Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)
1869-03-28 / 25. szám
POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: | Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Egész évre . . . 6 frt. | Félévre . . 3 frt. Évnegyedre . . 2 frt. | Évnegyedre .... 1 frt 50 kr. Egyes számára 8 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában ; Bécsben Oppelik A. és Arama/m. Frankfurtban Klausenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G. L. Daube & Co. hirdetések expeditiójában ; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas , Lalitte , Builier és társánál. Megjelen: Idetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztőségi Iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hidetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 újkrajcár. Szeged, március 27-én. Ma négy éve, hogy nagy lelke sugallatától ösztönöztetve, Deák Ferenc megírta a húsvéti cikket. Első lépés volt ez a nemzetnek majd két évtizedes halottaiból való föltámasztására; az első határozott békejobb-nyujtás a nemzet legnagyobb fia által, kit a közvélemény az ország képviselőjéül jelölt ki. És e lépést örömmel üdvözlé a nemzet, mert megunta hordani a szolgaság láncát s türelmetlenül várta a percet, melyben aszott tagjairól a bilincseket lerázhassa. És a nemzet első emberének hatalmas szózata viszhangra lelt a fejedelem szivében is és uj aerát nyitott Magyarország történelmében. Az országgyűlés bezárt ajtai megnyíltak, s a nemzet bölcse, támogatva annak roppant többségétől , folytatta és bevégezte , a kibékülés nagy művét, mely háromszázados viszálykodásnak véget vetett; visszaadá a nemzetnek a hazát, melytől Világosnál megúsztatott ; földerítő végre — habár áldozatok árán — a szabadság és béke hajnalát, mely után mindnyájan vágytunk, s mely a mármár kimerült nemzetet az előtte tátongó sk öléből az életre hozta vissza. Ezt tette Deák Ferenc és azon párt, mely nevét viseli. És eljött az idő, melyben a nemzetnek, az uj képviselők választása által, a Deák Ferenc és pártja által létrehozott uj alkotmányalap, a kibékülés műve fölött nyilatkoznia kellett. A nyilatkozás megtörtént. A nemzet többsége helyesli a kibékülés művét, elfogadja az uj alkotmányalapot a továbbépítésre s bizalmat szavaz a Deák párt eszélyes, a nehéz viszonyokkal számító politikájának. A nemzet bebizonyította ezáltal politikai érettségét s életképességét. E nemzet élni fog! De a hazafias öröm fölbuzdulásába, melyet e tény fölött érzünk, az üröm keserű cseppjei vegyülnek. Azok, akik Deák Ferenc egyenes fölhívására nem tudtak az ő művénél jobbat ajánlani , fájdalom, nem a józan észre való hivatkozással , hanem a szenvedélyek szándékos vagy akaratlan fölzaklatásával oda tudták vinni a dolgot, hogy a nemzetnek egy oly erős kisebbsége, aminőt nem vártunk, kárhoztatólag nyilatkozik a kivívott alap fölött, a Deákpárt politikája ellen. És ami legfájdalmasabb, épen a legmaagyarabb vidékek népességének túlnyomó része az, mely az 1867-iki közjogi alap fölött kárhoztatólag ítélt, ítélt? Nem oroszul választottuk meg a szót — csak nyilatkozott. Mert ítéletnek nem mondhatjuk a többé kevésbé fölzaklatott népszenvedély nyilatkozását, még kevésbé tekinthetjük azt a közjogi alap fölött kimondott kárhoztató ítéletnek. Mi, kik tősgyökeres magyar nép közt élünk, tudjuk, hogy a közjogi kérdésektől mennyire távolálló kárhozatos eszmék korbácsolák föl szenvedélyét s vitték az ellenzék táborába — mi bátran ki merjük mondani, hogy a nép ellenzéki nyilatkozása nem ítélet s legkevésbé öntudatos kárhoztatása az uj alkotmányalapnak , melyről csak igen homályos, vagy épen ferde ismerettel bír. De amit legkevésbé