Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)

1867-07-04 / 53. szám

* Ipolyi Stummer Arnold egri székesegyházi kanonoknak a Kőszegh-vidéki borsmonostrai címzetes apátság adományoz­tatok. *Wodianer Béla pestmegyei föld­­birtokos s pesti nagykereskedő a gazdászati s más közhasznú téren tanúsított sikeres mű­ködése elismeréséül „maglódi“ előnévvel ne­mességre emeltetett. * Vetter Antal tábornok — a „Hon“ szerint — nem sokára haza fog térni. — Földváry Károly, az olasz ma­gyar légió volt parancsnoka, leírta a légió történetét, s hir szerint beküldötte a minisz­terelnöknek. — György honoverai kir. her­ceg — a volt honnoverai király fia — mint az „Alföldi Hirlap“ jelenti, nem rég kíséreté­vel Debreczenben időzött. Azért utazott le, hogy a magyar alföldi életet megismerje. Közönséges debreczeni szekéren kiment a hortobágyi pusztára is, hol a pusztai kép és a csikósok élete nagyon megtetszett neki; általában a debreczeni népről és az alföld szépségéről igen elismerőleg nyilatkozott. * A debreceni István gőzmalom választmánya a honvédalapítvány számára 500 irtot küldött be a pénzügyminisztériumhoz. * A bécsi hivatalos újság jún. 29-én megjelent száma közzé tesz egy császári kéz­iratot, mely szerint Beust báró — megha­gyatván egyébkép a külügyi s császári ház miniszterének — kineveztetik birodalmi kan­cellárrá, Taaffe gróf megbizatik a miniszter­­tanácsbani elnöklet helyettesítésével, Romers igazságügyminiszter fölmentetik állásától, Hye lovag helyébe kineveztetik igazságügy minisz­terré, egyúttal reá bízatván a kultus­z köz­oktatásügyi minisztérium ideigi­ vezetése. Egy másik császári kézirat fölmenti Sokcsevits bárót horvát báni méltóságától s Rauch Levin bárót kinevezi báni helyettesnek. Komers lo­vag és Sokcsevits báró a Lipótrend nagy ke­resztjével lettek kitüntetve. * A magyarországi izraeliták — mint a „Pesti Hetilap“ hallja — ha az eman­cipáció ki lesz mondva, az Eszterházy-kép­­gyűjteményt a nemzet számára megvenni szándékoznak. Szép lenne, ha valósulna. * Képviselőválasztás: Arad megye pécskai kerületében jun. 17-én Ormós Sándort választák meg 747 szavazattal Filimon papság gyűl össze mindenfelől. E hó 24 -én a pápa körülbelől 6000 egyházi személyt fo­gadott a vaticánban s hosszas beszédben üd­vözölte őket. Mondják, hogy ez ünnep alkal­mából a pápa 1868 ra egyházi zsinatot hiv össze, melynek tárgyai lesznek: elítélni a kor tévedéseit, s a szerint változtatni az egyházi szabályokon, a mint azok a kor esz­méivel megegyezhetnek s a t. * Betörés az egyházi államba. F. hó 23-dikán egy 300 főnyi fegyveres csa­pat megkisérlette betörni az egyházi állam területére és pedig nem a rendes járt után, hanem a hegyek között, de minden átkelési résen fegyveres erőkbe ütköztek. A csapatban volt fiatal emberek közül sokan elfogattak, a többiek szétütettek, a­nélkül, hogy ellensze­gültek volna. A betörés célja Viterbo elfogla­­lalása volt­, a­hol ideiglenes kormányt állítot­tak volna föl. * Veronában az arnapi körmenet al­kalmával a nép a papokra rohant, az egyházi személyzetet szétkergette, a mennyezetet szét­tépte s a papok alig tudtak elmenekülni. A rendet katonaságnak kellett helyreállítani. A főtemplomban pedig valaki öt bombát helye­zett el, kettőt a szószék alá is tettek. Eze­ket az isteni tisztelet alatt akarták meggyúj­­tani, de a cinkosok egyike meggondolva, mily sokan eshetnének e merénylet áldozatául, följelentette a dolgot a rendőrségnek, s ez korán elháríta a veszélyes petárdákat. Páduá­­ban is történtek