Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)
1869-05-30 / 43. szám
1869. Tizenegyedik évfolyam. Megjelenő Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szeresztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Egész évre . . . 6 frt. | Félévre . . 3 frt. Évnegyedre . . 2 frt. Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 8 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Haasenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) és Oppelik A.,Majia/m. Frankfurtban Haasenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G. L. Daube & Co. hirdetések expeditiójában ; Lipcsében Sachse , és társánál; Párisban Havas, Lafitte , Bullier és társánál. 43-ik szám. Vasárnap, . POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Előfizetési feltételek: Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyilttér“-ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 újkrajcár. Szeged, május 28. A „Hon“ I. évi 119-ik számában egy a balközép párt bomladozó s zilák házi ügyeit taglalgató cikk jelent meg Szegedről „Több balközépi“ aláírással, melyet miután nyilvánosságra hozatott, bizonyos okoknál fogva ignorálnunk nem lehet. Ahoz ugyan semmi közünk, ha a „Több balközépi“ felbőszült őrültként saját tagjait marja meg, s azzal sem törődünk, ha vak dühében a legvakmerőbb öngyilkossági merényletet követi el saját pártja ellen, de afelett gondosan őrködni mindig kötelességünk, hogy a közvélemény tisztátalan üzelmek színhelyévé kitéve ne legyen s a közérdek szentsége tiszteletet parancsoló nagyszerűségében mindig híven és gondosan megóva maradjon. „Valatra jutottunk“ ez a jelszó; a „Több balközépi“,a balközéptől a szélsőbalhoz csapott át E lépést akarja mentegetni a „Több balközépi“ s e Célból sárral dobálja saját vezéreit, nem irtózik a legundokabb gyanusítgatásokkal támadni meg mindent, ami szent és nemes, legyen az a múlt zivatarai közt kipróbált hazafi, vagy legyen az a nemzet életföltéeleit képező legszentebb institutio. A tiszta lelkiismeret alaptalan s piszkos védelemre nem szorul soha s józan cselekmények indokolása magában a tények logikájában leli támaszát. Tényeket, melyek a józanság s önérzetes tisztaság jellegével birnak, mások vádolása s gyanúsításával védeni nem egyéb, mint a védeni akart tények beszennyezése és megbecstelenítése. A szegedi „Több balközépinél“ beállott a „Pál fordulása*, ám védelmezték e cselekményüket úgy ahogy tudják, de dacára minden védelemnek, a tény maga végső elemzésében a közvélemény előtt mindig csak köpönyegforgatás marad. Nem akarjuk egyes részeit taglalgatni az érintett cikknek s csak néhány észrevételt fogunk kockáztatni, mert úgy vagyunk vele, mint epidemikus időkben szokás, hogy ragályozott embertársunknak félve nyújtunk kezet. A „Több balközépi“ határozott politikát követel az ellenzéktől s ezt egyedül a szél- Hibaloldalon véli feltalálhatni. Ára vélekedjék kiki úgy amint tetszik, de e vélekedésre van egy észrevételünk. Vagy van a balközépnek határozott politikája, vagy nincs Ha igen? akkor nincs oka a „Több balközépi“ nek átmenni a szélsőbaloldalhoz, mert hisz a balközép is határozott politikával birván, igényeiket teljesen kielégítheti. Ha pedig nincs határozott politikája a balközépnek, akkor miért követte eddig a „Több balközépi?“ Mi mindig azt mondtuk, hogy a balközépnek határozott politikája nincs; örülünk, hogy ezen állításunkat belátták mások is, csak azt nem szeretjük, hogy míg a „Több balközépi“ ezen állításunkat jámbor népünk előtt mindeddig tagadta, jelenleg épen Kállay Ödönnel üttette rá a hitelesítő pecsétet. És ha nincs a balközépnek határozott politikája, vájjon honnét veszi azon okot a „Több balközépi“, hogy a balközépet „Jeles kormányképes balközépnek“ nevezze. Határozatlan politika és kormányképesség nem férhet össze, és így a „Több balközépi“ határozott dicsekvése ellenében bátran ki merjük mondani, hogy „az újabb államintézményeket“ legkevésbé sem ismeri s jobb lenne, ha a csizmadia a szorgalmas állampolgár hivatalását követve, a kaptafa mellett maradna. „Sutor ne ultra vrepidam.