Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)
1869-02-21 / 15. szám
1869. Tizenegyedik évfolyam. Megjelenő Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre .... 4 frt. Egész évre ... 6 frt. | Félévre . . 3 frt. Évnegyedre . . 2 frt. Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 8 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban ,• Pesten Neumann A. hirdetési irodájában ; Bécsben Oppelik A. és Maria m. Frankfurtban Hausenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G. L. Daube & Co. hirdetések expeditiójában; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas , Lafitte , Builier és társánál. 15-ik szám. Vásárnál), -én. *■ Sv**#S. ;T - ' 1 Ia POLITIKAI ES VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Ilorváth Mihály Szegeden. Mióta Horváth Mihály, a bel-felsővárosi választókerület nagynevű jelöltje körünkbe érkezett, azóta Szeged városának ünnepnapjai vannak. Szeged népe ösztönszerűleg megérzé, hogy oly vendég érkezik körébe, aminőhöz csak ritkán van szerencséje erős városnak, és ezrével kelt talpra, hogy az 1848—9-iki szomorú, de nagy napok egyik kimagasló alakját, — a nagy események méltó megörökitőjét, — a 18 évi száműzetésben megőszült, de meg nem tört mártyrt, Horváth Mihályt — a büszke öröm riadó zajával üdvözölje s a szeretet melegével keblére ölelje. A fogadtatásnak múlt számunkban, az idő rövidsége miatt, csak halvány rajzát adhattuk. Valóban egy fejedelmet sem fogadhattunk volna nagyszerűbben, s az elfogadás méltó volt a jó- és balsorsban mindig hű s legnagyobb hazafiak egyikéhez, a tudományok fejedelméhez; méltó Szeged népéhez, mely e nagyszerű érzelemnyilvánításban nyilván kitüntető, hogy Horváth Mihály kétszeresen a mienk, mert köztünk, e város falai közt növekedett föl, hogy a hazának elsőrendű csillaga legyen, melynek fénye — bár kiterjed az egész hazára, sőt annak határain is messze túl — Szeged városára sugárzik vissza. A megérkezés utáni nap, csütörtök, folytatása volt az előbbinek. Reggeltől éji 10 —11 óráig mozgásban volt az egész város; a fogatok egyre robogtak s a nép ezrével hullámzott a zászlóktól tarkálló utcákon és tereken. A piros tollak (Horváth-párti jelvények) virítottak mindenfelé a lövegeken. Örömzaj mindenfelé. Szóval: ünnepnap volt. S mindehez felhőtlen ég, verőfényes tavaszi nap, mintha a természet is ünnepelni akarta volna. Mellőzzük itt a különféle egyletek s testületek küldötteinek tisztelgését Horváth Mihálynál, mint, amelyek a nyilvánosság körén kívül estek. Reggel 8 órától kezdve már hullámzott a nép, miként a templomba, a városháza felé, melynek közgyűlési teremében 9 órakor, az ünnepelt jelölt választóihoz beszédet volt tartandó. A tágas terem, karzataival (a felsőn sok szép nő is volt látható) s melléktermeivel együtt minden zugában a szorongásig megtelt, olyannyira, hogy a kifejlett hőség folytán egypár ájulás is fordult elő. A 7 800 ra tehető hallgatóság egy nagy, egybeolvadt testet képezett a lakosság minden osztályából. A be nem fért több száz emberből álló tömeg pedig a városház kapuja előtt foglalt helyet, türelmesen várva a benn folyó ünnepély végét. A terem közepén fölállított emelvényre 9 órakor a deák párti bizottmány elnöke Osztrovszky József lépett föl díszruhában , a közönség harsány éljenzése közt, s indítványozá, hogy várva-várt jelöltünkért küldöttség menjen, melynek tagjaiul Kremminger prépost úr elöklete alatt: Kátay István, Jójárt János és Tóth János választó polgárokat kérte föl, kik rögtön eltávoztak s mintegy 10 perc múlva érkeztek vissza ünnepelt jelöltünkkel, ki az előtte vitt nemzeti lobogó szárnyai alatt, a közönség óriási éljenharsogása közt vonult a terembe, mely kétszeres erővel újult meg, midőn az ősz hazafi az emelvényre lépett