Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)

1866-08-02 / 61. szám

melyet szárazon és vizen szenvedtek. E miatt Olaszország boszus s nagyon izgatott s Victor Emanuel kijelentette volna, hogy semmi békét sem köthet az olasz fegy­verek győzelme nél­kül. Olaszország e magatartása a Poroszor­­szággali békekötést is megakadályozhatná, miután tudva levőleg Olasz- és Poroszország közt szövetség létezik. Ebből látható, hogy a helyzet még nagyon bonyolódott, a háború tüze még nem aludt ki s csak a mindkét féllel végkép megkötött béke fogja azt ki­oltani. Pozsony, jul. 30. 1866. Városunk talán soha oly rövid idő alatt annyi phasison nem ment keresztül, mint a múlt napokban. Előbbi levelemben említettem, hogy a Pozsony s illetőleg Lamacs (Blumenau) melletti csatára bekövetkezett fegyvernyugvás következtében az északi hadsereg jelentékeny része Pozsonyba vonult. Azonban a fegyver­nyugvásra kitűzött határidő végéhez közeledett s noha már f. hó 26-dikán délután magántu­­dósitások híresztelték, hogy azt 4—5 heti fegyverszünet fogja fölváltani, a hivatalos ér­tesítés még mindig késett. E napon tehát az itt központosított hadsereget a Dunán át kez­­dék szállítani és mivel erre a híd nem volt elegendő, ezen többnyire csak a lovasság, kocsik és ágyutelepek vonultak át, míg a gyalogságot gőzhajó szállította át.­­ Éppen úgy folyt a költözködés másnap is, mig a ka­tonaság végkép átvonulván , a hajóhidat elszál­lították Komárom felé. 27-dikén d. e. 10 óra tájban egy katona sem volt többé látható a városban, csak a túlsó parton táboroztak az előőrsök. A még 24 órával előbb oly élénk Po­zsony volt, csöndes lett. Minden pillanatban vártuk a poroszok bevonulását. A közbátorsági bizottmány falragaszokon szólította föl a lakos­ságot, hogy a közeledő porosz hadsereg iránt illedelmesen viselje magát, nehogy a városra veszélyt hárítson. Némelyek kíváncsian álltak a kapukban és ablakokban lesve az ellenség bevonulását, míg a félénkebbek értékesebb holmijukat kezdtek pincékbe szállítani. Ismét mások szállásokat készítettek a porosz kato­naság elfogadására. Számos házon lengett a fehér lobogó. Ily feszült várakozás közben terjedt el villámgyorsasággal 11 órakor a hír, hogy a fegy­vernyugvás öt napra meghosszabbíttatott, mely után a négy heti fegyverszünet fog bekövet­kezni. Az utcák ismét elkezdtek élénkülni, az átvonult katonaságból több csapat újra visszaszállítatott, mi azonban híd és gőzhajó hiányában csak nagyon lassan történhetett. A visszaszállítás 28-dikán is folytattatott két gőzhajó és számos csónak tartván fönn a két part közt a közlekedést. Végre estve a hajó­híd is visszaérkezvén, tegnap egészen hely­­reállittatott. Délután roppant néptömeg hul­lámzott rajta. Átmentem magam is a ligetbe és szomorú látvány terült el előttem. Váro­sunk ezen szeme fényének sok helyén nagyon is szembe ötlő nyomai maradtak a rövid tá­borozásnak. A gyönyörű fa legázolva, az utak eléktelenítve, helylyel a virágok is letiporva. Elszórt széna és szalmahulladékok, tábori tü­zek hamvai; az előbb oly tiszta utakon abla­kot és élelmet­ szállító kocsik vonultak végig. A liget túlsó oldalára érve, nagyszámú néző közönséget talált az ember, mint bámulta a lóverseny­téren elterülő lovas tábort, hol a fölgomolygó füst körül a legénység főzte va­csoráját. Balról fagalyakból rögtönzött sátorok sora terült végig, hová a permetező eső elől vonultak. Pozsony ma is élénk, az utcákon katona­ság, a lakásokban, iskolákban szintén._______ A fegyverszünet tehát létesült. Átalános a hiedelem, hogy a béke meg fog köttetni. Önkénytelenül is azon kérdés támad erre a hazafi keblében: mi hasznot