Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)

1870-04-20 / 47. szám

1870. Tizenkettedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYEST­ARTALMU KÖZLÖNY. Megjelen: hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési feltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . 3 frt 60 kr. Évnegyedre . . 2 frt. Évnegyedre .. 1 frt 75 kr. Egyes szám­ára fi kr. osztr. értékben. Hirdetések elvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann A­­l­ső magy. hirdetési irodájában, zsibárus-utca 2 ik sz. Ber­sbau Hausenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) tppetik A., és Rosenzweig J. hirdetési figynökökné. Mapiam. — Frankfurtban G. L. Daube & Op. hirdetések exp­ozéjában , Lipcsében Lachise­s társánál, Parisban Havas , Lafitte , Bullier és társánál 47-ik szám. Szerda, április 20-án. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két szerinél 6 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Előfizetési fölhívás SZEGEDI HIRADÓ 1870. évi tizenkettedik évfolyamának második évnegyedére. Előfizetési feltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán : egész évre..............................................8 frt félévre...........................................................4 „ évnegyedre..............................................2 „ Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: egész évre . . . . 7 frt — kr. félvre . . ■ • • • 3 „ 50 „ évnegyedre . .. . . . 1 n 75 n Teljes számú példányokkal foly­vást szolgálhatunk. A nőnevelés ügye Szegeden. (—) Aki az emberiség fejlődését, jó és balsorsát elénk tükröző világtörténelemben csak némi jártassággal bír, tudni fogja, hogy a nőnem — dacára azon szűkebb körre sza­bott, tehát alárendelt helyzetének, melyet a társadalomban elfoglalt s melyből mai napig sem bontakozhatott ki — a legrégibb idők­től fogva napjainkig mindenkor roppant be­folyást gyakorolt a társadalmak fejlődési irá­nyára, erkölcsére, s gyakran egész nemzetek sorsának öntudatos vagy öntudatlan, de valódi intézője volt. Aki ezt tudja, s egyszersmind tudja azt is, hogy a nőnem e befolyása az átalános mű­veltség növekedésével nemcsak nem fogy, ha­nem mindig szélesebb körben érvényesül, a palotáktól a kunyhókig, az tudni fogja azt is, hogy a nőnevelés ügye társadalmi feladataink egyik legfontosabbika , mely épen a nők rop­pant befolyásában leli fontosságának alapját és nagy horderejét. — Ez, hála istennek ! mai napság már a szellemileg emelkedettebb kö­rökben nem vita tárgya többé, s en­nek bizonysága az, hogy a nőnevelés ügyét mindenütt fokozott érdekkel kisérik s a nő­nevelő intézetek alakítása körül mindenfelé növekedő élénk mozgalmat tapasztalunk. Ezek előrebocsátása után benső öröm­mel és megelégedéssel constatáljuk, hogy vá­rosunkban a nőnevelés ügye is élénk lendü­letet kezd nyerni, sőt nyert már is, mert mi, kik ez ügyet városunkban évek óta figyelem­mel kísérjük, észrevettük a gyorsabb évlükte­tést e téren, látjuk a váratlanul és gyorsan keletkezett mozgalmat, mely az eddigi tespe­­dés és conservativ megállapodás szűk korlát­jait lerombolni s a korszellem növekedő igé­­nyeinek kielégithetése végett tért akar nyitni. A kezdeményezés a jobb irány és hala­dás felé C­zexko­vitt­zné Prinz Janka asszony érdeme, amennyiben szervezésben levő, május 10-én megnyitandó új nagyobbszerű intézetének*) kibocsátott programmja a már létező nőnevelő intézeteket eddigi háborút­an *) Ez az első intézet nálunk, mely 6 osztályt old meg , míg az eddigiek tudomásunk szerint csak 4 osztályra terjedtek. (2) nyugalmukból fölrázza és azokat több tekin­tetben átalakulásra és nagyobb erőmegfeszí­­tésre készteti, melyet nem odázhatnak el ma­guktól, ha csak az új nőnövelde által messze túlszárnyaltatni nem akarnak. A tanhelyiségek bővítése, a tanerők és tárgyak szaporítása, ezen s ilyféle reformok, melyek a növendéke­k szellemi és testi épsége és kiművelésére mul­­hatlanul szükségesek, már is megindultak s a concurrentia hatalmas , kérlelhetlen nyomása alatt sokkal gyorsabban és biztosabban léte­sülnek, mint bármely más ösztönzés vagy kényszer folytán, így a kölcsönös versenyzés elmaradhatlan üdvös következményei csakis a közönségre háramla­k, s e szempontból mi és velünk együtt