Szegedi Híradó, 1867. január-június (9. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-06 / 2. szám

be, a mérték is ugyanaz lenne sat. Ekkor Lengyelország még névleg is megszűnnék lenni. E határozat egy közelebb tartott miniszterta­nácsban hozatott Gortsakoff herceg palotájában s az orosz újév napján hivatalosan kihirdet­tetnék. * Az orosz csapatmozgalmakról minden ellenkező hírek dalára folyton írnak a lapok. A „Politik“ levelezője szerint kétség­telen, hogy e pillanatban Oroszország roppant csapattömegeket vet keletről nyugatra és hogy e csapatmozgalom már hónapok óta tart s hogy még eddig több jele nem látszik, annak oka csak a vasutak hiánya a nagy orosz bi­rodalomban. Sőt e levelező azt állítja, hogy e csapatmozgalmakat a bécsi kabinet is nem­csak ismeri, de oly intézkedéseket is készí­tett elő, melyek épen az Oroszországból fe­nyegető veszélyek ellen vannak szánva. * A portának egy konstantinápolyi sürgöny szerint Franciaország azt tanácsolta, hogy teljesítse Szerbia kívánságát á­ltalában, hogy elégítse ki szláv alattvalóit. E tanács nem igen talált fogadtatásra, ha igaz a „Zu­kunst“ ama híre, hogy a török kormány a régi Szerbországban és Hercegovinában min­­den tekintélyes és befolyásos szerbet elfogat és börtönbe vettet. A belgrádi török várpa­rancsnok és a szerajevói kormányzó közt foly­vást futárok közlekednek. A bosnyákországi török őrségek parancsot kaptak készen lenni az indulásra — a szerb határok felé. Ha e hir való volna, a keleti bonyodalmak újabb nagy lökést nyernének. * Az ellenségeskedések a Porta és Görögország közt, mint a „Morgenpost“ diplomatiai tudósítások után hallja, megkez­dődtek. Az első összeütközés a thessaliai ha­táron megtörtént volna. * Kréta szigetén elkeseredetten foly a harc. A lázadás, idegen önkénytesek által erősödve, új erőfeszítéseket tesz a harc foly­tatására. * Segély gyűjtés a krétai felke­lők részére. Londonban legfelsőbbrangú bankaiokból bizottmány alakult, segélyt gyűj­teni a krétai felkelők részére. * A londoni kristálypalota kigyu­­ladásáról már múlt számunkban emlékeztünk. A tűz dec. 30-ikán a palota északi részében ütött ki, azonban az oltás körül oly igyeke­zetet fejtettek ki, hogy csak északkeleti ré­szében tehetett károkat. Tönkre mentek a ki­rályné termei és az azokhoz tartozó könyvtár; tetemesen szenvedtek az assyriai, byzanti és Alhambra osztályok s teljesen elpusztultak a tropikai osztályban őrzött állatok, mint maj­mok, papagályok, méhek és egy fiatal víziló. A tűz keletkezésének okát még nem tudják. * Amerikai lapok következő rokon­sági zűrzavar esetét beszélik el mint valót: Pittsburgban, Pennsylvania államban nem rég egy ember ölte meg magát, kinek bal lábra­­valójában egy cédulát találtak, melyben tette okát házi szerencsétlenségére hárítja. Én, úgy­mond , özvegyet vettem nőül, kinek megnőtt leánya volt; atyám gyakran meglátogatott ben­nünket s végre elvette mostoha leányomat, midőn immár fiam született, ez testvére volt mostoha leányomnak, sógora atyámnak. Atyám­nak szintén született egy fia, ez tehát az én testvérem volt, de nőmnek unokája s fiamnak unokaöcscse. Nem nagyanyja volt s ekként én nagyatyja, tehát nagyatyja saját testvéremnek s ekként mostoha atyja saját atyámnak! — Ezen zűrzavart a szerencsétlen nem birá ki­állni s elmenekült a túlvilágba. * Magas születésű gyermek. Bos­tonból írják, hogy ott nem­régiben egy lég­hajós szállt föl s légi útjában neje is követte. A légi utazás alatt az történt, hogy a légha­jós családja megszaporodott s igy a léghajó­nak a megállapított terv ellenére alá kellett szállani, hogy a keresztelő végbemehessen. — Ezt is egy amerikai lap írja. * Egy uj-yorki lap következő hirdetést közöl: „Iskolatanítók számára! Eladó verő­gép, legjobb karban, virgácscsal, pálcával és szíjakkal. Akként van szerkeszt­ve, hogy 50 tanulóból álló iskola 20 perc alatt megbüntettethetik. “ VARGA. Az áldozat.