Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)

1866-11-22 / 93. szám

Ámítás lenne azt állítani, hogy a múlt idők sebei egyszerre begyógyulhatnak; de ha a fönforgó kérdések a haza önállóságának megőrizése mellett (helyeslés) meg lesznek oldva, ha célszerű törvények és intézkedések a szellemi és anyagi haladást elő fogják mozdítani , ha a szellemi haladás erőt meríthet a gyarapodó anyagi jólétből s ez viszont a szellemi haladást emelheti, akkor egy jobb jövőnek alapja le lesz téve. A közös haza boldogítása közös cél lévén, szabad legyen hinnem, hogyha egyben-másban netalán véleménykülönbségek mutatkoznának is, ezek a haza érdekében olyannyira szükséges testvéri hangulatot csorbítani nem fogják. (Helyeslés.) Ezek szerény megemlítése után üdvözlöm a ház tagjait, és a mai ülést megnyitottnak nyilvánítom. (Éljenzés.) Ezután elnök a jegyzőkönyv vitelére fölszólítja Tóth Vilmost, a szólók jegyzésére pedig gróf Ráday Lászlót, s folytatja: T. ház. Kötelelességemnek tartom az elnapolási idő alatt a ház körében történtekről a t. házat tudósítani. Fájdalom, hogy csak fájdalmat hirdethetek. E folyó év aug. 3-án Klauzál Gábor képviselőtársunk megszűnt élni. Ő egész életét a hazának szentelte, kiterjedt és alapos ismereteivel előmozdította a hon javát, a hon boldogságát; ő szelíd és szigorú, engedékeny és hajthatatlan, erélyes és higgadt volt, szelíd a magány, szigorú a nyilvános életben, egedékeny embertársai megítélésében , hajthatatlan a haladás és szabadelvűség védelmében, ő erélylyel oltalmazta a haza érdekeit, de sohasem feledkezett meg a higgadtságról, jól tudván, hogy a higgadtság fegyver, mely gyakran elhatározó pillanatokban hozza meg a szükséges győzelmet. (Helyeslés.) Klauzál Gábor első föllépésétől utolsó leheletéig, úgy a miniszteri padon, mint azonkívül, tántoríthatlan híve volt a hazának. Az ő halála egyaránt sebzé barátai és a hon fiák szivét. Az ő elvesztése nagy veszteség a hazára nézve; adjunk e veszteségből származott fájdalomnak helyet és kifejezést a jegyzőkönyvben. (Helyeslés.) Az elnökség pedig teljesítse azon szomorú kötelességét és szólítsa föl Szeged központi választmányát új választás eszközlése végett. (Helyeslés.) Fájdalommal jelentem, hogy a halál még három tagot vitt el körünkből: Löwenthal Sámuel báró, Buday Lőrinc és Szemző Nándor képviselőtársainkat, áldott legyen emlékezetük ! Az elnökség pedig az illető központi választmányokat szólítsa föl új választások eszközlésére. (Helyeslés.) Jelenti továbbá az elnök, hogy gróf Pálffy István bazini és b. Nikolics Fedor zsombolyai képviselők állásukról lemondottak. Az elnök mindezek után figyelmezteti a házat arra, hogy Császárné ő Fölségének ma nevenapja van. A ház akaratát, érzelmeit véli tolmácsolni akkor, midőn nyilvánítja, hogy a ház hosszas életet és boldogságot kíván ő Fölségének. (Éljenzés.) Az elnök fölszólítására a háznagy bevezeti b. Majthényi László felsőházi jegyzőt, ki leteszi a ház asztalára ő Fölségének az országosan egybegyült főrendek és képviselők utóbbi föliratára érkezett kegy. kir. leiratát azon kérelemmel, hogy az fölolvastatván, a máit főrendekhez visszaküldessék. Tóth Vilmos jegyző fölbontván, fölolvasta a királyi leiratot, mely lapunk mai számának mellékletét képezi. A leirat nyomtatásban szét fog osztatni a képviselők közt, minek megtörténtével a ház a tárgyalás napját ki fogja tűzni. Elnök végre bemutatja még abrudbányai és verespataki képviselő Széles Dénes megbízó levelét, mely az igazoló bizottmányhoz utasíttatik. Ezzel az ülés befejeztetett, szintúgy — mint éltem pályájának büszkesége leend. (Éljenzés.) Engedjék a méltóságos főrendek, hogy a jelen ülésszak megnyitása alkalmával ismételve kikérjem magamnak kegyes elnézésük azon túláradó