Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)

1870-01-16 / 7. szám

1870. 7-ik szám. Vasárnap, január 16-án. Tizenkettedik évfolyam. ------—----------Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők : iskola-utca, Vadász-ház, l-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden házhozhordással és vidékre postán : Egész évre . . . 8 frt.­­ Félévre . ... 4 frt. Évnegyedre . . 2 frt. Egyes szám­ára fí Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban f.sibárus-utca 2 ik­az, Bécsben Hausenstein és Vogler hirdetési ügynökökné. —­íraina n. Frankfurtban . Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 7 frt.­­ Félévre . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. kr. osztr. értékben. Pesten Neumann A. I-s. magy. hirdetési irodájában, (neuer Markt Nro 11.) Oppenk A., és Rosenzweig J. L. Daube & Co. hirdetések expeditiójában , Lipcsében Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két­szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Előfizetési Sachse­s társánál, Páriában Havas, Lafitte , Bullier és társánál föltételek. Lapunk ezévi folyamából teljesszámű­ példányokkal még folyvást szolgálhatunk. Batthyány Lajos emlékszobrára folytatólag szerkesztőségünknél adakoz­tak : Gróf István 2 ft, Szégál Károly 1 ft, Lemle Miklós 1 ft, Szűts Mihály 1 ft, Mészáros György 2 ft, Almay Gyula 1 ft, id. Heszlényi József 2 ft, Okrutszky Coriolán 1 ft, Wachsmann Ferenc 1 ft, Faragó Gyula 1 ft, László Mihály 1 ft, Deutsch Henrik 1 ft, Nagy József 10 ft. Özv. Gaál Mihály­né szül. Csavojszky Josefa egy arany, Gaál Endre egy ezüst frtos. A második ki­mutatásunkban foglalt összeggel együtt összesen : 147 ft 50 kr, 2 db arany és 3 ezüst forintos. Temesvár, jan. 10-én. A megindított nemzetiségi mozgalom, melynek féket nem ismerő kiáradásait néha rajongó lelkületű demagógok , gyakrabban azonban szerepelni óhajtó tanulmánynélküli egyének szoktak előidézni, — az osztrák-ma­gyar állam majdnem valamennyi lapja által ismertetve jön, s ezen ismertetés közben nyil­vánult véleményekkel szemben nem lehet meg­állnia a nemzetiségi mozgalomnak a jogosult­ság azon színvonalán, melyet a nemzetiségi rajongók és féltudósok , a kedvük szerént csűrt-csavart történelemből és légből kapott adatok nyomán igyekeztek neki tulajdo­nítani. A rajongás és önámitás legfőbb tényezői a mostani nemzetiségi mozgalomnak, melyet a köznép közül, ha nem is észre, de ruházatra nézve kiemelkedő egyének önérdekükben fel­használni igyekeznek. Politikai és vallási mozgalmaknak min­dig megvan sajátságos alakjuk, s nem talá­lunk esetet sem nemzetnél, sem hitfelekezet­­nél, melyben a mozgalomnak — a mennyiben ez jogosult volt — nagyszerű momentumai vagy emberei hiányoztak volna. De a mozgalomnak jogosultnak kell len­nie, s mozgalmaknál, melyeknek igazságos alapjuk nincs, sem nagyszerű momentumok elő nem fordulnak, sem nagy emberek nem szerepelnek. Nagyszerű események teremthetnek csak nagy embereket, s viszont nagy emberek idézhetnek elő nagyszerű eseményeket. A nemzetiségi mozgalom hazánkban ad­dig nagyszerű események előidézésére kép­telen , míg nem jogosult, s ugyanaddig hiányozni fognak e mozgalom nagy fér­­fiai is. Ha a nemzetiségi vagy egyéni szabadság veszélye forogna fönn, ha a magyar nemzet a többi nemzetiségeket leigázná s megvonná tőlük a szabadságnak önmaga által élvezett mértékét, akkor jogosulttá válhatnék e moz­galom, melynek — semmi kétség benne — meglennének nagy szereplői is. Ámde sem a nemzetiségi, sem az egyéni szabadság veszélye fönn nem forog, a ma­gyar nemzet hazájában pedig nem csak szol­gaság nincs, de a jogegyenlőség elve ural­kodik, így tehát a mozgalom szítói csakis vagy