Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)

1870-02-25 / 24. szám

POLITIKAI ÉS VEG­Y­EST­ART­ALM­I KÖZLÖNY. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre .... 4 frt.. Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . 2 frt. Évnegyedre .. 1 frt 75 kr. Egyes szám­ára fi kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann A. i­sz.­rnagy. hirdetési irodájában, Isibánus­ utca 2 ik sz. Bécsben Hausenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) tippelik A., és Rosenzweig J. hirdetési ügynökökné. — Mapiam­, Frankfurtban G. L. Daube & Co. hirdetések exp­óziéjában; Lipcsében Sachse­l társánál; Parisban Havas , Lafitte , Bullier és társánál Megjelent Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, óvá a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők : iskola-utca, Vadász-ház e­l­ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 4 kr., két­szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyilttér“-ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 új krajcár. Szeged, február 24-én, 1870. Szeged város múlt vasárnapi közgyűlés­­ének ismét volt egypár figyelemreméltó moz­zanata, melyek egyike már csak annálfogva is kiváló fontossággal bir, mert túlterjed sze­­rény házi körünkön s az országgyűlés bírás­kodását fogja igénybe venni, egy jogi kérdés fölött, melyben Szeged város közönsége éles ellentétbe jött a közlekedési minisztériummal. Ez a szeged-percsórai Tiszaszabályozó­ társulat és Szeged város közt fönnforgó vég­rehajtási ügy, melyet Szeged város jogtalan­nak és igaztalannak tartván , a maga részé­ről minden törvényes eszközt igénybe vett, hogy e végrehajtást magától elhárítsa s a viszályos ügy alapját képező azon kérdésnek: tartozik-e voltaképen a város e társulatba — megoldását eszközölje. Ebbéli törekvése azonban mindeddig ha­jótörést szenvedett, amit kétségtelenné ten az ezen ügyben kelt miniszteri rendelet, mely a múlt közgyűlésben tárgyaltatott, s amely szerint a minisztérium nemcsak a közigazga­tási végrehajtás foganatba vételét nem aka­dályozza meg, de úgy látszik, hogy — habár csak implicite — a társulatba­ tartozás kér­désében is a város ellen nyilatkozik. Vájjon ez utóbbi tekintetben helyes-e a város közönségének nézete vagy nem? azt vizsgálgatni ezúttal nem tartozik feladatunk­hoz, miután a miniszte­re irat csakis a végre­hajtási eljárásra vonatkozik s a közgyűlés is csupán erre reflectált. A kérdés az: törvényes-e, tehát jogos-e a minisztérium eljárása, amely szerint meg­engedi , hogy alkotmányunk s alkotmányos törvényeink visszaállítása után a tiszaszab. társulat, az önkényrendszer alatt életbelép­tetett 1856-diki pátens alapján közigazgatási uton eszközölhessen a város ellen végre­hajtást? Szeged város közgyűlése — s azt hisz­­szük, helyesen — azon nézetben van, hogy: nem, s birául közte és a tiszaszab. társulat, s illetőleg a köztek, minisztérium közt, az országgyűlést hívja föl. Sajnáljuk , hogy a minisztériura ennyire hagyta menni a dolgot, minek folytán Szeged város elnöki székéből azon gyanúsító nyilat­kozatot kell­ hallanunk, hogy „azért erősza­kolják Szeged városára a közigazgatási vég­rehajtást, nehogy igazait a törvény rendes útján kimutathassa.