Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)
1870-02-25 / 24. szám
POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMI KÖZLÖNY. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre .... 4 frt.. Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . 2 frt. Évnegyedre .. 1 frt 75 kr. Egyes számára fi kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann A. isz.rnagy. hirdetési irodájában, Isibánus utca 2 ik sz. Bécsben Hausenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) tippelik A., és Rosenzweig J. hirdetési ügynökökné. — Mapiam, Frankfurtban G. L. Daube & Co. hirdetések expóziéjában; Lipcsében Sachsel társánál; Parisban Havas , Lafitte , Bullier és társánál Megjelent Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, óvá a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház első emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 4 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyilttér“-ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 új krajcár. Szeged, február 24-én, 1870. Szeged város múlt vasárnapi közgyűlésének ismét volt egypár figyelemreméltó mozzanata, melyek egyike már csak annálfogva is kiváló fontossággal bir, mert túlterjed szerény házi körünkön s az országgyűlés bíráskodását fogja igénybe venni, egy jogi kérdés fölött, melyben Szeged város közönsége éles ellentétbe jött a közlekedési minisztériummal. Ez a szeged-percsórai Tiszaszabályozó társulat és Szeged város közt fönnforgó végrehajtási ügy, melyet Szeged város jogtalannak és igaztalannak tartván , a maga részéről minden törvényes eszközt igénybe vett, hogy e végrehajtást magától elhárítsa s a viszályos ügy alapját képező azon kérdésnek: tartozik-e voltaképen a város e társulatba — megoldását eszközölje. Ebbéli törekvése azonban mindeddig hajótörést szenvedett, amit kétségtelenné ten az ezen ügyben kelt miniszteri rendelet, mely a múlt közgyűlésben tárgyaltatott, s amely szerint a minisztérium nemcsak a közigazgatási végrehajtás foganatba vételét nem akadályozza meg, de úgy látszik, hogy — habár csak implicite — a társulatba tartozás kérdésében is a város ellen nyilatkozik. Vájjon ez utóbbi tekintetben helyes-e a város közönségének nézete vagy nem? azt vizsgálgatni ezúttal nem tartozik feladatunkhoz, miután a minisztere irat csakis a végrehajtási eljárásra vonatkozik s a közgyűlés is csupán erre reflectált. A kérdés az: törvényes-e, tehát jogos-e a minisztérium eljárása, amely szerint megengedi , hogy alkotmányunk s alkotmányos törvényeink visszaállítása után a tiszaszab. társulat, az önkényrendszer alatt életbeléptetett 1856-diki pátens alapján közigazgatási uton eszközölhessen a város ellen végrehajtást? Szeged város közgyűlése — s azt hiszszük, helyesen — azon nézetben van, hogy: nem, s birául közte és a tiszaszab. társulat, s illetőleg a köztek, minisztérium közt, az országgyűlést hívja föl. Sajnáljuk , hogy a minisztériura ennyire hagyta menni a dolgot, minek folytán Szeged város elnöki székéből azon gyanúsító nyilatkozatot kell hallanunk, hogy „azért erőszakolják Szeged városára a közigazgatási végrehajtást, nehogy igazait a törvény rendes útján kimutathassa.