Szegedi Híradó, 1867. január-június (9. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-07 / 11. szám

Helybeli újdonságok. * A helybeli inségi bizottmány múlt kedden Wéber György királyi biztos úr elnöklete alatt tartott ülésében határozatba ment, miszerint az ínséggel küzdő munkakép­telen elaggottak, özvegyek és árvák köztáp­lálásban részesíttessenek , illetőleg számukra leveskonyhák állíttassanak föl, mi végre neve­zetteknek városrészenkénti összeírása végett Schmidt, Gegus és Szentgály tanácsnok urak vezetése alatt al­bizottmányok alakítottak, ugyan e bizottmányok egyszersmind a lakosság közt gyűjtéseket is fognak eszközölni. A tanyákon, hol ez időszerint még nagyobb Ínség mutat­kozik mint 1863-ban, az Ínségesek szintén össze fognak íratni, minthogy azonban itt, a lakosok szétszórtsága miatt a leves-konyhák fölállítása kivihetlen, határoztatott, hogy ezek között hetenként kenyér vagy liszt és só fog kiosztatni. A bizottmány ez ideig a tárnok­­mester úr által küldött 4000 írttal s az ifjú­ság által rendezett táncvigalomból befolyt 648 frt 44 írral rendelkezik, mihez fog járulni a takarékpénztári választmány által e célra ja­vasolt 500 frt, mely, mint a bizottmány biz­tosan reményű, a közgyűlés által is meg fog szavaztatni; továbbá a lakosság közt eszköz­­lendő gyűjtések eredménye. A koldulás a le­ves-osztogatás ideje alatt meg fog szüntet­­tetni s az idegen koldusok a rendőrség által eltoloncoltatnak. A leves-konyhák kezelésére a bizottmány a helybeli jótékony nőegyletet fogja fölkérni. Hiszszük, hogy e jótékony egylet, mely 63-ban oly önföláldozással s közelisme­réssel találkozva buzgólkodott az ínségesek táplálása körül, ezúttal is hű marad nevéhez s engedve a bizottmány kérésének, érdemei koszorúját ismét egy hervadhatlan levéllel gazdagítandja.­­ Az alföldi vasút ügyében a ki­sajátítási munkálatok annyira haladtak, hogy a szegedi birtokosok nagy részével már az egyezség megtörtént, s amint az ügy halad, biztos kilátás van rá, hogy a földmunkálatok körülbelől e hó 18-án megkezdődnek; e cél­ból újabban két mérnök érkezett Szegedre.— Meg vagyunk győződve, hogy e valóban ma­gyar vállalatnál — a köz­hajtáshoz képest — csakis magyar vezetők fognak alkalmaztatni s ezúttal kiváló tekintet leend az annyiszor és annyira háttérbe szorított magyar mérnöki karra.­­ Az olvasó-egyletnek múlt hét­főn a helybeli színház helyiségében rendezett táncvigalmán nagy számú díszes közönség volt jelen. — Sok szép arcot, sok szép öltözetet s csak kevés fényűzést láttunk s örömmel vettük észre, hogy az egyszerűség lassan kint diadalmaskodik a hiú pompán, s hogy hölgyeink kezdik belátni, miszerint a szépség és kellemnek üres cicomákra nincs szüksége. A balanyai tisztet — az egylet föl­kérése folytán — Burger Zsigmondné úrnő volt szives elvállalni, kit az egylet ifjai a vigalom emlékéül igen díszes, nemzeti szala­gos virágcsokorral tiszteltek meg. A terem csinosan volt díszítve s főékességét Széchenyi, Deák, Kazinczy, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Eötvös, Jósika, Jókai arcképei s a magyar irók arcképcsoportozatai megkoszorúzva ké­pezték. A vigalom vidáman, fesztelenül folyt s reggeli 5 óra felé ért véget. Az egyleti könyvtár gyarapítására fordítandó tisztajöve­delem legközelebb közzé fog tétetni.