“ — És e vád ellen senki sem mert tiltakozni. Lehet, hogy elfogultak vagyunk saját ügyünk megítélésében, de még ha Szeged város kivonatának jogossága és törvényessége iránt kétségek foroghatnának is fönn, mél­tányosságát, azt hiszszük, senki sem vonhatja kétségbe; s ha egyébként nem, ily szempontból méltán megvárhattuk volna egy alkotmányos kormányközegtől, hogy az Sze­ged város alk. törvényhatóságának azon tö­rekvését, mely az igazság alapos ki­derítését célozza, legalább ne ellenezze akkor, midőn körülbelöl tisztában áll, hogy a várost ezen társulati hínárba az önkény­rendszer felelőtlen közegei vitték bele. — Ha nincs Szeged város közönségének igaza, az igy is ki fogna derülni, s ez esetben legalább nem okozhatna senkit és megnyugodnék a változhatlanban , anélkül , hogy szívében a kormány vagy bárki iránt keserűség maradna hátra. Ami a közgyűlés határozatát illeti, az mindenesetre biztosabb sikerű — amennyi­ben egyátalán biztos sikerre számítani lehet — a Wagner unok úr által indít­ványozott interpellationális eljárásnál, de hosszabb is. Szeged város ez ügyben most már ki­játszotta utolsó atout-ját; nincs egyéb hátra, minthogy a petitiója jó sikeréért minden lehetőt elkövessen, s különösen vegye igénybe a sürgetésnek minden lehető útját, hogy annak sorsa így vagy úgy, de mielőbb eldüljön, mert Szeged város ez ügyben a bizonytalan­ság nyomasztó s a kedélyeket ingerlő álla­potát elég régóta viseli már, és emellett azon szégyenletes dolgot, hogy folytonosan executio alatt álljon , sokáig tűrnie nem szabad. Pest, február 23-án,é­s Ha a képviselőház vallásügyi vitái , me­lyek az ország közvéleményében kétségtelenül roppant hullámzást fognak előidézni, nem vennék annyira igénybe a közfigyelmet, s hozzátehetném még: ha a szedő sztrike, mely a napisajtónak szárnyát szegi, még mindig egész virágjában nem volna: bizonyosan na­gyobb feltűnést, talán izgalmat okozna or­szágszerte azon és oly méltánytalan, mint politikátlan föllépés, melyet a bécsi „polgár­­minisztérium“ a határőrvidék polgárosítása s visszacsatolása ügyében legközelebb tanúsított. A dolog egyszerűen úgy áll, hogy a még m. évi aug. hóban kelt legfelsőbb kéziratok által kilátásba helyezett polgárosítás és visz­­szacsatolás, vagyis az ország integritása hely­reállításának foganatosítása végett Andrássy és Lónyay minisztereink fölutaztak Bécsbe, ahol az ő felsége elnöklete alatt tartott közös értekezlet, a visszacsatolást megelőző pénz­ügyi kérdésben a magyar fölfogás értelmében állapodott meg. Mindenki azt hitte, hogy ezzel teljesen rendbe jött a dolog, amidőn egyszerre ismét kérdésbe jött minden , mert a Giskra-minisztérium jónak látta el nem f­ogadni a köz­ös értekezlet megállapodá­sait, hanem újra fölállítá azon követelést, melyet Breszl közös pénzügyér támasztott, de aztán szerencsésen föl is adott , hogy Ma­gyarország a visszacsatolandó részekért külön járulékot fizessen s quptára ezzel emeltessék. Természetes, hogy a bécsi dr. miniszter urak e követelése absurdum, de éz azért ve­szedelmes is, mert ha konokul ragaszkodná­nak hozzá, ez oly viszályok szülőanyja le­hetne Magyarország és a lajthántúli rész közt, melyek a kiegyezkedési törvény élet­­képességét is komoly próbakőre tehetnék. Remélhető azonban, hogy a bírád, ta­nács , melynek szintén beleszólás adatott ez ügybe, a részünkön álló jog és méltányosság követelései iránt több tekintettel leend, mint minisztériuma, sőt részemről eddig még azon reményt sem adom föl egészen, hogy az utóbbi is bölcsebb nézetekre térend. Ellenkező esetben, ha csakugyan végle­tekre hagyják menni a dolgot, úgy nem ma­rad más hátra, mint az 1867. 12. t. c. 21 -ik szakasza értelmében ő fölsége döntő elhatá­rozása , mely azon esetekre tartatott fönn, ha a két fél országgyűlése egymással megegyezni nem tudna.