űrnapján kihágások ; az ér­seki palota tornácán egy bombát el is sütöttek. * Stuttgartban Moltke Eliz énekesnő (a híres porosz tábornok rokona) e napokban pisztolylyal vetett véget életének. Csak két hó előtt ment nőül egy dúsgazdag kereskedő­höz. Senki sem tudja, mi vitte e kétségbe­esett lépésre. Megjegyzendő, hogy két év előtt fivére is öngyilkos lett s apja szintén az volt. * Egy kis léggolyót jun. 16 dikán d. u. 3 órakor Budán föleresztettek, belete­­vén néhány névjegyet. A léggömb másnap reggel 8 órakor már Brassóban volt, honnan azonnal távirtak róla egy névjegy tulajdono­sának. — A szél igen gyors posta. Atya és gyermeke. Történeti beszél­y. Varga Jánostól. Hányszor volt már ez a mi édes hazánk beteg, csak a jó Isten a megmondhatója. —■ Beteg volt attól a sebtől, a mit hálátlan gyermekkéz ütött rajta. Forgassuk a történet lapjait, hányat ta­lálunk, mely könyekkel, vérrel van tele írva. Gyermekek, kik ugyanegy édes anya keblén csüggtek, ugyanegy édes anya ajkáról tanulták el az imádságot. — testvér gyerme­kek hányszor támadtak egymás ellen vértaga­­dólag, s elfajult érzelmek s bűnös nagyravá­­gyás miatt mennyiszer nem ölte testvér­e atyafiát? Kupa után Péter, Péter után Endre s Béla testvérháboruja mennyi keserű köny­­cseppjeibe került a nemzetnek. Almos négyszer támadt rokona ellen s fattyú Borics mennyi bajt nem okozott sze­rencsétlen , világtalan királyunknak. Abban az átkos időben pedig, mikor Magyarország koronája két felé volt törve s Zápolya Jánosé volt egyik fele, Ferdinándé volt a másik darabja, — midőn egyszínű zászló alatt szemben állott magyar a magyar­ral s mig heves csatákban apával fiú mérte össze kardját: egyes nagy uraink a pártér­zelem örve alatt, erős dandáraikkal, valami kitatarozott sasfészekbe vonták magukat s onnét kitörve, elragadozák a nyomorult föld­­népétől az utolsó falat kenyeret, a mit az ellenség irgalomból hagyott meg nekik. Hogy micsoda fészkek voltak akkoriban Szitnya, Léva, Murány erős várai, az fogja megérteni, a­ki belepillant a roppant okmány­halmazba , a benyújtott vádiratok egész laká­sába , melyek sírva kértek védelmet az „ör­dögök“ ellen, a­kik e „poklokban“ laktak. Basó Mátyás, Bebek Ferenc, Nyári Fe­renc, Zai Ferenc és Balassa Menyhért nevét reszketve ejtette ki a védetlen paraszt s imádságában is eszébe jutott, mikor azt re­­begte : „de megszabadíts a gonosztul.“ Nagyon magas az ég s nagyon szerény szárnyon halad a szegény ember fohásza, hanem azért egyszer mégis csak fölér az oda. I. ellenében­­ ki 728 szavazatot kapott­ Oripós Deák-párti. — A zala szent-gróti kerület Hertelendy György helyére Vukovics Sebő 1848-beli igazságügyminisztert óhajtja ország­gyűlési képviselőjének megválasztani. * Katonatiszteknek — hír szerint — meg lesz engedve, hogy szolgálati idejü­kön kívül polgári ruhában is járhassanak. * Az aradi országos dalünnepet ren­dező bizottmány titkára Jankó József jelenti, hogy az aug. 11-iki ünnepben résztvevő da­lárdák a megjelenő tagok számát s azok ne­veit vele legfölebb julius 10-éig — az elszál­lásolás érdekében s az utazási szállásjegyek megküldhetése végett — tudatni szíveskedje­nek. Tudatja továbbá, hogy az eddig meg­küldött 3 összdarabot fogják előadni s eddig 34 egylet részéről 600 működő tag van be­jelentve. Az utazási árak aug. 4-től 20-áig bezárólag Aradra és vissza felényire vannak leszállítva a cs. k. dunagőzhajózási, a cs. k. állam-, déli, tiszavidéki és magyar északi vaspályatársaságok összes vonalán, a magyar koronatartományok határán