­ ­Beszély.) Szeredy Ferenctül. Nem nagy távolságra a fővárostól, egyik­­jelentékenyebb városban , abban , mely nem­csak szép lányairól hires, de anyagi jóléte, mely a fővárost túlszárnyalta s a szellemi elő­­haladottság, mely lakosait jellemzi s a váro­son föltűnő csin és tisztaság miatt gyakran halljuk kis Pestnek is nevezni; ebben a kies fekvésű városban állt az a csinos emeletes ház, melynek ablakaiban úgyszólván folytonos tavasz virult, s melynek virágillatos szobái­ban a legszebb virág, Róza, boldogult Forray ügyvédnek hátrahagyott egyetlen szép árvája diszlett. Ha nem is tudnék, miszerint a csinos emeletes ház, mint Forray hagyatéka, egyet­len szép árvájának öröke, — belépve az íz­léssel párosult fényes termekbe, a lak birto­kosának anyagi jólétéről meggyőződhetünk. A mozaik padlózatot drága szőnyegek borítják cifra szinvegyületben. A gazdag bú­torok ízléssel vannak elrendezve. A magas faliveken honi és külföldi művészek remekei függenek, szabatos összeállítással, s a fényes terem zárt levegőjét dél növényei illatosítják. A fényes terem egyik szögletében zon­gora is látható. Előtte magasztosan szép alak, szőke fürtökkel s kék szemekkel. Az alig 16 éves bájos tüneményben For­ray Rózára ismernénk, ha már előbb láttuk volna őt. Hófehér pici kis keze márvány homlokát evedzi s a zongorára támaszkodva gondola­tokba merülve látszik lenni. Csekély távolságban áll hozzá, szótlanul, fekete nagy szemeit kéjesen pihentetve a mé­lázó leányka gyönyörű vonásain, egy csinos külsejű ifjú, kit, ha a daliás termetet, nyílt hom­lokot s a dúsan aláomló barna fürtöket vizs­gáljuk, szépnek is mondhatunk, bár az arc zilált vonásai, a merészen hajolt orr s a szép nagy szemek kiálló gödörcsontja sokat levonnak szépségéből. Róza — szól az ifjú — miért e folyto­nos komolyság, mely gyermek éveivel oly igen ellentétben áll ? Higgye meg nekem , sokkal szebb, sokkal megragadóbb, midőn ajkain pajzán mosoly játszadozik, mint igy a bánat komoly föllegeivel szép homlokán. Szóljon, mi bántja önt ? A titkos fájdalom hamar elher­­vasztja az arc rózsáit s e hervadást szemlél­nem ily kora tavaszszal, midőn még egyre újabb és újabb virágnak kellene fejelnie, úgy fáj nekem ! Beszéljen, tárja föl előttem ártat­lan szivét, s ha való oka van bánatra hajtani kis fejét, engedje át bánatának felét nekem. Megosztva a teher könnyebben elvi­selhető leend. Az égre kérem, nyilatkozzék előttem , mint jó testvér testvére előtt. Úgy hiszem, a hajdani játszó­társ, ki hálával is tartozik gyámatyja árvájának, nem adott soha okot a bizalmatlanságra. Kérő tekintettel, összetett kezekkel lé­pett közelebb az ifjú a folyton mélázó Rózá­hoz s megfogá kezét, melyen gyönyörű kis fejét pihenteté. — Óh szóljon édes Róza, ne gyötörje, kétségben hagyván holkemet. — Károly! ne kívánjon ön tőlem lehe­tetlent — súgta inkább, mint mondta a va­lódi fájdalom hangján Róza — vannak dolgok, mit mi nők legbizalmasabb barátunk előtt is titkolni vagyunk