vártunk, az is megtörtént. Az új aerát alkotott Deákpártra a főváros mérte a legérzékenyebb csapást. Pestet megszoktuk az értelmiség fókusának, az ország politikai irányadójának tekinteni. Bizalommal néztünk a fővárosi választások elé, rendületlen hittel várva, hogy a fővárosi műveltséggel járó politikai érettség az egész ország értelmiségének Deák-párti érzületét igazolja s fényes elégtételt szolgáltat a vidéken szenvedett csorbákért. Csalódtunk, s ez volt a legfájdalmasabb csalódás, mely a főváros politikai érettségébe helyezett hitünket mélyen megrendítő s irányadó szerepre való hivatása iránt lelkünkben kétséget támasztott. Hogyne! midőn oly emberek kerülnek ki az urnából, mint Vidats és Csernátony — Török Pál és Szentkirályi ellenében! Midőn a Deák-párt kebléből kinőtt miniszter ellenében győz Jókai, azon Jókai, ki szerencsétlen fusiójával országszerte áldozatul dobá a népet a szélbali agitátorok kárhozatos mételyének ! De hitünk megrendülése csak egy percig tartott. Beláttuk csakhamar, hogy az ellenzéki győzelem nagyon ephemer természetű s csak látszólagos, mert a főváros értelmiségének roppant többsége, épen úgy, imát a vidéké, a Deák-párt zászlója alatt áll. És a végeredmény mégis az, hogy a Deák-párt győzött! E győzelem azonban korántsem olyan, hogy abban elbizakodni okunk lehetne; ellenkezőleg be kell vallanunk, hogy e győzelem — midőn az ellenzék a főváros szívébe is annyira beférkőzött, hogy az öt közül három emberét sajtolta ki az urnából — nem teljes, legkevésbé pedig akkor, midőn éreznünk kell, hogy e győzelem is roppant erőfeszítésünkbe került. Komoly intés ez a kormánynak, intés főleg a Deák-pártnak, hogy intézkedéseiben most már ne csak bölcs, hanem erélyes is legyen; használja föl az alkalmat, mig nem késő, nehogy a fölzaklatott szenvedélyek árja elborítson bennünket s a haza romjain sirassuk — akik még sirathatjuk — a hazát ! Ha igy használja föl e győzelmet, akkor — bízunk Istenben — e nemzet rövid időn büszke örömmel s boldogan fogja megülni a a föltámadt és megizmosodott szabadság húsvéti ünnepét! Amen Deák Ferenc beszéde választóihoz, márc. 23-án. A pest belvárosi választás eredménye a fővárosban a legnagyobb lelkesedést szülte. A választók és tisztelgők roppant tömege lengő zászlókkal sietett örömét kifejezni képviselője s a párt feje Deák Ferenc előtt. Deák Ferenc a vigazda teremében fogadta választóit, hol szűnni nem akaró éljenzések közt Várady Károly a következő beszéddel nyújtotta át a választási jegyzőkönyv kivonatát: „Tisztelt nagy hazafi ! Rendületlen bizalommal személyed iránt, de szomorúbban, mint máskor, jelenünk meg előtted; szomorúan, mert a hazában látjuk dúlni a pártviszályt; láttuk ma is, hogy ellenedben, nagy férfiú, akinek erényei, tehetségei páratlanok és egyetlenek, ellenjelöltet tűzött ki a pártszenvedély. A választók nagy többsége téged választott meg a belváros országgyűlési képviselőjének, s nekem jutott a szerencse a megbízólevelet átadni. (Zajos éljenzés.) Világosítsd meg bölcseséged fáklyájával ama homályt, mely a haza egét elborítja; vezérelj minket, tántoríthatlan híveidet, kik nemcsak elveidet valljuk, követjük, hanem nagy művedet megvédelmezni szent kötelességünknek tekintjük. (Percekig tartó helyeslő nyilatkozatok.) Adja az ég, hogy sokáig adhass irányt a nemzet ügyeinek; adja az ég, hogy sokáig és boldogul élj !