Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)

1869-02-14 / 13. szám

Megjelent Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással is vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. I Egész évre 6 frt. I Félévre 3 frt. Évnegyedre 1 frt 50 kr. 2 frt. I Évnegyedre . . . Egyes szám ára 8 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában ; Bécsben Oppelik A. és Mariam. Frankfurtban Haanenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G. L. Daube & Co. hirdetések expeditiójában; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte, Bullier és társánál. 13-ik szám. Vasárnap, február 14-én, 1860. Tizenegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., & szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellé kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási di 15 ujkrajcár. A hódmező-vásárhelyi Deák-kör üdvözlő irata Deák Ferenchez. Mélyen tisztelt Hazafi ! Élni és küzdeni, hogy fáradalmaink által magunknak és mieinknek a szerencse javaiban bőséget és kényelmet vívjunk ki: oly természetes, oly emberi. Élni és küzdeni azért, hogy honfitársaink és sorsosaink jóllétéért lelkesen izzadva, mig élünk, nevünknek a hit és dicsőség zaját, sírunk fölött pedig emlékünknek a történelem hálás magasztalását érdemeljük ki : nemes és lélekemelő. De milliók boldogságáért élni és küzdeni, küzdelmeink jutalmát , önboldogságunkat — ezrek jóllétében keresve találni, és a megérdemlett dicsőség elől kitérve, önzéstelenül haladni a jog és igazság ösvényén, még akkor is, ha félreértés, ha nemtelen gyanúsítás marcangolná egyedül a közjóért lángoló szívünket: ez oly magasztos lélek vonása, minőt az emberiség történelme csak ritkán tud fölmutatni. Boldog a nemzet, kit áldó Istenének kegyelme ily férfiúval ajándékozott meg ! Boldog az ország, melynek jó sorsa ily bölcs vezetőt juttatott! A nemzetünk százados szenvedései által kiengesztelt gondviselés kegyelme, nemzetünknek ily férfiút ajándékozott Önben, hazánk mélyen tisztelt nagy férfia s valóban a nemzet, míg Ön igéi után halad, csak boldog és szerencsés lehet ! Négy évtizede már csaknem, mióta közhasznú életének napja, miként amaz ég királya a természetben, áldást terjesztve ragyog hazánk egén. A forgandó idő sok mindent átváltoztatott azóta, ön ugyanaz maradt. Ön a hazának úgy sötét napjaiban, mint midőn ege derengeni kezdett, a jog és igazság rendületlen bajnoka volt, kit sem a hatalom parancsszava, sem az ingatag néphegy csábja a törvény útjáról le nem terelhetett. Ön az, kit sem a ragyogó siker követelővé, sem az áldástalan küzdelem csüggedezővé, sem a félreértetés — honfiúi magasztos tisztében — érzékenykedővé nem tehetett! Nekünk azért, kik az ön követői gyanánt tartjuk s valljuk magunkat, nekünk édes örömünkre szolgál, csatlakozni a zászló alá, melyet karja fönnen lobogtat; büszkén kiáltjuk, hogy önt, mélyen tisztelt hazánkfia, az önzéstelen tiszta honszeretet, a nyugodt bölcseség rendületlen bajnokát vezérünknek ismerjük s tekintjük. És az Ön nagy neve alatt egyesülve, körünkben bölcs elveit terjeszteni, valósítani törekedünk. Épen e tekintetből a csongrádmegyei Deák-pártnak Szegvárott történt szervezkedése folytán H.-M.-Vásárhelyen is — hogy a közös célt e jelentékeny városban előmozdítsa — a Deák-kör megalakult, s a mindjárt több száz tagot számlált alakuló gyűlés kegyelettel megemlékezvén nagy mesteréről, Deák Ferencről, ám ez üdvözlő iratban óhajtá egy szívvel, lélekkel zálogot adni az országos vezér iránt táplált rendületlen ragaszkodásának. Fogadja azért kedvesen emez igénytelen, de szivünk mélyéből eredő nyilatkozatunkat, s vele egyszersmind azon egyszerű , de igaz, magyaros kivánatunkat, hogy önt, sokat szenvedett hazánk üdvére és boldogságára jó Istenünk sokáig éltéssel! Kelt a hód-mező-vásárhelyi Deák-körnek 1869-dik évi január 27-dikén tartott alakulógyűléséből. A k.