Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)
1870-01-26 / 11. szám
fogadtatván, ennek nyomán Szeged város tek. tanácsa megkerestetni rendeltetik, miszerint a részint szűk, részint fölszereletlen, sőt területi fekvésénél fogva is használhatlan neszürjhegyi iskola helyébe, valamint a tárgyrokonságánál fogva ezúttal szóba hozott szeged-felsővárosi tabáni iskolahelyiség helyébe is, a tanítás igényéhez mélhatlanul szükséges új iskolaépületeket fölállítani s berendezni sziveskedjék. 14. Olvastatott a tárgyalás alatti jelentés 11-dik pontja, mely szerint az újonan megválasztott tanítók eddigi kifogástalan magukviselete örvendetes tudomásui lenne veendő. V.— Elfogadtatik. 14. Olvastatott Wagner Károly iskolaszéki tagnak, mint az iskolaszék gazdászati szakosztálya elnökéne, jelentése, mely szerint a fölállítandó párhuzamos osztályoknak bérhelyiségekbeni elhelyezése helyett, az e célra szükséges épületeknek városi költségen leendő fölállítását ajánlja oly módon , hogy, kivéve a belvárosi 1-ső fiosztály mellé állítandó párhuzamos osztályt, mely a helybeli gymnasiális épületben e célra talált s csak fölszerelésre váró helyiségben még a legközelebbi 2-dik félév kezdetével megnyitható lesz, még a folyó 1870-dik évben két s így a következő években ismét két iskolaépület állíttatnék és szereltetnék föl; a belvárosi párhuzamos leányosztály pedig, valamint a 4-dik osztály mellé fölállítandó párhuzamos osztály addig is, mig ezek számára a szükséges uj épületek fölállíttatnak , a jelenlegi belvárosi leányiskola helyiségéül szolgáló Lolay-féle házban ideiglenesen elhelyeztetnének. V.— A fölolvasott jelentés egész terjedelmében elfogadtatik , és Szeged város tek. tanácsa megkerestetni rendeltetik, miszerint a fölállítandó párhuzamos osztályoknak életbeléptetése s kivitelének módozataira vonatkozólag az ezen, külön elnöki átirat mellett átteendő véleményt és tervezetet irányadóul elfogadni s a párhuzamos osztályok fölállítását annak értelmében eszközöltetni szíveskedjék. Több tárgy nem lévén s az ülés befejeztetvén, a jegyzőkönyv bezáratott s annak hitelesítésére az elnök és jegyző mellé Kremminger Antal, Szűcs Ferenc és Szabó János urak kiküldetnek. — Dáni Ferenc elnök, Szabó János, Kremminger Antal c. prép. plébános. Jegyzett: Muskó Sándor jegyző, Országgyűlés. A képviselőház ülése jan. 20 án. Tisza László két interpellációt intéz az igazságügyminiszterhez. Az elsőt az iránt, hogy az Erdélyben divó előleges censura és hatósági lefoglalás megszüntetésére, a másodikat pedig, hogy ugyanott a hatóságok részéről a tagosítás elé gördített akadályok eltávolítására szándékozik-e törvényjavaslatot előterjeszteni. Kiadatnak az igazságügyminiszternek. Napirendre térvén át a ház, felolvastatik a szolgaszemélyzet részére előirányzott öszszeg. Megszavaztatik. Olvastatik az általános költségek jegyzéke, melyben tévedésből a sajtóosztály is benfoglaltatik. Csiky Sándor, általános derültség közepett debachál a subventionált lapok ellen, melyek a képviselőház egynémely tagját gyalázatos ábrázolatokban szoták lerajzolni. E fajta közlönyök számára semminemű összeget nem akar megszavazni. Hasonló motívumokból kiindulva beszél Körmendy Sándor az irodalmi „eunuchok“ ellen, értvén alattuk az „Esti Lapot“, »Hírmondót“ és „Borsszem Jankót.