“ (Lelkesük éljenek.) E szavakra Deák Ferenc mély meghatottsággal következőleg válaszolt: Tisztelt Választók! Mélyen érzett hálával fogadom el a képviselői állást, melyre engem a mai napon bizalmatok megválasztott, mert bűnnek tartanám hazánk jelen helyzetében, mig erőm engedi s mig azon remény el nem hagy, hogy a törvényhozás terén tán tehetek valamit az ország javára, e megtiszteltetést visszautasítani. . Aggodalommal lépek most a törvényhozás terére; nem azért, mert sokan más után, más eszközökkel akarják előmozdítani a hazai javát, mint amelyeket én célszerűeknek és lehetőknek tartok. Hiszen ki az, aki csalhatatlannak merné magát tartani! Az eszmesúrlódások az igazságot derítik ki; a mozgalom alkotmányos életünknek ékelő levegője és míg ez az alkotmányosság körében forog, csak szerencse, nem kár a nemzetre nézve. A fölzaklatott szenvedélyek azok , mik keblemet aggodalommal töltik el. A szenvedély mindenkor rész tanácsadó, s a törvényhozás terén, hol komoly és nyugodt megfontolás szükséges, gyakran veszélyes is lehet. (Élénk helyeslő nyilatkozatok.) Szabadság és rend az alkotmányos élet sarkkövei; e kettőt összhangzásban kell tartani ; nem szabad egyiket a másikkal ellentétbe hozni, nem szabad egyiket a másikért föláldozni. (Tetszésnyilvánítások.) Óhajtásunk és törekvésünk az leend, hogy szabadság és rend egyesülten álljanak föl sértetlenül s egymást védve tegyék lehetővé a nemzet fölvirágzását. (Helyeslés.) Adja Isten, hogy e cél elérésében a pártszenvedély akadályul ne szolgáljon. Eddig követett politikánk alapelveire nézve ingatlan most is meggyőződésem s híven ragaszkodom azokhoz most is, mert más után, más irányban hazánk jövendőjét hiszem veszélyeztetve. (Zajos helyeslés.) Hazánk sorsa, Isten után , a nemzet kezében van. Ha a nemzet nem fog bennünket támogatni, ha ellenünk fordul, akkor minden erőnk és tehetségünk zsibbasztva van, és tennünk azt, mit célszerűnek s a haza javára vezetőnek hiszünk, nem lesz többé tehető; de míg ez nem történik, elveimhez és meggyőződésemhez híven, csüggedetlennl a törvényhozás terén ezután is arra fogok törekedni, mit az ország fölvirágzására és nemzetünk biztosítására és kifejlődésére lelkem benső meggyőződése szerint jónak, szükségesnek tartok. (Hosszasan tartó teljes éljenzés.) Két okmány. A k.m.-vásárhelyi baloldal érdemesnek találta jegyzője által — a képviselőválasztás előtt pár nappal — röpiratban felelni azon nyilatkozataimra, melyeket közelebb, a politikai mozgalmak folytán közzétettem. Hogy azzal vádoltatom, mintha én, a baloldali beszédeket megtámadván, a véleménynyilvánítás szabadságát támadtam volna meg; hogy a baloldalon használt eszközök és kilátásba helyezett célok irányában mint követeltetik az ártatlanságnak és tisztaságnak föltevése s elismerése, afelől szót szaporítani immár fölösleges. De, hogy Szilágyi Virgil politikai jelleme iránt miért nem lehetett és nem lehet tisztelettel viseltetnünk, s miért látjuk profanálvá az ügyet, mely az ő nevével azonosíttatik ? — az ez iránti megtámadásra válaszul, minden commentár nélkül, két okmányt állítok szembe, melyek egyikét a k.m.vásárhelyi Deák-kör bocsátotta rendelkezésem alá, melynek eredetije bárki által is megtekinthető , — másikát pedig a helybeli baloldal nyomatta ki és terjesztette el, követjelöltjének ajánlása végett. Megjegyzem, miszerint nem tudom, hogy ez utóbbiban az egész átalánosságban említett gyanusítás alatt mi van értve tulajdonképen , de ép ez az oraculumszerüség mindenre magyarázhatóvá tette azt. H.-M.