­­ A felsővárosi volt kaszinó he­lyiségében jövő szombaton f. hó 9-dikén fog a második táncmulatsággal összekötött társas vacsora megtartatni. Az eddig elzárkózott szí­vek kezdenek lassanként megnyílni; a sokáig zár alatt tartott jókedv, a szűk erszény dacára is, kezd mindinkább tért foglalni s igy hisz­szük, hogy e társas mulatság sokkal eleve­nebb lesz, mint az első volt, melynek az esős idő is nagy hátrányára volt. Részvény dij a szokott 1 frt. Jegyek válthatók Szelovits Józsefnél és a vigalom helyiségében. *Gesztessy Etel és Gönczy Soma jutalomjátéka jövő szombaton leend. Színre kerül a „Neszlei torony“ dráma 5 fölvo­násban. * A „Világ tükre“ című képes folyó­iratot , melyet gróf Lázár Kálmán szerkeszt, megkaptuk. Emich Gusztáv nyomdájából igen csinos kiállításban s a következő gazdag tar­talommal került ki: „A takarékosság elve a természetben“ Greguss Gyulától. „Ínség és kereset“ Érkövytől. „A székelyekről“ Dózsa Dánieltől. „Mezei gazdaság“ Kodolányi Antaltól. „Kirándulás Pompejibe“ Csapó Vilmostól. „A népbankokról“ Cantinellitől. „Adalék Magyar­­ország művelődési történetéhez“ György Ala­dártól. „Friss havon“ Keleti Károlytól. „A Szepesség“ Deák Farkastól. „A cigányok Európában“ Bartalustól. „Pókayné“ költemény Gyulai Páltól. „Tűz és viz“ beszély Vértesi Arnoldtól, a „Nibelungen énekből“ Szász Ká­rolytól, „Két hó a magyar országgyűlés tör­ténetéből“ , továbbá közgazdasági, ipari, épí­tészeti s más gyakorlati hasznú cikkek. A képeket többnyire Keleti Gusztáv rajzolta s igen csinos régészeti, táj- és genre-képi raj­zok. Tizenhét fametszet van benne s a füzet 159 kétszer hasábozott lapra terjed s miután egy ily tartalmas és szép füzet csak 50 krba kerül, kétségtelen, hogy ily gondos kiállítás mellett e vállalat pártolói igen meg fognak szaporodni.­­ Az ínségre vonatkozólag a vi­dékről is szomorú hireket hallunk, melyek kí­sértében azonban jönnek vigasztalók is, mik a nemeslelkű segedelmekről szólanak, így özv. Batthyányi Antónia grófnő, oroszlámosi birtokán volt jobbágyai közül naponta 100 családot tart élelemmel mindaddig, mig a munkaidő beállta keresetképessé teendi őket. Ily tett fölül áll minden dicséreten s a nemes grófnő legméltóbb jutalma a szenvedők há­­lakönyei.­­ Az Ínségről lévén szó, nem lehet dicsérettel meg nem emlékeznünk az „Üstö­kös“ derék vendéglőse, Atyai Sándorról, ki­nek udvara déltájon mindennap szegényektől van ellepve s ki — mint halljuk — egy éhe­zőt sem bocsájt el étel nélkül. Szeretjük hinni, hogy a jótékonyság e szép gyakorlatában a föntebbi nem áll egyedül városunkban, de ed­dig csak ez jutott tudomásunkra. * Táncv­igalmak az ínségesek ja­vára. H.-M.