Szegedi Híradó, 1867. január-június (9. évfolyam, 1-52. szám)
1867-02-21 / 15. szám
növiden tudatá a királyi leirat megérkezését, melyet fölolvasás végett előbb a képviselő Béfea-l köldöttek át; aztán Cziráky gróf előterjesztő r a legutóbbi fölirat Bécsben történt átnyujtását s az újévi üdvözlő küldöttség fogadtatását; hitelesítők az előbbi ülés jegyzőkönyvét, mire az elnök az ülést fölfüggeszté, mig a leiratot a képviselőház visszaküldi. Ez teljes két óra hosszat tartott, s mire Tóth Vilmos képviselőházi jegyző áthozta , már sokan eltávoztak a vörös padok közül és a karzatokról Fölállva hallgatták a leiratot, melyet b. Majthényi olvasott föl. Itt is, mint a képviselőházban , akkor tört ki az éljenzés, midőn a történelmi fontosságú okmány azt említi, hogy ő Felsége csak alkotmányos uton akarja a hadügyi reformokat életbeléptetni; hogy aggodalmait a fölirat megszünteté ; s Andrássy Gyula gróf miniszterelnök kinevezésekor a ház éljenei hosszab időre megszakíták a fölolvasást; ama hely pedig, mely azt mondja, hogy ő Felsége a magyar alkotmányt minden megtámadások ellen védelmezni fogja, a tetszésnek s lelkesültségnek legviharosabb kitörését idézte elő. A fölolvasás után az elnök szólt röviden, mondván, hogy minden pártnak most egyetlen kívánsága lehet: „Isten áldd meg a hazát, Isten áldd meg a királyt! Ezután a képviselőház küldöttségének kiegészítéséhez a felsőház küldöttségének tagjait választék meg s ezzel az ülés befejeztetett. A képviselőház ülése febr. 19-én. A képviselőház d. e. 10 órakor tartott ülésében az elnök számos kérvényt mutatott be. Ezután Gajzágó Salamon a közintézetek tárgyában kiküldött bizottság részéről tartott előadást. A ház a bizottság véleményéhez képest határozattá emelte , hogy a szakértők által kiszemelt múzeumi műkincsek a párisi világkiállításra kiküldessenek, valamint azt is, hogy a felügyelettel Rómer Flórián bizassék meg. E határozatokat a képviselőház közölni fogja a felsőházzal is. Az előterjesztett február havi költségvetést a ház helybenhagyta. Ezután zárt ülés tartatott, a karzati jegyek kiosztása tárgyában készült javaslat tárgyalására. Helybeli újdonságok. Az öröm napja. 1867. febr. 18-ika, ez volt azon nap, mely meghozá azt, mit oly hosszú szenvedés, sanyarúság, küzdés, keresztre feszített türelem s annyi csalódás árán olyannyira kiérdemeltünk. E nap délután 2 óra tájon következő távirati sürgöny érkezett Pestről Dáni Ferenc országgyűlési képviselőnktől: „Osztrovszky József, 1861. alkotmányos polgármesternek Szegeden. Mai országos ülésben fölolvasott kir. leirat az alkotmányt helyreállítja, miniszterelnökül gr. Andrássy Gyula kinevezve, minisztérium alakításával megbízva, őszinte örömmel s lelkesedéssel fogadtatott. Este kivilágítás. Dáni Ferenc.“ — Nehány perc alatt a városháza tornyán kitűzött nemzeti lobogó hirdeté az örömhírt, mely oly gyorsan terjedt szét a városban, hogy minden köz- és a legtöbb magánépület nemzeti zászlókal volt díszítve s négy órakor már az egész város talpon volt. A nép minden osztálya, gazdag és szegény, apraja nagyja egy tarka tömeggé elegyedve, ünnepies, örömsugárzó arccal, ünnepi köntösben hullámzott az utcákon és tereken is az egy órával előbb még a várakozástól feszült néma csend, mintegy varázsütésre, a legélénkebb mozgalomnak adott helyet s a csak imént hallgatag levegőt egyszerre azon semmihez sem hasonlítható szelíd örömmoraj tölté be, mely a nép megelégedését hirdeti. Olyan volt ez öröm, mint Kolumbus hajósaié lehetett, midőn oly hoszszú hányattatás után a földet, az élet révpartját megpillanták; nem oly zajos, nem oly kitörő talán, de annál mélyebb, igazabb s nemesebb. — Este 7 órakor már minden épület fényben úszott. Nincs terünk a kivilágítást részletesen leírni, csak azon egy pár szóval jellemezzük, hogy az éj folytatása