“ Ezelőtt fennen hirdették szegedi ellenzékeink, hogy ők a balközép követői s a szélsőbal faltörő politikáját nem osztják. Volt olyan eset is, hogy komoly nehezteléseket vettünk magunkra s ízetlen kellemetlenségbe jutottunk, ha olykor-olykor kételkedésünket fejeztük ki afölött, hogy a mi szegedi ellenzékeink balközépiek és nem szélsőbaliak. Ily dolgok történtek még alig egy hét előtt és most már szélsőbaliak. E változás okát iparkodik a „több balközépig a világgal tudatni, de elhallgatja azon dolgokat, araik a háttérben a színfalak mögött történtek. A valódi okot tehát majd megmondom és földerítem én. Tudvalevő dolog, hogy nemrégiben Szeged környékén mulatott Ivánka s megmondta az elámított népnek, hogy meg van csalva vezetői által s keserűen csalódik, ha a bal középtől a földek felosztását s más hasonló ígéretek valósulását várja. Ivánkának ezen őszintesége által sarokba szorultak a hires agitátorok, a vidéki alvezérek; a nép megcsalva lenni látta magát s készült elfordulni tőlük, de mert a vezéri, habár csak alvezéri szerep is, mindig kedves s némi fölényt ad birtokosának a nagy tömeg előtt: nem örömest vár meg tőle az ember s igy történt, hogy a járszalagon vezetett szegény népet, kinek fejét azelőtt balközépi eszmékkel beszélték teli, most épen a balközép ellen kelle fordítani , mert Ivánka felszólalása folytán két alternatíva állt elő, hogy t. i. a balközéppártban vagy a vezérek csalták meg az alvezéreket, vagy az alvezérek a nagy tömeget. A vezérek az alvezéreket vádolják, az alvezérek pedig mint épen a „Több balközépi“, a vezérek ellen emelnek vádat, természetesen hogy az eszközül használt nagy tömeg előtt saját bőrüket tisztára mossák. Nagy volt a zavar Izraelben, amelyből természetesen nem lehetett máskép kimenekülni, mint vádolni és gyanúsítani a balközép vezéreit s Irányi úr védszárnyai alá adni magukét. Ez volt az egész csekélység, de majd megvárjuk mi lesz belőle? Mikor ébred föl álmaiból az elvakított nép? Csak még egy kis türelmet kérünk, még egy kevés mondanivalónk van. Azt mondja a „Több balközépi“, hogy „a legszélsőbb árnyalatok is a loyalitást hirdetik.“ Lássuk tehát azt a loyalitást. A „több balközépi” a szélsőbalhoz csatlakozott, azon párthoz, mely nem koronázott, azon párthoz, melynek Madarásza tudjuk mily irányban apostolkodott, s amely párt kiindulási pontját az 1849-ik évi detronisatiótól datálja. Loyalitás ez!? A „több balközépi“ nem megy s nem engedi, hogy más is menjen a delegatióba. Pedig a delegatio intézménye a magyar országgyűlés által alkotott s a magyar király által szentesített törvény s igy azt tiszteletben tartani s annak érvényt szerezni mindenkinek kötelessége; azonban a „Több balközépi“ ezt a törvényt sem maga meg nem tartja, sem mások által megtartatni nem engedi. Lejalitás ez!? A „Több balközépi“ a miniszteri estélyekre elmenő vezéreit alacsony gyanúsításokkal terheli, mintha ők egy miniszteri vacsorával megvesztegethetők lennének. Ám legyen kinekkinek sajt ízlése és belátása szerint, de hát lojalitás ezt? Megtámadja a kormányt bizonyos kinevezésekért s oly férfiakat ítél el, kiknek kineveztetéséért a kormány minden pártnak egyhangú elismerését vivta ki. Hát lojalitás ez ? Különben itt önkénytelen föltűnik előttem azon kivert bika, mely nem találva ellenségét, dühében vakon öklelte a sziklát, — rágta a földet, — és saját árnyékát bőszültén tiporta. A „Több balközépinek“ nem elegendő nagy, magasztos és szent a honvédelmi institutio eszméje! .... Itt az őrültség jeleit látjuk, engedjen meg a t. olvasó, ha nem megyünk tovább. Elmentünk addig, a meddig menni lehetett s most nincs egyéb hátra, mint a „Több balközépinek“ fejére olvasnunk saját ítéletét, melyet cikkje elején önmaga mondott ki, hogy t. i. „Igen rosz dolog valamely aprólékos házi kérdésből országos lármát csapni; ennél csak az roszabb,ha valamely tátongó sebünkre palástot takarunk.