Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)
1867-07-04 / 53. szám
* Ipolyi Stummer Arnold egri székesegyházi kanonoknak a Kőszegh-vidéki borsmonostrai címzetes apátság adományoztatok. *Wodianer Béla pestmegyei földbirtokos s pesti nagykereskedő a gazdászati s más közhasznú téren tanúsított sikeres működése elismeréséül „maglódi“ előnévvel nemességre emeltetett. * Vetter Antal tábornok — a „Hon“ szerint — nem sokára haza fog térni. — Földváry Károly, az olasz magyar légió volt parancsnoka, leírta a légió történetét, s hir szerint beküldötte a miniszterelnöknek. — György honoverai kir. herceg — a volt honnoverai király fia — mint az „Alföldi Hirlap“ jelenti, nem rég kíséretével Debreczenben időzött. Azért utazott le, hogy a magyar alföldi életet megismerje. Közönséges debreczeni szekéren kiment a hortobágyi pusztára is, hol a pusztai kép és a csikósok élete nagyon megtetszett neki; általában a debreczeni népről és az alföld szépségéről igen elismerőleg nyilatkozott. * A debreceni István gőzmalom választmánya a honvédalapítvány számára 500 irtot küldött be a pénzügyminisztériumhoz. * A bécsi hivatalos újság jún. 29-én megjelent száma közzé tesz egy császári kéziratot, mely szerint Beust báró — meghagyatván egyébkép a külügyi s császári ház miniszterének — kineveztetik birodalmi kancellárrá, Taaffe gróf megbizatik a minisztertanácsbani elnöklet helyettesítésével, Romers igazságügyminiszter fölmentetik állásától, Hye lovag helyébe kineveztetik igazságügy miniszterré, egyúttal reá bízatván a kultusz közoktatásügyi minisztérium ideigi vezetése. Egy másik császári kézirat fölmenti Sokcsevits bárót horvát báni méltóságától s Rauch Levin bárót kinevezi báni helyettesnek. Komers lovag és Sokcsevits báró a Lipótrend nagy keresztjével lettek kitüntetve. * A magyarországi izraeliták — mint a „Pesti Hetilap“ hallja — ha az emancipáció ki lesz mondva, az Eszterházy-képgyűjteményt a nemzet számára megvenni szándékoznak. Szép lenne, ha valósulna. * Képviselőválasztás: Arad megye pécskai kerületében jun. 17-én Ormós Sándort választák meg 747 szavazattal Filimon papság gyűl össze mindenfelől. E hó 24 -én a pápa körülbelől 6000 egyházi személyt fogadott a vaticánban s hosszas beszédben üdvözölte őket. Mondják, hogy ez ünnep alkalmából a pápa 1868 ra egyházi zsinatot hiv össze, melynek tárgyai lesznek: elítélni a kor tévedéseit, s a szerint változtatni az egyházi szabályokon, a mint azok a kor eszméivel megegyezhetnek s a t. * Betörés az egyházi államba. F. hó 23-dikán egy 300 főnyi fegyveres csapat megkisérlette betörni az egyházi állam területére és pedig nem a rendes járt után, hanem a hegyek között, de minden átkelési résen fegyveres erőkbe ütköztek. A csapatban volt fiatal emberek közül sokan elfogattak, a többiek szétütettek, anélkül, hogy ellenszegültek volna. A betörés célja Viterbo elfoglalalása volt, ahol ideiglenes kormányt állítottak volna föl. * Veronában az arnapi körmenet alkalmával a nép a papokra rohant, az egyházi személyzetet szétkergette, a mennyezetet széttépte s a papok alig tudtak elmenekülni. A rendet katonaságnak kellett helyreállítani. A főtemplomban pedig valaki öt bombát helyezett el, kettőt a szószék alá is tettek. Ezeket az isteni tisztelet alatt akarták meggyújtani, de a cinkosok egyike meggondolva, mily sokan eshetnének e merénylet áldozatául, följelentette a dolgot a rendőrségnek, s ez korán elháríta a veszélyes petárdákat. Páduában is történtek űrnapján