-m.-vásárhelyi Deák-kör elnöke Török Bálint. Polgári szózat Szeged Rókus- és Alsóváros választóihoz. Jelen van az idő, midőn választókerületünknek országgyűlési követválasztás végett sorakozni s egyesülni kell. Minthogy pedig a jelen mozgalmas időben sok hamis próféta támad, kik sok hamisat elhitetnek, s a polgárokat különféle ígéretek által igen könnyen tévútra vezethetik: mi, kik városunk s édes magyar hazánk javát, békéjét, boldogságát s főkép megmaradhatását szivünkön hordozzuk, szent kötelességünknek ismerjük választó polgártársainkhoz fölhívó szózatot intézni. Isten az örök igazság kútfeje. Isten intézi egyes nemzetek sorsát. Isten segíti meg a nemzeteket, midőn a szent haza szabadságáért a jog csatapiacán tántoríthatlan lelkesedéssel küzdenek. Dicső magyar nemzetünk — hála a gondviselésnek — a jog, az igazság fegyverével kiküzdötte a diadalt; lehullottak a rabbilincsek lábainkról, a kibujdosott hősök hazánkba visszatértek, magyar hazánk s nemzetünk élete megmentetett az enyészettől. Elleneink ezt megirigyelték, s hogy ismét veszélybe dönthessenek bennünket, a nemzeti egyenetlenség kanócát meggyujtották közöttünk, hogy a pártokra szakadt nemzet, s vele együtt ezredéves magyar hazánk a küszöbön álló háború zivatarában annál könnyebben legyőzhető legyen. És ha a magyar nemzet, főkép a jóérzésű közpolgárok, a hamis próféták sokat ígérő, de nem teljesíthető szavaira hallgatva, a haza szent oltárától most elfordulnak és idegen istenek előtt borulnak térdre: elbukásunk bizonyos, s ez ezredéves szent haza földje csak temetkezési helyet ad számunkra. Azért imádott magyar hazánk nevében kérünk titeket szeretett választó polgártársaink , hogy a követválasztásra nézve összetartók legyünk, és városunk derék fiát, Dani Ferenc követünket el ne hagyjuk, ő a haza iránti hűségéért börtönben ült, s igy igaz hazafiságát szenvedésével pecsételte meg. ő városunk szülötte, szívvel, lélekkel hazánkfia, ő közöttünk akar boldog vagy boldogtalan lenni. Boldog, ha a haza megmarad, boldogtalan, ha a haza nemzeti viszály s egyenetlenség által sírba temettetik. Föl tehát választó polgártársak, bátran írjuk föl zászlónkra: Báni Ferenc követünk éljen ! Szeged, 1869-dik évi február 6-án. Több rókus- és alsóvárosi választó. Egy hang alsóvárosról. Alsóvárosi Kerestem szót a történelemben, melylyel e fogalmat híven visszaadni tudtam. Nem találtam. Egyedül állsz, hasonlíthatlan vagy, én jó népem! Néped nem Páris „sans culotte“ ja, nem London munkásai, de még Félegyház pusztakeresői sem; néped — alsóvárosi nép. Munkás és szorgalmas. Földje és ekéje mellett hazája is van, és e hazát önzetlen, tiszta kebellel szereti. Féltékeny és büszke a névre: magyar. A múltban nem átkozta, de megvetette elnyomóit. A jelenben, mert nyílt kebelre lelt, megbocsát; s mert a hagyományos ellenségeskedést a viszonyok tiltják — feled. Ajkán szent imádat a haza üdve, s azért a gyűlölet fölött hona boldogságának ad előnyt. Kevéssel megelégszik, de — ha tán egyetemlegesen nem élvezi is — jogát megkívánja. — A „vox populi, vox dei“ elvét — melyben nagyon is élénken visszazug a „feszítsd meg“ — nem követeli magának, bár szeret önmagával hasonlásba jöni. — Bizalma: őszinte magyar bizalom; talán kissé pazar vele, de méltatlanra — legalább akarva — nem fecsérli. Átmeneti korszakban ingadozó, de ha saját józan eszétől kér tanácsot, ha tettetést nem ismerő becsületes