Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)
1867-09-26 / 77. szám
Az „Ifjúsági-kör“ vasárnapi gyűlése. Ama rokonszenv, melyet e lap t. szerkesztősége ifjúságunk érdekei s törekvései irányában tanúsított, kötelességemmé teszik röviden megemlékezni az „Ifjúsági-kör“ múlt vasárnapi gyűléséről, mely kétségkívül el fogja oszlatni azok kételyeit, kik az említett kör megalakulását egyik másik okból majdnem lehetetlennek tárták. Hogy csakugyan volt e kételyeknek jogos alapja, elismerendők mindazok, kik a helybeli ifjúság társas életét némi figyelemmel kisérték. Egy nemesebb cél vagy érdek sem fűzé egybe eddigelé városunk ifjait. Mindenki magának élt, s ha találkoztunk is néha egymással, úgy a kávéházi zöld-asztalnál, vagy a sörös poharak mellett történt az. Hiányzott a nemes kötelék, mely társas életünk kellemeinek emelésére s önmivelődésünk fokozására összetartott volna bennünket. — Természetes, hogy ily viszonyok között igen-igen kevés életjelt adhatott magáról ifjúságunk. Az „Ifjúsági kör“ alapítói igen helyesen belátták, hogy e szomorú viszonynak minél előbb véget kell vetni; belátták, hogy a hazai ifjúságnak, s vele együtt a szegedinek is, le kell ráznia a tespedés és közöny békéit, melyeket 19 éven át viselni megszokott. Semlegességünkből ki kell bontakoznunk mielőbb. Ébredjünk, egyesüljünk, tanuljuk egymást ismerni és becsülni, haladjunk közös erővel célunk felé! A mozgalom, melyet Csernátonynak a hazai fiatalságról írt ismeretes cikke az ifjú nemzedék közt előidézett, eléggé tanusíták, hogy a lelkes és szabadelvű hazafi csípős sorai „fején találták a szeget.“ A „Hon“ ifjúsági rovatában azon idő óta többen kísérték meggyengíteni Csernátony állításainak valódiságát. Munkájuk sikertelen volt, mert tényeket csak tényekkel lehet megcáfolni. Éppen azért örvendek én lelkemből, hogy az ifjúság végre átértette feladatát. Nemcsak beszél, tervez, hanem határoz és tesz. Vajha mindenhol így felelne az ifjúság Csernátonynak. A vasárnapi gyűlésen, a jegyzőkönyv fölolvasása után korelnök tudata, hogy Pestről egy levél érkezett hozzá, melyben városunk néhány ott tartózkodó fia örömmel jelenti , hogy a körnek eszméit magukévá teszik. Érdemesnek tartom a Muskó Sándor, Zsombory Antal, Nyilassy Ferenc, Halász Ferent, és Kassa (Imp .urnk által isMirt. levél, hol néhány sort köztem, melyek világosan tanúsítják , mily komolyan vannak meggyőződve ifjaink a kör szükségéről. „Örömmel vettük tudomásul — igy szól a levél — a szülővárosunkban alakulandó „Ifjusági kör“ eszméjét, mely indult légyen ki bárkitől, üdvözöljük a kezdeményezőt s üdvözöljük, ifjú társainkat, kik az egyesülési szellemtől áthatva, az ifjú erőket egy nemes és magasztos s mindenesetre égető szükségként már rég érzett üdvös cél elérésére egyesíteni törekszenek. — Örömmel csatlakozunk az eszméhez mi is, mert meg vagyunk győződve, hogy az egyesület célja szent leend, s mert azt az idő s az előrehaladt kor igényei tőlünk már régen követelik.“ E levél fölolvasása után az előterjesztett alapszabály-tervezet megvitatására került a sor. Nagyon messze vezetne tárgyunktól, ha részletezni akarnók a vitatkozásokat. Tehát csak egyszerűen közöljük azon pontokat az alapszabályok közül, melyek az egylet céljá- nak s irányának jellemzésére vonatkoznak, íme ezek azok:. 1. §. Az egylet neve : „Szegedi ifjúsági kör.“ •• . 2. §. Jeligéje: Egyenlőség. 3. §. A kör célja : a szegedi ifjúságot összpontosítani, szellemi művelődését emelni, úgy testi erejét férfias gyakorlatokkal fejleszteni , tagjai között az előítéletek nélküli szívélyes barátságot szilárdítani, s a közjótszem előtt tartva, minden korszerű üdvös eszmét és vállalatot egyesült erővel támogatni. 