kénytelenek, ha pirulni nem akarunk, mert ha kimondjuk azt, ren­desen félremagyaráztatva elítéltetünk. Gyönge, nagyon gyönge teremtése Istennek a nő! — Róza! az Istenért — kiáltott föl szenvedélylyel Károly —­ ön engem elrémít, úgy beszél, mint ki hosszú életet átélve kiitta már annak örömpoharát s most már csak csalódásai maradtak meg fájó emlékül szivének. Nézzen reám, nagy olvassam ki szemeiből, hogy csevegésre alkotott ajkunak előbb mondott igéi valótlanok. — Igen, igen, ön mosolyog. Honnét véve ön az előbbi ko­moly szavakat? Egy regényt olvastam, melyben a 16 éves lányka éppen igy beszélt; de nem fivé­rével, hanem lovagjával s a lovag örömre deríté őt, szintúgy, mint ön most engem bá­­csikál. S erre megrázva fejét, mintha szabadulni akarna valami fájó utógondolattól, a hang­jegyeket kezdé lapozgatni. — Úgy, úgy, játszok kedves Róza — mondá Károly — azokból a kedves dalokból egyet, melyek gyermek­éveinkre emlékeztetve, gyönyörrel töltik el szivemet. Róza kis kezeivel végigfutott a billentyű­kön. Az ihletett erő föléledt lelkében, s az ábrándos arcon az emelkedettség lángja lát­szott égni. A méla hangok lassan kezdődtek, mintha gyönge tavaszi esti szellő tévedt volna a rezgő hurok közé. Az accordok lassan emel­kedtek, mint erősbül a pacsirta éneke, mi­dőn terjesztett szárnyakkal az elérhetlen ég felé emelkedik. Mily érzés, mennyi tűz s ki tudja nem-e még több fájdalom voltak szülei e mélabús dallamnak. Majd a gyors és hangzatos futa­mok után ismét gyöngültek a hangok, mint­egy kimondani látszanak, hogy elérni azt, mi­után a szív vágyik, nem lehet. Végezvén a játékot, mintegy villanyütésre átváltozva, vndoran szökött föl a zongora mellől. Károly elmerülve a zongorából kicsalt varázshangokba, észre sem véve, h­ogy meg­szűnt a dal. Dal által érintett lelkének húrjai még egyre rezegtek. — Bácsi — szólt vig csevegő hangon Róza — tán roszul van, oly halvány. — Nem, nem édes Rózám — válaszolt magához térve Károly — kedves dalának hang­jai bűvöltek el. Róza!­ön nagyon, nagyon bol­dogtalan lehet — kezdő kis szünet után — ifjú, nemes szivén titkos bánat férge rág. Óh szóljon édes Rózám, ha mint testvér nem érdemlem ki bizalmát, mint barátjának nyi­latkozzék, olyannak, ki szintén szenved, mé­lyen és titkon s igy rokon a fájdalomban is. Nem, tovább nem titkolhatom, legyen a mi­nek lenni kell, kimondom azt, mit önmagam előtt is titkolni akarok: én önt Róza szere­tem, imádom. Nem mint testvér, óh nem; jobban, a testvéri szeretet tüze oly élénk nem lehet, a tiszta, igaz szerelem lángja az, mely hevíti szivemet. A fővárosban töltött egy év egész örök lét volt nekem s a szerelem szárnyain repültem látni ismét azt, kinek nem láthatása volt egyedüli boldogtalanságom. — Siettem keblemre ölelni a kedves gyermeket — ,** u.cgabattt, Kigyult arca el­halaványult — ajkain kínos vonaglások vo­nultak át, látván a szoborként álló Rózát, — s kézcsókommal — folytató vontatva — forró köszönetet mondani a kedves és szép árvának, ki saját örökéből, tán saját magától elvonva a nélkülözhetőt nekem adta kegyadományul, hogy megkezdett pályámat akadály nélkül folytathassam. Igen Róza, én kegyednek sokkal, na­­gyon sokkal tartozom. Bocsásson meg, hogy pillanatra is feledem­ helyzetemet, s habár percre is a hideg ész fölött az érző szívnek adok diadalt. — Károly! — szólt Róza az érzelem lágy hangján — ön nagyon tudja használni férfiúi hatalmát. Ha ön valóban szeretne — folytatá szemlesütve — úgy megértené fájdal­mamat s tekintetemből kiolvasná szivem vá­gyát s nem kényszerítene pirulni ön előtt. Károly lázas örömmel ölelte keblére a szende ártatlan gyermeket s homlokára hő szerelme első csókját lehelé. A jövő percben a két gyermek kedvtelve csevegett boldogságuk tudatában a hazaér­kezett mamával, ki a gyermekek zavarát észre látszék ugyan venni, de okát nem gyanító. (Folyt. köv.) Színészet. Szerdán, jan. 2-án színre került: „Lava­ter“, színmű két felvonásban, Dumanoir után fordította Csepregi, és „Férj az ajtó előtt“, Operette Offenbachtól. Sokszor bebizonyult már, mily nagy, majdnem legyőzhetlen nehézségekkel jár egy tudós vagy művész egyéniségét valamely da­rab központjául választani úgy, hogy az egész mű jellemének megvilágítására szolgáljon; mily roppant nehézségekkel jár ily kísérlet még akkor is, ha tekintélyes drámai tehetségek, minő volt egy Göthe vagy újabb korban Laube Henrik fognak hozzá, tudjuk ezt „Tassodról és a „Károly iskoládról. „Lavater“ sincs mentve ama hibáktól, melyek ilyféle darabok természetében rejlenek , mert oly meséből, mely legfeljebb egy tűrhető elbeszélésnek szolgálhatna alapjául, aligha le­hetne valakinek jó színművet csinálni. „La­­vater“-nek legjobb oldala, rövidsége. A címszerep azonban finoman van kidol­gozva s jó színésznek alkalmat nyújt a maga kitüntetésére, és bevalljuk, hogy Deési e körülményt lelkiismeretesen fölhasználta. A többi szereplők közt megemlítendő Rajz (Trevel marquis) különösen a második Szakai* »Inlanc­ia«­ jelenetében és B e r e z n­a­i Kati (Betti, a polgármester neje), ki kis szerepét helyesen adta. Az operettében Szigetközyné (Róza) szépen játszott, és még jobban énekelt .Ko­csisovszky Borcsa (Susanna) szintén ked­vező benyomást tett piciny bár, de kellemes hangjával. Chován (Trompeur) úgy énekelt az ajtó előtt, mintha az operettet örökre el akarta volna temetni, azt a néhány szót is jobban betanulhatta volna, mit ugyanott el­mondania kellett. Tóth Jenő (Ducroquet Florian) jó kedvvel játszott. Csütörtökön, jan. 3-án nyittatott­­ meg a 3-ik bérlet Tóth Kálmán „Dobó Katica“ című színművével. E hatásos jelenetekkel s jól festett ala­kokkal biró darab meglehetős sikerrel ada­tott elő. Kiemeljük ez estén Jánosit, (Balassa Bálint), ki különösen lontos minőségében di­cséretet érdemelt. Szigetközyné Kecses Katica és D­e­é­s­i jó Dobó István volt. Gönczi gyöngén ábrázolta Homonai uram eredeti alak­ját, Bódi (Hegedűs várhadnagy) pedig épen nem e szerepnek való. Közönség mindkét előadás alkalmával csak csekély számmal volt jelen. Mayer Miksa. (A.) Szeged , január 5-én 1867 Visszatérünk ezúttal a már egy­szer említett osz­­trák-fa­ncia vámszerződésre s amink főbb vonásait következőképen állítjuk össze. A régi vám 2 A mostani vám a Tárgy vám-mázsától ~ Franciaország -178 bécsi font báni bevitelnél 20 - 22 ezüst fr­t 1 frt 40 kr. ezüst 8—20 e. frt 5 frt ezüst 5.20 — 12 e. frt frt 60 kr. ezüst 10 -72 e. frt 4.50—6 50 vagy 100 becsétől 24 f0% becsétől Gyufák, tájt árúk Üveg­gyöngyök s 8 vagy 10?. áruk 44 256 becsétől Gépek s géprészek 14-62 4.40 8 Pamut-cérna 10 4.8 A kivitelnél iparunknak tehát nagy engedélyek létet­tek , — a jövő számban közleni fogjuk a bevitelnél kikötött vámdíjakat. A „Presse“ben egy a vasúthálózatot tárgyaló ösz­­szeállítás közöttetik s azon,vasutak között, melyek épí­tése már foganatba vétetett, az alföldi vasút is meg­neveztetik, e