mértékét, melylyel engemet a lefolyt tanácskozások alatt boldogítani méltóztattak. (Hosszas éljenzés.) E beszéd befejezése után fölmutatta a bepecsételt királyi leiratot, mely — úgymond — a fölvett szokáshoz képest a képviselőház elnökéhez küldetik fölbontás végett. A jegyző, Majthényi báró vitte át a leiratot. Mielőtt a leirat visszaérkezéséig tartó hosszadalmas szünet megkezdődött volna, fölszólalt Cziráky János gróf és kifejezte kettős örömét, hogy az országgyűlés ismét megkezdheti működését, és éppen a mai napon, Fölséges királynénk nevenapján kezdi meg; csak azt sajnálja, hogy az idő rövidsége miatt nincs mód benne, hogy a főrendek a szeretett királynénál küldöttség által jelentsék ki forró szerencse-kívánataikat. De fölkéri a főrendek nevében az elnököt, hogy a főrendek hódolatát és szerencse-kivánatait juttassa minél előbb ő Fölsége trónja zsámolyához. Miután az elnök kinyilatkoztatta, hogy örömmel fogadja és teljesíti e megbízást, beállott a több mint egy óra hoszszáig tartó szünet. A szünetnek Tóth Vilmos képviselőházi jegyző megjenése vetett végett, ki áthozta a képviselőházban már fölolvasott leiratot.. Ennek fölolvasása után, melyet a főrendek, szokásukhoz képest, fönállva hallgattak végig, az elnök fölkérte a bizottmányokat, hogy kezdjék meg munkálódásaikat, s egyéb tárgy nem lévén, az ülést bezárta. A „Hon“ megjegyzi, hogy a főrendek üléstermében még soha oly mély csendet nem tapasztalt, mint a milyennel a főrendek a kegy. kir. leiratot végig hallgatták. A főrendek ülése november 19-dikén. Elnök Sennyei Pál báró főtárnokmester. Az elnök a csekély számban egybegyült főrendek ülését a következő beszéddel nyitotta meg: "- Azon idő óta, melyben üdvösen megindult országgyűlési tanácskozásainkat a fegyverek zöreje félbeszakasztotta, oly események sorát engedé a gondviselés világunk tett-terén legördülni, melyeknek súlya erős nyomással nehezedett a békés egyensúlyt gondosan kereső államéletünk viszonyaira. E megszakadt működésünknek újbóli , hazánk boldog jövendőjének reményével párhuzamos folytatása körül öszpontosul Fölséges urunk királyunk óhaja, a nemzet buzgó várakozása. Nem lehet magunk előtt titkolnunk: nehezbült föladatunk , — de ép ezáltal magasztosabbá is vált megoldása — mely annyi hazafias buzgóságnak, annyi tapasztalásdús bölcseségnek s edzett tetterőnek, mint a mennyit itt méltóságtok fényes körében üdvözlök, a haza és király iránt teljesített kötelesség érzetének nemes jutalmát ígéri, melyben nekem, ki csak méltóságtok ereje által lehetek erős, méltóságtok bölcs tanácsa által istápolva lehetek eszköz magas célunk elérésében, parányi erőmhöz képest megosztozhatni szerencsém Helybeli újdonságok. * A királyi leiratot mai számunkhoz mellékelve veszik olvasóink. Semmi örvendetest nem tartalmaz, miután még a 15-ös bizottmány majoritása munkálatának is éppen alapföltételeit tagadja meg, amidőn az adó és njoncmegajánlási ügyet, valamint az államadósság repartiálásának kérdését a magyar országgyűléstől elvonni akarja. Pedig tudva van, hogy a 15-ös bizottmány engedékenység tekintetében annyira ment , minél tovább menni az ország önállóságának föláldozása nélkül lehetetlenség s nagy kérdés, hogy e munkálat is keresztül fog-e menni a 67 es bizottmányban s később az országgyűlés plénumában ? Ily előzmények után nem lehet csodálkoznunk azon, a fővárosból érkező híreken, hogy a képviselők ez ülésszakot mély lehangoltsággal kezdték meg, miután annak kedvező lefolyására semmi kilátás nem mutatkozik. * A kaszinó tisztújító közgyűlése múlt vasárnap délután ment végbe. Elnök rövid beszédben jelentést tett a kaszinó állásáról, megemlékezett a Deák-albumot átnyújtó küldöttség eljárásáról s végre felhívta a tagokat tisztviselők