Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)

1866-07-01 / 52. szám

1866. Nyolcadik évfolyam. Megj­elen : Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési Iroda: Ötpacsirta utca Terestyéni ház emeletében. Eladóhivatal s Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre...................................................8 frt. Félévre........................................................ 4 „ Évnegyedre ........... 2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre..................................................6 frt — kr. Félévre .......................................................3 „ — » Évnegyedre ...................................................1 „ 60 „ 52-ik Vasárnap, Hirdetések­: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási di 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­mond könyvkereskedéséhez cimezendők. Egyen szám­ára 8 kr osztr. ért. Midőn a helybeli és vidéki t. kö­zönséget a „Szegedi Híradó“ további pártolására felkérnénk, azon ígéretet tesz­­szük, hogy a jövőben is legfőbb törek­vésünk leend lapunkat minél változato­sabbá s hasznosabbá tenni. Az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. Az árvaintézet és dologház ügyében. Sajnos, de való, hogy az árvaintézet és dologház létrehozásában, mióta aláíírott a pártolók gyűjtésével fölhagyott, nem történt egyéb, minthogy új aláírások gyűjtésére egyé­nek neveztettek ki. Én a bizottmányok kinevezésével azon célt óhajtottam volna elérni, miszerint egy­előre pártolók szerzésében, jövedelmi forrá­sok fölkeresésében engem támogattak volna. Ha van alap, a­mire építeni lehessen, akkor csekély nézetem szerint mindenekelőtt oda kell törekvésünket fordítani, hogy elég­séges anyagot szerezhessünk, és habár erre azt mondhatni, hogy a tervet kell előbb el­készíteni , de én meg arra azt jegyzem meg, hogy ha van elégséges építő­anyag beszerezve, a tervet mindig lehet a körülményekhez ido­mítani. Legnehezebb dolog oly egyénekre szert tenni, kik legalább is 30 napot arra szen­telnének, hogy házról-házra járván a pénz beszerzése végett elegendő aláírásokat szerez­zenek, mert ehez idő, béketűrés és kitar­tás szükségeltetik ; de attól, hogy az árva­intézet Szegeden létre nem jöhet — mint némelyek jósolni szeretik.— tartani egyáta­­lában nem kell akkor, midőn már is, oly cse­kély utánjárás mellett 11,000 frt van biztosítva, holott a palánki lakosság negyedrésze még nem is irt alá, a többi 3 városrészben pedig, meg a tanyákon nem is volt még az aláírás gyűj­tése megkísértve s a megyés püspök ő mél­tósága, báró Sina, b. Wodianer, a vasúti, gőzhajózási, só- és szálfa-szállítási, légszesz­gyári s egyéb Szegeden székelő társulatok még meg sem kerestettek. Vannak és lesznek nekünk forrásaink, csak lássunk lelkesen a dologhoz, aztán föl­téve, hogy a mostani mostoha körülmények nyomása miatt Szeged népessége az előszám­­láltakkal sem lenne képes ezen intézet kellő kiviteléhez elégséges pénzerővel járulni, ez esetben kérjük föl a magas kormányt, en­gedje meg, a­mint ezt már másutt is tette, hogy a jótékony­ intézetek létrehozása szem­pontjából bizonyos mennyiségű sorsjegy kibo­­csájtása mellett tárgysorsjátékot rendezhessünk. Mauks Zsigmond: A pesti kereskedelmi