a szülők, csak örömmel üd­vözölhetjük az új intézetet, mint a helybeli nőnevelészeti reformok és haladás szülő any­ját, s részünkről csakis journalistikai köteles­ségünknek teszünk eleget, midőn a keletke­zendő uj intézetet figyelmünkre méltatjuk s annak biztosított előnyeit kiemeljük, ha csak azért is, hogy a már fönnállókat hala­dásra s erőik kifejtésére serkentsük; mert ha egy uj könyv, egy uj lap, egy uj fölfedezés sat. megismertetése a sajtónak erkölcsi föl­adata, mennyivel inkább föladata egy ujonan keletkezett nevelő-intézetet kellőkép méltatni, mely egy egész nemzedéknek szellemi és er­kölcsi irányadójául van hivatva. Czerkovitzné asszony intézetének a tan­­helyiség tágassága, a tantárgyak összeállítása és a többi szükségletek mellett még oly elő­nyei is vannak, melyek a művelt közönség ítéletének mérlegében igen sokat nyomnak; ezek: a ruhaszabás tanítása*), a magyar, német és francia nyelv fölváltva mint társalgási nyelvek érvé­nyesítése, és végre egy szervezett szakértő tanári kar alkalmazása. Ez előnyök — ideszámítva az 5. osztályú szélesebb alapú növelést — gyakorlati haszna oly szembe­ötlő, hogy a megemlítésen kívül bővebb ki­fejtésre alig szorul, mert mindenki tudja, mily hasznos és szükséges a háztartás eco­­nómiájában a ruhaszabás, mily nagybecsű kényelemmel és haszonnal van összekötve a jártasság azon nyelvekben, melyekre a tár­saséletben leginkább van szükségünk, s a­melyek leírása nélkül mai nap már műveltsé­günk nagyon hiányos, és­­végre mire viheti egy szakértő és buzgó tanári kar, mely nemes feladatát érti és érzi, s amely városunknak e nemben legkitűnőbb egyéneit foglalja magában. Eddig könnyen megfogható tekintetek tartóztaták vissza a helybeli sajtót, hogy a nőnevelés terén létezett hiányokat szellőztes­se annál is inkább, mert a lassú kár, de fokozatos haladás nyomai itt-ott, de kivált az eddigi ismert legnagyobb elemű­ intéze­tünkben , fölismerhetők voltak. Most azon­ban már, midőn a számos kisebb intézetek mellett is eme eddig legnagyobb intézet (Ke­­méndyné asszonyé) annyira túlnépesült, hogy utóbbi időben a tanítás céljainak a helyiség szűk volta miatt nem felelhetett meg teljesen, s ép azért a tulajdonosnő kényszerítve látta magát intézete helyiségét nagyobb mérvű épít­kezéssel kitágítani. — bízvást kimondhatjuk, hogy az átalános műveltség haladásával nagyra nőtt s még egyre növekedő igények kielégí­tése végett egy uj, minél szélesebb alapokra *) Tudtunkra ez Szegeden eddigelé csak egy kisebb intézetben taníttatik. (_) fektetett intézetre nagyon is érezhető szük­ségünk volt. Reméljük, hogy az új nőnevelő­ intézet szép képzettségű tulajdonosnője mindazon vá­rakozásoknak, miket programmja által keltett, szigorúan meg fog felelni, s különösen nem fogja szem elől téveszteni, hogy egy intézet, bármily jól rendezett legyen is , csak addig felelhet meg kitűzött céljának, meddig a he­lyiség és a rendelkezésre álló tanerők túlter­helve nincsenek. Ez utóbbi az, amire külö­nösen figyelmeztetni szükségesnek tartottuk. Végül még csak azt jegyezzük meg, hogy minél nagyobb készséggel karoltuk föl az új intézet ügyét, a közönség érdekében ugyan­oly buzgalommal és erélylyel fogjuk azt ellen­őrizni és úgy, mint ezután a többi kiválóbb intézeteket is. Őrtüzek a n­épnevelés mezején. 1. Csongrádmegye, *** Aki meg van győződve arról, hogy a mű­veltség és az értelmesség legbiztosabb alapja a nemzetek nagyságának és hatalmának, s hogy egy nép csak annyit ér, a­mennyit er­kölcsi súlya által nyom az emberi társadalom műveltsége mérlegén, mitsem óhajthat forrób­ban, mint azt, hogy az iskolatörvény , mely ezer­éves hazánk szellemi és anyagi emelke­dése érdekében alkottaték, mielőbb végrehaj­tassák, hogy a nagy és szép eszmék, melyek ama törvényben lerakvák, mielőbb testté vál­janak s a gyakorlat meleg tüzében megedzve, a nemzet műveltsége erős emeltyűjévé izmo­sodjanak. S midőn ez intézménynek megszi­lárdulása által remélhető csupán a nemzet szebb jövőjének felvirágzása, midőn e tör­vénynek életbeléptetése által bontakozhatik ki népünk a tudatlanság egyptomi sötétségéből a műveltség és hatalom diszpolcára , mi sem ejtheti inkább aggodalomba a hazája sorsát szivén viselő honfit, mint azon tapasztalat, hogy sok helyen