hoz ez hazánkra ? Remélhetünk-e? Az anyagi kárt eddig is vi­seltük s ezután is kijut a rész belőle. A csa­­tasikot Königgrätztől egész Pozsonyig magyar vér is áztatta. — Kétségbeejtő azon gondolat, hogy e vérből Magyarország jogos kivonatai kielégítésének élőfája nem fogna kisarjadzani. Tehát hiába lett volna a sok és nagy áldo­zat? Nem, lehetetlennek tartjuk, hogy ben­nünket illető helyen meg ne értsenek. Föltesz­­szük az alkudozó felekben azon jogérzetet, hogy Magyarország törvényes érdekeiről meg nem feledkeznek. A lesújtott birodalom jövő­jének is ez egyik reményhorgonya. De térjünk vissza városunk helyzetéhez. A mostanihoz hasonló néptömeg összecsopor­­tosulása lehetetlen, hogy az élelmicikkek árát tetemesen föl ne emelte legyen. Érezzük ezt nagy mértékben. Azért a katonaságon kívül más rendű idegenek is fordulnak meg nagy számmal. Tegnap is láttuk hosszú sorát azon visszatérő morvaországi kocsiknak, többnyire üresen, melyek két hét előtt erre vonultak. Mindez fogyaszt. Vidékünkön pedig annyi sem termett, mennyi magunknak kell. Mi lesz be­lőlünk egy évig, miután csaknem az egész hazából hangzanak felénk a panaszok a ki nem elégítő termésről ? Hátha még az itt levő hadsereg hosszabb ideig talál itt időzni? A húsárusok máris is kezdenek panaszkodni, hogy nem kaphatnak vágómarhát. Ily anyagi csapások közt csak a nemzet jogai visszaállításának biztató reménye képes bennünket vigasztalni. R. J. EGRESSY GÁBOR: Meghalt jul. 30-án. A tegnap délutáni pesti lapok megdöb­bentő gyászhírt hoztak. A magyar drámai szí­nészet fejedelme Egressy Gábor nincs többé! Múlt hó 30-dikán éppen Brankovits György előadása alatt lépett közbe a halál, hogy teljesítse a nagy művész kívánságát, mely abból állt: a színpadon halhatni meg. A „Hon“ a következőleg emlékszik meg a nemzeti színház nagy halottjáról s annak tragikus végéről. A nemzeti színház július 30-dikán oly nagyszerű s a maga nemében egyedül álló drámai esemény színhelye volt, a­melyhez foghatót nem igen mutathat föl a világ szín­házainak egyike sem. Brankovits Györgyöt adták. Brankovits olyan drámája Obernyiknek, melyből a szerzője kihalt hirtelen, mielőtt előadva láthatta volna. Brankovits György olyan szerepe volt Egressy Gábornak, melybe a címszerep sze­mélyesítője belehalt, mielőtt végig játszhatta volna azt, ez alkalommal előszöri fölléptekor, vidékről visszatérte után. A ki Obernyik Brankovits György-jét ismeri s a címszerepet Egressy Gábortól látta előadatva, lehetetlen, hogy örökre emlékeze­tébe vésve ne maradt volna a II. fölvonás azon borzasztóan nagyszerű mozzanata, midőn Brankovitsnak a szultán udvarába adott két fiát egymás után vezetik vissza — megvakitva. Ezen jelenet előadása Egressy Gábornak non plus ultra művészi remeklése szokott lenni. A szünidő után csak ismét megnyílt nemzeti színházban tegnap Brankovitsot adták. A címszerepet a pár nap előtt Egerből haza­érkezett Egressy Gábor játszotta. A­kik találkoztak Egressyvel a tegnapi nap folytán, mind azt mondják, hogy szokat­lanul derült, vidám volt. Ha kérdezték tőle, hogy van? Azt felelte mosolyogva: nagyon jól, egészen megifjodva érzem magam. A próbákon Egressy nem szokta egész hangját használni, a tegnapi próbán feltűnt, hogy oly tűzzel próbált, mintha nem is ő volna s többnyire teljes hangját használta. Az öltöző­szobában a rendes időben meg­jelent, gondosan fölkészült s kezdettől fogva oly kedvvel és gonddal játszó szerepét, hogy sűrű tapsokban részesíté a közönség. Különösen viharos tapsot aratott azon jelenet­ben, midőn az idősebbik fiát (kit saját fia Helybeli újdonságok. * Búcsúk. A rókusi búcsú tegnap, mint vasas