volt a nappalnak. Csupán a városházát emeljük ki, mely úgy állt ott a tágas tér közepén, mint egy ragyogó óriás, ki tűzszemeivel mosolyogva tekint le az előtte bámuló roppant néptömegre, világával mintegy dicsfényt árasztva annak arcára. E látványnál azon édes, vigasztaló gondolat merült föl lelkünkben, hogy talán nem messze az idő, midőn ez épület, mely velünk együtt oly hosszú ideig tűrte „az elnyomatott nép keserű panaszit“, ugyanazon sokat szenvedett népre éppen igy fogja majd az igazság vigasztaló világát is árasztani ! — Az éj nagyszerűségét azonban természetesen kiválólag a nagy néphullámzás képezi, melynek majd éjfélig tartó örömzsibongásába a város minden részében folytonosan hangzó üdvlövések zaja vegyült, mely az éjben oly sajátságos méhkasszerű zsibongással együtt éjfél felé hangzott el. így múlt el az örömnap nálunk, melyhez azon imaszerű óhajtást csatoljuk. Vajha nemcsak mi, de fiaink s unokáink is úgy ünnepelhetnék meg e napot, mint nemzeti újjászületésünk nagy napját, úgy legyen!ár. Alkotmányunk helyreállításának megünneplésére kedden a palánkban Nagy Pál helyiségében körülbelül 200 polgár díszvacsorára gyűlt össze. Öröm sugárzott minden arcon, oly tiszta s teljes öröm, minővel a sors a halandót csak ritkán szokta megajándékozni, s miután az igen ízletes étkek elköltve valának, ama szívből fakadt magasztos érzelem többrendbeli fölköszöntésben nyilvánult. Osztrovszky József tartalomdús és lélekemelő szavakkal éltette hazánk dicsfénykoronázott fiát, Deák Ferencet. Szónoklata fénypontját azon szavak képezték, midőn a szónok saját érzelmeitől elragadtatva így kiálta föl: „És most csak még egy kérdésem van önökhöz tisztelt polgártársaim s szeretném, ha e kérdést városunk mind e hetvenezer lakosa, kívánnám, hogy az egész haza hallaná! Lemondunk-e a bosszú rút érzelméről? megbocsátunk-e minden nemzetünk ellen elkövetett bűnt? Igen, édes polgártársaim, igen. Nemcsak Megváltónk és Üdvözítőnk szent parancsát teljesítjük, hanem az ildomosság, a bölcsesség, a honszeretet tanácsát is követjük, ha mindent megbocsájtunk, s anyagi küzdelemmel és önföláldozással megnyert alkotmányunk csak úgy lehet biztosítva, ha széles e hazának minden polgárát, nemzet- és valláskülönbség nélkül testvéri kebelünkhez szorítjuk.“ Sokszoros éljen-kiáltások követték a beszéd e kitételét. Burger Zsigmond igen találólag festő nemzetünk érzelmeit e pillanatban és poharat emelt a „jól értesült és erélyes királyért, ki vállvetve a nemzettel a hazának jóllétét, szabadságát és dicsőségét megállapítani, gyarapítani és védelmezni kész.“ Bója Gergely meleg szavakkal éltette „azon férfiakat, kik — hazánk Mózesét kivéve — legtöbbet tettek és fáradoztak, hogy alkotmányunkat és szabadságunkat visszaszerezhessék; éltette az egész minisztériumot. Molnár Pál az egyetértésért, Szabó Mihály gombkötő hazánk száműzetésben sintődő fiai, Magyarország menekültjeiért emelt poharat. Miután Nagy Pál helyisége kicsiny vola arra, hogy fölvehesse Szeged minden polgárát, ki szabadságunk ez ujjászületési napját megülni óhajtotta, azért alsóvároson és rókuson szintén rendeztek társas-lakomákat, melyek részleteiről nincs tudósításunk. Hogy ez elkülönítési vágynak ne látszassák, Burger Zsigmond indítványára a palánkban összegyűlt társaság írásbeli üdvözletet küldött az alsóvárosiak, valamint a rókagiaknak is, kik azt lelkesedéssel fogadták és viszonozták. Fél négyig folyt a legkedélyesebb fesztelen társalgás s az úgynevezett magándalárda, valamint az első zenekar derekasan közreműködött a jókedv fejleszéséhez és fentartásához. * A felsővároson az ottani volt kaszinó helyiségében jövő szombaton rendeznek társasvacsorát az alkotmány örömére. * Aesopus“ szerzőjétől Rákosi Jenőtől a következő sorokat vettük : „T. szerkesztő úr! Engedje meg, hogy becses lapja utján