rajongó, vagy roszindulatu egyének , kik egy nemzetiségnek értelmetlen részét elámítva, pillanatnyi zavart idézhetnek ugyan elő, de nagyobbszerű események előidézésére kép­telenek. A­ki figyelemmel kisérte a nemzetiségi mozgalommá keresztelt törekvéseket , annak tapasztalnia kellett, hogy az állítólagos nem­zetiségi mozgalom sem a nemzetiségek értel­­mes­ részénél, sem a pórnépnek többségénél viszhangra nem talál, és ezen körülmény leg­fényesebb bizonyítványa a mozgalom jogosu­latlanságának. Mert a nemzetiségek értelmes és józan többsége belátja, miszerint az egye­sek által szított elégületlenség nem a jogos és ki nem elégített igények kényszerű nyilat­kozata , a pórnép többsége pedig ösztön­­szerűleg visszatartja magát oly mozgalom­tól , melynek élén legderekabb férfiait nem látja. Azonban a nemzetiségi törekvések káros hatását kétségbe vonni nem lehet, melyet legnagyobb mértékben a vallásos érzülettel kötött össze a hatásra számító rosz­akarat, mely a becsületes nép szivébe átültetni igye­­kezik a gyülölség és idegenkedés magvát. A nemzetiségi rajongás és részakaratnak egy szemtelen nyilatkozatával találkozunk Maniu B. urnak Párisban napvilágot látott azon röpiratában, melyet Szilágyi Sándor jeles történészünk a „Reform“ tárcájában is­mertetett. Maniu B. ur hihetőleg csak nevét adta oda e röpirat alá, mert a tehetsége és egyé­nisége felől hitelt érdemlő egyénektől nyert értesülés nyomán kétségbe vonom, hogy 7 ívet saját ügyvelejének szüleményével képes lenne megtölteni. A röpirat hihetőleg Magyarországon ké­szült, s valószínű, hogy a román congressuso­­kon szerepelt ismert egyéniségek felügyelete alatt rendeztetett sajtó alá. Idézzük Maniu B­­ur röpiratának egy pár helyét : „Tacitusra volna szükség, ki megírná a martyr román nép történelmét, a feudális hu­nok barbarismusa, az újkor 1848, 1866 és és 1869 közti éveiben. S valóban mi volt az emberiségre Nero, vagy maga Attila és Dzsingszkhán, összehasonlítva az uj Árpádfi­­akkal, szemben a ruménekkel !“ Továbbá : „40,000, szabadságuk­, nyel­­vök-, hazájuk­ és nemzeti egyéniségükért, az 1848-ki magyar forradalom csordái ellen vívott harcban elesett románok decatombjai emléke a huno-magyar vandalismusnak, mely a hazudott szabadság s nagyobb gúnyul a de­mokrácia zászlója alatt szégyen és bünte­tés nélkül garázdálkodott minden felett, mi rumén !“ Ezen dühös szavakhoz fölösleges a com­­mentárs Nem tartozván azok közé, kik a fölizga­tott szenvedélyek emberietlen jeleneteit fölem­legetni szeretik, sőt az egymás iránti szere­tetnek tanait szeretvén hirdetni, elhallgatom ez alkalommal azon eseményeket , miket az 1848/9-diki harc idézett elő; mellőzöm azon véres dráma jeleneteit, melyeknek kegyetlen és állati szerepvivői között épen a műveltnek s Maniu B. ur által leigázottnak állított nép adta a legnagyobb contingenst. Maniu B. ur talán ép azért ir oly vadul és annyi ellenséges indulattal a magyarok ellen, hogy a saját nemzetisége által elkö­vetett vandalismust halványabb színben lát­tassa ? „Die Weltgeschichte ist das Weltgericht.“ A nagy német írónak e szavait ajánljuk fi­gyelmébe Maniu B. urnak. Maniu B. ur röpiratában fejtegetett elvek azonosak a temesvári nemzetiségi congressus által feszegetett elvekkel, s így még in­kább nyer valóságában azon föltevés, hogy a kérdéses röpirat Magyarországon készült. úgy látszik, hogy e röpirat mintegy in­­pulsust óhajtott adni azon agitatióknak, me­lyek Miletics által megindítva, már a határ­­őrvidékbe is átcsempésztettek, s melyek a Babesiak és Mocsonyiak által ha nem is közvetlenül, de közvetve kétségen kívül gyá­­molíttatnak. Félni ugyan nincs okunk e mozgalmak miatt, melyeknek a jogosultság színét