sz. Péter napján tartatott meg s a kel­lemetlen, szeles idő dacára nagyszámú hivő vett benne részt. Az alsóvárosi nagybucsu jövő vasárnap tartatik. * A magy. kir. helytartótanács a hatóságokat s községeket köziratilag felhívta, hogy állítsák össze azon személyek névjegy­zékét, kik kimutatták, hogy az adófizetésre képtelenek. Ennek azon célja van, hogy az ily személyek, míg vagyonbeli állapotjuk ked­vezőbbre nem változik, adóexecutiók által ne terheltessenek. * Bekül­de­tett hozzánk a kegyes tanítórendiek vezérlése alatt álló Szeged vá­rosi római katholikus nagy gymnasium ifjúsá­gának érdemsorozata az 1865/c. tanév második felében. Kiemeljük belőle a következő statis­­tikai kimutatást: E tanévben az első osztályba járt 145, a másodikba 103, a harmadikba 98, a negyedikbe 107, az ötödikbe 100, a hato­dikba 68, a hetedikbe 60, a nyolcadikba 56, összesen 737 tanuló. Vallási tekintetben: róm. kath. 563, görög kath. 5, görög keleti vall. 84, ágost. hitv. 2, helvét hitval. 3, héber 80. Nemzetiségi tekintetben: magyar 490, né­met 68, szerb 69, román 20, szláv 6, horvát 4, héber 80. Megemlítendőnek tartjuk még, hogy nt. Baranyai Zsigmond gymnasiumi igaz­gató úr figyelemmel kísérvén a tanuló-ifjúság önkiképeztetési törekvését a nemzeti irodalom terén, hogy erre még nagyobb ösztönt ébresz­­szen, ez évben is jutalmat tűzött ki azok ré­szére, kik a szavalatban, kötött és kötetlen irányú öndolgozataikban legszebb haladást ta­núsítottak, így jutalmaztattak meg a folyó tanév első felében: Miklós János VII-ik oszt. Osztróvszky Dezső és Ujváry Ferenc VII-ik oszt. tanulók; második félévben: Osztróvszky Dezső, Ujváry Ferenc és Novák József VII-ik oszt. tanulók. Jutalom: 1 db. cs. arany fejen­ként. Ezenkívül a gymnasiumi tanárok egyike a VIII-ik osztályi tanulók közül Szabó István­nak jeles viseletét és kiváló szorgalmát­­ cs. aranynyal, másika pedig a VII-ik osztályiak közt Prandell Emilnek szintén jeles viseletét és kitűnő szorgalmát, különösen az a remek­irodalom tanulmányozásában tanúsított buzgó törekvését szintén­­ cs. aranynak emlékül­­adásával tüntette ki. Örömmel vettük észre a kimutatásból, hogy a gymnasium könyvtára az idén is több jeles művel szaporodott. * Bainwille dun­a-tiszai csator­natervével a kormány komolyan, foglalko­zik s helytartótanácsi meghagyás folytán a budai építészeti igazgatóságtól egy igazgató és két mérnök küldetett le a terv részletezésére. A temesvári kereskedelmi és iparkamara is felhivatott, hogy e tárgyban véleményt adjon, mely hisszük, a tervre nézve kedvező leend. * Szeberényi Lajos urat, jelenleg pozsonyi evang. lelkészt s lapunk munkatársát családi veszteség érte. Három éves leánykája Ida múlt hó 17-én elhunyt s 19-én kisérték a pozsonyi sirkertbe, örök nyugalma helyére. Béke poraira! * Említettük, hogy a gymnasium helyiségei kórházzá fognak átalakíttatni s ez be is következett volna, ha a felsővárosi minoritarend önként fel nem ajánlja zárdájá­nak felső helyiségeit a sebesültek számára, mely nemes eljárással a közönség teljes elis­merését kiérdemelte. * Több szőllősgazda egy hozzánk beküldött nyilatkozatféle cikkben felszólal egy lapnak a valósággal egészen ellenkező azon közlése ellen, hogy Szegeden az idei szőllő­­termés körülbelül egyenlő lesz a tavalyival. A beküldött cikk szerint, a hatóság részé­ről, a megejtett hivatalos vizsgálat folytán, épen az ellenkező eredmény terjesztetik föl felsőbb helyre, amely pedig, hogy a való igazságnak teljesen megfelel, arról fáj­dalom, mindenki szemmel láthatólag meggyő­ződhetik. * Vidékről olyan emberek is járnak be Szegedre koldulni, kik otthon házzal és földdel bírnak. A