Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)

1867-09-19 / 75. szám

1867. Kilencedik évfolyam. Megjelen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda a Tanoda-utca, Vadász-ház I. emeletében. Kiadóhivatal: Szegeden házhozhordászól­ét vidékre postán. Egész évre....................................................8 írt. Félévre.........................................................4 „ Évnegyedre . . . ....... 2 „ Helyben a kiadóhivatalból el­vitetve: Egész évre ...............................................6 írt — kr.­­ Félévre...................................................3 „ — Évnegyedre . . . . ..........................1 „ 60 75-ik s Csütörtök, szeptem­ben. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. ; Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Előfizetési föltételek:­­ Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadó­hivatalban, Pesten Neumann A. hirdetési irodájában, Bécsben Egyes szám­ára 8 kr. osztr. ért. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az elő- Oppelik A. hirdetési irodájában; Maria­m. Frankfurtban Hausenstein és Voglernél, valamint a Jaeger-féle­­ „Nyilttér“ben a négyhasábos petitfor­ogtatási dija fizetési pénzek küldendők. könyvkereskedésben; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte, Bullier és társánál. 15 új krajcár. )­ A»A^di.ir a ___ u___i_r.__il_ w_______A _ vt . i___n ___i____ T____________z\*i _ £S Előfizetési fölhívás a kilencedik évfolyamának utolsó negyedére. Tisztelt olvasóinkat, kiknek előfi­zetésük ez évnegyed végével lejár, kér­jük annak megújítására, egyszersmind, hogyha lapunk szellemével és irányá­val meg vannak elégedve, szíveskedje­nek azt ezután is körükben terjeszteni. A lap előfizetési ára: Szegeden házhozhordással és vidékre postai kül­déssel negyedévre t­árt. Helyben a ki­adótól elvitetve negyedévre 1­árt 50 kr. Szeged város közgyűlése sze­pt. 9-dikén s következő napjain. (.Vége). A csütörtökön folytatott közgyűlésen a keddi közgyűlés jegyzőkönyve helyesebben fo­galmazva s a főjegyzői vastag kitételektől megtisztítva újra fölolvastatott, hasonlóan föl­olvastatott a szerdai közgyűlési jegyzőkönyv is. Ezután fölolvastatott a fogyasztási adó iránt érkezett pénzügyminiszteri rendelet, mely­ben a minisztérium fölhívja a város közönsé­gét, hogy az 1868-ra kinyúló fogyasztási adó behajtásánál a pénzügyi közegeknek segéd­kezet nyújtson. Miután az országgyűlés az adókra nézve csak a folyó év végéig intéz­kedett, a tanács véleménye szerint, nehogy az országgyűlés határozata elébe vágjanak, a miniszteri rendelet tisztelettel félreteendő. A közgyűlés a tanács véleményét elfogadta. Olvastatott a belügyminisztérium rende­lete, melyben a múlt közgyűlésnek a szám­adások felülvizsgálására vonatkozó határozata ellen tesz kifogást, miután az évenkint 2800 írttal terheli a város pénztárát. E ha­tározatra vonatkozólag a minisztérium külön indokolt fölterjesztést kíván. Kívánja egy­szersmind, hogy valahányszor ilyen, a költ­ségvetésbe nem vett kiadásokról van szó, mielőtt azok fölött közgyűlés határozna, előbb a minisztériumhoz fölterjesztés történjék. Poltzner Jenő képviselő­­a fehér­­ cédulások legbuzgóbb szónoka s egyszer­smind a gépezetnek a tanács által leg­inkább használt