Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)

1869-01-14 / 4. szám

a honvédelem nagy ügyére tér át, mely a III. 14. §§-ban, mint a minisztérium egyik osz­tálya megneveztetik ugyan, de bővebben nem sejtetik.Jal 5 r S(itt ismét Világosan áll előttünk, meny­nyire túlhaladott álláspont az 1848. 67 hez képest. . ... . Az 1848. III., 8. a hadügyet az udvari miniszter ellenjegyzése melett ő fölségének tartja fönn, sőt a 13. §. világosan igy szól: „Mindazon viszonyokba, melyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, az udvari miniszter foly be, s azokban az országot felelősség mellett képviseli.“ A törvénynek ily fogalmazása nemcsak kimondja a közös ügyet, de ez iránt a leg­nagyobb homályban , zavarosban hagy, mely­ben a részakaratnak a halászatra vajmi nagy tér nyílik, nem számítván itt még föl az ud­vari miniszternek azon directe az országra visszaháramló megalázó helyzetét, melynél­­fogva — mint szerző magát kifejezi — mi­niszterünk az ausztriai hadügyminiszternek expeditora volt. S a felületesek által annyit kárhoztatott 67 itt is haladást mutat, megtette világosan körülírt distinction, magyar honvédelmet te­remtett, azt a független honvédelmi miniszter alá rendelte, s hogy ez szent István koroná­jának birodalmán kívül is a csatatérre vezet­tethessék, ahhoz a törvényhozásnak külön beleegyezése szükséges. A hátralevő köz- és magánjogi törvények úgyszólván pontról-pontra életbe léptek. — A Partium és Erdély annectálása (VI., VII.) a közös teherviselés (VIII.), az úriszék megsem­misítése (IX.), a hitelintézet fölállítása (XIV.), az ősiség megszüntetése (XV.), a sajtószabad­ság (XVIII.), a vallási és népiskolai törvény (XX), a nemzeti címer és színek helyreállí­tása (XXL), — mind megvalósítvák. Egy ügy vár még elintézésre s ez a határőrvidékek kérdése. E katonai intézmény eltörlése s a határőrvidék egyenjogúsítása bi­zonyos, nem ignorálható oldalról más fontos kérd­sekkel és elhárítandó akadályokkal van összefüggésben. De ezen, a viharos időkből ránk származott terhes institutio meg fog szűnni, mint azt az 1848. szelleme , az egyenlőség magasztos elve s a körülmények sürgető szüksége is kívánja. S ezzel vázlatos átnézetét adtuk röpira­­tunk tartalmának. Az olvasó, ha kezébe ve­­endi, nem igen találand benne polémiát, köz­jogi vitát, keserű pártharcot, mint azt a vi­tákban oly bő s mégis annyira meddő nap­jainkban várná. Tények, egyszerű igazságok elsorolásával fog találkozni az olvasó, melyeken ha hig­gadt megfontolással s a pártok iránti elfogu­latlansággal végig ment, „készséggel elisme­­rendő, hogy 48 nemcsak elvben, hanem tett­­leg is teljesen végre van hajtva. Szeged város közgyűlése 1869 évi jan. 5-én és 6-án. (Vége.) A f. hó 5-ki ülés vége felé Wagner K.­tnak, mint a fogyasztási adó kezelésre ki­küldött nagy- bizottmány elnöke jelentést tesz, hogy az újévben lefolyt 3—4 napra, melye­ken még a volt bérlő szedte a díjt, a bizott­mány 500 írtban kiegyezett, készpénzben azonban csak 200 frtot fizet, miután iroda­szerei, a szemleivek s a t. 300 írtban vétet­tek által. De az illető mindaddig nem akar­ván ezeket átadni, míg e kiegyezést tanúsító nyilatkozat a polgármester úr által aláírva nincs, melynek alapján ő letett kautióját ki­kaphassa, s a jelentő sürgősen kéri ez iránt intézkedni, hogy az átvétel késedelem nélkül megtörténhessék. Polgármester a kivánt értelemben uta­­síttatik. Ugyanő jelentést tesz azon kellemetlen körülményről, hogy a városi italmérési díja­kat sokan vonakodnak fizetni. A jelentéstevő javaslatához képest hir­detmény fog kibocsáttatni a lakossághoz, mely­ben a városnak e díjszedési joga kellőkép megmagyaráztatni fog. A f. hó­v­ki ülésben a megelőző két ülés jegyzőkönyvei fölolvastatván, hitelesít­tettek. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének azon pontjánál, mely a volt fogyasztási adóbérlő­nek nyilvánosságra hozott vesztegetési üzel­meiről szól —­ fölszólal Csakovácz, aki fáj­dalmát kezdi kiömleszteni e sajnos eset fölött s magyarázgatni kezdi, hogy az mind a meg­­vesztegetőre, mind arra, aki tőle pénzt el­fogadott, egyformán megbecstelenítő, és Sz.­­nek vissza kellett volna utasítani a pénzt. Hogy mit akart volna ez előre készült, de idétlen fölszólalásból kihozni, nem tudjuk, mert az elnök, igen helyesen s a közgyűlés helyeslése közt, megvonta tőle a szót. Ugyane tárgyhoz még Szekerke szólott, s a tegnap tett fölfedezéséhez pótlólag még előterjesztvén, hogy a volt bérlő javára be­nyújtott folyór mondványokat egyik városi kéz­besítő hordozta el aláírás végett, indítvá­nyozza, hogy a bünfenyítő vizsgálat ez irány­ban is kiterjesztessék. Elfogadtatik. Ugyancsak a tegnapi ülés fölolvasott jegyzőkönyve folytán , minthogy a jegyző­könyvbe szóbeli előterjesztések alapján köny­­nyen hibák csúszhatnak be,­­ határoztatott, hogy jövőr­e minden hivatalos jelentés írásban terjesztessék a közgyűlés elé. Szűcs Ferenc cserepes az alsóvároson fölállítni szándékolt gyógyszertár ügyében kér fölvilágosítást, hogy ez ügynek a közgyűlés elé terjesztése miért késik ennyi ideig? Erre Korda­­nok válaszolja, hogy ez ügy az egészségügyi bizottmánynak adatott ki véleményadás végett, amely első összejövetele alkalmával némely a segítő hold, asszonyhoz címzett gyógyszertárra vonatkozó okmányok megszerzését találta szükségesnek, amelyek azután föl is találtatván, a bizottmány dec. 31-kére újra összehivatott, de a behivottak meg nem jelenvén, a tárgyalás meg nem tar­tathatott. E jelentés tudomásul vétetvén, a tanács fölhivatik intézkedni, hogy az ez ügybeni je­lentés a közgyűlés elé mihamarabb beterjesz­tessék. Fölvétetett a város határában tanyázó farkasok kiirtása végett beterjesztett főkapi­tányi jelentés, mely e célból Szabadka, Ha­las, Majsa városok és Kisszállás községek közreműködése mellett a város részéről kije­lölendő bizonyos vonalon a hajtóvadászat el­rendelését, erre szükséges előleget, fuvart s a t. kér. A hajtóvadászat határzatilag elrendeltet­vén , egyéb szükségesek mellett e célra a városi tárból 200 írt előleg utalványoztatik s a további intézkedésekkel a tanács maegbizatik. A városi törvényszéknek Óvári Pál ügy­védi működését betiltó végzése kihirdettetik. Nógrádmegye közönsége körlevele, mely­ben a belügyminisztériumhoz országos rend­őrség fölállítása végett intézett föliratát pár­­toltatni s a lőszerek birtoklása és árulása iránt hatósága területén alkotott szabványokat elfogadtatni kéri. — Tudomásul vétetett. Szathmár-Németi város közönségének kör­levele, a sajtóvétségekért elitéltek megke­­gyelmezése iránt, —­Pártoltatik s ez érdemben ő fölségéhez fölirat intéztetik. Fölvétetett Wagner K.­tnak, mint a fogyasztási adó kezelésére kiküldött bizott­mány elnökének előterjesztése , melyben a városi italmérési dij fejében megállapított illetmények beszedése körül netán tapaszta­landó visszaélések és csempészkedések meg­­gátlása iránt alkalmas rendszabályokat meg­állapíttatni s a szeszből készült pálinka meg­­adóztatási módját meghatároztatni kéri. A bizottmánynak a díjszedések mi módon leendő teljesítésére, utólagos számolás köte­lezettsége mellett, már teljesen szabad kéz lévén hagyva, a közgyűlés erre vonatkozólag újabb rendelkezést nem tesz. A városi ital mérési díjak befolyásának lehető biztosítása tekintetéből a kimérésre