Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)

1869-01-10 / 3. szám

­ Az asztalos ipartársulat ig. vál­la­­ztmányának folytonos ernyedetlen munkál­kodása folytán e társulat szervezkedési ügyei immár végleg befejeztettek. Az állandó kezelő személyzet a f. hó 3 s 6-iki ülésben válasz­tatott meg, megválasztattak pedig: üzletve­zetőnek (raktári eladó) Pozsgai Mihály asztalosmester, kárpitosnak: Polák H. Lipót, könyvvezető- és pénz­tárnok­­nak: Tary Sándor. —Meg vagyunk győződ­ve, hogy a választmány nemcsak lelkiismerete­­sen, de szerencsével oldá meg egyik legfonto­sabb föladatát, midőn a megválasztottakban oly férfiakat állított a társulati üzlet élére, kiknek mind szakképzettségük, mind a társulat érde­kei s fölvirágzása iránti lelkesültségök kezes­séget nyújt az iránt, hogy e raktári üzlet rövid időn első helyet foglal el az alföld hasonló üzletei közt.­­ A f. hó 3-iki ülésből egy bi­zottmány is küldetett ki a végből, hogy a tár­sulat azon szegényebb iparos tagjai, kik a részvény­illetékek törlesztésével az alapszab. 4. §-ában foglalt kedvezményre igényt tarthat­óak — összeh­assanak. — Az üzleti könyvek mikénti szervezésére szintén bizottmány kül­detett ki, valamint elhatároztatott a társulat cégének mielőbbi váltótörvényszéki bejegyzése is, sat. Szóval az üzleti működés állandó alap­ja még e hó folytán egész terjedelemben meg­­vetve lesz s febr. 1 - től ideiglenes helyisé­geiben (a szécshenyi-téri Zsótér és Rieger-há­­zakban) már rendszeresen kezdi meg, habár még cég nélkül s szerényebb körben, műkö­dését egész május 1-ig, amidőn állandó üzle­ti helyiségét egész fénynyel fogja megnyitni.­­ Hogy mily szép jövőre lehet e társulat­nak kilátása, arra nézve fölemlítjük, hogy a társulathoz, habár még meg sem kezdte mű­ködését, már­is tetemes megrendelések érkez­tek. 1 . * Csiszár János polgártársunkat sú­lyos családi veszteség érte. Ilona leánya teg­nap délután 4 órakor rövid betegeskedés után megszűnt élni s hűlt tetemei ma délután fél négykor kísértetnek ki a belvárosi sirkertbe. Az alig lé tavaszt látott viruló hajadon kora elhunyta átalános részvétet keltett a városban s ez némi vigaszul szolgálhat a bánatos szü­lőknek. Béke az ifjú porokra 1 * A szegedi nó egylet f. hó 16-án tartandó táncvigalmát a közönség oly mérvben karolta fel, mint a hogy azt a jótékony egylet s a nemes cél megérdemli. Az alsópáhulyok már mind elkeltek s a­z elsőkből is csak nehány áll még rendelkezésre; tetemes felülüze­tések és adakozások is történtek, úgy hogy a bevétel már is meghaladja az ÖOO k­tot. — Remélhető, hogy a nőegylet ez idei táncvi­galma egy is­e lesz a legszebbek- s legnépe­sebbeknek. Az egylet a külcsín emelésére uj díszleteket vásárol s a rendezőség nagy buz­galmat fejt ki, hogy a mulatta vágyó közön­ségnek élvezetdus estét szerezzen.