­ Nekünk nincs ugyan okunk félni e döntő elhatározástól, főkép a közös értekezlet meg­állapodása után, melyben ő felségének is része volt; de mégis sajnos dolog volna, ha erre kellene oly ügyben szorulni, hol Ma­gyarország jogai minden kétségen kívül ál­lanak. (Újabb távirati tudósítás szerint, a pénz­ügyi egyezkedés még­sem hiúsult volna meg. Pár nap alatt megválik, igaz lesze-e. Szerk.) □ Szeged város közgyűlése. Folytatólag február 20-án. (Vége.) Fölvétetett: tanácsi előterjesztés a köz­pénztárnál egy segédkönyvvezető alkalmazása tárgyában. Elnök szóval adja elő, hogy a nevezett állomást a tanács rendszeresíté­s betöltésére — miután az rendkívül sürgősnek mutatkozott­ — a közgyűlés jóváhagyása reményében pályá­zatot hirdetett. A tanács intézkedése helybenhagyatik. Fölvétetett az iskolaszék előterjesztése, az elemi iskolák számára szükséges tanesz­közök beszerzése , illetőleg az ezekre szüksé­ges 329 ft utalványozása iránt. Vita nélkül raegszavaztatik s pótlólag a költségvetésbe fölvétetik. Fölvétetett Heszlényi József, a város szerződéses ácsmesterének kérvénye, melyben az — hivatkozva a város részére kiállított munkáknál, a beállott fadrágaság, magas fu­varbér stb. folytán szenvedett veszteségeire — az eddig készült munkákról még be nem adott s a jövő májusig benyújtandó számláira, a szerződéses munkadíjak 20%-al való javítását kéri. A tanács e kérvényt pártoló vélemény­nyel terjeszti be. A kérvényt sokan pártolják, még többen azonban—bár ezek is elismerik a vállalkozó károsodását és sajnálják is — ellenzik, s szavazásnál a többség ez utóbbi értelemben nyilatkozván, a kérelem nem teljesíttetik. A 3-ik mérnöki állomás betöltése kerül­vén szőnyegre, ez azon indoknál fogva, mert a meghívásokon nem volt kitéve, a jövő már­ciusi közgyűlés első ülésére halasztatott. Ezután Szántó L. cifra indítványa véte­tett föl, az t. i., amely szerint a kórházba általa szállított ronha tójégnek kihordatásából származott 100 ft haszontalan kiadást a kór­házi orvosok által kívánja megtéríttetni. Az indítványozó elbeszéli szörnyű részle­tességgel, hogyan, mikép járt ő el a kórházi jogszerzéssel, hogyan találták legjobbnak, hogy a rókusi csöpörkéből vigyenek jeget, s aztán, hogy mennyire igyekezett, hogy ez a városnak minél olcsóbba kerüljön ; elmondja még azt is hogy Mojzesnek hívják azt a fuvarost, akit ő a jég beszállítására 50 frtért megfogadott; to­vábbá előadja, mint találkozott e városatyai intézkedése alkalmával a kórház folyosóján annak főorvosával, akinek tudtára adta, hogy mit mivel, s aki akkor semmi kifogást nem tett a csöpörkebeli általa „hizlalt“ jég ellen, hanem azután, mikor már a „Sz. Hiradó“-ban az a rágalmazó közlemény megjelent, adott be­jelentést a tanácshoz, hogy az a jég nem jó s hogy a Tiszából jobbat is lehet kapni. Mert nem szóltak az orvosok annak idejében, ők okozták (?!) a városnak a 100 ft kárt, te­hát fizessék. Ez országos érdekű jéghistóriának ilyetén apodiktikai hűséggel történt komoly előadása a mosolygás derűjét idézvén a közgyűlés ar­culatára — elnök azután szintén fölfejte e nagy eset minden csinját-binját, melyből ki­tűnt, hogy Szántó úr nem volt hibás, mert ő csak jót akart a városnak is, meg a kórház­nak is, és mindenesetre buzgón járt el meg­bízatásában, de kitűnt az is, hogy a kórházi, főorvos (mert csak erről lehet szó) sem hibás mert ez még jobbat akart a kórháznak, amit el is ért s eljárása egészen correct volt. (Notabene ezt Sz­­ur is igen jól tudta, de hát sértett hiúságának valamikép elégtételt kellett szerezni, amit meg is kapott az elnöki elismerésben, hanem ha értené az alkotmá­nyos kormányzatnak csak abc-jét is, úgy tudnia kellett volna, hogy minden tényért csak azon hivatalbeli közeget lehet felelősségre vonni, mely abban az intézkedés