“ Henszlmann Imre ugyanezen kérdéshez komputust csinál s kisüti, hogy a disposition maradó 8000 frtnyi összegből igen is A 25 ikrek.. Csethe Lajos beszélje. Fordította Bendtner József. (Folytatás ) Ezalatt Erzsébet valóban Emmához sietett és kíméletlenül közlé a szegény leánynyal a szerencsétlen levél tartalmát. A legjobb szándékkal téve ezt. Meg akarta mutatni Emmának, hogy az, kiért még mindig könnyei folynak, méltatlan hozzá, hogy így könnyebben felejtse; de nem gondolta meg, hogy ezáltal a szegény leány baját és fájdalmát még inkább fokozá; mert hisz Erzsébet a szerelem azon érzetét, mely Emma szívében gyökerezett, csak névből ismerte; ő maga soha sem ismeré meg e boldogító és fájdalmat okozó érzelmeket. Azért volt képes most is barátnőjére neheztelni, midőn ez keblére lehet subventionálni hetilapokat, ha napilapokat nem is. Tisza Kálmán a 12,100 frtot a sajtóosztály részére soknak találja s igy nem szavazhatja meg. Dobsa Lajos mivel a tollakat eladó sajtót nem tekintheti becsületes ügy becsületes védőjének, s mivel a sajtó nem ebből a „pontból“ subventionáltatik, azt következteti, hogy nem is szükséges e tételt megszavazni. A pontokra egyenként szavazás történvén, azok elfogadtatnak. A rendelkezési alapra kerülvén a sor, azt Tisza Kálmán megszavazni nem kívánja, mert nem világos s igy az ellenzék ellen is fordítható. Berzenczey László a „baksis“-ra nem kíván semmit megszavazni. Horváth Sándor detto kikel a megszavazás ellen. Madocsányi Pál: miután a pénz. biz. úgy találta, hogy ez alap szükségessége fenforog, ő helyez annyi bizalmat a nevezett bizottságba, hogy az a közjó előmozdítására fog fordíttatni. B o b o r y Károly és S i m o n y i Eruő ellene — Zsedényi Ede mellette szól a megszavazásnak. Vukovits Sebő a Madocsányi által hangsúlyozott kormány iránti bizalmat, ami jelenben megvan, nem tartja elégségesnek arra, hogy a jövőbeni eshetőségek tekintetre vétetvén, e tételt, úgy amint van, megszavazza. Szólnak még a megszavazás mellett : Szlávy József, Deák Ferenc és Pulszky Ferenc ; a megszavazás ellen : Schwarcz Gyula, Henszlmann Imre és Csiky Sándor; végül — Andrássy Gy. min. elnök arra nézve, hogy szüksége van-e a kormánynak rendelkezési alapra, vagy nincs, megjegyzi, hogy dacára az ellenkezőt vitatók kedvező helyzetének, mert a valódi okok nyilvánosságra alig hozhatók, mégis az ellenkezőt vitató ellenzék kormányra jutva, tapasztalat szerint mindig azon tudatra jött, hogy igenis szüksége van. Ennélfogva még ellenkező nézetű kormánynak is megszavazandónak véli ezen tételt, mely minden állam költségvetésében előfordul, melyekhez képest a magyar kormányé kicsiny. Patay István semmiféle titkos „spitzlipénzt“ meg nem szavaz. Elnök erre felteszi a kérdést: megszavazza-e a ház a rendelkezési alapra szánt tételt, vagy nem? Név szerinti szavazás követvén , ennek eredménye jön: 431 igazolt képviselő közül a megszavazás mellett szavazott 169 , ellene 102, távol volt 159 képviselő. A képviselőház ülése jan. 21-én. Napirenden van az ő felsége személye körüli minisztérium költségvetése , melyre 71.000 írt irányoztatott elő, tehát a múlt évi budgetnél 7000 írttal kevesebb. A hivatalnokok fizetését tárgyazó pontokhoz Henszlmann Imre egy indítványt nyújt be, mely szerint a minisztérium kebelében a