baromvásárban is lézengett egy ilyen dorozsmai ember, kinek meglehetős vagyona van s a koldulást egyedül dologkerü­lésből űzi. Épen egy dorozsmai elöljáró lévén a vásárban, jó sort veretett rajta, de az ily visszaélést legjobb lenne a koldulás megszün­tetésével megakadályozni. * A vásár, miként előre jósoltuk, silá­nyabb volt, mint valaha. Ipar- és luxus­cik­kekben épen semmi sem fogyott. A barom­­vásárban legjobban keltek a lovak, melyek al­kalmasint a háborúban elesettek pótlására vá­sároltattak. Beküldetett. A szarvasmarhának a most lefolyt vásáron igen rosz ára volt, de külön­ben is a szarvasmarha ára a háború alatt épen nem emelkedett, sőt hanyatlott is, mi az oka tehát, hogy a marhahús ára két hó előtt 15 kvról 17-re emeltetett s azóta alább nem szállítta­tott, miután még azt sem mondhatjuk, hogy a drága húsnak legalább nem hig a leve. Céllövészet. A lövöldében múlt va­sárnap délután lövetett összesen 6 négyes, 27 hármas és 25 kettős. Lőtték: Erőskövy Antal 2 négyest, 6 hármast és 3 kettőst; Rohrbach Antal 1 négyest, 9 hármast és 13 kettőst; Zászlóssy János 1 négyest, 4 hármast és 2 kettőst; Kraus Albert 1 négyest, 2 hár­mast és 1 kettőst; Szávics István 3 hármast és 1 kettőst; Burger Zsigmond 1 hármast és 3 kettőst; Metz Gábor 2 hármast; Erőskövy János 2 kettőst. Vegyesek. * A nemzeti színház épületén gyászlobogó jelenti azon pótolhatlan vesztesé­Egressy Árpád személyesített) bevezették hozzá kiszúrt szemekkel. Senki legtávolabbról sem gyaníthatta volna, a­mi oly közel volt. Midőn a másik fiát Ivánt (Lendvainé) elő­vezették, szintén megvakítva, ekkor a közel levők némi hirtelen támadt rekedtséget vettek észre a hangján; ő maga is mondta titkon egy párszor: „fekete cukrot,“ amit mindig tartott az öltöző szobájában. És a midőn megvakí­­tott gyermekéhez kellett volna közelednie, helyben maradt, Lendvayné maga lépett feléje, kinek ezt kellett volna mondania a szerep sze­rint: „itt vagyok gyermekem,“ de már nem mondta, hanem reá borult, s ezt mondá hal­kan: „nagyon roszul vagyok gyermekem.“ E szavak megrémítő hatását nevelé az is, hogy Lendvayné egészen magára nehezedni érezé Egressynek meghidegült tagjait, ki azon perc­ben, midőn reá borult, megcsuklott térdekkel le is roskadt. Mindez úgy hatott a közönségre, de még a mellette szereplő más színészre és két statistára is, mintha Egressy a levert atya szerepét játszaná így. Hanem Lendvayné rátekintve Egressy él márványuk arcára, ijedtében nagyot sikoltott. A színpadon levők rögtön észrevevén a bajt, a függöny lebocsáttatott, a közönség értesitte­­tett a közbejött akadályról s megdöbbenve oszlott szét valamivel kilencedfél óra után. Legelőbb jelent meg a beteg mellett Tor­may orvostudor, a Rókus kórház igaz­gatója, majd Mizsei és Kovács Endre urak is ott termettek, de a beteg oly állapotban volt, hogy ott helyben semmit se lehetett vele kez­deni, csak a ruháját bontották fel s fris levegőt bocsátottak hozzá, és haza szállíttaták, hol később eret vágattak rajta. Nem használt. Egressy családja a budai hegyek közt tartózkodik nyári lakáson. A nejéért tüstént bérkocsit küldtek, s meg is érkezett még 11 óra előtt, és úgy látszik még rá ismert a beteg, de szólni vagy csak inteni sem bírt már semmit. Éjfél előtt mintegy félórával befejezte földi pályáját, melyet oly sok viszontagsággal küzd­ve, de oly dicsően futott meg, amint igen ke­veseknek jut osztalékul. Egy Egressy Gábornak azon nemzeti szín­padon, melynek dísze volt, melyen annyi ba­bért aratott, épen egyik legkitűnőbb szerepében s ezen szerepnek legmegragadóbb momentu­mában fejeznie be művészi és élte pályáját, szintén irigylendő szép