kihágások ; az érseki palota tornácán egy bombát el is sütöttek. * Stuttgartban Moltke Eliz énekesnő (a híres porosz tábornok rokona) e napokban pisztolylyal vetett véget életének. Csak két hó előtt ment nőül egy dúsgazdag kereskedőhöz. Senki sem tudja, mi vitte e kétségbeesett lépésre. Megjegyzendő, hogy két év előtt fivére is öngyilkos lett s apja szintén az volt. * Egy kis léggolyót jun. 16 dikán d. u. 3 órakor Budán föleresztettek, beletevén néhány névjegyet. A léggömb másnap reggel 8 órakor már Brassóban volt, honnan azonnal távirtak róla egy névjegy tulajdonosának. — A szél igen gyors posta. Atya és gyermeke. Történeti beszély. Varga Jánostól. Hányszor volt már ez a mi édes hazánk beteg, csak a jó Isten a megmondhatója. —■ Beteg volt attól a sebtől, a mit hálátlan gyermekkéz ütött rajta. Forgassuk a történet lapjait, hányat találunk, mely könyekkel, vérrel van tele írva. Gyermekek, kik ugyanegy édes anya keblén csüggtek, ugyanegy édes anya ajkáról tanulták el az imádságot. — testvér gyermekek hányszor támadtak egymás ellen vértagadólag, s elfajult érzelmek s bűnös nagyravágyás miatt mennyiszer nem ölte testvére atyafiát? Kupa után Péter, Péter után Endre s Béla testvérháboruja mennyi keserű könycseppjeibe került a nemzetnek. Almos négyszer támadt rokona ellen s fattyú Borics mennyi bajt nem okozott szerencsétlen , világtalan királyunknak. Abban az átkos időben pedig, mikor Magyarország koronája két felé volt törve s Zápolya Jánosé volt egyik fele, Ferdinándé volt a másik darabja, — midőn egyszínű zászló alatt szemben állott magyar a magyarral s mig heves csatákban apával fiú mérte össze kardját: egyes nagy uraink a pártérzelem örve alatt, erős dandáraikkal, valami kitatarozott sasfészekbe vonták magukat s onnét kitörve, elragadozák a nyomorult földnépétől az utolsó falat kenyeret, a mit az ellenség irgalomból hagyott meg nekik. Hogy micsoda fészkek voltak akkoriban Szitnya, Léva, Murány erős várai, az fogja megérteni, aki belepillant a roppant okmányhalmazba , a benyújtott vádiratok egész lakásába , melyek sírva kértek védelmet az „ördögök“ ellen, akik e „poklokban“ laktak. Basó Mátyás, Bebek Ferenc, Nyári Ferenc, Zai Ferenc és Balassa Menyhért nevét reszketve ejtette ki a védetlen paraszt s imádságában is eszébe jutott, mikor azt rebegte : „de megszabadíts a gonosztul.“ Nagyon magas az ég s nagyon szerény szárnyon halad a szegény ember fohásza, hanem azért egyszer mégis csak fölér az oda. I. ellenében ki 728 szavazatot kapott Oripós Deák-párti. — A zala szent-gróti kerület Hertelendy György helyére Vukovics Sebő 1848-beli igazságügyminisztert óhajtja országgyűlési képviselőjének megválasztani. * Katonatiszteknek — hír szerint — meg lesz engedve, hogy szolgálati idejükön kívül polgári ruhában is járhassanak. * Az aradi országos dalünnepet rendező bizottmány titkára Jankó József jelenti, hogy az aug. 11-iki ünnepben résztvevő dalárdák a megjelenő tagok számát s azok neveit vele legfölebb julius 10-éig — az elszállásolás érdekében s az utazási szállásjegyek megküldhetése végett — tudatni szíveskedjenek. Tudatja továbbá, hogy az eddig megküldött 3 összdarabot fogják előadni s eddig 34 egylet részéről 600 működő tag van bejelentve. Az utazási árak aug. 4-től 20-áig bezárólag Aradra és vissza felényire vannak leszállítva a cs. k. dunagőzhajózási, a cs. k. állam-, déli, tiszavidéki és magyar északi vaspályatársaságok összes vonalán, a magyar koronatartományok határán belül, és pedig