szerint a kormány e vasútra 400,000 frtot költött eddig, de attól tartunk, hogy ezen összeg el lesz veszve , hogy ha a tovább­épitéshez idejében nem látnak, minthogy az eddig tett földmunkálatok gond­viselés hiányában mindinkább pusztulnak. Elpusztult tiszai hidunkat még eddig nem lehe­tett helyreállítani s igy a közlekedés a vámsági rész­szel nagy nehézségekkel jár, annál inkább , minthogy a kompnál a föl- és lejárás a lejtős Tiszaparton majd­nem életveszélyes, s csodálnunk kell, hogy a hatóság ez iránt nem intézkedik. Egy másik akadályát kereskedelmünknek e he­lyen szintén kötelességünknek tartjuk megemlíteni. Ugyanis városunknak, mely oly nagy kiterjedésű, mindössze 3, szóval három levélhordozója van s igy nem csuda, hogy ha a levelek, melyek f. hó 1-jén érnek ide, csak a harmadik napon kézbesittetnek, a mint ez gyakran megesik. — A most oly nagy mérv­ben növekedett levél általi közlekedésnél , korszerű volna, minden városrész számára legalább egy levél­hordót állítani. Szintoly rosszul vagyunk a levélgyűjtő szekré­nyekkel, míg más sokkal kevesebbet levelező város­nak, mí­g Arad s Temesvárnak 15—20 levélgyűjtő szekrénye, sőt a kül­városokban külön postahivatala is van , nálunk csupán a belvárosban a posta közelé­ben van két gyűjtő­szekrény, s így például a felső­városi vagy ibkusi lakosnak ugyancsak csak hosszú utat kell tenni, hogy levelét feladhassa. A többször említett helybeli két vállalat mindig melegebb pártfogásra és részvétre akad, létrejövetelük kétségen kívül áll, s kívánjuk is, hogy működésüket minél előbb megkezdhessék. A kereskedelmi forgalom még mindig pang, bár búzában a hangulat ismét egy kissé élénkült, 8 kivi­telre a hét folytán nagyobb mennyiségek vetettek meg. Eladatott a többi közt 3000 mérő búza 87­­,­­89 fontos 6 frt 65 krjával. Kukorica 1500 mérő 3 frt 75 krért , keresztül­vitelbe (transito) kelt. Piacunk a még mindig járhatlan utak miatt igen gyéren látogatott, az időjárás még mindig lanyha tavaszi A gabona­­­árak a következők : Búza, tiszta, 88—81­ frt( 6 frt 55—65 kr. 85 -88 f­­ts 6 frt 25—55 kr. Kétszeres búza 83—84 fnts 5 frt 15—50 kr. Rozs 78—80 fnts 4 frt 80 kr.—5 frt. Kukorica, 83—84 fnts 3 frt 85 kr.—4 frt. Köles 3 frt 30—50 kr. Árpa 67—69 fnts 3 frt 50—75 kr. Árpa (gyöngébb) 63 — 65 fnts 3 frt 25—40 kr. Zab reszelve 45-46 fnts 2 frt 15—25 kr Paszuly mérője 6 frt 70 — 75 kr. Repce bánsági 5 frt 70—85 kr. Egyéb termények ára: Köleskása mérője 6 frt 60 kr.­­7 frt. Szalonna, uj, mázsája 27 —28 frt. Szalonna, régi, mázsája 28 — 29 frt. Disznózsír mázsája 34—35 frt. Kender, nyers, mázsája 19—20 frt. Borszesz foka (Grad) 62—63 kr. Paprika mázsája 26 —32 frt. Dió mázsája 9 frt 50 kr.—10 frt 60 kr. Kőolaj mázsája 27—28 frt. Vasúti közlekedés. Szegedről indul: Pest felé 2, 46. reggel és 12, 53. h. u. „ „ Temesvár felé 12, 12. éjjel és 2, 55. délután. Sorshúzás. Buda, január 4-én. 20, 09, 3, 87, 00. Bécsi polipar­folyam­ január 4-én 5% metalliques 58.—. nemzeti kölcsön 67.40. 1860-iki sorsjegyek: 85.40. bankrészvények 720.—. hitelintézeti részvények 155 60 londoni váltók 130.75. ezüs. agio 130.—. arany darabja 6.20. 2‘ 2 2' 7-3' 4- én: 5- én: 6- án: 4-én: 2-án: Szeged január V i 2 a I I á s. 5' 0'* 0 felett. 2' 0'0 0 felett. 0 ' 6"' 0 felett. 10" 0 " 0 felett. 1" 0'" 0 felett. Felelős szerkesztő: Szabados János. ÜZLETI HÍRNÖK. "toll Komló Acél Hidakban , táblákban Tárcák s finom bőr­áruk 55 Pest, Pozsony.

Next