szánt bor-, sör- és pálinkakészletek szemlé­­lyezése elrendeltetik; azokra nézve pedig, kik az italmérési díjfizetések alól magukat alatto­mos utakon kivonni és a várost károsítani akarnák, büntetésül a csalási kísérletek ese­tén első ízben a megállapított díj, ismétlés esetén pedig a legutóbbi bírság összege 2 írttal súlyosbítva szabatik ki. Bakacsi J. és Nagy S. városi portások fizetése, — tekintettel a szolgálatukkal járó nagyobb felelősségre — havonként 5 írttal fölemeltetett. Fölvétetett a váorsi letéttár követelései kimutatását tartalmazó bizottm. jelentés, még múlt évi kiküldetés folytán. Hódi A. főszámvevőn­ek részrevételei meg­tétele végett kiadatik. Fölvétetett Újvidék város körlevele, mely­ben az önkormányzati jogának kir. biztos ki­küldése által történt megsértését panaszolja. Csupán Polcner ismeretes demokrata fér­fiú nyitó szólásra ajkait, oda akarván elér­­zékenyíteni a közgyűlést, hogy legalább saj­nálatát fejezze ki, de bár a többség azt mondta, hogy „tudomásul veszszük.“ Ezután következte az indítványok. Wagner K. indítványozza, hogy városi italmérési díj fejében a kimérendő sör akójá­­tól szedetni határozott 20 kr. 80 krajcárra emeltessék. Regdon, — hogy a régi temető rendez­­tessék és hasznosíttassék. Pol­ner, — hogy a hivatalt vállalt kép­viselő utóbbi minősége megszüntett­essék. —­­ Ugyanő, — hogy a bűnügyekben­ vég­­tárgyalásoknál a nyilvánosság behozassák. Szekerke,­­ hogy a fakereskedés elő­mozdítása céljából alkalmas lerakodó és áru­­hely jelöltessék ki. Mindezen indítványok tárgyalása a leg­közelebbi közgyűlésre kitüzetik. Végül az alföld-fiumei vasútvonalon, kö­zel a Putrihoz, a vállalkozók által megkez­dett áthidalási munkálat hozatván szóba, mi­ Hazai ügyek. A Deák-párt, miként előre várható volt, már a választások előtt is, fővárosban úgy, mint a vidéken, egyaránt diadalokat arat. A pest József-külvárosi választók va­sárnap délután nagyszámban gyűltek össze, hol Radocsay Ferenc, mint korelnök, előadta, hogy Szentkirályi Mór a képviselő-jelöltség elvállalására fölkéretvén, azt készséggel fo­gadta s kijelentette, miszerint ezentúl is a Deák-párthoz fog sorakozni. Az értekezlet e jelentést éljenzésekkel fogadta. Ezután egy 50 tagú kisebb bizottság választatott, mely működését azonnal meg is kezdte. Az ellenpárt még jelöltet nem talált. — Csernatoniról szó sincs. A Ferencvárosi Deák-párti választók Rottenbiller Lipótot kérték föl jelöltül, ez azonban a jelöltséget egészségi tekintetből visszautasította s a választóknak Török Pál superintendens urat ajánlja, kit egyhangúlag ki is kiáltottak a kerület képviselő-jelöltjéül. A lugosi választó kerület Szende Béla miniszteri tanácsost kérte föl a jelöltség el­fogadására. A soproni Deák-kör elnöke Eszterházy Pál herceg vezetése alatt január 11-én tar­tott értekezletet. A párt nagy többségben van s jól szervezett; minden választó kerületre pártbeli képviselőket állított föl s ezeket bizo­nyosan keresztül is viszi; jelöltek: A kapos­vári kerületben Eszterházy Pál­ig, a csor­naiban Hőgyészy Gyula, a jövőiben Ürményi Miksa, a kismartoniban Begthy Ákos, a nagy­martonban Hoffman Pál, a nagy-baromiban Halmossy Endre. A Deák-párt az e napon tartott bizott­­mányi gyűlésben a nagyobb mérvű tiszti vá­lasztásoknál is tökéletes győzelmet aratott, s jelöltjeit, programmja szerint, mind megvá­lasztotta. A balpárt e vereség által lesújtva, a helyszínéről elvonult. A Pécs városi központi választmány tisz­tán Deák-pártiakból folyó hó 11 én alakult meg. Ugyan e napon alakult meg a nagybecs­­kereki és a balassa­gyarmathi központi vá­lasztmány is, mindkét helyen a Deákpárt névjegyzéke szerint. Esztergom megye folyó hó 11 én tartott évnegyedes közgyűlésében a lefolyt ország­­gyűlésnek egyhangúlag lelkesedéssel hálát szavazott. A tolnai Deák-párt értekezlete igen nagy­számú és lelkesült részvevők által szintén folyó hó 11-én tartatott meg. Bartal György­nek a balpárt eljárását élesen bíráló beszéde a párt nyilatkozatául elfogadtatott.