választására. Ez szavazat útján megtörténvén, a következő eredménye lett: Elnöknek megválasztatott: Vadász Manó, alelnöknek Gál Ferenc, igazgatónak Molnár Pál, jegyzőnek Őrhalmy Lajos, pénztárnoknak Keméndy Nándor, könyvtárnoknak Csermelényi Iván. Választmányi tagok lettek: Burger Zsigmond, Löw Lipót, Pálfy Ferenc, Osztróvszky József, Taschler József, Zsótér Andor, Aigner Károly, Fluck Ferenc, Wéber György, Dobó Miklós, Heszlényi József, Felmayer Antal id., Leffter Mihály, Molnár Márton, Kárász Benő, Balás Mihály, id. Krebsz Mihály, Takács Mihály, Babarczy József, Lichtenberger Mór, Cájus Gábor, Kéménczy Adalbert, Bója Gergely, dr. Adler Ignác. — Póttagoknak választottak: Porgányi György, Eördögh Mihály, Rohrbach Antal, Szivesy József, Magyar János. * Kocsisovszky ur folyamodványának, melyet a helybeli kaszinó-egylethez intézett s mely a közgyűlés alkalmával olvastatott föl, lett már annyi eredménye, hogy egy ideiglenes szinügyi bizottmány alakult. Hiszszük , hogy működésével mind a színészet, mind a közönség nyerni fog. — E szinügyibizottmány teendője, nézetünk szerint, először is a közelebbi bérlet sikeréről gondoskodni s ezáltal a társulat existentiáját biztosítani. Ezután odaműködni, hogy az igazgató a jobb új színműveket mielőbb megszerezze, változatos műsorozatot hozzon létre s a színpadot kellő díszítményekkel lássa el. Nem ártana különben, ha a színügyi bizottmány magát Szegeden állandósítaná s közvetítő szerepet vállalna a közönség és színtársulatok irányában. Ez utóbbiakból csak a jobbaknak adna helyet az itteni színpadon és számukra a közönség pártfogását biztosítaná s egyéb oly módokról is gondoskodnék, melyek a szinművészetet Szegeden virágzásra emelnék. Mert csak akkor követelhetünk teljes joggal, ha adunk is. Már pedig tény az, hogy Szeged — bármi legyen is oka — még eddig sokkal kevesebbet tett a színészetért, mint más kisebb városok. Örökös panasz, hogy az itteni színház rendkívül drága s a tagok föntartására s a színpad díszítésére szükséges költségeket a magas bér emészti föl. E miatt elsőrendű színtársulat, melynek föntartása sokba kerül, nem igen keresi föl Szegedet, hanem inkább megy oda, hol ingyen színház mellett egyéb mellékes támogatásban is részesül. A legkisebb színháztól a legnagyobbig mind szükségli e mellékes támogatást, különben a közönség szeszélyének, pártfogása a pálya és dagályának van kitéve s csak rövid ideig tarthatja fen magát. Egy állandó színházi bizottmányra tehát sok teendő vár még Szegeden, de minthogy előbbutóbb e tekintetben is kezdeni kell valamit s minthogy a késedelem a színészet valóságos kárára történnék, fogjon a most alakult bizottmány egész lélekből munkához s iparkodjék megvetni a helybeli színészet szebb jövőjének alapját. *) JA múlt kaszinói közgyűlésen többen lévén jelen azon polgárok közül, kik az országgyűlési ifjak fölküldésében résztvettek, szóba jött ezen ifjak ügye is s elhatároztatott , azokat mind, vagy a mennyit lehet, újra felküldeni. Evégből a kötelezett aláírók fel fognak szólittatni ajánlataik további befizetésére s új segélyezők gyűjtése is meg fog kisértetni. Egyelőre csak egy ifjú fog fölmenni, miután több pénz nem áll rendelkezésre, azonban amint pénz fog begyülni, következni fog a többi is.. Sajnosan esett érzésünkre, hogy a múlt ülésszak utolsó idejében többen voltak az ajánlkozottak közül, kik ajánlataikat be nem fizették s ez oka, hogy a meglehetős lábon állott pénztár annyira kiürült, hogy most alig egy ifjúnak havi járandóságát fedezheti. Reméljük azonban, hogy miután ezen kötelezettség oly nemes célú s oly igen becsületbeli, senki sem fogja ajánlatát visszavonni, annál kevésbé hátralékban maradni, s igy hisszük, hogy kiválasztott ifjaink valamennyiének meg lesz