hivatalnokok száma felényire volna leszállítandó. Nyáry Pál az államtitkári 8000 forint levonás következtében az osztálytanácsosnak 1000 forintnyi fizetés javítását nem szavazza meg. Iványi Dániel határozati javaslat mellett kérdést intéz a miniszterhez , várjon a kamarási s egyéb hivatalok betöltésével van-e születésre tekintet. Elnök: A házszabályok értelmében a napirenden levő tárgytól eltérni nem lehet, s borulva , szabad folyást engedett keserű könyeinek. — Szégyeld magad gyöngeséged miatt, Emma — monda dorgálólag. — Áldd inkább a sorsot, mely elszakasztott egy oly embertől , ki neked a jövőben csak bút és bánatot okozott volna, örült hogy így történt, mielőtt még fölbonthatlan kötelékek láncoltak volna hozzá. — Boldog vagy, hogy még így beszélhetsz ! — viszont Emma, míg mély fájdalmának parancsolni igyekezett. — Te, szerencsés lény, nem ismered azon kínokat, midőn megvetés, undor és szerelem vad harcot vívnak egymással a szívben !... De lenne bár Albert még roszabb, mint minőnek őt az elém állított bizonyítékok föltüntetik: én örökké szeretni fogom őt, örökké övé leszek, habár ő soha nem lehet is az enyém! . . . — Határozd el komolyan, hogy boldogtalan , mondhatnám őrült szenvedélyedet leküzdended , és meglásd, sikerülni fog — folytatá Erzsébet. — Mi lesz belőled, ha megmaradsz jelen állapotodban?! Elepeszted magad, mint a gyermek, egy játékszer miatt, melyet elvettek tőled, nem látván, hogy az csak azért történt, hogy helyet adjon egy új, így a budgetbe szorosan nem tartozó ügyben most interpellátió nem intézhető. Ezután vita fejlődött ki a kérdés felett, melyet Irányi, Tisza K., Ghyczy K , Madarász, Csernátony és Várady G. nem interpellátiónak, hanem csak felvilágosítás-kérésnek tartanak. Pulszky Ferenc a felvilágositás-kérési jogot sértetlenül kívánja fentartani, de nem szereti, midőn a miniszter köréhez nem tartozó dologgal zaklattatik , milyen az udvari elintézéshez tartozó kamarási méltóság betöltése. Festetics György gróf mint dacára a pro és contra vitatkozásnak, válaszol a kérdésre. A minisztérium által betöltendő hivatal vagy méltóság nincsen, melynél születésre tekintet volna. A kamarási méltóság azonban nem tartozván a ministérium köréhez, itt ez befolyással nem bír, legfelebb felvilágosítás miatt kerestethetik meg az udvar által. Irányi D. ennek folytán nem adja be tvjavaslatát. A fizetéseket illető s többi rovatot a ház a pénzügyi biz. jelentése szerint vita nélkül elfogadja, csak a VIII-dik rovatnál szólal fel Várady Gábor, kijelentvén, hogy miután az országos levéltár a háznak 2-ed ízben hozott határozata dacára még mindeddig nem hozatott le Pestre, az erre kért összeget nem szavazhatja meg, de felvilágosítást kér e tárgyban. Lónyay Menyhért mint a lehozatal elhalasztása okául azt hozza fel, hogy alkalmas helyiség még eddig nincsen; ilyenül a még most elfoglalt helytartótanácsi épület lévén kiszemelve, és igy a kezelési költség szükséges. A ház a válaszszal való megelégedését szavazás által kijelentvén, a kezelésre előirányzott összeg megszavaztatik. Szontágh Pál (csanádi) Henszlmann Imre beadott tvjavaslata felett kér határozatot hozni. Erre előadó a miniszter indokolását olvassa föl. Tisza Kálmán azt hiszi, hogy ez indokolásban tett kijelentés jegyzőkönyvbe vétetvén, a határozati