testület em­lékirata. Miután a főváros különböző osztályai leg­több anyagi s szellemi erőt képesek öszpon­­tosítani, nem csoda, ha tetteik, határozataik a vidéknek legtöbnyire irányadóul szok­tak szolgálni. De szomorú dolog volna, ha a vidék egyes osztályai véleményeiket a fővá­rosiaknak föltétlenül alárendelnék, ha például azt, a­mit a pesti kereskedelmi testület leg­közelebbi emlékiratában főzött, azért, mivel a fővárosban a legtekintélyesebb kereskedők szakácskodása mellett készült, a vidékiek is jónak találnák a magyar gyomor számára. Részünkről meg vagyunk győződve, hogy a vidéki kereskedelmi testületek legtöbbje, s köztük a szegedi is, határozottan vissza fogja utasítani az emlékiratban kifejezett né­zeteket, melyek annyira nélkülöznek minden magyar szellemet, mintha egyenesen Bécsből sugaltattak volna. De szóljon helyettünk maga az emlék­irat , melynek rövid tartalma a következő : Előre bocsátván, hogy törvényeink reor­­ganisatiója körül nem lehet szem elől tévesz­teni, hogy az osztrák örökös tartományokkal anyagi tekintetben is elváltatlan kapocs köt össze, és a­mennyiben ezeknek váltó­­s ke­reskedelmi ügyekben a külfölddel egyenlő tör­vényeik vannak,­­ a külföldéi is. Az­által, hogy ezek intézményeire reflectálunk s velük szorosabb üzleti viszonyba kívánunk lépni, egyátalában nem látja veszélyeztetve politikai szabadságunkat. Nem ismeri el az emlékirat, hogy ha­zánk nagggyá és hatalmassá egyedül csak a politikai szabadság által válhat, sőt állítja, hogy okvetlenül szükség anyagi existenciánk föltételeit is lelkiismeretesen szem előtt tar­tani, s hogy a politikai kérdések voltaképen csekélyek azon roppant krízissel szemben, melynek az anyagi életben elébe megyünk; mert az emlékirat azt hiszi, hogy egy elsze­­gényült nép nem képes politikai szabadságát sem föntartani, sem hasznára fordítani. Nem látja át, mi veszély­teáramlanék abból a tör­vényhozás autonómiájára, ha ez önmagától olyan törvényeket hoz, melyek a külföldiek­hez hasonlóak.­­ Következetes átvitele azon elvnek, hogy a magyar törvények speciálisak s jellemzők legyenek, úgy sem vihető ki a gyakorlatban, annálfogva csak az a kérdés, hogy többé vagy kevésbé hasonlítsanak-e más álla­mok, nevezetesen a szomszéd nyugatiak tör­vényeihez, melyekkel mi szorosabb érintke­zésben vagyunk. Azon ellenvetést, hogy kül­­kereskedésünket és hitelünket illetőleg lehet­nek törvényeink azokéhoz hasonlók, de a belkereskedés és hitel saját speciális törvé­nyeket kell, hogy kapjon, nem ismeri el az emlékirat alaposnak. Specificus belkereskedés, még inkább specificus belhitel, ma már nem létezik. Kereskedés és hitel, mely csak a geographiai határokig terjed — és csak azok közt mozog, ma már nem érdemli e nevet sem; a szakadatlan váltói összeköttetés a termelő és fogyasztó népek, az export és import, a földművelő és iparűző államok, a tőke és előállító erő közt ily korlátozást nem ismerhet. A mi terménykereskedésünk kiterjed egész Európára, tehát hitelviszo­nyaink is, mert a hitel lényeges kiegészítő része a kereskedésnek. Szükséges tehát, hogy kereskedelmi hi­teltörvényeink egyezzenek azokéival, kikkel üzleti összeköttetésben állunk. Ha nekünk olyan törvényünk van, mint Hamburgnak, akkor a hamburgi kereskedő