Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)
1866-11-08 / 89. szám
jesztésére nem téveszti hatását. — Bizonyítja ezt az, hogy a végkép szűnni kezdett járvány újra grassálni kezd, amennyiben legújabban is egy nap 5—6—10 áldozatot is ragadott magával. Vegyük ehhez a naponként súlyosodó drágaságot, a korán beállt téli hideget, —s minden executio nélkül is eléggé meg vannak keserítve napjaink, pedig ez utóbbi kegyes intézmény is kezdi hatáskörét gyakorolni s nem egy helyütt látunk a házak előtt egy-egy bakát pipázgatni, ki — mint sejtjük — éppen nem az átvonulási időszakra van oda szállásolva. A város ügyei is mozognak a megszokott kerékvágásban. A liquidationális bizottmány működik, hogy mily sikerrel, azt biztosan nem tudjuk, de az abban résztvevő tagok erélyessége följogosított bennünket azon reményre, hogyha lassan is, de mindenesetre halad a kellő cél felé. A város áruba bocsátott földjei (9 ezer hold) felényire már elkeltek, de hogy mikor akad vevő a többire, azt a jelen körülmények közt megjósolni nem lehet, pedig e földek mielőbbi eladása az egyedüli mód, mely által a város roppant adósságaitól nagy részben megszabadulhat. Az eddig eladott földek öt-öt holdnyi részletekben tíz évi törlesztéssel 100 — 300 forintért keltek el árverezés útján, a fönmaradt rész minőségi osztályokba osztva becsáron adatik el. Jobb viszonyok közt e kedvező feltételekkel elárusított földek mindenesetre rég elkeltek volna. Az ínséges időket megérzi különösen a városi közpénztár is, miáltal a tisztviselők s egyéb fixisták kétszeresen sujtvák , minthogy fizetéseiket rendetlenül s apró részletekben kapván ki, financiális számításaik rendesen hajótörést szenvednek. Mindenünnen panasz, mindenünnen sóhaj! De azért végig menvén városunkon, betekintve nyilvános köreibe, báljaiba sat., láthatunk annyi luxust, annyi fényűzést, hogy alig hisszük el, miszerint az 1866-dik év sötétemlékű napjait éljük. Csak egy esetet említek föl. E hó 14-én annak rendje szerint bezáratott a lökert, mely alkalommal jótékony esőben is részesültünk, mi a homokbuckák közé rejtett kis paradicsomba való kirándulást szintén óhajtottá téve, nem kényteleníttetvén senki a homoktenger fölkavart porát kimenés közben nyelni. E zármulatságot nem elégelé meg hő vérű ifjúságunk, hanem múlt vasárnap, 21-dikén újra egy zártkörű táncvigalmat rendezett részvények utján a lőkertben s volt mulatság, tánc, quantum satis! A hölgyek természetesen mód nélkül ki voltak csípve s nehány szerény polgár leányka — ki a jelen viszonyoknak megfelelőleg nem akart talán eget, földet megmozgatni egy új ruháért és ahhoz járandó csecsebecséért — teljesen mellőzöttnek érezhető magát fénylő társnői között. És talán e bál közös jótékony célra rendeztetett a nemeslelkű ifjúság által? — avagy talán ama szerény lánykák szintén úgy mulattak, mint majd elrepülő társnőik? — Óh nem! A bál csupán azért rendeztetett, minden alkalmi s nemes cél nélkül, hogy még egyszer jól kitáncolhassuk magunkat; ama szerényöltözetű hölgyekkel pedig táncolni — tisztelet a kivételeknek — rangján alulinak tartó némely nagyralátó ifjú sarjadék. Ne csak táncoljunk! Úgyis van s lesz is okunk még elégszer sóhajtva tekinteni erszényünk üres fenekére! Színészeink a télre bajosan lesznek. Roppant vállalkozási szellem- s bátorsággal kellene azon színtársulatnak bírni, mely jelenleg hozzánk vetődnék, mert a „hazátlan árva“ aligha keresné meg száraz kenyerét a részvétlenség e rideg tanyáján. Majd csak eljárunk a kaszinóba egypár pipa dohányra, egy-egy praeferences dartbra s el-elhallgatjuk az „okosabb“ politizálását, s a nagy újságokra egy-egy pohár cholera-csöppet hörpentve, komédiások nélkül is lemorzsoljuk a tél ködös napjait és estéit. R. 1. Helybeli újdonságok. Az inségügyben tartott tanácskozmánynak tehát mégis