Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)
1867-09-19 / 75. szám
1867. Kilencedik évfolyam. Megjelen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda a Tanoda-utca, Vadász-ház I. emeletében. Kiadóhivatal: Szegeden házhozhordászólét vidékre postán. Egész évre....................................................8 írt. Félévre.........................................................4 „ Évnegyedre . . . ....... 2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre ...............................................6 írt — kr. Félévre...................................................3 „ — Évnegyedre . . . . ..........................1 „ 60 75-ik s Csütörtök, szeptemben. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. ; Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Előfizetési föltételek: Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann A. hirdetési irodájában, Bécsben Egyes számára 8 kr. osztr. ért. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az elő- Oppelik A. hirdetési irodájában; Mariam. Frankfurtban Hausenstein és Voglernél, valamint a Jaeger-féle „Nyilttér“ben a négyhasábos petitforogtatási dija fizetési pénzek küldendők. könyvkereskedésben; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte, Bullier és társánál. 15 új krajcár. ) A»A^di.ir a ___ u___i_r.__il_ w_______A _ vt . i___n ___i____ T____________z\*i _ £S Előfizetési fölhívás a kilencedik évfolyamának utolsó negyedére. Tisztelt olvasóinkat, kiknek előfizetésük ez évnegyed végével lejár, kérjük annak megújítására, egyszersmind, hogyha lapunk szellemével és irányával meg vannak elégedve, szíveskedjenek azt ezután is körükben terjeszteni. A lap előfizetési ára: Szegeden házhozhordással és vidékre postai küldéssel negyedévre tárt. Helyben a kiadótól elvitetve negyedévre 1árt 50 kr. Szeged város közgyűlése szept. 9-dikén s következő napjain. (.Vége). A csütörtökön folytatott közgyűlésen a keddi közgyűlés jegyzőkönyve helyesebben fogalmazva s a főjegyzői vastag kitételektől megtisztítva újra fölolvastatott, hasonlóan fölolvastatott a szerdai közgyűlési jegyzőkönyv is. Ezután fölolvastatott a fogyasztási adó iránt érkezett pénzügyminiszteri rendelet, melyben a minisztérium fölhívja a város közönségét, hogy az 1868-ra kinyúló fogyasztási adó behajtásánál a pénzügyi közegeknek segédkezet nyújtson. Miután az országgyűlés az adókra nézve csak a folyó év végéig intézkedett, a tanács véleménye szerint, nehogy az országgyűlés határozata elébe vágjanak, a miniszteri rendelet tisztelettel félreteendő. A közgyűlés a tanács véleményét elfogadta. Olvastatott a belügyminisztérium rendelete, melyben a múlt közgyűlésnek a számadások felülvizsgálására vonatkozó határozata ellen tesz kifogást, miután az évenkint 2800 írttal terheli a város pénztárát. E határozatra vonatkozólag a minisztérium külön indokolt fölterjesztést kíván. Kívánja egyszersmind, hogy valahányszor ilyen, a költségvetésbe nem vett kiadásokról van szó, mielőtt azok fölött közgyűlés határozna, előbb a minisztériumhoz fölterjesztés történjék. Poltzner Jenő képviselőa fehér cédulások legbuzgóbb szónoka s egyszersmind a gépezetnek a tanács által leginkább használt kereke) a miniszteri rendelet által a város önállóságát veszélyeztetve látja. Szerinte az alkotmányos hatóság a város vagyona fölött szabadon rendelkezhetik, szaporíthatja s túladhat rajta tetszése szerint. Különösen pedig a rendelet azon pontját találja veszélyesnek, mely a költségvetésbe nem vett kiadásoknak előleges fölterjesztését kívánja. Ez ellen óvást tesz s indítványozza, írjon föl a közgyűlés, hogy ez elveket el nem ismerheti s el nem fogadhatja. Osztrovszky József képviselő idézi az 1848-diki 23-dik törvénycikk első szakaszát, mely szerint: a város, mint önálló köztörvényhatóság közdolgait törvényes felügyelés alatt a köztörvény szerint igazgatja. E felsőbb felügyelést — úgymond — a minisztérium gyakorolja, melynek e szerint joga van a város intézkedéseibe beleszólni. Mészáros Lajos aljegyző. A törvény e