Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)

1870-02-23 / 23. szám

lekezési tervjavaslat ellen. Nota bene, e tör­vényjavaslat nem létezik, miután a belügy­miniszter azt visszavonta. Mondják, hogy e baloldali körbe szép asszonyok is járnak s olykor nagyban foly a pohárkoccintgatás. * * * Az öreg „Hon“ pedig, dacára hogy Pes­ten szedő­ strike van, szörnyen ráér a vezér­cikkek rovatában Ízetlen badarságokat produ­kálni. Az már nem is kérdés, ha Ízetlensé­gekről van szó a „Hon“-ban, hogy ki cselekszi azokat, magától értetődvén, hogy senki más, mint e lapnak az istenben boldogult „Hazánk“ tövises szellemű öröksége, a tudós (Sz.) pro­fessor. Ez a jó lélek megint azon űrről fantá­ziál, mely Deák és pártja, meg a kormány és ennek követői közt létezik. Beszél aztán még egyéb űrről is, amint Horváth M. és Percel túlzásai „a nemzet közelebbi történe­tének idegenszerí­ átalakítására“ idéztek elő, s amely „legtöbb pénzébe ker­ült a jobboldali választási komiténak.“ Aki ezt érteni akarja, annak először a baloldali tudósok kabalisztikus nyelvét kel­lene megtanulnia, csakhogy ez nem érdemes a fáradságra. Beszél aztán ez a jámbor tudós köpe­­nyegfordításról, melynek az lett a követke­zése, hogy a jobboldali közlönyök férfiai, akik­nek — a tudós professor szerint — eddig fökötelességök volt minden nemzeti lelkese­dést gúny­nyal és negatióval fogadni — egy­szerre a Batthyány-emlékre kezdtek gyűjteni. — Persze, az ilyesmi a baloldal lexikona szerint eddig a baloldal privilégiuma volt,... a nemzeti lelkesedésből gúnyt űző jobboldal pedig megköszönhette, ha pénzét elfogadták. Mind e badarságoknak koronája az, hogy a tudós professor úr abban, hogy immár az országházban jobboldali tagok is erős táma­dásokat intéznek a kormány ellen, körje­let lát és természetesen, megint a fölbomlás rémképeivel kecsegteti magát. Íme, amíg nem volt alkalom arra, hogy jobboldali képviselők a kormány ellen nyilat­kozzanak, addig „mamelukhad“ volt a jobb­oldal ; most, ha egyik-másik a kormányférfiak nézetével vagy tetteivel ellenkező álláspontot foglal el egyben-másban: azonnal megvan a kórjel­e az országbomlás — szerencsére, csak a tudós (Sz.) úr agyában. Ilyen léhaságokat a nyomdász-strike előtt és után igen, de alatta nem vártunk volna a „Hon“-tól sem. De hát ki tehet róla, ha egyszer úgy áll a dolog, hogy: „Nagy lett volna a tudósnak Az ő tudománya, De mi haszna, ha kevés volt A vágott dohánya...“ az autonómiát csak egy országos mystificatió­­nak tartja. Horváth Mihály indítványt terjeszt elő, mely szerint egy bizottság küldessék ki, mely a kath. alapítványi javak jogi termé­szetét megvizsgálva, jelentést tegyen: vanak-e oly javak a kath. egyház birtokában, melyekre ez jogosan igényt nem tarthat, s melyeknek ezentúl is az állam kezelése alatt kellene maradniok. (Ezen indítványt megelőző nagy hatású beszédét, mely szónoki tekintetben is valódi remekmű, lapunk első hasábjain találja az olvasó, csak kivonatosan. Sajnáljuk, hogy helyszűke miatt egész terjedelmében nem kö­zölhettük.) Utána Ghiczy K. nyújtott be h. javaslatot, mely szerint utasíttassék a min., hogy a kérdéses javak eredetét, történetét, célját illető okmá­nyokat bemutassa, továbbá addig is, míg a kezelés iránt intézkedés lesz, a budgetbe té­­telenkint fölvétessenek. Jókai Mór kije­lnti, hogy nem m­int protestáns, hanem mint országos képviselő szólal fel , csak annak kíván kifejezést adni, hogy ő és elvtársai nem egyenlőség létesíté­sén, de vallásszabadságon munkálnak. A val­lásbeli subtilitások helyett