lett eredménye. Nem mondhatjuk ezt ugyan kielégítőnek, amennyiben a gazdálkodók részére utalványozott 15,000 rit (quid hoc ad tantam sitim!) a valódi szükségnek távolról sem felel meg; de másrészt őszinte örömünkre szolgál ez ügyben jelenthetni egy olyan felsőbbi intézkedést is, mely mig egyfelől munkát nyújt az ínségnek leginkább kitett dolgozó néposztálynak s ennek nyomasztó sorsán enyhít, másfelől egy hasznos mű létrehozását célozza. Ugyanis — mint jó forrásból halljuk — a vödrösházi tiszai átmetszés terve felsőbb helyen jóváhagyatott s a mű kivitelére 40,000 frt lett utalványozva. Most már tehát nincs egyéb hátra, minthogy ezen célszerű és megnyugtató intézkedés ne maradjon sokáig a papiroson, hanem a kenyéradó munka foganatosítása mielőbb megkezdessék, mert proximus ardet acalegon, a 63-iki éhinség megizmosodott alakban kapunk előtt áll, mint ezt szomorú előjelek kétségtelenül bizonyítják. A Deák-album ügyében tegnap Vadász Manó kaszinói elnök úr városunk néhány polgárát értekezletre hívta meg, melyben elhatároztatott, hogy az album vasárnap délelőtt küldöttség által fog átnyújtatni a nagy hazafinak. A küldöttséghez, melynek vezetésére a jelenlevők által Vadász Manó úr kéretett fel, máris többen íratták be magukat tagokul, s hihető, hogy városunk polgárai közül még többen fognak a nevezett elnök úrnál jelentkezni, hogy a haza bölcsének a hála és tisztelet ezen adóját leróhassák. " A k. m.- vásárhelyi Kérdő Márton-féle zavargásnak, melyet mi tréfás színben közöltünk, úgy látszik, mások komolyabb jellentőséget tulajdonítottak, miután múlt vasárnap innen, annak rendje szerint töltényekkel ellátva, katonaság küldetett át a rend helyreállítására. Volt-e rája* szükség, nem tudjuk. * Halhatatlan Petőfink egyetlen fia, Zoltán, jelenleg Szegeden van, a 8-dik osztályt az itteni gymnasiumban végzi. Petőfi sírja föltaláltatott — egy vad poéta agyában. Egy K________ nevű úriember az, kinek jutott a szerencse, halhatatlan költőnk sírját föltalálhatni, amint ezt ő maga egy kiadás végett beküldött versezetében igen érdekesen elbeszéli. A búval bajjal terhelt emberiség lelki könnyebbülésére közlünk egy kis kóstolót e magas múzsa-sugallatból, azon reményben, hogy a bosszankodás mellett talán egy-egy jóízű mosolyt is szerencsés lesz aratni, mely esetben a nagyreményű költőnek is némi elégtételt szolgáltatunk, mert keserves munkája nem veszett egészen kárba. — A versezet azon kezdődik, hogy írója „a nagy pusztán sétál és dicső tetteken andalodik“ ott hol a nagy harc volt s a hol most bárányok legelnek s egymásnak bekegnek, akik neki elmondják, hogy: „itt bele a költőnek! “ Persze őtet e szó úgy megszomorítja, hogy „nagy gondolat és komorú véletlen földre rántja“ s a dicső költőt tüstént kezdi siratni és siratja mindaddig, mig a sirás helyett dalolni nem kezd és pedig azt a magyar nótát: „hol vagytok dicső hazám fiai?“ Mire a kolompos „vezér-ürü“ hozzá lép s elérzékenyedve kéri, hogy mondjon „még egy dallot“ s megsúgja a költőnek, hogy: „Ki fekszik, kit keres éi röviden ráakacz.“ Ezen szóra persze a költő orcáját könyek nedvesítik, még pedig nem a birka, hanem az ő szemeiből jövők. Tűnődésében föltekint, „honnan jön az eső?“ mire Ő ft. i. a vezér-uri) mondja: „Ha nem vigyázol, a sírjában eleső!