4. §. A kör tagjai tiszteletbeliek, rendesek és résztvevők. a) Tiszteletbeli tagok azok, kiket a közgyűlés, a választmány vagy valamely rendes tag ajánlatára, közfelkiáltással megválaszt. b) Rendes tagok azon helyben lakó vagy vidéki ifjak, kik az alakító ívet aláírták, vagy később az igazgató-választmány által az erre vonatkozó 8. §. b) pontja szerint fölvétetni fognak. c) Résztvevő tagok azok, kik ideiglenesen a kör tagjai lenni óhajtván, e szabályok szerint az igazgató választmány által ilyeneküt elfogadtatnak. Ez utóbbi pont értelmében nemcsak ifjak, hanem férfiak is lehetnek a kör résztvevő tagjai. Ez több okból helyes intézkedés. Megjegyzendő azonban, hogy ily tagok határozó szavazattal nem bírnak. Élénk vita fejlődött ki a tervezet azon pontja körül, mely a havi díjról szól. Sokan nem voltak megelégedve ezzel. Némelyek szerint egy forint sok havonként. E kényes kérdés végre akkér oldatott meg, hogy egy Szluha Ágost, Eisenstädter Lukács, Mayer Miksa, Fábián Sándor és Rosenberg urakból álló bizottmány küldetett ki, mely jövő vasárnapig előleges költségvetést tartozik a kör elé terjeszteni. Ehhez mérve fognak aztán megállapítatni a havi díjak. A közgyűlés határozatait a választmány hajtja végre, szintúgy a becsületbíróság ítéletét is; ő kezeli az egylet ügyeit és intézi összes működését. Áll elnök, titkár, pénztárnok, ellenőr, öt választmányi tagból és két póttagból. A választmány minden intézkedéséért a közgyűlésnek felelős. ■ Érdekes részét képezik az alapszabályoknak a becsületbíróságot illető pontok. Ez arra van hivatva, hogy a kör tekintélyét óvja, az ellenfeleket kibékítse s a sértett félnek elégtételt szolgáltasson, mert a kör tagjai között a párbaj tilos. Csodálkozni fognak talán némelyek, hogy bővebben nincsenek kifejtve az alapszabályokban azon eszközök, melyek által a kör célját elérni óhajtja. Ez eszközöknek meghatározása a választmányt illeti. Annyival kevésbé lehetett erről az alapszabályokban intézkedni, mivel senki sem tudhatja, hány taggal s mily pénzerővel fog majdan rendelkezni a kör. — Mindenekelőtt helyiségre van szükség, azután a nélkülözhetlen bútorokra. A helyiség társas összejövetelekre fog szolgálni. A szellemi művelődési könyvtár alakítása, újságok olvasása, tudományos eszmecserék és fölolvasások által, az anyagit testgyakorlatok, vívás, később táncsolnakázás által is fogja előmozdítani a kör. Mivel minden vállalatnak sikere főképen azon pénzmennyiségtől függ, mely fölött rendelkezhetik, kívánatos, hogy minél többen írják alá ifjaink közül magukat a kör iveire. Virágzó csak igy leend. A kezdet nehézségei egyébiránt már megvannak törve s a fődolog most, mint Montecuculi mondá egykor: „pénz, pénz és ismét pénz!“ . Adja Isten, hogy legyen minél több. Borostyáni Nándor, Felhőosztás. Ez évben is már nem egyszer, de a múlt évben igen gyakran kellemetlen, leverő csalódás érte az alföldieket. Meleg, tikkasztó meleg van. Portengerben úszik az alföld; minden élőlény üde jég után eped; a fák szomorúan hajtják le sápnaílt miriKioilat o o«oV»mnowntAmAMjrak klojokorán, midőn még virágot sem hoztak, érettek a halálra, a kaszálásra; a virág nem terjeszti illatát , nem mutogatja ékes színét, összezsugorodott leveleivel úgy tűnik elő, mintha félne a nap lángsugárinak egykor oly kedves, heves csókjától; esőt óhajt, hosszú tartós esőt mindenki, még a ráncos homlokú gabnakereskedő is, ámbár három terjedelmes magtár tartalma a magas árt már két év óta várja. Végre borulni kezd; az egész láthatárt sűrű felhő borítja; szép csöndes idő van, még a fák