Szegedi Híradó, 1867. január-június (9. évfolyam, 1-52. szám)
1867-02-14 / 13. szám
1867. Kilencedik évfolyam. .Megjeleli: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda: Tanoda-utca. Vadász-ház I. emeletében Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre............................. . . . . 8 frt. Félévre.....................................................4 „ ...................................... 2 „ Helyben s kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre...............................................6 frt — kr. Félévre....................................................8 „ — „ ....................................... 1 „ 60 „ 12-ik . Vasárnap, Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Egyet számára A krotzk. ért. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Oppelik A. hirdetési irodájában; Mariam. Frankfurtban Hausenstein és Voglernél, valamint a Jaeger-féle könyvkereskedésben; Lipcsében Sachse és társánál; Parisban Havas, Lafitte, Bullier és társánál. A fonóanyagok termesztése és fogyasztása az alföldön. Különös tekintettel egy idevágó porosz szakmunkára. 1. ■ A közelebbi évben Poroszországban egy szakkönyv jelent meg, amely a fonóanyagok termesztését és fogyasztását illetőleg hasonlítást tesz Ír- és Poroszország között, azonban áttér más tartományok fonóanyag- termelésére és fogyasztására is. Az illető szerző nagy tárgyhalmaznak és sok biztos számítási adatnak volt birtokában s elég a könyv borítékára pillantani, hogy a munka megkapja figyelmünket, s oly értékest sejtünk benne, hogy olvasnunk kell s le nem tehetjük, mig ki nem olvastuk. Én ismertetni vágyom e munkát és komolyan figyelmeztetni vidékünk gazdaközönségét annak tartalmára, mert az idő nyakunkra nőtt, s néhány év múlva hajdani gazdaságunk romjain keserűen fogjuk belátni, hogy mi rettenetes egyoldalulag gazdálkodtunk s annyira egyfélét termesztettünk, hogy nemcsak a természet csapása, de önnön ferdeségünk következtében is szükségletünk nagy részét külföldről vásároljuk. Az említett mű a mult évi porosz háború zajában született. Megírására a porosz minisztérium gazdászati osztályának fölhívása folytán s az ugyancsak ott kéznél levő adatok nyomán dr. Winkler Alfréd vállalkozott s a könyv Berlinben az udvari könyvárusnál látott napvilágot. Címlapján óriási számok állnak a szegény Irföld lentermesztéséről. Ezek szerint 1863-ban Ilföld lentermesztése 30 millió tallért jövedelmezett, 1865- ben pedig 32 millió tallért vagyis 48 millió forint tiszta hasznot hozott. Az első lapon panaszolja a szerző, hogy Németországban az 50-es években az óriási pamut-behozatal és a gépfonás elterjedése a két világrészben híres német lentermesztést erősen hátralökte és a vászongyártást egyedáruilag Anglia kezébe játszotta. Az angol birodalom, de különösen Ilföld most virágzó lentermesztése még néhány év előtt igen csekély volt s a rendkívüli mérvben szaporodó fonógépek és vászongyárak nagy részt a tengerentúlról hozott fonóanyagokból táplálkoztak. 1841-ben az angol államférfiak folytonos ösztökélése folytán alakult Belfastben egy királyi lentermesztő-társulat, mely azáltal adott ösztönt a fonóanyagot termelőknek, hogy a nyersanyag elkészítésére és a termesztésre, valamint a trágyázásra és földkészítésre az újabb kor vegytani vívmányait alkalmazó és pedig meglepő sikerrel. A 60-as évek elején kitört amerikai háború által ötszörösen megdrágult pamutnak nagy befolyása jön a némi csökönyösködés miatt még mindig föl nem virágozható alföldi lentermesztésre. 