“ Eső, eleső, ki mondja, hogy ez nem becsületes kádencia? És igy megy ez tovább. Hanem hát halljuk a költőt magát eredetiségében, mint zengedezik s miképen jön rá a sírra: „Összes nyáj is észre veszi hol esett el a magyar, Búslakodva megállottan a két lábával kapar. Hallom épen midőn mondják: Itt fekszik egy hazafi, E nagy pusztán hajdanában ölte itt meg valaki. Másik pedig eztet mondja: E volt talán a nagy hős! Ki számunkra szerzett hazát — látod mily dicső és ősz ! Nyugodjon itt becses hamuja, ne bántsd nyugodjon ő itt, Nemzetiért, hazájáért sok szép csatákat is vit. Vezér ura szinte halván azonnal oda lépet, Jó megrázta a kolompját és azzal ő odább ment. Vissza fordult tiz lépésről elkezdett ottan sírni — Kiabálta összes nyájnak, itten fekszik Petőfi! Azon szóra az összes nyáj el kezdett mindjárt sírni, Kiabáltak mindenszóval itt fekszik nagy hazafi! Nem állhattam tovább én ki tüstént melléjük léptem, Azt a földet, hol eleset könnyes szemmel szemléltem. Ráborultam azon fűre melly a sírja fölött áll Mondám: nyugodt dicső költő rád gyakran a holló száll. (Sic.) Pedig hajdan nemzetemnek sok szép dallot kiadtál, Véletlenül e nagy pusztán golyó által elmúltál, Mindig keres szép nemzeted, nem is tudja hol fekszel ? E nagy pusztán a nyáj által találtalak én is fölrosat. Végül aztán ilyetén megható versekben vesz búcsút a föltalált költő sírjától : „Reá irom a fejfádra, hogy itt nyukszik egy költő! Tetteidet, ha vizsgáljuk, mindig marad nagy intő. Petőfi Sándor az — melly e sirba mostan nyugodik. Negyven nyolc és kilenc olytn — hazájáért aluszik. Bém apának táborából egy golyó eltalálta. És e helyre — hol most nyukszik — e nagy költőt lezárta.És a t. Ezenkívül ki akar adni a termékeny költő még egész nyaláb prózában és versben irt holmikét, amikkel még esztendeig tudnánk olvasóinkat mulattatni, ha attól nem félnénk, hogy megszaladnak előle. Úgy hisszük, kóstolónak elég lesz ennyi. Most még csak azt kell elmondanunk, hogy az az úriember, aki ilyen versek faragásával lopja a napot, több éven át néptanító volt egy népes községben. Elborzadunk, ha meggondoljuk, hogy a népnevelés szent ügyében ilyen szellemi nyomorékok is tényezőkként szerepelhetnek nálunk, holott az ilyennek kezébe nem toll, nem az ifjú polgárok lelkeinek képzése, hanem kasza és kapa valók. * Fürdőház a Rókuson. E nagy város fürdőházak dolgában nagyon is szegény. Igaz ugyan, hogy mióta a vízvezető-csöveket a házakba bevitték, a háztulajdonosok a maguk kényelmére kezdenek fürdőszobákat építtetni, azonban a lakosság nagyobb része mégis a közfürdőházakra van utalva, melyek a belváros egy pontján feküdvén, a külvárosiak számára távol esnek. A Rókuson —mint értesültünk — akadt már vállalkozó Kiss Márton úrban, ki a hiányon segíteni akar. ő ugyanis a vízvezeték igénybevételével a fehérló-utcában 12 káddal ellátott fürdőházat létesített, melyben a Tiszavíz mellett széksós vizet is lehet használni. *A jövő évi újoncozást illetőleg a hatóságok azon utasítást vettek a helytartótanács részéről, hogy az arra vonatkozó előmunkálatokat azonnal vegyék foganatba. — Ujoncozás alá szólítandók az 1846., 45., 44., 43. és 42-ben született ifjak. * Kaptuk az „Erdészeti és Gazdászati Lapok“ XI-ik füzetét a következő tartalommal. A gabnatalajon és a feltétlen fatalajon álló erdők irtásának a klimára gyakorolható befolyásáról Elmélkedések mezei gazdászatunk fölött. Tölgyerdeink aranyszagáról — a gubacsról. A földmunkálás eszközei és ezek alkalmazása. A növény élet főbb mozzanatainak észleléséről. Nehány szó a szárazság okairól és elhárításáról. Hogy ültetnek a „Karston?“ Megjegyzés a trágyázási kísérletekre és a trágyareceptekre. A selmeczi cs. k. bányászati és erdészeti akadémia uj tervezete. A keszthelyi orsz. gazdasági intézetről. Természetrajzi vázlatok. Az erdészeti államvizsgák 1866-ban. Különfélék. Legjobb idő a favágásra. A párisi nemzetközi kiállítás. * A megyei mérnöki hivatal figyelmét felhívjuk egy a ’megye területén igen rosz karban lévő hidra, nevezetesen a Szentesről Kun-Szent-Mártonba vezető országúton, az úgynevezett tőkei csurgó hídja olyan állapotban van, hogy azon, különösen téli időben, veszély nélkül járni nem lehet, amennyiben a híd nem az útvonalon fekszik , hanem azon kívül s alig 2 '/n öl széles; szükség lenne a hidat az útvonalra átvinni és jóval szélesebbre