Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)
1870-01-16 / 7. szám
1870. 7-ik szám. Vasárnap, január 16-án. Tizenkettedik évfolyam. ------—----------Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház, l-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden házhozhordással és vidékre postán : Egész évre . . . 8 frt. Félévre . ... 4 frt. Évnegyedre . . 2 frt. Egyes számára fí Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban f.sibárus-utca 2 ikaz, Bécsben Hausenstein és Vogler hirdetési ügynökökné. —íraina n. Frankfurtban . Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 7 frt. Félévre . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. kr. osztr. értékben. Pesten Neumann A. I-s. magy. hirdetési irodájában, (neuer Markt Nro 11.) Oppenk A., és Rosenzweig J. L. Daube & Co. hirdetések expeditiójában , Lipcsében Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Előfizetési Sachses társánál, Páriában Havas, Lafitte , Bullier és társánál föltételek. Lapunk ezévi folyamából teljesszámű példányokkal még folyvást szolgálhatunk. Batthyány Lajos emlékszobrára folytatólag szerkesztőségünknél adakoztak : Gróf István 2 ft, Szégál Károly 1 ft, Lemle Miklós 1 ft, Szűts Mihály 1 ft, Mészáros György 2 ft, Almay Gyula 1 ft, id. Heszlényi József 2 ft, Okrutszky Coriolán 1 ft, Wachsmann Ferenc 1 ft, Faragó Gyula 1 ft, László Mihály 1 ft, Deutsch Henrik 1 ft, Nagy József 10 ft. Özv. Gaál Mihályné szül. Csavojszky Josefa egy arany, Gaál Endre egy ezüst frtos. A második kimutatásunkban foglalt összeggel együtt összesen : 147 ft 50 kr, 2 db arany és 3 ezüst forintos. Temesvár, jan. 10-én. A megindított nemzetiségi mozgalom, melynek féket nem ismerő kiáradásait néha rajongó lelkületű demagógok , gyakrabban azonban szerepelni óhajtó tanulmánynélküli egyének szoktak előidézni, — az osztrák-magyar állam majdnem valamennyi lapja által ismertetve jön, s ezen ismertetés közben nyilvánult véleményekkel szemben nem lehet megállnia a nemzetiségi mozgalomnak a jogosultság azon színvonalán, melyet a nemzetiségi rajongók és féltudósok , a kedvük szerént csűrt-csavart történelemből és légből kapott adatok nyomán igyekeztek neki tulajdonítani. A rajongás és önámitás legfőbb tényezői a mostani nemzetiségi mozgalomnak, melyet a köznép közül, ha nem is észre, de ruházatra nézve kiemelkedő egyének önérdekükben felhasználni igyekeznek. Politikai és vallási mozgalmaknak mindig megvan sajátságos alakjuk, s nem találunk esetet sem nemzetnél, sem hitfelekezetnél, melyben a mozgalomnak — a mennyiben ez jogosult volt — nagyszerű momentumai vagy emberei hiányoztak volna. De a mozgalomnak jogosultnak kell lennie, s mozgalmaknál, melyeknek igazságos alapjuk nincs, sem nagyszerű momentumok elő nem fordulnak, sem nagy emberek nem szerepelnek. Nagyszerű események teremthetnek csak nagy embereket, s viszont nagy emberek idézhetnek elő nagyszerű eseményeket. A nemzetiségi mozgalom hazánkban addig nagyszerű események előidézésére képtelen , míg nem jogosult, s ugyanaddig hiányozni fognak e mozgalom nagy férfiai is. Ha a nemzetiségi vagy egyéni szabadság veszélye forogna fönn, ha a magyar nemzet a többi nemzetiségeket leigázná s megvonná tőlük a szabadságnak önmaga által élvezett mértékét, akkor jogosulttá válhatnék e mozgalom, melynek — semmi kétség benne — meglennének nagy szereplői is. Ámde sem a nemzetiségi, sem az egyéni szabadság veszélye fönn nem forog, a magyar nemzet hazájában pedig nem csak szolgaság nincs, de a jogegyenlőség elve uralkodik, így tehát a mozgalom szítói csakis vagy rajongó, vagy roszindulatu egyének , kik egy nemzetiségnek