“ Mi nekünk egyéb mondanivalónk nincs , de hátra van még, hogy gyönyörködjék saját művében Jókai úr s lelje kedvét az általa alkotott dicső fusióban. Muskó Sándor: A szegedi mezei gazdák tisztelgése Osztróvszkynál. A szegedi mezei gazdák küldöttsége utatt csütörtökön délelőtt tisztelgett Osztróvszkynál, mely alkalommal a köztiszteletben álló szeretett férfiúnak emlékül egy tálcán ezüst serleget nyújtottak át. A küldöttség szónoka Benke J. ügyvéd volt s az Üdvözlő-beszéd következőleg hangzik : Méltóságos Uram! — Mélyen tisztelt polgártárs ! Ha körültekint ön, megjelenve látja, városunk polgárai, ön tisztelői, — a szegedi mezei gazdák egy részét, kik több társaink nevében is azért jöttünk önhöz, hogy urunk királyunk, ő apóst. Felsége átál önnek az ország legfőbb méltóságába, legmagasabb birói székébe lett legkegyelmesebb kineveztetése felett örömünk, de egyúttal méltó fájdalmunkat is kijelentsük. Örülünk, hogy ön, mélyen tisztelt polgártárs, tiszta hazafiai érdemei, kipróbált jelleme, szive, esze, politikai mély tapintatossága és bölcsesége, urunk, felséges királyunk legmagasabb figyelmét magára vonva, azon kitüntetésben részesíttetett, melyet ön, drága barátunk, rég kiérdemlett. Örülünk azért is, mivel ezen legmagasabb kineveztetés által édes hazánk állományos önállóságának nélkülözhetlen alapfeltételét, a valódi democratia elvét, a legmagasabb trónról látjuk életbe léptettetni azzal, hogy egy egyszerű közpolgár fia, városunk szülötte, ön, drága barátunk, eddig csak a születetett méltóságok, aristocraták által igénylett és betöltött legfőbb országos méltóságra, az ország legfőbb birói székébe emeltetvén, az az egyenlőségi, eddig csak írott törvénynek ad életet és testesülést. Örülünk végre azért is és büszkék vagyunk urunk királyunk e legmagasabb atyai figyelmére, hogy az Szeged legkitűnőbb fiát, köztiszteletünk és becsülésünk kedves tárgyát, önt, szeretett polgártársunk, érte, mert ezzel városunkat, melyre annyira érdekeltek vagyunk, megtisztelve, kitüntetettnek találjuk. De ebbeli határtalan örömünk mellé szívünkbe a bánat is vegyül, mivel ön szeretetében, becsülésében, önzők, túlságosan önzők vagyunk, és tudva azt, hogy magas méltóságra lett kineveztetés folytán ön, drága barátunk, bennünket rendeltetésénél fogva rövid idő múlva elhagyand, a legkegyelmesebb kinevezés feletti legőszintébb örömünk mellett, szívünkben e miatt a bánat és méltó fájdalom honol, s e miatti fájdalmunkat anynyival inkább érezzük, mert azon jóakaratot, türelmet, erőt, kitartást és józan eszélyességet, mit ön, közbecsülésünk és tiszteletünk tárgya, kedves polgártárs, e tősgyökeres magyar város közügyei, érdeke, java, jó hire, neve megvédésében és gyarapításában szüntelenül tanúsított, önmagunkról szólva pedig ügyünk, az annyira üldözött mezei gazdák ügye irányában oly résztvevőig, igazságosan és sikerdúsan működött, — félünk, többé soha, de soha feltalálni nem fogjuk. Kicsoda ön városunknak, — kicsoda ön nekünk szegedi mezei gazdáknak, elmondanám, ha attól nem tartanék, hogy ön határtalan szerénységét, jó és nemes szivét érintendem. — Kicsoda ön, nekünk szegedi mezei gazdáknak, bár mindig tudtuk és éreztük, sokkal inkább tudjuk és érezzük most, midön önt, szeretett barátunk, maholnap elszalasztandók vagyunk. — Úgy vagyunk mi önnel, szeretett polgártárs, mint szemünk kedves világával, melynek jótékonyságát, hasznosságát, nélkülözhetlenségét magunkon minden percben érezzük, élvezzük, de tulajdonkép becsülni egész értékében akkor tudjuk, ha azt elveszítettük, vagy nélkülözni kénytelenek vagyunk. — Csoda-e tehát, ha ily helyzet, ily érzelmek között ennek legmagasabb