1862-től 64-ig Irhon lentermelése megkétszereződött, igy érte el azután a fönt jegyzett óriási számokat. A porosz kir. kormány figyelmét e jelenség jókor megragadta s idejekorán iparkodott minden kitelhető módon elősegélni saját népeinek földmivelési és kézműiparát. Nem úgy, mint a mi mostohán atyáskodó kormányunk, mely csak szivattyúzni tudott, de forrásokat nyitni soha! A reál és idevágó gazdászati tudományok terén kétszeres erővel előre törekvő porosz kormány nemcsak Szadova és Königgrätz harcterén a gyúrűs puskákkal, de a béke még hatalmasabb fegyvereivel, az iparvívmányokkal is iparkodott legyőzni Ausztriát és ez sikerült is neki a mi rovásunkra. Egyébiránt, ha szívünkre tesszük kezünket, be kell vallanunk, hogy nem egyedül a kormány ferde intézkedései nyomtak vissza bennünket, hanem a magunk közönyössége minden iránt, mi a politikán kívül esett, szintén roppant akadályára volt anyagi előmenetelünknek. Szinte előre látom a magyar gazdát, miként indul föl azon, hogy egy magam formájú köteles okoskodik így s a gyakorlati téren megőszült magyar termesztőt meri a len- és kendertermesztésre oktatni. De én nem oktatok senkit. Nekem szándékom a jelen cikkben az irtózatos közönyösséget némileg megtörni, gazdáink figyelmét fölkelteni s a jövőben a célirányos lentermesztés előnyeit és módszereit nem éppen a magam fejéből, de leginkább mások sok évi tapasztalatainak följegyzéséből részletesen megismertetni, vagyis a föntirt hasznos porosz könyvből kivonatokat közölvén, helyzetünkkel egybehasonlításokat tenni. Az izlandi kir. lentermesztő-társulat már 1846-ban egy érdekes szakkönyvet adott ki az ottani fonóanyagok termesztése körüli eljárások és tapasztalatokról. A porosz királyi gazdászati collegium csakhamar lefordíttatá amaz angol nyelven irt könyvet s már 1848 körül iparkodott az abban elmondottakat érvényesíteni és hasznosítani. Ma azonban már egész irodalom keletkezett Anglia és Poroszországban a len- és egyéb fonóanyagok termesztése körüli eljárások, tapasztalatok s teendők fölött. Az általam idézett s fölvett porosz munka ezen érdekes adatokat tartalmazó könyvek nyomán készült. Minden adat megegyez abban, hogy a nedvesebb égaljú tartományokban, mint Anglia és Írország, a száraz agyagú talaj a legkedvezőbb a lentermesztésre; azonban összehasonlítva a mi talajunkat azokéval, nálunk már inkább a nedvesebb idő és talaj kedvezőbb, mivel a mi földünk átalában szárazabb sugaljunk nincs annyi esőnek és ködnek kitéve. Írországban minden földet el tudnak a len alá készíteni s jól készített földekben legyen a talaj bármily különböző, egyaránt jól díszült a len. Legfőbb ellensége a lennek a túlságos meszes föld. Valamint minden növény, úgy a len és kender különösen megkívánják, hogy a vetésforgatás el ne maradjon. Többször egymásután ugyanazon helyen a termesztés bármily növényt elkorcsosít. Porosz- és Írországban 4—5 éves a vetésforgás; a megelőző vetés leginkább a búza vagy zab szokott lenni. Belgiumban 7 éves a vetés-forgás s a megelőző vetés a lóhere vagy egyéb takarmánynövény. A trágyázásra nézve megjegyzendő, hogy a len sem a túlságos kövér földet, sem pedig az igen soványat nem kedveli. A túlkövér földben termett lennél a szálak, noha hosszúságban és súlyban nyernek, de finomságukból sokat veszítenek. Ellenben a sovány földben néha finomabbak a szálak, de hosszúság és súlyban sokat veszítenek. A friss trágya nem hasznos a lenne. A guano és csontliszt a legkitűnőbb sikerrel használtatnak, különösen homokos földekre a csontlisztnek lehet az elsőséget adni. (Váljon mikor lesz az, midőn elmondhatjuk, hogy kisebb gazdáink csak föl is teszik a csontlisztről, hogy a legfizetőbb trágya, s mikor lesz, hogy gazdáink legtöbb gondot a trágyázásra fordítanak ? Hisz ma még sokan a meglevőt is röszelik földjeikre hordatni s pénzt adni a trágyáért pazarlásnak tartják). A belfasti kir. lenmüvelő-társulat tudományos kémleleteket tartott a len fölött s úgy találta, hogy minden növény között a len legtöbb ásványrészeket von el a földtől s hogy villasavas részek legbővebben találtatnak a lenben , így ezen tápanyag pótlására a fontirt villasavas guano és a csontliszt ajánlatosak. Tudomány és gyakorlat kezet fogván, egy minden földben sikerrel használható s jó eredményűnek bizonyult trágyát állítottak össze a művelt nyugati gazdák. 54 font csontliszt, 28 font konyhasó, 30 font halyagmész, 56 font keserűsó, 34 font gyps s az egész 200 fontnyi trágya a legsoványabb egy hold földre elég. Bakay Sándor: Vidéki levelezések. Jászberény, febr. 1. 