belül, és pedig a gőzhajókon minden s a vaspályákon a 2 dik és 3-dik osztályú helyekre. A részletes pro­­grammot, úti és szállásjegyeket meg fogják küldeni. — Gyilkosság. Múlt pénteken éjjel Ó-Szentivánon a helység egyik csészét a szántóföldek között megölve találták. * A hitelsorsjegyek július 1-jén végbement húzásán kihúzattak: 3390 sorozat 87. sz., nyer 250,000 frtot; 1217 sor. 31. sz. nyer 40,000 frtot; 3524. sorozat 96 sz., nyer 20,000 frtot; 3524. sor. 4. sz., nyer 5000 fo­rintot; 2231. sor. 56. sz. nyer 5000 frtot. * Dunagőzhajózási sorsjegyek: 24,700. sz., nyer 60,000 frtot; 1149. sz. nyer 5000 frtot. * A bécsi muszka közlönynek a „Zukunft“-nak Ruscsukból írják jun. 18-ról: Az itteni bolgárok saját és millió nemzettár­saik nevében a következő kiáltványt küldik a háromegy királyság országgyűlésének nemzeti pártjához: „Üdvözlünk titeket drága horvát testvéreink, nagyszerű ac­iótokban ! Esede­zünk az Úristenhez és Ciryll és Method apos­tolokhoz , hogy ezerszeresen fényes sikert arassatok. A­mint a mű megkezdetett, úgy fejeztessék is az be, t. i. oly fényesen, mint még soha egyik sem, nem a keleten, nem a szerint, a gondos és becsületes fejedelem, be­hunyta szemét s az erélye által egyideig kor­dában tartott Zaik és Balassák ismét fölemel­ték rakoncátlan fejeiket s ördögileg kezdtek halászni a zavarosban. Balassa Menyhért ez ideig szatmári várában húzódott meg, s tetette magát, mint az okos kígyó s nem is szuszogott, habár nagyon élt is. Volt erre oka. Ördögi dolgának Bécsbe is megment a hite, s mert ott is volt annyi belátás, hogy a­mi sok, az megárt, hát kezdtek Balassa uramra egy kissé görbén nézni. Ezért húzta úgy össze magát Balassa, különösen mióta egy bolond história majd a torkára forrott. Az a kényes hir kezdett t. i. szájról­­szájra járni, mintha Balassa Menyhért Zai urammal egyetemben egy moldva határszéli görög zárdát akart volna kirabolni, a­hova a nem rég lezajlott nyugtalanságok alatt a megrémült lakosság minden kincse halomra volt hordva. El is indult a rabló banda a színhely felé, azon ürügy alatt, hogy a nép­­lázító szerzetesek példás büntetést érdemel­nek, pedig mindenki tudta, hogy az olyan szegény, jámbor kalugyerek egyebet sem tud­nak, csak éjjel-nappal imádkozni, meg böjtölni. Hanem azért mégis példásan meg kell bün­tetni őket. A tervből azonban semmi sem lett. A korán beköszöntött tél úgy elrontotta az utat előttük , hogy kénytelenek voltak visszaszé­­gyenkedni fészkeikbe ; otthon aztán azt mond­ták , hogy a büntetést majd a királyra bízzák. Ez volt az a bolond, kényes história s bár nem lett az egészből semmi, mégis a világ nyelve jó darabig szőhette fonhatta a pletyka-vásznat s az egésznek legkényesebb sora volt az, hogy Zai uram neve is bele volt a dologba keverve; a mi a szenteskedő s mindig az udvar körül nyalakodó Zainak éppen nem lehetett ínyére s igy történt aztán, hogy Balassa uram az ő tanácsára egy kissé barázdába lapult. A király halála hire Szatmáron érte Ba­­lassát s abban a pillanatban, mikor Ferdi­nánd lehunyta szemét, akkor Balassa a ma­gáért kinyitotta. A gyertya kialudt, sötét szobában sza­bad a vásár! Zai Ferenc mindennapos vendég lett Ba­­lassánál. A kölcsönös buzdítás s bátorítás tű­zénél együtt főzték ördögi terveiket, s ha néha néha megcsapta is a láng körmeiket,­­ megosztoztak a bajon s kevesebb jutott egyre. Megújultak az átkos hadadi, kisváradi, sóvári jelenetek; kalmárok, utasok, mesteremberek élete pókháló szálon függött Szatmár környé­nyugaton. Adjátok ide jobbatok, miként mi nektek nyújtjuk legtisztább őszinteséggel jobb kezünket. A kéz legyen jelképe testvériségünk­nek , a köztünk létező kölcsönösségnek és különösen a testvéri szeretetnek, a szláv har­móniának és egyetértésnek 1 Millió bolgár szláv.