itt inkább a köz­nevelési ügyet kívánja tanácskozás alá venni; csatlakozik Ghiczy K. nézeteihez. Wahrman­­nak felelve hosszasan beszél az izr. congres­­sus menetéről, védvén annak kisebbségét Wahrmann illetéktelen helyen tett támadásai ellen B. Eötvös mia. A cultusminiszteri bud­get oly természetű, melyben a vitatkozások igen messzeágazók lehetnek. Mindazokra , a­mik itt felhozattak , nem válaszol. Beismeri, hogy a felemlített tárgyak fontosak , de azok felől most nem határozhat a ház, mert jelen­leg a költségvetés van napirenden. E kitérés után az izr. congressus összehívása alkalmá­ból nyert dicséret és megrovás ellen tesz ki­fogást, mit é­l csak­­az emancipatio kimon­dása után beállott kötelességét a lehetőség szerint teljesítvén, nem érdemel. Z­s­e­d­é­n­y­i Ede beszédében észrevételei­vel csupán a vallási alapokra szorítkozik, s kije­lenti, hogy erre az országgyűlésnek igenis van befolyása. Ezután Horváth Mihály beszédére tesz megjegyzéseket; végül Wahrmann elle­nében rászólja, hogy az orthodox zsidók tö­rekvéseit elnyomni igyekszik. Németh Albert indítványt terjeszt elő az iránt, hogy a lelkészek ellátása felől, a hit­felekezeti egyenlőség alapján, a vallás és köz­oktatásügyi miniszter egy tvjavaslatot terjesz­­szen a ház elé. Horváth Döme­nhiczy K. nézeteit cáfoló beszéde után Horváth Mihály K. javas­latát egészben pártolja. Berzenczey László Ghiczy K. mellé sorakozik. A képviselőház ülése febr. 19-én. Gr. Mikó Imre min. felei Madarász Jó­zsefnek, a Tisza, Bodrog folyók átmetszési ügyben ismételve tett interpellátiójára s a tényállást kijelenti, hogy 4 előbb beérkezett pályázat közül egy sem lévén acceptálható, új négyheti pályázat nyittatott; e tekintetben utalja interpellálót a hivatalos közlöny a ön számára, mely ez uj pályázatot közlé, s hiszi, hogy ez által a „N. Fr. L­.“ goromba gyanú­sító cikkét, mely az interpellációra alkalmat nyújtott, megcáfolta. Madarász Józsefet nem egészen elégíti ki a válasz, különösen rászalja, hogy a mi­niszter a sajtót ily kifejezésekkel illeti. Gr. Mikó mint kijelenti, hogy ezen ki­­fejezésekkel nem a sajtót illette, hanem egy special­iter kijeb­lt cikket, mely a miniszteri eljárást „unper­iners“-nek nevezte , mi min­denesetre gorombaság. „Nagymennyiségű vadlovakat is árulnak itt, miknek szeliditéséhez igen jól értenek. Biztosítottak engem arról, hogy bárki is itt 3—4 ezer lovat összevásárolhatna. Aruk oly­annyira csekély, hogy 10 magyar írtért igen szép utazó lovat, kaphatni.“ „A császár, m­int mondák, Szegedet egy ír püspöknek ajándékozd. Én láttam is e főpa­pot. A karmelitáknak igen szép templomuk v­an a városban , hol misét is hallgattam, a mise némileg magyaros modorban mondánk.“ „Szegedről Pestre jöttem; ez m­glehetős nyilt város, mely a Dunaparton Budával át­­ellenben fekszik. Szegedtől idáig a föld sik és termékeny, számtalan nyájakat találhatni az utón, igás lovakból állókat s vadakként szabadon legelőket; inn­nét van, hogy a sze­gedi piacon oly sok ló található . . .