“ — És e vád ellen senki sem mert tiltakozni. Lehet, hogy elfogultak vagyunk saját ügyünk megítélésében, de még ha Szeged város kivonatának jogossága és törvényessége iránt kétségek foroghatnának is fönn, méltányosságát, azt hiszszük, senki sem vonhatja kétségbe; s ha egyébként nem, ily szempontból méltán megvárhattuk volna egy alkotmányos kormányközegtől, hogy az Szeged város alk. törvényhatóságának azon törekvését, mely az igazság alapos kiderítését célozza, legalább ne ellenezze akkor, midőn körülbelöl tisztában áll, hogy a várost ezen társulati hínárba az önkényrendszer felelőtlen közegei vitték bele. — Ha nincs Szeged város közönségének igaza, az igy is ki fogna derülni, s ez esetben legalább nem okozhatna senkit és megnyugodnék a változhatlanban , anélkül , hogy szívében a kormány vagy bárki iránt keserűség maradna hátra. Ami a közgyűlés határozatát illeti, az mindenesetre biztosabb sikerű — amennyiben egyátalán biztos sikerre számítani lehet — a Wagner unok úr által indítványozott interpellationális eljárásnál, de hosszabb is. Szeged város ez ügyben most már kijátszotta utolsó atout-ját; nincs egyéb hátra, minthogy a petitiója jó sikeréért minden lehetőt elkövessen, s különösen vegye igénybe a sürgetésnek minden lehető útját, hogy annak sorsa így vagy úgy, de mielőbb eldüljön, mert Szeged város ez ügyben a bizonytalanság nyomasztó s a kedélyeket ingerlő állapotát elég régóta viseli már, és emellett azon szégyenletes dolgot, hogy folytonosan executio alatt álljon , sokáig tűrnie nem szabad. Pest, február 23-án,és Ha a képviselőház vallásügyi vitái , melyek az ország közvéleményében kétségtelenül roppant hullámzást fognak előidézni, nem vennék annyira igénybe a közfigyelmet, s hozzátehetném még: ha a szedő sztrike, mely a napisajtónak szárnyát szegi, még mindig egész virágjában nem volna: bizonyosan nagyobb feltűnést, talán izgalmat okozna országszerte azon és oly méltánytalan, mint politikátlan föllépés, melyet a bécsi „polgárminisztérium“ a határőrvidék polgárosítása s visszacsatolása ügyében legközelebb tanúsított. A dolog egyszerűen úgy áll, hogy a még m. évi aug. hóban kelt legfelsőbb kéziratok által kilátásba helyezett polgárosítás és viszszacsatolás, vagyis az ország integritása helyreállításának foganatosítása végett Andrássy és Lónyay minisztereink fölutaztak Bécsbe, ahol az ő felsége elnöklete alatt tartott közös értekezlet, a visszacsatolást megelőző pénzügyi kérdésben a magyar fölfogás értelmében állapodott meg. Mindenki azt hitte, hogy ezzel teljesen rendbe jött a dolog, amidőn egyszerre ismét kérdésbe jött minden , mert a Giskra-minisztérium jónak látta el nem fogadni a közös értekezlet megállapodásait, hanem újra fölállítá azon követelést, melyet Breszl közös pénzügyér támasztott, de aztán szerencsésen föl is adott , hogy Magyarország a visszacsatolandó részekért külön járulékot fizessen s quptára ezzel emeltessék. Természetes, hogy a bécsi dr. miniszter urak e követelése absurdum, de éz azért veszedelmes is, mert ha konokul ragaszkodnának hozzá, ez oly viszályok szülőanyja lehetne Magyarország és a lajthántúli rész közt, melyek a kiegyezkedési törvény életképességét is komoly próbakőre tehetnék. Remélhető azonban, hogy a bírád, tanács , melynek szintén beleszólás adatott ez ügybe, a részünkön álló jog és méltányosság követelései iránt több tekintettel leend, mint minisztériuma, sőt részemről eddig még azon reményt sem adom föl egészen, hogy az utóbbi is bölcsebb nézetekre térend. Ellenkező esetben, ha csakugyan végletekre hagyják menni a dolgot, úgy nem marad más hátra, mint az 1867. 