s csak percek múlva csillapult le. Az ünnepelt férfiút Osztrovszky üdvözölte néhány meleg szóval. A választók érzelmeire hivatkozva, kijelenté, miszerint nem azért kívánjuk őt hallani, hogy nekünk programmot adjon, mert elegendő programm az ő múltja, hanem azért, hogy ő, ki a tudomány és tapasztalás kincseit halmozva bírja, juttasson ezekből nekünk is valamit és tanítson, oktasson bennünket. A gyülekezet viharos éljenzése bizonyítá, hogy a szónok a közérzelmet tolmácsolá. Ekkor megszólalt Horváth Mihály, s több mint két óra hosszáig tartó beszédben tárta föl előttünk nemcsak saját politikai elveit, hanem hazánk jelen helyzetét, szemközt állítván a pártokat s mérlegelvén azok értékét. Nem kisértjük meg gyarló tollunkkal e colossalis beszédet jellemezni, csupán azt jegyezzük meg, hogy sem politikai értekezést, sem beszédet nem ismerünk, mely hazánk újabb közjogi helyzetét ennyire majd minden oldalról kimerítve s tisztán megvilágítva tárta volna elénk. E beszéd nem is csupán Szeged város választóinak, hanem az egész országnak volt szánva, néhány nap múlva viszhangozni fog ország- s birodalomszerte. Mi ezúttal a roppant tudomány- és tapasztalással támogatott igazság hódító erején kívül azon örvendetes tapasztalást is merítettük, hogy ősz hazánkfia korához képest alig sejtett ifjúi tűzzel s kitartó erővel bir; hangja még mindig csengő, férfias s mint szónok nem sokkal áll hátrább a történetírónál. Néhányszor szűnni nem akaró lelkesedésre, máskor kényezni hajlandó megindulásra ragadta hallgatóit. Igaz, hogy minden szava az igaz érzelem és mély meggyőződés tiszta aranycsengése volt. Beszéde végeztével ismét kitört az éljenzés és lelkesedés árja, mely nem is szűnt meg addig, míg a szeretett férfiú lenn váró fogatára ülve, el nem távozott. A városháza előtt ekkor roppant tolongás vonta magára a figyelmet. Horváth Mihálynak, a már lapunkból ismert, külön lenyomatú, arcképével díszített életrajzát osztogatták itt s a nép törte magát, hogy egy-egy példányhoz juthasson. Hasonló ostromnak volt kitéve egész nap kiadónk kereskedése ugyancsak az életrajzért, úgy hogy az eddig nyomtatott 2.000 példányt még aznap szétkapkodták, alig tarthattak vissza néhány számot az esteli lakomára. Délután 2 órakor kezdődött a belvárosi kaszinóban rendezett díszebéd, melyben mintegy 120-an vettek részt. Az első poharat Vadász Manó, mint házigazda emelte. Két hatalom van —úgymond — mely szüntelen működik és sem fényéből, sem erejéből nem veszít semmit. E két hatalom : a nap és az ész. Ma az ész hatalmát volt alkalmunk csodálni ünnepelt képviselőjelöltünk Horváth Mihálynak két óra hosszáig tartott remek beszédében, mely arról i° meggyőzött bennünket, hogy ő méltósága előrehaladott kora dacára nemcsak teljes lelki, de testi erővel is meg van áldva. Éltesse is őt az Isten teljes erőben sokáig, az emberi kor legvéső határáig, hazánk dicsőségére s mindnyájunk örömére. Szűnni nem akaró éljenzés követte e szívből fakadt jókivánatot, mire kitűnő vendégünk emelvén poharat, körülbelől ezeket monda: Uraim, Toldy Ferenc és Toldy István urak szólok önökhöz! Önök most először lévén e nemes város falai közt, nem ismerik annak területi alakját, de tudják a történetből, hogy itt nevezetes események folytak le s a régibb időkből fönnáll még ma is az alsóvárosi templom, melyben Mátyás király országgyűlést tartott. Igen nevezetes szerepet játszott Szeged a törökök ellen is. — Esik mezőkön gyűltek össze ősapáink házát védő vitéz csoportjai, a vár még most is létezik, amely körül bőven folyt a magyar vér, mert e vár a sík alföld egyik legjelentékenyebb védelmi pontja volt. A közelmúltban is nevezetes szerep jutott Szegednek, fiai 20 év előtt a szabadságharc vitéz tényezői valának s falai közt talált