­­Szabadkán a központi választmány megválasztásánál a Deák-párt nyolcvan szava­zattal győzött. Arad város jobboldali választói Aczél Pétert a város derék polgármesterét léptetik föl követjelöltül. A baloldal jelöltje b. Simonyi Lajos. Temesvárott Misics János helyébe Klapka Györgyöt léptetik föl követjelöltül. A honvédelmi minisztériumhoz kineveztettek: Kerkápolyi Károly államtitkár­rá, Ghyczy Béla mérnökkarbeli alezredes az első szakosztály vezetőjévé, Szende Béla Arad­­megye főispánja miniszteri tanácsossá, Ascher­mann Ferenc osztálytanácsossá, Gondol Gá­bor tanár és Sántha Lajos miniszteri titká­rokká, Csutak Kálmán segédhivatali igazgatóvá, Horváth Miksa, Kozma Gyula és ehrensteini Schystra István fogalmazókká, báró Fischer Gusztáv és Biró István segédfogalmazókká Gränzenstein Arthur a hannover­i király nevét viselő 42 ik gyalogsorezredbeli főhadnagy pe­dig, hasonló minőségben a magyar honvéd­séghez tétetett át. Kővár vidék főkapitányává Boross Bá­lint képviselő neveztetett ki. Pest városa választói közül számo­san az egyenlőségi körben, Szentkirályi Mór elnöklete mellett összegyűlvén s tanácsot tart­ván, tekintettel a küszöbön álló országgyű­lésre, egy programm megállapításán fáradoz­tak. A programm szerint I. Kívánatosnak tartják, hogy az 1867-iki 12. te., mely az 1848. 3. te. alapján az or­szágnak a pragmatica sanctióból eredő köz­jogi viszonyait részletesen formulázza, mind­addig revisió tárgyául ne tétessék, mig az idő és körülmények tapasztalásaiból eredő gyakor­lati uj indokok által a változtatás szüksége nem lesz igazolva. Tekintve azon reform-kérdéseket, melyek­nek megoldását a legközelebbi országgyűlés teendői közé sorozzák: II. Kívánatosnak tartják, hogy a felső­háznak szervezése, a választási törvénynek át­alakítása , úgy a törvényhatóságok és közsé­gek rendezése demokratikus alapon és a jog­­egyenlőség elve szerint létesíttessék, melynek értelmében a jogok szerzésének és gyakor­latának feltételei minden polgár irányában ugyanazok. III. Kívánatosnak tartják, hogy az egy­házak viszonya az állam irányában az auto­nómia alapján oldassák meg akként, hogy sem az egyházak az államnak, sem az állam az egyháznak szolgájává ne tétessék, az egyházak viszonyai egymás között pedig a jogegyenlő­ség alapján rendeztessenek. IV. Kívánatosnak tartják, hogy az ország kiadásainak megszavazása körül legszigorúbb takarékosság tartassák figyelemben, kivévén a haza köz védelmét, melyre a fönforgó körül­mények között saját föntartásunk érdeke utal, és a köznevelés ügyét, mert a felvilágosodott nemzet képes csak becsülni és élvezni a sza­badságot. Az ország bevételi fonásainak meg­határozásában pedig a nemzetgazdászati érde­kekre lehetőleg több figyelem fordíttassék. V. Kimondák a választandó egyéneket il­letőleg azt, hogy a miniszteri kinevezéstől függő hivatalnokok választását nem helyesel­hetik, mert ezek nélkülözik azon független állást, mely egy képviselőben szükségképeni kellék. Egerben f. hó 11-ikén tárgyalás alá vették a decemberi határozatra vonatkozó lei­ratot­­ azon felhívásnak, hogy a határozat visszavonassék, nem engedvén; a főispán kijelentette , hogy a vissza nem vonás esetére intézkedések tétettek. Másnap megjelent gróf Szapáry Gyula, mint kir. biztos a megye­­gyűlésen , zajos éljenzéssel