“ Utazónk nem emlékezik meg a szegedi várról, holott ennek akkori fönnlétét kétség­telenné teszi Albert királynak 1439-ben kelt oklevele, mely szerint a szegedi várat, Szeged várost, továbbá Kezke , B .... eh és Csongrád falukat, melyek az említett várhoz tartoztak, Erzsébet királynénak adományozta. Ez időben, a többi terményeken kívül, a só-árulás is nagy mérvben űzetett itt, s úgy látszik, egyes nagyurak is bírtak saját sórak­tárakkal, bárha ezen cikk a királyi jövedelem­hez tartozott. Tallóczi Matkó, Dalmát­, Hor-A miniszteri válasz tudomásul vétetik. Napirenden volt ezután a mentelm­i Bi­zottság jel­ötése Rákóczy, Berzenczey és Mi­­letics ügyére vonatkozólag. Gajzágó­­ indít­ványára 1 óra után zárt ülésben tárgyaltatás határoztatik. Ezután a kérvényt bsz. részéről több elintézett kérvényről létetik jelentés, mi a ház által tudomásul vétetik. Napirendre kerül a vallás- és közokt­­ügyi minisztérium költsévetésének folytatólagos tárgyalása. A napirendhez legelőször Török Sándor szólón, ki a vallás- és közoktatási miniszter költségvetését a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Madarász József megjegyzéseket tesz legelőször a kultuszminiszter által felemlítet­­tekre, és ő is kívánja, hogy legnagyobb figyel­mét legelőször a legszükségesebbre, illetőleg a népnevelésre fordítsa. Ezután Wahrm­ann nézeteit rászólva fejtegeti ellenében , mit ért szabad egyház szabad államban és az „auto­nómia“ alatt. Végül azon óhajtásának ad ki­fejezést, hogy az oktatás- és vallásügy ha­zánkban a szabadság azon pontját érje el, a­mint az Amerikában létezik. P­a­c­z­o­l­a­y János a róm­­ katholikusok érdekeit védve felszólal Ghiczy K. ellen, ki az eg­y hogy ülendő kath. autonómia felett eleve rászólását fejezi ki, és végül kijelenti, hogy pártolja Horváth Mihály indítványát. A nyilvános ülést elnök ezzel déli 12­/* órakor bezárja, mire zárt­ ülés következett. Országgyűlés. A képviselőház ülése febr. 18-án. Madarász József interpellálja a közi­­minisztert, hajlandó-e a Tisza és Bodrogra, úgy a Dunára és az ország többi folyamaira vonatkozó kutatási munkálatokat illető irato­kat a ház asztalára tenni ? Napirenden van a vallás- és közoktatás­­ügyi minisztérium költségvetésének átalános tárgyalása. Mocsáry Lajos aggódik, hogy a kath. autonómia csak a hierarchia függetlenitése lesz az államtól, de nem a hívek jogainak biztosítása. Míg új gyökeres reformok nem létesülnek, a coelibatus el nem törültetik, a főpapi javak nem saecularisáltatnak — addig MISN­M. Töredékek Csongrádmegye múlt­jából. (Folytatás.) Zsigmond király szintén kedvelője volt a városnak, tanúsítja ezt azon körülmény, hogy 1430-ban Szeged polgárait az egész­­ország területén vámmentességgel ruházta föl; sválc­ban fejedelmeink iszapolása mellett Szeged haladásnak, csinosodásnak és nagyobbodásnak indult olyannyira, hogy Zsigmond idejében 1433-ban, a hazánkon keresztül utazó egy trauma — Bertrandou de la Froquier — mél­­tánylattal emlékszik róla. „Szeged nagy nyílt város — mondja ő — egyetlen nagy, mint­egy h­eve­nyi hosszúságu utcával ellátva. Mindennemű növényekkel gazdag vidéken fek­szik. Nagymennyiségű daru és vadkacsa fo­­gatik itt; egy nagy vásáriért láttam ezen ál­latokkal megrakva, csakhogy tisztátalanul ké­­szitik és eszik is. A Tisza számtalan halat szolgáltat, soha nem láttam még egy folyóból is ily nagyságú halakat fogni." A Lajtán túl. A galíciai resolutió fölött kevés eredményével folynak a tárgyalások. Az egyezkedés, ha csakugyan létesül, csak lassan és lépésen kint fog létesülhetni, mivel az első három pont is, melyre eddig a sor került, nagyon sok akadályt és nehézséget okozott. Egyébiránt a tárgyalások nehéz me­netét maguk a tanácskozó galíciai férfiak okozzák. Épenséggel nem ártana a lengyelek ügyének, ha képviselőik országuk sajátságos és különös viszonyait, melyekre folyton hivat­kozni szeretnek, kissé bővebben megvilágíta­nák, ahelyett hogy durcásan azt felelik : ta­nulmányozzák maguk a képviselő urak ! Ha a lengyelek a maguk részéről nyíltan és előzé­kenyen előadnák ügyeiket, akkor