Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)
1867-11-24 / 94. szám
sodphysikusnak volt kinevezve, lévén alsóvároson egy kerületi orvos különben is. 2. Ha ő alsóvároson fog lakni, másodorvosi hivatalának meg nem felelhet, miután mint törvényszéki és orvosrendőrségi orvosnak naponként a széképületben és várban meg kell jelennie. Sérelmet lát abban, hogy neki még a hely is kijelöltetett, hol lakjék, ez által mint bűnös internáltatik, s éppen azon tájon és utcarészben egyetlen lakható alkalmas épület nincs számára. 4. El kell hanyagolnia minden belvárosi praxisát Amit talán kollegái óhajtanának, nem lévén képes annyi távolságról betegeit ellátni. 5. Ezek folytán kéri ezen ügyet bővebb s szakavatottabb megfontolás végett az egészségügyi bizottmányhoz általtenni, mely egyszersmind az évek óta orvoslást váró városi egészségügy organisatióját kezébe vegye. E memorandumot, vagy inkább kérvényét a méltatlanul üldözött orvos igazsága érzetében meglehetős csipős humorral írván, szembetűnő volt a fehérek izgultsága, kik közül B—i. A—.1. képviselő, a hely s,az illető orvos állásának tekintélyét meg nem illető azon durva kifejezéssel élt, hogy megkell az orvost ■tanítani, mikép kellessék neki engedelmeskedni. Ugyanezen képviselő a múlt szeptemberi ülésben mindnyájunk épülésére, még parlamentáriasabb szavakat ejtett, midőn azt mondá „ha az orvos nov. 1-ig alsóvárosra nem megyen lakni, el kell csapni.“ Nemde tisztelt olvasó, egy, többnyire a pusztán nevelkedett gazdaember se mondja már béresének, hogy „elcsaplak“, hanem e helyett ilyformája szelídebb kifejezést használ: „édes fiam, beeléged- tem veled, váljunk meg egymástól.“ Egy városi képviselőtől a fentebbi durva szavak litteratus ember irányában biztos hévmérője a zéruson is alul álló műveltségi fokozatnak.A dolog vége az lett, hogy dacára az értelmi párt kapacitatiójának, Rakita Ugye nem bocsájtatott a szakbizottmány elé, s elnök kijelenté, hogy ő szavazásra is nem ily értelemben teheti föl a kérdést, mert belátja Rakita urnák célját, ő a két rendbeli határozatot akarja kijátszani, s így akar dolgán fordítani. (Mondja azután valaki, hogy ez ismét nem pártoskodás!) A szavazás eredménye az lett, hogy Rakitának az alsóvároshoz közel eső házatüzét el kell hagyni s a templom környékére lemenni, ha állásában megmaradni akar. Mi váltig lestük a városi főorvos fölszólamlását s a sértett egészségügyi bizottmány jogainak védését, de ő nem volt jelen sem a mostani, sem a szeptemberi vitatkozásokon. Helyette G. kórházi másodorvos szólott, de csak azért kívánja ez ügyet vinni, hogy az alsóvárosi orvos teendőit megszabja; — nem látja szükségesnek a másodphysicátust, mert ilyen állomás Pesten sincs. Tisztelt kórházi sebész urat figyelmeztetjük, miként feledé, hogy Pestnek egészségügyi beosztása különbözik Szegedétől, mert ott minden városrésznek megvan a maga kerületi főorvosa, s Pesten a főorvos egyszersmind kórházi igazgató is; tetszik ezen minta? én szívesen hozzáállok. — feledi, hogy Magyarország minden nagyobb városának, tudtommal a többek közt Debrecennek, Szabadkának, Bajának, Pozsonynak van másodphisikusa. Egyébiránt igen megfoghatom, miért idegenkednek némelyek önök közül az egészségügy rendezésétől, mert akkor talán szóba jöhetne az is, ami a világon legnagyobb finomuba, hogy van a városnak egy közkórháza s annak két orvosa, kik közül azonban egyik sem lakik a kórházban, így van-e ez más rendezett közkórháznál is? Szeged ifjúságához. Barátim ! Engedjétek meg e nehány őszinte szót nekem, nevében a közös szabadság szent elveinek s nevében azon magasztos érdeknek, mely körül szerény véleményemet ezen igénytelen szavak hivatják képviselni. A korszellem előhaladtával nemzeti viszonyaink is a továbbfejlődésnek s haladásnak békés útjára jutottak. Az eddig lebilincselt erők az időnek elutasíthatlan követelményei által föloldva, a szabad tevékenység beláthatlan tengerére szálltak. Az idő int, s az idő intő szavának ellene szegülni önmagunknak gyilkossága volna. „Qui non progreditur, pregreditur.