fogadtatott; a határozatot visszavonatta s a bizottmány üléseket további rendelkezésig fölfüggesztette. Nagy Szebenből jan. 9-től sürgönyi­zik. Szeben-széknek egybehívott gyülekezeté­ben, mely az országgyűlési választások tár­gyában ma kezdte meg előmunkálatait, az összes román tagok jegyzőkönyvileg oda nyi­latkoztak, hogy a magyar országgyűlésre való választásokban nem vesznek részt, minthogy a legközelebb bevégződött magyar országgyű­lésre csupán a koronázás végrehajtása végett küldöttek követeket, és hogy az erdélyországi ügyek rendezésére csupán az erdélyi ország­gyűlést tartják illetékesnek. Irányi Dániel által Pesten értekezlet hivatott össze, melyre Pest város mind az öt választókerületének baloldali és szélsőbali pol­gárai közül mintegy százan jelentek meg és Irányi javaslatára az értekezlet elnökéül Jókai Mórt, jegyzőjéül pedig Szilágyi Virgilt válasz­tották Jókai Mór székét elfoglalván, hosszabb beszédben boncolgatta a baloldal politikája el­len emelt vádakat, és pártja igazolása végett a dualismus és a paritás követelményeinek úton-útfélen való megsértésére utalt. Szerinte a baloldal programmja (?) nincs ellentétben a Lajthántól lakó népek érdekeivel, kik (már t. i. a centralisták) nem hogy ellenszenvvel visel­tetnének irántuk, de ugyanazon nemes és ma­gas eszmékért küzdenek. A baloldal nem akarja az uralkodó trónját megdönteni, a dynastikus érzelmeket sérteni, de el akarja vetni a ki­­egyenlítést, mely nem engedi hazánk jólétét, a nevelés s a honvédelem terén való reformo­kat és kereskedelmünk felvirágzását megvaló­sítanunk. Végül éltette a pesti ellenzéket. Utána Irányi D. kért szót. Előrebocsátja, hogy számtalan kérdésre nézve elágaznak ugyan a balpárti árnyalatok nézetei, de az alko­ará­nyunkat aláásó közös ügyek eltörlését mind­nyájan óhajtják. Ezért azon kérdéssel fordul az egybegyűltekhez, váljon helyeseb­k e azt, hogy mint közös és egyesült ellenzék , lépje­nek fel, és mint ilyen, válaszszák meg kép­viselőiket? — Az értekezlet ebben megnyu­godván , azonnal az ellenzéki közp.­bizottmány választásához fogott. Eddig az ülés folyama, melynek bírálga­­tására nem akarunk sok szót vesztegetni. Psy­­chologjainkat mindenesetre nagyon fogja érde­kelni annak megfejtése, miként szavazhat jó lélekkel egy „Hazánk“ pártja „Magyar Újság“ uralmékra, kiknek kezéből a geszti pártvezér alig hogy meg tudta menteni a társadalmi rendet. Nem irigyeljük a mérsékelt oppositió­­tól a hihetőleg ránézve is kényelmetlen soli­­­daritást, melybe a párttaktika sodorta. P.N. Vinica község elöljárósága Be­dekovics Kálmán horvát miniszternek bizalmi nyilatkozatot küldött. Erre a miniszter egy hízelgő iratot intézett a nevezett község elöl­járóságához, melyben a múlt végzetteljes idő­szakra hivatkozva, midőn minden nemzeti erő le volt bilincselve, azon reményt fejezi ki, hogy jelenleg biztosítva van a nemzet számára azon irány, melyen kétségtelenül szellemi és anyagi kifejlődésre fog jutni. A miniszter teljesen méltányolta a község elöljáróságának azon jel­mondatát, hogy „sem jobbra, sem balra, ha­nem a szentesített törvény útján fog haladni“, sőt buzdította a lakosságot, hogy ez után szi­lárdul megmaradjon, miután világos, mennyit kellett szenvedni a hazának 1848-tól egész a mostani időkig, jogszerű és alkotmányos tör­vények hiányában. A zágrábi katonai főparancs­nokság egy rendeletében a horvát-szlavón honvédségnél vezénylési nyelvül a horvátot rendeli. Zágrábból f. hó 7-ről távirják. A bám­ után ez nem a kiküldve volt vegyes bizottság megállapodása szerint készül, a felirat ha­tároztatik az építkezés betiltása iránt. Ezzel ez ülésfolyam befejeztetett.

Next