az ellenpárt sem képzelhetne minden pont mögött valami titkos értelmet és utógondolatot. Némely pontok fölötti viták különben élénkek, azonban határozatot egy pont fölött sem hoznak, míg a kormány ki nem fejtette nézetét fölötte. A kormánynak azon intézkedése, hogy a b­eh­­­ártok két vezérét Riegert és Sladowskyt egyezkedési tanácskozásra Bécsbe hívta, áta­­lános helyesléssel találkozik. Dr. Rieger az úgynevezett ó-cseh conservativ párt vezére, mely az aristocratiával és klérussal van ösz­­szeköttetésben, míg Dr. Sladowsky az új csehek fejeihez, azaz a cseh szlávok szabad­elvűbb elemeihez tartozik. Azért helyeslik e lépést, mert egyszer végre tisztába kell jönni egyrészt aziránt, hogy a csehekkel lehet-e csakugyan méltá­nyosan egyezkedni, de másrészt aziránt is, várjon a kormány őszintén akarja-e a kiegye­zést. E tárgyalások ideje is jól van megvá­lasztva, mennyiben a lengyelekkel­ egyezkedés is napirenden van, és most a közvetlen vá­lasztásoknak is a reichsrathban tisztába kell jönni. Egy legújabb távirat azonban megcáfolja a két cseh pártvezér Bécsbe utazásának hírét, akik Miskra meghívását visszautasították volna, így tehát a cseh ügyek megint csak csehül vannak I­vát­ és Tótország bánja ugyanis 1440-ben ki­adott oklevelében meghagyja sókamarásának, hogy nemes Dóczi­­Mihály tisztjének vagy emberének az utalványozott sómennyiséget adja ki. Ha, mikép a fentebb említett francia utazó leírásából kitűnik, Szeged már Zsigmond korában csinos város és nagy kereskedelmi hely volt, okvetlenül nagyobbodott az az ural­kodása utáni években s különösen a Hunyadiak korszakában, mert miszen tudva van,Hunyadi János bírta Hold - Mező-Vásárhelyt, s azon felül az alföldi nép hozzá és családjához őszinte szeretettel és ragaszkodással viseltet­vén, nemcsak a bán maga koronként, huzamosb ideig tartózkodott az általa is igen kedvelt vi­déken, de neje, s később fia, a nagy Mátyás is szám­talanszor megfordult Szegeden, melynek falai között több adagraszóló egyezség, intéz­kedés és országos tanácskormány jött létre. „Hunyadi János különösen kedvelte az alföldet — mondja Teleki József 1450-51-rel­ — a téli napokban az őt szerető és család­jához ragaszkodó alföldet látogatta meg; itt titkot nem­ csinált a Czileiek elleni gondo­ko­­zásából ..." Lehet-e ennél az alföldre nézve dicsőbb és magasztosabb bók ?! midon neuf- A Teleki Huny II. k. 170. 171. 1. Küllői­­L Sy, Franciaország. A c­ászár f. hó 17-én hivatalosan fogadá Albrecht főherceget. A „Parlament“ jelenti, hogy a császár a több­séghez tartozó több követ előtt kijelenté : Én sohasem szándékoztam a törvényhozó testüle­tet feloszlatni. Önök biztosíthatják társaikat, hogy én távolról sem­ gondolok ezen rend­szabályra. A „Patrié“ alaptalannak nyilvánítja azon közlést, mintha a katholikus hatalmak collek­­tív előterjesztésekben egyeztek volna meg a csalhatatlansági dogma tervezett behozatala el­len. — „Semmi ily egyezkedés sem történt ily értelemben, Franciaország, Bajorország s Austria közt. Ezen 3 hatalmasság közül mind­egyik adhatott, ugyan Rómában bizalom- s tiszteletteljes tanácsokat, — de ezen taná­csok semmiféle diplomatiai tényre nem adtak alkalmat.