-Vásárhelyen az ottani dalárda, a város Ínségeseinek fölsegélésére, f. hó 20-án a „sas“ vendéglő teremében dalestélyt rende­­zend, melyet táncvigalom fog bezárni. — A szentesi kaszinó pedig f. hó 24-én rendez saját teremében az Ínségesek javára táncvigalmat. * A nőegylet elnöksége fölkért bennünket, hogy a múlt számunkban közzé tett s a báli vendéglőst megrovó sorokra, melyekben egyszersmind a nőegylet föl van híva, hogy a közönséget ez oldalról is ki­elégíteni igyekezzék, tudassuk a beküldőkkel, miszerint a nőegylet, valamint­ a többi bál­rendezők e tekintetben nem intézkedhetnek, miután a vendéglő bérbeadása a színház tu­lajdonos urak jogához tartozik. * A rókusi sziksós­ fürdő­ élénk pártfogásban részesül. Bár a központtól távol esik, mindamellett oly sokan látogatják, hogy néha alig lehet kádhoz jutni. Ennélfogva a tulajdonos közelebb a fürdőszobák számát szaporítani fogja.­­ Okerny Gyula, a „hét választó“-hoz címzett szálloda bérlője, az utazó közönség kényelmére egy omnibust készíttetett, mely mind csínra, mind kényelemre nézve bátran összehasonlítható a fővárosi enemű járművek­kel s mely e napokban kezdte meg pályafu­tását. Ez omnibus a vasúton érkezőket éjjel és nappal egyaránt 20 krért, málháikat pe­dig díj nélkül szállítja be. E verseny által a közönség mindenesetre nyer, de azt hisszük, hogy az élelmes vállalkozó sem fog veszteni. A Petroleum által okozott sze­rencsétlenség. Tegnapelőtt este egy ke­­reskedő-tanonc petróleumot akart önteni a lámpába a nélkül, hogy azt eloltotta volna. Szerencsétlenségére azonban az üvegben levő kőolaj meggyuladt s az üveget szétvetette. A gyermek most súlyos sebekben fekszik.­­ Szentesről panaszolják, hogy a vá­ros határában, a kun-sz.-mártoni országúton levő úgynevezett tőkei csurgó­híd olyannyira pusztult állapotban van, hogy maholnap isten­­kisértés lesz rajta keresztülmenni. Magunk is ismerjük ez érdekes helyet s mondhatjuk, hogy az amúgy sem kitűnő hírű alföldi országuta­kon ennél egy-egy veszélyesebb közlekedési pont alig van, s aki tart valamit teste épsé­gére, az e helyen nagyon jól teszi, ha ko­csijáról leszáll. Persze ezen segíteni az il­lető hatóságok kötelessége volna, de hát ki kívánhatna tőlük ilyen rendkívüli buzgóságot most, midőn akkor sem igen tettek, mikor a provisorium még in floribus volt. * A szegedi főgy­mnasi­umban az 1866—67-dik tanév első felében a magánta­nulók vizsgálatai február hó 21. 24. és 28-ik napjaira határoztatak, miről az illetőket ezen­nel értesíti a gymn. igazgatóság. B­e­k­e­l­d­e­t­e 11. Ha jól vagyunk érte­sülve, ugyanazon egyén, ki erélye és fárad­sága által a már megalakult „Szegedi gőzha­józási társaság“ létrejöttének egyik főténye­zője volt, a tekintetes tanácsnak egy nagy­mérvű ajánlatot tett, minélfogva késznek nyi­latkozik a Tiszán egy állandó, saját költsé­gén építendő híd létesítésére. Az ajánlat a tanács részéről készséggel fogadtatott, s az illető, az építés tervének s a kikötendő fölté­teleknek előterjesztésére szólíttatott föl. Föl­tűnő az, hogy a gőzhajózási társaság, a fönt­említett illetőnek az ügy körül tett fáradozá­saiért, az elismerésnek semmi jelét nem mu­tatta. Föltesszük a t. ideigl. választmány, va­­lamint a t. részvényesek méltányosságáról, hogy a­mi el volt halasztva, az nem lesz el­mulasztva. Több részvényes Vegyesek. * A 65-ös bizo­tt­m­á­n­y, febr. 4-dikén tartott zárt ülésében, melyben a Bécsben levő Andrássy gróf helyett Zeyk Károly elnökölt, a 15-ös munkálat pontonkénti tárgyalását befe­jezte , mire az egész munkálat elfogadtatott s hitelesítése a tegnapi utolsó bizottsági ülés­ben megtörtént. A munkálatban fölvetetik Lónyai javaslata, mely a kereskedelmi vám­szerződéseket, közvetlen adókat, vasúti vo­natokat, pénzlábat, pénzverést és az állam­­adósságokat illeti. Tisza bejelenti, hogy a kisebbség föntartja magának a munkálat elleni nézeteit annak idején írásban kifejezni. Böm­­h­es az erdélyi szászok nevében örömét nyi­latkoztatja ki a munkálat sikeres létrejövetele s a Magyarország és Erdély közötti kötelék megszilárdulása fölött. * A „P. N.