéreink köszönetünket azon jókért, miket irányunkban oly nagy készséggel tanúsítottak, és adja Isten, hogy nemsokára a pesti közös gyűlésen szoríthassuk testvéri jobbjukat. — A Viszontlátásig! Vas Borona Levelezések. Csongrád, január 8-án 1866. Most midőn egy üres kocsit hallunk utcáinkon elrobogni, egy nagy kövezett városban képzeljük magunkat. Haj! mert kővé dermedt a rög is most e száraz, fagyos időben, mely száraz fagytól épen úgy félünk mi földműves nép, mint a nyári szárazságtól, minthogy ezen kemény száraz fagy épen úgy tönkre veri reményeinket, mint a tikkasztó hőség, sőt ez már csirájában úgyszólva tönkre teszi a gazda iparát. De ez még nem elég, hanem az egerek és más pusztító férgek s rovarok milliárdai is segítenek az alkalmatlan időnek, mit az ég tán ostorul bocsát ránk s megkísérli, hogy meddig bírjuk még e különféle csapásokat békén tűrni, mert midőn a szegény földműves az ég különféle ostorain tűnődik és bánkódik, betoppan hozzá a különféle címek alatti tartozásért az executio s nyakán marad mig nem fizet. Majd jön a másik, majd a harmadik, tizedik sat. magistratualis persona, mely persze soha sem hoz, hanem mindig vinne, ha volna mit. Szomorú napjaink vannak bizony nekünk most is, habár kissé örvendeztet is a remény a hongyűléssel, de mig ez gyökeresen segítne, sokan tönkre leszünk téve. — No de mit folytatjuk tovább e szomoritó állapot leírását, inkább szóljunk másról, mely feledtesse velünk pár pillanatra ezerféle bajainkat. E hórikán lett kaszinónk új tisztikara megválasztva. Elnökké a derék lelkész Alvinczi Ferenc úr, alelnökké Kertész László, ügyvéddé Pap Gyula, jegyzővé nagyt. Báder János, pénztárnokká Mársits Ignác, könyvtárnokká Fodor István, rendezővé Dúl István urak közfelkiáltással választattak meg. Nagy bajunk van amiatt e kaszinóban, hogy a részvényt a tagok vagy nem akarják, vagy nem bírják fizetni. Néhány nap előtt egy pár szerencsétlen halálozás történt Csongrádon. Ugyanis egy asszony szalmatőzeket tett be a kemencébe száradás végett ejtve, a tőzek nedves lévén, midőn száradni kezdett, a benhagyott parázsból tüzet foghatott s a kemence hasadozott lévén, az elaludt nőt elkábitotta ; s midőn másnap betörték az elzárolt ajtót, már akkor a másfél éves kislányka halva volt. A nőben még volt egy kis életerő, amennyiben lélegzett, ámde az orvosi segély dacára néhány óra múlva ez is meghalt. Intő példa ez, hogy mint kell vigyázni a tüzelőanyagra. Dániel, H.-M.-Vásárhely, január 10-án 1866. A helybeli „Önképző-Petőfi-társulat“ hangversenyét f. hó 7-én a „fekete sas“ vendéglő Pásztor Lipót helybeli óvó úr által gyönyörűen földíszített termében, igen fényes közönség előtt megtartotta. A műsorozat következő darabokból állott: 1) Nyitány „Hunyadi László“ dalműhez négy kézre, zongorán előadták Lubinszky Blanka k. a. és Nagy Sándor úr. 2) „Világgyűlölet“ Petőfitől, szavalta Jeney Gyula úr. 3) Ábránd „Alvajáró“ dalműből Artottól, hegedűn előadta Robicsek Soma úr. 4) „Szobrok fölött“ Thaly Kálmántól, szavalta Gy. Molnár István úr. 5) „Karének“ Verditől, előadta a helybeli tanuló ifjúság énekkara. 6) „Magyar ábránd“ Székely Imrétől, zongorán előadta Lubiszky Blanka k. a. 7) „Magyar ábránd“ Székely Imrétől, zongorán előadta ifj. Pap József. 8) „Életbölcseség“, írta és felolvasta Török Károly. 9) „Magyar ábránd“ Székely Imrétől, zongorán előadta Nagy Sándor úr. 10) „Honfidal“ Petőfitől, zenéje Nagy Józseftől, énekelte a helybeli tanuló ifjúság énekkara. 11) „Bellini emléke“, nagy ábránd Artottól, hegedűn előadta Robicsek Soma úr. 12) „Rákóczy-induló“ négy kézre, zongorán előadták Lubinszky Blanka k. a. és ifj. Pap József úr. A hangverseny átalában igen érdekesnek mondható, annyival inkább, mivel az előadott darabok mind a műértőt, mind a lakást kielégítették. Különösen kiemelendő a nyitány „Hunyadi László“ dalműhez, melynek előadása igen szabatos és kerekded volt. Nagy hatást idézett elő „Bellini emléke“, melyet nemcsak a jó zongorakiséret Lubinszky Blanka kisasszonytól, de Robicsek úr kitűnő magánjátéka is igen élvezetessé tett. Dicsérőleg kell fölemlítenünk ifj. Pap József urat, ki a „Magyar ábránd “ot helylyel-helylyel kitűnően játszta; fénypontja a magyar zenéből, zongorán előadott daraboknak azonban a Nagy Sándor úr által lejátszott „Ábránd“ Székelytől volt, melyet előadó igen szép felfogással