Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)
1870-01-14 / 6. szám
POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések díja: Előfizetési feltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . 2 frt. | Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Egyes számára fs kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann A. Z-s. magy. hirdetési irodájában, Pesten, zsibárus-utca 2 ik sz. Pécsben Haasenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) és Oppelik A., — Maria/m. Frankfurtban Haasenstein és Vogler hirdetési irodájukban, valamint utóbbi helyen G. L. Daube kap. hirdetések ex editiójában ; Lipcsében Saehse és társánál; Párisban Havas, Lafitte , Bullier és társánál Megjelen: Betenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Előfizetési fölhívás 1870-iki tizenkettedik évfolyamára. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordva és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre....................................8 frt. Egész évre..........................7 frt. Félévre........................................4 frt. Félévre...............................3 frt 50 kr. Negyedévre...................................2 frt. Negyedévre..........................1 frt 75 kr. Egyes szám ára 6 kr. ~^jjf HI*,?“ T. előfizetőinket kérjük az előfizetések mielőbbi megtételére, hogy a lapok szétküldésében fönakadás ne történjék. ______________________________________A „ Szegedi Híradó“ kiadóhivatala a kérdéses intézettől városunk méltán megvonhatná rögtön minden további segélyét. Hogy azonban nem áll e vád a jelenre vonatkozólag, e tekintetből legyen szabad — egyebeket mellőzve — a békéscsongrádmegyei tanfelügyelőre hivatkoznunk, ki többszöri hivatalos látogatásából merített tapasztalatai nyomán nemcsak e lapok hasábjain, hanem tekintélyes férfiak jelenlétében oly elismerő szavakkal nyilatkozott a taneredményről, hogy azokra mind a tanárikar , mind növendékeik csak büszkék lehetnek. De nem áll a fönterőlített vád a múltra vonatkozólag sem, mert hisz élő tanuk erre, nem kevés kivétellel, hanem százakra menő számban azon helybeli és vidéki jeles tanítók, kik ezen intézetből kikerülve, részint képezdei tanári, részint főelemi s népiskolai tanítói minőségben bátran kiállják a versenyt bármelyik országos intézet kiváló növendékeivel. Tagadhatlan , hogy vannak az intézetből kikerült növendékek között gyönge tehetségűek, de jogosan róható-e meg ezért az intézet , főleg , ha tekintetbe veszszük , hogy eddigelő nagyrészint a legszegényebb szellemi tehetségű ifjak szánták el magukat a küzdelemteljes néptanítói pályára; márpedig ilyekből két-három év alatt nem kitűnő, de csak középszerű tanférfiakat is képezni emberi erőt haladó munka volna. És ha az ily szellemszegény tanítók még később önképzésükről is lemondanak, mint csaknem rendesen történni szokott, nem csoda, ha okmányaikban érdemlegesen jelzett csekély képzettségi alapjuknál lógva tanítói teendőiknek kellőleg meg nem felelhetnek. E tények után tehát — úgy hiszszük — teljes joggal utasíthatjuk vissza cikkíró azon vádját, hogy a helybeli képezdéből — kevés kivétellel — csak sajnálatainéltó szellemnyomorékok kerültek ki. A tanitóképezde igazgatósága.*) Levelezések. Temesvár, jan. 10-én. T. Szerkesztő úr! Képzelje Ön, Missies János, a temesvári főhős, végre csakugyan talált egy üresedésben lévő képviselői kerületet, melyben temesvári bukása előtt és azóta betanult beszédeit elszónokolhatja. Bizony kár is lett volna azokért a szép beszédekért, amelyeknek mindegyike szép összeget kóstálhat, belekerülvén a temesvári választás egy két garasába a temesvári fagarasnak. Temesből és Krassóból kikopván, a „Bayersdorf és Biach“-reszkettető férfiú, most Torontálba indult szerencsét keresni. Torontál megye az ő igazi helye, oda kellett volna már neki réges-régen átköltözködnie, ott vannak csak igazi patrióták, kik a Miletics, Babes, Mocsonyi és Grujesku-féle nagy hazafiaknak a nemzet bizalmával való