kineveztetése feletti örömünkhöz méltó fájdalom is vegyül? Fájdalmunkat azonban enyhíti azon meggyőződés, hogy ön, drága barátunk, városunk, különösen nekünk, oly nagy résztvevő szeretet, barátság és kegyelettel elhalmozott mezei gazdáknak nemes szívében helyt adand, és megtartani fog, épen úgy mint ma is, csak kegyelet és áldással emlékezünk önre, épen úgy, mint gyermekeinket is arra tanítjuk, hogy e nevet Osztrovszky József mindig kegyelettel említse, és ájtatos imáiba befoglalja, hogy a késő ivadék is önre, szeretett családjára, csak áldással emlékezzék. Fogadja tehát, drága barátunk, szerencsekivánatunkat azon magas állás- és méltósághoz, melyet ez áldott drága haza iránti bokros érdemei, polgári erénye, nemes szive és tudománya által rég kiérdemlett. Fogadja szerencsekivánatát és abbeli áldását a szegedi mezei gazdáknak, hogy a mindenható Isten önt, drága barátunk, halmozza el türelemmel és kitartással, adjon erőt a fontos teendőkhöz, szerencsét és boldogságot családjára, áldást minden lépteire. S midőn szerencsekivánatunkat ezekben kifejeznénk, engedje meg tisztelt polgártárs, nemes szivétől kérdetni, hálánk és tiszteletünk nyivánítását maradandó emlék által is biztosíthatni; fogadja tőlünk, kérjük, a mezei gazdák hála és tisztelete jeléül hozott emléket, e nemes érc alakjában, és adja az isteni gondviselés, hogy ebből az élet üdítő nedvét még a késő öregség napjaiban is állandó fris egészségben, boldogság, megelégedés és Isten bő áldásai között élvezhesse, hogy ebből e drága magyar hazáért, városunk és mindnyájunk jólétéért boldog áldomásokat számos évek múlva is üríthessen, s ezekért mondandó jó kívánások, buzgó imádságok ott fent meghallgattassanak, emlékezzék meg ön, drága barátunk, mindannyiszor róluk is, önt határtalanul tisztelő mezei gazdákról, kik bucsutiszteletünket azon kérés és óhajtással fejezzük be, tartson meg ön bennünket nemes szivében, barátságában, s a felséges Úristen önt ez áldott haza és városunk javára, mindnyájunk örömére, minden áldásokkal elhalmozva, igen sokáig éltesse ! E beszédre a megtisztelt férfiú láthatólag elérzékenyülve válaszolt, Ígérvén, hogy Szeged polgárainak ügyét mindig szívén fogja viselni. Ali történik az országgyűlésen. A f. hó 25 dikén folytatott ülésben Mikó Imre gr., közlekedési miniszter felel a Csotta János által tett interpellation az alföld-fiumei vasút ügyében. Tudvalevőleg a vonal egy része, Nagyváradtól Eszékig már építés alatt van; a másik, az eszék-fiumei rész alapos tanulmány tárgyává tétetett s az elhatározás közelebb meg fog történni. Ami különösen a Károlyváros-fiumei részt illeti, ennek építésére a hirdetett pályázat folytán több ajánlat vézetett, de a kormány által kiszámított árnál mind sokkal többet kívánt, úgy, hogy szerződés létre nem jöhetett. Ehhez jött, hogy egy új építési rendszer lehető alkalmazása merült föl, a Feli-rendszer, mely, ha alkalmatosnak találtatnék, az országnak tetemes költség megtakaríttatik. E rendszer a Mont-Cenisi vasúton alkalmazva lévén, szakértő küldöttség indíttatott oda, hogy kivált a teherképességet, megítélje. E küldöttség már visszaérkezett és jelentését néhány nap múlva beadja, amikor aztán az elhatározás megtörténik. Kiss János szathmárvárosi követ interpellációjára, van-e tudomása arról, hogy az észak-keleti társulat a csap-tekeházi vonalon egész erővel dolgoztat, a debrecen-szathmári részen pedig meg sem kezdték a munkát, s azt válaszolja , hogy az illető törvény szerint köteles a társág a debrecen-szathmári vonalt 1870. november havában átadni a forgalomnak, s ugyanakkor a csap-tekeházi vonal alépítményeit is elkészíteni. Ha látná, hogy a társaság az időt nem használja föl kellően, megtenné a szükséges intézkedést, de míg a célt veszélyeztetve nem látja, a társaság munkáiba nem avatkozhatik. Kijelenti különben, hogy a debrecen-szathmári vonalon is befé-"