értelmetlen részét elámítva, pillanatnyi zavart idézhetnek ugyan elő, de nagyobbszerű események előidézésére képtelenek. Aki figyelemmel kisérte a nemzetiségi mozgalommá keresztelt törekvéseket , annak tapasztalnia kellett, hogy az állítólagos nemzetiségi mozgalom sem a nemzetiségek értelmes részénél, sem a pórnépnek többségénél viszhangra nem talál, és ezen körülmény legfényesebb bizonyítványa a mozgalom jogosulatlanságának. Mert a nemzetiségek értelmes és józan többsége belátja, miszerint az egyesek által szított elégületlenség nem a jogos és ki nem elégített igények kényszerű nyilatkozata , a pórnép többsége pedig ösztönszerűleg visszatartja magát oly mozgalomtól , melynek élén legderekabb férfiait nem látja. Azonban a nemzetiségi törekvések káros hatását kétségbe vonni nem lehet, melyet legnagyobb mértékben a vallásos érzülettel kötött össze a hatásra számító roszakarat, mely a becsületes nép szivébe átültetni igyekezik a gyülölség és idegenkedés magvát. A nemzetiségi rajongás és részakaratnak egy szemtelen nyilatkozatával találkozunk Maniu B. urnak Párisban napvilágot látott azon röpiratában, melyet Szilágyi Sándor jeles történészünk a „Reform“ tárcájában ismertetett. Maniu B. ur hihetőleg csak nevét adta oda e röpirat alá, mert a tehetsége és egyénisége felől hitelt érdemlő egyénektől nyert értesülés nyomán kétségbe vonom, hogy 7 ívet saját ügyvelejének szüleményével képes lenne megtölteni. A röpirat hihetőleg Magyarországon készült, s valószínű, hogy a román congressusokon szerepelt ismert egyéniségek felügyelete alatt rendeztetett sajtó alá. Idézzük Maniu Bur röpiratának egy pár helyét : „Tacitusra volna szükség, ki megírná a martyr román nép történelmét, a feudális hunok barbarismusa, az újkor 1848, 1866 és és 1869 közti éveiben. S valóban mi volt az emberiségre Nero, vagy maga Attila és Dzsingszkhán, összehasonlítva az uj Árpádfiakkal, szemben a ruménekkel !“ Továbbá : „40,000, szabadságuk, nyelvök-, hazájuk és nemzeti egyéniségükért, az 1848-ki magyar forradalom csordái ellen vívott harcban elesett románok decatombjai emléke a huno-magyar vandalismusnak, mely a hazudott szabadság s nagyobb gúnyul a demokrácia zászlója alatt szégyen és büntetés nélkül garázdálkodott minden felett, mi rumén !“ Ezen dühös szavakhoz fölösleges a commentárs Nem tartozván azok közé, kik a fölizgatott szenvedélyek emberietlen jeleneteit fölemlegetni szeretik, sőt az egymás iránti szeretetnek tanait szeretvén hirdetni, elhallgatom ez alkalommal azon eseményeket , miket az 1848/9-diki harc idézett elő; mellőzöm azon véres dráma jeleneteit, melyeknek kegyetlen és állati szerepvivői között épen a műveltnek s Maniu B. ur által leigázottnak állított nép adta a legnagyobb contingenst. Maniu B. ur talán ép azért ir oly vadul és annyi ellenséges indulattal a magyarok ellen, hogy a saját nemzetisége által elkövetett vandalismust halványabb színben láttassa ? „Die Weltgeschichte ist das Weltgericht.“ A nagy német írónak e szavait ajánljuk figyelmébe Maniu B. urnak. Maniu B. ur röpiratában fejtegetett elvek azonosak a temesvári nemzetiségi congressus által feszegetett elvekkel, s így még inkább nyer valóságában azon föltevés, hogy a kérdéses röpirat Magyarországon készült. úgy látszik, hogy e röpirat mintegy inpulsust óhajtott adni azon agitatióknak, melyek Miletics által megindítva, már a határőrvidékbe is átcsempésztettek, s melyek a Babesiak és Mocsonyiak által ha nem is közvetlenül, de közvetve kétségen kívül gyámolíttatnak. Félni ugyan nincs okunk e mozgalmak miatt, melyeknek a jogosultság színét kölcsönözni a rajongók és részindulatuaknak