1867. A helybeli olvasó-egylet újévtől kezdve a „Szegedi Híradót“ is fölvevén lapjai közé, nem tartom céltalannak városunk jelentékenyebb mozzanatait, t. szerkesztő úr engedelmével, időnként e lapokban is megismertetni. Ily jelentékenyebb mozzanat városunk életében : a pusztai legelőbirtok fölosztásának kérdése, mely a múlt hó közepe táján döntetett el a birtokos lakosság szavazata által, de a mely balkimenetele miatt máig is élénk izgatottságban tartja a várost. Miután ez ügy nemzetgazdászati fontossággal bir s e miatt szélesebb körben is méltán érdekeltséget gerjeszthet, nem árt, de igenis kívánatos , hogy e fontos s reánk, jászberényiekre, életbevágó kérdés a nyilvánosság előtt is szellőztessék. Ezt akarom én tenni jelen alkalommal, óhajtván, hogy e nagy érdekű kérdéshez nálam hivatottabbak is hozzá szóljanak s a nyilvános megvitatás rostáján áteresztve — tisztába hozzák. Midőn a jászok és kunok magukat a német lovagrendtől megváltották s fölszabadult földbirtokaikat 1745-ben átvették, ez oly módoni fölosztás mellett történt, hogy minden községnek a saját belhatárán kívül még kisebb-nagyobb távolságra eső puszták is jutottak. Nevezetesen Jászberény városa osztályrészül kapta a belhatárától mintegy 10 mértföld távolságra eső, Kecskemét, Nagy Kőrös s több községekkel határos Lajos- és Mizse pusztákat s Bene-puszta felét (ennek másik fele Jászladány városának jutott), melyek együttvéve mintegy 31,000 katasztrális holdat tesznek. Minden község, belső határának egy bizonyos részét magánvállalkozóknak örök tulajdonképen kiosztotta, a kiosztott földrészek árát akként szabályozván, hogy abból nemcsak az egyeseknek kiosztott, de az összes földbirtok váltsági ára födöztethessék. A belső határbeli földek kiosztatlan maradt része közös legelőül használtatott egész 1865. évi őszig, a midőn az birtokarány szerint a birtokosság közt fölosztatott. A közös haszonvételek és terhek arányának megállapításánál kulcsul mindenkor a földbirtokosok váltsági birtoka szolgált. Jászberény város belhatára tesz összesen mintegy 45,000 holdat, ebből a megváltás alkalmával egyeseknek 29,500 hold jön kiosztva. Az osztályrészül jutott puszták fölött mindenkor a belső határbeli földbirtokosok intézkedtek s igy történt azután, hogy örök földbirtokul a megváltás óta soha ki nem osztatott, hanem csak ideiglenesen és ennek használati ideje hosszabb vagy rövidebb volt, az itthoni földbirtokosok tetszése szerint. Így történt legközelebb az 1848-ik évben, midőn a kérdéses puszták egy része magánhasználatra 20 évi időtartamra kiosztatott, a többi része pedig közös legeltetésre föntartatott. A magánhasználatra kiosztott földbirtokot a tulajdonosok közül igen kevés szokta megtartani, hanem többnyire kifolyásig, vagyis a kiosztás egész idejére, egyszerre lefizetett összegért eladni, illetőleg bérbe adni szokták. A közös használatra fönhagyott rész az itthoni birtokosok jószágainak legeltetésére szolgál ; azon itthoni birtokosok, kik jószágot nem tartanak, a pusztán lakó, de itthon földdel nem biró haszonbérlőknek szokták illetményeiket kiadni, de ennek többnyire oly csekély ára van, hogy az illetőnek még földadója sem térül meg általa, minek oka leginkább a nyilvántartás és felügyelet hiányában rejlik. A múlt évben az itthoni birtokosok a pusztai közlegelőn akként osztoztak meg, hogy az itthoni birtokosok 3/5 része pusztai illetményét bérbeadta az utána járó adóért, a másik része pedig legeltetésre használja. Ezen egyetlen körülmény eléggé bizonyítja , mily kevés becse van a pusztai földnek , midőn a jószágot nem tartók saját illetményeiket az adóért kényteleníttettek átengedni. Részint a föntebbi körülmény, részint a használati idő lefolyásának közelgése a jövő osztás iránti gondoskodást szükségessé tévén, a lefolyt év utolján a birtokosság, az 1840-ik évi XXX-dik törvénycikk értelmében , a kerületektől tiszti küldöttséget kért a