“ Éreztétek e fontos vívmányokat ti is, fölfogtátok a helyzet előnyeit s számba vettétek kellőleg azon kipótolhatlan veszteségeket, melyek a visszamaradásnak átokszerű következményei leendőének; és bátorítva egyrészt a kikeletszerű szabad aera terjedése által, aggódva másrészt a — talán közel jövendőnek rátok nehezülendő gondjai miatt: megalkottátok az „Ifjúsági Kört“, azon testületet t. i. mely bennünket testvérekül fogad kebelébe s mely hivatva van erőiteket egyesíteni és azokat a democraticus elvek iránya szerint a jövendő számára nagygyá, erőssé s szilárddá nevelni. Rég nélkülözött s égető szükségként érezett hiányt pótol e „kör.“ Adja Isten, hogy szent törekvéseiteknek sikere legyen! De én — engedjetek őszintének lennem — aggódom a kellő siker iránt; meglehet, hogy aggodalmamnak positiv alapja nincsen , de aggódom talán azért, mert ez „ifjúsági kört“ oly életkérdésnek s következményeiben oly messze kihatónak tartom, hogy lételéért minden magánérdeket háttérbe szorítani és semmi áldozatot nem kímélni elutasíthatlan szükségnek tartanám. Meg fogtok ti engem érteni — tudom — s fölfogjátok ti e szavakat ; élen további fejtegetés nélkül is egyszerűen csak azon törekvések figyelmes vizsgálatára kérlek benneteket, melyeket városunk idősb generatiójának egy része, kifolyólag a szükség érzetéből,(??) a „Polgári társalgókör“ létesítésének érdekében kifejtett. Városunkban az ifjúság eddig, egy irányban ugyan, de két külön téren mozog: egyik az olvasó-egylet, s a másik az ifjusági kör; célja mindkettőnek szabadelvű és demokratikus, t. i. az egyenlőség eszméjének alapján testvériesülni, kölcsönösen fejleszteni a fiatal erőket s a jövendő viszonyok alkotása érdekében, melyeknek talán mi is nem megvetendő tényezői leendünk, azokat öszhangzásba hozni. A különbség a kettő közt csak az, hogy az olvasó egylet tagjainak nagy része héber vallású ifjúságból áll, mig az ifjúsági körben azok csak csekély számmal vannak képviselve; továbbá, hogy az olvasó egylet jövőjét könyvtára és nem megvetendő tőkéje jóformán biztosítja, mig az ifjúsági kör még mindig a kezdet nehézségeivel kénytelen küzdeni. Nem akarok hangadó lenni e tárgyban, mert arra sem erőt, sem hivatást nem érzek magamban, csak egyszerű kérelmem az, melyet önmagunk érdekében szives figyelmetek s romlatlan lelketek érzelmeibe ajánlok. A kitűzött célnak mielőbb és minél nagyobb mérvbeni elérhetése s a jövendő viszonyok fejlődésével befolyástok biztosítása tekintetéből olvasszátok egybe a két testületet; egyesítsétek a jövőnek különféle néposztályait alkotandó elemeket még most, midőn a magánérdekek összeütközését maga az ifjúkor is elegendő háttérbe szorítni. A tárgy nagy fontosságú, megérdemli, hogy komolyan tanácskozzatok fölötte. Vegyétek, kérlek, fontolóra azon sok és fontos okot, mely a kéttestület között sürgetőleg fusiót parancsol, eléggé indokolják ezt az egyenlőség, testvériség s az egymást támogatás, — a szabad alkotmányos élet e dogmaszerű eszméi. Kövessétek a nemzet összegének fölemel • » * — 11 /* , -*-—■» ■ M u uiulvituit hátrányain — ma holnap a hazában társadalmilag csak szabad polgárt, de valláskülönbséget többé nem ismer. Az idő int, s a haladó időnek ellene szegülni öngyilkosság volna.