javaslat feleslegessé válik. Zsedényi E. és Lónyai miniszter ezt most már nem tartják lehetőnek, mert átalánosságban már határozott a ház. A ház szavazás által ily értelemben határoz, s a miniszternek azon kijelentését, hogy üresedés esetére törekedni fog, hogy a minisztériumbeli hivatalokat kevesbítse — nem kívánja különkönyvbe venni. Ezután fölvétetik a napirend második tárgya: a pénzügyminisztérium költségvetése. Az első rovat alatti irányzat a központi személyzet fizetésére nézve elfogadtatik. Pulszky Ferenc: Itt meg kell jegyezni, hogy a pénz. biz. midőn a horvát minisztérium költségvetését tárgyalta, azt tartotta, hogy sokkal korrectebb, ha minden egyes minisztériumhoz jó még egy horvát osztály. Ide tehát még egy horvát osztály hozzáadandó, melynek költségvetése tesz öszszesen 8268 frtot. Tisza Kálmán: A szóba jött tételeket addig nem lehet megszavazni, míg a Horvát- Sloven-Dalmátországokra vonatkozó előterjesztés be nem mutattatik. Lónyai Menyhért: Célszerű lenne, ha a pénzbizottságnak e körülményre vonatkozó jelentése fölolvastatnék , mert másként a pénzügyi-, kereskedelmi- és honvédelmi minisztériumoknál ki kellene igazítani a tételeket. A vitában részt vettek: Csengery Antal, Gerve István min., Ghiczy Ignác, Irányi Dániel, Simonyi Ernő, Bujanovits Sándor s végül Tisza Kálmán az e tárgybani eljárásra vonatkozólag ajánlja, hogy mindig az illető hasznos adománynak, melyet jó sorsod nyújt feléd ... — Játékszernek nevezed az elveszett földi boldogságot?! — viszonzá Emma keserűen. — Óh, Erzsébeti boldog vagy, hogy oly könnyen tudsz vigaszt találni oly veszteségért, mely téged is érint; mert ha a sors Albertben elrabolta tőlem szerelmemet, neked elrablá fivéredet . . . — Nekem nem kell vigaszt keresnem, mert azt úgyis föllelem már — viszont— Erzsébet nem minden indulatosság nélkül. — Egy fivért, egy gonoszt, egy méltatlant, elvesztettem, de megmaradt helyette a jobb, érdemesebb, így kellene nálad is lennie; ha eddig folyvást kétségben talál, e levél által meg kell győződnöd, hogy Albert érdemetlen reád, és a lemondás, ha azt komolyan akarod, annál könnyebb lesz, mert a megvetés is győzelemre segítend ellene. És kárpótlást is telsz a méltatlan ellen; fivérem Emil , a férfiak e mintaképe , mindenképen igyekszik, hogy elfoglalhassa szivedben azon helyet, melyet Albert megvetett ; ő mindent elkövet, hogy azok után, miket Albert árulása miatt szenvedtél, ismét a boldogság útjára vezessen vissza. De te önfejű gyermek költségvetés tárgyalása alkalmával vizsgáltassanak a horvát osztályra vonatkozó tételek és igtaztassanak az illető minisztérium költségvetésébe s ezen eljárás kezdetnék meg minden további discussio nélkül a pénzminisztérium költségvetésénél. A ház ezek után az említett külön tételt elfogadta. Deák Ferenc az alsóbbrendű tisztviselők s szolgák fizetésének javítása tárgyában beadott indítványát a pénzbizottsághoz kéri utasíttatni. Lónyai Menyhért min. Deák indítványát ez idei költségvetéssel nem tartja keresztülvihetőnek, annyit azonban mégis kíván megállapíttatni, hogy a központon 500 frt, a vidéken pedig 400 frt legyen a fizetés minimuma. Miután ez ügyben még Deák Ferenc, Tisza Kálmán és Zsedényi Ede szólottak fel, a ház Deák indítványát a pénzbizottsághoz utasította. Tisza Kálmán