birtokosok megszavaztatására; ez alkalommal a következő kérdések állíttattak föl: akarja-e a puszták örökös vagy ideiglenes fölosztását ? akarja-e az egésznek vagy egy résznek fölosztását? Míg a szavazáshoz az előkészületek létettek, többen ezen időközt arra használták föl, hogy a birtokosokat az ideiglenes osztályra capacitálják, mely capacitatio némelyek által még most is nagy erélylyel űzetik s a legsajnosabb benne az, hogy oly argumentumok is használtattak, mikre becsületes ügy sohasem szorul s mik önkénytelenül azon gyanút keltik az illetők iránt, hogy kitűzött céljuk nem a jobb meggyőződés szüleménye, hanem csak takaró, mely alatt titkos érdekek lappangnak. A befejezett szavazás következő eredményt tüntetett elő : az örök fölosztásra szavazott 11,917 hold, ideiglenesre 15,127 hold, az egésznek fölosztására szavazott 20,060 hold, a részletes fölosztásra 6,984 hold; nem szavazott 2,456 hold. Az örök fölosztásra szavazott az összes intelligentia, öt-hat egyén kivételével, s dacára ennek, mégis az ideiglenes osztály győzött, holott eddigelé a tömeget minden alkalommal az értelmiség vezetés az eddigi tapasztalás szerint az kárát soha nem is vallotta. Mi mindennek kellet történni tehát, hogy jelen esetben a polgártársak elpártolásra bivathattak ! A kissebbségben maradt örökös osztályt kivánók el vannak határozva ezt per útján érvényesíteni s teljes meggyőződésük szerint, azt meg is nyerendik. A tömeg szándékos félrevezetésének legbiztosb jelenségéül vehetni, hogy midőn az örökös fölosztás előnyei előttük fölsoroltattak, annak hasznosságát beismerték , de azért mégis az ellenkezőre szavaztak; bebizonyult tehát rajtuk azon példabeszéd: „videó raeliora, proboque, tamen deteriora sequor.“ Az örökös fölosztás mellett fölhozott érvek leginkább következők valának: a nyerendő s telekkönyvezendő földbirtok a hitel legbiztosabb alapjául szolgál, míg az ideiglenesre kölcsönt nyerni nem lehet; az örökös birtokon az ipart és szorgalmat jobban ki lehet fejteni, mig ellenben az ideiglenes birtokot mindenki csak kizsákmányolni igyekszik; az apák gyermekeik között az osztályt jobban megtehetik; a pusztai birtokot, itthonit és viszont, örökre megcserélni lehet; haszonbér útján jobban lehet hasznosítani, mert a bérbeadási időre nézve senki a bekövetkezendő újabb osztás által nem korlátoltatik, s at. Mindezek ellenében az ideiglenes osztályt kivánók semmi észszerűt fölhozni képesek nem valának. Ellenben az örök osztás elleni izgatással azoknak, kik a múlt évi terméketlenség s egyéb sújtó körülményeknél fogva kényszerítve vannak pusztai járandóságaik eladására, tetemes kárt okoztak, mert míg ezelőtt két évvel egy hold utáni pusztai járandóságot 40 frtért biztosan el lehetett adni, most ugyanazért, miután a vevők elriasztására még azon hír is terjesztetik, hogy a vevők illetményeiket nem egy tagban, hanem annyi darabban fogják kapni, ahány eladótól vették — ezen földek ára annyira lesülyedt, hogy 20 írton felüli vételről most már hallani sem lehet s az eladni kivánók száma naponta szaporodik, a vevők pedig visszahúzódnak s igy azon egy-két egyénnek, ki elég bátorsággal bír megint vissza nem riasztatni, a legkedvezőbb alkalom nyílik az árakat, a kényszerített eladó kárára, még jobban lenyomul Midőn a fölosztás iránti szavazás kezdetét vette, azon reményben valónk, hogy a mostani gazdászati viszonyokkal merőben ellenkező ideiglenes fölosztás helyett az örök osztás fog diadalmaskodni, vagy ha ez nem történik, az esetben az ideiglenesség mellett a részletes fölosztás nyerene többséget, és ime az egész puszta fölosztása mellett roppant többség van s éppen ezen körülmény az , melyre a megkezdendő peres keresetnél legfőbb súly fog fektettetni. Ki a fölosztandó puszták területét ismeri, eliszonyodnia kell azoknak ideiglenes, de egészbeni fölosztásától, mert a jelenleg közös használat alatt álló pusztának mintegy 10,000 holdat tevő része oly homokbuckákból áll, melyek fölszántás által futóvá tétetvén, a (Folyt, köv )