köszönetemet kifejezhessem szegedi polgártársainknak azon gyöngéd figyelméért, melyben darabom előadatása alkalmával részesítenek. — Vegyék azon urak, kik e becses üdvözletükkel tiszteltek meg, hazafiúi kézszorításom mellett azon ígéretemet, hogy életem föladata lesz azon nemzőnek, melynek kegyeibe ajánltak, kedvébe járni; s mig magam tudok lelkesülni, addig munkálkodásaim legszebb jutalmául tekintem azt, ha másokat is lelkesítenem sikerül s at. * Készséggel adunk helyet lapunkban eme követésre méltó emberbaráti tényről megemlékező soroknak : T. szerkesztő úr! Nem mulaszthatom el egy emberbaráti szeretetből származott önzetlen s követésre méltó jótettet tudomására juttatni. Lichtenberger Móric és Weisz Jakab társhaszonbérlők — kik maguk is a múlt évi májusi fagy által haszonbéres földjeiken jelentékeny kárt szenvedtek — felfogva a vagyonosabb osztály hazafiai hivatását — az ínség kezdetétől fogva Haraszty Jákó dééi lelkésznek hetenként 50 darab három fontos kenyeret bocsátanak rendelkezése alá — oly megbízással, hogy azokat a szomszéd haszonbérlők földjein lakó ínségesek közt ossza ki — s ezen segedelem mellett nem csak a saját földjeiken lakó szegényeket látják el a legszükségesebb élelmi cikkekkel, hanem, mint biztos helyről hallottam, a szomszéd mindszenti éhezők részére is külön és ugyanannyi segélyadományt szolgáltatnak ki. Minthogy pedig az ily minden lárma nélkül életbeléptetett s folyamatban levő jócselekedet s nemes tett megérdemli, hogy a közönség tudomására juttassék — mint azon járás főszolgabirája, melyhez a fölsegített éhezők nagy része tartozik , felkérem a t. szerkesztőséget, hogy az előadott, s a jelenlegi anyagi súlyos viszonyaink közt nem csekély horderejű segedelmezését a nevezett nemes gondolkozású haszonbérlőknek becses lapjában köztudomásra juttatni szíveskedjék. Vidovich Imre, főszolgabíró. Az iparos segédek egyesületének táncvigalma, mely hétfőn a színház helyiségében ment végbe, igen látogatott volt. Valamint a múlt évit, úgy ezt is a szokott jókedv és illedelmes fesztelenség jellemezte. Csekély kivétellel azegész nagyközönség az iparos középosztályból való volt. A bálanya szerepére Burger Zsigmodné úrnő kéretett fel, kit a ifjak igen szép, nemzeti szalagos virágcsokorral tiszteltek meg. Vigalom közben költemény szóratott a közönség közé, melynek szerzője Marócy ifjú iparos. A talpra esett költemény minden versszaka ezen szép szavakkal végződik: „Ipar által virul a haza!“ a vigadók nagy része csak reggel felé oszlott szét. A dal- és zeneegylet választmányi ülése kedden, f. hó 19-én meglehetős zajos volt. A szőnyegen forgott tárgy, mely végett a gyűlés egybehivatott, a már régebben elhatározott, hangversenynyel összekötött bál megtarthatása körül fölmerült akadályok elintézése volt. Az elnök előadá, hogy a karvezetés fölött viszálykodás ütvén ki, ezt a választmány megelőző ülésében tárgyalta s elintézettnek hitte, miután a versengő feleket barátságos kiegyezkedésre fölszólítván, ezek belenyugodtak a választmány azon határozatába, miszerint Hanki M. Ede ur, a dalárda karós énekmestere az ének-, Jámbori karnagy ur pedig a zenekart fogják vezényelni. Ennek dacára azonban Hanki ur a múlt vasárnapra kitűzött nagypróbát odahagyta, melynek folytán a próba eredménytelen is maradt s a hangverseny megtarthatása kérdésessé len.