kölcsö­nözni a rajongók­ és részindulatuaknak egyike sem képes; azonban hű tükrét adják ezek mindenesetre azon törekvésnek, mely a nem­zetiségek egy részének kebelében él, mely törekvésnek egyik célja: Magyarország terü­leti épségének szétrombolása. Tudjuk, hogy erre képtelenek azok, kik magukat képzelt igények képviselőiül föltolják ; ámde nem szorul-e el lelkünk azon gondo­latra, hogy a különben becsületes, de korlá­tolt felfogású nép egy részének lelkét megmé­telyezhetvén az ámítók, a felbőszített szenve­dély vad féktelenségével kitörhet s ártatlanul és célnélkül kiontott testvér-vér patakja vá­­laszthatana el bennünket, kiknek pedig, mint e közös haza gyermekeinek , testvéri egyet­értésben kellene élnünk és boldogulnunk ! Bessenyei Ferenc, Országgyűlés. A képviselőház ülése jan. 14 én. Elnö: Somssich Pál. Jegyzők: Széll K. és Majláth J. Kormányrészről jelen voltak : An­­drássy, Bedekovics, Mikó, Eötvös , Horváth, Lónyay és Gorove. A kölcsönös üdvözlés után — miközben a belépő Deák Ferencet az egész ház élénken megéljenezte — Elnök a gyűlést megnyitván, újévi üd­vözletét nyilvánítja a képiselőháznak, s a be­érkezett irományokat bemutatja. A kérvények roppant halmaza közt igen sok Budaváros feliratát pártolja, Fiumének azonnali bekebelezése tárgyában, néhány az Eszterházy-képtár megvételét kéri, mások a megyék rendezését sürgetik, egy-kettő a ko­lostorokat óhajtja ledönteni, a legtöbb helyi érdekű. — A kérvényi bizottsághoz utasít­­tatnak. Elnök jelenti, hogy Pest város törvény­széke két képviselő kiadatását kéri pörbefo­­gatás végett. — A mentelmi bizottsághoz utasíttatik. Bömb­es Frigyes megbizó levele bemu­­tattatik. Trefort Ágoston, Cseri Lajos, Sa­­massa József , Berzenczei László képviselők igazoltatnak. Bemutattatik továbbá a még el­intézetlen interpellációk, indítványok , határo­zati- és törvényjavaslatok jegyzéke. A háznak a keleti vasút szerződésének kijavítására vo­natkozó múltkori határozata a főrendekhez áttétezik. Elnök bemutatja a pénzügyi bizottság jelentését a főszámvevőszéket illető törvény­­javaslatról, mely Deák Ferenc felszólalása után — mivel tárgya sürgős s a költségve­téssel analóg — az osztályokhoz utasíttatik s a költségvetéssel együtt fog tárgyaltatni. Gond­a László a hírlapi biztosíték el­törlése érdemében nyújt be törvényjavaslatot. Horváth Mihály a fiumei regnicolaris küldöttség működéséről szóló jelentést nyújt be, Gorove István miniszter benyújtja az 1869-dik évi dec. 30-án Angolországgal kötött kereskedelmi pótszerződést és a külföldre szállított tölgyfa után illeték megszüntetésére vonatkozó törvényjavaslatot. Bedekovits Kálmán miniszter előter­jeszt egy­­javaslatot a közös törvényeknek Horvát-Slavonországban milyen nyelven tör­ténendő kihirdetése iránt. Hazai ügyek. — A megyerendezési törvényjavaslat szerkesztésével Horváth Lajos van megbízva. Vezérelvül szolgál a municipalis enquéte által elfogadott azon megállapodás, mely szerint a megyének, ha a kormány rendeletét törvénybe ütközőnek tartja, legyen egyszeri felírási joga, mi természetesen a rendelet szabad megvitatá­sával jár. Ha azonban a kormány a repraesen­­tatio dacára is megmarad követelésénél, akkor a rögtöni vitatás nélküli végrehajtás törvényes kötelesség, fenmaradván a megyének az or­szággyűléshez való felebbezés, illetőleg panasz­jelentés iránti joga.