a gőzhajókon minden s a vaspályákon a 2 dik és 3-dik osztályú helyekre. A részletes programmot, úti és szállásjegyeket meg fogják küldeni. — Gyilkosság. Múlt pénteken éjjel Ó-Szentivánon a helység egyik csészét a szántóföldek között megölve találták. * A hitelsorsjegyek július 1-jén végbement húzásán kihúzattak: 3390 sorozat 87. sz., nyer 250,000 frtot; 1217 sor. 31. sz. nyer 40,000 frtot; 3524. sorozat 96 sz., nyer 20,000 frtot; 3524. sor. 4. sz., nyer 5000 forintot; 2231. sor. 56. sz. nyer 5000 frtot. * Dunagőzhajózási sorsjegyek: 24,700. sz., nyer 60,000 frtot; 1149. sz. nyer 5000 frtot. * A bécsi muszka közlönynek a „Zukunft“-nak Ruscsukból írják jun. 18-ról: Az itteni bolgárok saját és millió nemzettársaik nevében a következő kiáltványt küldik a háromegy királyság országgyűlésének nemzeti pártjához: „Üdvözlünk titeket drága horvát testvéreink, nagyszerű aciótokban ! Esedezünk az Úristenhez és Ciryll és Method apostolokhoz , hogy ezerszeresen fényes sikert arassatok. Amint a mű megkezdetett, úgy fejeztessék is az be, t. i. oly fényesen, mint még soha egyik sem, nem a keleten, nem a szerint, a gondos és becsületes fejedelem, behunyta szemét s az erélye által egyideig kordában tartott Zaik és Balassák ismét fölemelték rakoncátlan fejeiket s ördögileg kezdtek halászni a zavarosban. Balassa Menyhért ez ideig szatmári várában húzódott meg, s tetette magát, mint az okos kígyó s nem is szuszogott, habár nagyon élt is. Volt erre oka. Ördögi dolgának Bécsbe is megment a hite, s mert ott is volt annyi belátás, hogy ami sok, az megárt, hát kezdtek Balassa uramra egy kissé görbén nézni. Ezért húzta úgy össze magát Balassa, különösen mióta egy bolond história majd a torkára forrott. Az a kényes hir kezdett t. i. szájrólszájra járni, mintha Balassa Menyhért Zai urammal egyetemben egy moldva határszéli görög zárdát akart volna kirabolni, ahova a nem rég lezajlott nyugtalanságok alatt a megrémült lakosság minden kincse halomra volt hordva. El is indult a rabló banda a színhely felé, azon ürügy alatt, hogy a néplázító szerzetesek példás büntetést érdemelnek, pedig mindenki tudta, hogy az olyan szegény, jámbor kalugyerek egyebet sem tudnak, csak éjjel-nappal imádkozni, meg böjtölni. Hanem azért mégis példásan meg kell büntetni őket. A tervből azonban semmi sem lett. A korán beköszöntött tél úgy elrontotta az utat előttük , hogy kénytelenek voltak visszaszégyenkedni fészkeikbe ; otthon aztán azt mondták , hogy a büntetést majd a királyra bízzák. Ez volt az a bolond, kényes história s bár nem lett az egészből semmi, mégis a világ nyelve jó darabig szőhette fonhatta a pletyka-vásznat s az egésznek legkényesebb sora volt az, hogy Zai uram neve is bele volt a dologba keverve; a mi a szenteskedő s mindig az udvar körül nyalakodó Zainak éppen nem lehetett ínyére s igy történt aztán, hogy Balassa uram az ő tanácsára egy kissé barázdába lapult. A király halála hire Szatmáron érte Balassát s abban a pillanatban, mikor Ferdinánd lehunyta szemét, akkor Balassa a magáért kinyitotta. A gyertya kialudt, sötét szobában szabad a vásár! Zai Ferenc mindennapos vendég lett Balassánál. A kölcsönös buzdítás s bátorítás tűzénél együtt főzték ördögi terveiket, s ha néha néha megcsapta is a láng körmeiket, megosztoztak a bajon s kevesebb jutott egyre. Megújultak az átkos hadadi, kisváradi, sóvári jelenetek; kalmárok, utasok, mesteremberek élete pókháló szálon függött Szatmár környényugaton. Adjátok ide jobbatok, miként mi nektek nyújtjuk legtisztább őszinteséggel jobb kezünket. A kéz legyen jelképe testvériségünknek , a köztünk létező kölcsönösségnek és különösen a testvéri szeretetnek, a szláv harmóniának és egyetértésnek 1 Millió bolgár szláv.