“ bécsi levelezője Írja: A német lapok most a fölött vitáznak, váljon egyszerűen tudomásulvétel okáért fog-e velük közöltetni a Magyarországgal kötendő alku, vagy lesz-e nekik is beleszólásuk? E tekin­tetben föntartom régibb közleményemet. Ma­gyarországgal még semmi „alku“ nincs kötve, ha a minisztérium kineveztetik; ez egyszerű restitutio in integrum, és mint ilyen, Ma­gyarország belügye, melyhez a koronán és a nemzeten kívül senkinek nincs köze. Ez tehát legföljebb tudomásulvétel végett fog közöltetni a Lajthán inneni képviselettel, vagy tán még így sem. Az „alkudozás“ a közös ügyek körül csak azután fog formaszerűen kezdődni, mert országgyűlésünk csak azután foghat hozzá e kérdés érdemleges tárgyalásához. Ebbe aztán a Lajthán innenieknek is lesz beleszólásuk és nézetkülönbség esetére egy közös bizottmány ad hoc megalakításának eszméje még épen­­séggel nincs elejtve, sőt, ha a németek áta­­lában megjelenhetnek a birodalmi tanácsban, az erre vonatkozó indítvány alkalmasint tő­lük , különösen az autonomistáktól fogna ki­indulni. * Egy prágai lap, mely a magyar ügy állásáról ezelőtt is jó forrásból merített híreket szokott volt közölni, mint tényt írja, hogy Deák Ferenc határozottan vonakodik miniszteri tárcát elfogadni s azt Ő Felségével is tudatta. E vonakodásnak, írja a prágai lap, két oka van: az egyik, hogy Deák a kiegyen­lítés létrehozásával politikai pályafutását be­végezni akarja, holott pedig a minisztériumba lépésével ugyszólva új politikai pályát kez­dene ismét, ahhoz pedig már kissé korosnak érzi magát. Miként Mózes egykor a zsidóknak Mária hegyéről az annak lábánál elterülő Ígé­ret földét megmutatta, akként Deák is ma­gyarjait egy uj aera küszöbére akarja vezetni s aztán nyugalomba visszavonulni azon öntu­dattal, hogy széles e világon egyetlen ellen­sége sincs. — Ekkor aztán mintegy a régi patriarchák szerepét fogja viselni, kikhez az egész nép bizonyos szent kegyelettel tekintett föl. — A második ok politikai. Magyarország­nak nemcsak minisztérium kell, de e minisz­tériumnak az országgyűlésben a majoritásra, az országban egy pártra van szüksége. Deák­nak a minisztériumba lépésével pedig pártja föloszolnék, és senki sem bírná azt többé összetartani. De az államvezénylettől távol állva, Deák, mint ezelőtt, úgy ezután is a kormány és pártja bizalmas tanácsadója leend, ő fogja kettőjök közt az összetartó láncsze­met képezni s köztök az egyetértést föntar­­tani. A kormányban, mint szakminiszter Deák könnyen pótolható, de a kabineten kivül sen­kivel.