------ Muskó Sándor. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése nov. 21-én. A képviselőház ez ülésében elnök fájdalommal jelenté Dósa Eleknek, a ház egyik alelnökének elhunytak Fölemlítő érdemeit, melyek elhunyta után is élni fognak, és ezek elismerése és méltánylása tekintetéből a ház megegyezését kéri ki, hogy a részvét jegyzőkönyvileg is megörökíttessék. Az elhunyt a ház nevében temettetvén el, a temetés országos költségen fog eszközöltetni. Az újonan választandó alelnök iránt a szavazati jegyek a legközelebbi ülésben fognak beadatni. A jövő héttől fogva az ülések már az ideiglenes országházban fognak tartatni. Pesti levél. (Vége.) Az ifjúságról szólván, nem lesz talán érdektelen itt egy kissé tovább is időznünk. Szabad, alkotmányos országban az ifjúságnak mindenütt igen szép szerepköre van, melyből ki nem vonhatja magát a léhaság vádja nélkül. A fiatalság a haladás és szabadelvű eszmék természetes zászlóvivője, s hogy alkalmilag mily fontos tényező lehet, azt az 1848- iki mozgalmas napok megmutatták. Csakhogy mily különbség az akkori és mostani fiatalság között ! Igaz , hogy az akkori és mostani idők közt is véghetlen nagy a különbség, de — szerény véleményem szerint — a mostani fiatalság, mint politikai tényező, mégis megközelíthetné a 48-ikit, ha, miként az, pozitív irányzatban mutatná tételét, életrevalóságát, nem pedig részint tétlen, vagy legalább nem eléggé tevékeny visszavonultságban, mint a mérsékeltebb rész, de nem is negatív jellemű tüntetések és utcai csörömpölésekkel, mint a szélsőbaloldali szellemű fiatalság teszi, amely igen helyén volt néhány év előtt, mikor még alkotmányunkat Bécsből követeltük, de ma már semmi komoly céljuk nincs, eredményük pedig épen semmi, de legkevésbé jó lehet. Például mennyivel többet érne az üres tüntetéseknél egy, az ifjúság által, az oly soká szunnyadozó honvédelmi ügyben ezer és ezer aláírással kiállítandó monstre petitio. Igaz, hogy a fiatalságot természetes heve könnyen túlságokra ragadja, akkor is, midőn a legjobbat akarja; nála nem a fontoló ész, hanem a pillanat benyomása határoz; ez természetes , és épen azért sokat meglehet és kell neki bocsájtani; az igaz, hogy a mostanában tapasztalt zajosabb föllépései azt is bizonyítják, hogy az ifjúságban elegendő tűz van, tehát e tűzzel képesítve volna tevőleges irányban is hatni; — de mit ér az, ha épen ez utóbbit nem látjuk; ha a tűz mellett nem látunk komolyságot, a cselekvésekben öntudatosságot. Ez az, amit én a fiatalság mozgékonyabb részében nem tapasztaltam. Ennek oka pedig, azt hiszem, nem egyéb, minthogy, a fővárosi, egyébként sok életrevalósággal bíró fiatalságnak nincsenek saját kebeléből kiemelkedett geniális vezetői, mint voltak 48-ban Petőfi, Vasvári, Jókai sat. Egyébiránt nekem úgy tetszik, hogy a szélsőbaloldali szellemű ifjúság nagyon is fiatal , s nem csuda, ha ily vezető nélkül nem annyira tesz, mint handabandázik. Például poharazás közben,nóta bene, nekem úgy tetszik, hogy kissé nagyon is szeretnek poharazni) tehát poharazás közben egy ilyen nagyon fiatal társaság egy szusszal éltető Kossuthot, Böszörményit, Patay bácsit, a pohár borért kadenciában dictiózó Kocsányit, és végre kedves magukat. Voila tout. Az ilyenek aztán ugyanazon hazafias tűzzel verik be a Lipót utca ablakait. Csak az a sajnos, hogy az ilyen rakoncátlankodások az egyetemi ifjúság rovására történnek, pedig annak túlnyomó része nem vesz bennek részt. De menjünk tovább. Természetes, hogy mint aféle sajtóügyes delinguensek, nem