szívesebben hi­telez az itteninek, mert tudja, minő törvé­nyek és terv­­eljárás biztosítják az ő hitele­zői jogát, mint, habár jobb törvényeink vol­nának is, de előbb azok milyensége iránt tudakozódni és úgy hosszú úton kénytelen magának megnyugvást szerezni. Hogy meny­nyire vagyunk pedig a külföldi hitelre utalva, annak bizonyítgatását fölöslegesnek tartja az emlékirat. Hivatkozik az emlékirat, hogy úgy a személyi, mint a dologi jogot illetőleg, már­is számos törvényeink ugyanazon jogphiloso­­phiai alapra építvék, melyen az osztrák tör­vények állanak. Azután kéri, hogy a váltó- és kereskedelmi törvény, a váltójog és köz­jegyzői intézmény, valamint a törvénykezési eljárás, tétessék egyenlővé az osztrákkal, illetőleg léptettessék életbe itt is úgy, mint ott. Méltán jegyzi meg egész sajnálattal a „P. Hetilap”, hogy ezen, koránsem magyar eredetű emlékiratban a pesti kereskedelmi testület cosmopoliticismussal tüntetvén, vol­­takép csak német szűkkeblüségét akarja ta­karni, mely tulajdonság régi baja kereskedé­sünknek , a miért is az hazaivá, magyarrá lenni sohasem tudott.“ A többi lapok is hasonló értelemben nyiltkoznak s a „Pesti Napló” kivánta volna, hogy a fővárosi kereskedői testület állását, befolyási törekvését szerencsésebb enuntiátió­­val mutassa be a világnak, mint minővel azt ezen „Emlékiratában téve, melynek elvei indokolásai és okoskodási menete ellen még azok is tiltakoznak, kik érdemleges iránya tekintetében vele egyetértenének. Mint halljuk, az aradi kereskedelmi tes­tület már készül a pesti Emlékirat ellenében hazafias nyilatkozatot tenni. Hiszszük, hogy a szegedi is meg fogja tenni e tekintetben a magáét, erélyét s álhatatosságát megkettőztesse. Az ország teljes bizalommal van a hadsereg hő­siessége iránt s nem kétkedik, hogy fényes elégtételt fog szerezni. A hajóhad türelmetle­nül várja a cselekvés pillanatát, a hadsereg jó karban s a­ csatába vissza kíván vezettetni, uj hadcsapatok Cialdini alatt rögtöni paran­csokra várnak. A közvélemény nyugodt s el­határozott. Az olaszok veszteségei súlyosak, Villaren­alnok elesett. Amadeo hercegen kívül még Durando Gozani és Cerale tábornokok is megsebesültek, utóbbi igen veszélyes sebeket kapott. Az osztrákok két zászlót és két ágyút foglaltak el s két tábornokot fogtak el. A déli csatatérről egyéb uj nem érkezett, mint hogy 26-dikán délután Garibaldi-féle sza­badcsapatok jelentek meg Peschiera előtt s megtámadták déli Tirolban az ott állást fog­laló cs. kir. hadcsapatokat és tartományi va­­dászokat. A Judicariába benyomult szabadcsapato­kat az insbrucki vadász századdal egyesült császáriak visszaverték. Az olaszok Cremona és Piacenzanal ösz­­pontosulnak. Cialdini tábornok, ki újabb hír szerint, a Pót nem is lépte át, elhagyta had­állásait s Bologna felé vonul Victor Emánuel­­hez csatlakozandó. Úgy látszik, hogy az olaszok most már osztrák támadástól tartanak s az „Ost. Ztg.