halál. De annál szomo­­rítóbb, annál nagyobb nemzeti veszteség az ő halála, minél nagyobban tagadhatlan az, hogy Egressy Gábora még csak egy volt eddig a magyar Thaliának, s ki tudja, mikor érkezik meg a másik, aki méltó leend az ő nyomdokába lép­ni ; a ki képes leend Egressy Gábort nem el­­feledtetni, hanem csak enyhíteni az ő elvesz­tése felett érzett bánatot. Set, mely a magyar színművészetet Egressy Gábor halála által érte. A család s a szín­ház igazgatósága és személyzete külön gyász­­jelentést bocsájtottak ki, megemlékezvén utób­biak az elhunyt érdemeiről. Temetése tegnap délután ment végbe a Kerepesi úton fekvő la­kásáról. Tegnap este a gyász miatt a nem­zeti színház nem tartott előadást. * Császárné Ő Felsége vasárnap este néhány napi látogatásra Budáról Bécsbe utazott. * Az idegen menekültek kezdenek már Magyarországból visszaszállingózni elha­gyott fészkükbe. * Pest és Pozsony közt a vasúti te­her- és személyszállítás újra megindult. * A pesti egyetem rectorává a jö­vő tanévre m. hó 30-án Rupp János, kir. tanácsos és orvoskari tanár választatott meg. * Halálozás. Forray-Br u n s z v i k Julia grófnő, csillagkeresztes és palotahölgy, f. hó 27-én, életének 81-ik évében jobb létre szenderült. A boldogult földi maradványai Budán beszenteltetvén, Soborsinra szállíttattak, hogy ott a családi sírboltban örök nyugalomra helyeztessenek. A grófnő, kivel a Forray­­család sírba szállt, a szenvedő emberiség ér­dekében nagyon sok áldozatot hozott és élte végnapjáig buzgón munkálkodott a budai jó­tékony nőegylet élén. Áldás emlékére! * Velencze átadásából Pestnek is jut valami: az ott feloszlatott rendőrség legénységét szolgálattétel végett a pesti rend­őrséghez osztják be. * A pesti lóvonatú vasút tegnap­előtt nyittatott meg. A szénatértől az indóházig 10 krért lehet rajta utazni. A városligeti állat­kert f. hó 10-én nyittatik meg. * Schey Fülöp lovag, bankár és ma­gyarországi földbirtokos, a magyar önkénytes csapat fölszerelésére 2000 frtot adott. * Erdélyben a tisztabuza vékája 1 frt 40 kr., elegyesé 1 frt, kukoriczáé 1 frt 30 kr. Liedemann, pesti szállító késznek nyilatkozott mérőjét zsák és egyéb költségek­kel együtt Maros-Vásárhelytől Pestig 1 frt 30 krért szállítani. Miután pedig egy mérő ~ 2 ma erdélyi véka, eszerint a M.-Vásárhelyen bevásárlott elegybuza, Pestre szállítva mérőn­­kint 3 frt 80 krba kerül. A Maroson sós ha­jókkal Aradra vagy Szegedre szállítva pedig, még kevesebbe. Használják fel — mondja a tudósító — Erdély gabona bőségét a magyar­­országi ínségesek számára s juttassanak Er­délynek egy kis pénzt! * Tűz. Esztergomban közelebb 35 ház hamvadt el. * A Königgratznél szétszóródott se­besült magyar katonák közül sokan egyenesen hazatartottak. Egy baka, ki karján kapott sebet, fegyvere­s minden készletével majdnem 80 mértföldnyi utat tett meg, hazamenvén gyalog Muraközbe. * Az„Ost-Deutsche Post“ kijelenti, hogy míg Bécsben az ostromállapot tart, nem fog megjelenni. „Az ostromállapotnak ez az ered­ménye — jó“, jegyzi meg a „Főv. Lapok.“ * Annak dacára, hogy a poroszok a békét Bajorországgal is megkötötték, folyvást nyomulnak előre s már Nürnbergben vannak. A fegyverszünet megkötése után is volt csata a bajorok és poroszok között s előbbiek nagy veszteséget szenvedtek. * A velencei törvényszéki ható­ságok már Viktor Emanuel király nevében hoznak ítéleteket. * Persano olasz admirál ellen, ki a Lissa előtti tengeri ütközetet elvesztő, az olasz nép nagyon ingerült és fenyegetőzik. Az ütközet után Persano az anconai kikötőbe vezette hajóit, de maga nem bátorkodik el­hagyni hajóját, hogy a fenyegető nép közé szárazra lépjen.

Next