“ — Bizonyos, hogy az ilyen iratoknak a horvát túlzóknál, a pánszlávoknál és azoknál , kik az orosz érdeknek megnyerettek, gyújtó hatásuk van. * A Lajtán túl kiadott amnestia több jeles osztrák száműzött előtt nyitja föl a birodalom kapuit. Egy bécsi lap a következőket említi: Kudlich Jánost, ki 1848-ban az alattavalói kötelék megszüntetését indítványozá; Füster Antalt, ki most Amerikában mint pap és tanító él s 1848-ban birodalmi tanácsos volt Goldmark és Wielanddal együtt, kiket az amnestia szintén Amerikában talál, valamint Kudlichot is, ki ott orvos. A többiek nevei: Haffner, a „Constitution“ volt szerkesztője , ki jelenleg Párisban él; Hartmann Mór a jeles író, Buchheim, Falke, Mahler, Engländer (a „Charivari“ volt szerkesztője), Wutschel (ki most amerikai korcsmáros) és Frye József, valamennyien journalisták. * Dr. Kaczkowsky galíciai homeopata a lembergi helyhatóságnak oly gyógyszert adott át, mely — mint állítja — egészen ártalmatlanná teszi a veszett állatok harapását. *A porosz nők egy nagy „német nőegylet“ eszméjét pengetik. Az egyletnek az volna célja , hogy a szegény tisztességes nőket segélyezze, és pedig azáltal, hogy összes varrni valóit csak az egylet által pártolt szegény nőknek adná. Berlinben a legelőkelőbb hölgyekből alakult meg a bizottmány. — A „német nőegylet“ — a most pengetett terv szerint — minden városban kisebb egyletek által lesz képviselve, a központ Berlin marad. Minden harmadik évben rendeznének Berlinben női munka kiállítást s a belépti dijakból s az eladott kézművekből begyülendő összeget jutalomdijakra fordítanák. * Berlinben a polgármester a város közgyűlésén indítványozta, hogy Bismarkot a város díszpolgárává válaszszák meg. De megbukott indítványával. A hatalmas miniszter veszteni kezdene népszerűségéből ? * Róma, az örökváros ismét megélénkült. Péter-Pál napjára, melyen az apostolok 18 százados emlékét ülik meg, tömérdekekent pangni kezdett a kereskedés, begyepesedhetett a szatmári országút, kalmárok szekerei nem vágtak csapást rajta. Szatmár akkortájt igen erős fészek volt, ha Balassa uram nem lett volna is benne. A vár a Kárpátok egy jól kinyujtózkodó gerincéről nyúlt le; körülötte a természet segített sáncot alkotni leleményes emberésznek , melyet a szédelgésig s kapuja oly erős volt, hogy Keresztúri Kristóf ágyúi kudarcot vallottak rajta. Északi oldalán égbe nyúló sziklafal volt védő bástyája, melynek tetejére csak a várudvarból volt följárás s a meredek csúcsról úgy lehetett belelátni az erősségbe, mint egy fölfordított fél dinnyébe. A várnép nem igen volt kiváncsi a különös szép kilátásra, kívülről meg csak a napsugár juthatott a tetejébe, de élő ember soha. Az idő köze tán lerombolta már e természetes falat; az a négyszögletes bástyatorony sincs meg már a keleti oldalon, ahol ez időben Balassa uram családjával lakott. A közepét a roppant épületnek, az akkori ízlés szerint roppant kopolyás ebédlőterem foglalta el; ez volt Balassa fegyver és drágaság tára is; talán helyszűke miatt, talán más okból. A nagy kupolyás teremből vastag tölgyajtók nyíltak jobbra-balra. Balról az asszonyok öt szobája, jobbról folyosó nyílt. A folyosóból nyíltak az öregnek s fia, az ifjú Balassa Boldizsár szobái. A folyosó legrégiben