“ * Belcredi államminiszter, ki nem volt a dualismus teljes hive, beadta le­mondását s az ő Fölsége által el is fogad­tatott. Ő már az utóbbi értekezletekben nem vett részt, azokban K. Beust elnökölt, ki a kiegyezés legfőbb előmozdítójának tartatik. * Gr. Andrássy Gyulát múlt vasár­nap táviratilag Bécsbe hívták, hol hosszas magán-kihallgatása volt ő Fölségénél. *A tárnok­mester Rottenbiller pesti főpolgármester és Thaisz Elek főkapitány le­mondását elfogadta, de egyszersmind fölkérte őket, hogy a felelős minisztérium életbe­léptéig s annak rendelkezéséig maradjanak még meg. * A „Lloyd“ zágrábi sürgönye szerint, a zimony-fiumei vasútvonal ügyében Bécsben járt Károly­vári küldöttséget Becke báró, a pénzügyminisztérium mostani vezetője, a kö­zelebbről működésbe lépendő magyar mi­nisztériumhoz utasította. * A Kisfaludy-társaság nagygyűlése kedden délelőtt igen nagy közönség előtt ment végbe. Különösen a hölgy­ közönség tanúsított kiváló érdekeltséget. B. Kemény Zsigmond rö­vid elnöki megnyitó beszéde után Greguss Ágoston fölolvasta a jelentést a társaság le­folyt évéről. Jókay Mór a napokban megbete­gedvén, emlékbeszédét Jósika Miklós fölött Szigligeti olvasta föl. Gyulai Pál „Éji láto­gatás“ című költeményét, valamint Vadnay Károly „A megunt nő“ című beszélyét a kö­zönség nagy érdekkel hallgatta s mindkettőt élénken megtapsolta. Az 1866-ik évi pályá­zatok eredményéről a jelentést Tóth Kálmán olvasta föl. Az eredmény igen kedvező. Az elegia elméletére kitűzött pályadíjat Aigner Lajos nyerte meg. A pályanyertes költői be­szély „Eifrida“ szerzője pedig koszorús köl­tőnk Arany János szép reményekre jogosító fia, Arany László, a Kisfaludy-társaságnak közelebb megválasztott tagja. Költeményét nagy hatás­sal olvasta föl Szigeti József. Ezzel a nagy­gyűlés az elnöki zárszó után véget ért s d. u. 2 órakor a tagok barátságos lakomára gyü­lekeztek össze a Frohner-szállodábain. * Pályamunkák. Az akadémiánál je­lenleg a következő pályamunkák vannak bírá­lat alatt: a Teleky-pályázat vígjátékai, (ju­talma 100 arany), a Karácsonyi-pályázat szo­morújátékai (100 arany), a Nádasdy Tamás­féle költői beszélyre beadott művek (100 arany), Gorove-alapítvány: „Mi befolyással volt az a classicismus a magyar költészetre a legrégibb időktől fogva?“ (30 arany); Marczibányi-ju­­talmak a hölgyek díjából: a „Szép fejtege­tése a természetben, művészetben és életben“, „Mechanika alapvonalai“, „Embertan“ termé­szetrajzi tekintetben; a „Villanyosság“ elmé­leti s gyakorlati előadása, (díjuk egyenként 300 frt), továbbá a pesti takarékpénztár 1500 frtos nemzetgazdászati, a Vitéz-alapítvány 40 aranyos törvénytudományi s a Sztrókay-féle 100 aranyos törvénytudományi jutalomtételek. Ezek vannak jelenleg függőben. Jövőre nézve pedig e pályázatokat hirdeték ki: gr. Teleky­­pályázatra vígjátékok, a Nádasdy-jutalomra (200 arany) költői beszély a történetből vagy mondából, a Marczibányi-díjból (40 arany) „Pázmán Péter magyar nyelvének sajátságai“, a hölgyek díjából (egyenként 300 frt), „Római irodalom története“, a „Festészet egyetemes története“, „Bölcsészeti erkölcstan kézikönyve“, „Újabb nevezetes utazók története“, „Görög államrégiségek kézikönyve“, a „Füvészet alap­vonalai“, „Növényzeti földrajz“ és „Állati élettan“ (phisiologia). Továbbá a békesházi­­féle 500 forintos jutalom, magyar irodalom­­történeti kézikönyvre, de nem magyar, hanem a hazában divatozó bármily más nyelven; a Vitéz-alapítványból 40 arany egy-egy javas­latra, hogy a vizeinkben megfogyott halak si­keres tenyésztését mint lehetne előmozdítani. E pályázatokra a munkák beadási határnapja különböző. A Teleky-díjra 1867. dec. 31 -ike, a Nádasdyéra 1869. május utolsó vasárnapja, a Marczibányiéra 1869. március 31-ike, a hölgyek díjára valamennyire szept. 