-Vásárhely 1869. március 21. Garzó Imre. Másolata azon levélnek, melyet Thaisz Elek pestvárosi főkapitány 1869. márc. 16-dikán irt Török Bálintnak, mint a hód mező-vásárhelyi Deák-kör elnökének. Tekintetes Elnök ur! Folyó hó 12-dikéről szóló becses fölszólítására következőkben van szerencsém válaszolni: 1861. évben, midőn Pest városában a követválasztási mozgalmak megindultak, a pest józsefvárosi választó kerületben Szilágyi Virgil lépett föl egyik követjelöltül. Kezdetben mindjárt hire járt, hogy Szilágyi Virgil a Bach kormány ideje alatt az akkori kormányhoz egy politikai lap szerkesztési engedélyért folyamodott. Miután puszta hírre Pest város választói Szilágyi Virgilt el nem ítélhették, nekem jutott azon kellemetlen kötelesség, a valót kipuhatolni. E kötelességemnek akként feleltem meg, hogy gr. Majláth György akkori főtárnokmester úrtól megszereztem 1 szer, Szilágyi Virgil sajátkezükig írt folyamodványát , melyben egy „December 2-dika“ című politikai lap kiadhatásáért és ezen lapnak a kormány általi subventionáltatásáért folyamodott. 2 szór, a hírlap programmját. 3-szor, Szilágyi Virgil térítvényét, mely mellett a folyamodáshoz mellékelt iratokat átvette. Midőn Szilágyi Virgil úr megtudta, hogy ezen iratok kezeimnél léteznek, eljött hivatalomba, meggyőződvén arról, hogy a most említett iratok eredetijei csakugyan nálam vannak, megkérdezett, mi föltétel alatt állnék el ezen iratok közzétételétől? Válaszomra, hogy én csak azon áron állok el a közzétételtől, ha ő a józsefvárosi követjelöltségről lemond , Szilágyi Virgil határozottan megígérte, miszerint még aznap a követjelöltségről le fog köszönni. Ez déli 11—12 óra között történt, s már estefelé a kávéházakban s a házak falain hemzsegtek Szilágyi Virgil nyomtatványai, melyekben a legszemtelenebb kifejezésekben a közönség előtt azzal vádol, hogy én koholt s hamis iratokkal becsületét beszennyezni szándékozom. Ezen nem reménytért peródiára már kénytelen voltam Szilágyi Virgil arcáról az álcát letépni, s evégből a fönnebb érintett három okiratot ezer példányban kinyomattara azon szándékkal, hogy azokat szintúgy, mint ő, a közönség között elosszam. Azonban a cs. kir. rendőrség, mely akkor még fönnállott, nem egyforma mértékkel mért, mert, midőn Szilágyi piszkolódó hazug nyilatkozatát kiadta, az én nyilatkozatomat, mely dönthetlen oklevelekkel volt támogatva, lefoglaltatta, s igy azon kellemetlen helyzetbe hozott, hogy magamat a közönség előtt ezen után nem igazolhattam. Pest város képviselő-testülete megtudván a történteket, a legközelebbi közgyűlésen interpellált, és én előadva a történteket, a még akkor kezeim közt volt eredeti okmányokat a közgyűlés színe előtt Szilágyi Virgil jelenlétében fölolvastam, s midőn megtekintés végett azokat neki fölmutattam, azoknak valódiságát kénytelen volt beismerni. A személyes sértés miatt Szilágyi Virgilt lovagias elégtételre hívtam föl, melytől elállásra a leglovagiatlanabb eszközökkel kívánt kényszeríteni , — s midőn végtére minden fondorkodása hajótörést szenvedett. Írásban raegkövetett, mely segédeim által 1000 példányban kinyomatva a falakra ragasztatott, s minden közhelyen kiosztatott. Ez rövid vázlata a köztem és Szilágyi Virgil közt történteknek. A többször említett iratokat Majláth György úrnak vissza kellett adni, mivel a bécsi kormány úgyis rész néven vette, hogy azokat nekem átadta; a másolatokat pedig, mint említem a rendőrség legfoglaltan megsemmisítette. Minthogy Szilágyi Virgil sűrű ívre terjedő programmja részleteire már világosan nem emlékezhetem, annak elemezésébe nem bocsátkozhatom, azonban azt hiszem, elegendően mutatja a lap címe maga is , hogy mily reactionarius lehetett a programm tartalma. Tudva van ugyanis mindnyájunk előtt, hogy ő felsége 1848-dik évi december 2-kán mint absolut uralkodó lépett a trónra, ahogy akkor Magyarországnak, mint fegyver által meghódított tartománynak a többi koronaországba való beolvasztása ki volt mondva. Egyébiránt a fővárosi hírlapok ezen Szilágyi Virgil-féle esetről terjedelmes közléseket adván, fölöslegül azok is megtekinthetők.