lelke sugallatát követi, csak mérsékelt, eszélyes, s mi fő, tenni és nem tüntetni tudó párt sorompói közt leli magát otthon. Ilyennek ismerlek én a múltból, alsóvárosi nép . .. Hogy annyira megváltozás a jelenben ! Visszaszáll lelkem az 50-es évekbe s látlak vészhányott pilótaként az absolutismus pártatlan tengerén bolyongni, s ma, ahelyett, hogy a megnyert révbe vitorláznál, vészmadarakkal fogsz kezet. Önsorsoddal nem vagy kibékülve, mert gazdának a mai kor kívánalmai szerint rész vagy ; sokat — elég botorul — a fönnálló kormányban, és — szerinted — elhibázott átalakulásunkban keresed. Megátkozod a férfit, a nagyok legnagyobbikát, és vele hazádat, mert sokat szenvedett nemzetünknek három század óta ismeretlen önállóságot adott, s vakon futsz a lidércfény után, mely a legkedvezőbb esetben is posványos fertőbe, vagy — temetőbe vezet. — Elárultatva hiszed magad, szegélyzett keservedben vak vagy, mert a valót álompénzen adod el. Virág után futsz, s a rózsának csak töviseit szeded . .. Legyen átkozott, ki kenyeret ígér s követ ad kezedbe! De ne szítsuk a szenvedélyeket. Higgjünk a természet örök rendében, mely szüli, hogy a köd és gőz, melylyel egy némely jóakarója (?) e nép politikai láttavoltát túlságosan megrövidítette, s mely, ha nem is mindenike, de soka előtt már az első pillanatban gyanússá lön, a józanabb ész napfénye elől oszolni fog, mert koszolnia kell. — S én büszkén utalok Constant Benjamin híres szavaira : „Tekintély nem hathat a meggyőződésre, tekintély csak az érdekre hat.“ Ne érdek, hanem meggyőződés vezessen. Meggyőződésünket pedig saját jobbrészünk alkossa, és ne zsibvásáron vegyük ! Tanúi valánk az 1867-diki tisztujításnak. Előmunkálataiban a népvezetés remekelt! — Még azok is, kik hitték, hogy a természetien mérkőzésnek a tömeg nyers ereje és az értelmisé közt nálunk, kik politikailag 1848- ban születtünk, hova előbb meg kell történni, még azok is megbotránkoztak , midőn mi pártos, vad zsivajjal rikoltoztuk át a visszaszerzett hon első örömnapjait. Elviharzottak e végzetes napok. A nép — pedig az is nép volt ám, melynek világos értelmi fölénye mellett buknia kellett! — önhitten sütkérezett kivitt dicsősége sovány verőfényében. A nagy ígéretek teljesülését várta, mind hiába. Ezzel már találva jön az Achilles-sark. Hihető vola, hogy a kiábrándulás mihamarabb bekövetkezik, s be is fogott volna következni, ha átkunkra, vezetői elégeszélyesek nem lettek volna apostolokat küldözni szét közéjük, kik a majdnem átalános kárhoztatással fogadott szélsőbal-eszméket esetlen fölfogás és roppant túlzással hirdették, hogy igy a fehér és zöld a politikai téren is ellenségek legyenek s a kibékülés lehetleníttessék. A rabulista apostolok a „Népzászló“ maszlagos igéi mellett városunk viszonyait sem feledték, s a pártot, mely a nép saját érdekéből iparkodott a túlzásoknak határt szabni, a legkimélytelenebb rágalmakkal, sőt korcsmái vad szitkokkal illetve, — követőiket csaknem fanatizálták, rajongókká tevék . A dolgok ily menete szülte — a mostani alsóvárosi népet. Tisztelet a kivételeknek, kik soraikba nem álltak; hála a lelkeseknek, kik a félrevezetett tömegnek szemébe merték mondani, bár kevés haszonnal, hogy tévúton jár, elámítva van. Nekünk, kiknek e népet még tévedésében, bukásában sem lehet megtagadnunk, mód után kell kutatnunk, melylyel fanatismusából a valóhoz vezessük vissza; vagy ha ez nem lehetséges, a tétovázókat a vak tömeg ellenében egy erős meggyőződésre vezessük, s egyesülésüket a jobbakkal lehetővé tegyük. Mert tévedés azt hinni, hogy egész alsóváros ily mételyes elemből áll. Vannak , kik határozottan kárhoztatják, vannak, kik, ha