játszott, egyszersmind megmutatva azt, hogy nagy technikával bir. A szavalók között különösen kitűnt Jeney úr és Török Károly úr „Életbölcsesség“ című gúnykölteményével, mely valóban szikrázott a sok elmés eszméktől. A karénekek is kielégítők voltak s ez alkalommal el nem mulaszthatjuk helybeli énektanár Szügyi úr sok oldalról igénybe vett buzgalma és sikerdús működése iránt a legőszintébb elismeréssel nyilatkozni. Fájlaltuk, hogy jeles zongoramesterünk Pajor személyesen nem játszott, no de megmutatta, hogy tudnak tanítványai, mi ügyességének és szakképzettségének elvitázhatlan érdeme. Hangverseny után táncra kerekedett a fiatalság, szólt a zene s volt jókedv. Épen midőn e sorokat írom, hallom, hogy a hangverseny tiszta jövedelme 70 frt, így ennek fele része az önképző-társulat könyvtára gyarapítására, másik fele része szegény tanulók iskolai kézi könyvtára javára meglehetős szaporulatot tenne. Időjárásunk épen nem biztató, az egerek milliói mindig szaporodnak és csirájában emésztik föl a vetéseket. Jól esett hallanunk, mennyire méltányolják a szegediek a nálunk is Sipos színtársulatánál kitűnő sikerrel működött színészt Várhidit, bátran elmondhatjuk, hogy közönségünk a jeles tehetségű színész szép játékát soká fogja élénk emlékezetben tartani. R. 1. Első és utolsó szavam a „Szeged“ tisztelt szerkesztőjéhez. Mindig rosz ízlést árul el nevelt embernél, midőn nem hozzá szólunk s mégis beelegyedik a beszédbe. Én e lapok 2-dik számában egyenesen a „Szegedi Híradó“ szerkesztőjéhez intéztem „Nyílt levelemet“ s mégis. Czimeg János úr, anélkül, hogy őt vagy lapját legtávolabb bántottam volna, bizonyos súgók bemondása után fölhíva érezte magát, önigazolásul holmi pasquille-szerű „ Válasz“t igtatni a „Szegediek tegnap este megjelent számába, miből velem együtt az el nem fogott olvasó láthatja, hogy miután I. Czimeg úr önmagát a világ központjának képzelve, mindent magára vesz, ami nem is lehetett neki szánva, — egyátalán nem értette az én levelem tartalmát; minélfogva ezen körülmény maga — ha elvem nem tartana is vissza a polemizálástól, teljesen fölment Czimeg úrral, minden tollvita kötelessége alól, mert ilyet csak azzal lehet folytatni, aki az embert megérteni képes. Ha pedig, amint látszik, csupán azért írta ellenem ama kiszámított célú válaszát, hogy abbeli leyális érzelmét tudassa velem, miszerint „nem hiszi, hogy én a „Szegedi Híradó“ három havi polémiájában részes voltam volna, valamint azon mindenféle híreknek sem akar fontosságot tulajdonítani, melyek engemet, mint a Schmerling közegeitől hivatalt vállalót, a belga bank helybeni meghonosítóját, a gyulai kamarai (?) lét elárusítóját, a vízvezeték ügyében népszerűsége vesztett ügynököt szerte kisebbítnek (?) a városban“, ha mondom, csupán ez volt célja, úgy fölösleg volt fáradnia; mert én Czimeg János urat eddigelé józan elméjű s becsületes embernek tartom, ama nevetségig hazug rágalmakat pedig csak becstelen emberek beszélik s csak oktalanok hiszik el rólam. Csak ezt akartam mondani s ezt átadhatja Czimeg úr a többieknek is. Osztrovszky József Helybeli újdonságok. / Egy kis figyelmeztetés. Annak idejében, mint városunkat illető örvendetes tényt említettük volt, hogy 190,771 frt 36 kr. adóelengedés történt, mely összeg a város és magánbirtokosok évenkénti adójába fog betudatni s hogy a kulcs kimunkálása, mely szerint ezen beszámítás történni fog, a nyilvántartói hivatal által már munkába vétetett. Elmondhatjuk, hogy ez soha jobbkor nem jöhetett volna, mint most, midőn gazdáink legnagyobb része a szó szoros értelmében ki van merülve ; de a dologban egy bökkenő van, az t., hogy ezen kulcs kiszámítása előreláthatólag hosszabb időt fog igénybe venni, az adóexecutió pedig maholnap a nyakán lesz az illetőknek s akkor az elengedés még sem jött elég korán arra, hogy a földbirtok nyomasztó helyzetén még az idén segítsen. A városi tanács talán tehetne ez ügyben valami lépést, hogy az adóbehajtás egyelőre felfüggesztetnék. Egyébiránt úgy tudjuk, hogy egyesnek már kiszámították a birtokára eső elengedési öszszeget s ezen összeggel fönlevő adójából már törlesztett is. *A kaszinó első táncvigalma tegnap este tartatott meg. * A Szeged város történetének megírása céljából kitűzött pályadíjra adakozók neveit visszaemlékezés okáért ezennel közéteszük. Adakoztak: Adler Ignác, Alt-