Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)

1869-02-25 / 16. szám

1869. Tizenegyedik évfolyam. 16-ik szám. Csütörtök,­­ POLITIKAI ÉS VEGYEST­ART­ALMU KÖZLÖNY. Megjelen­ő Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők : iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóin val al: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Egész évre . . . 6 frt. | Félévre . . 8 frt. Évnegyedre . . 2 frt. Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 8 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Oppe­­lik A. és Maria­m. Frankfurtban Hausenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G. L. Daube & Co. hirdetések expeditiójában ; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte , Bullier és társánál.. 6-án. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két­szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyilttér"-ben a négyhasábos petitsor igtatási díja fe új krajcár. A szegedi szélsőbal. Szegeden tehát a Ghyczy-párt és szélső­baloldal, a pesti amabilis confusio példájára, szintén egyesült, és nevezik magukat u. n. ellenzéknek s baloldalnak. Tulajdonképen pedig nálunk Szegeden, ki körülményeinket ismeri, igen jól tudja, hogy Tisza-Ghyczy-párt nem létez, hanem a töm­ém demokrata szélbal. Voltak ugyan egyesek és vannak is, kik magukat Tisza hiveinek vallják , de ezek sohasem egyesültek, nem szervezték magukat, s igy a párt elnevezésre nem is méltók. Ezeknek tehát jól esett ily helyzetben a pesti sói­ disant ellenzéki egyesülés jelszavui kikiáltása s igy most egymás mellett állanak, egy­itt működnek a Deák-párt ellen. Mi lesz ez egyesülésnek vége ? melyik húz belőle több hasznot? azt előre megmon­dani nem lehet; elég, hogy a cél: a Deák- párt és többségi kormány megbuktatása s az országgyűlés által elfogadott törvények és kiegyezésnek megingatása. Most a Tisza-pártiak szerte a hazában a „társadalmi rendet“ fenyegető demokrata elemekre és Kossuth Lajos nevére támasz­kodnak , valamint az elégületlen szélbali, bús hazafiak Tisza és Ghyczy nevével fedik törek­véseiket s akarnak maguknak többséget sze­rezni. Szóval , egymás hátán iparkodnak a kép­viselői terembe bejutni, s úgy szemre, főre respektálják is egymást, mert hiszen ki van mondva a „fusio“ s erre az eszközök — jók. Ámde, ki a pesti egyesülés rejtélyes ol­dalait tudja és Tisza Kálmánnak a „Hazánk­ban közlött utolsó , geszti leveleit olvasta, — nincs kétségben az iránt, hogy ez egyesülés csak névleges és procarius; valamint jól tudja, hogy ez egyesülés korántsem az elvekre nézve történt meg, hanem csak a választások ide­jéig , hogy a közös ellenzéki pártok legalább a választási mozgalmak alatt ne rontsák és piszkolják egymást, majd a választások után ismét szétválnak az országos teremben s ak­kor a tejjel önkényt elválik — a savótól ! És nem is lehet másként. Oly termé­szetellenes szövetség, mint ez volna, sohá fönn nem is állhat, sőt a választásokig is bajjal tartható össze. Jól tudjuk ugyanis, hogy mindkét pártnak külön céljai s pro­­grammja vannak, ha ugyan szabad ezen el­nevezéseket reájuk alkalmazni. Érezte ezt a pesti orsz. ellenzéki érte­kezlet is. Azért ütött ki oly soványan azon végzés, mit ott megállapítottak és világra bocsájtottak. De fájdalom , mindezeket a nép nem tudja. A választók legnagyobb része azon hiedelemben van, hogy a két párt csakugyan bensőleg is egyesült s ezzel is ámíttatnak. Nem veszi észre, hogy mindkét pártnak külön fölállított főemberek ajánlják a képvi­­selő-jelölteket, kik t.k­i. arra rászorulnak, hogy mindkét pártnak külön közlönye van s ugyanebben külön felügyelő-bizottság és lap,­vezérek. Kérdem tehát: hol van itt a benső egye­sülés ? Igen, a valódi egyesülés ezen két párt­nak csakugyan nagyobb erőt, tekintélyt és hatalmat kölcsönözne, ámde erről a merőben különböző aspiratiók, vezérkedési hiúság s a­t. szót sem engednek beszélni, így tehát megvannak és maradnak a vá­lasztásokig , mint mondom, egymás mellett, ahogy — lehet. Ekként vannak nálunk is a pártok. — Összeállt a két bal­oldal, szervezte magát, sőt ki is adta a „baloldali párt“ politikai programmját, Szilcs Andor helybeli ügyvéd mint elnök és Poh­ner Jenő, mint jegyző alá­írásokkal. Nézzünk tehát ezúttal ezen politikai párt­­szónak egy kissé komolyabban és tárgyila­gosan szeme közé. * * * A programm „baloldali“ címére nézve már föntebb előadtam észrevételeimet, me­lyekből kitűnik, mily értelme és mennyi ér­értéke van ezen „ellenzéki“ elnevezésnek. A párt­ szó bevezetéskép elmondja, „hogy a lefolyt országgyűlésen működött követek azon ígéret mellett választattak meg, misze­rint az ország állami függetlenségének visz­­szaállítására, az 1861. évi föliratokban kifej­tett elvek értelmében fognak törekedni; ámde az országgyűlés többsége ehelyett a közös ügyi törvényeket alkotta meg, melyek 1848-ks törvényeinkkel ellenkeznek s ekként ezen több­ség a nemzet valódi akaratát nem képviselte.