nem is kárhoztatják — mert a nép primitív alkotmányos szótárában a „rokonság“, „komaság“ még föllelhető — de nem is követik elveiket. E két részt kell egységes egészszé olvasztanunk, és a jobbak túlsúlya alsóvároson is biztosítva van. Mi által lehetne ez elérhető? Egy „kör“ fölállítása által, mely határozottan Deák-párti elvekkel, a nézetek e irányban terjesztésére, s mi fő, a közmivelődésre iparkodjék hatni, ami ismét elérhet lenne, ha lapok járatása mellett a körrel kapcsolatban könyvtár állíttatik föl, mely a szépirodalmiak mellett különösen népies, ismeretterjesztő művekből állva, használatul adatnál át a kör tagjainak. Hogy mikép legyen e kör szervezve, még iránynézetek adására sem érzem magam hivatva, de úgy hiszem, a Szabadelvű-kör föladata lenne a megalakulás nehézségeit becses közremunkálásával eltávolítani. S én, azon esetre, ha az általam javavasolt s annyiaktól óhajtott kör megalakuland, hazafias örömmel ajánlom föl könyvtára javára a mintegy 125 kötetből álló könyvgyűjteményemet. Csekély ugyan, de legtöbb, amit adhatok ! *) Még egyet. Sokan a jelen tervet talán időszerűtlennek fogják gondolni, de én azt mondom, hogy a viszonyok parancsolják, tehát időszerűtlen nem lehet. Sőt nem hogy időszerűtlen, de létezése napi szükség alsóvároson , s így fölállítása még a jelen mozgalmas, de fölkarolására legalkalmasabb napokban megkezdendő lenne. S akkor aztán: „Győzzön a jobb!“ Szeged, február 5. Király Ferenc: Levelezések. Fehérmegye, február hóban. Tek. szerkesztő ur. A fehérmegyei vááli választókerület f. hó 1-jén tarta meg a több tekintélyes birtokos által összehívott Deák-párti értekezletet ifj. Batthyány László elnöklete alatt, melyben a nagy számmal összegyűlt választók, Szőke Lajos és Kereskényi Gyula indítványára köztiszteletben álló Zuber József főszolgabírót kiálták ki követjelöltnek a baloldali Salamon Lajos ellenében. A kikiáltott követjelölt érvekkel gazdag beszédben elemezé a jelenleg létező pártokat s tévé le a választók s községek képviselői előtt politikai hitvallását, szűnni nem akaró ellenzés között. Ezek után Dobó István többször zajos tetszéssel megszakított hosszabb beszédben rajzolá a helyzetet, melynek végeztével Kolossváry Miklós a kerületben egy Deák-párt alakítását indítványozta , ami közhelyesléssel elfogadtatván , elnökül azonnal gróf Batthyány László, alelnökül Szőke Lajos és jegyzőül Dobó István választattak meg, és egyszersmind az itt összegyűlt 20 község s illetőleg mezőváros küldöttei részéről Deák Ferenc hazánk bölcsének távirati után bizalom szavaztatott. Ezzel az értekezlet föloszolván, az öszszehivók által adott barátságos ebédre mintegy 300-an jelentek meg, hol az első poharat Kolossváry a fölséges királyi párért és gyermekeiért; továbbá Zuber József hazánk nagy fiáért, Deák Ferencért; Kereskényi kerületünk legelső választója József főhercegért; Dobó a miniszterelnökért s minisztertársaiért üríték közlelkesedés közt poharaikat. Megyénk csákvári választókerületében két jeles Deák-párti követjelölt, Fekete János megyei főjegyző és Földváry Károly a 48—49. évi szabadságharc hőse és utóbb az olasz-magyar légió parancsnoka, mérkőznek egymással, s mindkettő ellen Madarász lépett a síkra, most még saját személyében, de rövid idő alatt ismét valami honboldogító szélsőbaloldalival fogja magát itt is helyettesíteni, miután magának elég dolga van a sárkereszturi kerületben, hol egyik legnépszerűbb férfiút, b. Splényi Henriket léptette *) Ha csak 20—30 oly lelkes és áldozatkész pártolója akad az eszmének, mint a t. cikkíró úr, akkor az alsóvárosi kör bizonyára hamar meg fog alakulni. Szerk.