szakaszából még nem lehet következtetni, hogy a város a maga vagyona fölött nem rendelkezhetik , csupán hogy törvénytelenül nem intézkedhetik s csak a városok törvénytelen cselekedetét meggátolni hivatása a minisztériumnak. Takács Mihály képviselő. A minisztérium a kérdéses rendelettel nem avatkozik a város jogaiba, nem mondja, hogy a közgyűlés roszul intézkedett s intézkedését nem semmisíti meg, egyedül bővebben indokolt fölterjesztést kíván, s ha az intézkedés törvényszerűségéről s célszerűségéről meg lesz győződve, bizonyára bele fog nyugodni a közgyűlési határozatba. Ő a föltétlen fölterjesztés mellett szavaz. Ligeti Dániel pártolja Poltzner indítványát, mert a miniszteri beavatkozásban a város önállóságát veszélyeztetve látja, miután azonban Takáts középutat talált föl, nem szól a fölterjesztés ellen, hanem kívánja, hogy az Poltzner indítványa értelmében történjék. Neskovits György képviselő is mond valamit, melyet később odamagyaráz, hogy ő sem ellene, sem mellette nincs Poltzner indítványának. Balás Mihály képviselő. Hogy a város törvényes felsőbb fölügyelet alatt áll, azt már több fölterjesztése által elismerte, így a többi közt, felsőbb helybenhagyás végett a városi tisztviselők fizetései is fölterjesztettek. A jelen miniszteri rendelet félretételével tehát ellenkezésbe jönnénk önmagunkkal. Várjuk be a törvény intézkedését, mely a városok önállóságának határát bővebben fogja körvonalazni s addig is tegyünk eleget a miniszteri rendeletnek. Osztrovszky József képviselő. Vagy törvényes a miniszteri rendelet, vagy törvénytelen, akik az utóbbit hiszik, azok Poltzner indítványa mellett s a miniszteri rendelet ellen szavaznak ; itt nincs középút. Poltzner Jenő képviselő bővebben fejtegeti indítványát, ő nem szól a fölterjesztés ellen, hanem kívánja, hogy e fölterjesztéssel együtt írjon föl a közgyűlés, miszerint a minisztériumnak a város önállásába ütköző elveit nem osztja. Szremácz János főkapitány szerint az 1848-diki 23-ik t. cikk első szakasza a közdolgok alatt országos dolgokat ért. (Ez aztán cifra fölfogás.) Végre elnök fölteszi a kérdést s a többség Poltzner indítványát elfogadja. Olvastatott a kereskedelmi minisztérium rendelete, a két éven aluli rúgott borjúk levágásának tilalmaztatása, a magyar itce használata, az elővásárlási tilalom megszüntetése s a sorompókon kívüli vásárlás betiltása érdekében. A két éven aluli rúgott borjúkra nézve történt közgyűlési intézkedést a minisztérium helyesli, a kivitelre nézve azonban jobbnak tartja, ha a levágott marha súlya fogadtatik el zsinórmértékül. A magyar irce használatát a mértékegység tekintetéből betiltja, tudatja egyszersmind, hogy a súly- és mértékrendszer fölött törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elébe, melynek intézkedéséig az osztrák szce használandó. Az elővásárlás és a sorompón kívüli vásárlásra vonatkozó közgyűlési határozatot helyesli. A rúgott borjúkra vonatkozó miniszteri véleményt, melynél fogva ellenőrködésre a marha súlya fogadtassék el zsinórmértékül, a közgyűlés kivihetlennek tartja, s úgy véli, hogy ez intézkedés sok visszaélésre adna alkalmat. Ez értelemben fölterjesztés létezik a minisztériumhoz. A magyar izcére vonatkozólag elnök megjegyzi, hogy annak behozatalára éppen a szegedi itcék sokfélesége indította a közgyűlést. Ligeti Dániel főbíró szerint lehetetlen, hogy a közgyűlés a miniszteri rendeletnek engedelmeskedjék. A minisztérium felvilágosítandó , hogy itt Szegeden három itce is volt használatban, azért hozatottt be a magyar itce, mint a mely legsűrűbben használtatott. Ha a miniszteri rendelet foganatosíttatnék, a szegény népet, melytől az osztrák itcét elszedték, s mely magyar itcével látta el magát, új költségbe kevernék. Végre határoztatott, miszerint a közgyűlés fölér a minisztériumhoz , kifejtvén az okokat, melyeknél fogva a szegedi piacon a magyar üzce föntartandó. A két utóbbi közgyűlési határozatot illető miniszteri helyeslés tudomásul vétetik. Olvastatott a borkezelésre vonatkozó miniszteri rendelet. — Ebben