mulasztottuk el az országgyűlésnek azon ülésén, melyben Böszörményi ügye tárgyaltatott, megjelenni a karzaton , hol Vadász Manó képviselőnk szíves gondoskodása folytán jó helyet kaptunk. Megvallom, hogy az ülés a jobboldal erős türelmetlensége miatt, kellemetlen benyomást tett rám. Olvasóink tudják az eredményt, s így csak egy kis egyéni vázlatot vetek ide, mely szemlélődésem eredménye. A baloldal részéről szólalt föl legelőbb Nyári Pál, tudjuk minő értelemben. Beszéde hideg, határozatlan volt, oly csöndesen, szakadozva, s hogy úgy mondjam, foghegyről ereszte ki a szavakat, hogy énnekem, épen a feje fölött, ugyancsak ki kellett nyitnom a füleimet, hogy valamit halljak. Mondják, hogy ez nagyúri affectatio; én nem tudom, de hajlandó vagyok hinni. Halász Boldizsár a szélsőbaloldal részéről hosszabb beszédet tartott, eleintén zúgás közt, mely azonban lassan kint lecsillapodott. Halász B. igazi táblabirói alak; előadási modora hasonlít beld. Bércjéhez, csakhogy mégsem olyan ízes, zamatos. Beszédje egy kissé triviális volt, de tagadhatatlanul érdekes és mulattató. Horváth Lajos egyike a legfolyékonyabb előadása szónokoknak, szép csengő hanggal, s szónoklatában erős érveléssel. Madarász olyan mint a esik, egy percig nem tud egy helyben maradni; észre sem vettük, midőn a terem közepén a szószék előtt állt és szónokolni kezdett. Madarász egyike a ház legjelesebb szónokainak s kitűnő rögtönző. Ezúttal tartott rövid beszéde is rögtönzés volt. Odaállt a jobb oldal elé, kidörögte magát, s azután nevetve távozott saját terrénumára. Ez ülésről alig lehet egyebet följegyezni, hacsak azt nem, hogy a névszerinti szavazásnál a képviselőknek majd egy harmadrésze hiányzott, ami elég szomorú dolog. Magától értetődik, hogy a színházból sem maradtunk el. A budai népszínházban még mindig a „Gerolstein nagyhercegnő“ látványos operetté, s az újabb darabok közül a „Képviselő és közös ügyek,“ „Muszka emissarius“ és „Üldözött cserepár“ alkalmi bohóságok mulattatják a közönséget. E darabok élete ephemer ugyan, s alig hosszabb mint nálunk a tiszavirágé , de pár hétig mulattatnak s ez idő alatt kifizetik magukat, s azután „a mór megtette kötelességét, a mór mehet,“ — lép helyébe más. E darabok nálunk is vonzani fognak, s Kocsisovszky úr helyesen számítva cselekedett, midőn ezeket Szegedre is meghozatta. Az utóbb nevezett bohóság, mely Szigligeti „Üldözött honvédőjének paródiája, az által lett feltűnő, hogy a jobboldali és kormánylapok legyezgetik, a baloldaliak pedig agyondorongolják szerzéstől együtt. Ez pedig bizonysága annak, hogy a pártok mily élesen állnak szemközt, annyira, hogy még a színdarabokat is pártszempontból veszik bírálat alá. Helybeli újdonságok. *A szegedi honvédegylet alapszabályai, a minisztérium által megerősítve, a napokban leérkeztek. * Az alföldi vasút ügyét — mint a bécsi „Debatte“ legjobb forrásból hallja — a m. kir. minisztériumnál i. hó 14-ikén a fusio javára döntötték el. A fusio egy része Trefort Ágoston és Langrandból, másrészről a m. katalános hitelbankból, Rothschild és Wodianer Sina és Königswarter cégű bankházakból áll Az engedély, mint törvéyjavaslat, legközelebb kerül az országgyűlés elé. Az egyezmény szerint ezen pálya építésének most már semmi sem áll útjában. Ami a szükséges pénzalapban való részvétet illeti, a magyar és osztrák hitelintézet, továbbá Rothschild és Langram első sorban állanak, míg a többi cégek csak kisebb összegekkel járulnak az alaptőkéhez . Hirtling Mária asszony múlt csütörtökön lépett föl először a helybeli színpadon a „Koldusnő“ című drámában. Közönség csak közép számmal