­­ A szegedi­­ifjúsági kör bálbi­zottmánya a következő tagokból alakult meg: elnök Zombori Antal, titkár Pillich Kálmán, pénztárnok Aigner Ödön, ellenőr Erösköy J­ános; bizottmányi tagok : Burger József, Czapik János, Felmayer János, Gerentsér László, Gőtz János, Groszeki László, ifj. Heszlényi József, Marosi Mór, Pálmay István és Török Sándor. E bizottmány gondoskodni fog, hogy az idei táncvigalom a múlt évivel mind fényben , mind kedélyességben verse­nyezzen. — A polg. társalgókor — mint már előbb jeleztük — f. hó 3­ dikán délután tartá tisztújító közgyűlését. Az elnök és tiszttársai leköszönése után, közfelkiáltással Szremácz Já­nos választatott meg a szavazatokat számba ■ Vevő bizottmány elnökéül, ki háromszor szó­­lítá fel ,a nagy számmal összegyűlt tagokat afölötti nyilatkozásra, hogy a választást felki­áltás útján, névszerinti szavazás vagy szava­zási lapok által óhajtják-e megejteni; mind­annyiszor egyhangúlag a felkiáltás mellett nyi­latkoztak.. Erre elnökül egyhangúlag ismét Li­geti Dániel kiáltatott ki, pénztárnokul név­szerinti szavazás mellett Ördögh János, fel­kiáltással ellenőrül Szűcs Ferenc cserepes és jeffőul Poh­ner Jenő választatott. Választ­mányi tagok lettek, amennyire kitudhattuk : Réh János,­­Szekerke József, Szremácz János, Szűcs Andor, Szántó Leánder, Barcs­ik Ignác, Battancs Ferenc, Bátori Antal, Bozsó Imre, Magyar József, Bobcsek Sámuel, Papp Ignác, Szabó Imre, Farkasits Ede, Hanki Ede, Jan­­csurák Pál,, Nagy Antal, Fodor Imre, Takács Imre, Zsótér János, Hódy Imre, Kiss István szíjgyártó."­A választás, mint halljuk, víg la­komával fejeztetett be. Ez is apostol. Azon furcsán különös hírt hozta fülünkbe a szellő, hogy bizonyos Ozorai Á­rpád, régibb való- és álnevei kiegé­szítésével pedig: Nincsics-Zenő-Ozoray Tóbiás Árpád, egy olyan mindenre fölhasz­nálható gézengúz, múlt pénteken este egy hozzá illő egyéniség által a polg. társalgókörbe bevezettetvén s ott nagy hazafiként bemulattat­ván — a soknevű Árpád ur alig hogy megmele­gedett, elkezdett dictiozni, aminek szarvai oda­­bújtak ki, hogy csak Csernátony és Szilágyi Vir­gil az igazi szentül kukorékoló hazafiak, a jó Árpád ezeket ajánlá a polgártársaknak — kö­vetekül. Egy füst alatt úgy mellékesen a sze­gedi volt követeket is kegyes fölemlítésre mél­­tatá, mint akik semmit sem tettek az ország javára s akiknek nyilatkozatát ő, t. i. Árpád, nem is tartotta érdemesnek elolvasni 111 — Hanem , oh fátuml a polgártársaknak sehogy­­sem tetszett meg Árpád ur zifferblattja, s hazafikebelből áradozó szavait is annyira hi­degen fogadák, hogy de csak nem igen bírt még egy árva helyest sem kipicézni, sőt ilye­tén felkiáltások is hallatszottak: „máshol árulja portékáját, nekünk nem kell“! — Polgár­társaink józan látása fölismerte hangjáról a kakukmadarat, aki látván, hogy itt ugyan felült, a polgártársak közül minden zaj nél­kül szerényen elillatozott, érzékenyen elbucsúz­ván a kapufélfától. — Sokat hallottunk mos­tanában a szélsőbal ágenseiről, akiket szét­eresztettek a vidéket megmételyezni. Úgy lát­­szik, ez a soknevű Árpád is ilyenféle apostol, s mint halljuk, néhány nap előtt Ó-Kanizsát szerencséltető apostolkodásával. Vigyázz Ár­pád, mert egyszer úgy megtalálnak itt vala­hol csernatonizni, hogy többért sem adod f­el: Congrád­ városában három kö­vetjelölt körül csoportosulnak, ezek Alvinczi Ferenc ottani plébános, Éder István ügyvéd és Szarka Mihály. Éder a szélbalhoz hajlik, Al­­vinci kiadott programmjában állását így írja körül: „a vallásos szeretet által sugall igaz­ságosság pártján fog állani.