menhelyet a magyar kormány. Istennek hála, a szabadság most már ki van víva, nyitva a tér a szellemi s anyagi haladásra s remélhető, hogy Szegedet, mely lélek száma szerint az ország második városa, lakosai feltörekvő szelleme erkölcsileg is azzá fogja tenni. A gőzerő meghonosult már Szegeden, egyenes közlekedésbe jutott a legtávolabb vidékekkel, több iparvállalat virágzik benne. Két kellék szükséges még, hogy Szeged Magyarország Lyonjává váljék , egyik , hogy tökéletesbítendő iskolák által az ipar, gazdasági és kereskedelem emeltessék, s a másik, hogy polgárai az igyekezetét tapintattal s mérséklettel párosítva, vegyenek részt a politikai stársadalmi mozgalmakban s azon tudattól legyenek áthatva, hogy egy ország és város fölvirágoztatására a rend ép oly szükséges, mint a szabadság. Ez alapokon Szeged csodás gyorsasággal fog a jólét magaslatára emelkedni. Én Szeged jólétéért emelem poharamat s kívánom, hogy e város derék polgárait az isteni gondviselés sokáig éltesse. A jeles beszédet tartós éljenzés követte s ezután egymást érték a szebbnél-szebb felköszöntések , melyeket azonban elméinkbe mind föl nem jegyezhettünk. Szólották: Kremminger, Osztrovszky, Tóth István, Molnár Pál, Burger Zsigmond, Toldy Ferenc és Dáni Ferenc. A felköszöntések többnyire ünnepelt képviselőjelöltünket illették , de poharat emeltek az immár ősz, de még mindig ifjú lelkű jeles tudósért, Toldy Ferencért s annak nagyreményű fiáért, Toldy Istvánért s ifj. gróf Ráday Gedeon kir. biztosért is. Ez utóbbinak Szegeden kivívott érdemeiről Osztrovszky emlékezett meg igen találólag. A Szegeden és környékén fölmerült merényletek következtében — így szólt körülbelől — nemcsak Szeged, de az egész ország becsülete a külföld előtt is érzékeny csorbát szenvedett. Ennek kiköszörülésére egy férfiú küldetett hozzánk, kitől kezdetben sokan féltek, de aki úgy látszik, csak a gonosztevőkre lett félelmes, s működésének már is oly fényes eredményei vannak, hogy mindnyájunk tiszteletét és elismerését kivívta magának. A jelenvoltak a derék kir. biztost lelkesen megéljenezték. Az eléggé gazdag diszebéd mellé az első zenekar szolgáltatta a zenét, valamint az étkekről és italokról, úgy a zenéről is dicsérőleg lehet szólanunk. Este 7 órakor pedig már a felsővárosi kaszinó tágas helyiségei tömve voltak az itt rendezett díszlakomára odasereglett választókkal. Boldog volt, aki ülőhelyet kaphatott, 400 terítéket lehetett csak elhelyezni, holott az ívekre közel 600-an voltak bejegyezve, s vagy 100 ra mehetett még azok száma, kik jegy nélkül, pártfogások útján a többiekkel bejutottak. A lakoma aztán ment, ahogy mehetett; étel, ital nem hiányzott volna, de ily roppant embertömegben rendes kiszolgálásról szó sem lehetett. 8 óra felé érkezett meg a nap és est hőse , kinek közeledtét viharos éljenzés tudata, mely a piros tollas lövegek lengetése közt kiséré a számára kijelölt helyre. Ekkor kezdődött a vacsora. Az első áldomáspoharat Osztrovszky J. emelé az ünnepelt vendégre, rövid, de érzelemdús szavakban ecsetelvén Horváth M. történeti alakját, különösen kiemelvén benne a 48 diki szabadságharc történetének nagy íróját, ki e halhatatlan művében akként örökíté meg ama nagy eseményeket, hogy belőle nemcsak mi, de az utódok is örökké a szabadság, hazaszeretet magasztos erényeit szivandják lelkeikbe. E viharos éljenzéssel fogadott felköszöntés után Horváth Mihály emelt szót, mély csendben , melyet csak a közben többször kitört éljenzaj szakasztott meg. A nap fáradalmaitól kimerültségét előrebocsátva, mintegy negyedóráig tartott beszédében röviden érinté ismét a politikát, megtámadván azon áltant, mely azt hirdeti, hogy a Deákpárt a 48-at föladta. Ez ámítás, — úgymond — mert nemcsak nem adta föl, hanem folytatta és