volt jelen, mely azonban a kedvelt szinésznőt igen melegen fogadta, minden szebb jelenet után élénken kitapsolta Foureaux lovardaigazgató, piros papiroson, meglehetős rész magyarsággal hirdeti hogy 40 tagból álló társaságával előadásokat fog tartani a Széchenyi-téren fölállítandó födött cirkusban. Foureaux úr nem új jelenség Szegeden; ő volt az, ki 1860-ban az ujszegedi gyepen fölállított óriási cirkusból oly nagyszerűen megszalasztott bennünket, hogy még máig sem felejtettük el. Reméljük, hogy ezúttal hasonló ügyes productioval nem szándékozik bennünket meglepni. * Lauffer Vilmos kiadásából beküldetett hozzánk: a) „Az 1849-iki magyar hadsereg föloszlásának okai, az aradi s temesvári táborozással.“ Irta Potemkin Ödön honvédhuszárhadnagy. Ez igen érdekes munkát szerzi még 1862-ben sajtó alá bocsájta, de az akkori korlátolt sajtóviszonyok folytán a mű, mely 1000 példányban már ki volt nyomva a cs. kir. rendőrség által megsemmisíttetett, a szerző pedig börtönre ítéltetett. A mű érdekességéről a következő tartalom is meggyőzheti az olvasókat: I. Bevezetés. II. Arad ostroma. III. Temesvár vívása. IV. Aug. 9 iki Temesvár alatti csata. V. Temesvártól Boros- Jenőig, aug. 10—19. VI. Boros-Jenőtől Aradig, aug. 20 —30. VII. Aradtól hazáig. VIII. Névjegyzéke azon vezérek-, törzs- és főtiszteknek, kik az 1848/9-iki aradi és temesvári táborozásban résztvettek. IX. Az aradi s temesvári tábor legkitűnőbbjei. — b) „Der Weinbau von Ofen und dessen Umgebung.“ Ein Beitrag zur Hebung und Förderung der Cultur des Weinstockes, von Julius Funk. Rendőrségünk egy idő óta igen ájtatos lett, alig fordít valamire annyi gondot, mint a vasárnap 10 órakor be nem zárt boltokra, s nem elégli, ha a boltok ajtói be vannak téve, hanem megvizsgálja, zárral vannak e becsukva vagy nem, s amely boltajtó egy ájtatos rendőr kezének enged, annak tulajdonosa már másnap a kapitányi hivatalnál kapja a leckét, 10 fztos büntetésekkel spékelve. — Igaz, hogy Angliában a vasárnapokat mindenki igen buzgón ünnepli s valódi szent-heverdes napnak tartja, csakhogy ott megannyi sok más jót is lehet találni, még rendőri tekintetben is, aminőket itt, sőt egész hazánkban hiába keresnénk. Szó ami szó: az ájtatosság érzelmeit ma már bottal sem lehet némely emberbe oltani, s akik nem akarnak 10 órakor ájtatoskodni, sokkal kevesebb bűnt követnek el, ha üzletekben a mulaszthattam elvégzik, mintsem elhenyélik az időt hon, utcán vagy korcsmában. Lelkiismeretével mindenki amit már regyében igen helyesen megrótt valaki a „Fővárosi lapok“-ban. Egy közérdekű s minket szegedieket nagyon is közel érdeklő tárgygyal akarom befejezni levelemet. Ez pedig semmi más, mint a szeged-pesti csatorna ügye. Tudjuk, hogy ennek egy erős antagonistája van, a csongrád-pesti csatorna, melynek érdekében, mint jó forrásból hallottam, hatályos tényezők küzdenek. A befolyásos személyeken kívül — kiket nem akarok említeni — erősen küzdenek e csatorna mellett Szentes, Csongrád, Békés és Heves megyék, Kecskemét, Nagykörös, s a t s minden követ megmozdítanak maguk mellett. Ugyancsak szükséges tehát, hogy mi is fölkössük a kolompot, ha azt nem akarjuk, hogy legyőzessünk az érdekharcban, mely legyőzetésnek káros következéseit, mi éreznők legjobban. Mindezek után pedig megemlítem még, hogy ide is eljött a hite annak az eszeli közgyűlésnek, melyben az elnök oly fényesen megcáfolta az ellene emelt önkénykedési vádat, s amelyen az „ifjú városatya“ megtette azon geniális indítványt, hogy: mondják ki határozatilag, hogy az óvás ne jöjjön a jegyzőkönyvbe. Mondhatom, hogy nagyot prüsszentettünk reá. - 9y —