­­ A nagyfontosságú kérdés megoldásánál ez a leghelyesebb alap­elv, mely lehetővé teszi a rendezett, a bölcs kerékvágásban mozgó közigazgatást anélkül, hogy a megye egészen kivetkőznék eddigi alkotmányellenőri jelleméből. Mihelyt a javas­lat elkészül, azonnal a nyilvánosság elé fog adatni véleményes megvitatás végett. — A Hollan-M­on­s-ügyre vonatko­zólag a jan. 13-diki minisztertanács a belga kormánytól vett felvilágosítások nyomán elha­tározta, hogy Van Mons et comp. belga ban­károk ellen megvesztegetési kísérlet miatt a közös külügyminisztérium útján Brüsszelben bűnvádi kereset indíttatnék. Levelezések. Csongrád, január elején 1870. Egy vidéki lapban azt irta egyszer e so­rok írója, hogy a provinciális lapok között az elsőség minden esetre a „Szegedi Hiradó“-t illeti. Ezt nem hízelgésből állitá, mert nincs rá eset, hogy valakinek hizelgett legyen, ha­nem mert meg volt győződve, hogy igazat mond. Most tehát, midőn, e lapok az 1870-ik évben megindultak, legyenek általam üdvö­zölve, önként értetvén, hogy nem a pa­pír, hanem a papíron elömlő szelleme, s szellem tényezői; első helyen a szerkesztő, utána a kiadó , s végre az összes működő társak 1*) Adjon nekik az ég erőt és kitartást a munkához és szebb jövendőt a hazának ! * * Ezen introductio után szabadjon egyéb dolgokra áttérnem : 1863-ban a természettudósok közöl töb­ben fölszólaltak, hogy vége annak , miszerint az alföldön többé esős idők járjanak ; tehát ki csatornázást, ki tavak készítését, ki általá­nos befásítást tanácsolt. Hogy mennyire nem tudunk a jövőből semmit, kitűnik most, midőn épen egy negyedéve, mióta az eső szüntelen esik. A közlekedés majdnem teljesen fölakadt, minthogy a jószágok az útban kidőlnek s nemhogy terhet vinni képesek volnának, de emberi segítség nélkül a sárba fúlnak! Elég egy példát fölhoznunk arra nézve , hogy mi­lyenek utaink . Egy ügyvéd a 3 órai távolságú H.-M.­­Vásárhelyt, kocsija vontatásával 71 “hetvenegy forint költséggel bírta megjárni­­. . Fázunk, s barmaink éheznek, mert sem takarmányt, sem tüzelő­anyagot az utak végtelen rosza­­sága miatt nem szállíthatunk. Íme odajutot­tunk, hogy megsokalva az esőt, a nagy ter­mészet urához imánk szentelt helyén tiszta időért esedezünk , ami egy évtized alatt még nem történt, mert mindig kevesebb volt az eső mint amire szükségünk volt. E hónap 8-án elöljárósági kijelölés vé­gett contentiáztunk; a kijelölés megtörtént, de a választás a népösszeírás és újoncozás miatt pár hétre elhalasztatott. Voltak, kik e conferentián az elöljáróság fizetéses létszámát megkevesbíteni óhajták akként, hogy legyen hat fizetéses tanácsnok, és hat tiszteletbeli, de az indítvány a küszöbön levő megyék s városok rendezése miatt elejtetett. A kaszinói tisztújítás f. hó 9-én ment végbe, és pedig elnök: Kövessy József, alel­­nök: Újhelyi Sándor, ügyész: Pap Gyula, jegyző: Solya Antal, pénztárnok: Dusnicz Mór, könyvtárnok: Mátyus István, rendező: Dúl István lettek. Valahára tán kivergődik sok adósságából ez egylet az által, hogy a hitelezőknek a tagdijakkal tartozókat adta át. A „Polgári kör“ szintén megtarta tiszt­­újítását, hol elnöknek Szarka Mihály, alelnök­­nek Pólyák Gergely, ügyésznek Beliczay Ta­más, jegyzőnek Stammer Béla, pénztárnoknak Patyi Antal, könyvtárnoknak Oláh Lázár és rendezőnek Lénárt Gyula választattak meg. Ugyan e kör e hó hó 9-én könyvtára javára polgári táncvigalmat rendezett, mely mintegy 30—40 ft tiszta jövedelmet hozott. A közrétet még mindig osztjuk, mert többen vagyunk háromszor, kik osztani aka­runk, mint a nemosztók. Okot ez uj osztásra az adott, mert némelyeknek a legjavából e rétnek 4—5­ annyija volt, mint másnak a ro­­szabb minőségű rétből, tehát méltányos az újraosztás, mert az adó a rész­véttel bírókat sújtja leginkább. Több mint valószínű, hogy Csongrád vá­rosa kerületi törvényszéket nyer. Tehát mégis jut talán egyszer Csongrád városának is va­*) Köszönjük a szíves jókivánatot munkatár­saink nevében is , a bókot pedig, mint régi mun­katársunknak, megbocsátjuk. Szerk. *

Next