“ Hát Szarka Mi­hály? * Szentesről megcáfolják azon hírt, mintha ott falragaszok Áldor Imrét hirdetnék követjelöltnek. Ott ilyenféle falragaszt nem láttak s egyátalában Szentesen az „a nép“ jelszavú emberekről mit sem akarnak tudni. Örvendünk rajta. — A szerdán folytatott közgyűlés­ben a vesztegetési ügyre vonatkozólag Csakovácz úr ismét szükségesnek tartotta felszólalni, oda nyilatkozván, hogy előtte a tegnapi jelenet igen gyanús, s valamint arra, ki pénzzel veszteget v­agy arra is, ki ily pénzt elfogad, egyaránt megszégyenítő.­­ Megnyugtatására azonban megsúghatjuk, hogy Szekerke a történt vesz­tegetést azonnal, két nappal a közgyűlés előtt tudata négy befolyásos képviselővel, s ezek kívánatéra tartotta fönn e pénz átadását ak­korára, midőn a volt bérlő s a termesztők újabb folyamodványai a közgyűlés elébe kerül­nek. Tudomása volt már akkor Börcsök Ignác képviselő szándékolt felszólalásáról is, mi szin­tén a négy képviselő kívánatéra történt. Az egész előre kiszámított eljárással pedig azt akarták elérni, hogy a bérlő vesztegetéseit minél kézzelfoghatóbban bebizonyítván , a vá­rosra nem előnyös ajánlatának elfogadását tel­jesen lehetlenítsék. Bár mint ítélték meg te­hát egyesek Szekerke eljárását, tagadhatatlan, hogy az a város érdekében történt s emiatt nyilvánította Osztrovszky is elismerését, te­kintet nélkül azon pártállásra, melyet Szekerke elfoglal. * Egy katonai lap a magyar honvéd­sereg beosztásának tervezetét közli. Eszerint Csongrád megyéből az 52 ik zászlóalj alakul. Székhelye Szeged. * A színházban múlt csütörtökön „Márton apó a targoncás és a jogászok“ című új francia színmű adatott elő, melyben Komáromy (Márton apó) jeles játéka a kö­zönségnek sok élvezetet nyújtott. Komáromy ez estén jól alakított, szép érzéssel szavalt s átalában meglátszott rajta, hogy tanulta sze­repét s gondot fordított reá. Kár, hogy nincs mindig igy. Komáromy a vidéki szinitehetsé­­gek egyik legjobbika, vétek az ily tehetséget elhanyagolni. * A színigazgató, miután a szombati napokat a tánc­vigalmak számára át­engedte, ezután pénteki napokon is fog tar­tani előadást. Egy tenor solo énekest is ho­zatott, hogy jó operette-előadások által pó­tolja az eddigi hiányt. A hirdetett álarcos bálok a szombati táncvigalmak miatt, nem tartatnak meg a kitűzött vasárnapi napokon, hanem jan. 31-dikére és február 7-dikére ha­­lasztatnak. * A k. m.-vásárhelyi nőegylet nemes céljainak előmozdítására f. hó 16-án a fekete­ sashoz címzett fogadó teremében tárgy sorsjátékkal egybekötött táncvigalmat rendez. A szánéra alatt egy értékesebb ezüst­mű, mint főnyeremény és több melléknye­­reménytárgy fog kisorsoltatni.­­ A jó barát. Folyó hó 6-án Kónya Antal és Szeles János bajos­ legények, mint jó barátok egy társaságban utaztak Nagy- Becskerekről Szegedre, s mikor a vonaton megérkeztek, Szeles János tudván, hogy ba­rátjának pénze van, becsalta ezt egy korcso­maba s ott leitatván, 42 írtot ellopott tőle. A káros mámorából magához térvén, észre­vette, hogy a pénze hiányzik, s legott Virág József felsővárosi biztos úrnak tett jelentést, ennek sikerült Szeles Jánosnál az ellopott pénzt megtalálni, s most már a jó barát hű­vösen várja megérdemlett büntetését.