a minisztérium figyelmezteti a közönséget, hogy külföldön több helyi rosz bortermés mutatkozván, a magyarországi borok jó keletnek fognak örvendeni, kívánatos lenne tehát, ha a borok nemesítésére kiváló gond fordíttatnék. Ennek eszközlésére ajánlja a minisztérium a késő szüretet s a vörös bor készítésénél a kacsok eltávolítását. Tudomásul vétetik s a kapitányi hivatal által közhírré fog tétetni. Olvastatott a főszámvevőnek és pénztárnoknak a négy adóvégrehajtó díjaztatására vonatkozó javaslata. Miután még sokan vannak adóhátralékban , kik többszöri megintés dacára sem fizetnek s miután miniszteri rendeletnél fogva, a katonai behajtás csak a legvégső esetben foganatosítandó , a tanács kénytelen adóvégrehajtókat alkalmazni, kiknek díjait az adóhátralékosok viselik és pedig az említett javaslat szerint minden adóhátralékos a zálogolásnál 50 krt, a végrehajtásnál ugyanannyit tartozik fizetni. A tanyaiak e mellett egyszersmind viselik a fuvarozás költségeit is. A közgyűlés a javaslatot, mint szükséges részét elfogadja. Olvastatik a főszámvevői előterjesztés néhai Tóth Mihály s illetőleg hátrahagyott családjának évdija ügyében. Mint tudva van, Tóth Mihály árvái folyamodtak, hogy a 61-ki közgyűlés által előbbi részére megszavazott, de a provisorium alatt megvont évenkénti 600 főt kegypénz az illető haláláig családjának kifizettessék. Ez ügy jelentéstétel végett a múlt közgyűlés alkalmával a főszámvevőnek adatott ki. E jelentés szerint a boldogult csak 14 hónapig szolgálta a várost s e szolgálat után évpénzt megszavazni nem lehet; nyugdíj csupán 40 évi szolgálat után jár, különben csak végkielégítés , ami legföljebb az illető egy évi fizetéséig terjedhet, ő tehát csak egy évi végkielégítést véleményezhetne, miután azonban a boldogult már három évi fizetésének megfelelő összeget kapott, árvái részére semmit sem véleményez , sunyival is lukitál, mert midőn a boldogult kegydija a helytartótanács által beállíttatott, az a közönség adóterhéből le lett vonva s most azt újra ki kellene a közönségre vetni. Tóth János képviselő fölhozza érdemeit a boldogultnak, ki mindig e város érdekének előmozdításában fáradozott s ezt vette figyelembe a 61-diki közgyűlés is, midőn neki a kegydijt megszavazta. Pártolja az árvák kérelmét. Szűcs Ferenc cserepes. Nem ismeri a boldogult érdemeit s igy csak szolgálata idejéből indulhat ki. Mivel pedig már többet kapott, mint a mennyi szolgálata után illette volna, családja semmit se kapjon, nehogy a lakosságra újabb teher vettessék. Ezután föláll egy egészen friss szónok, Battancs Ferenc ügyvéd. (Halljuk !) Hallanád, ugye nyájas olvasó, ha volna mit hallani, de mikor mi is ugyan szép keveset hallottunk, dacára annak, hogy öt lépésről lestük a szót a szónok szájából. Az ügyvéd úr, amint az egyes bátrabban kiejtett mondatokból kivehettük, valami nagy hatásra számított készült beszéddel lépett sorompóba, hanem túlbecsülte erejét, s valószínűleg nem számított a közbeszólásokra , mik annyira kihozták a textusból, hogy szónoklatából a szó szoros értelmében szótagolás lett. Hanem bármennyire elveszté is szónok úr eszméinek Ariadnefonalát, a mi roszat a 61-diki közgyűlés ellen eldurrogatni föltett magában, azt elég érthetően kisyllabizálta, pl. hogy a más vagyonával (értsd itt a városét) bőkezűsködni jellemtelenség, hogy az éppen olyan, mintha valaki adósságot csinál és nem fizeti sat.. és ebben a labyrinthusban bolyongott a modern Theseus egy negyed óráig, többet hallgatva, mint beszélve, míg végre azt is kisüté, hogy 61-ben sáp mellett osztogatták a város pénzét! !! Osztrovszky az előadóhoz és aljas gyanúsításához méltó megvetéssel szólott reá, hogy ez rágalom, ami azonban a szónokra annyi hatással sem volt, mintha azt mondták volna neki: „jó napot.