“ Pariszian, miután a kabinet kebelében ki­tört egyenetlenségekről szóló hírek majdnem tizennégy napig hallgattak, most újra előtérbe lépnek. Két pont van, mely felett a kabinet­ben a vélemények szétágazók : a hadsereg létszámának leszállítási kérdése, s azon kér­dés, vájjon a kamara feloszlattassék-e, s uj választások rendeltessenek el vagy nem? Utóbbi kérdés tényleg mind jobban fog­­lalkoztatja a politikai köröket. A „Journal des Débats“ 14-én egy cikket hozott, melyben az uj választások szükségessége taglaltatik. A balközép ezen felfogást helyesli, s erről Olli­­viert értesítette is. Sőt a baloldal 15-én vita tárgyává tette az új választásokat. Picard és Favre nagy erélylyel követelik a kamra fel­oszlatását, de Ollivier tételetéből nem l°hete kivenni, hogy e tárgyban a minisztérium ke­belében vélemény­különbség léteznék, s így csak a kabinet megelégedése constatálható a jelen kamarával. Legközelebb egy fiatal emberekből álló küldöttség bizalmi feliratot nyújtott át Olli­­viernek, ki e bizalmat következő szavakban köszönte meg. „Igen meghat önök tette, az fölbátorít engem. Hogy a szabadságot meg­alapíthassam egyidőben a türelmetlenekkel s a reactió férfiúival kell küzdenem ; ha a köz­vélemény nem támogat bennünket, az egyik, vagy másik fél győzni fog s a szabadság újó­lag el lesz vesztve. Ha azok kik bennünket dicsvágygyal vádolnak csak néhány órát akar­nának a minisztériumban tölteni, meggyőződ­nének, hog­­y a kormány nehéz lehet. Mi a rendetlenségeket reactió nélkül fogjuk el­nyomni s kitartunk a szabadelvű utón. Ha nekünk ez sikerül, azt fogjuk véghez vinni, mit elérni Mirabeaunak és Costant Benjámin­nak szerencséjük nem volt.“ A Bonaparte Péter hg ügyébeni vizsgálat befejezéséhez közelg. Megbotránykozással con­­statálják, hogy a vizsgalobb­ák a legnagyobb pártoskodással járnak el, s mindenkép igye­keznek a herceget tisztára mosni, a tanukat zavarba hozni törekesznek , s a főtanút, Ulric de Fonviellet, amennyire csak lehet, mellőzik, így eljárás után aztán neki csoda, ha az elé­­gületlenség nőtten nő Franciaországban. Rómából azon különös de nem várat­lan hír érkezett, hogy a zsinat ülései bizo­nyos idő óta nem csak igen izgatottak, ha­nem valósággal viharosok is. A szónokok csendes, ájtatos hallgatása helyére, miként ezt a zsinat első ülésein lehete észlelhetni, most szenvedélyes félbeszakítások léptek és a be­szédek csípősek és haragos hanguak. Az el­nöklő bibornok igen gyakran kénytelen a ha­rangot elővenni és ily módon állítani helyre a rendet. Spanyolországban úgy látszik Mont­­pensier herceg fog királylyá választatni. Be­csak korúnak, hanem az utóbbi századoknak is legnagyobb férfia ide, a tisztakeblű őszinte nép közé vándorol, hogy egész nyíltsággal tanácskozhassék az ország és családja meg­rá­tására törekvő gaz Cilleiek ellen. A kormányzó a tél egy részét, sőt a ta­vaszt is, e vidéken töltötte; a Cilleiek meg­rontásán kívül György szerb fejedelem meg­aláztatása is képezé tanácskozmányának tár­gyát, s hogy a feljelölt időszakban Csanádon de legkivált Szegeden tartózkodott, az több ezen időben kiadott okleveleiből kiderül. 1450-dik év nyara folytán huzamosb ideig tartózkodott Vásárhelyen, hol a szekcsői hercegek ellen egy igen érdekes per tár­­gya hatvan Vásár­hely birtoklására nézve, an­nak kimenetele a kormányzót mindenek fölött érdekelte. Ezen per vázlatát Vásárhely alatt tüzetesebben ismertetvén, azt itt hallgatással mellőzzük. Hunyadi János kimúlta után mi sors várt a családra, az ország történelméből tudja az olvasó, min­t helyi érdekűt azonban nem hagy­hatom említés nélkül, mikép a magasztos lelkű özvegy, az egymásután következő csa­pások és méltatlanságok közepette, ismét hű népei közé sietett, és testvérével Szilágyi Mi­hály macsói bánnal Szegeden végezte el azon teendőket, melyek szerint a férj és fia ellen elkövetett méltatlanságokat megboszélni, más-

Next