egyike sem képes; azonban hű tükrét adják ezek mindenesetre azon törekvésnek, mely a nemzetiségek egy részének kebelében él, mely törekvésnek egyik célja: Magyarország területi épségének szétrombolása. Tudjuk, hogy erre képtelenek azok, kik magukat képzelt igények képviselőiül föltolják ; ámde nem szorul-e el lelkünk azon gondolatra, hogy a különben becsületes, de korlátolt felfogású nép egy részének lelkét megmételyezhetvén az ámítók, a felbőszített szenvedély vad féktelenségével kitörhet s ártatlanul és célnélkül kiontott testvér-vér patakja választhatana el bennünket, kiknek pedig, mint e közös haza gyermekeinek , testvéri egyetértésben kellene élnünk és boldogulnunk ! Bessenyei Ferenc, Országgyűlés. A képviselőház ülése jan. 14 én. Elnö: Somssich Pál. Jegyzők: Széll K. és Majláth J. Kormányrészről jelen voltak : Andrássy, Bedekovics, Mikó, Eötvös , Horváth, Lónyay és Gorove. A kölcsönös üdvözlés után — miközben a belépő Deák Ferencet az egész ház élénken megéljenezte — Elnök a gyűlést megnyitván, újévi üdvözletét nyilvánítja a képiselőháznak, s a beérkezett irományokat bemutatja. A kérvények roppant halmaza közt igen sok Budaváros feliratát pártolja, Fiumének azonnali bekebelezése tárgyában, néhány az Eszterházy-képtár megvételét kéri, mások a megyék rendezését sürgetik, egy-kettő a kolostorokat óhajtja ledönteni, a legtöbb helyi érdekű. — A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Elnök jelenti, hogy Pest város törvényszéke két képviselő kiadatását kéri pörbefogatás végett. — A mentelmi bizottsághoz utasíttatik. Bömbes Frigyes megbizó levele bemutattatik. Trefort Ágoston, Cseri Lajos, Samassa József , Berzenczei László képviselők igazoltatnak. Bemutattatik továbbá a még elintézetlen interpellációk, indítványok , határozati- és törvényjavaslatok jegyzéke. A háznak a keleti vasút szerződésének kijavítására vonatkozó múltkori határozata a főrendekhez áttétezik. Elnök bemutatja a pénzügyi bizottság jelentését a főszámvevőszéket illető törvényjavaslatról, mely Deák Ferenc felszólalása után — mivel tárgya sürgős s a költségvetéssel analóg — az osztályokhoz utasíttatik s a költségvetéssel együtt fog tárgyaltatni. Gonda László a hírlapi biztosíték eltörlése érdemében nyújt be törvényjavaslatot. Horváth Mihály a fiumei regnicolaris küldöttség működéséről szóló jelentést nyújt be, Gorove István miniszter benyújtja az 1869-dik évi dec. 30-án Angolországgal kötött kereskedelmi pótszerződést és a külföldre szállított tölgyfa után illeték megszüntetésére vonatkozó törvényjavaslatot. Bedekovits Kálmán miniszter előterjeszt egyjavaslatot a közös törvényeknek Horvát-Slavonországban milyen nyelven történendő kihirdetése iránt. Hazai ügyek. — A megyerendezési törvényjavaslat szerkesztésével Horváth Lajos van megbízva. Vezérelvül szolgál a municipalis enquéte által elfogadott azon megállapodás, mely szerint a megyének, ha a kormány rendeletét törvénybe ütközőnek tartja, legyen egyszeri felírási joga, mi természetesen a rendelet szabad megvitatásával jár. Ha azonban a kormány a repraesentatio dacára is megmarad követelésénél, akkor a rögtöni vitatás nélküli végrehajtás törvényes kötelesség, fenmaradván a megyének az országgyűléshez való felebbezés, illetőleg panaszjelentés iránti joga. A nagyfontosságú kérdés megoldásánál ez a leghelyesebb alapelv, mely lehetővé teszi a rendezett, a bölcs kerékvágásban mozgó közigazgatást anélkül, hogy a megye egészen kivetkőznék eddigi alkotmányellenőri jelleméből. Mihelyt a javaslat elkészül, azonnal a nyilvánosság elé fog adatni véleményes megvitatás végett. — A Hollan-Mons-ügyre vonatkozólag