“) ő csak szótagolt tovább , borzasztó türelemmel, miközben a türelmetlenné lett tagok többszörös sürgetése, hogy a tárgyhoz szóljon, nem használványa lett, hogy mikorra a beszélni nem tudó szónok végre egészen kifogyott a szóból, akkorra a képviselők jó része is elhagyta a termet. E tekintetben tehát a friss szónoklat eléggé hatásos volt. Az egészre pedig annyit mondhatunk, hogy mind tartalomra, mind az előadásra nézve, ennél szegényebb, de egyszersmind malitiosusabb beszédet a 67-diki közgyűlésen még alig hallottunk. S ezzel nagyon sokat mondtunk. Tóth János képviselő tiltakozik Battancs úr némely kitételei ellen, melyek sértik a szólásszabadságot, kívánná, hogy a főügyész mindig jelen lenne s ily beszédeknél közbelépne. Battancs ügyvéd ur magyarázgatja szavait s tagadja, hogy valami sértőt mondott volna. (Pedig biz az ügyvéd ur nem mondott kevesebbet, minthogy azok, kik a várostól segélyt kérnek, s azok, kik a kérelmezőket pártolják, nem lehetnek jellemes emberek. Különben a beszédet legjobban elitélte egyik mészáros polgártársunk, ki a közgyűlésről hazamentében így szólt egy ügyvéd képviselőtársához: Nagyon örülök, hogy Battancs úr nem mészáros, ha mészáros beszélt volna így a közgyűlésen, leégett volna arcomról a bőr a szégyen miatt.) Végre a közgyűlés kimondta, hogy a segélyt Tóth Mihály családjának nem adja meg. A segítő boldogasszony-, kádár- és három fejsze utcák föltöltésére vonatkozó határozat a közgyűlési jegyzőkönyvből kimaradván, ezúttal fog bele vétetni. Az erdők fölszabadítása ügyében járó küldöttség napi dija 56 frtot tesz , mely a városi közpénztárból fog fizettetni. Az ásotthalmi alerdészi állomás f. évi okt. 1-től kezdve megszüntettetik s ennek eszközlésével a tanács megbizatik. Az aradi vértanúk szobrára Magyar János indítványa folytán a közgyűlés 200 frtot szavazott meg, egyszersmind az aláírási iv a képviselők közt is köröztetni fog. Olvastatott aropavitgási jelentés sept. hóra, melynél fogva a hús fontja 19 krajcárban állapíttatott meg. Főkapitány úr, mint a próbavágási küldöttség elnöke megjegyzi, hogy e pénzért jó húst lehet mérni. (Ha lehet, kívánatos, hogy úgyis legyen.) Olvastatott a tiszti ügyészi vélemény Tóth Mihály mészégető folyamodására. E folyadásban Tóth Mihály az idei árvíz által megrongált mészégetői épület kijavítását kérelmezi. A tiszti ügyészi vélemény szerint, miután Tóth Mihály szerződésileg kötelezte magát minden történhető romlás kijavítására, kérelmének hely nem adandó. A közgyűlés e véleményt magáévá teszi. Nyilasi Ferenc, Engi Kis Péter Imre és Kertész József jogvégzett ifjak kérelmezik, hogy országgyűlési gyakornokok gyanánt Pestre küldessenek. Határoztatott, hogy a tanács a szegedi jogvégzett ifjak közül a kérdéses gyakornokságra válaszszon ki kettőt s e célból az ifjak jelentkezésére tűzzön ki határidőt. A gyakornokok mindegyike 30 frt havi díjban fog részesülni , tartoznak azonban havonként előmeneteleket igazoló tudósítást küldeni. Elnök említi, hogy az írnokok és napi díjnokok folyamodást nyújtottak be, melyben fizetéseik javítását kérelmezik; a tanács véleménye szerint azonban kérelmük nem teljesíthető. A közgyűlés hasonló véleményben van. Több megye és város tisztikara névsorát küldi be. Tudomásul vétetik. A szabad húsvágás és kimérésre nézve a kiküldött bizottmány jelentése a jövő közgyűlésre halasztatik. A sörházi javadalom tárgyában kiküldött bizottmány jelentése pedig a házszabályok érdekében legközelebb tartandó rendkívüli közgyűlés egyik tárgyát fogja képezni. Mindezeket pedig szépen el lehetett volna intézni, ha a közgyűlés idejét oda nem való tárgyak fölötti civódásokkal el nem rabolják. A közgyűlési tagok legtöbbjének türelme ellankadt s az elnöknek sem volt kedve a közgyűlés folytatásával még a más napot is igénybe venni. így történt, hogy utóljára némely tárgy csak úgy oda volt dobva a képviselőknek, kik siettek rajta keresztülrohanni, a mellett lassanként elpárologtak az teremből, végre a tagok nem is voltak határozatképes számmal együtt. Az a néhány aztán, kiket az elnök ott birt tartani, elhagyta helyét, körülvette a zöld asztalt s ott határozott kupaktanácsként meglehetős lármával. \ *s/ A zajban, ha jól értettük, adó volt róla, hogy a városnak a vizipuskákhoz szükségelt lótartás naponként 24 írtjába kerül a hajó.