­­ Öngyilkosság. Tegnap délután al­sóvároson bizonyos Savanyú Ferenc nevű fa­ragó az anyja házánál a mestergerendára föl­akasztotta magát. A szerencsétlen egy darab idő óta nagyon az italnak és korhelységnek V­egyesek. * Heidelbergből Írják, hogy Deák Ferenc hazánkfia életiratát Németor­szágon már az 5-dik kiadásban olvassák s ugyanez lefordíttatott angol, francia és olasz nyelvre is. * P­e­t­ő­fi: Négy év múlva 50 éve lesz, hogy Petőfi Sándor született. Több lap azt indítvá­nyozza, hogy ez alkalommal jó volna egybe­kötni a nagy költő emlékszobának leleplezését, miért is a pályázatokat már most volna jó kihirdetni. * Besze János volt országgyűlési kép­viselő a pénzügyi föltörvényszék elnökévé ne­veztetett ki. * Pesten a Lipótvárosban Falk Miksát akarják képviselőjelöltül fölléptetni. A Józsefvárosban Szentkirályit léptetik föl Cser­­natony helyett, kinek valószínűleg kifelé áll a kocsirúdja, mert már Szegednek is kínálgat­­ják. Nem kérünk belőle. * Jókai, mint a „Hon“ szerkesztője és Pulszky közt, Csernatonynak ez utóbbira szórt rágalmai miatt pisztoly­párbaj ment végbe. A lő­távolság 30 lépés volt. Eg­y­ik fél sem se­besült meg. * Csernátony egy Jókaihoz intézett levélben tudatja a közönséggel, hogy meg­szűnt a „Hon“ munkatársa lenni. Jókai fáj­lalja ezt, de szívből örülnek rajta Jókai tisz­telői. * A nagy zajjal megindult „Szabad sajtó“ című lap rövid öt napi tengődés után megszűnt élni. Legjobban örülhet ennek a bal­oldal, mert a „Szabad sajtó“ épen nem szol­gált volna pártjának díszére. * Eötvös J. b., közokt. miniszter Földeákon, Csanád megyében, hol az újévi ün­nepeket töltötte, jan. 4. látogatta meg a község áldozatkészsége által emelt templomot, papla­kot és iskolát. Ez utóbbiban másfél óránál tovább időzött, s megelégedését fejezte ki azon talpraesett feleletek fölött, melyeket tett kér­déseire a tanulóktól nyert. A miniszter urnak szives részvétéért Oltványi Pál földeáki lelkész és tanoda-igazgató mondott meleg köszönetet, és e feledhetlen nap emlékére állam­kötvé­nyekben ezer ftős alapítványt tett szegény, szorgalmas tanulók segélyezésére. Több ilyen áldozatkész fiat a hazának? * A választási mozgalmakra leg­nemesebben hathatni szellemi fegyverek által. Figyelmeztetjük tehát az illetőket a következő jeles röpiratokra : Kossuth Lajos újabb leve­leire Horváth Mihály, 3-ik népszerű kiadás. — A választások előtt. Függelékül a cimkérdés. 2-ik olcsó kiadás. — Vissza van-e állítva 48. Tekintettel Kossuth Lajos némely nyilatkoza­taira. Az lokulni akarók figyelmébe ajánlja Corvin. — Deák Ferenc, Laveleye Emil után fordította és jegyzetekkel kísérte Szász Ká­roly. Mind a négy éles dialectikával, dönthet­­len érvekkel küzd a túlzó törekvések ellen, és a kiadó Ráth Mór által az ügy érdekében nagyobb megrendelések esetében igen jutányos áron számíttatik. *A „Temesvarer Zeitung” pesti leve­lezője írja: oly dologról tudósíthatom önt, mely tudomásom szerint csak kevesek előtt ismere­tes. Néhány nap óta nálunk kiválólag porosz típusú alakok tűnnek föl. Ez magában véve