a jan. 13-diki minisztertanács a belga kormánytól vett felvilágosítások nyomán elhatározta, hogy Van Mons et comp. belga bankárok ellen megvesztegetési kísérlet miatt a közös külügyminisztérium útján Brüsszelben bűnvádi kereset indíttatnék. Levelezések. Csongrád, január elején 1870. Egy vidéki lapban azt irta egyszer e sorok írója, hogy a provinciális lapok között az elsőség minden esetre a „Szegedi Hiradó“-t illeti. Ezt nem hízelgésből állitá, mert nincs rá eset, hogy valakinek hizelgett legyen, hanem mert meg volt győződve, hogy igazat mond. Most tehát, midőn, e lapok az 1870-ik évben megindultak, legyenek általam üdvözölve, önként értetvén, hogy nem a papír, hanem a papíron elömlő szelleme, s szellem tényezői; első helyen a szerkesztő, utána a kiadó , s végre az összes működő társak 1*) Adjon nekik az ég erőt és kitartást a munkához és szebb jövendőt a hazának ! * * Ezen introductio után szabadjon egyéb dolgokra áttérnem : 1863-ban a természettudósok közöl többen fölszólaltak, hogy vége annak , miszerint az alföldön többé esős idők járjanak ; tehát ki csatornázást, ki tavak készítését, ki általános befásítást tanácsolt. Hogy mennyire nem tudunk a jövőből semmit, kitűnik most, midőn épen egy negyedéve, mióta az eső szüntelen esik. A közlekedés majdnem teljesen fölakadt, minthogy a jószágok az útban kidőlnek s nemhogy terhet vinni képesek volnának, de emberi segítség nélkül a sárba fúlnak! Elég egy példát fölhoznunk arra nézve , hogy milyenek utaink . Egy ügyvéd a 3 órai távolságú H.-M.Vásárhelyt, kocsija vontatásával 71 “hetvenegy forint költséggel bírta megjárni. . Fázunk, s barmaink éheznek, mert sem takarmányt, sem tüzelőanyagot az utak végtelen roszasága miatt nem szállíthatunk. Íme odajutottunk, hogy megsokalva az esőt, a nagy természet urához imánk szentelt helyén tiszta időért esedezünk , ami egy évtized alatt még nem történt, mert mindig kevesebb volt az eső mint amire szükségünk volt. E hónap 8-án elöljárósági kijelölés végett contentiáztunk; a kijelölés megtörtént, de a választás a népösszeírás és újoncozás miatt pár hétre elhalasztatott. Voltak, kik e conferentián az elöljáróság fizetéses létszámát megkevesbíteni óhajták akként, hogy legyen hat fizetéses tanácsnok, és hat tiszteletbeli, de az indítvány a küszöbön levő megyék s városok rendezése miatt elejtetett. A kaszinói tisztújítás f. hó 9-én ment végbe, és pedig elnök: Kövessy József, alelnök: Újhelyi Sándor, ügyész: Pap Gyula, jegyző: Solya Antal, pénztárnok: Dusnicz Mór, könyvtárnok: Mátyus István, rendező: Dúl István lettek. Valahára tán kivergődik sok adósságából ez egylet az által, hogy a hitelezőknek a tagdijakkal tartozókat adta át. A „Polgári kör“ szintén megtarta tisztújítását, hol elnöknek Szarka Mihály, alelnöknek Pólyák Gergely, ügyésznek Beliczay Tamás, jegyzőnek Stammer Béla, pénztárnoknak Patyi Antal, könyvtárnoknak Oláh Lázár és rendezőnek Lénárt Gyula választattak meg. Ugyan e kör e hó hó 9-én könyvtára javára polgári táncvigalmat rendezett, mely mintegy 30—40 ft tiszta jövedelmet hozott. A közrétet még mindig osztjuk, mert többen vagyunk háromszor, kik osztani akarunk, mint a nemosztók. Okot ez uj osztásra az adott, mert némelyeknek a legjavából e rétnek 4—5 annyija volt, mint másnak a roszabb minőségű rétből, tehát méltányos az újraosztás, mert az adó a részvéttel bírókat sújtja leginkább. Több mint valószínű, hogy Csongrád városa kerületi törvényszéket nyer. Tehát mégis jut talán egyszer Csongrád városának is va*) Köszönjük a szíves jókivánatot munkatársaink nevében is , a bókot pedig, mint régi munkatársunknak, megbocsátjuk. Szerk. *