— Ezután két beküldött levél olvastatott föl, az egyik Hanki M. Ede úrtól, melyben a nevezett hivatkozván az alapszabályok 21-ik §-ára, ebben a karvezetést illetőleg részére kiszabott jogához határozottan ragaszkodik s kijelenté, miszerint az esetre, ha a választmány rajta kívül másnak a karigazgatásba befolyást enged, hivataláról leköszön. — A másik levél a dalárda működő tagjai nagy részétől jött, akik — mintegy viszhangját képezve az előbbeni nyilatkozatnak — kinyilatkoztatják, miszerint ha őket szeretett karmesterükön Hanki M. Ede uron kívül más is (meg is nevezik, hogy ki) elég szerénytelen (sic!) lenne igazgatni akarni, ők a további működésről lemondanak. (Tehát valóságos strike, melylyel a jó urak mintegy kényszeríteni akarják a választmányt, hogy azon a nótán járjon, melyet ők fújnak). Hosszú s meglehetős heves vita fejlődött ki, miközben Hanks úrnak is alkalom adatott nyilatkozni, ki is azt, hogy ő a választmánynak fönt előadott kiegyeztető intézkedésébe beleegyezett volna, Vereken megtagadta, úgy, hogy az elnök kénytelen volt az akkor és ezúttal is jelen volt váltágokat egyenként megkérdezni, hogy úgy van-e a dolog, amint ő előadta. Azok mind igennel feleltek rá. Ezután ismét megeredt a vitatkozások árja, még pedig ugyancsak kevés parlamentáris renddel, mert mig egypár nagyon beszédes tag az összes tanácskozási időnek jóformán felét igénybe véve, addig más hatszor is fölállt s egyszer sem juthatott szóhoz. Végre is szavazással kellett eldönteni a kérdést s a nagy többség a hangversenyt elnapolni határozta, minélfogva a már ki is hirdetett hangverseny s bár ezúttal elmarad. — Az idő későre haladván, a benyújtott lemondások fölötti határozás egy közelebb tartandó választmányi ülésre halasztatott, mely bizonyára egyike leend a legérdekesbeknek. * A szegedi „Lloyd társulat“ f. hó 23-dikán, délután 3 órakor a sétányépület teremében, az alapszabályok megállapítása és az egylet leendő helyiségének meghatározása végett közgyűlést fog tartani. * Jellemző, hogy a követünk Dáni Ferenc úr által Osztrovszky József úrhoz intézett s föntebb közlött távsürgöny hibátlan magyarsággal volt táviratozva; mintha csak a távirda hivatalnokai az alkotmány beköszöntére rögtön megtanulták volna a magyar nyelvet. Megemlítendőnek tartjuk, hogy e sürgönyt kiadónk több száz példányban kinyomatván , a hordár-intézet ingyen hordatta szét a városban. Amint a minisztérium kineveztetése hírére a házakon a nemzeti zászlók s a lövegeken a nemzeti kokárdák és szalagok tarkálni kezdtek, az eddig meglehetősen tartózkodva működő szivarárus fiuk is azonnal határozottabb állást kezdtek venni, s amint egy épen teli torokkal ordítja: „krajcár a magyar szivar!“ odalép egy finánc hozzá és — kérdezi, hogy miért van ez a sok zászló kitéve? — „Kiütött a szabadság! .. . tessék szivart venni“ — kiáltott rá feleletül a suhanc, és a finánc — vett tőle három darabot. — E nap egyik szintén jellemző epizódja az, hogy a Zsótér-ház sarkán a dohányáruló kofák, amint a városház tornyán a nemzeti lobogó megpillantak, krajcáronként rögtön 2 frtot gyűjtöttek össze s egy csinos kis nemzeti zászlót vettek, mely egy rányomott dohánylevéllel s „Éljen az alkotmány“ felirattal földbe szúrva vidáman lobog. A kárpitosok e napokban jó üzletet csináltak, hanem csináltak ám a kivilágítás éjjelén az éji csavargók is, mert az alacsonyabb épületeken kinnhagyott zászlók reggelre nagyobbára mind eltűntek. Gyönyörű műkészítményü ábrák s illetőleg színpadi jelmezképek hordoztatak a közönség közt kisorsolás végett, melyek az aláírási részvétből ítélve nagyon kapósak. E képek színpadi jelmezben Zrínyit, Mátyást, Brankovicsot, s a. t. ábrázolják, a legkisebb részletekig oly művészi kivitellel, hogy készítőjüknek becsületére válnak. Az alakok posztóra vannak hímezve s keretben igen díszes szoba-ékitményül szolgálnak. Lapunk 12. és 13-ik számaiból nehányat visszavált kiadóhivatalunk. Vegyesek. * Császár ő Felségét ma várják Pestre, hova b. Beust kíséretében érkezend meg. * A Deák-párt tagjai vasárnap este a kör helyiségében összegyűlvén, Andrássy bemutatta magát előttük, mint a kabinet megalakításával megbízott miniszterelnököt. Beszédében kijelenté a gróf, hogy kabinetjét már megalakította s hogy ő és minisztertársai a súlyos és legnagyobb