kereke) a miniszteri rendelet által a város önállóságát veszélyeztetve látja. Szerinte az alkotmányos hatóság a város va­gyona fölött szabadon rendelkezhetik, szapo­ríthatja s túladhat rajta tetszése szerint. Kü­lönösen pedig a rendelet azon pontját találja veszélyesnek, mely a költségvetésbe nem vett kiadásoknak előleges fölterjesztését kívánja. Ez ellen óvást tesz s indítványozza, írjon föl a közgyűlés, hogy ez elveket el nem is­merheti s el nem fogadhatja. Osztrovszky József képviselő idézi az 1848-diki 23-dik törvénycikk első szaka­szát, mely szerint: a város, mint önálló köztörvényhatóság közdolgait törvényes fel­­ügyelés alatt a köztörvény szerint igazgatja. E felsőbb felügyelést — úgymond —­ a mi­nisztérium gyakorolja, melynek e szerint joga van a város intézkedéseibe beleszólni. Mészáros Lajos aljegyző. A törvény e szakaszából még nem lehet következtetni, hogy a város a maga vagyona fölött nem rendel­kezhetik , csupán hogy törvénytelenül nem intézkedhetik s csak a városok törvényte­len cselekedetét meggátolni hivatása a mi­nisztériumnak. T­a­k­á­c­s Mihály képviselő. A miniszté­rium a kérdéses rendelettel nem avatkozik a város jogaiba, nem mondja, hogy a közgyű­lés roszul intézkedett s intézkedését nem sem­misíti meg, egyedül bővebben indokolt fölter­jesztést kíván, s ha az intézkedés törvény­szerűségéről s célszerűségéről meg lesz győ­ződve, bizonyára bele fog nyugodni a közgyű­lési határozatba. Ő a föltétlen fölterjesztés mel­lett szavaz. Ligeti Dániel pártolja Poltzner indít­ványát, mert a miniszteri beavatkozásban a város önállóságát veszélyeztetve látja, miután azonban Takáts középutat talált föl, nem szól a fölterjesztés ellen, hanem kívánja, hogy az Poltzner indítványa értelmében történjék. Neskovits György képviselő is mond valamit, melyet később odamagyaráz, hogy ő sem ellene, sem mellette nincs Poltzner in­dítványának. B­a­l­á­s Mihály képviselő. Hogy a város törvényes felsőbb fölügyelet alatt áll, azt már több fölterjesztése által elismerte,­­ így a többi közt, felsőbb helybenhagyás végett a városi tisztviselők fizetései is fölterjesztettek. A jelen miniszteri rendelet félretételével tehát ellenkezésbe jönnénk önmagunkkal. Várjuk be a törvény intézkedését, mely a városok önállóságának határát bővebben fogja körvo­­nalazni s addig is tegyünk eleget a minisz­teri rendeletnek. Osztrovszky József képviselő. Vagy tör­vényes a miniszteri rendelet, vagy törvény­telen, a­kik az utóbbit hiszik, azok Poltzner indítványa mellett s a miniszteri rendelet el­len szavaznak ; itt nincs középút. Poltzner Jenő képviselő bővebben fej­tegeti indítványát, ő nem szól a fölterjesztés ellen, hanem kívánja, hogy e fölterjesztéssel együtt írjon föl a közgyűlés, miszerint a mi­nisztériumnak a város önállásába ütköző elveit nem osztja. Szremácz János főkapitány szerint az 1848-diki 23-ik t. cikk első szakasza a köz­dolgok alatt országos dolgokat ért. (Ez aztán cifra fölfogás.) Végre elnök fölteszi a kérdést s a több­ség Poltzner indítványát elfogadja. Olvastatott a kereskedelmi minisztérium rendelete, a két éven aluli rúgott borjúk le­vágásának tilalmaztatása, a magyar itce hasz­nálata, az elővásárlási tilalom megszüntetése s a sorompókon kívüli vásárlás betiltása ér­dekében. A két éven