“ szerint ez könnyen be is következhet, mert szerinte csupán katonai tekintetek tartóztat­ták vissza Albrecht herceget, hogy rögtön átvigye actióját a lombardiai területre s pil­lanatig sem fog tartózkodni, ha katonai te­kinteteknél fogva tanácsosnak vagy szükséges­nek látszik előnyomulása, az ellenséget saját területén fölkeresni. Az északi csatatérről érkező tudósítások jelentik, hogy az összecsapások az egész vo­nalon megkezdődtek. Az első jelentékenyebb csatázás a Prá­gától 9 mértföldnyire fekvő Münchengrätznál volt. A Piret, dandár és a szász királyi csa­patok vettek először részt a csatában, mely 26-dikán délután kezdődött s 27-dikén reg­geli 2 óráig tartott. A harc heves és ered­ménytelen volt. Osztrák részről mintegy 300 ember veszett el. Stockau gr., Attems és Lichtenstein meg vannak sebesülve. Ugyanakkor Neustadt-Skalic közelében is folyt a csata Benedek táborszernagynak a joseph­­stadti főhadi­szállásról jun. 27-dikén este 8 órakor keltezett hivatalos távirata arról érte­sít, hogy a 26-dikán Opocnoból Skalicba rendelt 6-dik hadtest 27-dikén reggel 8­ órakor megtámadtatott a wisokowoi és wet­­zelsbergi magaslatokon felállított poroszok által, de a 6-dik hadtest 4­/3 órai harc után megostromlotta ezen magaslatokat s minden ponton győztes volt. A poroszok délben fris erővel kezdették ismét a támadást, de a tar­talék tüzérség által visszanyomattak, s a 6­ik hadtest nyugtalanítás nélkül foglalhatta el eredetileg szándékolt állását Skalic mellett E napon Gablenz altábornagy hadteste is kemény csatát vivott Trautenau előtt. Gablenz elfoglalta s megszállotta Trautenaut. A po­roszok 1000 halottat és sebesültet hagyva a csatatéren, Glatz irányában porosz területre vonultak. Hir szerint az osztrákok Benedek tábornagy vezetése alatt követni akarják őket, mig más oldalról a bajorok a szász területről készülnek a poroszokat kiszorítani. Múlt hó 27-ike mondhatni véres nap volt. E napon Visztula mellett is heves csata folyt. — Az osztrák előőrsöket megtámadták a poroszok Mislowitznál s Jelennél, honnan azonban visszanyomattak. — A főtámadás Osviecimnél volt s az osztrákok 10 óra hos­szat harcoltak s nagy veszteséggel nyomták a poroszokat vissza a Visztulán túl. A po­roszok vesztesége nagy, az osztrákoké is je­lentékeny. Lehman százados, Lippe gr. főhadnagy és Schönberg hadnagy, a Grüne gr. dzsidások közül 80 közemberrel maradtak a csatatéren. A poroszok 28-dikán bevonultak Trop­­pauba. Frigyes Károly poros főherceg főhadi­szállása jelenleg Reichenbergben van. Az olasz haderő létszámáról a múltkor írtunk, ezúttal röviden megismertetjük olva­sóinkat a többi hadviselő felek erejével is. A porosz rendes hadsereg létszáma 202,725 ember; tartalék 110,250 ember; az első felhívásu Landwehr 233,313 főre terjed; a második felhívásu Landwehr létszáma 148,738 ember; összes haderő: 695,025 ember. A szövetségi had mozgósítására vonatkozó határozat lényegben az 1. 2. 3. 7. 8. 9. és 10 ik szövetségi hadtestek és az ezekhez tar­tozó tartalék­ osztályok és pótseregek mozgó­sítására vonatkozik. E tíz hadtest jelen lét­száma 553,028 ember (426,635 főnyi gyalog­ság, 69,219 főnyi lovasság, 50,254 főnyi tüzér­ség, 6921 főnyi mérnök- és árkász csapatok). Ebből először is a három porosz hadtest (4, 5 és 6-ik számú hadtest) levonandó, melyekre a mozgósítási határozat természetesen nem ter­jed ki. Ezek létszáma 147,170 ember, nélkü­lük a mozgósított szövetségi hadsereg hét had­testben 405,858 főből áll, ide számítva az (1. 2. 