levelei sem mozognak, félvén, netán elriaszszák az életadó nedvet hordozó magas, de egyszersmind ritka vendéget; a felhő oly mozdulatlanul áll fölöttünk, mintha láthatlan széle mindenütt le volna ponyvázva. Eső lesz 1 1 Eső lesz 1 De már ma csak esni fog, örvendetes hangon mondogatják a biztosnak látszó jövendölést. Tartós eső lesz. A szél nem viszi el a felhőt. A gazdasszony összes cselédségét a szárítás végett kirakott ruhadarabok bekapkodására szólítja; a kislány udvar középre rakja cserepes virágait. Eső lesz, ming márt nagy eső lesz ! Már nyújtogatja is néhány csöpp a lábát. A kertész teljes jóhiszemmel teszi félre az öntöző kannákat, hisz a zöldséget meglocsolja az eső; a gabnakereskedő izzadva számítgatja, hogy e huzamos eső után menynyivel eshetik le a gabna ára, s bánni kezdi, hogy esőt óhajtott. De mintha felhők nagysága valami nagyra tartaná magát, azt a néhány csöppet is mindig ritkábban és lassabban bocsátja alá; a néhány csöpp is elmarad, a felhő világosabb színt nyer, végre a nap előmutatja fényes arcát, a felhő eloszlott. Valóban a szem a legszebb kék eget látja, pedig a fa levelei még mindig mozdulatlanul csüngnek. Itt felhőoszlás volt. Ilyféle csalódásokat gyakran szenvednek az alföldiek. A gazdasszony nem minden boszankodás nélkül újra kiterítgetteti nedves ruháit, a kis leány árnyékos helyet keres virágainak, a kertész leverten nyúl a súlyos edények után, szóval , minden lehangolt kedélyű , egyedül a gabnakereskedő arca simul ki. Felhőoszlás után van ismét beszéd. Ez valóságos csuda, ez az Isten büntetése. Hogy az alföldieknél jobb emberek is élnek a föld hátán, ezt nem tagadom; de hogy roszabbak is vannak, azt merem állítani. Hogy a mindenek Urának hatalma van jutalmazni vagy büntetni, áldani vagy verni, azt erősen hiszem; de hogy a felhőoszlásnak természeti oka van , arról meg vagyok győződve. Igen, a felhőoszlásnak természeti oka van. A felhőoszlás oka az alföld légkörének szárazságában rejlik. Ugyanis: A nedvesség, ha nem is a melegség törvényei szerint, de a melegséghez hasonlóan terjed el a levegőben. A levegő, valamint melegség, úgy nedvességre nézve is az egyensúlyt iparkodik, elérni. A melegebb levegő megosztja melegségét a hidegebbel, a nedvesebb levegő vizpáráit a szárazabbal. Ha fölénk vizpárával telt levegő kerül , a vizpárák annyira tömöttek, hogy láthatók is sűrű barna színben, mit mi felhőnek nevezünk , akkor az alföldet környező igen száraz levegő mohó vágygyal szedi át a fölötte úszó felhőtől a nedvet, mi által a felhőben lévő vizpárák tömöttségekből, következéskép súlyokból is vesztenek, mi ismét annak leeskedetését akadályozza, de a páraritkulás legtöbb esetben oly mértékben történik, miszerint a vizpárák lábatlanokká válnak, vagyis a felhő eloszlott. De a levegő szárazságát az alföldi állóvizek lecsapolása eszközölte, tehát a felhőoszlást egyedül az állóvizek lecsapolásának kell tulajdonítanunk. Ezekből láthatja D. M. úr, miszerint az alföldi állóvizek lecsapolásával nemcsak megszűnt az erő, mely az alföld fölött elhúzódott fellegekre némi vonzást gyakorolt, de egy ellenkező erő jött létre, mely a felhőkre minden időben oszlatólag hat, és pedig oly mértékben, amily mértékben hiányzanak az állóvizek. E néhány sorból is kitűnik, miszerint az az alföldi aszályosság körüli nézetek koránt sincsenek teljesen kimerítve. Ha a nm. minisztérium szükségesnek látta közgyűlésileg tanácskozni a fölött, miként biztosíthatja magát Szeged városa az árvíz ellen, úgy még szükségesebb, hogy az alföldi aszályosság okainak kifürkészéséhez hozzájárulni el ne mulaszsza. Szabó Gergely: Vidéki levelezések. (Vége). Baja, szept. 