Vukovich Sebőnek a hivatalok rendezésére vonatkozó hat javaslatát a költségvetés tárgyalása után azonnal kívánja tárgyaltatni. Ez ismét hosszas vitát idézett elő, melyben részt vettek: Simonyi Ernő, b. Smjonyi Lajos, Lónyai min., Tisza László, Ghiczy Kálmán, Tisza Kálmán (másodízben) Zsedényi Ede. — A ház elvégre e hat javaslat tárgyalása iránt egyelőre mit sem kívánt határozni. A főrendiház ülése jan. 20-án. Elnök: Majláth György országbíró. Jegyző: Csáky Gyula. Napirend : a jogügyi bizottság újabb jelentése, a büntető törvényekre és gyakorlatra vonatkozó némely intézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyában. Vas Miklós báró a jelentés értelmében nyilatkozik. Horváth B. min. kijelenti, hogy nemsokára tvjavaslatot fog előterjeszteni a járásbíróságok székhelyein kellő mennyiségű és minőségűegyházak felállításáról s az erre vonatkozó költségekről. Csáky László gr. a törv. javaslatot elfogadja, csakhogy a végszakaszt következőleg ajánlja szerkesztetni : jelen törvény az első folyamodásu kir. bíróságokkal egyidejűleg lép életbe. A vitában résztvettek még : Apponyi György gróf a jelentés mellett, Horváth B. mint az előtte szóló ellen , Szögyényi L. és Vécsey József báró a javaslat mellett, Cziráky János gr. ellene, Lipthay Béla a Csáky-féle módosítvány mellett. Ezután Apponyi György s az igazságügyminiszter váltottak helyreigazító megjegyzéseket. Végre szavazás útján Csáky javaslata fogadtatik el. A főrendiház ülése jan 21-én. A tegnap napirenden lévő tárgy folytattatik. A törvényjavaslat 1-ső, 2-ik, és 3-ik §-ai változtatás nélkül elfogadtatnak ; a 4-ik §-hoz beillesztetni javasolt záradék Horváth B. min. felszólalására — mint teljesen felesleges — elhagyatván, a 4-ik §. is marad az eredeti szerkezet szerint. Az 5-ik, 6-ik, 7-ik és 8-ik §-ok változás nélkül elfogadtatnak. A 9-ik §-hoz pedig ezen módosítás csatoltatik: „Jelen törvény az első folyamodásu kir. bíróságokkal egyidejűleg lép életbe, s végrehajtásával az igazságügyminiszter bizatik mge.“ Ezután felolvastatik a képviselőház vasúti bizottságának jelentése, a közlekedési miniszter nyilatkozata s a kiigazított szöveg. ” Határoztatott : az engedély-okmányban a kiigazítás meg fog történni és a képviselőház erről szokott módon értesíttetni, vagy makacsul ragaszkodnidhoz, hogy boldogtalannak akarod magad érezni, hogy magadat kínozd oly veszteség miatt, melyet pedig nagy okod van nyereségnek tekinteni, elutasítod a szerencsét, mely neked kínálkozik ... — Hagyjuk ezt, Erzsébet ! — szólt Emma, minden erejét és méltóságát fölhasználva. — Én nem tudok játékot űzni szívemmel , mely Alberté, és örökké övé maradand ! Sohasem fogok Emil iránt oly érzelmeket hazudni, melyeket nem ismerek; és ha Emil valóban szeret, sohasem fogja tőlem azon gyönge vigaszt elrabolni akarni, hogy szerelmemre gondolhassak . . . Én tisztelem s becsülöm fivéredet és benső barátságot érzek iránta; de azért sohasem nyújthatnám neki kezemet oly kötésre, minőt ő kíván , mert ő boldogtalan lenne oldalamnál ... Ti mindnyájan javamat akarjátok , tudom — téve hozzá, s Erzsébet kezét kérőleg véve saját kezei közé; — de én, én mit sem tehetek, mint csöndesen tűrni és szenvedni ... és csak ha háborítlanul adhatom át magamat fájdalmamnak, veszti az maró erejét . . . (Folyt, köv )