jogával bír ; ez esetben tehát csakis a tanácson kereskedhe­tett volna, miután nemcsak azé az intézke­dési jog, de tényleg az is intézkedett a jég kihordása iránt.) A dolog vége az lett, hogy e fejére esett indítvány érdeme szerint kinevettetett s a sem­miből semmi sem lett. A gyűlés ekkor már hazafelé induló ál­lapotban lévén, Poh­ner Jenő csak röptében teszi azon indítványt, hogy a közgyűlés a vá­ros pénztárából 2000 ftot szavazzon meg a honvéd-menházra. . A márciusi közgyűlésen tárgyaltatni fog. Ezzel az ülés — örökbe hagyván a már­cius havi közgyűlésnek a napirend számos tárgyát — eloszlott. .. TANÜGYI ROVAT. Vadász Manó tanfelügyelő úr, az elemi­­iskolai látogatásokat e hó első napjaiban az alsóváros­részben folytatván , az I-ső osz­tályban mindjárt azon kellemetlen tapasztalást szerezte, hogy itt a gyermekek nem oly szor­galommal küldetnek iskolába, mint más város­részekben , sőt a végképeni elmaradások is gyakoriak; azért utasíta Kazali Imre tanító urat, hogy ezekről pontos jelentést tegyen az iskolaszéknek, hogy e hanyagság kellőleg orvosoltathassék. Ez osztályban van 126 gyer­mek, s ha az osztály egészen megtelik, oly nagy szám van együtt, hogy egy tanító an­nak megfelelni nem képes. A párhuzamos osz­tályok tehát itt is minél előbb fölállítandók, mert e sokaság okozza, hogy a gyermekeket rendben s kellő csendben tartani nem lehet­vén , a tanítás sem eszközöltethetik elég si­kerrel, jóllehet tanítójuk minden lehetőt el­követ , hogy munkásságának eredménye le­gyen. A II-dik osztály tanítója Szöghi Imre ur ez időben beteg lévén, Címer János irat­tárnok ur által helyettesittetett. Itt már ke­vesebb a tanulók száma , s igy a tanítás is sikeresebb. — Jár jelenleg ez osztályba 78 gyermek, kik meglehetős feleleteket adtak, a tantárgyak rendesen kezeltetnek s az is­kola fölszerelése is tűrhetőbb. A leány­iskola egy szűk teremből áll, van benne 141 gyermek, 4 rajra fölosztva ; ez is szerfölött sok egy tanítónő kezelése alatt. Tanítójuk a jól képzett Konrád Izabella, ügyes és szelíd bánásmódjával a gyermekek szeretetét megnyerte, s így figyelmüket is leköté; a tanórák rendesen beosztvák, a föl­szerelés tűrhető. Valamint ezen leány­osztály­ban, úgy a többi osztályokban is, a hit- és erkölcstan oktatása a kitűzött órákban ren­desen kezeltetik, az alsóvárosban létező sz. Ferenc-rend házának administrátora felügye­lete alatt , egy erre rendelt szerzetes által. Megjegyzendő általában, hogy a tanter­mek mindenütt tiszták, világosak és jól fű­töttek, s igy a gyermekek egészség tekinte­tében semmi veszélynek kitéve nincsenek, haladásuk azonban sokkal csekélyebb, mint a belvárosiaké. A többi alsóvárosi iskolákról legközelebb. W. L. Országgyűlés. A képviselőház ülése febr. 21-én. Elnök bejelenti Szőcs­­Sándor vízaknai képviselőnek képviselői állásáról tett lemon­dását. A ház az elnököt új választás eszközlé­sére felhatalmazza. La­tin­o­vics Vince interpellációt intéz a min. elnökhöz az alduna szabályozási mun­kálatok mibenléte iránt. Kiadatik a miniszter­­elnöknek. Irányi Dániel hat­ javaslatot terjeszt elő, mely szerint a közokt­­ügyi miniszter uta­­síttassék, hogy a népiskolákra megszavazandó összeg mikénti fölosztása iránt tervezetet ter­jesszen be. Az állandó igazoló bizottság jelentése folytán Harkányi Frigyes, szentendrei képvi­selő, 30 nap fentartása mellett igazoltnak je­lentetik ki. Hoffmann Pál hat­ javaslatot ad be a kultusminisztérium által kezelt alapok jogi természetének megvizsgálására küldendő bi­zottság számát illetőleg. (12 tag.) Ki fog nyomatni. Németh Albert kérdi az elnököt,való-e

Next