28. Ez örvendetes napok rövid leirása után, egy vidéki levél szűk keretéhez aránylag, nem mulaszthatom el színházunkról is pár sorral megemlékezni. l?n llinnc ovarli fáronlofo e’hó 5-én —Füredről keresztül utaztában — megkezdő előadásait „Szép Galathea“ Operettes „Házasság politikája“ című vígjáték előadásával. — Már ez előadás meggyőzött bennünket arról, hogy jól szervezett társulatot látunk szerény színpadunkon. Mindkét darab jól sikerült, s a működők átalán jól betöltők szerepeiket. Az operetteben különösen szépen játszott Medgyaszay Ilka (Galathea) és Marcell (Midás). Nyitray Irma (Ganymed) elég ügyesen játszott , Dalnoki (Pigmaleon) azonban gyönge hangja mellett még hidegen is adta szerepét. A vígjátékban Kovács (Tátray) igen otthon találta magát, és szép termete, kellemes hangja s természetes játéka nagyobb színpadokon is keresetté válhatnék. 6-kán adatott a „Nőnövelde“ operett?, 5-én „Kunok“ opera, mely utóbbiban kiemelendő Marcell (Ruthen), Tótfalusy (Urád), Marczellné (Margit). Az egész mű szép öszhangzás- és szabatossággal folyt le. A zene szintén igen kielégítő. 9- én „Nabukodonozor“, opera Verditől. A darab előadása a társulat szép készültségéről tesz bizonyságot. Kitűnt különösen kellemes és átható bariton hangja és higgadt játékáért Tótfalusy, a címszerepben, továbbá helyt álltak : Medgyaszay Ilka (Tonena), Konty Fáni (Abigail, rabszolganő) és Marcell (Zacharias). Dalnoky (Ismad) ismét a fénjelzett hibába esett. 10- én „Georgias nők“ Offenbach silány tartalmú, de mulatságos operettje elég öszszevágólag adatott. 11- én „A könnyű lovasság“, Lupé magyar életből merített operettje igen nagy tetszésben részesült. 12 én Marczellné jutalmául „Troubadour“ Verdi operája került színre. E nehéz mű előadása átalánosan kielégített mindenkit. Leonora szerepét Marczellné szép sikerrel vitte keresztül, csak némely helyütt tapasztaltunk hangjában némi fátyolozottságot. Tótfalusy Luna gróf szerepében jól helyt állt; Dalfi (Manriko, a troubadour) szép hangja és erőteljes játékával teljes sikert aratott. Marczel (Fernando) és Marcellné (Leonora), mint mindig, úgy most is jól énekeltek. 14-én igen élvezetes estét nyújtott Erkel „Bank bán“-ja. A szereplők valóban remekeltek ; Dalfi (Bank bán) különösen kitűnt; Marczellné (Melinda), Konty Fáni (Gertrud), Feldris (Petur bán), Marczell (Tiborcz), Tóffalusi (Endre és Biberach) egyenként és öszszesen jól betöltötték szerepeiket, s mondhatjuk, hogy leszámítva csekély színpadunkat és rongyos díszleteit, mind a zenekar, mind a működő tagok Erkel szép operáját közönségünk előtt jól mutatták be. — Még Dalnoky (Ottó) játéka is hajlékonyabb volt, mint egyébkor, csak hangja játszott át sok helyütt a hamisba. 15-én „Szép Helena“ operette, s végelőadásul 16-án a „Pajkos diákok“ operette adatott; az első jól sikerült, de az utóbbit színpadunkon már jobban is láttuk előadva. Hiába, Fleck szerepére nem Dalnoky termett; tavai Kendy páratlan volt abban. E végelőadást a „Szózat“ eléneklése az összes személyzet által, zárta be. A társulat Szabadkán ad néhány előadást, s aztán onnan Aradra lesz menendő. Múlt levelemben városi tisztújításunkról szólván, érintem, hogy a kisebbségben maradt Laosz-párt — mely jelenleg szabadelvűbbnek tartja magát — óvást tett a választás ellen, s uj választást kért a minisztériumtól. A minisztérium a megyéhez utasítá az ügyet, s mint halljuk, uj választás fog eszközöltetni. R. 1. Helybeli újdonságok. * A szegedi ref. egyház 1858-ban alakult meg másfél százados szünetelés után; megalakult pedig leginkább a tiszántúli ref. egyházkerületek s a