aluli rúgott borjúkra nézve történt közgyűlési intézkedést a minisztérium helyesli, a kivitelre nézve azonban jobbnak tartja, ha a levágott marha súlya fogadtatik el zsinórmértékül. A magyar irce használatát a mérték­egység tekintetéből betiltja, tudatja egyszersmind, hogy a súly- és mértékrend­szer fölött törvényjavaslatot terjeszt az or­szággyűlés elébe, melynek intézkedéséig az osztrák szce használandó. Az elővásárlás­ és a sorompón kívüli vásárlásra vonatkozó köz­gyűlési határozatot helyesli. A rúgott borjúkra vonatkozó miniszteri véleményt, melynél fogva ellenőrködésre a marha súlya fogadtassék el zsinórmértékül, a közgyűlés kivihetlennek tartja, s úgy véli, hogy ez intézkedés sok visszaélésre adna al­kalmat. Ez értelemben fölterjesztés létezik a minisztériumhoz. A magyar izcére vonatkozólag elnök meg­jegyzi, hogy annak behozatalára éppen a szegedi itcék sokfélesége indította a köz­gyűlést. Ligeti Dániel főbíró szerint lehetetlen, hogy a közgyűlés a miniszteri rendeletnek engedelmeskedjék. A minisztérium felvilágo­sítandó , hogy itt Szegeden három itce is volt használatban, azért hozatottt be a ma­gyar itce, mint a mely legsűrűbben használ­tatott. Ha a miniszteri rendelet foganatosít­tatnék, a szegény népet, melytől az osztrák itcét elszedték, s mely magyar itcével látta el magát, új költségbe kevernék. Végre határoztatott, miszerint a közgyű­lés fölér a minisztériumhoz , kifejtvén az okokat, melyeknél fogva a szegedi piacon a magyar üzce föntartandó. A két utóbbi­ közgyűlési határozatot il­lető miniszteri helyeslés tudomásul vétetik. Olvastatott a borkezelésre vonatkozó mi­niszteri rendelet. — Ebben a minisztérium figyelmezteti a közönséget, hogy külföldön több helyi rosz bortermés mutatkozván, a magyarországi borok jó keletnek fognak ör­vendeni, kívánatos lenne tehát, ha a borok nemesítésére kiváló gond fordíttatnék. Ennek eszközlésére ajánlja a minisztérium a késő szüretet s a vörös bor készítésénél a kacsok eltávolítását. Tudomásul vétetik s a kapitányi hivatal által közhírré fog tétetni. Olvastatott a főszámvevőnek és pénztár­noknak a négy adóvégrehajtó díjaztatására vonatkozó javaslata. Miután még sokan vannak adóhátralék­ban , kik többszöri megintés dacára sem fizet­nek s miután miniszteri rendeletnél fogva, a katonai behajtás csak a legvégső esetben foganatosítandó , a tanács kénytelen adó­­végrehajtókat alkalmazni, kiknek díjait az adóhátralékosok viselik és pedig az említett javaslat szerint minden adóhátralékos a zálo­golásnál 50 krt, a végrehajtásnál ugyanannyit tartozik fizetni. A tanyaiak e mellett egyszer­smind viselik a fuvarozás költségeit is. A közgyűlés a javaslatot, mint szükséges részét elfogadja. Olvastatik a főszámvevői előterjesztés néhai Tóth Mihály s illetőleg hátrahagyott családjának évdija ügyében. Mint tudva van, Tóth Mihály árvái folyamodtak, hogy a 61-ki közgyűlés által előbbi részére megszavazott, de a provisorium alatt megvont évenkénti 600 főt kegypénz az illető haláláig családjá­nak kifizettessék. Ez ügy jelentéstétel végett a múlt közgyűlés alkalmával a főszámvevőnek adatott ki. E jelentés szerint a boldogult csak 14 hónapig szolgálta a várost s e szolgálat után évpénzt megszavazni nem lehet; nyugdíj csupán 40 évi szolgálat után