“ — Bizonyos, hogy az ilyen iratoknak a horvát túlzóknál, a pánszlávoknál és azok­nál , kik az orosz érdeknek megnyerettek, gyújtó hatásuk van. * A Lajtán túl kiadott amnestia több jeles osztrák száműzött előtt nyitja föl a bi­rodalom kapuit. Egy bécsi lap a következőket említi: Kudlich Jánost, ki 1848-ban az alatta­­valói kötelék megszüntetését indítványozá; Füster Antalt, ki most Amerikában mint pap és tanító él s 1848-ban birodalmi tanácsos volt Goldmark és Wielanddal együtt, ki­ket az amnestia szintén Amerikában talál, valamint Kudlichot is, ki ott orvos. A többiek nevei: Haffner, a „Constitution“ volt szer­kesztője , ki jelenleg Párisban él; Hartmann Mór a jeles író, Buchheim, Falke, Mahler, Engländer (a „Charivari“ volt szerkesztője), Wutschel (ki most amerikai korcsmáros) és Frye József, valamennyien journalisták. * Dr. Kaczkowsky galíciai homeopata a lembergi helyhatóságnak oly gyógyszert adott át, mely — mint állítja — egészen ártalmat­lanná teszi a veszett állatok harapását. *A porosz nők egy nagy „német nőegylet“ eszméjét pengetik. Az egyletnek az volna célja , hogy a szegény tisztességes nő­ket segélyezze, és pedig azáltal, hogy összes varrni valóit csak az egylet által pártolt sze­gény nőknek adná. Berlinben a legelőkelőbb hölgyekből alakult meg a bizottmány. — A „német nőegylet“ — a most pengetett terv szerint — minden városban kisebb egyletek által lesz képviselve, a központ Berlin marad. Minden harmadik évben rendeznének Berlin­ben női­ munka kiállítást s a belépti dijakból s az eladott kézművekből begyülendő összeget jutalomdijakra fordítanák. * Berlinben a polgármester a város közgyűlésén indítványozta, hogy Bismarkot a város díszpolgárává válaszszák meg. De meg­bukott indítványával. A hatalmas miniszter veszteni kezdene népszerűségéből ? * Róma, az örökváros ismét megélén­kült. Péter-Pál napjára, melyen az apostolok 18 százados emlékét ülik meg, tömérdek­ekent pangni kezdett a kereskedés, begyepe­­sedhetett a szatmári országút, kalmárok sze­kerei nem vágtak csapást rajta. Szatmár akkortájt igen erős fészek volt, ha Balassa uram nem lett volna is benne. A vár a Kárpátok egy jól kinyujtózkodó gerin­céről nyúlt le; körülötte a természet segített sáncot alkotni leleményes ember­észnek , me­lyet a szédelgésig s kapuja oly erős volt, hogy Keresztúri Kristóf ágyúi kudarcot val­lottak rajta. Északi oldalán égbe nyúló sziklafal volt védő bástyája, melynek tetejére csak a vár­udvarból volt följárás s a meredek csúcsról úgy lehetett belelátni az erősségbe, mint egy fölfordított fél dinnyébe. A várnép nem igen volt kiváncsi a kü­lönös szép kilátásra, kívülről meg csak a napsugár juthatott a tetejébe, de élő em­ber soha. Az idő köze tán lerombolta már e ter­mészetes falat; az a négyszögletes bástyato­rony sincs meg már a keleti oldalon, a­hol ez időben Balassa uram családjával lakott. A közepét a roppant épületnek, az ak­kori ízlés szerint roppant kopolyás ebédlő­terem foglalta el; ez volt Balassa fegyver és drágaság tára is; talán helyszűke miatt, talán más okból. A nagy kupolyás teremből vastag tölgy­ajtók nyíltak jobbra-balra. Balról az asszonyok öt szobája, jobbról folyosó nyílt. A folyosóból nyíltak az öregnek s fia, az ifjú Balassa Bol­dizsár szobái. A folyosó