12. t. c. 21 -ik szakasza értelmében ő fölsége döntő elhatározása , mely azon esetekre tartatott fönn, ha a két fél országgyűlése egymással megegyezni nem tudna. Nekünk nincs ugyan okunk félni e döntő elhatározástól, főkép a közös értekezlet megállapodása után, melyben ő felségének is része volt; de mégis sajnos dolog volna, ha erre kellene oly ügyben szorulni, hol Magyarország jogai minden kétségen kívül állanak. (Újabb távirati tudósítás szerint, a pénzügyi egyezkedés mégsem hiúsult volna meg. Pár nap alatt megválik, igaz lesze-e. Szerk.) □ Szeged város közgyűlése. Folytatólag február 20-án. (Vége.) Fölvétetett: tanácsi előterjesztés a közpénztárnál egy segédkönyvvezető alkalmazása tárgyában. Elnök szóval adja elő, hogy a nevezett állomást a tanács rendszeresítés betöltésére — miután az rendkívül sürgősnek mutatkozott — a közgyűlés jóváhagyása reményében pályázatot hirdetett. A tanács intézkedése helybenhagyatik. Fölvétetett az iskolaszék előterjesztése, az elemi iskolák számára szükséges taneszközök beszerzése , illetőleg az ezekre szükséges 329 ft utalványozása iránt. Vita nélkül raegszavaztatik s pótlólag a költségvetésbe fölvétetik. Fölvétetett Heszlényi József, a város szerződéses ácsmesterének kérvénye, melyben az — hivatkozva a város részére kiállított munkáknál, a beállott fadrágaság, magas fuvarbér stb. folytán szenvedett veszteségeire — az eddig készült munkákról még be nem adott s a jövő májusig benyújtandó számláira, a szerződéses munkadíjak 20%-al való javítását kéri. A tanács e kérvényt pártoló véleménynyel terjeszti be. A kérvényt sokan pártolják, még többen azonban—bár ezek is elismerik a vállalkozó károsodását és sajnálják is — ellenzik, s szavazásnál a többség ez utóbbi értelemben nyilatkozván, a kérelem nem teljesíttetik. A 3-ik mérnöki állomás betöltése kerülvén szőnyegre, ez azon indoknál fogva, mert a meghívásokon nem volt kitéve, a jövő márciusi közgyűlés első ülésére halasztatott. Ezután Szántó L. cifra indítványa vétetett föl, az t. i., amely szerint a kórházba általa szállított ronha tójégnek kihordatásából származott 100 ft haszontalan kiadást a kórházi orvosok által kívánja megtéríttetni. Az indítványozó elbeszéli szörnyű részletességgel, hogyan, mikép járt ő el a kórházi jogszerzéssel, hogyan találták legjobbnak, hogy a rókusi csöpörkéből vigyenek jeget, s aztán, hogy mennyire igyekezett, hogy ez a városnak minél olcsóbba kerüljön ; elmondja még azt is hogy Mojzesnek hívják azt a fuvarost, akit ő a jég beszállítására 50 frtért megfogadott; továbbá előadja, mint találkozott e városatyai intézkedése alkalmával a kórház folyosóján annak főorvosával, akinek tudtára adta, hogy mit mivel, s aki akkor semmi kifogást nem tett a csöpörkebeli általa „hizlalt“ jég ellen, hanem azután, mikor már a „Sz. Hiradó“-ban az a rágalmazó közlemény megjelent, adott bejelentést a tanácshoz, hogy az a jég nem jó s hogy a Tiszából jobbat is lehet kapni. Mert nem szóltak az orvosok annak idejében, ők okozták (?!) a városnak a 100 ft kárt, tehát fizessék. Ez országos érdekű jéghistóriának ilyetén apodiktikai hűséggel történt komoly előadása a mosolygás derűjét idézvén a közgyűlés arculatára — elnök azután szintén fölfejte e nagy eset minden csinját-binját, melyből kitűnt, hogy Szántó úr nem volt hibás, mert ő csak jót akart a városnak is, meg a kórháznak is, és mindenesetre buzgón járt el megbízatásában, de kitűnt az is, hogy a kórházi, főorvos (mert csak erről lehet szó) sem hibás mert ez még jobbat akart a kórháznak, amit el is ért s eljárása egészen correct volt. (Notabene ezt Szur is igen jól tudta, de hát sértett hiúságának valamikép elégtételt kellett szerezni, amit meg is kapott az elnöki elismerésben, hanem ha értené az alkotmányos kormányzatnak csak abc-jét is, úgy tudnia kellett volna, hogy minden tényért csak azon hivatalbeli közeget lehet felelősségre vonni, mely