nem volna gyanús, ha ugyan azon egyéneket oly üzleten nem kapták volna, mely — ha a jelen pillanatban nem is — de a közel­jövő­ben kétségkívül veszélyt hozhatott volna ha­zánkra. Ez emberek ugyanis nem csekély össze­geket osztanak ki városunk ismert szájhősei közt, hogy a közelgő választások alkalmával a baloldal jelöltjeire szavazzanak. Biztos for­rásból tudom, hogy hasonló manőverek hazánk jelentékenyebb városaiban és községeiben sem fognak hiányozni. Gróf Mensdorff herceggé emel­tetett; a hercegi méltóság azonban csak a grófnak legidősebb fiára megy át, mig a töb­biek grófok maradnak. * A Tisza Halász és Bércei mellett a 75 ezer forintba került nagy tiltat, melyen át a gátokon belül egybegyűlt viz a Tiszának kis vízállásakor szokott leeresztetni, áttörte és a szántóföldeken kiáradt. Az ez által okozott kár igen nagy, s a pénzügyminiszternek is 3500 hold földje árasztatott el, mi neki körülbelől 60.000 ftnyi kárt okozott. A felsővidéki tisza­­szabályozó társulat erélyes intézkedésének és a közel fekvő községek fáradhatlan szorgalmá­nak köszönhető , hogy a tiltó helye már be­­tömetett. Több mint 1000 ember dolgozott éjjel nappal, s így jelenben minden további veszély el van hárítva, de ha ez idén a Tiszának nagy áradása lesz, iszonyú kártól lehet tartani. * Az országos tébolydában a Li­­pótmezőn eddig 94 elmebeteg van ápolás alatt Ezek közül 49 nő, 45 férfi. E számnak két harmada izraelita vallású. A betegek igen szé­pen ápoltatnak, jól bánnak velők, élelmükre nagy gond fordíttatik, úgy hogy mind megelé­gedéssel emlegetik a napot, midőn más inté­zetekből idehozattak, és majdnem gyermeki ragaszkodással viseltetnek az orvosi és igaz­gatósági személyzethez. Egy látogatás al­kalmával,­­ a nők egy nagy terembe öszsze­­gyűlve kézi munkával foglalkoztak, míg a zon­gorán hasonlólag egy nő igen szépen játszott. A jobb sorsú férfiak billiárdoztak, kártyáztak és sakkoztak. Szóval, az igazgatóság mindent megtesz, hogy a szerencsétlen betegeknek kel­lemessé tegye az ottlétet *Aradona Bibics-féle nagy alapítványból lyceumot állítanak, s építését már a tavasz­szal megkezdik. * A bécsi józsefvárosi kaszárnyá­ban csütörtökön lovascsata volt. Egy tánc­­mulatságnál a dzsidások nem akarták megen­gedni , hogy a zenekar csárdást húzzon. — A huszárok kardot fogtak, a dzsidások — széket és asztallábat — míg segítségük jött dzsidá­val fölfegyverezve. A huszárok is segélyt kap­tak, nemsoká a pisztolyok is elsültek és a két fegyvernem elkeseredett dühvel vágott­­egy­másnak, míg a dzsidások vitéz ezredese meg­jelent, meztelen karddal a viaskodók közé rohant és békét erőszakolt a harcos felekre. 2 huszár súlyosan, 11 huszár és 1 dzsidás könnyen megsebesült. * Grant tábornokot, ki most Massa­­chusetteben van, dacára annak, hogy minden nyilvános demonstrációt kikért magának, mégis mindenütt a legnagyobb ünnepélyességel és örömmel fogadják. így, midőn Bostonból a szom­széd Lowell városba rándult, hogy annak híres gyárait meglátogassa, az egész város lobogók­kal volt feldíszítve, az iskolák bezárva, és minden­ütt roppant néptömeg fogadta az új el­nököt, adta magát, s öngyilkossága előtt 3 napig még ki sem józanodott. 