befejezte a 48-iki forradalmat , melyet a 49, a reactio átkos működése megszakasztott. Amit a 48-iki pesti országgyűlésnek kellett volna — ha a viszonyok nem gátolják — létrehozni, azt létrehozta a 67-iki országgyűlés, a Deákpárt. Viharos éljenzés.) Nagy hatást keltettek azon szavai, midőn elmondá, hogy ő kétszer élte át a 48- diki szabadságharcot, egyszer a valóságban s másodszor, midőn annak történetét megirta. — Az igazság és meggyőződés erős és bátor hangján nyilvánítá, hogy ő a 48-nak, a 48-iki törvényében lerakott reformeszméknek mindig hive volt s hive lesz a sírig. Végül Szeged város, mint második szülővárosa összes polgáraira köszönte poharát. Az egész gyülekezet fölállva fogadta a szívből jött köszöntést s a szeretett férfiú szűnni nem akaró éljenzésével viszonzá. Erre pár perc múlva megérkezett odakünn a főgymnáziumai ifjúság fényes fáklyásmenete, díszruhás, kardos ifjakkal, lobogó zászlókkal, harsogó zeneszó mellett, mire Horváth Mihály, többektől követve, a tisztelgők elé sietett, — utánuk a vendégek nagy része egymást összepréselve tódult kifelé. Itt a fáklyás ifjak egy része félkört alakított a sétányon, nagyobb része pedig kívül foglal helyet. Ben a sétányon s a körülötte levő térségen s közeli utcákon mintegy 14—15 ezernyi tömeg tolongott. Szegeden ennyi embert aligha látott valaki egy lakáson. A tisztelgő ifjúság részéről Lázár György 8 ikoszt. tanuló igen szép beszéddel üdvözlé Horváth Mihályt. Ez üdvözlő beszédet jövő számunkban egész terjedelmében közlendjük. Horváth M. okus adván, hogy a mai nap különben is gyönge hangját nagyon megviselte, csak igen röviden, atyai szelidséggel válaszolt, elmondván, hogy a tudomány első elemeit ő is a szegedi gymnasium falai közt merítette s ifjúsága boldog napjaira mindig örömmel emlékszik vissza. Végül intette az ifjúságot, hogy s a szónok által kifejezett nemes hivatásuknak iparkodjanak megfelelni, hogy ha majd az idősb nemzedék kidől, annak helyét elfoglalhassák s még magasabbra emeljék a szeretett hazát. Ezután a tisztelgő ifjúság s a hallgató roppant közönség éljenzajától kisérve, ünnepelt jelöltünk visszatért a terembe, hol a lakoma vidáman folyt tovább. Ezután szabad lett a bemenet mindenkinek. A szeretet és ragaszkodás annyi jeleivel elhalmozott férfiút ismét Lábdi István, a valódi népszónok köszönte fel, nagy lelkesedés közt. Burger Zsigmond Toldy Ferencet, mint az akadémia alelnökét s a magyar irodalomtörténet kitűnő művelőjét, és fiát Toldy Istvánt, a komoly irányban haladó ifjabb nemzedék e kitűnő tagját — élteté. Tóth István remek beszédben vont párhuzamát Kossuth és Deák államférfim egyénisége, valamint a kettőnek politikája közt. Beszéde végén kérdezé: melyikhez álljunk a kettő közül? Mire az egész gyülekezet roppant lelkesedéssel, mint egy ember harsogá: „Éljen Deák Ferenci* Balogh János ügyv. Dáni Ferencet, mint az alsó-rókusi kerület deákpárti jelöltjét élteté; kit a gyülekezet is, hosszan, lelkesen megéljenzett. Horváth M. 11 óra után vett búcsút választóitól, kik utána tolongva, viharos éljenzéssel kisérék a szeretett alakkal elrobogó fogatot. A lakoma azután fesztelen kedélyesség, magasra fokozott jókedv s vidám zene mellett egész reggelig tartott. E pár nap emléke kitörülhetlen marad kebleinkben. Nagy és jelentékeny napjai voltak ezek Szegednek, és számos örvendetes jelek után ítélve oly nagy benyomást tett városunk közérzületére, hogy e napoktól kezdve alapos reményünk lehet a Deákpárt teljes győzedelmére. Megemlítjük még, hogy e mozgalmas napokban a rend sehol sem zavartatott meg. Egypár komoly szó választóinkhoz. A kevetválasztási mozgalmak mindenütt megindultak, két párt áll mereven egymásnak szemben. Egyik Deák-pártinak, másik baloldalinak nevezi magát, mindenik párt a