abban az intézkedés jogával bír ; ez esetben tehát csakis a tanácson kereskedhetett volna, miután nemcsak azé az intézkedési jog, de tényleg az is intézkedett a jég kihordása iránt.) A dolog vége az lett, hogy e fejére esett indítvány érdeme szerint kinevettetett s a semmiből semmi sem lett. A gyűlés ekkor már hazafelé induló állapotban lévén, Pohner Jenő csak röptében teszi azon indítványt, hogy a közgyűlés a város pénztárából 2000 ftot szavazzon meg a honvéd-menházra. . A márciusi közgyűlésen tárgyaltatni fog. Ezzel az ülés — örökbe hagyván a március havi közgyűlésnek a napirend számos tárgyát — eloszlott. .. TANÜGYI ROVAT. Vadász Manó tanfelügyelő úr, az elemiiskolai látogatásokat e hó első napjaiban az alsóvárosrészben folytatván , az I-ső osztályban mindjárt azon kellemetlen tapasztalást szerezte, hogy itt a gyermekek nem oly szorgalommal küldetnek iskolába, mint más városrészekben , sőt a végképeni elmaradások is gyakoriak; azért utasíta Kazali Imre tanító urat, hogy ezekről pontos jelentést tegyen az iskolaszéknek, hogy e hanyagság kellőleg orvosoltathassék. Ez osztályban van 126 gyermek, s ha az osztály egészen megtelik, oly nagy szám van együtt, hogy egy tanító annak megfelelni nem képes. A párhuzamos osztályok tehát itt is minél előbb fölállítandók, mert e sokaság okozza, hogy a gyermekeket rendben s kellő csendben tartani nem lehetvén , a tanítás sem eszközöltethetik elég sikerrel, jóllehet tanítójuk minden lehetőt elkövet , hogy munkásságának eredménye legyen. A II-dik osztály tanítója Szöghi Imre ur ez időben beteg lévén, Címer János irattárnok ur által helyettesittetett. Itt már kevesebb a tanulók száma , s igy a tanítás is sikeresebb. — Jár jelenleg ez osztályba 78 gyermek, kik meglehetős feleleteket adtak, a tantárgyak rendesen kezeltetnek s az iskola fölszerelése is tűrhetőbb. A leányiskola egy szűk teremből áll, van benne 141 gyermek, 4 rajra fölosztva ; ez is szerfölött sok egy tanítónő kezelése alatt. Tanítójuk a jól képzett Konrád Izabella, ügyes és szelíd bánásmódjával a gyermekek szeretetét megnyerte, s így figyelmüket is leköté; a tanórák rendesen beosztvák, a fölszerelés tűrhető. Valamint ezen leányosztályban, úgy a többi osztályokban is, a hit- és erkölcstan oktatása a kitűzött órákban rendesen kezeltetik, az alsóvárosban létező sz. Ferenc-rend házának administrátora felügyelete alatt , egy erre rendelt szerzetes által. Megjegyzendő általában, hogy a tantermek mindenütt tiszták, világosak és jól fűtöttek, s igy a gyermekek egészség tekintetében semmi veszélynek kitéve nincsenek, haladásuk azonban sokkal csekélyebb, mint a belvárosiaké. A többi alsóvárosi iskolákról legközelebb. W. L. Országgyűlés. A képviselőház ülése febr. 21-én. Elnök bejelenti SzőcsSándor vízaknai képviselőnek képviselői állásáról tett lemondását. A ház az elnököt új választás eszközlésére felhatalmazza. Latinovics Vince interpellációt intéz a min. elnökhöz az alduna szabályozási munkálatok mibenléte iránt. Kiadatik a miniszterelnöknek. Irányi Dániel hat javaslatot terjeszt elő, mely szerint a közoktügyi miniszter utasíttassék, hogy a népiskolákra megszavazandó összeg mikénti fölosztása iránt tervezetet terjesszen be. Az állandó igazoló bizottság jelentése folytán Harkányi Frigyes, szentendrei képviselő, 30 nap fentartása mellett igazoltnak jelentetik ki. Hoffmann Pál hat javaslatot ad be a kultusminisztérium által kezelt alapok jogi természetének megvizsgálására küldendő bizottság számát illetőleg. (12 tag.) Ki fog nyomatni. Németh Albert kérdi az elnököt,való-e