“ Ezen előadás nem egyéb galimuthiásnál , aki azt fogalmazta, látszik, hogy nem ol­vasta az 1861. évi föliratokat s járatlan az 1861. évi országgyűlési események és válasz­tási mozgalmak történetében. Mert: 1. Az országgyűlés akkor, amellett, hogy kiegészitetlen állapotában törvényhozási ké­pességgel nem is birt, m oly helyzetben látta az országot, mely mindenütt önkényt és abso­lut uralkodást mutatott. Ezenfelül a hatalom, reá akarta ostrojálni az országra az 1860-ik évi októberi diplomát és 1861-ik évi február 26-ki pátenst. Ez ellen tehát a nemzetnek tiltakozni kellett s alkotmányát visszaköve­telnie. Ezen országgyűlésnek tehát fő feladata volt: a hazai alkotmányt kiküzdeni s az or­szággyűlés kiegészítését eszközölni. Ezen kívánság oly természetes, oly egy­szerű és oly törvényes volt, hogy abban min­den párt egyhangúlag megegyezett. Remélhető volt tehát, hogy ezen egyhangú kívánság kivitelében s a mód és eszközök­ megválasz­tásában is — melyek a célhoz vezetnek — önkényt egyesülni fognak. Ámde ez iránt az országgyűlés mindjárt eleintén két pártra osz­lott. Az egyik e tekintetben a fejedelemnek felelni s hozzá fölírni nem akart, hanem az alkotmány visszaállítására vonatkozó határo­zat­hozatallal egyszerűen szétoszolni; a másik ellenben Deák Ferenc tanácsára és vezérlete alatt föliratot indítványozott. Tudjuk, hogy a fölirat győzött, s hogy a határozatisták félve az ország jövő sorsától, megretiráltak. De 2. Ezen föliratban is ünnepélyesen kije­lentette az országgyűlés, „hogy az 1848-diki törvények átvizsgálását és módosítását eszkö­zölni fogja; hogy azok némely pontjait bő­vebben akarja kifejteni és átalakítani; végre, hogy az alkotmány reformját, mit a felelős magyar kormány előterjeszteni fog,­­ a ki­egészített országgyűlés tárgyalni s fölküldeni fogja. Határozottan elismervén, miként a meg­koronázandó magyar királylyal s annak al­kotmányosan kormányzandó többi népeivel szem­ben, a pragmatica sanctióból folyó közös és kölcsönös védelem tekintetéből, több rendű kö­zös viszonyok és ügyei vannak , miket az 1848-as országgyűlés törvényben szintén elis­mert, de részletezni s azok elintézési módját közelebbről meghatározni, az akkor fájdalmas emlékű események nem engedték; s azután is kinyilvánítván az 1861. s illetőleg 1865—66. évi föliratokban, hogy azon esetben, ha a lajthántuli népek is alkotmánynyal fölruház­­tatnak, kész a magyar nemzet nekik méltá­nyosan, politikai tekintetekből többet is adni, mint a szoros jogszerűség követelné; csakhogy a fölhalmozott terhek súlya alatt mindnyájan össze ne roskadjunk. Tudjuk, hogy ezen országgyűlés mily körülmények és meghiúsult remények közt oszlott szét; a nemzet a tér­elhagyási politi­kát tette azon időben sajátjává s az ország új provisoriumba sülyedt. Ezen provisoriumnak történetét ezúttal vázolni nem akarom; élénk emlékünkben van­nak még az események, haditörvényszékek 8 a t. és azokat az enyémnél jelesebb tollak írták meg. De ismeretes mindnyájunk előtt, hogy 4 év elég volt e provisorium „sistálására“ és Schmerling „várhatunk” „jogeljátszás“ jel­szava , a magyar kancellár ismeretes reactio­­narius törekvései, a nemzet szívós kitartásán és kedvező külföldi események fordulatán, egymásután megbuktak s velük együtt az okt. dimplomához és febr. pátenshez való oktalan ragaszkodás is megszűnt s ezáltal az egész birodalom helyzete lényegesen és gyö­kerében megváltozott. Magyar János. (Folytatása következik.) A szélsőbaloldal mozgalmai Szegeden. Nehogy a népámítók magukat a néppel azonosítván, az ellenök zúdított igazság sza­vait szokás szerint arra használják föl , hogy azokkal a népet ingereljék; előre is tiltako­zunk az ellen, mintha az itteni szélsőbalol­dali mozgalmak elítélésével Szeged népét