volt a vendég osztály, melyet az utóbbi napokban többnyire Zai Ferenc használt, a minthogy jelenleg is a nemes ur lépéseitől hangzanak a komor falak. A várur az ebédlő fölterített asztala körül motozgat s olyan műértőleg osztogatja a parancsot a szolgálattevő suhancoknak, mintha egész életében egyebet sem tett volna. A terem vakítóan van világítva; az asztalon két óriás négykarú ezüst gyertyatartó áll, mindelik karnak számtalan ágain lobogó viaszgyetyák ragyognak s a falak nemes érccel kivert fegyverei s drágaköves diszmüvel játszva verik vissza a kacér lángok világát. A falakon s mellettük köröskörül a földön legtarkább vegyületű ezüst s aranymüvek voltak sorba rakva s aggatva ; meglátszott rajtok, hogy a ki szerezte őket, nem igen ért rá nagyon megválogatni a tárgyakat. Egy remekmívű, szinezüstből kivert fa ágairól: ezüst-szentelő, gyémánttal kirakott arany főpapi kereszt, elefántcsont nyelű pisztoly s egyházi füstölő lógott; sorba a földön az oltár szentelt kelyhe mellett ott feküdt az ínyenc ezüst serlege s a smaragdokkal, rubinokkal kirakott püspök-pálca keleti fegyverekkel volt gulyába állítva s a falra, nemesopálgombos menték mellé, aranynyal kivarrott diszpalást, drága paszománttal áttört mibemondó ruhák s nehéz selyem lobogók voltak aggatva. Ez a kupolyás szoba olyan volt, mint egy templom, melyet vad harcosok laktanyává alakítottak át. Balassa Menyhért uram fele megelégedéssel tekint végig az asztalon, a legkisebb kanálig minden a legszebb csínnal fekszik a maga helyén, csak még egy kissé közelebb helyezi a tányérokhoz a két kelyhet, mely az ő és kedves vendége számára került az asztalra. Drága két kehely volt, alapzata smarad s opállal volt kirakva s a felső kehely csak úgy ragyogott a rubin meg a gyémánt gyöngyöktől. A savniki apáté volt az a két kehely; Balassa onnan rabolta el a kolostor oltáráról — s úgy vigabb pillanataiban nevetve jegyzi meg a házi úr, hogy a jámbor barát nem tudta használni őket; egy hétben egyszer ivott belőlök, akkor is vízzel keverte a bort. Balassa szentségtörő ajka nem egyszer mondott ilyeneket s ő mégis jóizűn ürítette ki a megszennyezett szent edényből a rablótt italt. Menyhért úr még nézte egy darabig sorba a terítéket. Boldizsár mindig mellette ült, bal oldalon, tányérai mellett egyszerű üveg pohár állott, csak a szélei voltak vékonyan aranyba szegve s derekán sallangos, színes szárnyak közt a Thurzók címere. A poharat Boldizsár édesanyjától kapta, akire apjától Thurzó Ádámról maradt. Balassa elkomorult egy pillanatra, lecsüggesztett fővel egypárszor végig mérte a terem hosszát, azután gondolkozva megállt a terem közepén s élesen nézett egy ablakmélyedésbe. Ott az ablakmélyedésben egy nyúlánk, szőke fiatal ember állt összefont karokkal s a fölnyitott redőnyön keresztül bámult ki az alaktalan sötétbe. Abban az irányban pedig, amerre az ifjú nézett, nappal sem lehetett volna csak egy árva, szemnek való pontot találni, és mégis az ifjú Boldizsár, abba az irányba tekintve egy szép, ismeretlen világgal mulatozott. Mikor a szem fénye belevakul az éjsötétébe, akkor kigyul a lélek világa; a nyitott ablakon a sötétség röpke szellője meg-meglebbenti a homlok fürtéit és szárnyain elviszi a képzeletet, a gondolatokat messze messze, ki tudja hová? Az atya egy darabig nézte gyermekét s talán csudálkozott volna is a fiú ábrándozásán , ha komolyabb szava nem lett volna Az 1364-dik év megfosztá Magyarországot királyától. Ferdinánd, Szulejmán szavai