jár, különben csak végkielégítés , a­mi legföljebb az illető egy évi fizetéséig terjedhet, ő tehát csak egy évi végkielégítést véleményezhetne, miután azonban a boldogult már három évi fizetésé­nek megfelelő összeget kapott, árvái részére semmit sem véleményez , sunyival is lukitál­, mert midőn a boldogult kegydija a helytartó­­tanács által beállíttatott, az a közönség adó­­terhéből le lett vonva s most azt­ újra ki kellene a közönségre vetni. Tóth János képviselő fölhozza érdemeit a boldogultnak, ki mindig e város érdekének előmozdításában fáradozott s ezt vette figye­lembe a 61-diki közgyűlés is, midőn neki a kegydijt megszavazta. Pártolja az árvák ké­relmét. Szűcs Ferenc cserepes. Nem ismeri a boldogult érdemeit s igy csak szolgálata ide­jéből indulhat ki. Mivel pedig már többet kapott, mint a mennyi szolgálata után illette volna, családja semmit se kapjon, nehogy a lakosságra újabb teher vettessék. Ezután föláll egy egészen friss szónok, Battancs Ferenc ügyvéd. (Halljuk !) Hallanád, ugy­e nyájas olvasó, ha volna mit hallani, de mikor mi is ugyan szép keveset hallottunk, dacára annak, hogy öt lépésről lestük a szót a szónok szájából. Az ügyvéd úr, a­mint az egyes bátrabban kiejtett mondatokból kivehet­­tük, valami nagy hatásra számított készült beszéddel lépett sorompóba, hanem túlbecsülte erejét, s valószínűleg nem számított a köz­­beszólásokra , mik annyira kihozták a textus­ból, hogy szónoklatából a szó szoros értel­mében szótagolás lett. Hanem bármennyire elveszté is szónok úr eszméinek Ariadne­­fonalát, a mi roszat a 61-diki közgyűlés el­len eldurrogatni föltett magában, azt elég érthetően kisyllabizálta, pl. hogy a más va­gyonával (értsd itt a városét) bőkezűsködni jellemtelenség, hogy az éppen olyan, mintha valaki adósságot csinál és nem fizeti s­a­t.. és ebben a labyrinthusban bolyongott a modern Theseus egy negyed óráig, többet hallgatva, mint beszélve, míg végre azt is kisüté, hogy 61-ben sáp mellett osztogatták a város pén­zét! !! Osztrovszky az előadóhoz és aljas gya­núsításához méltó megvetéssel szólott reá, hogy ez rágalom, a­mi azonban a szónokra annyi hatással sem volt, mintha azt mondták volna neki: „jó napot.“) ő csak szótagolt to­vább , borzasztó türelemmel, miközben a tü­relmetlenné lett tagok többszörös sürgetése, hogy a tárgyhoz szóljon, nem használván­y­a lett, hogy mikorra a beszélni nem tudó szó­nok végre egészen kifogyott a szóból, akkorra a képviselők jó része is elhagyta a termet. E tekintetben tehát a friss szónoklat eléggé hatásos volt. Az egészre pedig annyit mondhatunk, hogy mind tartalomra, mind az előadásra nézve, ennél szegényebb, de egyszersmind malitiosusabb beszédet a 67-diki közgyűlésen még alig hallottunk. S ezzel nagyon sokat mondtunk. Tóth János képviselő tiltakozik Battancs úr némely kitételei ellen, melyek sértik a szólás­szabadságot, kívánná, hogy a főügyész mindig jelen lenne s ily beszédeknél közbe­lépne. Battancs ügyvéd ur magyarázgatja sza­vait s tagadja, hogy valami sértőt mondott volna. (Pedig biz az ügyvéd ur nem mondott kevesebbet, minthogy azok, kik a várostól segélyt kérnek, s azok, kik a kérelmezőket pártolják, nem lehetnek jellemes emberek. Különben a beszédet legjobban elitélte egyik mészáros polgártársunk, ki a közgyűlésről