fölruházása után kétségen kívül szerencséjüknek tartandják, ha az említett nagy férfiak koszorújába a Missies János nevét is belefűzhetik. No hiszen ha a jó példányiak megszerzik maguknak ezt a derék férfiút, lesz mit *) A t. igazgatóságfönnebbi cáfoló sorainak készséggel adtunk helyet. Óhajtottuk volna azonban, hogy az önvédelem ily komoly ügyben ne lépte volna át a szigorú tárgyilagosság határát az olyan „nemtelen koholmányok“ léte kifejezés által , mely nem a higgadt megfontolás , hanem a szenvedély, e rész tanácsadó hangja, s amelyet határozottan vissza kell utasítanunk. Szerk. hallgatnia Lónyaynak odafönn az országgyűlésen. Fakérdés, erdő-ügy szőnyegre hozatik, s interpelláltatni fog a pénzügyminiszter még amiatt is, hogy miért nem igyekszik a kincstár erdeiben a vad ártányi disznókat meghonosítani. Hídban, Messics, mint román , veleszületett hajlamainál fogva imádja a padurét (erdőt), melyről az oláh azt hiszi, hogy egyedül csak értté van teremtve. Hanem aztán értenek is a fa elszerzéséhez úgy, mint semmiféle názió a világon ; egy gondolat s a kiszemelt fa már az udvarban fekszik. Azonban a financiális és oeconomiai tudomány nem a legerősebb oldaluk a római atyafiaknak, mit a következő eset is igazol. Sistarovecz községében fél öt fát vevén olcsó áron, Lippára akartam szállíttatni s a fuvarozás végett egy oláh atyafival értekeztem, kinek követelését (4 ftöt) túl.csigázottnak találtam; barátom, ki velem volt s ki a vidéki szokásokat ismerte, lebeszélt arról, hogy a fát Lippára vitessem, állítván, miszerint Lippán olcsóbban jutok fához, mintha az általam vett fél öl fát Lippára befuvaroztatom. Csakugyan Lippán másnap egy sistaroveci oláhtól 2 fion vettem fél öl fát! az igaz, hogy a fának eredete felől nem kérdezősködtem semmit. Sistarovecről Lippára az én atyámfiai be nem fuvaroznak fél öl fát 4 frtért, azonban fél öl lopott fát Lippára beszállítva 2 frton adnak el. Ajánlom e körülményt figyelmébe minden favásárlónak. Városunk a farsangi előkészületekkel némi élénkséget nyert. Lesz bál annyi, amennyi kielégítene mindenkit, csak a leányokat nem , kik minduntalan táncolni szeretnének, s kiknek a tánc soha sem elég. Van dolga minden édes mamának, kinek csak bálba menendő leánya van. Boltokból ki, boltokba be, a kirakatok előtt található most az egész szép világ. Érdekes nézni, midőn a kirakatok előtt álló nők egyszerre csak sikoltozva szétugrálnak. Talán tüzet dobott közéjök valaki, vagy egér szaladt el lábaik mellett? fogja kérdeni a nyájas olvasó. Oh, korántsem, csak a járda mellett elmenők egyikének lába alól szétfecscsent vizzel elegy sár riasztotta meg őket. Az örök sarok városa lesz maholnap Temesvár, ha a mennyeknek ura be nem zárja az egek csatornáit. (Hát Szeged akkor mi lesz ? Szerk.) Vidéki publikumunk alig van, kinek is lenne most kedve átúsztatni a sártengeren ? Mindössze egy-két nemes, főnemes száll át néha a városon. A bárók ugyan szaporodnak, de a demokraták száma nem igen gyarapodik. Egy alföldi báró helybeli cukrászaink egyikénél hosszasan vitatta azon elcsépelt állítást, hogy az ember a bárónál kezdődik; a napokban újból megjelenvén az illető cukrásznál, nagyúri élcelő hangon fölemlítő, hogy a marhavész már az emberek közé is bejő, hozzátevén, miszerént a marhavész már a megyei tisztviselők közé is behatolt s egy párt közülök el is ragadott. — No, hála az égnek ! szólt a mi cukrászunk, csakhogy már a bárókra és grófokra is kerül a marhavész. — Mit akar ezzel mondani? szólt a nemes báró a cukrászhoz. — No, hiszen a báró úr mondotta, hogy a marhavész már az emberek közé is jő, a báró úr állítása szerint pedig az ember csak a bárónál kezdődik. Viszontlátásig. Spitzmann, Batthyány Lajos emlékszobrára folytatólag adakoztak : Scheinberger Antal 5 ft, Reitzer Jakab és fia 5 ft, Guttmann A. 5 ft, Burger Zsigm. 