hódmező-vásárhelyi, szentesi és makói ref. egyházak nagyobbszerű adományai segélyével. — Kilenc évi létezése után van ezen egyháznak: a) A lelkész elszállásolására használt simatermet is tartalmazó épülete, b) Iskolaépítésre szánt puszta telke, c) 2090 frt alapítványi tőkéje, melynek jövedelme a folyó szükséglet födözésére fordíttatik. d) Iskolaépítésre gyűjtött 1600 írtja. A lelkek száma 569, kiknek legnagyobb része azonban néhány ügyvéd, mérnök és jobbmódú iparos kivételével, az ország különböző vidékéről idetelepült munkásokból áll, kik napi keresményükből legbuzgóbb akarat mellett sem áldozhatnak annyit közcélra , amennyivel az alakulás nehézségeivel küzdő egyház közszükségei fedözhetők lennének. — A tanító elhelyezésére kibérelt lakás a már 75 főre gyarapodott tanoncok befogadására szűkké válván, sürgősen szükségesnek tartja az egyház, hogy üres telkén iskolát építtessen.— Minthogy azonban a költségvetés 6500 írtra megy, nevezett célra pedig,smint a föntebbiekből kitűnik, az egyház csak 1600 frt készlettel rendelkezik, nincs más mód, mint a még hiányzó 4900 frt beszerzése tekintetéből a magyarországi ref. hitfelekezet s a népnovelóc ügyeit en-ivükön viselő honpolgárok segélyfilléreit venni igénybe. — Különösen Debrecen közönségének áldozatkészségébe veti legbiztosabb reményét a szegedi ref. egyház, s e célból megkereste az ottani városi tanácsot, mely azonnal elrendelte , hogy e szegedi reform, egyház javára havonkénti gyűjtések eszközöltessenek. * Egyik derék munkatársunk, Szikszai Albert úr H.-M.-Vásárhelyről, a következő balesetről tudósít bennünket: Folyó hó 16-án délután anyámmal s nővéremmel a várostól félórányira fekvő tanyánkra indultam egy előfogatos kocsin; menetközben amint az úgynevezett hajdai nagy töltésre értünk, amely töltés az új várost az óvárossal összeköti, a lovak egy reánk szemközt jövő birkacsapattól megijedtek, elragadták a kocsit, homlokegyenest lerohantak velünk a 2'/a ölnyi magas, csaknem egészen meredek töltésről a mélységbe. A másik percben a kerekeivel ég felé álló kocsi alatt feküdtünk lenn a mélységben, a lovak szerencsére azon percben, amint a kocsi felfordult, elváltak a kocsitól, s elfutottak. Nővérem s én kisebb sérüléseket szenvedtünk, de szegény 62 éves anyám bal keze eltört, jobb lába súlyosan megsérült, arca összetörött. Képzelheti már most, hogy a haláltóli megmenekülés fölötti örömünket mennyire megsemmisítő az anyánk szerencsétlen helyzete fölötti fájdalom; "csak az a remény vigasztal meg, hogy talán fölgyógyul. — S ez mind benn a városban történt is rajtunk, kik egész éven át háromszor-négyszer ülünk kocsira! mégis csak az Isten őrzött, hogy mindhárman szörnyet nem haltunk. S most már kérdés, mint lehet egy ilyen — magában benn a városban közlekedésül szolgáló — oly magas, hosszú töltést karfák nélkül tartani. Egyetlen közlekedési út ez az uj várossal, melyen télen a nagy sárban, vagy sikamlós jégen minden palló nélkül kénytelenek az újvárosi öregasszonyok imádságos könyvvel hónuk alatt templomba bejönni , s volt eset rá,, hogy aláhullottak, de van minden hóban egy eset rá, hogy kocsik dűlnek le a mélységbe. S hogy mégis miként hanyagolták ekkoráig el, hogy nem segítettek rajta, ily népes gazdag városban, nem értem. De ha már a jó Isten életemet most megőrzötte, föl akarom használni tehetségem arra, hogy legalább másokat hasonló szerencsétlenségtől megóvjak s fölkérem a városi bizottmányt, hogy az említett töltést mielőbb karfákkal láttassa el. (Reméljük, hogy a bizottmány a hiányon azonnal segíteni fog s nem várja, hogy arra ennél még komolyabb szerencsétlenség is figyelmeztesse. Szerk.)