legrégiben volt a vendég osztály, melyet az utóbbi napokban többnyire Zai Ferenc használt, a minthogy jelenleg is a nemes ur lépéseitől hangzanak a komor falak. A várur az ebédlő fölterített asztala körül motozgat s olyan műértőleg osztogatja a parancsot a szolgálattevő suhancoknak, mintha egész életében egyebet sem tett volna. A terem vakítóan van világítva; az asz­talon két óriás négykarú ezüst gyertyatartó áll, mindelik karnak számtalan ágain lobogó viaszgyetyák ragyognak s a falak nemes érccel kivert fegyverei s drágaköves diszmüvel játszva verik vissza a kacér lángok világát. A falakon s mellettük köröskörül a föl­dön legtarkább vegyületű ezüst s aranymüvek voltak sorba rakva s aggatva ; meglátszott rajtok, hogy a ki szerezte őket, nem igen ért rá nagyon megválogatni a tárgyakat. Egy remekmívű, szinezüstből kivert fa ágairól: ezüst-szentelő, gyémánttal kirakott arany főpapi kereszt, elefántcsont nyelű pisz­toly s egyházi füstölő lógott; sorba a földön az oltár szentelt kelyhe mellett ott feküdt az ínyenc ezüst serlege s a smaragdokkal, rubi­nokkal kirakott püspök-pálca keleti fegyverek­kel volt gulyába állítva s a falra, nemesopál­­gombos menték mellé, aranynyal kivarrott diszpalást, drága paszománttal áttört mibe­mondó ruhák s nehéz selyem lobogók voltak aggatva. Ez a kupolyás szoba olyan volt, mint egy templom, melyet vad harcosok laktanyává alakítottak át. Balassa Menyhért uram fele megelége­déssel tekint végig az asztalon, a legkisebb kanálig minden a legszebb csínnal fekszik a maga helyén, csak még egy kissé közelebb helyezi a tányérokhoz a két kelyhet, mely az ő és kedves vendége számára került az asz­talra. Drága két kehely volt, alapzata sma­rad s opállal volt kirakva s a felső kehely csak úgy ragyogott a rubin meg a gyémánt gyöngyöktől. A savniki apáté volt az a két kehely; Balassa onnan rabolta el a kolostor oltáráról — s úgy vigabb pillanataiban nevetve jegyzi meg a házi úr, hogy a jámbor barát nem tudta használni őket; egy hétben egyszer ivott belőlök, akkor is vízzel keverte a bort. Balassa szentségtörő ajka nem egyszer mondott ilyeneket s ő mégis jóizűn ürítette ki a megszennyezett szent edényből a rablótt italt. Menyhért úr még nézte egy darabig sorba a terítéket. Boldizsár mindig mellette ült, bal oldalon, tányérai mellett egyszerű üveg pohár állott, csak a szélei voltak véko­nyan aranyba szegve s derekán sallangos, színes szárnyak közt a Thurzók címere. A poharat Boldizsár édes­anyjától kapta, a­kire apjától Thurzó Ádámról maradt. Balassa elkomorult egy pillanatra, lecsüg­gesztett fővel egypárszor végig mérte a te­rem hosszát, azután gondolkozva megállt a terem közepén s élesen nézett egy ablak­mé­lyedésbe. Ott az ablakmélyedésben egy nyúlánk, szőke fiatal ember állt összefont karokkal s a fölnyitott redőnyön keresztül bámult ki az alak­talan sötétbe. Abban az irányban pedig, a­merre az ifjú nézett, nappal sem lehetett volna csak egy árva, szemnek való pontot találni, és mégis az ifjú Boldizsár, abba az irányba tekintve egy szép, ismeretlen világgal mu­latozott. Mikor a szem fénye belevakul az éjsöté­tébe, akkor kigyul a lélek világa; a nyitott ablakon a sötétség röpke szellője meg-meg­lebbenti a homlok fürtéit és szárnyain elviszi a képzeletet, a gondolatokat messze messze, ki tudja hová? Az atya egy darabig nézte gyermekét s talán csudálkozott volna is a fiú ábrándozá­sán , ha komolyabb szava nem lett volna Az 1364-dik év megfosztá Magyarorszá­got királyától. Ferdinánd, Szulejmán szavai

Next