csinálni, mert sok veszély történt már rajta. A városi hatóság nem csináltatja meg, mert úgymond a megyéé. Ezért hozzuk tudomására a megyének. * A házkiásások és betörések a hosszú éjszakákkal beköszöntöttek s az ínséggel fognak növekedni. Múlt vasárnapról hétfőre menő éjjel a jó madarak a Rókuson egy kertre szögellő kamra vastag falán jókora nyílást csinálván, a kamrába bemásztak s azt derekasan kipusztították. Elvittek mintegy 3 mázsa szalonnát, egy mázsa füstölt húst, egy nagy darab szappant, nehány zsák búzát, két kenyeret s egy zsíros bödönből, melyet a nyíláson nem emelhettek ki, marokkal tömtek tele egy a kamrában talált 10 ircés üres fazekat. A kár körülbelől 200 írtra mehet. A gazoknak három kerten kellett keresztül menniük, mig a kamrához jutottak s a nyomokból következtetve , talicskákon vitték odább a terhet. A helybeli aluszékony éji őrök mellett valóban ideje volna a polgári őrjáratokat ismét fölállítani. * A híd rondasága miatt már többször vettünk panaszró sorokat, melyek megegyeznek abban, hogy e különben sem díszes faalkotvány már rég nem volt ily elhanyagolt állapotban. Csodáljuk, hogy ez a hatóság figyelmét kikerüli. * A vízvezeték most oly tiszta italt nyújt, mintha a szűrés mesterségét a vállalkozók most találták volna föl. Pedig hát ez a mester nem más, mint a természet. Tavaszszal, midőn a vizek növekednek, majd ismét nyelni fogjuk az iszapot. — Azon a Tiszából kifogott hulla, melyről múlt számunkban emlékeztünk, kiásatása után csakugyan azonosnak találtatott ama móravárosi öreg emberrel, ki onnan akkortájban eltűnt. Szomszédjai még kiásatása előtt leirták ruházatát, és azután kétségtelenül ráismertek; csak megátalkodott nevelt fia konokul tagad még mindent, pedig szomszédjai is igen jól tudják, mily rosz viszonyban éltek egymással s hogy gonosz életmódja miatt többször el akarta őt kergetni házától az öreg. Ellene bizonyít még azon tény is, hogy nevelőapjának eltűnése után azonnal abban fáradozott, hogy megmaradt házát és vagyonát magára írassa át. Hatóságunk éber nyomozásának bizonyára sikerülendő bűntényt annyira földeríteni, hogy a bűnös kénytelen leend gonosz tettét bevallani. Értesítés. Tisztelettel jelentem t. pályatársaim s aláíróimnak, hogy „ Gyászbúcsúhangok“ című versgyűjteményem Kertész József ur nyomdájából a mű kiállíthatására teljesen felszerelt egri lyc. nyomdába tétetett át, hol munkába vétetvén, január hóban a legdíszesebb kiállításban fog onnan kikerülni. Szeged, nov. 1. 1866. Chilkó Sándor, Szeged belvárosi kántor. Vegyesek. * A magyar országgyűlésnek f. hó 19-dikén kezdődő újabb ülésszakára, mind az alsó, mind a felsőház tagjaihoz szétküldettek már az illető elnökök által a meghívások. * Deák Ferenc hétfőn este Pestre érkezett. * A Pesten lévő országgyűlési képviselők múlt vasárnap a Frohner-szállodában az alsóház elnöke, Szentiványi Károly névnapját lakomával ülték meg. * A „P. N.“ hallja, hogy a magyar országgyűlésnek meg lesz ígérve a minisztérium és pedig az országgyűlési többségből, de csak úgy, ha a közösügyi tervezet oly megoldást nyerene, minőt a mostani kormány óhajt. Ki lesznek tűzve a határok is, amelyeken túl a mostani kormány engedni nem fog. A követelések közt többi között lenne. Hogy az adót a bécsi kormány szedje, hogy a hadügy is egészen a központi kormánytól függjön, a közös ügyek pedig egy bécsi közös parlamentben tárgyaltassanak. * A „Hon“ és pártja. A „Hon“, mely első november óta bővített s igen változatos tartalommal jelen meg s tudvalevőleg keletkezésétől kezdve a bal oldal közlönye, „Irányeszmék“ cím alatt pártja állását a jobb oldallal szemközt törekszik megvilágítani. Ezekben a többi közt fejtegeti, miszerint a közösügyi bizottmány többségének munkálata világos bizonyítéka a jobboldal kitűzött irányának s alkalmasint az e