felelősséggel járó feladatot csak azon tudatban vállalták el, hogy pártjuk által azon sikamlós téren, melyen működésüket megkezdik, minden erővel támogattatni fognak. Ő és társai minden lehetőt elkövettek, hogy az alkotmányt a nemzetnek sértetlenül adhassák át. Az ő, vagy társai politikája nem lesz Andrássy vagy Eötvös politikája, sőt inkább a Deák-párt politikai törekvésének meghamisítatlan kifejezése. Ezen beszéd nagy hatást idézett elő, úgyszintén Deáké is, ki ezután emelt szót, mely beszéd vázlat a következő: A pálya, melyre lépnünk kellett, hogy az óhajtott, és hála az égnek el is ért célt, alkotmányunk visszaállítását kinyerjük, oly szűk volt, hogy csak egy ember járhatott rajta. A szomorú évek után, midőn Magyarországnak fegyverrel kezében kellett küzdenie alkotmányáért, a hideg és rideg absolutismus következett s egy roppant, minden életerőt elfojtó szikladarabot gördített azon helyre, hol előbb élet uralkodott és hol az alkotmányos viszonyok boldogságot, áldást és teljes elégültséget árasztottak az országra. Eltolni nem birtuk azt, sem légberöpíteni nem lehetett, mert dacolt minden aknáinkkal. Az egyedüli, amit tehettünk s mit elérnünk lehete az volt, hogy minden oldalról aláástuk a kődarabot, úgy hogy végre saját súlya sülyessze el. E mellett azon megbecsülhetlen előnyt is nyertük, hogy az alkotmány újjáépítésére, melyhez most kezdünk, tartós, rendíthetlen alapot készítünk. Azon férfiak, kik számos éven át, s már az absolutismus idejében s ismét az álalkotmányosság korában 1861 óta a jelen országgyűlésig folyton és ernyedetlenül működtek és teremtettek, nyilván és titokban minden aknát föllobbantottak, hogy az országnak visszaszerezzék alkotmányos jogát — e férfiak sok és sokféle nehézségekkel küzködtek s különböző újra meg újra föltornyosuló akadályt hárítottak el, miglen a várt sikert elérhették. Előbb a jogvesztés elméletét kelle alaposan mellőzni s aztán a trón előtt, a lajthántuli tartományoknak és végre egész Európának be kellett bizonyítani, hogy követelésünk mindenben jogos és hogy mi semmi többet nem kívánunk, mint mi a magyar nemzet és a magyar állam életföltételét képezi. És sikerült is nekünk a világot meggyőzni arról, hogy kívánságaink teljesen jogosultak s hogy követeléseink nem méltánytalanok. Harmadszor azon meggyőződést kell megérlelnünk, hogy valamint Európa nézete szerint, Ausztria Magyarország nélküli főn nem állhat, vagy szintén Magyarország sem állhat fön Ausztria nélkül. Mindkettejök sorsa egygyé van forrva, mindketten együtt állnak fen és együtt buknak, mindkettejöknek közösen kell erejöket megfeszíteni , hogy azon színvonalt elérjék, melyet Ausztria hatalmi állása és tekintélye követel. De a birodalom föntartása Európa érdekében is fekszik. — Ha mindjárt el is értük óhajaink célját, nem szabad elbizakodnunk és fönnen gőgösködnünk. Minden erőnk megfeszítésével azon kell lennünk, hogy az épület, melyet most vagyunk emelendők, ne legyen babiloni toronynyá, hanem kényelmes és kellemes tartózkodó helyévé mindazoknak, kiket a sors és évszázados kötelék egy födél alá juttatott. Végül köszönetet mondott az ország és nemzet „gondviselésszerű“ férfiának, Andrássy grófnak, kinek posttot discrimina rerum végre valahára sikerült az absolutismus tengerén hosszú ideig hányódó hajót az alkotmányos állapotok kikötőjébe vezérelni. Beszéde végével gr. Andrássy Deákhoz sietett, kezet szorított vele és az összes jelenlevők előtt megcsókolta mesterét és barátját. * A pesti kivilágítást és fáklyásmenetet a „Pesti Napló következőleg írja le: „Tegnap este a szó szoros értelmében önkéntes világítás ragyogó árjában úszott a főváros. A néptömegek, mint óriási hullámok tolultak már egyik utcából a másikba, midőn az országgyűlési ifjúság százakra menő fáklyákkal, az egyetemi dalárda és cigány