épen azon intézmény, mely a nemzet szellemi és anyagi fölvirágzását cé­lozza, nem karoltatik fel kellő buzgalommal s a törvénynek épen leglényegesb és legüd­­vösebb intézkedései részesülnek a legcseké­lyebb figyelemben, s vagy csak félig, vagy épen sehogy sem hajtatnak végre. Már pedig félrendszabály, félintézkedés nem vezet célhoz, s ha visszaesést nem szül is, de haladást sem eszközöl. A tanügy állapotáról tapasztalást szer­­zendő, megfordultam pár községben, s azon szomorú meggyőződésre jutottam, hogy a­mi a lényeget illeti, többnyire a régi slendrian állapotban van. Az iskolák csak úgy s oly hanyagul látogattatnak , mint akkor, midőn azoknak sem urok, sem gazdájok nem volt; tanszerekben, alig ezredrésznyi különbséggel, csak oly szegények, s az osztályok csak úgy túltömöttek, mint akkor, midőn jóformán csak keresztvetésre kellett a gyermekeket tanítani; a tanítók a nyomor, az ínség által épen úgy kínpadra vannak feszítve fizetésük rendetlen kiszolgáltatása miatt, mint akkor, midőn sem iskolaszék, sem tanfelügyelő, sem törvény nem őrködött a tanügy fölött; mintha bizony a tanító csak azért volna teremtve, hogy ne­­csak oktassa és nevelje a népet, hanem érte koplaljon és rongyoskodjék is; mert hisz hiba volna, ha a pogány istenek átka örökre nem sújtaná a tanítói kart. De az iskola szellemét tekintve, talán csak mégis van különbség­­a jelen és múlt között, hisz az iskolaszék őrködik a tanítás fölött, s nem lehet, hogy a tanítók a törvény­szabta tárgyakat elő ne adnák, mert ebből baj és veszély háromolhat reájuk ? Oh igen ! De azt csak szakember ítélhetné meg, hogy megy a tanítás az iskolákban. Igaz ugyan, hogy az iskolaszék felelősségre vonhatja a ta­nítót, ha a törvényszabta tárgyakat nem ta­nítaná; de kérdés: az iskolaszék is meg­­tette-e a magáét? Elhárította-e az akadályo­kat, melyek lehetetlenné teszik ama tárgyak­nak sikeres előadását ? Rendezve vannak-e az osztályok? Ha 100—120 tanonc van egy terembe heringszerűleg bezsúfolva, van-e ily osztályok mellé segédtanító állítva ? Meg­vannak-e a szükséges taneszközök ? Meg bi­zony . .. jámbor óhajtásban. Hanem azért a tanító egy betűig eleget tegyen a törvénynek , mert ő lássa, ha üstökébe kapnak. Az iskolaszékek üléseznek, vitatkoznak, és régi jó magyar szokás szerint sokat be­szélnek, de annál kevesebbet tesznek , a ha tesznek is valamit, vagy félintézkedés az, vagy épen a törvény mellőzése. És miért van ez? Azért, mert az ügyre a papság lidérc­nyomást gyakorol, s ha nem is nyílt, de majd mindenütt titkos harcot folytat az iskolatör­­vény ellen, s ahol lehet, akadályozza annak keresztülvitelét, s minden áron népszerűtle­­nitni törekszik azt, mint oly intézményt, mely, szeréntök, mig egyrészről a vallástanítást szo­rítja ki az iskolából, másrészről a községek pénztárát meríti ki. Árgus. (Vége következik.) Hazai ügyek. — L­ó­n­y­a­y közös pénzügyminisztersége a „P. Napló“ szerint bevégzett tény s néhány hét múlva meg fog válni jelen tárcájától. — A Matkovich-ügyhöz. Fiume vá­rosának több száz polgára Deák Ferenchez feliratot intézett az ismert Matkovich-féle af­faire alkalmából. A levélben tiltakozásukat fejezik ki az iránt, mintha Matkovich föllé­pése az egész város közvéleményét képviselné; határozottan elitélik azt, mint vétkes m­eré­nyét egy orvosolhatlan kormányellenes vak­buzgóságnak, mit Magyarország legérdemesebb fia ellen elkövetett. Alkalmilag határtalan nagyrabecsülésüket és bizalomteljes ragaszko­dásukat fejezik ki Deák Ferenc iránt, és ki­jelentik, hogy teljesen osztják azon érzelme­ket és szempontokat, melyeket képviselőjük Grotta János a „Pester Lloyd“ f. hó 9-iki 81-ik számában közzétett nyilatkozatában ki­fejezett. — A megyék és községek rendezé­sének ügye — mint a „P. N.“ értesül — a minisztertanácsot még tán két ülésben fogja foglalkoztatni, s azután az így létrejött javas­lat rögtön ő felsége elé fog terjesztetni elő­­leges jóváhagyás végett. Ha nem is az össze­jövendő képviselőház első üléseiben, de leg­­fölebb a ház új működése második hetében a törvényjavaslat okvei ellen a nyilvánosság elé kerül. A minisztertanács utolsó üléseiben a törvényjavaslat szerzőjén Horváth Lajoson kívül az államtitkárok legtöbbje és Szlávy képviselő is jelen volt.

Next