adva továbbra is a fényes alkalom, a parlamenti élet legfőbb forrásából tapasztalatokat gyűjteni s magukat kiképezni — az egyszer valamikor mégis csak bekövetkezendő alkotmányos életre. * A kaszinói társas vacsorák, melyek a múlt évből, az azokban fölmerült eszmecseréknél fogva, jó emlékezetben vannak, ismét életbe fognak lépni. — Az indítvány a kaszinó közgyűléséből indult ki s az aláírási ívek már a napokban köröztetni fognak. A dal- és zeneegyletnek jövő vasárnap a felsővárosi volt kaszinó helyiségében tartandó dalestélyére a meghívások már szétküldettek. Ez estélyek jó hírneve már jóformán megvan alapítva, s a készületekből úgy látjuk, hogy ez is látogatott leend. Óhajtanánk azonban, hogy, mint más dalegyleteknél szokás, előleges programmot tennének a rendezők közzé, mely a közönség számára tájékozást nyújtván, csak növelhetné az ily estélyek sikerét. Nem értünk falragaszokat vagy egyátalán pénzbe kerülő külön nyomtatványokat, — lapunk tere ily programaira mindenkor nyitva áll. * Szegedről a következő eseményről ír a „Hon“: Szegeden a cholera egy szegény sorsú családos pénzügyi hivatalnokot is felkeresett; mikor a szerencsétlen végvonaglások között volt, a pénzügyigazgató pénzsegedelmet kért a budai országos pénzügyigazgatóságtól ennek részére, adatott is 60 forint, de mikor ez utalványoztatok, az illető már halva volt, és ekkor a megadott segély ki nem fizettetett, mert a halott már nem tudta megírni nyugtáját a 60 írtról, ezenkívül miután a halál épen a hó első napján történt, és az illetőnek egy kis levonása volt, fizetése nem adatott többé ki, s a halottat irgalmas emberbarátok temették el. Néhány nap múlva a meghaltnak neje is térítőre került, ekkor tizennégy éves fiuk kétségbeesve táviratozott a budai országos pénzügyigazgatósághoz segélyért, hogy legalább halva fekvő anyját eltemettethesse ; a budai országos pénzügyigazgató nem bírt annyi önállással, hogy a rimánkodó kérelmét teljesíthette volna, hanem a bécsi minisztérium elé terjesztette a kérést, honnan azután jó későn kegyesen megengedtetett, hogy a már előbb utalványozott 60 frt az örökösök nyugtatványára kifizethető. De mindkét halott mégis könyöradományok segélyével temettetek el. * Trefort Ágoston ur a „P. Napló“ban egy nyílt levelet intéz az alföldi vasút érdekeltjeihez, melyben arra szólítja fel a nagyobb birtokosokat, hogy a tán nem sokára bekövetkezendő kisajátítás alkalmával, készpénzhelyet fogadjanak el vasúti részvényeket. Végül pedig egy mindnyájunknak szóló tétellel fejezi be fölhívását. „Ne keressük elmaradásunk okait — mondja Trefort úr — mindig csak másokban, ne várjuk a segítséget és bajaink orvoslását mindig csak másoktól, — legyünk magunk is a cselekvés emberei. A sociális tér nincs előttünk elzárva; törekedjünk tudományhoz és vagyonhoz jutni, mert ez a modern világban két uralkodó tényező. A munka és az áldozat mindig sikerhez vezet, a közönyösség és hanyagság erkölcsi halál.“ Az első hó a múlt hétfőn éjjel esett le nálunk, s azok, akik tíz óra előtt feküdtek le, kedden reggel meglepetve bámulták az ártatlanság tiszta fehér mezébe öltözött földet, mely éjjel tökéletes diplomata lett, kívül mosolyogva, belől fogai vicsorítva. No de mégis jól esett e sokat leplező csalóka fény azoknak, kik megszokták ablakaikból a szennyet és rondaságot egész meztelenségükben látni. * Az alsóváros templomon túli lakosai már több ízben fejezték ki azon óhajukat, hogy a vízvezeték a városrésze környékébe is bevitessék. Egy kút felállítása ott alkalmasint kifizetné megát, annyival is inkább, miután az ottani lakosság nagy része a vasúti töltés által a Tiszától úgyszólván el van vágva s csak jókora kerüléssel juthat ahoz. * Csongrádról Írja levelezőnk, hogy a cholera és keleti marhavész nevezett városban már megszűnt, hanem ezek helyett más csapás köszöntött be, t. i. a katonai adóbehajtás. Ugyan e levelezőnk írja, hogy f. hó 16-án a megyei csendőrök egy V. R. nevű pusztaszeri lakost kisértek be, ki magát „uj király“ -nak nevezgeté a bámészkodó nép előtt. A szegény eszelős most a börtönben gondolkozik királyi méltósága fölött.