munkálatban letett elvek fogják képezni a kormány előterjesztésének magvát. A „Hon“ kijelenti, hogy a baloldal nézete a közös ügyek elősorolásánál határozottan elválik a jobb oldalétól. A 15-ös bizottmány ugyanis a pénz-, had-, és kereskedelmi ügyet Bécsben székelő minisztérium által kezelt közösügynek tekinti, a „Hon“ pártja sem a pénz-, sem a had-, sem a kül- és kereskedelmi ügyet nem tekintvén közös ügynek, Bécsben székelő miniszterről nem is szólhat. Előttünk — mondja a „Hon“ — végeredményben a felelős magyar minisztérium is ugyanaz, ami a nem felelős és kevéssé magyar dicasterium: ha Magyarország lemond állami önállóságáról, s mint egyszerű tartomány beolvad az egységes osztrák államba. A tizenötös bizottmány munkálata, az országgyűlés által szentesítve, reálunióra vezet, de hisszük, hogy nem fogja szentesíteni, mert a nemzettel jönne összeütközésbe; azon nemzettel, mely minden rendszernek ellentállott, lett légyen az szelidebb vagy keményebb, a mely rendszer a nemzet önállóságát támadta meg. — Hogy ezen jogáról lemondani nincs kedve a nemzetnek, sőt ha nem bírná, azt minden áron kivívni törekednék, e felett ki kételkedik ? * A kormány is megszólalt végre egy cikkben, mely a félhivatalos „Wiener Abendpost közelebbi számában jelent meg. Ki van mondva ebben, miszerint a kormány a 15 ös bizottmány munkálatát a közös ügyek kérdésében figyelemreméltó kiindulási pontnak tekinti s alkalmas alapnak tartja a minden oldalról óhajtott kiegyezkedésre. Különben a kormány e tárgybani nézeteit — a cikk szerint — teljes nyíltsággal fogja az országgyűlés elébe terjeszteni. * Négy rendbeli legfölsőbb kézirat bocsájtatott ki. Az elsőben gróf Mensdorff Pouilly a császári ház és a külügyek minisztere állásától fölmentetik s önföláldozó szolgálatainak elismeréséül díjmentesen a sz. István-rend nagykeresztjével diszíttetik föl. A másodikban Beust báró külügyminiszterré kineveztetik s egyszersmind díjmentesen titkos tanácsosi méltósággal ruháztatik föl. A harmadikban Eszterházy gr. tárcanélküli miniszter odaadó szolgálataiérti elismerő köszönet kifejezése mellett állásától saját kérelmére fölmentetik. Végre a negyedikben John altábornagy hadügyminiszterré neveztetik ki s titkos tanácsosi méltósággal ruháztatik föl. * A hadsereg reformjáról a „Wiener Abp.“ a következőket helyezi kilátásba: Átalános szolgálati kötelezettség; a hadseregnek hátulról töltő fegyverekkel ellátása; a katonai váltságdíj és az igazgatási szabványok egyszerűsítése; a számvevőség gyorsabb menete; a képzőintézetek javítása; tiszti iskolák alapítása; szigorú vizsgák a tiszti és törzstiszti rangra jelöltek részére; új előléptetési törvény; a táborkari törzsben szervezési változtatások; a büntetőtörvénykezés reformja ; a tiszti létszám csökkentése által az államkincstár terheinek könnyítése; az előléptetés beszüntetése; külön rendeletek a szabadságolások és disponibilitás iránt. * A Kisfaludy-társulat múlt hó 31-dikén kezdte meg üléseit, mely alkalommal a többi közt Szigligety Egressy Gábor fölött emlékbeszédet tartott. — Az akadémia rendes üléssora 1. hó 5-dikén nyílt meg. * A Kisfaludy-társaság felhívja Shakespeare fordítóit, miszerint elkészült fordítmányaikat két hét alatt küldték be a titkárhoz , miután a még hátra levő köteteket a legrövidebb idő alatt közre akarja bocsájtani. E szerint Shakespeare összes színművei nemsokára magyar nyelven is élvezhetők lesznek. Fordítására legkitűnőbb íróink s műfordítóink vállalkoztak, megbirálásáról s kiadásáról a Kisfaludy-társaság gondoskodik. Az összeget azonban Tomory Anasztáz, e derék hazafi, kinek a magyar irodalom már igen sokat köszönhet, előlegezi. * Csengery Antal sokoldalú elfoglaltsága következtében akadémiai jegyzői állásáról lemondott. A nagygyűlésig Arany János titkár fogja vinni a jegyzői tollat.