5 ft, Őrhalmy Lajos 5 ft, Csiszár Szilveszter 1 ft, Nagy János 1 ft, ifj. Heszlényi József 1 ft, Schmidt Imre 1 ft, Huszka Ödön 1 ft, Czapik János 1 ft, Zombory Antal 3 ft, ifj. Pálmay István 1 ft, Szendrey János 2 darab ezüst forintos, Stróbl József 1 ft, Andy József 1 ft, Keméndy Nándor 1 ft, Keméndy Béla 1 ft, Csíkos Imre 1 ft, Alacs György 1 ft, Eördögh Mihály 2 ft. A múlt számunkbeli kimutatással együtt összesen: 122 frt 50 kr, egy arany és két db. ez frtos. A szegedi vár kisajátítása ügyében működő bzottmány javaslata. Elfogadtatott a január 2-diki ■ közgyűlés által. A leiratban közlött föltételek — ismervén a csere tárgyát képező vár jelenlegi rozzant állapotát, úgy helyiségei terjedelmét, hogy abban sem az elősorolt helyiségek ez idő szerint nincsenek meg, sem abban azok bármi körülmények között el nem is férhetnek, s így nem létező állapotot csere tárgyául fölvenni egyrészről, másrészről ezentúl még a majdnem haszonvehetlen rongált helyiségek helyett újakat építve átszolgáltatni, a városnak világos és roppant hátrányával járna — elfogadhatóknak nem találtatnak; nem annál is inkább, mert ezek túlcsigázottabbak a már korábbi tárgyalások alkalmával előszabott föltételeknél ; hogy tehát e nagyfontosságú és közérdekű kérdés a város és katonai kincstár között a méltányosság korlátain belül, és mielőbb sikeresen megoldathassák, a bizottmány nézete és javaslata szerint mindenekelőtt a közös hadügyminisztériumot, illetőleg a katonai kincstári hatóságot szükséges meggyőzni arról, hogy az előírt feltételek, akár a vár és épületei értékét, akár annak helyiség-befogadási képességét tekintjük is, túlságosak ; az pedig csakis a város és a katonai hatóság által kinevezendő vegyes küldöttség együttes szemléje és becslése útján történhetvén, a t. közgyűlés által a nagyméltóságú m. kir. honvédelmi minisztérium fölterjesztésben megkérendő lenne, hogy illetékes helyen eme bizottság kiküldetését eszközölni méltóztassék, módjában állván ennek bekövetkezésével a városi küldöttségnek szemle és becsű által kimutatni a katonai bizottság előtt, hogy a vár úgy, amiként áll, mily helyiségekkel bir s jelenlegi becsértéke mily magasra tehető , s csak miután a kölcsönös fölvilágositás folytán a most követeltek túlzottsága kiderülni fog, szólhat hozzá és veheti tárgyalás alá a vros közönsége a valódi értékekre remélhetőleg leszállítandott újabb föltételeket, s nyilatkozhatik határozottan, amit hajlandó adni és szolgáltatni a vár átengedéséért. Addig is azonban, hogy a város magának a vár és épületek értékéről helyes fogalmat s kellő tájékozottságot szerezhessen, azoknak mielőbbi megszemlélése s jelenlegi használhatóságukra tekintettel leendő földcsülésére Nováky György főmérnök elnöklete alatt : Molnár Pál állammérnök , Szilágyi Gusztáv mérnök és képviselő, Horváth József, Heszlényi József ácsmesterek, Hoffer Károly, Kovács István építészek, Szabó János, idősb Felmayer Antal, Neskovits György képviselők, Aigner Károly bizottmányi tag és Vitkovszky Lőrinc rajztanár, jelentésük bevárása mellett kiküldetnek. Viszonzásul az állam képezdét kívánó cikksorozatra. Azon jól átgondolt memorandum után, melyet Szeged város tanintézetei ügyében a közoktatási minisztériumhoz benyújtott, kíváncsian kezdettünk a finnt jelzett cikksorozat olvasásához, azt hívén, hogy újabb nyomós elvekkel találkozandunk benne a város által kérelmezett államképezde ügyében. Azonban csalódtunk, mert a kérdéses cikksorozat legnagyobb részben oly nemtelen koholmányok ismétlésével foglalkozik , melyekkel más lapok a katholikus önérzet lovagiatlan sértegetésére céloztak. Ezekre nekünk sincs szavunk. Van azonban a cikksorozatban némi új is — a helybeli képezdére vonatkozólag — mit már csak e lapok t. olvasói iránti figyelemből sem hagyhatunk némi megjegyzés nélkül. Állítja a „—gye s“ jegyű cikkíró, hogy a helybeli képezde már csak azért sem kell Szeged városának, mert abból — kevés kivétellel — csak sajnálatra méltó szellemnyomorékok kerültek ki. Oly súlyos vád ez, mely ha igaz volna, Hazai ügyek. Lapszemle. A „P. Napló“ múlt keddi számában „Demokratia és a címek“ föliratú cikket hoz, mely épen oly talpra-