* A Victoria című erdélyi biztosítótársulat, melyet helyben Balás Mihály ur képvisel, f. hó 17-dikén tartott rendk. közgyűlésében elhatározta, hogy tevékenységét a jég- és életbiztosításra is kiterjeszti. Rögtöni haláleset fordult elő hétfőn éjjel egyik itteni szállodában, Joannovics János temesvári kereskedő szélhüdés következtében hunyt ott el. A szobát, melyben szállva volt, reggel lakatos által kellett fölnyittatni. * A vasárnap este innen fölfelé ment vasúti vonat egy tehervonattal összeütközött, azonban az ijedtségen kívül semmi nagyobb szerencsétlenség nem történt. A Pestre ránduló vagy éppen hoszszabban ott tartózkodó azon városunkbeliek és vidékieknek, kik a jót és jutányost együtt szeretik, (pedig ki ne szeretné ezt mostanában) jó lelkiismerettel ajánlhatjuk Drucker Károlynak a Józsefvárosban, Békés utcában nem rég nyitott s a „lánchídhoz“ címzett egyszerű, de tiszta vendéglőjét. Lapunk 90, 91 és 92-ik számából néhányat visszavált kiadóhivatalunk. *) A bizottmány tegnap már értekezletet tartott, melyben elhatározta, hogy javaslatot terjeszt a kaszinó választmánya elé, egy állandó szintigi bizottmány megalakítását és teendőit illetőleg. Szerk. Vegyesek. * A képviselőház tagjai kedden és szerdán részint nagyobb, részint kisebb körű értekezletekre gyűltek össze. A baloldal tagjai közül a „Tigris”ben kedden számosabban voltak együtt, a Deák-párt pedig szerdán délelőtt 11 órakor az „Europa“ szállodában tartott tanácskozmányt. A tanácskozások eredményéről a pesti lapok még nem írnak. * Felségeik Pestre utazása a lapok szerint végleg elhatároztatott, csakhogy az ismét összeült országgyűlés folyamától függ, hogy ezen elhatározás valósíttassék-e vagy nem? * Majláth udvari kancellár f. hó 20-án Pestre érkezett. * A „Pesti Napló“ vázolván azon lehangoltságot, mely a képviselőkön ez aj ülésszak megnyíltával nyilatkozik, a következőkre fakad: „Ismerve a bécsi kormány hagyományos önzését s Magyarország iránt folytonosan tanúsított mostoha bánásmódját, most egy éve sem ragadtathatunk ugyan és odáig, hogy a három százados igaztalanság keserű tapasztalatait egyszer mindenkorra feledve, az újabb változások néhány kápráztató tüneteit ország-boldogító valóságnak tekintettük volna, — annyira azonban megse mehettünk, hogy feltehettük volna, miként annyi szép szónak, annyi zengzetes ígéretnek eredménye kevesebb legyen a semminél is, oroszabb a rosznál is! Pedig ha országunknak akár közigazgatási, akár törvénykezési, akár pénzügyi, gazdászati stb állapotát tekintjük, a helyzet mindenütt oly lehangoló, oly csüggesztő, hogy a fenálló kormány tehetlensége vagy hivatlanságának e helyzet a legkérlelhetlenebb és legcáfolhatlanabb vádlójaként jelentkezik. * A királyi leiratról megjegyzi a „Ilon“, hogy nem élt abban az ábrándban, hogy a bécsi államférfiak valami átható elhatározást legyenek képesek tanácsolni a trónnak, de mégis szokatlan előtte a modor, melyben a királyi leirat az országgyűlési tárgyalások folyamára eleve behatni törekszik, a midőn egy még semmi alaki érvénynyel nem biró munkálatot, mint a 15-ös bizottság többségének javaslata, egy bevégzett okmány érvényére emel, arra észrevételeket tesz s hozzá következtetéseket csatol, s a tárgyalás alatt levő munkálat megvitatásához magát a királyi fölséget, mint szavazóiért állítja saját alattvalói sorába és pedig nem mellette, aki ellene lépteti föl.