akar­­nók vádolni s kárhoztatni. A vád és kárhoz­­tatás egyedül azok fejére száll, kik a népet üres ígéretekkel ámítják , lelkében elérhietlen vágyakat ébresztenek s arra ösztönzik, hogy gyűlölje azokat, kik a hazának búban és örömben egyaránt hívei valának, kik rablán­cainkat megoldották, alkotmányunkat vissza­szerezték , s dicsőítse, fölemelje még azokat is, kik a hazáért és emberiségért soha sem­mit nem tettek, sőt a hazát legnehezebb napjaiban hűtelenül elhagyván, elleneinkhez szegődtek. A mi népünk alapjában jó, de gyönge szivénél és gyarló ismereténél fogva könnyen elámítható; annyival nagyobb bűn e népet önző célokra fölhasználni s kész adni kezébe, melylyel önmagát sebezze meg. Múlt vasárnap délelőtt 10 énkor a vá­rosháza előtti tért roppant néptömeg vette körül. A vezetők mind a négy város­rész la­kosait összecsődítették , hogy a palánk-felső­­városi szélbali követjelölt Rigó József igéivel minél több ember lelke megvesztegettessék. Vagy lő kocsi és néhány suhanc lóhá­ton, meglehetős rész zene s temérdek utca­gyerek éljen-zsibajja mellett vonult a nagy férfiúvá előléptetett Rigó Józsi lakásához, s a honfiúi érdemekben végtelenül szegény, de a hangzatos szavakban s ígéretekben igen gaz­dag képviselőjelölttel nem sokára a helyszí­nére visszaérkezett. A városháza előtt fölállított emelvényen először is Szűcs Andor vezérférfiú mutatko­zott, ki is bemutatván a képviselőjelöltet, fölhívta őt, hogy politikai hitvallását zárja ki a hallgatóság előtt. Erre Rigó József — annak rendje s módja szerint megéljeneztetvén — átvette a szót , hű tanítvány és elkeseredett hazafihoz illően, kivonatát adta elő azoknak, amikkel a „Magyar Újság* és a „Nép zászlója* virágzó korában bolondította a népet. Bármily nagy merészségnek tartottuk is Rigó József föllépését egy Horváth Mihálylyal szemközt ; ez ideig tartózkodtunk ítéletet mondani a gyönge ember fölött, kit a hiúság tehetségeit felülmúló szerep elvállalására in­gerelt; de a vasárnapi mozgalmak után köte­lességünk félretenni a kíméletet, mert érez­zük , hogy a haza érdeke­s főkép városunk becsülete forog kockán. A szélbali képviselőjelölt először is tisz­tára mosni iparkodott magát azon vád alól, hogy e lapban tett nyilatkozata ellenére is elfogadta a jelöltséget; azután beszélt hazafiságáról s azon áldozatról, melyet föllépésével pártjának hozott. Megvallá, h­ogy ő neki nincsenek oly fényes tehetségei, mint ellenjelöltjének Hor­váth Mihálynak, de van tántoríthatlan haza­­fisága. ő nem esik akkor hive a hazának, mi­dőn az boldog, hanem akkor is, midőn szen­ved , és hű lesz hozzá mindig, érjék bármily rágalmak és üldöztetések, mert a nagy hon­talan, Kossuth Lajos monda, hogy ha marty­­rok nem lettek volna, a kereszt nem ült vol­na diadalt. Uram, uram, Rigó József uram! jobb lett volna önnek nem beszélni hazafias ál­dozatról és szenvedésekről; talán úgy nem jutott volna eszünkbe az az óriási ellentét, mely ön és Horváth Mihály közt e tekintet­ben is létezik. Vagy nem ön az a Rigó József, ki 12 évig állott a zsarnoki Bach-kormány szolgála­tában , ette kenyerét s végrehajtotta paran­csait? mindett a haza egyik legnagyobb fia, Horváth Mihály , kivel ön megmérkőzni elég szerénytelen, a száműzetés keserű napjait élte s lángeszének hatalmával akkor is elveszt­­hetlen kincseket gyűjtött nemzetének. Látja uram, mi sohasem tettük volna e szemrehányást önnek, ha ön esem­es fészké­ben marad és szerény tehetségeivel egyszerű napszámosként szolgálja e várost s feledteti a múltakat. Mert mi emberek igen gyarlók va­gyunk, könnyen hibázunk s könnyen is meg­bocsátunk azoknak, kik gyöngeségeikből, hi­báikból nem csinálnak erényeket, nem kér­kednek azzal, ami­k nincs és szerénytelenül nem állítják magukat szemközt olyanokkal, kik hozzájok k­pest minden tekintetben — nagyhatalmat képeznek. Mi határozott jobboldali létünkre , nem késünk kimondani, hogy egy Ghyczy Kál­mánra szükség van az országgyűlésen, s hogy vele szemközt, egy tehetségtelen jobboldali jelölt fölállítása valóságos gúny lenne. Kérdezze meg én uram a józan hazafia­kat, bármely párthoz tartozzanak is, kik is­merik Horváth Mihály fénylő múltját, ragyogó tehetségeit, azok bizony­nyal azt fogják mon­dani önnek, hogy sokkal kevesebb a nagy embereink száma, hogysem Horváth Mihályt nélkülözhetné az országgyűlés, s hogy Hor­

Next