30-ika 1868, a Vitéz-félére jan. 31. 1868. A Fékésházyé sajátlag nem pályázat, hanem megjelent könyv jutalmazása. * Horváth Mihályt Tolnamegye szakcsi választókerülete is fölkérte, hogy a lemondott Ürményi József helyébe vállalja el a képviselőséget. * Reményi Ede közelebb Bukarestben nagy diadalokat aratott. Liszt óta nem idézett elő senki ott oly nagy lelkesedést. A színház mindig zsúfolva volt a legelőkelőbb közönség­gel, mely úgy nyilatkozott, hogy Reményi nagyobb hírénél. *A párisi kiállítás bécsi bizott­ságától leérkeztek a nyomtatott cédulák, melyek a kiküldendő ládákra és egyéb tár­gyak­ra ragasztandók. E nyomtatványokon min­­­denütt „Autriche“ (Ausztria) áll. A pesti köz­ponti bizottság ezeket természetesen elveti, mert legközelebbről az országgyűlés is ki­­mondá, hogy a­mi tőlünk megy, az „Magyar­­ország“ föliratot viseljen. * A magyar nyomdászat a párisi kiállításon szépen lesz képviselve. Az Emich­­nyomdából a következő munkákat küldik be: a „Tokajhegyaljai albumot“ 22 képpel, Vám­­béry utazását, Napoleon „Julius Caesar“-jának magyar kiadását, Márkffy Sámuel „Codex graecus“-át és az ez alkalomra készített s több ezer írtba került „Bécsi képes krónika“ hű másolatát, a színes parány-képekkel. * Az előkelő világban — egyik divatlap szerint — a fényűzés most nem oly nagy, mint a múlt években volt. Az össze­gyűlő társaság majdnem ugyanazon tagokból áll, mint tavaly. Két fiatal kellemes jelensé­get vezettek azonban be most először a nagy világ mulatságaiba: Wenkheim Krisztina és Bethlen Vilma gróf hölgyeket, — Hymen kettőt vitt el: gróf Csáky Melániet és b. Ambrózy Máriát, ki e szerint a múzsa helyett férjet választott. * A pesti kerepesi temető pár nap előtt megrendítő esemény színhelye volt. Egy szabadságos katona és egy órás leánya benső, de szerencsétlen viszonyban állottak egymással. Elhatározták tehát, hogy meghal­nak. Kimentek a temetőbe. A szabadságos katona pisztolyt vett elő, s egy lövéssel a leányt megölé. Aztán önmagára lőtt, de a pisztoly szétrepedt s ő sértetlen maradt. Közellevők a zajra összefutottak, s elfogták a férfit, ki a legnagyobb nyugalommal adá meg magát sorsának. * A nőknek munkát szerző bé­csi egyesület jan. 22-én tartá első közgyűlését Hornbostel Ilona asszony elnöklete alatt, ki megnyitó beszéddel köszöntött be. Kétszáz nő jelent meg. Ez együet oda működik, hogy minden olyan nő kaphasson munkát , a­kinek ahoz kedve és akarata van. Az egyletnek már van varró terme és sok női kezet foglal­koztat levélboríték és más papír munkák csi­­­nálásával is, s tanulságos előadásokat is fog tartani. * Sör-pályázat: Torgauban egy sör­­házbérlő következő jelentést akasztott ki az ajtókra: „A­ki 12 „krügli“ sört nálam meg­iszik, a mellett, hogy a sör ára neki elen­gedtetik, 4 tallér jutalomban részesül.“

Next