3 számú) három osztrák szövetségi hadtestet. Ez utóbbiak létszáma 173,841 em­ber, mely összeg a fennebbi 405,858-ból levo­natván, marad 232,017 ember, mint azon haderő, mely a szövetségi mozgósítás által elvileg Ausztri ügyének támogatására szolgálna. De tettleg a dolog kevésbé kedvező, mert ama szövetségi államok, melyek a Frankfurtban vég­bement szavazásnál kisebbségben maradtak, vagy Poroszország hatalmi körében fekszenek, s a mozgósítási határozatot nem fogana­tosítják, részint mivel nem akarják, részint mivel Poroszország által gátoltatnak, mely ellenkezőleg a maga számára veszi igénybe illető hadjutalékaikat. Nagyobb biztonsággal csupán arra lehet számítani, hogy Bajorország, Würtenberg, Hannovern, Szászország, valószí­nűleg Baden is, továbbá Hessen-Darmstadt, Kurhessen és Nassau hadjutalékaikat kisebb-na­gyobb határidő alatt a Bund rendelkezésére helyezik Bajorország állit gyalogs. 49418, lovas. 8159, tüzérs. 6766, mérnökt. 925. Würtemberg állit gyalogs. 19219, lovas. 3169, tüzérs. 2790, mérnökt. 377. Hannoveri állit gyalogs. 18690, lovas. 2982, tüzérs. 2011, mérnökt. 240. Szászország állit gyalogs. 17344, lovas. 2740, tüzérs. 1586, mérnökt. 220. Baden állit gya­­logs. 13382, lovas. 2291, tüzérs. 2477, mér­nökt. 184. Hessen-Darmstadt állit gyalogs. 8878, lovas. 1426, tüzérs. 946, mérnökt. 113. Kurhessen állit gyalogs. 8201, lovas. 1301, tüzérs. 806, mérnökt. 105. Nassau állit gya­logs. 6036, lovas. 17, tüzérs. 586, mérnökt. 78. Összesen: gyalogs. 141168, lovas. 22129, tüzérs. 18058, mérnökt. 2212. Ausztria haderejének tehát a fentebbi felte­vések alapul vétele mellett közel 200,000 em­berrel, vagy pontosan véve 183,607 emberrel kellene szaporodni, azonban tekintve azon ren­det, mely a nevezett államok hadseregében létezik, Ausztria örülni fog, ha ez oldalról 60 — 70000 hasznavehető katona felett ren­delkezhetik. A csatatérről. Az olaszokat az első csatavesztés úgy látszik nem hangolta le. Az olasz lapok egy­hangúlag Olaszország azon rendületlen elha­tározását nyilatkoztatják ki: az utolsó áldo­zatot is meghozni, hogy a háború a legvég­sőig folytattassék, míg Velence az olasz had­sereg által föl nem szabadíttatik. Az első veszteség csak arra szolgál, hogy az olaszok Levelezések. Pécs, junius 25. 1866. .Magyarnak Pécs, németnek Bécsi“ Régi példabeszéd városunk kedvességéről, mely ha nem is áll oly kőrakásokból, nem dicsekedhet oly kereskedéssel, szóval, oly vi­lág-városi nevezetességekkel, mint Becs ; oly gazdagon meg van áldva a természettől s az ipar s szorgalom oly szépen fölhasználta a természet adományait, hogy méltán sorozható Magyarország legvirágzóbb városai közé. Központja, székhelye Baranya megyének, sőt nem mondunk valótlant, ha állítjuk, hogy nemcsak Baranya-, de Somogy s Tolna­­megyének is jó nagy része ide siet. Mégis e központ e környék egyetlen helye , hol az ipar szépen virágzik, az alföld kedves lapjában , a „Szegedi Híradó­“ban nincs közvetlenül képviselve. Ezt eszközölni célom, s ha soraim nem a levélkosárban, de a lap hasábjain hagyják el a szerkesztői irodát, koronként tudósítani fogom a „Szegedi Híradó* t. olvasóit városunk mozgalmairól. *) Városunk közintézetekben s egyletekben gazdag, a mi tanúskodik megyénk lakosainak józan­ értelmiségéről. Alig indította meg tévé­t) Szívesen vesszük. Szerk.

Next