38 éves és nőte­­len volt.­­ Különben pedig időjárásunk még mindig megátalkodottan lágy meleg, tavaszias. A gazdák fejeket csóválják s félnek a tavasz­tól , a vendéglősök pedig kétségbe vannak esve, hogy honnan vesznek nyárra való jeget. — De azért a hid rendesen ki van kötve, hála neked ok főkapitányi őrködő bölcsesség ! Lapunk 2-ik számából néhá­nyat visszavált kiadóhivatalunk. Egyveleg. * A párisi lapok az újév alkalmából közük a francia akadémia jelenleg élő tagjai­nak a „halhatatlanokénak évkorát: Ségur 89 éves, Lebrun és Broglie herceg (dúc) 83,Gui­zot 82, Villemain és Lamartine 78, Ponger­­ville 76, Patin 75, Mignet 72, Thiers és Rémusat 71, Dutanne 70, Saint-Marc, Girar­­din és de Sacy 67, Hugo Viktor, Vitet, Cu­­villier-Fleury, Dupanloup és de Noailles 66, Mérimée 65, Sainte Beuve és de Carue 64, Nisard 52, Glatry 61, Jules Favre 60, Mon­­talembert 58, Sandeau és de Falloux 57, Dou­­cet, Laprade és Feuillet 56, Cl. Bernard és Autran 55, Emile Augier 48, Broglie herceg (prince) 47, Prevost-Paradol 40. — A 37 hal­hatatlan tehát (három hely üresedésben van) összesen 2,216 évet képvisel. — Közülök mi­niszterek voltak : Villemain, Lamartine, Thiers, Guizot, de Rémusat, due de Broglie, Du­­faure, de Falleux. — Senatorok: Lebrun, Sainte-Beuve, Mérimée, Nisard, de Sacy. — Képviselők: Thiers, Jules Fravre. — Papok: Dupanloup, Gratry. — Katona: Ségur tónok (nyugalomban). — Nincsenek decorálva: de Noailles, Montalembert, de Falloux, J. Favre, Dufaure, Prevost-Paradol; a többi már mind nagy keresztese, tisztje vagy lovagja a becsü­let­rendnek. Cooper­­- A művészet ismét fájdal­mas veszteséget szenvedett. Angliában kará­csony estéjén az angol iskola leghíresebb csa­­taképfestészeinek egyikét, Cooper Ábrahámot ragadta el a halál 82 éves korában. Számos művei közül a „Ligny melletti csata,“ „I. Rikhárd, Saladin Ascalonnál“ és a „Water­looi ütközet“ érdemel kiváló említést.­­ Az utóbbi festmény számtalan fametszvényben van elterjedve s majdnem mindenki előtt ismeretes. A szegények ünnepe, Hugó Viktor a gyernesey szegény gyermekeknek a múlt karácsonkor is nagy örömöt okozott, amennyi­ben a szokásos karácsonyával ezúttal gazdag ajándékokban részesíté őket. Hugó Viktor az ez alkalomra összegyűlt apró seregnek vigasz­taló és örömet okozó szavakat mondott, és következőleg végző beszédét: „akárminek le­gyenek értünk fájdalmai, nem törődöm velök, ha az emberi dicsvágy legnemesebb feltételeit teljesíthetem. E két legnemesebb dicsvágy a rabság és a szolgaságban összpontosul, legyen az ember saját lelkiismeretének rabja és a szegények szolgája.“ Spanyol bikaviadal Pesten. Szer­dán m. hó 30-án a szálló utcában egy vágni vezetett bika a kötelek dacára elszabadult, s az ottani üres telkek egyikére futott be. A mészárosok reá eresztettek két roppant nagy­ságú vérebet, melyek libegvel rohantak az őket készen váró ellenfélre. Erre aztán olyan küz­delem kezdődött, hogy megbámulták volna a római amphi­theatrumokban is. A bika eleinte játéknak látszott venni a dolgot, s könnyedén rázta le magáról az alkalmatlankodó kutyákat, de végre megröstelte a dolgot, s szarvait vette

Next