hazamentében így szólt egy ügyvéd képviselő­társához: Nagyon örülök, hogy Battancs úr nem mészáros, ha mészáros beszélt volna így a közgyűlésen, leégett volna arcomról a bőr a szégyen miatt.) Végre a közgyűlés kimondta, hogy a se­gélyt Tóth Mihály családjának nem adja meg. A segítő boldogasszony-, kádár- és há­rom­ fejsze utcák föltöltésére vonatkozó hatá­rozat a közgyűlési jegyzőkönyvből kimaradván, ezúttal fog bele vétetni. Az erdők fölszabadítása ügyében járó küldöttség napi dija 56 frtot tesz , mely a városi közpénztárból fog fizettetni. Az ásotthalmi alerdészi állomás f. évi okt. 1-től kezdve megszüntettetik s ennek eszközlésével a tanács megbizatik. Az aradi vértanúk szobrára Magyar Já­nos indítványa folytán a közgyűlés 200 frtot szavazott meg, egyszersmind az aláírási iv a képviselők közt is köröztetni fog. Olvastatott a­­­ropavitgási jelentés sept. hóra, melynél fogva a hús fontja 19 krajcár­ban állapíttatott meg. Főkapitány úr, mint a próbavágási küldöttség elnöke megjegyzi, hogy e pénzért jó húst lehet mérni. (Ha lehet, kívánatos, hogy úgyis legyen.) Olvastatott a tiszti ügyészi vélemény Tóth Mihály mészégető folyamodására. E folya­­dásban Tóth Mihály az idei árvíz által meg­rongált mészégetői épület kijavítását ké­relmezi. A tiszti ügyészi vélemény szerint, miután Tóth Mihály szerződésileg kötelezte magát minden történhető romlás kijavítá­sára, kérelmének hely nem adandó. A köz­gyűlés e véleményt magáévá teszi. Nyilasi Ferenc, Engi Kis Péter Imre és Kertész József jogvégzett ifjak kérelmezik, hogy országgyűlési gyakornokok gyanánt Pestre küldessenek. Határoztatott, hogy a tanács a szegedi jogvégzett ifjak közül a kérdéses gyakornok­­ságra válaszszon ki kettőt s e célból az ifjak jelentkezésére tűzzön ki határidőt. A gyakor­nokok mindegyike 30 frt havi díjban fog ré­szesülni , tartoznak azonban havonként elő­­meneteleket igazoló tudósítást küldeni. Elnök említi, hogy az írnokok és napi díjnokok folyamodást nyújtottak be, melyben fizetéseik javítását kérelmezik; a tanács vé­leménye szerint azonban kérelmük nem telje­síthető. A közgyűlés hasonló véleményben van. Több megye és város tisztikara névsorát küldi be. Tudomásul vétetik. A szabad húsvágás és kimérésre nézve a kiküldött bizottmány jelentése a jövő közgyű­lésre halasztatik. A sörházi javadalom tárgyá­ban kiküldött bizottmány jelentése pedig a házszabályok érdekében legközelebb tartandó rendkívüli közgyűlés egyik tárgyát fogja ké­pezni. Mindezeket pedig szépen el lehetett volna intézni, ha a közgyűlés idejét oda nem való tárgyak fölötti civódásokkal el nem rabolják. A közgyűlési tagok legtöbbjének türelme el­lankadt s az elnöknek sem volt kedve a köz­gyűlés folytatásával még a más napot is igénybe venni. így történt, hogy utóljára némely tárgy csak úgy oda volt dobva a képviselőknek, kik siettek rajta keresztülrohanni, a mellett lassanként elpárologtak az teremből, végre a tagok nem is voltak határozatképes számmal együtt. Az a néhány aztán, kiket az elnök ott birt tartani, elhagyta helyét, körülvette a zöld­ asztalt s ott határozott kupaktanácsként meglehetős lármával. \ *s/ A zajban, ha jól értettük, adó volt róla, hogy a városnak a vizipuskákhoz szükségelt lótartás naponként 24 írtjába kerül a hajó.

Next